Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-14 / 12. szám
Kísérlet Segesden A gyerek tánc fejleszti a mozgást, a népi Játékok kellemes szórakozást nyújtanak. Közgyűjtemény született Fonyódon, a megye! tanács alkotóházaban. A gyűjteményben szereplő müvek száma — leltár szerint — csaknem kétszáz. Igaz, ennek csupán egy hányada — mintegy hatvan — érdemes a bemutatásra. Öt év alatt jött létre a gyűjtemény, ezen belül az a törzsanyag, mély hétfőtől. Siófokon. a művelődési központban tekinthető meg. öt év alatt a nyolcadik kiállításon mutatkozik be a közben »fonyódi Iskola« néven ismertté vált csoport is, mely magját képezi a beutalókkal érkezett képzőművészek visszatérő közösségének. Talán a kívántnál csendesebb volt az alko- toház ötéves születésnapja, a "■tortát« már késő felkínálni, ellenben az évekkel szembe kell nézni. Mi történt, mi jött letre. mivé lett az elképzelés? A hétfőn megnyíló siófoki kiállítás kapcsán ezeken a kérdéseken szükségszerű elgondolkodni. 1 A közgyűjtemény az alkotóház fenntartóját, a megyei tanácsot illeti. Ennek az anyagnak a gondozása legalább olyan munkaigényes és felelősségteljes, mint a működtetés megszervezése, a megfelelő kihasználtság megteremtése. Az utóbbi jelenti a legkevesebb gondot, hiszen jelentkező bőven van. A képzőművészek képpel »fizetnek«, illetve ajándékot hagynak az alkotóházra. A festmények, szobrok — mielőtt a zsűri elé kerülnek — leltári számot kapnak, ezzel tulajdonképpen bejegyzetté válik, hogy nemcsak kapott, hanem adott is a művész. A zsűritől függ, hogy mi kerül a leltári szám mellé, a felajánlott alkotás részéi képezheti-e a bővülő közgyűjteménynek, vagy sem. Az alkotóház gyűjteményét — úgy tetszik — a vendégül látott művész legjobb műveiből lenne érdemes gazdagítani. Igen, többen vannak, akik anyaggyűjtés, pihenés céljából utaznak Fonyódra, vázlatnál több nem születik a kezük alatt. Ám ugyancsak jó né- hányan eljutnak az érett alkotás létrehozásáig is, nem lenne szerencsés éppen ezeket a műveket hazaküldeni egy más ihletésű kép miatt A művészek felelősségén is áll tehát, hogy milyen értékes alkotásokkal gyarapodik az alkotóházi közgyűjtemény. A gazda további felelőssége, hogy a gyűjtemény menynyiben válik mindenki közös kincsévé. A képeket, alkotásokat elsősorban kezelni kell. Raktározni, szakszerűen tárolni, kategorizálni. Hivatást kívánó feladat mindegyik. A közgyűjteményre szigorú előírások vonatkoznak. A megőrzés, karbantartás, szakszerű kezelés egyben azt is jelenti: az anyag bármikor bemutatható a közönségnek. A közgyűjtemény nem önmagáért van. Benne van a nevében is, hogy közös érték, melyet gazdagítva őrizni, közkinccsé tenni nemes feladat. H. B. KÖNYVESPOLC Vörösmarfy-élefrajz alapossággal. Az életrajzírást általában — lia szabad ezt a kifejezést használni — »hidegebb« műfajnak tartják sokan a próza más ágadnál. S van ebben némi igazság. Nevezetesen akkor, ha a szemzőnek nem sikerül egykor élt alanya »bőrébe bújva«, mintegy belülről is ábrázolnia »hősét«., Berták László Így élt Csokonai Vitéz Mihály című életrajza után most Vörösmarty életével, életművével foglalkozott beható Ennek eredményét, az így élt Vörösmarty Mihály című könyvet vehettük kézbe a napokban. Az életrajzot a Móra Kiadó jelentette meg. Vörösmarty 1800-ban született a Fejér megyei Kápoinás- nyéken. 1811-től a székesfehérvári, 1816—17-ben a pesti piaristáknál tanult, majd a pesti egyetemen filozófiát és jogot végzett. Apja halála után a Perczel családnál nevelőskö- dött 1825: a Zalán futása íróvá avatja. 1828-tól a Tudományos Gyűjtemény szerkesztője. 1832-ben az Akadémia tagja lett. Későn, 1843-ban nősült 1848-ban országgyűlési képviselővé választották, 1849—50-ben bújdosóvá lett, majd fölmentették a vád alól. Vidéki magány után 1855-ben, Pesten halt meg Tények. Egy élet vázlata. Ezt kellett az életrajz írójának feltöltenie nemcsak a romantikát a költészetben diadalra juttató költő mindennapjadnak szinte óráról órára pontos, részletes időrendiségével, hanem magát a kort kellett élő háttérnek megfestenie. Az események láncolatát^ az összefüggéseket, sőt az ellen tmo. ti ásókat is. Mindezzel cs azt akarjuk érzékeltetett miijen hatalmas vállalkozás egy- egy történelmi, irodalmi jelesünk életrajzába kezdeni! A fölfedezés erejével hatnak ez avatatlan, vagy a témától korábban alig érintett olvasóra B értők László új könyvé■ MÊ . tett nők olyan részleted, mint a kis Vörösmarty iskolai lázadásának története, vagy a családnevének kielemzése, illetve kialakulása. Ugyanilyen izgalmas dolog lehetett az első verskezdeményezések utáni kutatómunka. Az elemzés : mely divatos költők hatottak a'kamasz Vörösmartyra? Megkapó része a könyvnek az is, melyben arról olvashatunk: hogyan találkozott a költő az életére olyan nagy hatást tevő Perczel famíliával. Ha személyeset is mondhat a könyv- ismertető, akkor arról szól legszívesebben, ami somogyi vonatkozású ennek a megfontolt reformernek az életében. Kétszer járt megyénkben, erre derül fény Bertók művéből. ! Szerzőnk igen jól különítette el Vörösmarty írói munkásságának korszakait, « ezzel párhuzamosan a költő életvitelének változásait. Első kapcsolatait, nagynevű emberekkel, baráti körének létrejöttét. Az eposzok idejét, a dráma iránti fogékonyságának ébredését. A nyelvmegújításért vívott személyes harcát. Külön értéke a könyvnek az izgalmas reformkor pontos rajza. Az egész műből érződik egy nagy elme, egy irodalmi vezéralak küzdelme a k örülmények hatalmával, itt saját szűkös anyagi helyzetével is. Ettől válik emberivé, pontosabban emberközelivé Bertók László könyve, mely nem a babérkoszorúval ékes, piedesz- tálon áUó poétát mutatja be. Vörösmarty és Perczel Etelka. illetve a költő és Csajaghy Laura közötti »érzemények- nek«, vagy — mint Etelka esetében: a hiányuknak — drámában lenne a helyük, ezt érzékelteti a mű. Bertók életrajza egy emberi út kanyarait festi elénk. A személyiség minden változását érzékenyen regisztrálja. Stílusát tekintve az írői fegyelem a legjellemzőbb Sortokra. Rövid, majdnem tőmondatokkal fogalmaz, s ezzel nemcsak azt a korosztáljrt tiszteli meg, amelynek a könyvét írta, de egyszersmind a műfaj legfontosabb szabályának is eleget tesz, úgy véljük. Világos, tömör munka? olvastatja magát. Az életrajzot képek, korabeli művek, illetve tájképek reprodukciói hozzák még közelebb az olvasóhoz. L. L. Nemrég a közoktatás és a közművelődés egységes irányításáról, szervezéséről és megvalósításáról nyilatkozott lapunkban a memyei iskola- igazgató. A községben azt kell megoldani, hogy az iskola mind többet vállaljon a köz- művelődésből. És nemcsak a helyi igények kielégítése a feladat, hanem a társközségek támogatásáról sem lehet megfeledkezni. A közoktatás és a közművelődés egységét kidolgozó intézmények között az országos kísérletben részt vesznek a segesdiek is. Az ő elképzeléseikről Mohári Jenő iskola- igazgatóval beszélgettem — illetve az iskolában működő, a művelődési ház által támogatott két szakkör vezetőjét is megkerestem, hogy bepillanthassunk a tanulók művelődési életébe. ■ ■' Segesd éppúgy törekszik a közoktatás és a közművelődés egységesítésére, mint Mernye, ám más helyzetből indul. A településnek van művelődési háza A célszerű munkamegosztás jelenti a fő feladatot. Míg mernyén egyközpontú közoktatás és közművelődés í megteremtésére van lehetőség, Segesden két intézmény is a célok szolgálatában áll. A helyzet föltétien jobb ott, ahol az iskola mellett kiubkönyv- tár, művelődési ház is működik, de nem szükségszerű minden településen minden intézménytípus létrehozása. Mit várnak tehát a kísérlettől Segesden? Az igazgató szerint a meglevő eszközök ésszerűbb felhasználását. Föl kell számolni a fölösleges párhuzamosságokat a két intézmény életében. Az alapellátás furcsa ellentmondása tapasztalható ugyanis Segesden. A művelődési ház eszközszegény, az iskola viszont a megye egyik legjobban fölszerelt intézménye. A párhuzamosság feloldását — és a gazdálkodás megkönnyítését — jelentheti, ha a művelődési ház ezután > Növekszik a kulturális érdeklődés 13 millió múzeumlátogató is ajánlotta a Másfél milliárd forintnál is többet költöttünk könyvvásárlásra egy év alatt — s hasonló impozáns adatokat hosz- szasan sorolhatnánk. A köz» művelődési párthatározat megjelenése óta eltelt három évben számottevő a fejlődés a kultúra sok területén — állapította meg az Országos Közművelődési Tanács a határozat végrehajtásának tapasztalatait elemezve A könyvtári olvasók száma — az utóbbi évekhez hasonlóan — 2,2 millió, köztük egyre több a munkás és a fiatal. Növekszik az érdeklődés az ismeretterjesztő és a szép- irodalom, a színházi és a zenekultúra iránt Érzékelteti ezt, hogy a kiadott könyvek száma 69 millióról több mint 89 millióra, a színház- és operalátogatók száma 5,9 millióról 6,1 millióra, a hangverseny látogatóké 2,2 millióról 2,9 millióra emelkedett az utóbbi három évben. A múzeumok gyűjteményeit, kiállításait évente II—13 millió érdeklődő tekinti meg. Számokkal ki nem fejezhető a változás a szemléletben. A munkahelyi vezetők és a népművelők többsége ma már a továbbhaladás egyik feltételének tekinti a művelődést A viszonylag rövid idő alatt minden téren nem érhettek el látványos eredményt. Az ifjúsági klubok és tagjainak száma gyarapszik ugyan, de még kevés az aktív művelődéshez szükséges lehetőség. Az ifjúsági Hubmozgalom továbbfejtalesztését nács. A művészeti intézmények kidolgozták közművelődési programjukat Olyan törekvések, mint például tanyaszínház, a népszínház megszervezése, a sikeres szabadtéri évad jelzik a változtatás szándékát A művészeti intézmények műsorpolitikájának, programjának tartalmi és szerkezeti alakítása további feladat A közművelődés anyagi feltételei — amint az ülésen kitűnt — szerény mértékben ugyan, de javultak. A megyei tanácsok körültekintőbben, több áldozatvállalással segítik a művelődési tevékenységet Fokozottabban támogatják a művelődési otthonokat és a közművelődési könyvtárak állományának gyarapítását. A közművelődési alap, a vállalatok és a szövetkezetek is nagyobb mértékben járulnák hozzá a kedvező feltételek megteremtéséhez. A közösen fenntartott intézmény azonban még mindig kevés, pedig a Pest Bács, Baranya megyei példák bizonyítják az ilyen működés előnyét Hangsúlyozták: az eddigi kedvező tapasztalatokra építve további erőfeszítéseket kell tenni a közművelődés mindennapi feladatainak megoldásáért, a jó kezdeményezések, a művelődés új formáinak alkalmazásáért A növekvő igények sürgetik a művelődési hálózat további bővítését a meglevő intézmények ésszerű integrációját is. A bábosok néhány éve arany minősítést szerezve a megye legjobb ilyen együttesei közé küzdöttek fel magukat sok- sok élményt szerezve önmaguknak és masoknak. Jen tettes Jánosné ügyszeretete és tehetsége sok kisgyereket oltott be a mesék életre keltő szép elfoglaltságával, a szórakozással, önműveléssel, a művészet ápolásával. A bábcsoport azonban csak az alsó tagozatos tanulóknak ad munkát és élményt. A felsősök az irodalmi színpadban tevékenykednek. (A művelődési házban egy néhány fős irodalmi színpad dolgozik, mely a falusi fiatalokból alakult Szerencsés lenne, ha az iskolai szakkörből kikerült fiatalok mind nagyobb mértékben bekapcsolódnának az itt folyó tevékenységbe.) A bábszakkör a próbán. csak olyan fölszereléseket vásárol, melyekkel az iskola sem rendelkezik, vagy speciális igényt elégít ki. A gazdagon fölszerelt iskolai szaktantermek jól hasznosíthatók a községi ismeretterjesztésben is. Létre akarják hozni a helyi TIT-csoportot Nemcsak a pedagógusokra támaszkodhatnak, hanem a község többi értelmiségére, elsősorban a mezőgazdaságban dolgozókra. A részletesen ismertetett tervekből az is kitűnt, hogy Segesden az egységes nevelési rendszer kidolgozásával kívánják megalapozni a közoktatást és a közművelődést Ennek lényege, hogy a gyermekkori érdeklődés, tevékenység ne szűnjön meg felnőttkorban sem. A pillanatnyi helyzet ugyanis az, hogy az általános iskolából kikerült tanulók nem kapcsolódtak be a község közművelődési életébe. A jövő körvonalai azt ígérik, hogy nemcsak jobban irányíthatják a fiatalokat a művelődési házba, hanem a tanulók folytathatják azt a tevékenységet is, melyet az általános iskola egyre táguló falai között megkezdték. És itt érdemes megemlíteni az iskola két szakkörét Gyerekjáték-szakkör is működik az iskolában, vezetője Korosa Imréné. Két csoportban huszonkét tanuló vesz részt a foglalkozásokon. Helyi anyagot nem ismernek, tudják, hogy ezt a mulasztást mielőbb pótolni kell. Az irodalmi és énekszakkörrel közösen tervbe vették, hogy gyűjtésbe fognak. A most alakult honismereti szakkör is sokat segíthet nekik. Ám a gyerekjáték-szakkörből kinövő fiatalokkal már senki sem foglalkozik, néptánccsoportjuk nincs. Pedig a lehetőség »benne van« az iskolai szakkörben, de gondoskodni kellene néptáncoktatóról. A felvázolt kép felemás portrét mutat a községről. Az országos kísérletbe bekapcsolódva azonban érzik azt a felelősséget, hogy mielőbb változtassanak a helyzeten. Erre jó alapul szolgálhat a közoktatási és a közművelődési intézmények összefogáséi, a feladatokon osztozó együttműködés. Korányi Barna A „fonyódi iskola” képzőművészeinek kiállítása Siófokon A közoktatás és a közművelődés egysége
