Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
V4C*«^**Q-e£TÄRiAF; EGYESÖLJETEK] Ara: 1 forint XXXIV. évfolyam I. szám 1978. január I., vasárnap A béke aranpharából Az elmúlt éjjel, tavaly és tavalyelőtt, és valahányszor, am'ikor szilveszter éjszakáján összecsengnek a poharak, föléled egy emlék. Tél volt, odakint térdig érő hó, s a szászsvájci hegyek között meghúzódó erdei házban esztendőt bú- csúztatni-köszönteni készült százhúsz ember. Németek voltak, oroszok és lengyelek, magyarok, románok és bolgárok, jugoszlávok, és sokan a nyugati féltekéről valók. A csiszolt üvegkelyhekbe áttetsző, aranyszínű bort töltöttek, s amikor megkondult az óra, azt mondta az idegenvezető: «Most pedig igyunk együtt — a béke aranypoharából.-“ Nem lehet elfelejteni a pillanatot. Szép gondolat volt: igaz, és érzelmet indító. A vendégek alig értették egymás szavát. De szemük összcvillant, és azt lehetett kiolvasni belőlük: a múlt évben is emberséggel küzdöttünk. Szilveszter éjszakáján, jókívánságokkal halmoztuk el egymást. Tiszta szívvel tehettük a. legkisebb sejtben, a családban és azon kívül is, hiszen ismét följebb léptünk az emberség, az életszínvonal, a társadalomépítés lépcsősorán. 1977 jó év volt. Akkor sütött a nap és akkor esett az eső, amikor életre kellett kelnie a mindennapinak; akkor született döntés, amikor az értékalkotó ember érdeke-igénye követelte; akkor fogtak össze az emberek, amikor a legnagyobb szükség volt erre; és altkor működött a legodaadób- ban az alkotó elme, amikor a legjobban kellett építeni rá ahhoz, hogy Önelégültségtől mentesen, de elégedetten léphessük át a jelképes küszöböt. Az elmúlt éjszakán jókívánságok hangzottak el. Holnap már tettek kellenek. Ez az ember, az élet, a boldogulás örökké megújuló parancsa. És visszapillantva, de előretekintve is azt mondhatjuk — szőkébb pátriánkat s az ország életét-gondját ismerve —: nem lehetnek kétségeink. Az emberek tömegei tisztességgel és becsülettel teremtették. meg a közösség s vele együtt önmaguk boldogulásának feltételeit. És azt is tudják: ha többet kívánnak, többet kell tenniük. Az ■ új esztendő első napján — sokan úgy tartják — illik szépet és jót mondani. Csakhogy mi hozzászoktunk: nem az illendőség, hanem tapasztalataink, véleményünk és gondolataink határozzák meg mondanivalónkat. S ez nagy szó! Igen, a légköri viszonyokra gondolunk. A tiszta és áttetsző, de azért nem felhőtlen égre. A szó hitelére és szabad csobogására. Az őszinte hangvételre és a nyugodt éjszakákra. Van miről jót mondanunk. Nehéz, tartalmas és eredményes évei hagytunk magunk mögött. Sokat töprengtünk, néha botladoztunk, tévedtünk is. De egyre felkészültebbek, magabiztosabbak vagyunk. Az új esztendő első napja sem homályo- sítja el gondjainkat. Éppen az őszinte és nyílt politika ad szabad utat ahhoz, hogy ma is számot vessünk a nehézségekkel. Az előrelátó ember tudja: holnap sem lesz kömy- nyebb, mint tegnap volt. Csakhogy ez nem bizonytalanságot szül nálunk, hanem edzi az akaratot, a tettvágyat. De azt sem árt figyelembe venni, hogy a sikerek lebecsülése fékezi bolúogságtcremtő erőfeszítéseinket. Cselekednünk kell. Jobbam, odaadóbban és fegyelmezettebben; egymást megértő emberséggel. Nem akarunk részletes leltárt készíteni * múlt év eseményeiről. Amúgy is az volna a rokonszenvesebb, ha ki-ki önmagával vetne számot. Miért dolgozott? Csak a fizetéséért, vagy a szakmája-hivatása iránti elkötelezettségből? Mi jót tett a családjával, gyermekéivel, a közösséggel, amelyben él, és mit vétett ellene? A szószátyárkodás, a tévedés, a felületesség, a fegyelmezetlenség volt-e jellemző rá, vagy az, ami meghatározza életünket: a fegyelmezett, értékalkotó munka? Az össztársadalmi »elszámolást« meglette a Központi Bizottság legutóbbi ülésén. Lelkesítő eredményekről adhatott számot. S az egyén, a társadalom minden tagja most akkor cselekszik helyesen, ha »belülről« vizsgálja önmagát. Fedezze föl — ha nincs, teremtse meg — a belső indítékot, mely hajtóerő lévén, a közösség boldogulásán keresztül önmaga és a családja életét teheti szebbé. Bonyolult helyzetben él az emberiség. De 'megnyugtató, hogy október és a békés egymás mellett élés szelleme öt földrész népeinek életében és gondolkodásában vert tanyát. A nemzetközi kommunista mozgalom hatása -új« országokban edzi az emberek cselekvőkészségét, s a Helsinkit követő belgrádi tanácskozás, a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról folyó eszmecsere, az ez évre összehívott ENSZ-közgyűlés leszerelési ülésszaka biztonságot, bizalmat és ösztönzést ad. Miért ne örülnénk Vietnam ENSZ- tagságának? És miért ne lehetnénk büszkék arra, hogy az új típusú tömegpusztító fegyverrendszerek kifejlesztésének és előállításának tilalmáról szóló javaslatot éppen a Szovjetunió, hazánk és az NDK képviselői terjesztették az ENSZ-közgyülés elé? Nemzetközi, diplomáciánk ezernyi tette szül bizakodást és egyetértést. Mi mást bizonyít ez, mint azt, hogy hazánkban, a szocialista közösségben a politika lényege: »Olyan társadalmi létezést formálni, melyben az ember önmaga lehet«. S ehhez nemcsak szándék, nemcsak jó politika és béke kell. Törvények születtek idehaza, életünket jobbító tettek és rendelkezések. »Felnőtté« érve felszámoltuk az »álmodozások korát«; a földön járunk: a meggyőződés és az akarat, az előrelátás és a tervszerűség, a megfontoltság, a józan mértéktartás, a következetesség és a cselekvőkészség korát éljük. Vannak gondjaink. Jól érzékeli minden ember, hiszen részese dolgos hétköznapjainknak. Az sem kétséges, hogy a magunk teremtette feszültségekből csak együtt találhatunk kiutat. De ne kívánjunk többet egymásnak, önmagunknak, mint amennyiért cselekedni is képesek vagyunk. Magunk mögött hagytuk a »kívánságok éjszakáját«. Holnaptól a tetteké a szó. Boldog új évet kívántunk? Nem csöppen az égből, tennünk kell érte. Nem hivatalból és nem parancsszóra, hanem belső indítástól vezérelve, hittel, meggyőződéssel, akarással. Égy hisszük: az új esztendő első napján megérdemelten hörpinthetünk egy kortyot a béke aranypoharából. Mert minden önmagunkért való szocialista tett legfőbb eredménye az, hogy békében munkálkodhattunk, s ezt a nyugodt, alkotó légkört készítettük old 1978-r% ifi. Kádár János megbeszélései a belga kommunisták vezetőjére! Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szombaton délelőtt a KB székhazában találkozott Louis van Geyt-tel, a Belga Kommunista Párt hazánkban tar- I tózkodó elnökével. A szívélyes, elvtársi légkörű beszélgetésen, amelyen részt vett Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, eszmecserét folytattak a két pártot érintő időszerű kérdésekről. Szocialista diplomácia —1977. A szocialista országok ezévi diplomáciai erőfeszítései korántsem teljes felsorolásának élére kívánkozik a nemzetközi fórumokon, így az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán, a helsinki záróokmányt aláíró 35 állam képviselőinek belgrádi találkozóján kifejtett tevékenység. Az ENSZ-közgyülés december 21-én véget ért 32. ülésszaka hangsúlyozottan foglalkozott a leszerelés témakörével. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szeptember 27-i felszólalásában hangsúlyozta: a Szovjetunió külpolitikájának békés céljait, a szovjet állam alaptörvénye' is rögzíti. Rámutatott, hogy a világ népeinek választaniok kell: vagy elindulnak az erőszakról való lemondás útján, vagy ha ez nem történik meg, — soha nem látott arányokat ölt- a fegyverkezési hajsza. A szovjet külügyminiszter síkraszállt az enyhülési politika folytatásáért, s kijelentette: a világszervezetnek követelnie kell a nukleáris fegyverek gyártásának betiltását Gromiko ismételten kifejtette a Szovjetunió már ismert álláspontját a világ válsággócaival kapcsolatban; síkraszállt a közel-keleti válság igazságos és békés rendezése, s a dél-afrikai probléma békés megoldása mellett A ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága november 16-án a Szovjetunió, Magyarország és az NDK által beterjesztett dokumentum alapján határozatot fogadott el az új típusú tömegpusztító fegyverek, fegyverrendszerek kifejlesztésének és előállításának betiltásáról. Ugyancsak a politikai főbizottság foglalkozott a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásával, s az erről szóió határozatot november 22-én elfogadta. A Szovjetunió szándékait híven tükrözte Leonyid Brazs- nyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökének november 2-án (a (Folytatás a 2. oldalon) Boldog új éveiül Lengyel-amerikai közös közlemény Gierek és Carter a kölcsönös megértésről Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, pénteken este vacsorát adott a hivatalos látogatáson Varsóban tartózkodó Carter amerikai elnök tiszteletére. A vacsorán pohárköszöntők hangzottak el. — Az enyhülési folyamat kulcsfontossságú tényezőjének tekintjük — mondotta ebben Edward Gierek — az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kapcsolatokat A két nagyhatalom párbeszédétől függ napjainkban a nemzetközi kapcsolatok általános légköre, és az, hogy az emberiség megmenekülhet-e a nukleáris háború katasztrófájától ? — Lengyelország szocialista szövetségeseivel és barátaival mindent elkövet, hogy elmélyítse és visszafordíthatatlanná tegye az enyhülési folyamatot mert ez korunk egyetlen alternatívája — mondotta, majd megemlítve, hogy Lengyelország számos javaslatot tett a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására, kijelentette: — Teljes mértékben támogatjuk Leonyid Brezsnyevnek azt a kezdeményezését,' hogy megállapodás alapján kölcsönösen Hajósszilveszter Pori Saidban a Somogy A Port Said-i kikötőben éjfélkor felharsant a Somogy kürtje. A húsz fokos párás melegben Böcze Gyula kapitány köszöntötte a tizennyolc tagú legénységet. Boldog új évet kívántak egymásnak a hajósok. Koccintottak az itthon maradottak egészségére is, beszélgettek, azután pihenni tértek. A Szuezi-csatoma bejáratánál csak a hajósok ünnepelték az új esztendőt. Az arab világban később köszöntik az évfordulót. A kisebb befogadóképességű magyar tengerjáró hajók közül a Somogy a legkorszerűbb. Port-Saidban azonban nem könnyű a rakodás. A hatalmas kikötő elsősorban nem a hajón érkező áru fogadására készült, hanem arra, hogy konvojokba rendezzék és a Szuezi-csatornán átbocsássák a hajókat. A Somogy viszont rakodik: a kikötői daruk helyett a saját daruit használja. Magyar áruval Remiből — a Szovjetunió dunai kikötőjéből — november 30-án indult el a Közel-Kelet felé. Kikötött a szíriai Tartousban: a legénység itt ünnepelte a karácsonyt. December 25-én felszedte a horgonyt és 27-én érkezett meg Port Saidba. Magyar exportot — 5500 tonna vasárut — vitt a Közel- Keletre. A rakodás a kikötés után hamarosan megkezdődött. Ma — az új év első napján — nincs pihenő a Somogy tengerjárón. Sürgős a rakodás, hiszen január 5-én már ismét Remiben várja az újabb szállítmány. Az idén ez lesz az első kikötő, amelyikben rakodik. Tavaly több mint negyven kikötőben vetett horgonyt: magyar árut szállított a világ sok országába. Volt amikor nem egészen három nap alatt megrakták a hajót, de előfordult az is, hogy egy hétig tartott a rakodás. mondjanak le a nukleáris Eegyverek gyártásáról. örülünk annak, hogy amint ezt mai tárgyalásunk bizonyította, ön elnök úr, egyetért azzal a törekvésünkkel, hogy továbbra is sikerrel formáljuk a lengyel—amerikai kapcsolatokat. Dinamikusan fejlődnék a gazdasági kapcsolataink, _ amelyeknek különös jelentőséget tulajdonítunk és amelyeket továbbra is fejleszteni szeretnénk. Az amerikai elnök válaszbeszédében kitért Lengyelország második világháborús szenvedéseire. Mint mondotta, személyesen győződhetett meg róla, hogy milyen szeretettel ápolják a háború elesett hőseinek emlékét. Hozzáfűzte: talán a világ egyetlen népe sem viselt el annyi szenvedést a második világháború alatt, mint Lengyelország 6 millió polgára elpusztulásával. Ezekből a tragikus eseményekből fontos következtetés vonható le — folytatta. — A nyugat időnkint nem bízik a keletben. Lehetséges, hogy időnkint önök nem hisznek a mi szándékainknak, vagy értékeléseinknek. Előfordul, hogy mi, mint NATO-szovet- ségesek is szemben állva a Varsói Szerződés országaival, azt hisszük, hogy önök fenyegetnek bennünket. Most azonban mindennél jobban meggyőződhettem róla, hogy az olyan népek, mint a lengyel és a szovjet nép, elsőnek soha sem kezdene háborút, hacsak valamilyen súlyos provokáció vagy az érintkezések hiánya miatti értetlenség azt ki nem robbantja. Mi szintén békét akarunk és soha sem kezdenénk háborút, ha csak valamilyen hiba folytán nem, ami abból fakadhat, hogy nem értettük meg potenciális ellenfeleink szándékát — jelentette ki Carter. Az amerikai elnök ezután utalt arra, hogy szoros együttműködés és konzultáció folyik az Egyesült Államok és a Szovjetunió között az atom- pusztulás szörnyű veszélyének kiküszöbölésére, s hangoztatta: — Ez rendkívül bonyolult és nehéz technikai vitát jelent, a jószándék és a közös célkitűzések azonban előmozdíthatják a nézetkülönbségek leküzdését. (Folytatás a 2. oldalon) Fidel Castro beszéde Nagygyűlés a felszabadulás évfordulóján A kubai Santa darában a l párt és az állam vezetőinek részvételével nagygyűlésen emlékeztek meg a kubai forradalom győzelme, a felszabadulás napja tizenkilencedik évfordulójáról, amelyet január 1-én ünnepelnek. A nagygyűlésen felszólalt Fidel Castro, a Kubai KP Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács és a Minisztertanács elnöke. Be- ___8__________________________ s zédében áttekintette a szocialista építés eredményeit, kiemelte az ország dolgozóinak lelkes és önfeláldozó munkáját. Hangsúlyozta, hogy a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval való együttműködés további bővítése igen jelentős az ország gazdasági terveinek sikeres megvalósítása szempontjából. Dajan a határokról Mose Dajan izraeli külügyminiszter egy péntek esti televíziós interjúban leszögezte: Izrael hosszú időre fenntartja katonai jelenlétét a Jordán- folyó nyugati partján, még akkor is. ha az — a Begin- terv értelmében — közigazga- casi autonómiát kap. A Sínai-félszigeltel kapcsc latban a külügyminiszter is mét kijelentette: a területe az izraeli csapatok visszavc nulása után is megmaradna az izraeli települések és eze izraeli katonai védelem alai állnak majd.