Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-13 / 292. szám
Somogyi levéltári napok Vita az évkönyvről Óvoda a színházban Szülők a nézőtéren, gyerekek a játékszobában LevéKárt napok kezdődtek tegnap Kaposváron. Rövid időn belül ez már a harmadik hasonló jelentős rendezvény: jelzi a levéltár megnövekedett súlyát, szerepét a megyei közművelődésben. A megyei levéltár jelentős tudományos szervező és a diáitok, tanárok, üzemi munkások, értelmiségiek történelmi gondolkodását tartalmasán formálni képes intézménnyé vált. Munkáját reprezentálják az immár nyolcadik éve rendszeresen megjelenő évkönyvek. A somogyi levéltári napok tegnapi rendezvényén a legutóbbi kötet vitáját rendezték meg. A konferenciát a megyei könyvtár előadótermében tartották. Eljöttek a szerzők és a munkáikról véleményt, bírálatot mondó, felkért hozzászólók. (A hozzászólások viszont ritkán jutottak túl a méltatáson.) Ott voltak a város és a megye történelemtanárai, a gimnáziumok történelemszakkörös tanulói is. Dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője nyitotta meg a rendezvényt. Bánkuti Imre kandidátusnak a Rákóczi-szabadságharc okmányait közlő munkájához Lóczy István és Bongor János fűzték megjegyzéseket. Jó szolgálatot tesznek az okmányok a történelemtanításban, a tanárok kedvükre választhatnák szemléltető anyagot az 1700-as évek elején keletkezett levelekből, iratokból. Bánkuti közzétett okmányainak értékét külön emeli, hogy a betűhív szövegek jól tükrözik a XVIII. századi magyar nyelv ízes fordulatait, nyelv- használatát. Bongor János szakfelügyelő kedves történetet mondott el a konferencián. Ifjú tanár korában szemléltetésként bemutatott egy családi móring- levelst az J830-as évekből. A várt hatás azonban elmaradt, sőt: a gyerekek kinevették a hajdani ükanyát, mert a neve fölé csak egy keresztet tudott rajzolni. Pedig az írástudatlanság ugyancsak »bocsánatos bűn-« volt a múlt század elején. A harmadik korreferens, Kelemen Elemér saját kutatásának adataira támaszkodva elmondta: 1883-ban 107 községi elöljárónak csak 47,1 százaléka tudta nevét saját kezűleg papírra vetni. S ez egyszersmind az évkönyben napvilágot látott Benda Kálmán- írás jelentőségét is aláhúzza: a neves történész a XVIII. századi analfabetizmusról fest megdöbbentően szomorú képet Kanyar József munkáját Szíjártó István mé’tatta. A dél-dunántúli körzet művelődési és iskolaügye, sót az iskolát végzettek társadalmi mozgásának bemutatása jól illeszkedik a hasonló országos kutatásokhoz, azoknak mintegy kiegészítése. Később a gondolat, a tudomány és a műveltség terjesztésének központja Somogybán a két gimnázium (kaposvári és csurgói) lett: száz év alatt csaknem 30 ezer »kiművelt emberfő" hagyta el az iskolapadokat. Magyarországon szép eredményei vannak az agrár- és ipartörténeti kutatásoknak. E sorba tartozik Szili Ferenc munkája a 'kaposvári cukorgyár alapításának, a cukorrépa-termeltetés megszervezésének körülményeiről. Marek János korreferátumából is kitűnt: a kutatás még itt sem zárult le. Lényegében ugyanez vonatkozik Takáts Évának a paraszti erdőhasználat módját bemutató munkájára is. Ez az agrártörténetben teljesen új terület. Rumszauer János hozzászólásában néhány szakszemponttal egészítette ki a képet. A továbbiakban sokat segíthet az erdészeti névanyag gyűjtés — erről Király Lajos mond sokat —, s kölcsönösen kiegészíthetik egymást a néprajzi, helynévgyűjtő munka és a levéltári kutatás. A helynevek gyűjtésének nagy szakértelmet igénylő munkájáról sok hasznos tapasztalatot mondott el Rácz Jenő. Laczkó András az évkönyvben Rippl-Rónai és a magyar szellemi élet legjobbjainak kevésbé ismert kapcsolatáról írt. Sok új eredményt ért el. (Hát még ha előkerülne a festő gazdag levelesládája!) Andrássy Antal főlevéltároe hozzászólásában sürgette egy somogyi irodalmi kistükör összeállítását. A legizgalmasabb tanulmányt kétségkívül Király István írta Nagyatádi Szabó István 1918—19-es szerepéről és kaposvári föllépéséről. E tanulmányra Miklós Endre tett észrevételeket : fölhívta a figyelmet a többnyire idős falusiak és a mai tanulóifjúság Nagyatádi-képének éles különbségére, s az árnyalt, tárgyszerű, előítéletektől mentes törétnetírásra. A vitavezető Hanák Péter kandidátus kiemelte: a szerző — Király — a marxista történetkutatás módszereinek helyes alkalmazásával és éles szemmel tisztázta a kisgazda politikusnak az 1918—19-es évekbeli szerepét A konferencia stílusos záróakkordjaként Szili Gyula nyugdíjas ügyvéd egy eddig nehezen földelhető dokumentumot ajándékozott a megvei levéltárnak. Címe: Kis a bolsevik:? A megszálló román hatóságok cenzúrázták (!) 1919-ben. A levéltári napok rendezvényei ma a közművelődési munka megvitatásával folytatódnak. Ax unokát gondjába vevő nagymamát és természetesen a szülőket tehermentesíti a kaposvári Csiky Gergely Színház új szolgáltatása: vállalták, hogy míg a szülők a nézőtéren szórakoznak, felügyelnek a gyerekekre. A próbateremben vasárnap délutánonként óvónőjelöltek foglalkoznak a kicsinyekkel. Játékokat vásároltak, a kaposvári Táncsics gimnáziumban tanuló szakközépiskolások pedig vállalták, hogy a vasárnap délutánt feláldozzák a szülők tehermentesítésére, a gyerekek szórakoztatására. A színház úttörő vállalkozása kedvező visszhangra talált azok körében, akik éltek és élnek az alkalommal. De: olykor a legjobb szándék beteljesüléséhez is hosszabb idő szükséges. Így vagyunk a színházi óvodával is, ahova szeretettel várják a kicsinyeket, s a nézőtérre a szülőket. Vasárnap délután kilenc apróság játékos kedve töltötte be a színházi mesebirodalmat, a gyerekmegőrzésnél többet vállaló színházi óvodát. Fischer Józsefné Boldogaszszonyfáról érkezett családostul. Bérletet vásároltak az idén. Miért bosszús most? — Nem jelezte előre a színház, hogy olyan darabot játszanak, melyet a gyerek nem nézhet meg... Egy ilyen kicsinek ugyan bármely felnőtt darab csak kellemetlen élményt jelenthet. Tehát a kis Fischer gyerek véletlenül került a színházoviba. Rajna Ferencné és családja Gàlœfàrôl érkezett Tőlük is a mama jött fel a megőrzőbe. — Mi is szeretünk színházba járni. Amíg a gyerek kicsi volt otthon kellett maradnunk, néha a mama segített. Az idén már másodszor élünk azzal a lehetőséggel, melyet a színház teremtett a kisgyermekes szülők számára. — A kicsi hogyan fogadta ezt? — Szeret itt lenni bár otthon velem van. Gyermekgondozási segélyen vagyok, községünkben nincs se bölcsőde, se óvoda. Tóth Anna óvónőképzős. — Ketten lennénk ma szolgálatban, de a barátnőm ma ünnepli a névnapját Mondtam neki, hogy csak maradjon otthon, én helyette is dolgo zom. — Először van Itt? — Nem, már másodszor. — Hogyan sikerült a »pre míer«? — Én szívesen jövök. A szülők még nem nagyon tudnak erről a lehetőségről, de már ma ts több gyereket hozlak el, mint egy héttel ezelőtt. Ez biztató. — Milyen foglalkozást vezet? — Ml úgy nevezzük ezt hogy játékirányítás. A gyerekek önállóan választanak játékot de közben irányítani is kell őket hogy az történjen, amit szeretnének. — A színházat is úgy szereti, mint a gyerekeket? — Pár év óta minden előadást megnézek a Csiky Gergely Színházban. De ezt a munkát gyermekszeretetből vállaltam. Horányi Barna Cs. T. Fórum a köztisztaságról Megtakarítóit veszteség Ifjúmunkások szavalóversenye Megfelelő színvonal — válságjelekkel Lassan már eljutunk oda, hogy —■ amikor a köztisztaság helyzete kerül szóba — nem szűkítjük le a témát egyes' területre. A múlt évben például a megyei népi ellenőrzési bizottság a Balaton- parti községekben végzett vizsgálatot. Más esetben különböző alkalmakkor Kaposvár köztisztaságának helyzetével foglalkoztak. Időszerű nagyon, hogy a környezetszennyezésről Somogy megyében is összefüggéseiben beszéljünk. Van éppen elég gond. Ezek egy része még mindig messze van a megoldástól. Csak példaként: a múlt évben az ÉVM egyik vezető munkatársa egy ankéten megdöbbenve hallott arról, hogy a Balaton-parti községek nagy részében hiányzik a köztisztasági szabályrendelet. Azóta ezek már elkészültek, ám a megye községeinek egy részében még mindig hiányzik. A napokban, a Hazafias Népfront környezetvédelmi albizottságának szervezésében fórumot rendeztek a megye településeinek köztisztaságáról. Eljöttek Somogy minden részéből, a városok, a nagyobb községek képviselői, ott voltak a megyei tanács szakemberei is — csak a Kaposvári Városi Tanács tartotta magát távol a rendezvénytől. Pedig a fórum célja az volt, hogy javítsanak a köztisztasággal foglalkozók munkájának szervezettségén, illetve ahol még nagyon a kezdetén tartanak, oda segítséget adjanak. Szükség van a munka összehangolására, $ ezt néhány példa jól bizonyítja. Mivel nincs erre a célra elég munkaerő, nyilvánvalóan a gépesítés az egyetlen járható út. Csakhogy a meglévő gépek kihasználtsága nagyon rossz. Vagy: a megye néhány nagyobb településén a köz- tisztasági feladatok megoldására 1977-ben tervezett összeg nem éri el az előző évU. Kaposváron például csak 88 százaléka annak. A tisztaságért sokat kell tenni. Az olyan mértékű »megtakarítás-«, mint amilyet 1976-ban Baiatonszentgyor- gyön produkáltak, veszteségként is elkönyvelhető: a reru. delkezésre álló 78 ezer forintból 16 ezret nem használtak föl. (Fonyódon ugyanebben az évben a 912 ezer forintból 374 ezer maradt meg!) önmagukban azonban a tanácsok még akkor sem tudják ezt a feladatot megoicüyii, lia teljesen kimerítik a rendelkezésükre álló kereteket Fontos, hogy minden érintett magáénak érezze ennek ügyét. Barcson nagyrészt nyugdíjasokból álló társadalmi brigád segít a köztisztaság javításában: megfigyelik a szemetelö- ket, s ha keli, közbelépnek Mindebből az következik, hogy egy település nemcsak akkor lesz tiszta, ha seprik, mossák az utcákat hanem akkor is, ha nem szemetel a lakosság. A kérdés már csak az: mi legyen előbb? A feltételek megteremtése, azaz a szükséges gépek és kapacitás biztosítása — vagy elsőként a lakosok magatartása változzon meg? Sebők József, a megyei népi ellenőrzési bizottság elnökheA műsortervezés új rendjét alakítják ki a színházak. Olyan terveket készítenek — már a következő évadra —, amelyek az eddigieknél jobban elősegítik a színházak sajátos profiljának, karakterének formálódását. A jelenlegi műsortervezés mechanizmusa — mint a Kulturális Minisztérium színházművészeti osztályán elmondták — a hatvanas években alakult ki. Jól szolgálta a fejlődést, mennyiségi és minőségi változást eredményezett: a magyar színpadokon jelentős tényezővé vált a magyar, a szovjet és más szocialista országok drámája, a műsorokból fokozatosan kiszorultak a kommersz, nívótlan szórakoztató művek. A színházak — főleg lyettese vitaindítójában hangsúlyozta: a legfontosabb teendő a technikai rendszer kialakítása, amibe még a jó karban lévő utak is beletartoznak. Csak ezt követően kérhetjük a lakosságtól az aktív részvételt: az elért állapot megőrzését, a köztisztaság további javítását. Annyi bizonyos, hogy a települések tisztán tartása nem látványos feladat. Nemcsak azért, mert megszoktuk a kukás-konténeres autókat, az utcaseprők (már ahol vannak) sárga mellényeit. A szemetet mindig észrevesszük, ám ha nincs, senki sem teszi szóvá a rendet. Még azok sem, akik fennhangon szidják »az illetékeseket« a piszkos utcák, az illegális szemétlerakóhelyek, a környezetet szennyező vizek miatt, miközben Tiszta városért című beadványuk pisz- kozatát eldobják a város közepén. Azt ugyan nem állíthatjuk, hogy ilyen lépíen- nyomon előfordul, de azt igen, hogy ránk, lakosokra is hárulnak feladatok a városok és községek tisztán tartása érdekében. a vidékiek — számos és sokféle előadást tartottak, hogy minden társadalmi réteg igényét kielégítsék. Emiatt azonban a műsortervek nem járultak hozzá egy-egv színház saját arculatának kialakításához, jóllehet az alkotó műhelyek egyre határozottabban törekednek erre. Az elképzelések szerint most 3—5 évre szóló távlati tervet készítenek. Megfogalmazzák kultúrpolitikai koncepcióikat, közművelődési céljaikat, meghatározzák: hány bemutatót tartanak, a vendégtársulatok milyen műfajokkal egészítik ki a műsortervet, mit tesznek azért, hogy megnyerjék, azaz megtartsák a közönséget Az idén negyedszer rendezte meg a SkÖT az ifjúmunkások és szakmunkástanulók szavalóversenyét amelynek Somogy megyei döntőjére szombaton került sor a La- tinca Sándor Mű eiődési Központban. A jó előre meghirdetett gondosan szervezett vetélkedésen csupán másfél tucat versenyző jelent meg — egynegyede a két évvel ezelőtti létszámnak. Azok a válságjelek tehát amelyek már a Ki mit tud? országos döntőin és az Ady Endre-szavaló- versenyen is észrevehetők voltak, megyénket sem kerülték el. A költészet iránti vonzódás, a versmondókedv csökkenése általános jelenség, elsősorban az üzemekben. Az okok felderítése és a gyógyír megtalálása azonban nemcsak a szociológusok feladata, hanem A távlati tervek alapján készül az éves terv, amely konkrétan előírja az előadásra javasolt műveket. Ezeket a terveket ismertetik a színház támogatására hivatott szervekkel, hogy azok elbírálhassák: a műsorterv összhangban van-e a közművelődési célokkal, megfelel-e a közönség igényeinek. Lehetőséget nyújtanak arra is, hogy a kritikusok és a színházművészet kedvelői, barátai figyelemmel kísérjék a tervek megvalósulását, évad végén pedig számon kérjék az esetleges elmaradást. A mi-1 nisztérium a tervek tükrében értékelheti a színházak rövi- debb-hosszabb időszakban kifejtett tevékenységét, hatékonyabban irányítja, koordinálja a színházak működését. a közművelődés dolgozóinál' Kötelességük is. A dolog egyszerű, mért követendő példákat nem nehéz találni. Szombaton is találkozhattunk néhánnyab már dolgozókkal és még tanulókkal, akik nemcsak versszere- tetből vizsgáztak jelesre, hanem előadói készségből, szövegmondásból, beleérző-képességből is. Béres Ferenc marós, a Mezőgép vállalat dolgozója éjszakai műszakból érkezett. Egyetlen percet sem aludt, ám fáradtságnak nyoma sincs rajta: »hetes új ravivés« után érte el az első helyezést, így — két társával együtt — ő képviseli Somogyot áprilisban Salgótarjánban, az országos döntőn. — Hogy miért éppen Váci Mihály-verset választottam? A közéleti töltését találtam izgalmasnak, úgy éreztem, ez Illik legjobban az egyéniségemhez. Még kisdiákként azt a feladatot kaptam, hogy lépjek föl egy iskolai ünnepségen. Emlékezetem akkor »csütörtököt mondott«, alaposan belesültem, összevissza dadogtam, s igencsak nevetségessé váltam társaim előtt Akkor elhatároztam: csak azért is versmondó leszek! Szép és elemző előadása mégis jóval több volt, mint az akaraterő győzelme, a gyermekkorban esett csorba kiköszörülése. Ihász Józseftől, a Mechanikai Művek marcali gyárának fiatal lakatosától kérdeztem: — Hogyan választ verset? A technikai szempont, az »elő- adhatóság« a fontos, vagy az érzelmi azonosulás a költővel? — Számomra csupán az utóbbi. Én is a »politizáló« költészethez — elsősorban Radnóti, Garai Gábor, Váci Mihály alkotásaihoz — vonzódom. Nagy István, az 503. Ipari Szakmunkásképző Intézet víz- és gázszere 5-tanulója József Attila: A cipő című kevésbé ismeri versét adta elő, tele kedéllyel, ötlettel. Harmadik lett, megérdemelten. — Ilyenkor, szavalóversenyek alkalmával rendszerint igen komoly a hangulat, majdnem mindenki drámai, tragikus töltésű verset választ. Én inkább a könnyed, humoros műveket részesítem előnyben, s szinte •vadászok« az ilyenekre. Ezért érzem igen közel magamhoz Simon István valamennyi müvét. Általában rózsás kedélyemet csak mesteremnek sikerül időnként elrontania, azzal a vissza-visszatérő mondatával, hogy »ha szerelő akarsz lenni, ne verset mondj!« Korábban diáktársaim is megmegmosolyogtak ezért a szenvedélyemért, de ők azóta már szurkolnak nekem, sőt egyi- kük-másikuk szintén »beállt« versmondónak. A példaképem? Major Tamás. Egyszerűségéért, hangulat- és hang- színváltásokra való képességéért. Merth László, a SAÊV dolgozója — a második díj nyertese — tömören foglalja össze a verseny lényegét — örülök, hogy részt vehettem ezen a színvonalas rendezvényen. Mégis némi keserű szájízzel távozom; nem hiszem el. hogy a költészet csupán ilyen kevés szakmunkást érdekel. L. A. Somogyi Néplap M. A. A műsorfervezés új rendje
