Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-10 / 290. szám

Az emberi jogok napfán A homo sapiens jogai Az emberi jogok fogalmá­nak kialakulását általában a francia forradalomtól számít­ják. Az emberi jogok — írja találóan az egész szocialista jogtudomány közismert szak­értője e kérdésben, Szabó Im­re akadémikus — «-vándorló, makacs, több társadalmi rend­szeren áthúzódó jogok; ez ad­ja azt a bizonyos örök lát­szatot, holott valójában csak tartós jogok-«. Mint ilyenek, az emberi jogok elválasztha­tatlanul kötődnek a társadal­mi rendszerhez, s kapcsolód­nak az államtípusokhoz is. Hiszen épp az állam az, amely törvényeivel és apparátusával biztosítja e jogok érvényesü­lését, s ugyanezt teszi a köte­lezettségekre vonatkozóan is. Az emberi jogok biztosításá­nak nemcsak és nem egysze­rűen deklarálása, hanem ezek szavatolása a társadalmi rend­szer lényegét tárja fel. Ebben az értelemben is elmondhat­juk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mér­földkövet jelentett A forrada­lom első dekrétuma a béké­re hívott fel, egy olyan há­ború tetőzése idején, amely milliónyi embert legalapve­tőbb jogától fosztotta meg — az élettől. A szocialista rend­szerek ebben az értelemben is a történelmi folytonosságot képviselik, és ma nemcsak al­kotmányaikban deklarálták a békepolitikát nemcsak tiltják a háborúra való uszítást ha­nem létükkel, súlyukkal, egész nemzetközi tevékenységükkel biztosítani kívánják az élet jogát az egész emberiség szá­mára. Ezt teszi a magyar al­kotmány is. Alkotmányok fundamentuma A szocialista országok ma olyan jogok teljességét is biz­tosítják polgáraik számára, amelyek társadalmilag igazán megalapozó jellegű jogok, amelyek a szocialista alkot­mányok fundamentumát ké­pezik, s amelyeken az állam­polgárok tőbbt a szocialista alkotmányokban ugyancsak részletesen kifejtett joga nyugszik. Ilyenek a szociális jogok, a gazdasági jog, a kul­turális jogok. .. .Az állam­polgároknak joguk van az Fölavatták a ladányi vízlépcsőt Tegnap átadták rendelteté­sének a Tisza völgyi vízgaz­dálkodási rendszer jelentős elemét képző Körös-vízrend­szer egyik alapművét, a ket­tős Körösön épült új vízlép­csőt Ezzel befejeződött a Körösök csatornázása, s egy­idejűleg megoldódott Szegna- lom biztonságos árvízvédel­me Is. A vízlépcső lehetővé teszi, hogy a jelenleg 1700 hektárról tízezer hektár fölé emelkedjen e környéken az öntözött területek nagysága. A főcsatornák kettős rendel- tetésűek: szárazság esetén ön­tözésre szolgálnak, belvízve­szély idején pedig a fölösleges csapadékot vezetik le. élet, a testi épség és az egész­ség védelméhez.« »-Ezt a jo­got a Magyar Népköztársaság a munkavédelem, az egész­ségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésé­vel, az emberi környezet vé­delmével valósítja meg.« Gya­korlatilag hazánkban minden magyar állampolgár orvosi el­látásra jogosult, minimális té­rítés ellenében gyógyszert kap. Ide tartozik egyik legnagyobb társadalmi ' vívmányunk: a társadalombiztosítás, amely széles körű ellátást nyújt. Alkotmányunk megfogal­mazza a nók egyenjogúságát, előírja munkalehetőségeit és munkafeltételeik megfelelő biztosítását: a terhesség és a szülés esetére fizetett szabad­ságot ír elő, s külön kiemeli az anyaság és a gyermek fo­kozott törvényes védelmét. Köteteknél többet mcnd A művelődéshez való jog magába foglalja a közműve­lődés kiterjesztését és általá­nossá válását; az ingyenes és kötelező általános iskolát, to­vábbá a közép- és felsőfokú oktatást, a felnőtt dolgozók továbbképzését, amelyek álla­mi támogatással valósulnak meg. Lakosságunknak 20 szá­zaléka tanul, képezi magát. Az a tény, hogy a szocia­lista országok — a múltból örökölt elmaradottság és az új keletű világgazdasági ne­hézségek ellenére is — ké­pesek minden állampolgá­runk a munkához való jogát biztosítani, mialatt a legfej­lettebb tőkés államokban 15 millió ember van munka nélkül, önmagában köteteknél többet mond a tőkés orszá­gok dolgozóinak a szocialista rend lényegérőL Az, hogy a szocializmus deklarálta és biztosította is a jogot az egészségvédelemhez, a művelődéshez mindenki szá­mára, önmagában olyan lé­pést jelentett az egyenlőség ideáljának megvalósítása felé is, amely példa nélkül áll az emberiség történetében. Hi­szen ezúttal vált először füg­getlenné a vagyontól az egész­ség feltételeinek biztosítása, az ember lehetősége a szel­lemi gyarapodásra. Szocialista ideálok Mindezek a jogok egyálta­lán nem függetlenek az úgy­nevezett hagyományos polgári és politikai jogok érvényesü­lésétől. Mert ugyan mit ér a politikai szervezkedés ünnepé- I lyesen kinyilvánított jogával az a munkás, aki éppúgy nem kap emberhez méltó munkát, mint ahogy nem kapott az apja sem? És ilyen munka- nélküli családok például a legfejlettebb tőkés ország­ban, az Egyesült Államokban százezer számra élnek vagy inkább tengődnek. Vagy mit ér a szabad szólás joga an­nak, aki nem tanulhatott, nem tud írni, akit nem tanítottak meg olvasni, számolni, a leg­egyszerűbb munkafolyamato­kat elvégezni. Néha úgy lát­szik, hogy az ilyen ember számára biztosított jogokról beszélni — ez az ember ki­gúnyolása. A szocialista országok, me­lyek a társadalomépités folya­matában mind teljesebben biztosítják az emberi jogokat, egyszersmind alkotmányaik­ban, törvénykezésükben a kö­telességeket is meghatározzák. A szocialista jogot, az alkot­mányokat az a szemlélet hatja át, hogy az emberi méltósá­got a jogok és kötelességek egységbe foglalása és egyen­súlyba állítása biztosítja, jo­gok és kötelességek feltétele­zik egymást. Az utóbbiak kö­zül kiemelkedik a becsületes munka feladata, s ide tartó­zik a törvények betartásán túl a szocialista együttélés szabályainak betartása is, ami az emberek közti új viszony kifejezője. A szoicalizmus úgy biztosítja az ember jo­gait, hogy nem állítja azokat szembe a közösséggel, hanem az alkotást, a szabad munka energiáját a társadalom szol­gálatába állítja. Az ENSZ 1945-ben elfoga­dott alapokmánya — amely utal az emberi jogokra —, az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Deklaráció­ja, majd az ennek nyomán jóval később tető alá hozott két ENSZ-közgyűlési egyez­mény felfogása már tükrözi azt, hogy a szocialista ideálok térhódításának és materiali- zálódásának hatása alól a tő­késállamok sem vonhatják ki magukat. Egymástól elválaszt! atitlan Igaz, hogy az 1952-es hatá­rozat alapján 1966-ban elfo­gadott két egyezmény (az egyik a polgári szabadságjo­gokat, a másik a gazdasági, szociális és kulturális szabad­ságjogokat tartalmazta) ha­tályba -lépésére még csaknem egy évtizedig várni kellett Az ok: míg a szocialista államok azonnal elfogadták ezeket az egyezményeket addig a leg­fejlettebb tőkés országok vagy késve írták alá, vagy — né- hányan — mindmáig nem ra­tifikálták ezeket A lármás nyugati kampány, mely az emberi jogok ürü­gyén indult, nem véletlenül fulladt be. Hisz épp a szocia­lizmus az, amely igent mond az emberi jogok maximális biztosítására. S az emberi jo­gok alkalmazása is tükrözi a szocialista demokrácia huma­nista lényegét, fejlődési ten­denciáit, és nagy meggyőző erővel demonstrálja: a szocia­lizmus és demokrácia feltéte­lezik egymást, egymástól el­választhatatlanok. V. P. Izgalmas pillanatok Kék gáz a vezetéken ßokän felül ér a la­tyak. az agyaggal keveredett hó. Sárga, KÖGÁZ-overallos munkások gázolnak benne, rá se hederítve a kellemetlenke­dő esőre. A tavaly épített gázfogadó állomás ideiglenes műanyag csövét acélcsövei váltják föl. Ennek gázzal való feltöltésére készülnek. A 4600 méteres ve­zetéket 12 millió 470 ezer fo­rintos költséggel a siófoki Kő­olajvezeték-építő Vállalat ké­szítette. December 5-én vették át tőlük a Közép-dunántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vál­lalat szakemberei. Az új vezeték a Mező Imre utcai gázcsereteleptől indul, a Deseda patakot és az épülő 61- es műutat keresztezve halad keleti irányba, ahol a Kapos folyó alatt visszakanyarodik a Kaposvári Húskombinát terü­letére. Ha valaki ezt a térké­pen nézi, arra gondol: mi­csoda nagy vargabetűt ír le ez a vezeték... Valóban, de erre a vargabetűre szükség is van, hiszen a megyeszékhely keleti ipartelepe errefelé bővül majd. A tervezett lizinüzem is itt kap helyet, amelynek gáz- fogyasztása még a húskombi­náténál is jóval több lesz. A meglevő, regionális gázrend­szer már nem tudja az egyre iparosodó, fejlődő város gáz­igényét biztonsággal kielégíte­ni. Az új gázvezetékről kap energiát az épülő csepeli egye­di gépgyár és a tejüzem is. A vasúti sín mellett, a ha­talmas szabad térségben szin­te elvész az öt munkás. Egyi­kük, miközben a göröngyös ta­lajt gyúrja, megjegyzi: — Itt lesz majd a sonkakonzerv­üzem. Két nagy, vastag cső és egy vékonyabb emelkedik a légvezetéken a piszkosfehér táj fölé. Alatta vezet a fiatal munkás útja a tolózáraknáig. Mielőtt lemenne, ki kell szi­vattyúzni az aknából a bele­folyt csapadékot. A kaposvári.; ..kirendeltség ipari csoportjának művezetője, Röth Lajos elkiabálja magát : — Egy keveset nyisson rá! Az utasítást a pár száz mé­terre álló munkás továbbítja, mire az aknában álló meg­nyitja a tolózárat. Izgalmas pillanat. Az új acélcsőbe elő­ször jut gáz. A biztonság oká­ból kikötött tisztítócső körül feszülten figyelnek. Még egy pillantás a poroltó készülékre, egy ellenőrző mozdulat a rög­zítő kötél csomóján: nehogy elvigye az erős lökés. — Figyelj csak, mintha már sustorogna! Előbb a művezető, majd az egyik munkás lépked le a mély akna vaslépcsőjén. Föl­fölpislognak a kivezető cső nyílására. — Ideje messzebb húzódni! G’'ere onnan, nehogy a sze­medbe menjen! A cső fedőlapocskája meg­megbillen, a sustorgásból fü­tyülés lesz, amely egyre csak erősödik, erősödik, végül elvi­selhetetlenül élessé válik. Nagy robbanás, és fekete, majd vörösesbarna sugár csap vagv tizenöt méter magasba. Fönt cseppekre bomolva hull a mélybe. — A rozsda, a hegesztési hulladék. Víz, föld — magya­rázzák. A tűzijátékot időnként ké­kes gázoszlop váltja fel. Há­romszoros öblítést kap a ve­zeték. Idegen ember közeleg siet­ve: a húskombinát egyik üzemvezetője jött megnézni, mi baj van. A hang, a lát­vány fölborzolja azok idegeit, akik nem tudják mire vélni a szokatlan eseményt. Németh Gyula csoportvezető, Miseta Sándor, Jankó Sándor és Tég­lás László magabiztosan mo­solyog. — Érdekesebb, mint laká­sokban javítgatni a gáztűzhe­lyeket — dörzsöli tenyerét Téglás László, aki először van ilyen befúvatáson. A mellette álló Jankó Sán­dor a bennfentesek arckifeje­zésével mondja: — Ez vizesebb, mint a múlt­kori, a Béke—Füredi lakó­tömb befúvatása volt. Igaz, ez hosszabb vezeték, több sza­kaszban épült. Izgalmasabb. Tejn ip délután másfél órán Keresztül, percenként váltakozott a fellövélő oszlop színe, hangja, Aztán hagyták, hogy hosszan sípoljon a kék gáz. Amikor már teljesen tisz­ta volt, futballbelsők kerül­tek elő. Ügyes mozdulattal egy vékony kivezető cső nyílására szorították valamennyit. — Mintavétel. Két ember — mindentől jó­kora távolságra — kipróbálja, mennyire levegős a gáz. Ami­kor a tizedik nyílása elé tart­ják a gyufaszálat, már egé­szen nyugodtak. — Oké. . Hétfőn már az új. gázzal dolgoznak a húskombinátban. Gombos Jolán Hajmási sóhajok Gondokban gazdagon Szalagparketta Hamburgba A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság barcsi fűrész­üzeme folyamatosan szállítja a szalagparkettát külföldre. Ez • kamion Hamburgba viszi a gyár termékét. Szép vidéken van Hajmás, Szentbalázs alig több mint 300 lakosú társközsége. A Zselic lankái bújtatják a házakat — és emelik a járda és útépítés költségeit. Keczeli József, a községi közös tanács elnöke, többször is elmondja: ami máshol egy forintba kerül, a tanácshoz tartozó községben kétszer-háromszor annyiba. Például a járda is. Nem vé­letlen, hogy a falugyűlésen — talán negyvenen, ha eljöttek — egyik fő téma ez volt. A gond ugyanis évek óta megoldatlan. A bozontos, ősz szemöldökű Pozsár János, aki 1950-től tizennyolc éven ke­resztül volt itt a tanács elnö­ke. elmondta, hogy már az ő ideiében is ígv volt. És így marad még egy-két évig. Hogy miért? A beszámolóban hallottam : egyrészt nehéz beszerezni a cementet és a sódert. Ha meg­van, alig-alig találnak mun­kaerőt. Éppen ezért a falu la­kóinak társadalmi megmozdu­lására nagy szükség van. Csakhogy a tsz és a tanács között a társadalmi munka szervezésében nem a legjobb az összhang, legalábbis ebben az esetben. Egv példa erre: az árkokból kiásott földet foga­tokkal kellene — de már mi­lyen régóta! — elhordani. A tsz egyik helyi vezetője azon­ban megtiltotta az emberek­nek ezt a munkát. Mas esői­ben az énekkarnak kellett volna ünnepi alkalomból sze­repelnie. A szólóénekes elké- retőzött, az említett tsz-veze- tő azonban megkérdezte tőle: mondja meg, hol kapja a fi­zetését, a tsz-től vagy az énekkartól? így azután ma­radt a szereplés helyett a va­gonrakás ... Márpedig a hajmási gondok összefogás nélkül megoldha- tatlanok. A tanács fejlesztési alapjából egy évben 30 ezer forint körüli összeg jut erre a falura, ami ugyan több, mint a semmi, de nem sok­kal. A gondok megoldása pe­dig sürgető: a domboldala­kon lezúduló víz időnként »elönti« a falut. Tudja ezt nagyon jól az elnök is, »az ár­kok kiásása, az átereszek iszapolása nem halasztható tovább. Talán jövőre valaki elvállalja.« |i pí n'yi*pfi — Csodálko­ivru/ifii zom _ mond_ v,) r I L ta a falugyű­? dl jelit _ Iés egyik rész_ vevője —, hogy eddig a buszról senki sem beszélt... Kiss Aladár, a szentbalázs! pártvezetőség titkára: — Több mint 200 gyereket kellene a körzetesítés miatt a buszoknak az iskolába szállí­taniuk. Csakhogy nagyon ke­vés a járat. Az. iskolában kényszermegoldást választot­tak: különböző időben enge­dik el a gyerekeket, hogy »el- oszoljanak« a buszon. Ennek viszont az a következménye, hogy nincs kihasználva a napközi. Van ugyan egy já­rat, melynek a neve diákbusz, de — legalábbis a gyakorlat szerint — nincs menetideje. Akármilyen kevesen voltak is — a falu lakói számához viszonyítva — ezen a hajmá­st falugyűlésen, hasznos volt a fórum. Elsősorban azért, mert igyekezett mindenki tiszta vizet önteni a pohárba. Az emberek nem követelőz­tek, hanem kérdeztek, termé­szetesen a falu problémái megoldásának lehetőségeiről. Az elnök viszont már a be­számolóját így kezdte: »Gon­dokban gazdagon, eredmé­nyekben szegényebben zár­juk ezt az évet. Elnézést ké­rünk azoktól a javaslattevők­től, akiknek azt kell válaszol­nunk: megvalósíthatatlan, amit kértek. Inkább tesszük ezt, mint felelőtlenül ígérges­sünk.« A buszgondokra csak azért nem térünk vissza, mert ép­pen a falugyűlést követő nap reggelén ültek le a tanács ve­zetői tárgyalni a Volán 13. számú Vállalatának szakem­bereivel. Tény, hogy a vasút megszüntetésével nagy feladat hárul a közlekedési vállalat­ra. Az is tény viszont, hogy több mint kétezer ember vár­ja a hat községben a megol­dást. Kért fik Hajmásnak llcl négy tanács­« vplitélf tagja van a d ventes» közös tanács­ban. Egyikük Cseh Jenő. — Azt nem tudom — mondta a falugyűlésen —, hol vannak azok az emberek ma este, akik lépten-nyomon megállítanak bennünket az utcán, hogy ezt vagy azt in­tézzük már el. Miért nem jöt­tek el a falugyűlésre, s mond­ták el itt óhajaikat? Akik viszont ott voltak, megalapozottan beszéltek. Például arról, hogy jó lenne a faluban szélesebb körűvé tenni a jogszabályok ismerte­tését, hogy az emberek tud­ják jogaikat és kötelességei­ket »hogy lássuk, mi minden van körülöttünk« — mondta a felszólaló. És kérték a mo­zit: több éve nincs már a faluban, gazdaságtalanságra hivatkozva szüntették meg a vetítéseket. Pedig a filmekből — különösen a jól megválasz­tott filmekből — sokat lehet tanulni, bővíteni az ismere­teket. Majdnem három óra hosszat tartott a hajmási falugyűlés. Pedig az elhanyagolt művelő­dési házban alig volt mele­gebb, mint odakint. Valaki állandóan betöri az ablakokat. Mészáros Attila

Next

/
Thumbnails
Contents