Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-09 / 289. szám

A DIÂKOTTHOKOK NEVELŐ MUNKÁJA Az Állami Ifjúsági Bizottság értékelése r te általános iskolai diák­otthonokat 100 százalékban, a szakmunkástanuló otthonokat mintegy 90 százalékban, a kö­zépiskolás intézményeket több mint 70 százalékban fizikai dolgozók gyermekei lakják. E három intézménytípus nevelő munkájának eredményeivel és gondjaival a közelmúltban ta­lálkozott az Állami Ifjúsági Bizottság. Megállapították: az általá­nos iskolai diákotthonok leg­főbb hivatása, hogy biztosítsa a szakrendszerű oktatás tel­jessé tételét a szórványtelepü­léseken élő gyermekek számá­ra. Ma még csupán 12 száza­lékuk él a diákotthonok adta lehetőségekkel. A tanyai kis­iskolák folyamatos megszün­tetésével a diákotthonokban lakók 40 százaléka már az alsó tagozatos gyerekek közül kerül ki. A középiskolások 22 százaléka, a szakmunkástanu­lóknak pedig csaknem egyötö­de nevelődik diákotthonban. Kedvező tapasztalatokat sze­rezték Budapesten és Hajdú- böszörményben az úgyneve­zett munkás—paraszt kollé­giumok munkájáról. A három, intézménytípusban több mint három és fél ezer nevelő tevékenykedik. Vala­mennyien kedvezően fogadták a kötelező foglalkozási idő 36 órára csökkentését, s az új rendtartásokat, továbbá az idei bérrendezést. A szakmunkás diákottho­nokban a kulturális fejlesztés, sok esetben a gyerekek mű­velődési hátrányának leküz­dése, általános műveltségük gyarapítása a legfontosabb fel­adat. Fokozott törődést, támo­gatást kívánnak — hiszen so­kan kisegítő iskolából érkez­nek, mások általános iskolai tanulmányaikat nem fejezték be, és esti iskolába járnak. Az ország középfokú intézmé­nyei bekapcsolódnak a kollé­giumi versenybe. Évente 15— 20 kollégium nyeri el a KISZ kb kollégiumi zászlaját és díszoklevelét. A KISZ köz­ponti bizottságával egyetértés­ben az Oktatási Minisztérium a jövőben a kollégiumi ver­senyt kiterjeszti valamennyi középfokú diákotthonra. Országos tapasztalat: az intézmények aktív segítői a helyes pályairányításnak, a hivatástudatra .nevelésnek. Többnyire kialakult már a gyerekekkel való differenciált foglalkozás, az egyéni korre­petálás rendszere. Viszont ta­lálkozni lehet nevelői türel­metlenséggel is. Elterjedt a felzárkózó fog­lalkozások gyakorlata az al­sóbb, a tehetségkutatás a fel­sőbb évfolyamokon. Több megyében a fizikai dolgozók diákotthonba fölvett gyerme­keit egyhetes nyári előkészítő tanfolyamra hívják be, hogy megbarátkoztassák őket a bentlakásos élettel, megismer­jék őket, s tájékozódjanak felkészültségükről. A nevelő- otthonok eredményes munká­ját dicséri: az általános isko­lások szinte mindegyike to­vább tanul. Bányászniúxeum Rudabányán Rudabányán, az ősi bányásztelepülésen rendezték be a köz­ponti bányászmúzeumot. A nagy értékű gyűjtemény az ős­kortól napjainkig bemutatja a magyar bányászat fejlődését, érdekes műszaki berendezéseit, valamint a bányászok szemé­lyes használati tárgyait. Képünkön: Bányamérnöki műsze­rek a XIX. századból, öccséhez írott, 1917 ele­jéről származó levelében olvasható, hogy »... a beteg szív olyan, mint a repedt po­hár, lehet belőle sokáig inni, csak arra kell vigyáznunk, hogy a repedés tovább ne ter­jedjen ... viszont én a neu­raszténiámmal még mindig sok altatót szedek, elég bort és rengeteg nikotint. No, szen­vedek, de mégis hiszek abban, hogy ki kell bírnom ezt a poklot, át kell repülnöm.« Veres Pálné utca Nem válthatta be adott sza­vát Boncza Miklós: mielőtt lejárt volna az általa megsza­bott várakozási idő, a két év, 1917 januárjában elhunyt teaUőrincen, szeretője villá­jában. Párnája alatt megta­lálták az Ady házaspár fényi- képét Csinszka és Ady ke­mény hidegben utazott fel Csúcsáról a temetésre, s ezt követően két hónapnál to­vább maradtak a fővárosban a nehézkes, bonyolult hagya­téki ügyek rendezésére. Csinszka, aki már serdülő idejében sem volt kiskorú gondolkodásbeli határozott­ság és gyakorlati céltudatos­ság dolgában, most nagy energiával kezdett hozzá egy Adyhoz méltó fővárosi otthon megteremtéséhez. Igen tekin­télyes vagyon várományosá­nak érezhette magát. Egyedüli örökösként szabadon rendel­kezhetett készpénzzel, kötvé­nyekkel, értékes ingóságokkal és még értékesebb ingatlan­Poznan, Merkur városa A poznani városháza Európa legszebb reneszánsz építmé­nyeinek egyike. nasl Nemzetközi Vásárt. A vi­lág különböző országait kép­viselő cégek mutatnak be és árusítanak termékeket. Két évvel ezelőtt új életre kelt a Szent Iván-napi vásár. A régi piactéren pultokat ál­lítottak fel, ahol a turisták és a nemzetközi vásár látogatói emléktárgyakat, népművésze­ti alkotásokat vásárolhatnak, népi együttesek muzsikáját hallhatják; láthatják, amint a népművészek keze alól kike­rülnek az apró remekművek: korsók, szobrocskák, bőrövek, hímzések. Poznan Lengyelország észak- nyugati részének fontos ipari központja is. Büszkesége a Hi- polit Cegielskiről, az üzem alapítójáról elnevezett, ma már több mint százesztendős nagy­üzem. Poznanban ezenkívül mé” automata szerszámgépe­ket, vasúti kocsikat, kozmeti­kai cikkeket, gyógyszereket, élelmiszereket és bútort is gyártanak. Poznan csalogányai Messze földön híresek Poz­nan műemlékei és múzeumai. Az utóbbiak között különös figyelmet érdemel a hangszer- múzeurhnak a világ minden részéből származó gyűjtemé­nye. Érdemes fölkeresni Poz­nan operaházát vagy operett­színházát is. Pa már a zenéről esett szó, nem hagyhatjuk említés nél­kül a Poznani Filharmónia fiúánekkarát és a Poznani Fiú- kóruSt, amelyek már szinte minden európai országban fel­léptek, ezenkívül szerepeltek Kanadában, az Egyesült Álla­mokban és Japánban is. A »poznani csalogányok* — or­szágszerte így nevezik a kóru­sok tagjait — terjesztik a vi­lágban Poznan és a lengyel zene hírét. A legenda azt tartja, hogy ezen a helyen, a Warta folyó partján elterülő sűrű vadon­ban ismerkedett meg egymás­sal a három szláv fivér: Lech, Czech és Rus. Lech ezután itt várost alapított, s a talál­kozás emlékére Poznannak ne­vezte el (a »poznanie« szó je- lensése: megismerés). Az 5si főváros rű után, 1945-ben lakosainak száma 240 ezer volt, ma már azonban jóval túllépte a fél­milliót. A hajdani óvárost kö­rülölelik az új lakónegyedek. Lengyelországban Poznant gyakran nevezik Merkur (a kereskedelem római istene) városának, vagyis a lengyel kereskedelem fővárosának. S ebben egy csöppnyi túlzás sin­csen: minden esztendőben itt rendezik meg ugyanis a Poz­Húsz kötet a fákról Húsz kötetben érdekes könyv- sorozat készül a Lengyel Tu­dományos Akadémia kiadásá­ban az erdő fáiról. Eddig öt kötete jelent meg a sorozat­nak, s ezek három különböző fenyőfát, a tiszafát és a jege­nyefát mutatják be. Most nyomtatják, s hamarosan az olvasók kefébe kerül a nyír­fa monográfiája is. A sorozat tervében szere­pelnek a vadon élő gyümölcs­fák is. Egy kötet a védett fá­kat ismerteti, valamint a fa szerepét a népgazdaságban és a környezetvédelemben ; az ■utolsó kötet az erdei fák szár­mazástanát, genetikáját fog­lalj i össze. A sorozat szerzői foglalkoz­nak az erdősítés kérdésével, a fahozamok növekedésének té­májával és olyan fák, bokrok nevelésével, amelyek ellenáll­nak a különböző növényi be­tegségeknek. A megjelent kötetek máris nagy érdeklődést keltettek. E művek többsége amerikai megrendelésre már elkészült angol nyelven, s egyes köte­tek Nagy-Britanniában, Hol­landiában és Ausztriában is megjelennek. Hz idei tsnév Mongóliában Több mint 590 középiskola nyitotta meg kapuit az idén Mongóliában. Kb. 45 ezer fiú ás lány kezdte meg tanulmá­nyait. A XVII. mongol párt- kongresszus döntést hozott a közoktatás fejlesztésére, s az idei tanév fontos szakasz a tervek megvalósításában. A mongol tanárok új tan­terv alapján olyan új tan­könyvekből oktatnak, amelyek jobban tükrözik a tudomá­nyos és műszaki forradalom eredményeit. Az állam kialakulása ide­jén Poznan volt a lengyelség legelső, ősi fővárosa. Minthogy a délről északra és keletről nyugatra vezető, fontos keres­kedelmi útvonalak keresztező­désénél helyezkedik el, gyors ütemben fejlődött, lakosainak jóléte növekedett. A középkor­ban híresek voltak a Szent Iván-napi poznani vásárok, amelyekre Európa minden ré­széből érkeztek a nemegyszer egzotikus áruk. A város a XVI. században, a reneszánsz korában élte virág­korát. Ekkor épült a formájá­ban egyedülálló reneszánsz városháza, az Olasz Giovanni Baptista Quadro építész tervei szerint. A hozzáértők állítják, hogy Itálián kívül ez a leg­szebb európai reneszánsz vá­rosháza. Ugyanebben az idő­ben épültek a patríciusok és gazdag kereskedők lakóházai, amelyek mindmáig a poznani piactér díszei. Vásár, Szent Ivánkor Poznan azonban nemcsak történelmére büszke. Ma is lendületesen fejlődő város, amely számottevő helyet fog­lal el Lengyelország gazdasági és kulturális térképén. Köz­vetlenül a második világhábo­nat Leendő budapesti ottho­nuknak az apja tulajdonát képező, Veres Pálné utca 4- ben lévő, belvárosi lakást szemelte ki. Birtokba vétele nem ment simán, mert jól érezte magát benne az a szer­kesztőség, amely épp a Bon­cza Miklós által sokáig veze­tett «'izigazgatási lapot ké­szítette. Mindegy. Boncza Ber­ta — éréiyben, konokságban apja lánya — eltökélte, hogy kiköltözteti a tulajdonát ké­pező lakásból a mindenáron maradni akaró szerkesztőséget Ady Endre a feleségére bíz­ta magát, tűrte, hogy az ő érdekei ürügyén Csinszka ki­élhesse úriasszonyos vágyait Csak egyet nem tűrh«tett: a látszatot, hogy ő ezentúl a busás örökség jóvoltából fog gondtalanul élni. Adni kel­lett a világ szájára. A büsz­ke költő, aki mindig kényes volt anyagi függetlenségére, semmiképp nem keveredhetett az eltartott férj hírébe. Hatvány Lajos nagyvonalú üzleti ajánlata teremtett tisz­ta helyzetet. Évi 7200 koro­nás járadékot ajánlott fel an­nak fejében, ha reá száll az összes Ady-mű kiadási joga Egyszersmind a tulajdonát ké­pező Festi Naplóhoz állandó A szülőfalu története Őrvezető a levéltárban »Ez a változatos dunántúli táj erdős lankáival és szinte rónává szélesedő völgytalpaival ősidők óta csá- bítőlag hatott az otthont, megélhetési kereső emberekre. A régmúlt idők szeré ny emlékei mellett a mai lük­tető, mozgalmas életben szinte észrevétlenül rohanunk el. Ki figyel ma már egy megkopott kőbaltára, edény­töredékre vagy rozsdamarta tárgyra?« A Gölle monográfiája és néprajza című dolgozat élére írt előszó a szerző vallomása. Bodó Imre őrvezetőt egyik parancsnoka mutatta be, s hozta el a kék borítóba kö­tött, géppel irt kéziratot. A mintegy százoldalas munka szerzője szabad idejében fő­ként a kaposvári levéltároan található. A bevonulás után is folytatja Gölle históriáját, mai krónikáját. Bodó Imre, ha leveti az egyenruhát, ismét növényvédő mérnökként dol­gozik majd szülőfalujában, Göllében, a termelőszövetke­zetben. — Honnan ez a vonzódása néprajz, a régmúlt idők em­munkatársnak hívta meg Ady Endrét. A haladó irodalom és a liberális eszmék iránt oly pártfogó báró ekkor már a Nyugat Részvénytársaságot is magáénak tudhatta, így az óriási Hatvany-vagyon, amely­nek fő fedezetéül a Hatvani Cukorgyár és a hozzá tartozó célgazdasági nagybirtok szol­gált, többszörösen is garancia volt Ady megélhetéséhez. Tény, hogy a Hatvány I.njos által ajánlott szerződés egy­oldalúan csak Ady Endre anyagi érdekeit vette figye­lembe, de a megérdemelt er­kölcsi kamatok révén Hat­vány LajosnaK biztos és be­csületes helye lett Ady mel­lett a magyar irodalomtörté­netben. De az üzleti és hagyatéki ügyek sem zavarhatták el Adytól az alkotás kényszerét. Miközben zajlottak a nagyon is prózai dolgok, két csodála­tos költemény, született a pes­ti tartózkodás idején. Az egyik a magánember gyengéd, meg- rázóan emberi vallomása: Nézz, drágám, kincseimre. A másik a beteg világ víziókba öltöztetett megjelenítése, szürrealista remekmű : Emlé­kezés egy nyár-éjszakára. (Folytatjuk) lékeinek a tudatos gyűjtése, feldolgozása iránt? — Az általános iskolában kaptam kedvet. A Belányi Valterné tanárnő vezette hon­ismereti szakkörben sok érde­keset tudtunk, ismertünk meg Gölléről, természetesen min­den kérdésre nem kaphattunk választ. A kíváncsiság, ha nem lobog el hamar, kielégí­tésre vágyik. Mezey Béla tör­ténelemtanáromtól is azt ta­nultam, hogy »beszélni« képe­sek a régi tárgyak, kövek, s fontosat mondanak annak, aki jól tud kérdezni. Ezt kellett megtanulni először. — És »megszólaltak«? — Belefogtunk a gyűjtő­munkába, kiállítást is csinál­tunk az anyagból. Részt vet­tem ebben a felemelő és iz­galmas feladatban, én főleg tárgyi néprajzi emlékeket vittem a kiállításra. — Nemrég jártam Göllé­ben. Az iskola sokat tesz — úgy láttam — a község ér­tékőrzéséért, különösen az itt született Fekete István emlé­kének az ápolásáért. De egy ilyen kiállítás, gondolom, ak­kor tölthetné be hivatását, ha mindenkor nyitva állna az ér­deklődők, a falu új generációi előtt. — Szándékomban van, hogy helyet szerezzek egy állandó néprajzi kiállítási anyagnak Göllében, a leszerelés után nyomban hozzáfogok. — Az általános iskola után hosszú ideig távol élt a szü­lőfalutól. Keszthelyen végez­te el a szakközépiskolát, majd ott szerzett növényvédő mér­nöki diplomát is. Nem sza­kadt meg közben a kapcsolat a néprajzzal, Göllével? — Egyikkel sem. Keszthe­lyen is lehetőségem nyílt arra, hogy folytassam, amit elkezd­tem. Volt egy honismereti szakkörünk. A keszthelyi dal­kör történetét dolgoztuk feL — És a szülőfalu? — A középiskolás években írtam az első dolgozatot Göl­léről. Ennek talán csak annyi a jelentősége, hogy kifejezte: iesz még folytatás. — Mikor fogott ebbe a munkába, melynek szép ered­ménye ez a vaskos kézirat, Gölle monográfiája és népraj­za? — Egy éve. Tavaly novem­berben. Bodó Imre újabb kézirat- köteget tesz elém. — Ez a folytatás. Szabad időmben a levéltárban kuta­tok, gyűjtük, ez az én szen­vedélyem. A bevonulás óta sokat gyarapodott a kézirat- köteg. Együtt belelapozunk a le­gépelt dolgozatba. Hasznos is­meretek bukkannak elő belő­le. Mindjárt a község nevé­nek az eredete. Valamikor Gelle néven szerepelt, a ha­gyomány szerint tatárjárás idején kapta a község ezt a nevet. Egy történet is fűző­dik hozzá: IV. Béla 1241-ben a tatárok elől menekülve So­mogy irányába vette az útját, s a göllei erdőkbe tévedt. Itt találkozott a kanászokkal, be­szélgetett velük, azok pedig megígérték, hogy déli irány­ba, Horvátország felé kiveze­tik. A királyt és a kíséretét megvendégelték. A pihenő után a király e szavakkal in­dította meg lovát: »Ne, Gel­le«. E mondást a kanászok sokat emlegették, és ennek emlékére településüket GeVé- nek nevezték el. Akár igaz, akár nem — szép. — Vajon meddig Íródik Gölle története? .— Napjainkig. Ä termelő- szövetkezetről minden adatom megvan 1976-ig bezárólag. — Mi a terve? — Rendszerezem, formába öntöm az anyagot, és adandó alkalommal elküldöm egy pályázatra, hogy eljusson a szakemberekhez is. Hórányi Barna

Next

/
Thumbnails
Contents