Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-09 / 289. szám
IlJ TERMÉK VAGY ÍJHB TERMÉK Sok vállalatnál a műszaki fejlesztés eredményességét az új termékek számával mérik. Az új termékek száma azonban nem jelent feltétlenül »minőségi« változást, legalábbis ebben a statisztikai adatban nem. Az »új« jelző ugyanis könnyen csak »újabbat« jelent. Olyan terméket, amelyet eddig nem gyártott a vállalat, de használati értéke, műszaki színvonala semmiben sem különbözik az eddig gyártottakétól. Megnyugtató statisztika Ennek az »újabbnak« legföljebb más a színe vagy a formája, vagy nem kapcsolóval indul, hanem nyomógombbal, vagy éppen fordítva (mindkét megoldásnak megvan az előnye, ami jól reklámozható), továbbá esetleg nem szögletes, hanem kerek a beleépített műszeróra nem fénnyel jelez, hanem hanggal, vagy kombinálva, mindkettővel (ami újból csak jól reklámozható), és nem oldalt kell beletenni valamit, hanem felülről, s nem alul esik ki valami, hanem oldalt és így tovább. Tehát csupa lényegtelen műszaki változás, és mégis megtelik a statisztika »új termék« rubrikája, mindenki megnyugtatására. Egyszerű lenne pedig kiszűrni a valódi újdonságokat a kevésbé valódiak közül. Csupán meg kellene nézni, hogy mennyit költött a vállalat az új termékek negjelené- sének időszakában a gyártási eljárásokra, vett-e új gépeket, korábban nem használt anyagokat stb. Többnyire ugyanis az a helyzet, hogy a használati értékben, műszaki színvonalban valóban újat hozó termék gyártása ritkán lehetséges — legalábbis gazdaságosan — a régebbi technológiával, az elavult gépeken. Ha viszont ebből indulunk ki — tehát, hogy egy »igazi« újdonság valóban komoly változásokat követel a gyáraktól, akkor már el kell fogadni a szakembereknek azt az intését, miszerint minden új gyártmány bevezetését csak igen alapos, körültekintő számítások, elemzések után szabad elkezdeni. Az új gyártmány Egy »valódi« új terméknek két »környezetbe« kell jól és magától értetődően beilleszkednie. Bele kell »simulnia« a vállalat belső műszaki, gazdasági adottságai közé, másrészt a reménybeli megrendelők lehetőségei és igényei közé is. A fejlesztés eredményeként születő vagy licenc alapján készülő új gyártmány csak akkor felelhet meg egy vállalat — s az egész népgazdaság érdekeinek —, ha azt a technológusok megalkuvások és zökkenők nélkül képesek sorozatgyártásra fogadni. Ha az új termék »ráillik« a gépekre, megfelel a vállalatnál dolgozók képzettségének, műszaki ismereteinek és gyakorlatának, továbbá megfelel »számára« a termelés szervezettségi színvonala, és a gyártásához szükséges anyagok, alkatrészek megfelelő áron beszerezhetők. I Sok pénzbe kerül Ha egyetlen új gyártmány érdekében valamennyi, már kialakult feltételt gyökeresen meg kell változtatni, akkor az — fölösleges is mondanunk — túl sok pénzbe kerül, s kérdéses, hogy az új termék árbevétele képes-e mindezt fedezni? S akkor itt van a másik körülmény: nevezetesen, hogy az új termék felhasználására felkészültek-e már a megrendelők, illik-e az új gyártmány az ő műszaki-gazdasági leher tőségeik és szükségleteik közé? Egy-egy vállalat kialakult műszaki, gazdasági, szervezettségi és szakmai színvonala bizonyos újdonságot azonnal vagy kisebb változtatások után képes fogadni. mások alkalmazását viszont nem teszi lehetővé. Kiolvasható a konstrukcióból A kemencemunkás — Kevés ember megy innen nyugdíjba. Kinek a szíve, ki nein a tüdeje készül ki. Nekem nyolc hónapom van hátra, azután korkedvezménnyel nyugdíjba megyek. Aki ezt mondja, szikár, inas ember. Hosszú Józsefnek hívják, és beleszületett a téglásságba. Az anyja keze alá hordta az anyagot, ő a téglát vetette, az apja pedig égette. Kisfiú korában, ha lecsapta az iskolatáskát, szaladt, s élükre állitgatta a téglákat. Nem ő volt az egyetlen lurkó, aki tíz-húsz fillérért mások részét is elvállalta: jól jött a zsebpénz. Az Arany utcai téglagyár munkáslakásában nőtt fel. most is ott lakik Testvérei is téglások, lánya a Somogy —Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál bérelszámoló, a vője ugyanennél a cégnél szerszámkészítő. — A hátsó lakásokból már kiköltöztek, új lakást kaptak. Nagyon várjuk a tavaszt: akkorra ígérik a mi lakásunkat Mióta özvegységre jutott, a lánya viseli gondját. Minden örömét a két unokájában leli meg, sétáltatja őket, babusgatja a cseperedő fiúcskákat. Két évvel ezelőtt bezárták az Arany utcai téglagyárat, Hosszú József azóta a Szigetvári utcában dolgozik. Nem volt egyszerű a váltás. Nemcsak azért, mert: »ott beleléptünk a nadrágba, és már a kemencénél találtuk magunkat«, hanem az új munkatársakkal kisebbfajta konfliktusba került, amiért őt kihordó munkára osztották. — Ez könnyebb, mint a behordás. Az igen erős fizikai munka. Különösen latyakos időben, ha az ember lába nincs biztonságos talajon. A nyers tégla nehezebb is, mint az égetett. Miközben ezt mondja, a félhomályos kemence egyik nyílásán át kettesével ralija föl a porzó téglákat. Én önkéntelenül is prüszkölni kezdek, ő állítja, hogy ezt meg lehet szokni. A tenyerén, a hüvelykujján bőrlap: a tenyérbőr és a hütyüs. Általában egy hétig tart egy ilyen, de ha gyengébb anyagból csinálják, akkor csak három napig. — Hiába volt az egész família téglás — vagy talán éppen ezért —, az apám pékinasnak adott. Engem bosz- szantolt, hogy amikor a haverok szórakozni mentek, én éjszaka dolgoztam. Fogtam magam, s beálltam az anyám mellé. Reggelenként égett a kezem, jajgattam, hogy nem bírom. À szüleim pedig azt mondták: ha maradni akartál, most tűrd, mert ha most elmégy, a háztól is elmégy. 1942 óta kemencemunkás. Semmi mást nem tett azóta, »csak« becsülettel dolgozott. Az idén a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta. — Pedig nincs semmi hőstettem. Éppen csak naponta hétezer téglát kihordok. Ez azt jelenti, hogy egy műszak alatt hetvenezer megy be a kemencébe. Most kárénak nevezik azt a talicskaszerűséget, amelyet régebben tragacsnak tituláltak. Egy káréval száz téglát tolnak ki, ami három mázsa. Ide nemcsak erő, hanem ügyesség is kell. Legfontosabb az egyensúlyérzék. — Ha valami ünnep vagy más folytán hosszabb időre kiesik az ember a munkából, az első napokban nem is találja a csontját — hunyorog Hosszú József, miközben újból rágyújt egy Munkásra. — Vigyáz rám a lányom, csak egy dobozzal engedélyez naponta. Jó ebédeket főz, és mellé teszi az üveg bort is. Kell egy fröccs a sok téglapor után. Fizetésnapkor háromezernyolcszáz forintot visz haza. Egy valamire büszke, s erre újból visszatér: — Voltak olyanok, akik le- génykedtek, elmentek innen, azután csak visszaszivárogtak. Én nem mentem el, s talán betegség nélkül megérem a nyugdíj kort Ez nálunk ötvenöt év. Gombos Jolán Egy új termék megalkotásában tehát távolról sem elégséges az adott szakma műszaki szempontjait érvényesíteni. Az új gyártmány felhasználhatóságát megszabja a vállalat, sőt egy egész ágazat (olykor egy egész nemzetgazdaság) elért műszaki színvonala és fejlesztési lehetősége is. Ha mindezek az adott gyártmány konstrukciójában nem kerülnek összhangba, akkor fordul elő többnyire az, hogy a fejlesztés eredményét csak évek, olykor évtizedek múlva hasznosíthatja a termelés. A magyar iparban a következő években kulcsfeladat a gyártmányválaszték korszerűsítése, megújítása. Ez egyrészt a futó gyártmányok folyamatos fejlesztését, műszaki színvonaluk karbantartását jelenti, másrészt a hazai vagy külföldi fejlesztési eredmények hasznosításával a merőben új gyártmányok, termékcsaládok meghonosítását. Különösen az utóbbi feladat végrehajtása során (de az előzőnél is) tehát egyrészt mellőzni kell a bevezetőben említett ún. statisztikai »újdonságokat«, mert ezekből — legalábbis a nemzetközi piacon — nagyobb bevétel aligha származik. A termékváltás érdemi munkáia közben pedig el kell kerülni a fölösleges áldozatokat, nehogy egv-egy vállalat és annak partnerei ma még esetleg teljesíthetetlen feladatok elé kerüljenek. Gerencsér Ferenc Ezekben a napokban kezdődik a tervkészítés a megye szövetkezeteiben. Jó alkalom ez az idei eredmények összegezésére, a tanulságok elemzésére. Aktuális a kérdés : milyen megbízhatóak voltak a tavalyi tervele, és vajon meg- , valósíthatók-e a holnapiak? A marcali tsz-ben a búza j termésátlaga két, a kukoricáé i kilenc mázsával maradt el a | tervezettől. A gazdaság szakembereit ez nem lepte meg i túlságosam Ök tudták a legjobban, hogy területükből 500 j hektár homok és csaknem | kétszer ennyi a nehezen mű- [ vélhető, dombos terület. 40 ! mázsás búza- és 56 mázsás , kukoricatermést elérni ezeken a területeken még magas műtrágyaadagok és ideális időjárás mellett is nehéz. Mégis így — kockázatot is vállalva — terveztek. A vezetőség már évekkel ezelőtt belátta, hogy csak a rendszergazdálkodás teheti korszerű nagyüzemmé a tsz-t. A rendszerbe lépésnek azonban feltételei voltak : korszerű létesítményekre és gépekre volt szükség. A beruházásokhoz hitel kellett. A törlesztésekhez csak a megtermelt érték adhat fedezetet, így a Feszes vagy rugalmas? Tervekről lánc végére magától érthető- dően kerültek a jó eredményekkel számoló tervek. A feszes pénzügyi tervektől a növénytermesztés ötmillióval maradt el. Ekkora összeg már kibillentené a gazdaság mérlegét. Az állattenyésztés tervezettnél jóval gyorsabb fejlődése mégis egyensúlyt tart. 1975-ben az utolsók közt kullogott 1400 literes tejtermelésével a marcali tsz szaktelepe. Az idei tej átlag 3000 liter! Csupán a tej többletjövedelme ötmillió. Bár számítottak erre a többletre a tsz vezetői, mégsem építették be a reményeket a tervbe. Így az egyszerre volt feszes és rugalmas. Átéred meny : sikerült megőrizni az egyensúlyt. A tejtermelés jövőre nyilván tovább fejlődik Marcaliban, könnyelműség volna azonban azt várni, hogy újabb 6—800 literrel. Változtatni kell tehát a »stratégián«. Laskai János elnök szerint a jövő évi tervek célja elsősorban. a termelési biztonság Határrr •• I orok — Egy, kettő... egy, kettő...! Zeng a hatalmas laktanyaudvar a vezényszavaktól. A hidegtől és az igyekezettől kipirult arcú határőrök hajtják végre a parancsokat. Az igyekezettel nincs baj. Am a végrehajtásból látni: néhány hete ezek a fiatalok még nem viseltek egyenruhát. Tóth Károly szakaszvezető figyelmét nem kerüli el a legkisebb pontatlanság sem, nyomban hangzik a felszólítása: — Bátrabban, lépést tartani ... ! Sorakozó, menet, tisztelgés. Azután ismétlődik minden elölről, amíg csak úgy nem megy az egész, ahogyan a katonai szabályzatok előírják. Szecskó Sándor alezredessel, a kiképző egység parancsnokával figyeljük a foglalkozást. Szavaiból elégedettség csendül ki: — Csaknem húsz esztendeje képzem ki az őrsökre kerülő határőröket. Fegyelmezett, törekvő fiatalok vonultak be egységünkhöz, akik megértették, milyen fontos, hogy minél előbb elsajátítsák a határőrizeti szolgálathoz szükséges ismereteket. Az idén először érdemelte ki egységünk az élenjáró címet. Célunk ezt megőrizni, majd újból elnyerni. Ennek érdekében fogtunk össze a párt- és a KlSZ-szer- vezettel, s ezt szolgálja az a verseny, amelybe bevontuk a fiatal határőröket is. Most az eskü letételére készülünk, majd hamarosan sor kerül az első lövészetre, amelyet szeretnék jó eredménnyel végrehajtani. Ezt az igyekezetei tapasztaltuk a leendő tisztesek fegyver- ismereti óráján is. A felszólított fiatal határőr csaknem hibátlanul ismertette a géppisztoly főbb részeit Baranyai József főhadnagy, politikai helyettes véleménye: — Ez újoncaink szorgalmán kívül annak köszönhető, hogy a kiképzést közvetlenül irányító sor- és hivatásos tiszte-. Fegyverismereti óra. sek jó segítőtársai a parancsnokoknak. Elsősorban fegyelmezettségükkel, személyes példamutatásukkal nevelik a fiatalokat. Többen kiemelkedő munkát végeznek: a tényleges szolgálatot teljesítő Tóth Károly szakaszvezető, aki a tisztesiskola KISZ-titkára is, Molnár Zsolt szakaszvezető, élenjáró határőr, vagy Pesto- vics József törzsőrmester, aki mint hivatásos tiszthelyettes most először irányít önállóan kiképzést. Hamarosan elbúcsúzik a határőrségtől Czérna Miklós őrmester, a kiképző egység KISZ-titkára. Határozott fia- ta’ember, akit nem érdemtelenül dicsér a parancsnoka. Elnyerte az élenjáró címet, s magatartásával, a szolgálat ellátásával, meg az ifjúsági szervezetben végzett munkájával azt is kiérdemelte, hogy a kommunisták soraiba kerülhessen. — Büszke vagyok arra, hogy a határőrségnél lehettem kommunista. Munkánkat úgy végezzük, hogy minél több határőr legyen alkalmas a párttagságra. Már fiatal, társ ai nk bevonulása előtt elhatároztuk: védnökséget vállalunk felettük azért, hogy minél előbb beillesfkedjenek a katonai közösségbe, itt is folytassák az otthoni ifjúsági munkát, s jó határőrökké válhassanak. Körletversenyt indítottunk az »öreg« határőrök között, mintaszobákat, -klubokat, -hálótermeket rendeztünk be, így fogadtuk a bevonulókat. Ifjúsági szervezetünk célja: segíteni abban, hogy egységünk megőrizze az élenjáró címet, s minél több határőr, raj és szakasz nyerje el az élenjáró, illetve a kiváló kitüntetést. Ezzel is készülünk a jövő évi VIT megünneplésére. Jártunk a körletekben. Láttuk a rengeteg virágot, melyet a határőrök hoztak otthonról, vagy vásároltak azért, hogy a hálótermek, klubok és más helviségelt minél barátságosabbak legyenek. Tájékoztattak a parancsnokok arról is, hogy nemcsak a határőrizeti feladatok elsajátításánál tapasztalható a nagy igyekezet, hanem a politikai foglalkozásokon is. Ez a biztosítéka annak. hogy a kiképző egységtől óban határőrök kerülnek majd az- őrsökre, akik megbízhatóan védelmezik államhatárainkat. Szalai László Menet gyakorlat. fi. r ■■■ rr ■ I rfl múlt es joyo időben javítása. Egyetlen példa: 1300 hektáron végeznek talajjavítást meszezéssel és biokatalizátorok alkalmazásával. így elérik, hogy az idei »feszes« tervszámok jövőre elérhetők legyenek. Mintegy 150 hektárnyi az olyan kukoricaterületük, melynek termésátlagát már nem is illik leírni. Ezen a területen jövőre a homokhoz jól alkalmazkodó cirkot termelnek az ócsai rendszer keretében. A két-három éve még oly gyakran elmarasztalt marcali tsz lassan leküzdi a szegény kisgazdaságok egyesülését követő, csaknem törvényszerű nehézségeket. Idei eredményeik sem adnak okot szégyenre, terveikben azonban már egészen új nagyüzem 1 körvonalazódik. Nehéz évet zár a kaposvár —toponári Egyesült Erő Tsz. A kétszeres jégverés és a korai fagyok ellenére is megőrizték azonban a pénzügyi egyensúlyt. Nagy a tervkészítők felelőssége. Mint min- I denütt, itt is feszesei} kell tervezni, mégis reálisan, ösz- szeegyeztethető-e ez a két követelmény? Bodnár Imre elnök szerint jobb munkával igen. A termelés egyik fő tartaléka: idejében kell elvégezni a különféle munkákat, a talajelőkészítést, a trágyázást, a vegyszerezést. E cél érdekében jövőre négy és fél millióért vásárolnak új gépeket. A gabonaféléknél teljes vetőmagfelújítást hajtottak végre és a kukoricánál is új fajtákkal próbálkoznak. A marcaliakéhoz hasonló indítékokkal 100 hektáron termelnek mákot jövőre a tiszavasvári alkaloida rendszer keretében. Tervek és tartalékfeltáró kezdeményezések az idén is voltak, az eredmény olykor mégis elmaradt. Ki tervezhette be a géphibákat vagy a jégesőt? A bizonytalansági tényezők miatt is célszerűnek látszik a teljesítés évközi elemzése, mégis akadnak gazdasági vezetők, akik azzal büszkélkednek : ők egész évben elő sem vették a terveket, a »feladatok ugyanis adták magukat...« Bodnár Imre szerint ez náluk végzetes könnyelműség lett volna. Negyedévenként részletesen elemezték a gazdaság helyzetét. A legutóbbi ilyen elemzésnél kiderült, hogy az egy főre jutó jövedelmekkel »elfutottak«. A kukoricabetakarítást követő értékelés pedig bebizonyította, hogy a tőszám jobb beállításával 10 százalékkal magasabb lehetett volna a termés. Mindkét tanulságot figyelembe veszik a gazdaság jövő évi terveinél. A tervkészítés bonyolultságát aligha kell bizonyítani. Ezernyi kiszámítható és kiszámíthatatlan tényezőt tökéletesen összehangolni lehetetlen. A gazdaságok tervei mégis minden évben pontosabbak. Mindenütt elmondták: a jövő évi tervekben nemcsak az idei tapasztalatok, hanem a múlt évek tanulságai is ösz- szegeződnek. B. F.
