Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-08 / 288. szám
Tsdamányas ülésszak az Akadémián ’ ÍMr Endre születésének 100. évfordulója alkalmából az MTA nyelv- és irodalomtudományok osztálya, a filozófia- és történettudományok osztálya, valamint az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem bölcsészettudományi kara rendezésében háromnapos tudományos ülésszak kezdődött ma a Magyar Tudományos Akadémián. A tanácskozást Szent- ágothai János, az MTA elnöke nyitotta meg, majd Mátrai László akadémikus tartott előadást »Ady és a korabeli eszmeáramlatok« címmel. Egyebek között hangsúlyozta, hogy Ady életművében — mint általában klasszikusainknál — a magyarság és az európaiság szerves egységbe fonódik. Ady alakjának teyes megértéséhez nélkülözhetetlen ezért az európai eszmeáramlatok ismerete is. A tudományos tanácskozáson elhangzó előadások Ady és a korabeli progresszív szellemi áramlatok kapcsolatát vizsgálják. Ady életművét elemezve feltárják a társadalmi haladásért folytatott küzdelem és a költő művészi fejlődése közötti összefüggéseket Ma az irodalomtörténészeké a szó, holnap, pénteken pedig két referátum hangzik majd el Ady kapcsolata korának zenéjével, illetve Ady és kora képzőművészete címmel. ÁTLAQ Az esS az árkádok alá kergetett Ernyődén sorstársaimmal béketűrően vártuk a zivatar elmúltát, abban reménykedve: gyorsan jött, hamar fog a városon átvonulni, és estig még kisüthet a nap. À piros melegítős fiatalember futva érkezett közénk, s örvendezve rázott kezet a szemüveges szakival. Láthatóan rég ismerik egymást, valamikor talán együtt dolgoztak, mindenesetre nem idegenek, a korkülönbség ellenére tege- ződnek, közvetlen hangon társalognak, alighanem barátok. — Bőrig áztam — mondta a piros melegítős. — Zavarodott idő — felelte rá a szemüveges, s ennyivel letudva a záport, témát váltottak. Horgászélményeikkel »-húzták« egymást, azután a vasárnapi meccs esélyeit latolgatták, jóízűen, belefeledkezve a társalgásba. Amikor elállt a zápor, a piros melegítős barátját meghívta egy korsó sörre. Amaz húzódozott. — Inkább legközelebb. Műszakba indulok, megisszuk máskor. Ebben maradtak, kézfogás és egyik jobbra, a másik balra. Mióta láttam és hallgattam őket, állandóan ott motoszkál a fejemben, hogy tu0| könyvek A Kossuth Könyvkiadó újdonságai közül említsük meg a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének alkotmányát, s azt a másik kis füzetet, amely Leonyid Brczs- nyev előadói beszédét tartalmazza a szovjet alkotmány- tervezetről, a tervezet országos vitájának eredményeiről. Most látott napvilágot Luis Corválánnak, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának válogatott beszédeit, cikkeit tartalmazó kötet. A Pinochet -börtöneit megjárt kiváló kommunista vezető cikkei, beszédei bepillantást engednek az elmúlt esztendők chilei eseményeibe, s azokba a nehéz osztályküzdelmekbe, melyeket a nép legjobb erői, a kommunisták vívnak jelenleg is a fasiszta rendszer ellen. A kötet gazdag anyagát Kerekes György válogatta; 6 írta Cor- valan életrajzát, és látta el a könyvet jegyzetekkel is. A Közgazdasági ismeretek sorozatban jelent meg Kovács László kis kötete Az SZKP gazdaságpolitikája a tizedik ötéves terv legfontosabb célkitűzéseiről, s érzékelteti azt a hatalmas fejlődést, amely napjainkban a Szovjetunióban minden területen végbemegy. Pach Zsigmond Pálnak, az ismert marxista történésznek cikkeit, tanulmányait tartalmazza a Történet- szemlélet és történettudomány című válogatás. A kötetbe foglalt tanulmányok a magyar történelemtudomány sokat vitatott, aktuális kérdéseihez kapcsolódnak, azokat segítenek megérteni. A lengyel Kapuscinski hallatlanul izgalmas riporfkönyve a Golyózáporban Angola földjén; az újságíró ebben angolai élményeit beszéli el a szemtanú hitelességével. Sok hasznos ismeretet tartalmaz az 1978. évi Pártmunkás zsebkönyv. Az Akadémiai Kiadó is több érdekes kötetet jelentetett meg. Az Ady-centenáriumhoz kapcsolódik a költő »A halottak élén« című híres verseskötete 1918-as első kiadásának hasonmás köntösben történt publikálása; a kötet utószavát Keresztury - Dezső irodalomtörténész írta. Kállai Gyula sokoldalú politikaipublicisztikai tevékenységét foglalja kötetbe a' Helyünk a világban címmel megjelent válogatás. A szomszéd országok sok problémájának jobb megértését is szolgálja Nie- derhauser Emil új könyve, A nemzeti megújulási mozgalmak Kelet-Európábán. Az Irodalom-szocializmus sorozat ötödik köteteként látott napvilágot — Illés László és József Farkas közös szerkesztésében — a szocialista irodalom történetéből merített tanulmányok gazdag kötete, »Az újnak tenni hitet«. A Kortársaink sorozatban Sínka István életművét s életét mutatja be Görömbei András. Gabriel Garcia Marquez írói művészetének jobb megértését szolgálja Kulin Katalin irodalomtudományi monográfiája, a Mítosz és valóság. A Nyelvtudományi értekezések sorozatában került a könyvesboltokba O. Nagy Gábor munkája. A magyar frazeológiai kutatások története. (A kötetet Kovalovszky Miklós rendezte sajtó alá és látta el bevezetővel is.) Most jelent meg Mészáros Ernő könyve, A levegőkémia alapjai; a Magyarország állatvilága című nagyszabású sorozat két új kötete; a kisszótár sorozatban Eckhardt Sándor Francia—magyar szótárának 10. kiadása. Számos művészi naptár Ls az üzletekbe került; bizonyára sokan keresik majd például a magyar grafikusművészek reprezentatív falinaptárát, vagy a Filatéliai Vállalat színes, magyar lepkebélyegeket, s ezek képeit együtt tartalmazó — a carte maximumgyűjtőket megörvendeztető — asztali naptárát lajdonképpen a többséget alkotó munkások két képviselőjével hozott össze a hirtelen jött »zuhé«. S ha van szemem, ismét belenézhettem a se fönt, se lent, hanem a középen lévők arculatába, A megbízható, az erőt jelentő többséget átlagemberek alkotják. Közülük sokan barátaink, bizalmas beszélgető- társaink, beavatnak örömeikbe, gondjaikba, s nekik köszönhetem, hogy most bátorságot érzek vázlatosan megrajzolni az átlagmunkás portréját. Miklóssal, a harmincéves lakatossal kezdem, aki gyakran meglátogat, és nem jön üres kézzel soha. Két hete maga készítette virágcse- réptártót hozott, otthon a sufniban barkácsolta hulladék- ányagbóll Ahova szerszám szükségeltetik, ott mindenre rááll a keze: a parkettajavítástól kezdve az ajtózárig, a tapétázásig mindenre. A gyárban a névtelenek közé tartozik, szerepei a neve a bérjegyzéken, ám, ha történetesen arra kérném a bérszámfejtőt: legyen szíves megmondani, hogy néz ki az a Kelemen Miklós nevű lakatos, a bérszámfejtő csak nézne és tanácstalanul hallgatna. Alacsony, magas, kövér, sovány, szőke, barna? Isten tudja. Miklós nem sorolható sem a jók, sem a rosszak rétegébe. Mindazonáltal van véleménye, vannak vágyai, törekvései, örömei, keservei. Ismerem, el tudom mondani, hogyan él, milyen közérzettel dolgozik; mivel tölti szabad idejét, s mik a távlati tervei. A család. Felesége munkásnő, bátyja a kenyérgyárban automatakezelő, sógornője az építőipari vállalat üzemi konyháján dolgozik. Kölcsönösen számon tartják a név-, a születésnapokat, s ilyenkor négyesben indulnak a vendéglőbe ünnepelni. Sört isznak, étlapot soha nem kérnek, és egyszer az is előfordult, hogy záróra után a zer nészeket hazavitték, szombat lévén mulatoztak reggelig. Ezt az egy esetet Miklós azóta is emlegeti: »Jócskán elhajoltunk, de az a fontós, hogy kifogástalanul éreztük magunkat.« Náluk története van mindennek. Nem úgy megy_ az, hogy megvették a hűtőgépet és »slussz passz«. Ott az ilyesminek története van. Esemény. Miklóstól távol áll az alakoskodás. Mindig önmagát adja, s hangján belső elégtételt érzek, amikor kijelenti: ma a munkásembernek nem kell,félnie senkitől és semmitől; én sokkal többet megengedhetek magamnak, mint az igazgatóm. Igazat adok neki. Nincsenek szorongásai, felszabadultan tud örülni a kellemes élvezeteknek, a nyári üdüléseknek, a jó tévéműsornak, a vasárnapi futballmeccsnek. Büszke arra, hogy alkotó, értékekét teremtő mesterember, saját műve például a fürdőszoba, de a kordonos szőlő is. Megtervezte, kiszámította: 1980-ban jut el odáig, hogy vegyen egy használt autót, és a családdal elinduljon Bulgáriába nyaralni. Külföldön még 'nem járt, mégis bámulatosan ismeri Európa valamennyi országát, ami azzal magyarázható, hogy az újságokban betűről betűre végigolvassa az úti beszámolókat, és az érdekességeket tartósan megjegyzi. Érték- és mértéktartó ember. Bár nem mutatja, én tudom róla: a politikára — ő így mondja — nagyon odafigyel, és zsörtölődik, hogy lent nem mindig mennek úgy a dolgok, miként fent akarják. Fia hét-, kislánya ötéves, »Szeretném, ha legalább az egyik tovább tanulna.« Mondom, két hete járt nálunk, kibeszélgettük magunkat s hiába marasztaltam, a délutáni vonattal hazautazott: nincs mese, reggel kezdődik a meló. Margitka betanított munkás a műszergyárban, Lajos gépkocsivezető a DÉDÁSZ-nál, Antal kőműves, Péter autószerelő. Amit Miklósról elbeszéltem, kevéske eltéréssel róluk is elmondhattam volna. Atlagmunkások. ' IA sző jó értelmében használom az átlag kifejezést, s azokra gondolok, akik... Valami eszembe jutott. Két éve talán, magas rangú vendég kíséretéhez tartozva, részt vettem egy üzemlátogatáson. A műhelyeken az igazgató kalauzolta végig a vendégei, és a nagycsarnokban bemutatta nekünk a gyár büszkeségét, a legjobb szakmunkást. A többség a munkadarab fölé hajolva dolgozott őket nem mutatják be soha senkinek. Szekulity Péter Frakkban és fapapucsban Á Psalmus Hungaricusból — tévéfilm Dabasról jö- , vet elhatároztuk, hogy Ocsán megnézzük a román stílű műemlék templomot. A premontreiek építették a XIII. században. A községbe érve, a piac mögött poros mellékutcán flitteres fekete ruhák suhantak át. A nagyestélyi toalettekhez kenyeret szorongató nők tartoztak, akik meg-megálltak beszélgetni frakkos, és fa- papucsos férfiakkal. A piacon nyüzsgő tömeg lenyűgözve bámulta a nem mindennapi . látványt Kíváncsiskodva figyelték a templomot is, ahova a sötét ruhás hölgyek, Az öcsai műemlék templom. urak bementek. Amint azt sejteni lehetett, filmet forgattak. De nem statiszták hada várt a rendező instrukciójára, hanem valamennyien főszereplők: a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Rádiókórus tagjai. Azért jöttek Ócsára, hogy részt vegyenek Kodály Zoltán Psalmus Hun^aricus című müvének té- véfi Imiéivé telein, a különösen jó akusztikájú templomban. A jubiláló zenekarról beszélgettünk a tagokkal. Elődje, a Székesfővárosi zenekar 1923- ban alakult, mint amatőr együttes, de jelentős szerepe volt a zenei művelődés terén. Eredetileg korábbra tervezték a városi zenekar megalapítását, de az első világháború miatt nem valósult meg. 1922-ben egyesítették a pesti zenebarátokat muzsikálásra. A zenekar a Gellért-fürdő márványcsarnokában, majd az Állatkertben játszott. 1923. április 5-én léptek föl a pesti Vigadóban. 1940- ben a zenekart átszervezték. A felszabadulás után megszűnt a főváros védnöksége, és 25 évvel ezelőtt kapta a jelenleg: nevét. A főzeneigazgató azóta Ferencsik János. Az Állami Hangversenyzenekart a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel is kitüntették. Sok beszélgetésre nem volt idő. Megérkezett a rendező, Horváth Adám, nemsoká« kezdődött a forgatás. Ferencsik János, aki a negyedszázados évfordulóra arany emlék- zvűrűt kapott az Állami Hangversenyzenekar tagjaitól, készült, hogy pálcájával »hirdesse az igét«: Kodály Psalm usât Bennt, a frissen ácsolt lépcsőkön énekelt a Rádió kórusa. (A tévében nem látszik majd, hogy az egyik énekesnek gi őszben van a lába.) A Psalmus Hungaricusf Pest-Buda egyesítésének ötvenéves jubileumára írta a szerző. A mű szövege Kecskeméti Vég Mihály, XVI. századbeli protestáns hitszónok költőtől való. A vers elnpjá az 55. zsoltár: »Mikoron Dávid' nagy busultában baráti miatt volna bánatában ...« (A tenorszólamot a felvételen Simándy József adta elő, aki ezen a forgatási napon nem vett részt.) Szólt a zene, és néhány csalódott turista orra előtt becsuk'ák a műemlék templom kapuját. Útjukra mentek a bámészkodók, a piac mozgóárusai az utolsó falvédőt is vissza- oakolták az ütött-kopott autókba. Aki ezek után ment arra, már nem talált semmi rendkívülit ... Arcok az éjszakából E ste fél tizenegykor nagy tízen ácsorgunk a Kapós-szálló éttermének bejárata előtt. Szeretnénk bejutni; ki egy kávéra, ki talán csak melegedni, ki meg azért, mert fizetésnap volt, s holnap szabad szombat lesz. Egyelőre azonban utunkat állja két formaruhás fiatalember. Bezárják az ajtót, s bentről integetnek, hogy nincs hely, nem lehet bemenni. Ha időnként egy-egy kifelé tartó vendég előtt mégis résnyire nyitják, megpróbálunk beosonni, de sikertelenül. Néhányon feladják a kilátástalannak látszó küzdelmet, és eloldalognak. Mi, kitartóbbak azonban maradunk, s tovább próbálkozunk, ötletekben nincs hiány. Van, aki a hozzátartoz&ját keresi odabent, másvalakinek' süraős üzenetet kell átadnia, megint más az imént jött ki levé- gőzni, néhányunk előtt egy törzsvendég ajánlására nyílik meg az ajtó. Ki így, ki úgy; végül mindnyájan bejutunk az előtérbe. Az étteremben már szedik le az asztalterítőket, a presz- szó pedig zsúfolásig tele van. A kiszolgálás mindkét helyen megszűnt; hamarosan zárnak. A bár most nyit, s egy húsz- forintos belépőjegy megváltása után bárki szívesen látott vendég lehet hajnali négyig. Sokan élnek is a lehetőséggel, mert népes társaságok sodródnak arrafelé. Néhány férfinak már eléggé rózsás a kedve, de ez itt nem akadály. Vállas fiatalember a ruhatáros. Gyanítom, alkalomadtán testi erejét is kénytelen fitogtatni, valószínű, hogy munkaköri kötelessége nem ér véget a leszakadt kabátakasztók felvarrásával. Most módfelett előzékeny és udvarias. Barátom kétkilónyi téli almáját gondosan veszi át és helyezi el a fogason. Jegyet váltunk nála, és beléphetünk a szen- télyszerűen elfüggönyözött bárhelyiségbe. i A terem berendezése viszonylag egyszerű, alig különbözik egy színvonalasabb eszpresszóétól. Kerek asztalkák, öblös műbőrfotelok, alacsony dobogó a zenekarnak. Az egyik fal mentén sima, dísztelen bárpult, előtte kerámia térelválasztó, kitűnően lehet benne kapaszkodni. Ami szokatlan, az a rózsaszínből pirosba hajló félhomály. Nem értem, hogy ezt a szemkápráztató derengést, amelyben agy fellobbanó gyúja lángja messziről is odakapja a tekintetet, miért nevezik hangulat- világításnak? Jön a főpincér, asztalhoz kísér, italt ajánl, és nem sértődik meg, amikor mást választunk. Munkája és modora kifogástalan. Szertartásosan elhelyezi a kávéscsészéket. Gyanítom, hogy akik az előfizetéses menüt felszolgáló slampos és nyegle pincérekről regélnek, item járnak éjjeli mulatókba. Igaz, hogy húsz forint itt csak »egy huszas«, és aki ennyit ad borravalónak, azt még nem fogják Krő- zusnak nevezni. P ontban tizenegykor rázendít a zenekar. Divatos slágereket játszanak, igazi tálpalávaló zenét. A hangerő épp hogy elviselhető, egymás szavát közelről is alig érteni. A táncparkett pillanatok alatt benépesül, ülve csak azok maradnak, akik idejében nem gondoskodtak megfelelő táncpartnerről. A vigadóktól távolabb, a félreeső zugokban szorosan ösz- szebújó párocskák beszélgetnek, ügyet sem vetve a nyüzsgő-zsibongó forgatagra. Egy kopaszodó, szemüveges úr feltűnően csinos, fiatal lány kezét szorongatja, miközben hevesen magyaráz valamit. A tündér szaporán kortyolgatja a vermutot, és fejét hátravetve hangosan kacarászik. A férfi előtt teli pohár limonádé és egy kulcscsomó. -, Később, amikor ismét odanézek, az asztalnál már egy lógó orrú magyar nyakalja öblös pohárból a Kinizsit, ábrázata — mint a sör — keserű. Röviddel éjfél után teljes a nagyüzem. Minden asztal foglalt, vidám, kipirult arcok tekintenek rám, akár egy lakodalomban. Óriási a hőség, a levegő forró ás nehezen lélegezhető. A zenekar a »Money, money, money«-t harsogja- bömböli; az éles, magas hangok az idegeimet borzolgat- ják. A parketten hullámzik, kavarog a tömeg. Karokat látok csapzott fejek fölött tapsra lendülni, karcsú csípők ritmusra rángatóznak. A pódium előtt hosszú szőke hajú, farmeres lány vonaglik félig hunyt szemmel, arcát a meny- nyezet félé fordítja, mellei himbálóznak a vékonyka trikó alatt. Ez már eksztázis. Kevesen jutnak el idáig. jr7"áf óra körül ritkulni k,ezd a vendégsereg; aki most nem távozik, az többnyi-e kitart virradatig. A pincérek már nem ürítik rendszeresen a hamutálakat, inkább a pulthoz támaszkodva rágyújtanak. A zenészek sem törik magukat: egyre hosszabbak a szünetek. Egy hölgy elé ködös tekintetű férfi tántorog, s akadozva táncolni hívja. Amikor vonakodva ugyan, de indu'na, előbukkan a lovagja, és tömören ennyit kérdez: — Apukám, akarsz egyet? A fickó eltűnődhet a hallottakon, mert némi vívódás után úgy dönt, hogy nem akar egyet sem. r Nincs harag, együtt isznak tovább, s hajnaltájban hármasban távoznak. Három óra lehet, elérkezett a Nagy Barátságkötések ideje. Magas bárszékröl lógatom a lábam, sörtócsában könyöklő szomszédomat hallgatom. Először értékeli a mixernők bájait, majd merészen témát váltva legteljesebb naqyrabe- csü őséről biztosít. Annyira megkedvel; hogy háromszor is pertut iszunk, és később elfogadom egy pinceszerre szóló meghívását. Kissé távolabb tőlünk, úgy tetszik, tudós férfiak adtak egymásnak találkozót. Géza fejedelem és kora a társa'gá- suk témája. Az előadót azonban egy csuklássorosat meggátolja a mélyrehatóbb elemzésben. H iram-neaped négy. Valamennyi lámpát felgyújtják, a serekar búcsúzóul eljátssza a »Kedves vendég, k tört a záróra« kezdetű indulót. Nyoma sincs az esti varázsnak; az erős villanyfényben rideg és sivár minden. Eldobált cigarettacsutkák és számo'ócédulák mindenfelé, a felyúvosodott szőnyegen üvegcserepek ropognak a kifelé botladozók talpa alatt. Az előtérben, partvissál a kezében. mint egy alabárdos áll a kék köpenyes takarítónő. Egy darabig még elkísér a nehezen mozduló magyarnótázók bágyadt kornyikálása, azután kattan mögöttem a zár; végre friss levegőt szippanthatok. Leadva! Jómé I
