Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-06 / 286. szám
I Á pop és a szórakoztatás Lassan két évtizede, hogy az angolszász országok egyikében megszületett egy új stílus. Beatnek nevezték és az volt a feladata, hogy a kiábrándult, türelmetlen és dühöngő ifjúság zenei anyanyelvévé váljon. E szokatlan lázadást kifejező és szító zenei kiíejezésforma forradalmat kavart, és az újat akaró és új formákba öntött beatmozga- lom hamar éreztette hatását nálunk is. A gomba mód szaporodó magyar együttesek azonban sokáig megelégedtek azzal, hogy csupán másolják a rádióból elcsípett világslágereket. E néhány évet még a hazai pop bölcsőjének sem nevezhetjük, hiszen sem a zene, sem a szöveg nem kötődött a mi ifjúságunkat érdeklő-izga- tó kérdésekhez. De egyet mindenképpen észre kellett venni: a kezdetleges berendezéseken játszott, hiányos tudású produkciót sok százan hallgatták az ország különböző művelődési házaiban és klubjaiban. A beat egyre több fiatalt kötött le, foglalkoztatott — egyszóval szórakoztatott. Változás akkor törtéit, amikor az élen járó zenekarok saját stílust teremtve, önálló szerzeményeket mutattak be. A dalok országos népszerűsítésébe hamar bekapcsolódott a rádió és a tévé, támogatási nyújtott a KISZ. A beat polgárjogot nyert nálunk — és a vita azóta is folyik a műfaj értékeiről. Az egyik gyakorta hallott kifogás az, hogy a beat nem vált nemzeti kultúránk össz- kincsévé, hiszen túlságosan kötődik az angolszász zenei hagyományokhoz. Ezen még az sem segített, hogy nagy ritkán a slágerekben bizonyos népzenei motívumok lelhetők fel. Az ellenzők azt is kifogásolják, hogy együtteseink még mindig túlságosan érzékenyen reagálnak a zenei divat változásaira, a siker konjunktúrájának kedvéért még azonnali stflusváltozásra is hajlandóak. Az érv — még ha némi igazság van is benne — mégsem helytálló. Nem helytálló már azért sem, mert a pop bevallottan sohasem akart többet a tömegszórakoztatásnál, a közönség igényeinek kiszolgálásánál. Külföldi sajtóvisszhangokból jól tudjuk, hogy a magyar énekesek és együttesek nagy nemzetközi keresletének egyik magyarázata, hogy programjuk —magyar, és ez különbözteti meg a hasonló effektusokat megszólaltató azonos ritmusú, de végül is más zenei hagyományokon nevelkedett külföldi együttesektől. Megny i í oil ák a téli könyvvásárt Kiállítás a Fegyveres Erők Klubjában Ízléses bönyvkiállítást te-1 kinthettek meg mindazok, akik fölkeresték tegnap délután a Fegyveres Erők Klubját Kaposváron, hogy részt vegyenek a téli könyvvásár vidéki megnyitóján. A megtisztelő feladatot az idén a Zrínyi Katonai Kiadó kapta; ezért voltak többségben a katona-politikai és hadtudományi művek. A megnyitó ünnepség elnökségében helyet foglalt Be- dő László ezredes, a Zrínyi Katonai Kiadó parancsnoka, Hampó Ferenc, a városi párt- bizottság agitációs- és propaganda osztályának vezetője, Balajcza János, a városi tanács elnökhelyettese. Bedő László ünnepi beszédében méltatta azokat az eredményeket, amelyeket a Magyar Néphadsereg a köz- művelődésben elért. — Sorkatonáink egyre többet olvasnak, s ez kétségtelenül arra utal, hogy a hadsereg tisztikara, általában az »egyenruhások«, szívükön viselik a közművelődési tevékenységet Ezt jelzi az is, hogy a kaposvári helyőrség vezetői szokatlan pontossággal, gondossággal szervezték meg ezt az ünnepséget — mondotta, majd részletesen ismertette a téli könyvvásár hadtudományi, katona-politikai jellegű kiadványait — A megjelent művekkel nemcsak a hivatásos . katonák, de a polgári lakosság honvédelmi képzését is segíteni szeretnénk — jelentette ki, s reméljük, ez az alkalom indítékot nyújt majd a helyi egységek jónéhány tisztjének is ahhoz, hogy hamarosan szerzőink között üdvözölhessük őket. A megjelentek ezután színvonalas irodalmi műsort tekinthettek meg, amelyben Lukács Margit Kossuth-díjas érdemes művész, Újlaki László, Mécs Károly, Erőss Ágota és a Kaposvári Tanítóképző Főiskola énekkara működött közre, Heisz Károly vezényletével. A téli könyvvásár megnyitásának eseménysorozatában a kaposvári irodalom kedvelők vendégként üdvözölhetik majd Soós Zoltán költőt — ő ma beszélget el olvasóival a Kalinyin városrész Petőfi emlékkönyvtárában —, majd Thiery Árpád írót és Pálfy Józsefet, a Magyarország című folyóirat főszerkesztőjét. Ezenkívül a Killián György Ifjúsági- és Üttörőházban an- kétot rendeznek az általános- és középiskolák honvédelmi felelős pedagógusai részére. December 8-án Drucker Tibor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Országos Egyesületének főtitkára áll az olvasók rendelkezésére a Fegyveres Erők Klubjának társalgójában. Szintén december 8-án este a FÉK szinház- termében Pirityi Sándor, az MTI osztályvezető-helyettese tart előadást a leszerelés időszerű kérdéseiről. Sebők Elek mérnök-alezredes katona-politikai kérdésekre válaszol. A pop hazai továbblépésének persze van egy nagy hátráltatója: és ez paradox módon éppen a szórakoztatásból ered. Köztudomású, hogy a nálunk kialakult zenei ízlés ritkán fogadja el a szokatlan, bonyolult, nem első hallásra érthető dallamvezetést A melódia, a fülbemászó sláger mindig is nagy tömegeket vonzott, és ez alól tizenéveseink sem kivételek. Az olcsó zenei fogásokat alkalmazó sokszor könnyes-szirupos slágerek még mindig közkedveltek, az előadó együttesek többsége — a kis -számú élvo- nalt leszámítva — pedig még alá is játszik ennek az igénynek. Így sokszor poros dallamok tűnnek fel új hanszere- lésben a különféle tánczenei bemutatókon és rádiófelvételeken, jól ismert zenei és versi fordulatok köszönnek vissza. A popkoncerteken néhány éve feltűnt új elem a látványosság, vagyis a show. Ragyogó színpadi ruhák, káprázatos fénytechnika, ködgomo- lyag, a mozgást kimerevítő sztroboszkóp, villámlás és hóesés, koreografált mozgás — megszokott kellékek ma már a hangversenyeken. Ha nincs meg a vizuális kapcsolat a színpad és a közönség között, száraz produkcióvá szürkül az egész — vallják a zenészek, és igazuk van. A koncert azért élményszerûbb a lemezhallgatásnál, mert a színpadi látványok, fények, a mozdulatok és a színek összbenyomása teljesebb, gazdagabb érzelmi hatóerő. A pop- és a rockzene értékesebb ága az évek során kiteljesedett. Az utóbbi időben különleges súllyal jelentkeznek az összefüggő, látványos elemekkel tarkított előadások, egységes zenei és szövegbeli mondanivalóval, nagy dinamikával és hatásfokkal. Lényegében mindkét — tehát a kommersz és az igényességre törekvő — pop- és rockzene szervesen beépült a szórakoztatóiparba. Mindkét irányzatnak végül is azonos a célja: ha más eszközökkel is, de tömegekhez szólni, tömegeket vonzani. Nem mindegy tehát, hogy milyen megfogalmazásban, milyen köntösben jelentkezik e sok ezer fiatalt és idősebbet érdeklő, elgondolkoztató, vagy éppen elriasztó, alig húszesztendős zenei forma. A miértre régen van felelet — a hogyanba azonban nemcsak az alkotók és a zenészek, hanem a közönség is beleszólhat. E beleszólás mértéke és értéke meghatározhatja egyben a szórakoztató pop- és .rockműfaj jövőjét is. Bálint Péter Reich Károly kiállítása a Somogyi Képtárban Az ötvenöt éves, Budapesten élő — balatonszemesi születésű — Kossuth-díjas, kétszeres Munkácsy-díjas érdemes művész, Reich Károly kaposvári kiállítása vasárnap délelőtt ünnepélyes hangulatban nyílt meg a Somogyi Képtárban. Jelen volt a kiállítás megnyitóján Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára, Böhm József, a megyei tanács elnöke. A kaposvári Barokk Együttes ismét kellemes légkört teremtett a nagyszerű, jelentős művészeti eseménynek. A Balatonszemes után Kaposváron bemutatkozó grafikust és alkotásait Takáts Gyula József Attila-díjas költő méltatta vallomás erejű megnyitó beszédében. Reich Károly kaposvári kiállításának a plakátján egy különös szirmú, »szárnyas« virágot látunk. Ilyen egyszerű és több értelmű — a teljességet érzékeltető harmónia jellemzi a képtárban látott műveket is, a grafikus könyvillusztrációit Nagy érdeklődést keltett a napokban megjelent új Reich- aibum is, melyet a művész vallomásnak szentelt. Takáts Gyula e szavakkal méltatta Reich Károly emberi, művészi munkásságát, műveinek különös, mindenki számára mondanivalót rejteget? hangulatát; — Az emberiségnek iszonyú veszteségei vannak. Századunk embere keresi a harmóniát, kutatja e század szellemi és technikai felszökésének magaslatairól a derű meghitt tájait. A lelki egyensúly lényegének titkait és szerkezetét. A föltárt és elfojtott lélek mélységeiben azt a szűzi és természetes erőt, amely már az egyiptomi és a görög szobrok köveinek minden porcikájában is titokzatos vagy fenséges derűt varázsolt ... — És a reneszánsz életöröme vásznon és kövön? — Igen, keressük, mert tudjuk jól, hogy csak 'vele, a harmóniával és a derűvelszép élni. Fogas kérdések merednek az emberiség és így természetesen az emberiség lelkiismeretét képviselő és az élet ismeretlenjeit kereső és megszólító művészek elé is. Ebben a szikrázó tudás és kavargó információ és emberiességet kereső viharban --zí- vet bátorító, gyönyörű szigetek napjainkban az olyan művészi alkotások, amelyeknek látványa az olyannyira hiányolt és vágyott belső mosolyt és egyensúlyt lopják a szemünkön át a szívünkbe. A túlajzott szellem és a végsőkig feszített idegeknek stílust kereső kísérletezései között kell az ilyen tiszta viSárkányölő. lág. Szükséges a magányos és mar-már csak önmaguknak beszélő, ismeretlen szókincsű és érzelem-hullámú monológok áradásában az ilyen sziget, ahol a fehér lapok vitorláin vonalaival úgy szólít meg a rajz, mintha írva lenne, akár egy levél. így szemlélem Itt e kiállítást. A szép emberi és állati és növényi testek és formák és szemek ábráiból megszólító, e sokszor — ma úgy mondják! — már-már túl egyszerű rajzokból körénk fénylő érzelmeket és tartalmat. A. vonalba rögzített fogalmakat; ezeket a toll és kréta hegyén élő tárgyakat és érzelmeket — Egyszerűség? — igen, Örömmel nézem e rajzi telitalálatok egyetlen tiszta vonalból sugárzó pontos értelmét. Az állati és emberi szemekből tükröző sorsok és élmények derűjét és szomorúságát. Figyeljük csak itt a mindenre rásu- gárzó szeretet és szerelem jeleit A szemek, a szép mellek és gyönyörű ágyékok háromszögeiből áradó bukolikus derű légkörét Már-már a testek is virágok. — És a szép ivek?... — Derűvel emelik és biztató futással viszik a képzeletet és érzékszerveink mozdulását egy olyan légkörbe, amelyet Reich Károly épp rajzi szűkszavú egyszerűségével tesz gazdaggá... Lendületükben e vonalak egyszerre rózsálló hústeremtők és érzel- met-elbeszélők és közvetítők és ébresztők. Olyan szigetek ezek a grafikai lapok, mint amilyenekről az imént szóltam. Olyan fehér vitorlák, melyek a gyermeki egyszerűségnek, tehát, a leggazdagabb képzeletű világnak éppúgy hordozói a vidám Vízimanó világától az Énekek éneke fojtott erotikáján át a shakespeare-i drámai-tündér- kedés ábrázolásáig... És különös kincse még az ő rajzainak és épp ma, a derűn túl, e lapokból villogó egészséges humor. Ez a művész három ujja között tartja a tavàszt, a derűt és a harmóniát. Ezeknek napja átragyogja még fekete témáinak sűrűjét is. _ Szép mesterségének valóban hasznos munkása Reich Károly ... Örömmel köszöntőm városunkban a kiállítását ... Annál is inkább, mert itt személyében nemcsak egy Somogyból származó, de amint a »Hitem szerint« című most megjelent szép grafikai könyvében is vallja, benne egy, a mi somogyi világunk emlékeiből táplálkozó és építkező művészt is üdvözölhetünk. Nem a hadviselő felek egyike vagy másika ellen volt, hanem magát a háborút kárhoztatta. Egyik fél győzelmét sem kívánta, mert tudta, hogy az impériumok véres rivalizálásának semmi köze sincs a népek igazi érdekeihez. Éppen ezért a mindaddig példátlannak ígérkező pusztításból nem látott kiutat. Emberi magányosságában még inkább szükségét érezte egy értő, szeretésre méltó társ közelségének. Türelmetlenül óhajtotta a házasságot, amely elől oly sok éven át menekült ' Ebbéli vágyában még attól sem riadt vissza, hogy a nehéz átkaival illetett Tisza Istvánhoz forduljon segélykérő levelével : »Egy szörnyű világválságon kívül el kellett jönnie az én nagy emberi válságomnak is, hogy tudjam érezzem: nekem is Tisza Istvánhoz kell fordulnom. Száz okból is vakmerőség ezt nekem tennem, de megteszem, mert örülök, hogy van még egy utolsó bizodalmám akkor, amikor a mindegek ügye és a magamé vetélkedve fenyegetnek egy katasztrófával.« A levél magyarázata az, hogy Tisza miniszterelnök tetű barátságban volt Boncza Miklóssal. Ady azt remélte, Tisza grófnál legalább annyit elér, hogy az nem fog ellene agitálni a barátjánál Soha nem derült ki, foglalkozott-e a miniszterelnök Ady Endre magánügyével. A levélre sem válaszolt. Annyi azonban bizonyos, hogy az apa mégsem tért fölényes kurtasággal napirendre az ügy fölött. Talán azért nem, mert nyárspolgári felfogás szerint kínos lehetett számára lánya és a híres költő közismertté vált szoros kapcsolata. Boncza Berta ekkor már Csinszka néven az Ady-versek szereplője lett. Boncza Miklós fölkereste számos olyan barátját, akik a költőt is ismerték. Alaposan, figyelmesen kifaggatta őket, miféle ember az a számára elfogadhatatlan Ady. Az ismerősök többsége szuperlatí- vuszokban beszélt a zseniális poétáról, ám Boncza Miklós mindegyiküket sarokba szorította a fogas kérdéssel: — Ha eladó sorban lévő fiatal lányuk lenne, feleségül adnák-e Adyhoz? — A válasz minden esetben nemleges volt. Az ellenzés azonban csak megerősítette a jegyesek elhatározását. Állandó kapcsolatot tartottak levelezés útján, ha tehette Ady, utazott Csúcsára. Gondjai a nősülés körüli bonyodalmaktól függetlenül is megsokasodtak. Soro- zási felszólításokkal zaklatták, katonaorvosi felülvizsgálatokra kellett ismételten jelentkeznie. Mindenáron hadfit akartak csinálni belőle, pedig az ecsedi lápon elszenvedett balesete miatt súlyosan károsodtak ízületei, ezért már az első sorozáson, huszonegy esztendős korában egyszer s mindenkorra alkalmatlannak nyilvánították. Krónikusan rossz idegállapota és beteg szíve különösen ellene szólt a katonai szolgálatnak, mégis háborgatták az idézésekkel — így akartak bosszút állni a háború közismert ellenségén. Részben súlyosbodó pénzgondjai miatt, részben azért, hogy közelebbről kísérhesse figyelemmel az eseményeket, szeptember 4-én felköltözött Pestre a Magyar Királyba. Dolgozott, amennyit tudott és amennyi munkájára igényt tartottak. Nyíltan nem támadhatta a mititarizált államhatalmat, hiszen félig-meddig így is a hazaárulót látták benne a háborús uszítást és a ha- zafiságot azonos fogalomnak tekintő ellenségei. Az uszítok közé pedig nem állhatott be elvei, egész eddigi munkásságának mt |,tagadása nélküL így közírói és költői működéséhez igen leszűkült a skála. Sok bajában, elkeseredettségében mind gyakrabban menekült Csúcsára, ahol igazi megértéssel várták, még akkor is, ha a szenvedélyekkel teli Csinszka néha porolt vele egészségrontó szokásai miatt. De ez csak bárányfelhő volt. íródtak a szép Csinszka-vçr- sek, és Csúcsa hovatovább kedveltebb otthona lett Ady Endrének, mint érmindszenti legényszobája. 1914 szilveszterét is a Sebes-Körös fölött őrködő kastélyban töltötte. 1915 januárjában visszatért Budapestre, bolyongásainak harmadik állandó pontjára, a Magyar Király szállodába. Öccse, Lajos ekkor kereste föl Boncza Miklóst a kéréssel, hogy az apa egyezzen végre bele a házasságba. A gőgös úr már nem volt olyan elutasító. Kijelentette, nem helyesli, de nem is ellenzi a törvényes egybekelést. Nem vesz róla tudomást és hozományt sem ad. De ha két évig kibírja egymás mellett Ady és a lánya, utólag mindenre áldását ad.ia, ráadásul bocsánatot kér a fiataloktól. (Folytatjuk.) Somogyi Néplap
