Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-06 / 286. szám

Hol tartanak Belgrédban? Fogalmazni kellene Szép karácsonyi ajándékot kapna Európa, ha a belgrádi találkozó decemberben befe­jezné munkáját, és odatenné a kontinens fenyőfája alá ia- javaslatait a nemzetközi együttműködés fejlesztésére. Ez a lehetőség teljesen nem esett el ugyan, valószínűbb azonban, hogy a küldöttek az ünnepekre hazautaznak, és a jövő év elején tesznek majd pontot az »i«-re. Mi van a kosarakban? A haminchárom európai és a két észak-amerikai ország küldöttei a helsinki záróok­mányt vizsgálják a Száva Pa­lotában, immár hetedik hete: mi valósult meg abból, amit két esztendővel ezelőtt a leg­főbb vezetők Helsinkiben el­határoztak, és mi a teendő. Alig van a nemzetközi, az államok közötti kapcsolatok­nak olyan része, amelyről itt szó ne esne. A határok sérthe­tetlensége, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatko­zás, az emberi jogok elveinek érvényesülése éppúgy szere­pel a témák között, mint az ipari kooperáció, a kereske­delem föllendítése, a tudomá­nyos tevékenység összehango­lása; a nevezetes »harmadik kosárban« pedig az emberi kapcsolatok, a kulturális és az oktatási tapasztalatok cseréje található. Ha számba vesszük a felsorolt témák minden le­hetséges részletét és megszo­rozzuk harmincöttel — vala­mennyi küldöttségnek lehet mondanivalója, panasza, ja­vaslata mindehhez — nem is csoda, ha hetek óta tárgyal­nak, és gyorsan nem is ér­nek a végére. Október elején kezdték el a munkát, az első héten minden küldöttségvezető ismertette álláspontját az európai együtt­működésről — ez volt a ta­lálkozó udvarias, tapintatos szakasza (s ha nem tévedek, ilyen lesz majd az utolsó hét is), ekkor azt fejtették ki, hogy tisztelik a helsinki zá­róokmányt, és ennek szelle­mében akarnak haladni. Ok­tóber közepe óta azonban a hang 'élesedett, mert — mint azt egy német közmondás jól jellemzi — a részletekben rej­lik az ördög. Sorra lették a záróokmány pontjait, s itt már eltértek a vélemények attól, hogy ki mennyire tett eleget az előírásoknak. Együttműködési készséget várunk A múlt heteknek két fő jel­lemzőjük volt: nagyon gondo­san vizsgálták a záróokmányt, sok értékes gondolat került napfényre — ugyanakkor éles szóváltásoknak, a nézetek szikrázó összecsapásának is színhelye volt a Száva Palo­ta. Megállapították, hogy mindenütt történt egy és más a helsinki záróokmány meg­valósításáért, hol több, hol kevesebb. A magyar Küldöt­tek — diplomaták, szakértők — a különböző bizottságok­ban beszámoltak a mi ered­ményeinkről és kívánságaink­ról. Elmondták egyebek kö­zött, hogy a számítástechnika, a környezetvédelem, a mező- gazdaság és az orvostudomány területén fejlődött leginkább együttműködésünk egy sor tőkés országgal; kulturális megállapodást kötöttünk né­hány olyan kormánnyal, amellyel eddig nem volt ilyen szerződésünk; számos gazda­sági intézkedést tettünk, amelynek hatására könnyeb­bé vált a kooperáció más ál­lamokkal, külföldi cégekkel; közismertek az utazásokat könnyítő magyar rendelkezé­sek. Valamennyi felszólalónk hozzáfűzte, hogy egyes nyu­gati államoktól nagyobb, a mienkhez hasonló együttmű­ködési készséget várunk — legyen szó a kereskedelemről vagy a vízumkönnyítésekről. Sok küldöttség számolt be ha­sonló jó hírekről, a helsinki záróokmány tehát bevonult Európa életébe, s ez minden­nél fontosabb. Belgrád nem tükrözné a való nemzetközi helyzetet, ha nem robbantak volna ki vi­ták. A szocialista, valamint a nem szocialista (tehát az at­lanti és a semleges) küldöt­tek között a fő nézeteltérés 1 az emberi jogok elve, vala­mint a »harmadik kosár«, más szóval a »humanitárius és egyéb kérdések« körül mu­tatkozik. A nyugatiak állás­pontja szerint a helsinki záró­okmány (az egész dokumen­tum!) végrehajtásának fő mércéje ez a fejezet, ponto­sabban ennek a fejezetnek csak néhány résre, elsősorban a szocialista országok vízum­kiadási, kivándorlási szabály­zata. Nagyon sok időt szentel­nek e témának a nyugati szó­nokok, megpróbálnak felelős­ségre vonni egyes szocialista kormányokat, belemennek még az úgynevezett disszi- densek kérdésének taglalásá­ba is, voltaképpen kiállnak azok mellett, akik akár otthon, akár már emigrációban tá­madják szocialista hazájuk rendszerét. Számtalan alka­lommal csaptak már eddig is össze e témakörben Julij Vo- roncov szovjet és Arthur Goldberg amerik^ küldött­ségvezető érvei, a szocialista országok is kifejtették a szov­jet küldöttséggel megegyező véleményüket Ne legyen ítélőszék Talán nem eléggé köztu­dott — a belgrádi fórumon most szó esett erről is —, hogy az Egyesült Államok máig sem írta alá az emberi jogokról szóló két fontos nemzetközi okmányt, a faji megkülönböztetés felszámolá­sáról, valamint a munkához és a betegbiztosításhoz való jogról szóló konvenciót Ez tény, de a szocialista orszá­gok nem kívánják ítélőszékké változtatni Belgrádot. A szov­jet küldött egy sajtónyilatko­zatában kijelentette: vala­mennyi részt vevő államnak sokat kell még tennie, hogy a helsinki záróokmány haté­konnyá váljék, és Európa va­lamennyi lakója élvezze gyü­mölcseit Petrán János, a ma­gyar delegáció vezetője, igen higgadtan fogalmazott egy he­ves szópárbaj közepette: va­lamennyi államnak együtt kell működnie az emberi jo­gok érvényesítésében, de ez csak úgy lehet hatékony, ha tiszteletben tartják egymás alkotmányos rendjét; megen­gedhetetlen, hogy egyes kor­mányok jogot formáljanak arra, hogy felülbírálják más országok törvényes szerveinek élj árását. Még a nyáron, az élőké szító eszmecserén megálla­podtak abban, hogy a bizott­ságok december közepéig üsz- szefoglalják munkájuk ered­ményét, és előterjesztik ja­vaslataikat a zárónyilatkozat szövegére. Ideje lenne elkez­deni e nyilatkozat megfogal­mazását. Beszélni kellett a múltról, igaz, enélkül nem le­hetett volna levonni a tanul­ságokat, de fontosabb a jövő teendőinek meghatározása, és ezt tartalmazza majd a nyi­latkozat, melyet a találkozó végén közösen, egyetértéssel kell elfogadniuk. Hadgyakorlatok, vízi út, nyelvtanítás Már eddig is több mint het­ven előterjesztés fekszik a titkárság asztalán. A listán szerepel a szovjet javaslat, hogy ne tartsanak Európában 50—60 ezer fősnél nagyobb hadgyakorlatokat; a magyarok a kevéssé elterjedt nyelvek oktatásának, az e nyelven írt irodalom minél szélesebb kö­rű lefordításának előmozdítá­sát szorgalmazzák; Ausztria az egységes európai víziút­rendszer kialakítását kívánja; Svájc a vitás kérdések békés rendezésére, nemzetközi fóru­mot, döntőbíróságot hozna létre. E példák azt mutatják, hogy nemcsak viták dúlnak Belgrádban, e szülési fájdal­mak közepette hasznos tervek is körvonalazódnak. Igaz, olyan javaslatok is napirendre kerülnek majd, amelyek nem fogadhatók el, vagy ebben a formában nem nyerhetik el a2 egységes jóváhagyást, s mi több, naponta nyújtanak be új és új papírokat. Amíg vala­mennyi sorra kerül és mind­egyikkel kapcsolatban meg­egyezés jöhet létre — eltelik jó pár év. Ezért föltételezik, hogy a belgrádi »diákok« téli szünetet kapnak majd, és ta­nácskozásuk belenyúlik a feb­ruárba. Türelmetlenségre nincs ok. A helsinki záróokmány évti­zedekre való tennivalókat ad. Néhány héten nem múlhat, hogy jól megalapozzák a kö­vetkező esztendőkre az euró­pai együttműködést. Szívesen látnánk vgyan már karácsony előtt azt a bizonyos belgrádi nyilatkozatot, de egy tartal­mas közös dokumentum ké­sőbbi ajándéknak sem meg­vetendő. Tatár Imre MAI KOMMENTÁRUNK Kapkodás nélkül Megszaporodtak mostaná­ban az olyan hirdetések, me­lyek a legkorszerűbb digitá­lis órákat ajánlják. A szöve­gek mindig külön kiemelik, hogy a karóra gombnyomás­ra a dátumot is mutatja. Napjainkban az idő az egyik legfontosabb tényező a gazdasági, a társadalmi élet­ben is. Szimbólumként már pólitikai beszédben is szere­pelt az óra, amely sehonnan sem hiányozhat, ahol fontos döntéseket hoznak. S ez ma már minden szintre vonat­kozik, hiszen a hatáskörök egyformán jogot adnak a fel­adatok megoldására lent, kö­zépen és fent is. Sok szó esik arról a párt- szervezetekben, mint lehetne gyorsabban megvalósítani a kommunisták javaslatait, sza­bad utat nyitni a jó kezde­ményezéseknek. A párttagok alaposan elemezték ezt a tag- könyvcsere előtti beszélgeté­seken, majd az év eleji be­számoló taggyűléseken. A vé­lemények figyelembevétele szorosan összefügg a párt­munka mozgalmi jellegének erősítésével. Gyakori panasz ma még, hogy kifutunk az időből. Ki­váltképpen a kis létszámú alapszervezetekben fordul elő, hogy a huszonnegyedik órában kezdenek kapkodni, hol azért, mert taggyűlést szeretnének összehívni, hol azért, mert a vezetőségnek gyorsan állást kell foglalnia valamilyen kérdésben. Ter­mészetesen máshol is meg­esik, hogy a vizsgálat, elem­zés alapos elvégzésére jut a legkevesebb idő, szinte az írógépből kiragadva boríté­kolják, s küldik szét az anya­got. A sietség, a kapkodás a rossz munkastílus jellemzője. Ilyen körülmények között bi­zony nem egyszer megesil:, hogy már nem futotta, az idő­ből a régebbi taggyűlésekről készült följegyzések áttanul­mányozására, a kommunisták helyes javaslatainak számba­vételére. A tagság nem min­dig ismeri a felkészülés kö­rülményeit, s a taggyűlésen vagy bírálja korábbi javas­latait, hozzátéve, hogy most már jó volna megvalósítani. A somogyi nagyüzemek pártbizottságai megfelelő gyakorlatot szereztek abban, hogy egyre jobban beszámít­sák az időtényezőt is a mun­kájukba. Ezenkívül természe­tesen kialakították a módsze­reiket is a javaslatok sorsá- nak figyelemmel kísérésére. Ez azért fontos, mert az igaz­gatótól a művezetőig, a szak- szervezeti titkártól a KJSZ- vezetőségig sok mindenkire tartozhat a megvalósítás. A jó módszerek közkines- esé tétele nagyon fontos len­ne mindenhol. A párttitkári értekezleteken, a területfele­lősök helyszíni segítségadása idején az eddiginél többet kellene beszélni arról, miként kerülhető el a kapkodás. A jó időbeosztás a korszerű politikai munka alapja, egy­ben kitűnő biztosítéka annak, hogy a sietségben ne feled­kezzünk el a körültekintő tá­jékoztatásról sem. Az idő egyre nagyobb pénz, éppen ezért nem baj, ha a pártvezetőségek órája állan­dóan mutatja a dátumot is. L. G. KGM-vállalatok igazgatóinak értekezlete A kohászatban a termelés és az export mennyiségileg a tervezettnek megfelelően ala­kult az idén, a gépipar pedig az ipari átlagnál és a terve­zettnél is dinamikusabban, 10 —11 százalékkal növelte a termelését — jelentette be hétfőn a Magyar Optikai Mű­vek Szakasits Árpád Művelő­dési Házában Gácsi Miklós kohó- és gépipari államtitkár azon az összevont igazgatói értekezleten, amelyet a Kohó- és Gépipari Minisztérium fel­ügyelete alá tartozó vállala­tok vezetői részére tartottak. A gépipar szocialista ex­portja 22 százalékkal, tőkés kivitele pedig várhatóan 16 százalékkal növekszik az év végéig és ez megközelíti a népgazdasági terv előirányza­tát Az államtitkár ismertette azokat a feladatokat is, ame­lyek 1978-ban a kohó- és gép­ipar előtt állnak. A gépipar termelését 6,7 százalékkal kell növelni, s a tőkés export 20,3 százalékos emelkedését irá­nyozza elő a terv. A téli politikai oktatásról Aktualitás és közérdekűség A tervezet — melyet a Hazafias Népfront szervezésé­ben rendezendő téli politikái előadássorozatokra, a külön­böző népfrontestekre, fóru­mokra, politikai vitakörökre és egyéb rendezvényekre ké­szítettek — végén ez a mon­dat olvasható; »Kérjük, amennyiben a népfiontestek- ből, fórumból, politikai vita­körből, szülők iskolájából, nő­bizottsági rendezvényből, be­járók tanácskozásából és a kertbarátrendezvényekből töb­bet terveznek, akkor...«. Folytatódik ugyan a kissé bo­nyolult mondat, de a lényeg az idézett részben van. Tudni­illik jelzi a HNF által szerve­zett téli politikai oktatás sok­színűségét A tervezett elő­adássorozatok gazdagságán túl azonban a hasznossága is figyelemre méltó. Éspedig azért, mert bár megnövekedett megyénk la­40 millió a sáriban Mint megkövült, óriási ős­állatok hevernek lustán, sú­lyosan a vörösesbarnára má­zolt tartályok a csillogó hideg­ben. Széles hasuk besüppedt a csabapusztai ragacsos sár­ban. Mintha ottfeledték volna mindannyit. A vaskos acélle­mez-szörnyeket azonban nem lehet csak úgy »ottfelejteni«. Tömegük, értékük újra és új­ra az ember eszébe juttatja: vajon sehol sincs szükség rá­juk? Van, amelyik fél éve ra­gadt a sárba, a másikat hét hónapja kiszállították az üzemcsarnokból. Megrendel­ték, elkészítették, elfelejtették. Csakhogy ez a feledékenység igen sokba kerül. Sokba a majdani felhasználónak, aki nem kapja meg időben. Nem olcsó mulatság a gyártó vál­lalatnak sem, hiszen külön tárolóterületet kellett kialakí­tani mintegy 8 millióért. És sokba van a népgazdaságnak is: a BGV tabi gyáregysége körüli földeken szorongó, el­szállításra váró tartályok érté­ke meghaladja a 40 milliót. Komoly érték hever itt. S még jó, ha közben nem károsodik széltől, hótól, esőtől, jégtől. Ha valaki elveszíti az er­szényét, kalapját, ernyőjét, táskáját, pánikba esik, min­dent tűvé tesz érte. A tartá­lyokat még csak keresni sem keil. Ott sorakoznak csende­sen. hatalmas tömegük adta méltósággal. Joggal kérdezzük: nem kell a megrendelt termék a kecs­keméti és a budapesti APOR tájegységnek, a Vegyigép Ter­vező Vállalatnak, a növény­olajiparnak. a Sarkad i Cukor­gyárnak és a budapesti Agro- kernek? Nem kell senkinek a sár­ban rekedt 40 millió? kosságának a közélet iránti érdeklődése, az általános bél­és külpolitikai kérdésekre több fi^veimet fordítanak, legalább ennyire foglalkoztatja őket pél­dául az is: milyen feltételek szabályozzák a háztáji gazdál­kodást. Természetesen az ér­deklődési kör rétegenként vál­tozik, s egyebek mellett ez je­lenti a téli politikai oktatás megszervezésének nehézségeit. A számokat csak e munka sokrétűségének bizonyításáért idézzük. A múlt évben a nép­frontmozgalom már az új ii-á- nyítási rendszerben végezte ezt a munkáját. Somogybán 117 előadássorozat elindulását tervezték, de 18 községben — különböző okok miatt — nem tudták megszervezni. Ez azon- han az összképen nem hagyott maradandó nyomot, hiszen a legutóbbi »tanévben« a hall­gatók száma több mint 2600 volt. E munka minőségileg jobbá tételét — a szervezés gondos­sága mellett — egyéb körül­mények is segítik. A mérce: az aktualitás és a közérdekű­ség. Nyilván sokakat érdekeli a megyében is az, hogy mi a változás a korábbi gyakorlat­tal szemben a közérdekű ja­vaslatok, bejelentések és pa­naszok intézésében. Hat he­lyen rendeztek ehhez kötődően tájékoztatóval egybekötött tár­sadalmi vitát, s itt a lényeg — — a megjelent 155 ember kö­zül 55 felszólalt. Említhetjük a különböző fó­rumokat is. A Hazafias Nép­front megyei bizottsága 63 ilyen rendezvényt szervezett. A fórumokra szívesen men­nek el a település lakói. Az utóbbi években kialakult ipari központok hatására egy­re több a bejáró dolgozó. Sok­szor és sokféle fórumon fog­lalkoznak helyzetükkel, mert valóban van rajta mit javíta­ni. Elég csak arra gondolni, hogy tulajdonképpen sehol sincsenek otthon, mert nap­közben a munkahelyükön van­nak, ezen kívül pedig nem na­gyon jut idejük lakóhelyük társadalmi életében részt vén­ái. A probléma foglalkoztatja a HNF megyei bizottságát is. A megoldás egyik útja azok­nak a rendezvényeknek a szor­galmazása, melyeken a bejáró (vagy más oldalról: eljáró) dolgozók gondjaival foglalkoz­nak. A megyében 25 község­ben rendeztek tanácskozást a részvételükkel. A téli politikai oktatás leg­fontosabb előnye: az általáno­son túl mindig a helyi kér­désekre igyekszik a figyelmet terelni. Ha ez elmarad — volt rá példa —, akkor eltűnik a rendezvény »sava-borsa«, a vita, az őszinte eszmecsere. Ezzel együtt azonban eredmé­nyesen zárult az 1976—1977. évi tömegpolitikai munka. A most induló oktatási év­ben elsősorban a szervezésen akarnak javítani. Ezért foko­zott gondot fordítottak arra, hogy a különböző témák való­ban érdekesek legyenek, »in­gereljék a települések lakóit a véleménynyilvánításra. Számos időszerű politikai, társadalmi és gazdasági kér­dés várja, hogy — a HNF té­li politikai ismeretterjesztő munkájának eredményeként — »terítékre« kerüljön. À NOSZF hatvanadik évfordulója; ter­veink teljesítése; a közösségi magatartás; a forradalmi&ág és a hazafiság napjainkban; a szocialista demokácia kérdé­sei; a szövetségi politika — megannyi izgalmasan, kötet­lenül megtárgyalható téma. És főleg: haszonnal is járhat. Hi­szen —• ha szívükre tennék a kezüket — sokan őszintén megmondanák, hogy alig-alig tudnak hozzászólni például a forradalmiság és a hazafiság szocialista ételmezéséhez. Márpedig ma ezzel — és természetesen egyéb kérdések­kel is — illik mindenkinek va­lamennyire tisztában lennie. Ennek tesz eleget a téli poli­tikai ismeretterjesztés gazdag témajavaslata. M. A. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents