Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-31 / 307. szám

I Legértékesebb természeti kincsünk Interjú dr. Soós Gábor MÉM államtitkárral Ebben a? évben a földtu­lajdon, használat, forgalom és a földvédelem kérdéseiben több, magas szintű jogszabály jelent meg. Megkerestük dr. Soós Gábor államtitkárt: mi a helyzet, mi várható a jog­szabályok végrehajtása nyo­mán? — Mennyi termőföldünk volt, mennyi van, hova lett a különb­ség és mi az irányzat? — Az ország mezőgazdasá­gilag művelt területe az el­múlt negyven évben csökkent: 1935—1975 között 762 ezer hek­tárral — kereken 10 százalék­kal. Legnagyobb mértékű a szántóterületünk csökkenése volt, kereken 600 ezer hek­tár, amely mintegy 17 száza­lékot jelent. Ennek keretében azonban a felszabadulás óta 413 ezer hektáron tudatosan es tervszerűen erdőt telepítet­tünk. Így az erdők aránya az ország területén 11,8 száza­lékról 16,3 százalékra növe­kedett. Az ipartelepítés, urbanizá­ció, út- (és vasúthálózat bőví­tésére, Tízügyi, kommunális létesítmények és különböző mezőgazdasági beruházások céljára összesen mintegy 350 ezer hektár termőföldet vettek igénybe. A föld kivonását a mező- gazdasági hasznosításból az ország társadalmi és gazdasá­gi szerkezetének változása bi­zonyos mértékben szükségessé tette. A nagy arányú csökke­nés azonban nesn teljesen in­dokolt Különösen a felszaba­dulás utáni első két évtized­ben a földfelhasználás terén sokszor pazarlás történt. Igen gyakran az indokoltnál na­gyobb földet vettek igénybe, másrészt a mezőgazdasági ter­meléstől számos esetben jó minőségű földeket vontak el. Az 1961. évben alkotott föld­védelmi VI. törvény hatására némileg csökkent a mezőgaz­dasági termelésből kivont te­rület nagysága, de még az utóbbi időszakban is évente mintegy 6000 hektár föld ki­vonására, más célú felhaszná­lására került sor. Ennek je­lentős része jó minőségű szán­tóföld. A közelmúltban a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa a XI. kongresszus iránymutatásának megfelelően módosította és korszerűsítette a korábbi föld­védelmi törvényt. Az új ren­delkezések egyrészt jelentősen korlátozzák a - legértékesebb földek igénybevételét, más­részt differenciáltabban álla­pítják meg a földért járó fi­zetési kötelezettségeket is. A mezőgazdasági földek csökke­nésével azonban a jövőben is számolni kell. — Tudjuk-e külföldi példák­hoz hasonlítani a mi helyzetün­ket, és az összehasonlításból mi­lyen következtetés adódik? — A termőföld felhasználá­sára és a csökkenés mértéké­re vonatkozó összehasonlítás­ra alkalmas teijes körű kül­földi adatokkal nem rendelke­zünk. Van azonban ismeretünk arról, hogy valamennyi kör­nyező baráti állam szigorú szabályban fogalmazta meg a földvédelemmel kapcsolatos feladatokat Az egy hektár földért járó térítés mértéke pl. az NDK-ban, Csehszlová­kiában vagy Bulgáriában több, mint a nálunk megállapított legmagasabb kártalanítási ösz­szeg. Hasonló a helyzet egyes tő­kés országokban is. Például Svédországban a kormány ál­lami terület-felhasználási ter­vet dolgozott ki és hagyott jó­vá. Ebben az egész ország te­rületét leltárba vették és meg­határozták a mezőgazdasági termelést szolgáló, ipartelepí­téssel nem terhelhető területe­ket. Kijelölték az ipartelepí­tésre használható területeken is. — Mi indokolja a termőföld kivonását a mezőgazdasági tei- melésből? — Településeink fejlesztése, új városok létrehozása, az ipartelepítés, a közlekedés bő­vítése és korszerűsítése, a víz­ügyi és kommunális létesítmé­nyek, a környezetvédelem, a mezőgazdasági beruházások, új korszerű majorok, állattar­tó telepek megvalósítása mind­mind terüietfelhasználással jár. Példaként említhető a je­lenleg folyamatban levő két nagyberuházás: a Bicske tér­ségében létesülő hőerőmű és a Ferihegyi repülőtér fejlesz­téséhez szükséges föld-igény­bevétel. Mindkét nagyberuhá­zás megvalósításához majdnem ezer—ezer hektár földterület szükséges, ennek nagy több­sége jó minőségű szántóföld. — Mennyibe kerül mu a ki­sajátított föld a beruházónak ás es as összeg hogyan aránylik egyéb költségeihes? ' ' — Az új kisajátítási jogsza- j bály az 1976. évi 24. sz. tvr. az értékarányos kártalanítás elvén alapszik. Rendelkezései Mintegy félmillió termelésfejlesztésre Szerződések határidőre Az átszervezett Zöldért vál­lalatoknak az idén kellett először december 31-ig meg­kötniük a jövő évre vonatko­zó termelési megállapodásai­kat. összefügg ez az intézke­dés azzal, hogy termelőüze­meink is a korábbiaknál, jó­val előbb állítják össze ter­vüket Köztudomású, hogy ez az év a zöldségtermelésben je­lentős fejlődést hozott, de ez­zel együtt számos olyan ta­nulságot is, melyet már most, a holnap termelésének szer­vezésénél figyelembe kellett | venni. Többek között például azt hogy zöldségtermelésün-1 két, illetve az ellátást nem ! áltálában kell javítani, mivel sem a lakosság, sem a fel­dolgozó ipar, sem az export igénye nem általában jelent­kezik. Ha pedig bizonyos cikkekből a szükségesnél több terem, az végső soron pazar­lás. A megyei Zöldért válla­lat ezért már a szerződéskö­téskor arra törekedett hogy a különböző cikkekből az igényeknek megfelelő meny- nyiséget termeljenek a nagy­üzemek és a kisgazdaságok. A zökkenőmentes ellátás előfeltétele a tervszerűség, ehhez a termelési megállapo­dások nyújtanak biztosítékot Aki termelési megállapo­dás alapján értékesíti áruit jövőre, az mintegy 15 száza­lékkal magasabb felvásárlási arat kap, mint ha megállapo­dáson kívül kínálja fel áru-, ját. Az idejében megkezdett szervező munka szép eredmé­nyeket hozott megyénkben. Korai, nyári és őszi szedésü burgonyából kétezer vagon termeltetésére kívánt szerző­dést kötni a Zöldért. Decem­ber közepéig mintegy 1800 vagon termelésére kötöttek megállapodást, s ezen belül már biztosított a 120 vagon korai és a 400 vagon nyári burgonya. Az igények ismeretében kétezer vagon zöldség szer­ződéses termeltetését tűzték célul: december közepéig mintegy 30—40 vagon híján sikerült is megvalósítani ezt. Két fontos zöldségfélénél mu­tatkozik még lemaradás. Zöldpaprikából az idei felvá­sárlásnál huszonöt vagonnal többre, 187 vagonra szerettek volna szerződést kötni, s ed­dig 167 vagonra állapodtak meg. A még folyó tárgyalá­sok alapján számítanak rá, hogy sikerül elérni a teljes mennyiséget. Uborkából az eddigieken felül legalább még húsz-harminc vagonra szeret­nének szerződést kötni. Gyü­mölcsből a tervezett ezer vagon nyolcvannyolc százalé­kára kötöttek megállapodást összességében a jövő évre tervezett felvásárlás mintegy 97—98 százalékát december végéig szerződéssel biztosítot­ták. A növekvő termelési kedv fokozásához a vállalat anya­gilag is hozzájárul a követke­ző évre. A kaposmérői La­ti nca Tsz-szel már megkötöt­ték a tizenöt évre szóló együttműködést ezenkívül mintegy félmillió forinttal járulnak hozzá a nagyüzemek és ' a kisgazdaságok termelés- fejlesztéséhez. A síkfóliás ter­melés továbbfejlesztése érde­kében például a meglevő egy mellé jövőre további két gé­pet vásárolnak, és bocsáta­nak az üzemek rendelkezésé­re. Az áfész-eken keresztül segítik a kisgazdaságok ellá­tását szaporítóanyaggal. Ez és a korábban nyújtott támoga­tások, valamint az idejében és körültekintéssel megkötött termelési szerződések biztosí­tékot jelentenek ahhoz, hogy céljainkkal összhangban to­vább fejlődjön megyénkben a ■zöldségtermelés. v M Megint elmúlt egy év... ... és Grujber Sándor bácsi, tsz-elnökhelyettes, a bolhási üzemegység vezetője sem lett fiatalabb. Az esztendő utolsó napjainak munkáiról beszél­gettünk, és arról: hogyan vet­te ki részét a falu népe az egész évi tennivalókból. A sort az asszonyokkal kezdte: — Tizenegy hektáron ter­mett dohánya a szövetkezet­nek az idén, ebből öt hektár Bolháson volt. Sok munkát adott ez tavasztól, a simítás még januárban is eltart. Nem panaszkodhatunk, meghálálja a törődést, a befektetést, mert szép bevételt ígér. Most úgy becsüljük, hogy ötven százalé­ka elmegy első, harmincöt másod- és több mint tíz szá­zaléka harmadosztályú áru­ként. Az asszonyok dolgoztak vele a legtöbbet, ők végzik most a simítást is. Azután itt van a burgonya, ennek a vá­logatásánál tizennégy nő van. Az ünnepek előtt pénteken még dolgoztak, és hétfőn is­mét munkába álltak. Pedig otthon is rájük várt a dolog neheze, készülni kellett a ka­rácsonyra, ellátni a családot, a ház körüli jószágot. Egész évben égett kezükben a mun­ka. Nemcsak a dohány, a bur­gonya adott elfoglaltságot a közösben, hanem a kertészeti növények ápolása, a termés betakarítása is. Különösen a paradicsom sürgette őket: amikor szedni kéllett, szinte nem volt megállás. Így azután érthető, hogy néhány kivétel­től eltekintve minden asszony túlteljesíti a tízórás munkana­pok előírt számát. Minden elismerés az asszo­nyoké — állította Sándor bá­csi, de dicsérte a férfiakat is. — A burgonyaválogatásnál nyolc férfi segédkezik. A több­ség — a gyalogemberek meg a fogatosok— az erdőn dol­gozik. A tűzrevalót meg az ipari fát hordják a nyiladék­hoz, hogy a gépek könnyebben elszállíthassák. Januárban is nagy munka vár rájuk: akkor viszik ki a tagságnak az erdő­területi járandóságból jutó tű­zifát. A kinti foglalatosságok­ban csak az ünnepek jelentet­tek szünetet, a jószágot azon­ban akkor is el kellett látni. A takarmányozás terhe télen na­gyobb, mint más évszakokban. Somogyszobon egy gépesített brigád három gyalogemberrel, Boiháson egy lófogat meg egy rakodó végzi ezt a munkát. Az állatgondozásban és a ta­karmányozásban tizennyolc férfi vesz részt, s náluk az ünnep meg a hétköznap kö­zött nincs nagy különbség. Sándor bácsi előhozakodott a fiatalokkal is: — Negyvenketten vannak a szövetkezetben a harminc éven aluliak. Többségük al­kalmazott és műszaki terüle­ten dolgozik: gépkezelő, sze­relő és egyéb szakmával ren­delkező fiatalember. Mind­össze négyen tagiai a tsz-nek, ők mind bolhásiak. Az én fa­lumban az ifjúság jól érzi magát, és nem sajnálja a fá­radságot, a munkát azért, hogy még jobban érezze magát. A somogyszobi tanácsnál hallottam részleteket az össze­tartó fiatalság kezdeményezé­seiről, áldozatvállalásáról. A KISZ-kiubot például teljesen lehetőséget adnak arra, hogy a tulajdonos (használó) kisa­játított földjéért az eddiginél magasabb összegű, megfelelő kártalanítás) kapjon. Különböző tényezőknek megfelelő szorzószámok alkal­mazásával egy hektár földért a beruházó jelenleg a föld minőségétől függően 20 ezer Ft-tól 240 ezer Ft-ig terjedő kártalanítást fizet. A földért járó kártalanításon kívül meg kell téríteni a földön levő be­ruházások értékét, az elvég­zett munkát és az egyéb rá­fordításokat, az üzemátszerve­zéssel, vagy áttelepítéssel kap­csolatos költségeket is. Az új földvédelmi jogsza­bályok további fizetési köte­lezettséget írnak elő. Az új rendelkezések szerint ugyan­is a föld termelésből való ki­vonásáért külön, térítést kell fizetni. Tehát 1978. január 1- től a beruházónak a kisajátí­tási kártalanításon felül az I— V. minőségi osztályú föld igénybevétele esetén magas összegű — a kataszteri tiszta­jövedelem 4—8 ezerszeres szorzata — külön térítést is kell fizetni. Ha a termőföldet engedély nélkül, vagy az en­gedélytől eltérő módon von­ják ki a mezőgazdasági terme­lésből, a térítés háromszoros összege fizetendő. A leggyen­gébb minőségű földekért a ki­sajátítási kártalanításon felül nem kell külön térítést fizet­ni. A kisajátítási és az új föld­védelmi rendelkezések alapján a föld termelésből való kivo­nása esetén megállapítható té­rítések együttes mértéke 1978- tól kezdve lényegesen maga­sabb lesz. Ez azt jelenti, hogy a jó minőségű, vagy öntözésre berendezett szántóföld esetén hektáronként a 400 ezer Ft-ot, ültetvény (szőlő—gyümölcsös) esetén pedig a 600 ezer Ft-ot is meghaladhatja. E rendel­kezések célja a beruházók gaz­dasági ösztönzése, hogy a be­ruházás , megvalósításához a gyengébb minőségű és csak a feltétlenül szükséges földe) igényeljék. — Az új rendelkezések nyo­mán számíthatunk-e javulásra? A módosított jogszabályok — megítélésem szerint — al­kalmasak a termőföldek haté­konyabb védelmére. A kívánt eredményt azonban csak úgy érhetjük el, ha növekszik a tervszerűség és ésszerűség leg­értékesebb természeti kin­csünkkel, a termőfölddel való gazdálkodásban és következe­tesen alkalmazzuk is e ren­delkezéseket. Földeák! Béla ►-Minden etismerés as asszonyoké...« . társadalmi munkában hozták létre, s azóta is program sze­rint működik. Építőanyagot a községi közös tanácstól meg az erdészettől kaptak, s egy hajdani pincéből így alakul­hatott ki a fiatalok otthona. Minthogy élénk sportélet is zajlik Bolháson, a munka folytatódik: most a pince má­sik szárnyát alakítják át öltö­zővé. Az épület joggal visel­hetné a »fiatalok háza« nevet, hiszen felül a művelődési ház található — benne most át­menetileg az óvoda kapott he­lyet —, alul a pincében pedig a már említett helyiségek szolgálják az ifjúságot. Grujber Sándor így sum­mázta falujának egy évét. Olyan esztendő elmúltával ütik fel az új naptárt, mely egyéni és közösségi gyarapo­dást hozott Bolháson. Hernesz Ferenc A rend titkai Irodáját zárva találtam.. Néhány perc múlva a raktár­ból érkezett, ahol anyagot adott ki az iskola felújításá­hoz. Tulajdonképpen ez nem az ő dolga lenne, de munka­társainak száma — tanulmá­nyi meg gyermekgondozási szabadság miatt — alaposan megfogyatkozott. Így az in­tézmények napi működési feltételeinek biztosításában, a beruházások előkészítésében éppen úgy akad dolga, mint a jövő évi költségvetés össze­állításában. Igaz, az utóbbira már csak otthon, esténként jutott idő — mondta — egyál­talán nem panaszként — Bogdán Frigyesné, a Zákányi Községi Közös Tanács gaz­dálkodási csoportvezetője. Mint ahogy arról is csupán munkakörének illusztrációja­ként beszélt, hogvan keresték föl hosszú kilométereket gya­logolva a több helyen műkö­dő intézményeiket. Mert csak így, a meglevő eszközök pon­tos számbavételével lehet szi­gorú, mégis rugalmas gazdál­kodást folytatni. Erre pedig ugyancsak nagy szükség van: a tanácshoz hét község tar- tozik, csaknem hatezer-há­romszáz lakossal, jó néhány közintézménnyel. Évi költség­vetésük 8 millió 869 ezer fo­rint. Bogdán Frigyesné azonban nemcsak közigazgatási dolgo­zó, hanem tíz éve tagja a me­gyei tanácsnak. Testületi és szakmai munkájának elisme­réseként nemrég kormányki­tüntetésben részesült Köz­életi embernek vallja magát — belső szükségből, felelős­ségérzetből. S hogy nemrég veszítette el férjét, a közélet­ben is társát, kétszeres erővel szeretne dolgozni. — Tanácstagi beszámolójá­ban hangsúlyozta, mennyire fontosnak tartja, hogy nem­csak a könyvelésben legyen rend, hanem a működési te­rületén is harmónia, békesség, jó közérzet uralkodjon. — Igen, nekünk tanácsi dolgozóknak a lakosság min­den rezdülésére oda kell fi­gyelnünk. Így például arra is, hogy a tavasz közeledtével türelmetlenebbek az emberek. Hiányzik számukra a mozgás, mennének ki a földekre, a kertekbe. Ilyen tájt többet foglalkoznak közös gondjaink­kal, és eközben hajlamosak eltúlozni fogyatékosságainkat. Nekünk minden lehetőséget, fórumot, egyéni találkozást meg kell ragadnunk a politi­zálásra ! Én akkor vagyok nyugodt, ha az emberek alap­vetően elégedettek dolgaink­kal. Mert panaszok, sérelmek természetesen nálunk is akad­nak. Amit lehet, helyben el­intézünk. Van, amit tovább kell terjesztenünk. Sorsát két­szeres figyelemmel kísérem, utánajárok, mindent elköve­tek a megnyugtató elintézé­sért — Munkája pénzügyi jelle­gű. Mint megyei tanácstag­nak azonban más kérdések­kel, egyéb területek, ágazatok fejlesztésével, gondjával is foglalkoznia kell. Milyen le­hetősége van a tájékozódásra, hogyan tud alapot szerezni a »beleszólásra«? — A gazdálkodás irányítá­sa során kötelezően megis­merkedem minden ágazat sa­játos szakmai gondjaival is: a. művelődésével, az oktatás­ügyével csakúgy, mint a szo­ciálpolitikai kérdésekkel vagy az orvosi munka körülmé­nyeivel. És ha olyan téma akad, amelyik merőben új a számomra — mint például a szentmihályhegyi műemlék­templom megóvása volt —, eligazítást és megfelelő szak­mai segítséget kapok a me­gyei tanács illetékeseitől. A legfontosabb alap azonban a jó kapcsolat a lakossággal, a választók bizalma. A környé­ken igen sok a vasutascsalád, és férjem révén — aki Gyéké­nyesen volt állomásfőnök — megismerhettem sajátos gon- dolgodásukat, tájékozottságu­kat, gondjaikat. Szókimondá­suk, őszinteségük megkapó. Nem túlzás: körzetünkben el­sősorban ők képviselik a munkásosztályt. A sokoldalú kapcsolat sűrítve nyilvánul meg a községi tanácsüléseken. Ezeken a fórumokon ugyanis nagy aktivitással vesz részt a nyolcvanegy tag többsége, és így nemcsak a téma kancsán, hanem az interpellációk so­rán is sok ismerethez jutok. Megemlítem még, hogy tagja vagyok a megyei tanács jogi és igazgatási bizottságának. Az itteni munkám szélesíti látókörömet, gazdagítja ta­pasztalataimat. — Talán kényes a kérdés! hogyan fér meg tevékenysé­gében a tanácsi alkalmazott és a megyei tanácstag? Arra gondolok: esetenként kenyér­adó gazdájának, « megyei ta­nácsnak egyik vagy másik osztályát is érinti felszólalása. — Én még a felszabadulás előtt is dolgoztam a közigaz­gatásban, falusi jegyzőségen. Ott ismerkedtem meg az egész akkori közéletet átható elvtelen alkalmazkodással, alakoskodással. Ma erre sehol sincs szükség. A testületi te­vékenységet meg különösen jellemeznie kell az őszinte­ségnek. És én ezt a gyakor­latot követem a munkámban is. Hiszen gyakran kell ne­met mondanom kérdésekre, megmagyarázni, hogy miért jogtalan, sőt esetenként er­kölcstelen, mert mögötte pél­dául ügyeskedési szándék hú­zódik meg. Persze, az óvatos­kodás, mint magatartásfor-' ma, nem veszett ki közéle­tünkből. Talán emiatt értek csipkelődő megjegyzések —* természetesen nem vezetőim részéről —, amikor például a májusi tanácsülésen szóvá I tettem egynémely jogszabály i fonákságát, végrehajtásának j ellentmondásait, illetve a gé­pi könyvelés távolról történő kiszolgálásának nehézségeit. Ezt nemcsak saját tapaszta­latunk, hanem jó néhány, hasonló körülmények között dolgozó községi tanács véle­ménye alapján összegeztem. És egyáltalán nem valame­lyik osztályt marasztaltam el, hanem egy alapjában korsze­rű rendszer ellentmondásait tettem szóvá, a segítés szán­dékával. A fontos azonban, hogy a felszólalásnak »követ­kezménye« lett. Azóta a me­gyei tanács vizsgálja a javas­latomat, illetve földrajzi hely­zetünkre való tekintettel jut­tatott számunkra egy köny­velőgépet. — Végül: hogyan, miben látja a községi tanácsok meg­erősítésének útját? — Bőrünkön érezzük: a fia­talok igen nehezen kötődnek a tanácsi munkához. Ennek megváltoztatásához — egye­bek között — tovább kell egyszerűsíteni a jogszabályo­kat, kiiktatni a bürokratikus vonásokat, egyszerűsíteni az ügyintézés módját. Hogy köz­vetlenül érezzük a pályakez­dők is: el tudják látni fel­adatukat, képesek szakszerű választ adni a hozzájuk for­dulóknak. Ez sikerélményt ad számukra, segíti megszerettet­ni e munkát. Persze, ebben nekünk, gyakorlott ianácsi dolgozóiknak is nagy szerepük van; igen, föl kell tárni az igazgatási munka kívülről száraznak látszó, megismerve és gyakorolva viszont válto­zatosságot, szépséget, alko­tási lehetőséget is nyújtó, jó értelemben vett szolgálat jel­legét Paál László Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents