Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-29 / 305. szám
Kutatták a vállalatot Nem végeztek, de nem is dolgoznak az építők állványerilő és elmulasztott határidő Jó ütemben épült, mégsem készül el határidőre a barcsi gyár A kérdés talán naivnak hangzik: mi kell egy iparvállalat eredményes működéséhez? Vajon mi kellene — kérdezhetik sokan —: ember, anyag, gép, energia, jó vezetők és épkézláb termelési program... A szocialista vállalat »természetrajzával-« foglalkozó kutatók némileg másként fogalmaznak: a vállalat eredményes működéséhez mindenekelőtt ismerni kell a célt, azután gondoskodni kell a cél eléréséhez szükséges feltételekről, és olyan rendét kell kialakítani, amelyben mindenki — vezető és beosztott egyaránt — a kívánt módon dolgozhat. Az önvizsgálat haszna Ha jól meggondoljuk: nincs is olyan nagy különbség a laikus és a szakszerűbbnek tetsző megfogalmazás közöt r. Remélhető, hogy az ipari ; zervezetek — legalábbis időnként — alávetik magukat ilyesfajta önvizsgálatnak. Más kérdés, hogy gondolkodás- módjuk és cselekedeteik mennyiben alkalmazkodik — és egyáltalán alkalmazkodik-e —- a mindenkori gazdaságfejlesztés legfontosabb elveihez, gyakorlati feladataihoz. S ha netán e kérdésre nem adható egyértelműen pozitív válasz, akkor vajon milyen tényezők hatására kerülhet szembe egymással a központilag elhatározott gazdaságfejlesztés és a vállalati törekvés ? Ezért is kell kutatni, vizsgálni, elemezni a szocialista vállalat mibenlétét, működési feltételeit, körülményeit, egyszóval — s talán megbocsátható a kifejezés ismétlése — a szocialista vállalat »természetrajzát-«. A kutatómunka — amely egyébként a »Szocialista Vállalat Országos, Távlati Kutatási Főirány« hivatalos elnevezést viseli — jó másfél évvel ezelőtt kezdődött, hoszszabb távra szóló tudományos 1 program, s előrehaladásától várhatóan csökken a gazdaságban jelenleg még megmutatkozó eltérés az »ennek kellene lennie« és az »ez van« állapotok között. Kritikai elemzés A több száz kutatót megmozgató munka első — es másfél év után is csak kezdetinek nevezhető — eredményeiről a közelmúltban tartottak konferenciát a Tudományos Akadémia rendezésében. S ha netán az eddig leírtak elolvasása után még mindig homályos lenne, hogy mire is vállalkoztak a szakemberek, akkor a konferencia fontosabb előadásainak vázlatos, szinte csak címszavakban történő áttekintése valószínűleg jobban megvilágítja a téma rendkívüli fontosságát. Elkerülhetetlen némi kis elmélet: tudvalevő, hogy a vállalatoknak — a gazdálkodás szervezetileg is elkülönült és egymástól elhatárolt alapegysége — külön és önálló érdekeik lehetnek és vannak. Viszont: a vállalat maga is összetett, több egységből és számos eltérő funkciót hordozó területből álló szervezet. Következésképpen : a vállalatok részegységei között is lehetnek és vannak érdekkülönbségek, melyek sokszor nem is elhanyagolható konfliktusokhoz vezetnek. Ráadásul: az állami gazdaságirányítás szervezeti rendszere (a minisztériumok és egyéb »főhatóságok«, valamint a vállalatok kapcsolata) az elmúlt három évtizedben több alkalommal is átrendeződött. A hazai gazdaság-, jog- és igazgatás-, valamint a szervezés- tudomány viszont a mai napig is adós e szervezeti rendszer kritikai elemzésével. Annak vizsgálatával és megválaszolásával, hogyan minősíthető mindaz, amit az elmúlt évtizedekben a gazdaságszervezés területén, iljfen-olyan megfontolásokból végrehajtottak. A vezetői tevékenység És most már némileg gyakorlatibb témákra terelve a szót: kutatják a vállalat életére jellemző munkaerő- és bérviszonyokat. Ugyan miért? A munkavállalók létszáma adott, a lehetséges bérezést pedig rendeletek és szabályozók befolyásolják. Csakhogy: a vállalatnak — mint munkáltatónak — és a munkavállalónak is önálló mozgástere van, s ennek alapos tanulmányozás, a törvényszerűségek megismerése a mainál célszerűbb szabályozás elemi feltételei közé tartozik. A többi között azért is, hogy végre pontosan felderíthetők legyenek a spontán munkaerő- mozgás valódi indítékai. Vizsgálják a vezetői tevékenységet, mert az erről szóló könyvtári szakirodalom még mindig nem adott választ a legfontosabb kérdésekre: hogy például a vezetői munkában miként érvényesülnek a legkülönbözőbb meghatározó tényezők; hogy melyek a vezetőkiválasztás legfontosabb ismérvei, és milyen tényezők befolyásolják a vezetői munka hatékonyságát? Milyen vezetési módszerek találhatók a szocialista vállalatoknál, és milyen módszereket kell alkalmazni? És hogy miként is kellene, lehetne megoldani a vezető-utánpótlás eddig lényegében megoldatlan feladatát Irányítási módszerek Az utóbbi években alaposan megnőttek a magyar vállalatok (részben azért is, mert az irányító hatóságoknak a kevesebb és nagyobb vállalatot könnyebb kézben tartaniuk, mint a több kisebbet). A vállalati centralizáció mértékét illetően úgy látszik, aránytévesztések történtek. Ettől függetlenül is gond azonban, hogy nagy szervezeteink már vannak, de e szervezetek szocialista irányítási módszerei jórészt még nem alakultak ki. Persze vannak rendeletek és határozatok a vállalati szervezés fejlesztéséről, csali éppen alapvető gondjaink vannak a racionalizálás módszerét illetően. Bár szervezési apparátusokban sem szűkölködünk, mégis : például egy új ipari létesítményre vonatkozó — s főleg gyakorlatban is használható — szervezési modell (vagy modellek) megalkotása hiányzik. Ez is a kutatómunkára vár. Van tehát mit kutatni a szocialista vállalat körül. Remélhető: ez a munka nemcsak elméleti eredményekkel jár majd, hanem a gyakorlati problémák tisztázásához, sőt megoldásához is hozzásegíthet. Vértes Csaba A Chemical Építő-vegyi- anyagokat Gyártó Vállalat barcsi építési műanyagfeldolgozó gyárának udvarán sűrű állványerdő fogja körül az ezüstszínű szigetelővel becsavart vezetékeket. Egyedül a kazánház tetejéről száll fel a gőz. A kazánház fölött, a kiszolgáló személyzet részére készített szociális helyiségben három íróasztalt toltak ösz- sze: az egyiknél az igazgató — Nádor Ottó — ül. A félmilliárd forintos költséggel épülő gyár befejezési határideje: december 31. Egy éve még mindenki bízott abban, hogy határidőre vagy a határidőnél valamivel korábban elkészül a Dráva-parti nagyberuházás. A remény szeptemberben foszlott szét, de fél évvel ezelőtt már látni lehetett, hogy gondok lesznek az átadás körül. — A próbaüzem megkezdésének előfeltétele az volt, hogy időben elkészüljön a kazánház. A próbaüzem előtt derült ki, hogy az készen van, csak éppen nem működhet: szarvashibákat követett el az Építőipari Beruházó Vállalat. Nem nagy dolgokról van szó, csak olyanokról, hogy például a négy szelep helyett hármat rendeltek meg. Amíg a negyedik meg nem érkezett, nem lehetett begyújtani. Ez azután mindent hátravetett. A bitumen termékeket készítő C üzemben — ezt szerelték ösz- sze legelőször — azért nem kezdődhetett meg a próba- gyártás, mert nem volt technológiai gőz, nem működött a bitument 260 fokon tartó hőközlő olajos kazán. A gépek hidegjáratását elvégeztük, de a próbaüzemre csak akkor kerülhet sor, ha a hiányzó importműszerek megérkeznek. A kazánházzal szemben épült fel az igazgatási és szociális épület. Az üvegek helyén műanyag fóliákat lenget a szél. Oda még nem lehet beköltözni. Az épületben a Fémmunkás Vállalat szerelési üzemének néhány munkása dolgozott. A kényes fém ablakkereteket úgy helyezték el, hogy utána nem tudták beüvegezni. — A Fémmunkás Vállalat nagyon hanyagul kezelte ezt a beruházást — mondta az igazgató. — A szerelési üzem leküldött ide két-három szakembert, azután fölvett hozzájuk még néhányat a környékről, rájuk adta a vállalat egyenruháját, csak éppen azt nem mutatta meg senki, hogyan kell ezekkel a kényes ablakkeretekkel bánni. Az új emberek egyetlen »műszert« ismertek: a kalapácsot, és ezzel verték a finom alkatrészeket. Oda jutottunk, hogy a mi embereinkkel kellett szereltetni azt, amit az építők vállaltak. \ Az építőknek sok munkájuk van még vissza. Az alvállalkozók — a Villanyszerelő Ipari Vállalatot kivéve — nem tekintették szívügyüknek a beruházást. Azt mondják Barcson, hogy a szakemberek hétfőn érkeztek meg az építkezésre, kedden akklimatl- zálódtak, csütörtökön pedig már nyugtalanok voltak a pénteki hazautazás miatt. A munka nem haladt. Esténként fényárban úszik már az uj gyár, de a 2200 köbméter tartály park hónapok óta üresen áll. Nem dolgozhatnak a szivattyúk, és az A—B jelű termelőüzemben — ahol egyébként hét technológiai folyamatot végeznek majd — ezután lesz a műszaki átadás. A gyár szakaszosan veszi át a gépeket, s mihelyt teheti, megkezdi a próbaüzemet. À beruházó vállalat késéséből igyekeznek behozni amit lehet. — Ezek vegyipari berendezések — mondta az igazgató. — Értünk a technológiához és odafigyelünk. A kazánhoz nem értettünk, de sokáig nyugodtak voltunk, hiszen a beruházó vállalat sok ilyet épített már, vegyipari technológiát viszont most szereltet először. A barcsi gyár tervében jövőre 160 millió forint értékű termék előállítása szerepel. Ezt a tervet akkor állapították meg, amikor még bíztak abban, hogy december 31- re befejeződik a beruházás. Most abban reménykednek, hogy a jövő év első negyedének vége télé elhagyja a gyár területét az utolsó építő- és szerelőmunkás is. Ennek érdekében azonban a mostaninál jobban kellene dolgozni. De építőt karácsony óta nem lehet találni Barcson, mert -a két ünnep között az építőipari vállalatok nem dolgoznak«. Ök ugyanis befejezték az évet. A munkát — amelyet erre az évre vállaltak — azonban' nem. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat tíz alvállalkozóval szerződött. Közülük egyiknek sem voltak munkásai a helyszínen a karácsony utáni első napon. Eddig hiánycikk volt A gyakorlatban már jól bevált TÁV—3 típusú aprómag- vetőgép. Az aprómagvak elvetése mindig nagy gondot okozott a szakembereknek. A sikeres termesztésnek két lényeges feltétele van: az egyik a különös gondossággal elkészített, kertszerűen megmunkált, kellően tömörített talaj, a másik a megfelelő mélységű vetés. Mivel megfelelő, korszerű és nagy teljesítményű aprómag- vetőgép nem állt rendelkezésre, az elmúlt húsz évben a gabonavetésre használt gépeket alkalmazták. Üjdonságnak számított az elmúlt években a TÁV—3 típusú, traktor von- tatású aprómag-vetőgép megjelenése. A gép kialakításánál a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárban már figyelembe vették a gyakorlati szakemberek igényeit. A gyűrűshengerrel kombinált gép egy menetben elvégzi a magágyelőkészítést, az aprómagvak vetését és a megfelelő magtakarást is. Alkalmas a lucerna, a lóhere és a különböző fűmagvak szórva vetésére, valámint két különböző fajta és nagyságú aprómag együttes vetésére is. A növénytermesztési rendszerek. valamint a termékszerkezetben bekövetkezett változások miatt egyre gyakrabban szóvá tették a szakemberek, A kutató- és a gyakorlati munka összekapcsolása Az MTA és a MÉM együttműködése hogy »jó a TÁV—3, de kicsi a teljesítménye«. Ezen úgy igyekezett segíteni a gyártó, hogy a TÁV—3-nál jól bevált alapelvek felhasználásával kialakított egy újabb változatot, az ASZV—3 típusú vetőgépet Ebből 1977 nyarán három kísérleti darab készült el. Az új gép alkalmazható »szólóvetőgépként«, de kettős, illetve a közeljövőben hármas gépkapcsolásban is készül. így az egyes gazdaságok erőgépállományától függően üzemeltethetők. A szólógépként való alkalmazáshoz minimum 50 LE-s erőgép szükséges. Kettős, illetve hármas gépkapcsolás esetén feltétlenül szükség van 100 LE-s traktorra. Az elkészített három gépet a nyár végén és az ősz folyamán a Gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet szakemberei üzemi körülmények között vizsgálták. Tapasztalataik szerint mind a minőségi, mind pedig a teljesítményi mutatók megfelelőek. A téli időszakban az MGI laboratóriumában vizsgázik az új vetőgép. Ezzel párhuzamosan Keszthelyen, az agrártudományi egyetemen készül a »vetéstáblázat«. A gépet 1978- ban kezdik gyártani. i Az Intézetekben, tudomá- I nyos központokban meggyor- ! suit a mezőgazdasági kutatási I témák átfutása, a gyakorlati megvalósítás azonban még mindig mérsékeltebb tempójú — ezt állapították meg a Magyar Tudományos Akadémia j és a MÉM szakértői az 1970 óta rendszeres együttműködés közös elemzésénél. A felülvizsgálat nyomán egész sor intézkedést terveznek, illetve egy részüket be is vezették a gyakorlatban. A tudósok társadalmi felelőssége a mezőgazdaság fejlesztésénél korábban csak egykét részterületre szorítkozott, az ágazat komplex hatékony fejlesztéséhez azonban a tudomány összevont erőfeszítésére van szükség. Ebből kijn- dulva az együttműködő felek — akik már összeállították a jövő évi programokat — felszámolják azt a korábbi helytelen gyakorlatot, amikor már maga a munkaterv is eléggé .szűk területre, a MÉM kutatási főosztályára és az Akadémia agrárgazdasági osztályára korlátozódott, és a tudomány más területe, továbbá a gyakorlat közvetlenül sokszor nem is volt érdekelve a sikerben. A mezőgazdasági fejlesztés szakmai kérdéseinek megoldására — szerződések alapján — a különböző tudományágak képviselőiből szakmai munka- csoportok jönnek létre. Végigkísérik nemcsak a kutatás, hanem a gyakorlati megvalósítás egész folyamatát. (Ez újszerű, mert a régebbi módszerek nem éltek a kutatók gyakorlati köz- réműködésének lehetőségével.) Az új programokban a kísérlet utolsó fázisára a gazdaságokban kerül sor, ami annál is előnyösebb, mert a kutatók számára a helyszíni ismeretek egyúttal közvetlen »visszaigazolást« is jelentenek. Azok az élenjáró üzemek, amelyek az utolsó fázis »fogadására« vállalkoznak, preferenciát kapnak majd várhatóan nagyobb költségeik ellensúlyozására és arra, hogy később tevékenyen részt vegyenek a kidolgozott módszer átadásában, meghonosításában is. Ilyen együttműködés jött létre a Kisállattenyésztési Kutató Intézet és a Bikali Állami Gazdaság között a nyúlte- nyésztésben, ebbe a programba újabban bekapcsolódott a durjavarsányi tsz is, ahol a fejlesztés további lehetőségeit elemzik a kutatók bevonásával. Hasonló eredmények várhatók a fólia alatti zöldségtermesztés korszerűsítésénél és a mezőgazdaság egyéb területein, például a szarvasmarha- i tenyésztésben, a takarmánytermesztésben, a tápgyártásban I stb. A IV. ötéves terv időszakában 106 kiemelt feladaton dolgoztak a kutatók, 1975—80 között 36-ra csökkent az ilyen célprogramok száma, ami azt jelzi, hogy a kutatók a fontosabb feladatok megoldásához jól koncentrálják erőiket. A még el nem készült gyár dolgozói viszont ott voltak. Mit csinálnak gyár nélkül? Építik saját üzemüket. — A gyár területén a fes- tő-mázoló munkát a mi vegyipari szakembereink végezték el. Mi csináltuk a speciális munkákat is: például az álmennyezet szerelését. A többi dolgozónk pedig olyan feladatot kapott, amelyet ideiglenes körülmények között el tudnak végezni: a vállalat által gyártott tapétaragasztót és a vízüveget csomagolták, mérnökeink pedig a fejlesztésekkel kapcsolatos témákon dolgoznak; készülnek arra, hogy egyszer megindul az üzem. A gyárat üzemeltető munkások egy része az építőipar helyett dolgozik. Munkájuk értékét még nem számította ki senki. Az érte járó bér viszont — melyet a kivitelezőnek leszámlázott a gyár — csaknem félmillió forintot tesz ki. Az építők viszont »pihennek« Azt se számolta ki még senki, hogy ez a negyedéves csúszás mibe kerül a népgazdaságnak. Dr. Kercza Imre
