Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

K

y E T A R J A I ; EG-YESQL1ET EX]

A«rî % 50 forint

AZ MSZM P SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XXXIII. évfolyam 303. szám

1977. december 25., vasárnap

Kellemes k

Szeretetéhség

Az ünnep előkészületeivel foglalatoskodva, ünnepi ajándékvásárlás, program kapcsán töprengve érzi meg talán leginkább az ember, hogy létezik olyan fogalom: szeretetéhség. Nem szólnék most a kézzelfogható dolgokról; arról, hogy a családi közös órák vágya, az örömszerzés óhaja miként fűti fel a kedélyeket, miként biztat újból és újból ajándékok vásárlására, még egy kis meglepetés beszerzésére. Ezek: a külsőleges jelek, a környezet és időpont kölcsönözte ingerek, amelyeknek ilyen tájt még akkor is nehéz ellenállni, ha szűkében van már a pénznek a családi pénztárca, *, a vá- % sáriás mértékét jószerivel december elején felborítottuk.

A szeretetéhség másfajta — korántsem csak anyagi javákhoz, meglepetésekhez kapcsolódó jeleiről, járulékairól szólnék inkább. »-Vajon észrevesszük-e, — például, — hogy az iskolásgyerekek lelkivilágában, így a télelő táján, menynyire felhalmozódik bizonyos, szinte megfogható szeretet- igény? Vágy az elmélyültebb figyelem, az odadóbb segítőkészség iránt.

Hát igen. A nyári, hosszú vakáció napjai régesrég távolba röppentek. Tanulás van három és fél hónapja: este tv, kevés szó, néha vasárnap is családi traces — alapvetően csak a köznapi kötelezettségek váltják egymást. »Tanulj, igyekezz«, »közeledik a félévi bizonyítvány«, intésből elég akad iskolában és otthon is. Meg a sebtiben odavetett kérdésből, a bekapkodott vacsora után: — Hogy feleltél? Mi volt az iskolában? A téli örömök egy-kétszeri korcsolyázásra, ród- lizásra korlátozódtak eddig; anya vásárol, a szabadságát az ünnepekre spórolgatja. Apa egy kis mellékesért dolgozik, kerüljön több apró meglepetés a fa alá.

Siet velünk az idő az ünnepek felé. S a napi szeretet- restanciák egyre gyülekeznek. Mintha cs<Mc arra várnának, hogy az egymástól elspórolt perceket odaöntsük a fenyőfa alá: íme, az adósságom, most ráérek, ezt az időt nektek kuporgottam, erre szántam. Együtt akarok örülni veleten. Véletlen-e, hogy ünnepek táján a fél ország szabadságra megy, a nyárról őrizgetett szabadságmaradékok kerülnek elő. Nem, nem véletlen. Adni akarunk önmagunkból, mi, felnőttek. Törleszteni kívánunk valamennyit idő-adósságunkból. S mi tagadás: olyan jó ilyenkor bőkezűnek lenni. Nemcsak azért, mert illik, hanem így kívánja énünk.

Egy nagy haxxts séta, mondjuk a várost övező hegyre, családdal, ródlival. Elindulunk reggel, nem hajt az idő, lehet beszélgetni, tárulkozni; odafigyelni egymásra, talán kicsit másként is, mint ahogyan az eliramlott köznapok diktálják. Közösen befogadni a természet szépségeit, együtt átélni a séta örömét. Elmenni a nagymamához, nagypapához, aki nem költözött be a megyeszékhelyre, hanem ott maradt abban a kis faluban, abban a kis házban; ahol a gyermekkorunk eltelt, elröppent. És akinek ez az év legszebb napja. amiért érdemes volt egy egész esztendőt - reménytől eltelve várni. És készülődni az ünnepre, a gyermeki ölelés pillanatára. Tessék csak megfigyelni: két óriási korosztály szeretetigénye milyen hihetetlenül erős, az öregeké és a gyermekeké. Csak éppen: az idős szülők szelíd-csendesen, hangosan alig jelezve várják a nekik szánt perceket-órákat. A gyerek meg harsány, várja, követeli, kikönyörgi a maga részét. Ami jár neki, hiszen tagja a családnakl

A két nagy korosztály kívánság-áramában élünk. Amit 'nem adtunk meg év közben — sietség okán, futó kapkodás, ezernyi más program okán — az öreg szülőknek, az most keserű adóssággá gyűlik. Törleszteni kéne belőle, mert az évnek ebben az egyetlen időszakában nem lehet mire hivatkozni. Szeretetünnep van, s a mama, akit fél éve láttunk utoljára, futóviziten, két percre beugorva hozzá az obiigát csokoládécsomaggal, — most vár ránk. Fiaik, leányaik családjára várnak az öregek. Arra, hogy sok fogyjon el a karácsonyi pulykából, kalácsból, unokák rajcsurozzanak a házban, jó nagy családi beszélgetések tegyék meghitté az ünnepet. Együtt legyenek egyszer egymásnak, akiket régen másfelé szólított az élet. Ősi, régi hagyományok, megszo- kottságok köszönnek elő ezekből a karácsonyi, újévi nagy rokonlátogatásokból. ízük van, sajátos szépségük és különleges tartalmuk. Napok, amikor felkerekedik a fél ország, s szeretetlátogatóba megy, aki csak teheti.

Mohók ilyenkor a gyerekek is. Mintha egyszerre, rté- liány nap alatt próbálnák behajtani rajtunk az egész évi mulasztásunkat. Elönt, körülvesz felnőttet, öreget a szeretetve, foglalatosságra, önnön kis lényük észrevételezésére szolgáló ezerféle ötletük, módszerük. Hány, de hány családban gyűltek fel már a gyerekektől elvett félórák, órák, amikor a munka, vagy a felnőtt kedvtelés, esetleg a fáradtság, s a nyűgösség félrevonulásra késztetett apát, vagy anyát: »most nem érek rá, fáradt vagyok, játssz egyedül, hagyj, majd máskor foglalkozom veled«. S még jó, ha nem gyűlt a gyerekben keserves közönnyé tartózkodásunk, örökös sietségünk, törődés hiányunk. Jó, ha megmaradt a követelni tudásuk, ünnepi hetekre gyűjtögetve — kaszírozva immár a járandóságukat.

Igen... ilyen szeretetéhségeink vannak, jünnepi csomagba gyűjtögetve, kinek-kinek a magáé. Talán nem is tehetünk arról, hogy felgyülemlik a hátralékunk. A hétköznapok néha sodorják magukkal az embert, torpanásnyi időt sem hagyva. Igaz, máskor magunk hajtjuk bele életformánkat, vágyainkat a siető,' mindig új egyéni célokat elérni akaró, egyre többet és többet kívánó futásbp. Aztán.. .Ilyen tájt lassúvá szelídülnek a családi határok kerekei. Hív a gyerek. »Vedd észre nemcsak azt, hogy létezem, hanem igenis igénylem a figyelmedet, a társaságodat.« »Válts szót velem, játssz velem, beszélgess velem«. »Kísérj múzeumba, sétáljunk sokat, s hosszan vitassuk meg az izgalmas dolgot kát«. Öreg szülők várnak, minden percben ajtót lesve, aprólékos gonddal készülődve, rokonok, barátok kérnek részt az örömeinkből, hogy a közösen eltöltött órák töltsék fel ismét a barátság akkumulátorait. Törlesztünk a szeretetadós- ságokból és csillapítjuk szeretetéhségünket.

Aztán... mintha könnyebbednék a batyu. Visszük, s ballagunk vele tovább. Hétköznapok sokasága vár ránk, munka, rohanás. Ismét felgyorsuló életritmusunkban azonban sokáig megbújik az ünnepi hangulatban fogant, egymáshoz áradó, embereket közelebb hozó szeretet.

Elutazott Budapestről a szovjet kulturális delegáció

A magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság XIV. ülésén részt vett szovjet kulturális delegáció, amelyet Vlagyimir Ivanovics Popov vezetett, tegnap elutazott Budapestről. A Ferihegyi repülőtéren Molnár Ferenc, kulturális államtitkár, Rónai Ruer

Urkarácsony

Munkával tölti a következő napokat is a földkörüli pályán keringő szovjet tudományos űrállomás, a Szaljut—6 tartós űréletre berendezkedett két lakója: Jurij Romanyenko és Georgij Grecsko.

Két héttel ezelőtt bocsátották fel az újonc parancsnokkal és a gyakorlott fedélzeti mérnökkel a Szojuz—26 űrhajót, amelyet 24 órával később összekapcsolták a két űrhajó fogadására is alkalmas űrlaboratóriummal.

dolf, a KKI elnöke, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és Rátkai Ferenc, a Központi Bízó ítság osztály vezetőhely etíese búcsúztatta. Jelen volt Feliksz Bogdanov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideig'enes ügyvivője.

Budapesti tartózkodásának idején V. I. Popovot és Z. P Tumanovát, az SZKP KB kulturális osztálya vezetőjének első helyettesét, a delegáció tagját fogadta Aczél György miniszte-elnök-helyettes és Óvári Miklós, a KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai. V. I. Popov megbeszé'éseket folytatott Pozsgay Imre kulturális miniszterrel.

Találgatások Szadat és Begin találkozója előtt

Eszmailrában ma mindent „őszintén megtárgyalnak"

A szovjet televízió rendszeresen rövid filmtudósításokban számol be az űrállomás lakóinak hétköznapjairól, akik láthatóan otthonosan, »-légies könnyedséggel-« végzik nagy tudást, soKoldalú felkészültséget igénylő munkájukat.

Thaiföldi agresszió Laosz ellen

A vientianei rádió közölte, hogy a, szomszédos Thaiföld december 9-e és 20-a között egy sor súlyos fegyveres agressziót követett el Laosz ellen. Szárazföldi csapatokkal és repülőgépekkel hatolt be laoszi területre, illetve az ország légterébe. A vientianei közlés szerint thaiföldi csapatokat akartak a Mekong folyó Laoszhoz tartozó részen partra szállítani. A behatolási kísérleteket a laoszi erők visszaverték; az akcióban több thaiföldi katona életét vesztette.

Egy nappal Szadat és Begin iszmailiai találkozója előtt az egyiptomi államfő a nemzetbiztonsági tanáccsal (legfőbb politikai tanácsadóival), az izraeli kormányfő pedig — két nap alatt másodszor — a parlament külügyi és hadügyi bizottsággal tárgyalja meg, milyen álláspontot képviseljen a vasárnapi megbeszélésen.

Szadat a karácsonyi találkozó színhelyének szomszédságában, Iszfnailiában tájékoztatja a nemzetbizottsági tanácsot a héten lezajlott tárgyalásokról, Weizman izraeli hadügyminiszter vele és Gamazi egyiptomi hadügyminiszterrel folytatott megbeszéléseinek eredményeiről.

Az egyiptomi elnök pénteken megerősítette, hogy Izraelnek ki kell vonulnia az 1967-es háborúban megszállt valamennyi arab területről, beleértve a Jordán folyó nyugati partját. Kijelentette, hogy a vasárnapi találkozón mindent »őszintén megtárgyalnak« és elképzelhető, hogy a megbeszélések kudarcba fulladnak.

Begin, aki pénteken már egyszer tanácskozott a knesz- szet (parlament) külügyi és hadügyi bizottságával, szombaton részletes jelentést terjesztett a testület elé Szadat- nak átadandó béketervéről. Az

izraeli miniszterelnök, aki maga mögött tudja kormány- koalíciója többségének támogatását, ezúttal az ellenzék teljes megnyerésére törekszik. Simon Peresz, az ellenzéki munkapárt vezetője a pénteki ülés után úgy vélekedett, hogy Begin fontos lépéseket tett a béke útján, de pártjának vannak még fenntartásai. Begin bizakodását fejezte ki, hogy az izraeliek többségének támogatásával megy Iszmai- liába.

Egy nappal a csúcstalálkozó előtt a két ország sajtója is a vasárnap megvitatásra kerülő kérdésekkel foglalkozóit. A kairói félhivatalos Al-Ah- ram szerint az izraeli álláspontnak el kell jutnia az arab nézetek két alapvető pontjának elismeréséhez : minden megszállt arab terület kiürítéséhez és a palesztinaiak jogainak helyreállításához.

Az ENSZ növekvő szerepe a leszerelés érdekében

»A feszültség csökkentését és a világbéke megteremtését szolgáló fontos hozzájárulásnak« nevezte Lazar Mojszov, az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakának jugoszláv elnöke a világfórumnak azt a döntését, amellyel a Szovjetunió javaslatára jóváhagyta a nemzetESkészült a soproni köruszoda

közi feszültség enyhüléséről szóló nyilatkozatot. Lazar Mojszov felszólalásában sürgette »az értelmetlen fegyverkezési hajsza , megszüntetését és a tényleges leszerelés megkezdését«.

Lazar Mojszov azt a reményét hangoztatta, hogy az ENSZ-közgyűlés 1978. május 23-án megnyíló, a leszerelés kérdéseivel foglalkozó rendkívüli - ülésszaka ténylegesen hozzájárul majd a fegyverkor zési hajsza korlátozásához.

A közgyűlés elnöke pozitívnak minősítette a közel-keleti válságról és a palesztinai kérdésről elfogadott határozatokat. Lazar Mojszov hangoztatta, Afrika déli részén sürgősen fel kell számolni a fajüldöző rendszereket, mert azok nemcsak Afrika, hanem az egész világ békéjét veszélyeztetik.

Értékelte az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakának munkáját Peter Florin, az NDK külügyminiszter-helyettese, a kelet-európai államok csoportjának soros vezetője is. Egyebek között hangsúlyozta, hogy a világszervezet egyre növekvő Szerepet játszik a leszerelési kérdésekkel kapcsolatban. Kiemelte annak a határozatnak a jelentőségét, amely haladéktalan intézkedéseket sürget a nukleáris háború veszélyének csökkentésére és elhárítására, továbbá a nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyverek megsemmisítésére, majd üdvözölte a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltását szorgalmazó határozatot, amelynek tervezetét a Szovjetunió terjesztette élő.

.Sopronban, a Lővérek tövében elkészült a város új létesítménye, a köruszoda. A repülő csészealjra emlékeztető impozáns épület 75 millió forintba került, két nagy medencéje egyszerre 300 sportolni vágyót fogadhat.

\