Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-22 / 300. szám

! ) Hatszáz-hatszázötven em­ber rakja le szeptemberben a főzőkanalat, a fémtálcát, a seprűnyelet, és fogót, resze- lőt, cukrászkanalat vesz a kezébe. A nyári rohanás, sürgés-forgás, kánikulai hő­ség után most csendesebb napok köszöntöttek rájuk. Az üzemmé, műhellyé átala­kított tágas termekben ter­melőmunka folyik. Az átál­lás az egyik munkáról a másikra azonban nem megy zökkenő nélkül, s egy egész sor munkajogi problémát vet főt összeállításunk róluk szól. Az asszonyokról és lá­nyokról, akik két helyen, két »gazdánál« keresik ke­nyerüket a Balaton-parti községekben. De nemcsak egyszerű kenyérkeresetről van szó. Hogyan teljesíti emberformáló feladatát a kettős munkahely? Erre is igyekszünk választ adni. A BEFAGYOTT TÓ PÁRTJÁN Öl liter bor hozzájárulás Kettős munkaviszony Az idén tíz éve, hogy a nyári szezon után ipari ter­melőüzemmé alakulnak át a szakszervezeti üdülők. Ezzel a Balaton-parton dolgozók né­pes táborának állandó és fo­lyamatos foglalkoztatását si­került megoldani. Jó ez min­denkinek. Mindenekelőtt az embereknek, akik állandó munkához és keresethez jut­nak. Jó a SZOT üdülési igaz­gatóságának, hiszen könnyebb így az embereket megtartani. Kedvező a vállalatoknak is: szorgos munkásokat kapnak. A mérleg tehát kedvező. De nem egyértelműen. Néhány éve még szaporán teltek a munkakönyvek. A szezon után bejegyezték az üdülési igazgatóságon: »Kilé­pett«. A foglalkoztató válla- ! latnál pedig ezt írták a könyvbe: »-Belépett-«. S ta-1 vasszal megfordult a sorrend. Megesett, hogy a 6—7 éve itt dolgozó asszonynak betelt a könyve. »-Vándormadár« — mondták rá a felületesen íté- lők. Ezt a fonák helyzetet akar­ta felszámolni a munkaügyi miniszter rendelete 1975-ben. Kimondta, hogy az üdülőkben és a téli foglalkoztatókban kettős munkaviszonyban dol­goznak, azaz állandó alkal­mazottak. Így csak a munka­könyv vándorol a két mun­káltató között, s csak a »tartós fizetés nélküli szabadságon« beírások terhelik. A kettős munkaviszonyt csak azoknál ismerték el, akik állandóan vállalták a szezon utáni téli ’ munkát. Ez a SZOT Dél-ba­latoni Igazgatóságánál fog­lalkoztatottaknak mintegy fe­le. — Megoldott-e minden gondot a miniszteri rendelke­zés? — kérdeztük Kiss Lajos igazgatóhelyettestől. — Távolról sem. A minisz­teri állásfoglalás nem terjeot ki sok részletkérdésre. Gon­dunk például, hogy dolgozó­inknak — mint a többi költ­ségvetési üzem alkalmazottai­nak — járna az 50 százalékos vasúti kedvezmény. De mint vállalati munkások mégsem kapják meg. Több más anya­gi és erkölcsi elismeréstől is elesnek. Nálunk nyáron szo­cialista brigádban dolgoznak alkalmazottaink. Azt szeret­nénk, ha e brigádok az édes­ipari és a látszerészüzemek- ben is együtt maradnának, munkabrigádként. Ez meg is történik, de a kettők munka- viszony miatt nem tudnak to­vábbjutni a munkabrigád fo­kozaton. így kívülrekednek a szocialista brigádmozgalmon, s nem jár a különböző foko­zatok után az erkölcsi elisme­rés és a pénzjutalom. A törzs- gárdatagsághoz — a SZOT i szabályzata szerint — mi el­ismerjük a téli üzemben eltcl- ; tött időt is, ennek anyagi kö­vetkezményeihez azonban a vállalatok nem járulnak hoz­zá. Igaz viszont, hogy az üzemben jutalmat kapnak a jó munkáért, és védőöltözet, kedvezményes étkezés is jár. Milyen perspektívájuk van a nyáron tálcával futkosó, for­ró tűzhely mellett szorgosko­dó lányoknak, asszonyoknak? Hiszen a vállalatok többsége alig kíván többet a minimá­lis felkészülést és kézügyes­séget igénylő csomagolás-iái? A vállalat nem örül, ha az üdülési igazgatóság beiskolázza egyik-másik dolgozóját, mert a tanulmányi szabadság az ő munkaidő-alapjának rovásá­ra megy. S fordítva szintén igaz. — Mi. is keressük a kiutat — mondja Kiss Lajos. — Ab­ból indulunk ki, hogy a Ba- laton-parton sok korszerűen fölszerelt konyhánk van, és ezek kapacitása ősszel, télen nincs kihasználva. A széplaki szakmunkástanuló-üdülő mel­lett van a járási szakmunkás- képző intézet. Az ellátásukból szeretnénk részt vállalni. Két­milliós megyei támogatással t téliesítjük az üdülő gazdasági részét, és rendszeresen főzünk a gyerekeknek. így télen is foglalkoztatni tudjuk dolgo­zóinkat, és mindenki a Szak­májában marad. Évek óta népes csoport uta-, zik a Német Demokratikus Köztársaságba a SZOT Dél­balatoni Igazgatóságától. Az idén 72-en intettek búcsút — tavaszig. Szász-Svájcban és az NDK mgs téli üdülőiben dol­goznak mint felszolgálók, konyhai alkalmazottak. Az or­szágból összesen százan men­nek évente, zömük innen, a Balaton környéki községekből. Helyettük nyáron 20—25 ven­déglátó szakmunkástanuló ér­kezik a baráti országból, de ők Hajdúszoboszlón dolgoznak. A télbe-jégbe dermedt Ba­laton fölött, a íönyódi hegyen nagy a csend a közalkalmazot­tak üdülőjének üdvarán. A keskeny utakat jég borítja, csúszkálva keressük a »cso­magolóüzemet«. A síkos utakon időnként sú­lyos teherrel érkeznek a jár­művek. Valamennyi a Hunga- rovintól, a borgazdaságok ex­portvállalatától. Tokajit, deb- rőit és más, híres borvidéke­ken termett nemes italt tar­talmazó palackokat raknak le. Szabó Margit, a téli foglal­koztató vezetője kalauzolt bennünket egy apró helyiség­be. A szobában mindössze öt embert találunk. A múlt év­ben még tizennégyen végez­ték ezt a munkát. A vállalat­nak most ennyi ember kellett — Mi lett azokkal, akik a múlt télen itt keresték a pénzt? A jelentkezés önkéntes. Mindig megvan a létszám, népszerű a munkavállalás az idegen országban. Nemcsak az új tájak, az ismeretien embe­rek, ' szokások miatt feléledő kíváncsiság miatt. Sokan így szereznek hasznos nyelvtu­dást. Újabban nemcsak lá­nyok indulnak az NDK-ba, ha­nem fiatal házaspárok is. Munkájukat több ízben is megköszönte az FDGB, az NDK országos szakszervezeti tanácsa. — Ki így, ki úgy próbál boldogulni. Annyi bizonyos, hogy a kereseti lehetőség megcsappanása az üdültetés­ben is gondot okoz majd- Ne­héz úgy megfelelő számú muiv- kaerőt találnunk, hogy csak a szezonban tudjuk őket foglal­koztatni. Pedig a Hungaro- vinnel nagyon jól kijövünk. Beválnak a számításaink, és ők is elégedettek. öten is jól ellátják a muiW kát. Egy-két mozdulattal A »helyére rázzák« a dobozt belecsúszhatják az üveg bort, két-három ragasztás, egy »díszmadzag« a tetejére, a már kész. — Hányat csomagolnak egy nap? — Nem norma alapján dol­gozunk. Ha érkezik egy szál­lítmány, magunk osztjuk be a munkaidőt. A lényeg: ne kés­sünk, ne csalódjon bennünk a Hungarovin. Ez kedvez min­denkinek. Ha időben el» készülünk egy-egy szállít­mánnyal, több lesz a szabad idő. A múlt évben például december közepétől január el­ső hétig nem kellett senki­nek se bejönnie, mert előre dolgoztunk. — Mennyi pénzt kapnak havonta? — Átlagban kétezer forin­tot. Ez természetesen keve­sebb, mint a nyári, de kényel­mes a munka, és kiegészül még havonta öt liter borral. Ez itt a hozzájárulás. Itthon és külföldön Az NDK-ban töltik a telet Balatonlellén, a SZOT gyermeküdülőben az egyik épület falához táblát támasz­tottak : Esztergomi Látszeré- szeti Eszközök Gyára üzem­egysége. Hideg van az üzem­egységvezető, Körmendi Zol­tán szobájában is. Szabadko­zik: — Ne haragudjanak a »hi­deg fogadtatásért«, de alig va­gyok itt... 1971-ben nyílt először lehe­tőség arra, hogy biztos kere­sethez jussanak az üdülő dol­gozói, amikor a Balaton és különösen a gyermeküdülő »pang«. Azóta minden év ok­tóberében megindul a munka. Az idén hetvenen ülnek a ter­mekben. Május elsejéig a gyors és ügyes kezű asszo­nyoknak 250 ezer, szaknyel­ven szólva fém optikai kere­tet kell gyártaniuk. Ennek értéke mintegy 25 millió fo­rint. — Számít ez a vállalat ter­melési értékében? — Nem sokat. Az esztergo­mi gyár évi terve most 400 millió forint. Így nem is a Balatonlelléről származó 25 millió indokolta az üzemegy­ség megszervezését, hanem a télen kínálkozó munkalehető­ség, a SZOT-tal kötött szerző­dés. Azaz: a közös érdek. Mert nem egyszerű minden évben leszerelni, majd ismét munkába állítani az itt szük­séges berendezéseket — Gondjaik voltak a be­tanítással? — Csak az első két évben. Megérte, mert már folyama­tosan megy a munka, annak ellenére, hogy kevesen van­nak, akik kezdettől " fogva minden télen itt dolgoznak. A múlt évi létszámnak most 70—80 százaléka van itt, de akik hetedik éve csinálják a szemüvegkereteket —■ ez a »törzsgárda« — mindössze ki­lencen vannak. Az asszonyok és a lányok teljesítménybér­ben dolgoz­nak. Az átlag- kereset 2100 fo­rint körüli. Két műszak­ban járnak dolgozni. — A nőket foglalkoztató üzemekben rendszerint al­kalmazkodni kell ahhoz, hogy kisgyer­mekek vannak otthon. — Erre mi is tekintettel va­gyunk. Aki­nek kisgyer­meke van, az csak egy mű­szakban dol­gozik, s reggel fél nyolcra jár. Az alkatré­szek Eszter­gomból érkez­nek, de itt, Balaton- lellén is számos apró dolgot kell megcsinálni. A fémkére- tet, 16 helyen forrasztják — vékony »ezüstzsineget« hasz­nálnak erre a célra —, s míg teljesen elkészül egy, összesen 40 féle különböző műveletet végeznék rajta. A sok asszony között alig akad szemüveges. Mráv Fe- rencné hetedik éve végez ap­rólékos munkát, könnyen el­romolhatott volna a látása. Szerencsére nem így lett. — Kezdettől itt dolgozik, hogyan tanult bele ebbe a munkába? — Nem volt különösebben nehéz, hiszen mindenki csak apró részfolyamatokat csinál. Bizonyos idő eltelte után olyan gyakorlatot szerez a kéz és a szem, hogy szinte már magától megy a munka. Én forrasztóként kezdtem, azután a meósok közé kerültem. Mrávné Gamásról költözött ide, és családjával együtt a SZOT munkásszállásának egy kétszobás lakrészét foglalja el. Főzni is lehet, a szobák kényelmesek. — Melyik munkát kedveli jobban: a télit vagy a nyárit? — Mind a kettőt. Szeretem a nyár mozgalmasságát és a télnek ezt a kényelmét. Előtte, az erős fénnyel meg­világított asztalon szemüveg­keretek sokasága. Akkurátu­sán sorba rakják: jó, hibátlan ez is ... Az asztal körül ha­todmagával dolgozik. — Kevesebbet keres, mint a nyári hónapokban. így is elégedett? — Igen. Végül is: egész év­ben a SZOT üdülési igazga­tósága ad munkát. A férjem is a SZOT alkalmazottja, úg<’ érezzük, jó helyen dolgozunk Nyáron felszolgálok, téler szemüvegkereteket csinálok Egyelőre szemüveg nélkül... Ezeket egyébként a Szovjet­unióban fogják használni. Va­lamennyi odamegy. Tejmacska lengőnormában A központ rendelkezése sze­rint 24-én délig mindenkinek dolgoznia kell. Emiatt fáj az asszonyok feje. Mert sokan vannak bejárók Ságvárról, Endrédről, Ádándról. Az utol­só délelőtti busz 11 előtt el­megy. A legközelebbi csak há­rom felé indul. S 24-én már igyekszik mindenki minél előbb hazajutni. Kilen cvenen dolgoznak az Ezüstparton, a SZOT-étterem- ben; asszonyok, lányok, s né­hány fiatalember. Október 17- től április 30-ig. Novemberben 9,5 vagon árut küldtek a Du­na Csokoládégyár budapesti központjába, decemberben — eddig — 6,5 vagonnal. Két éve macskanyelvet, pasztillát és csoki téglát (tej- és étcsokolá­déból) csomagoltak, az idén bővült tevékenységük. Itt áll­nak össze a kedvelt díszdobo­zok, a Kalocsa, az Orchide, a Francia bonban és a Négyvi­rág desszert. December 6-ra ők készítettek 150 mázsa mű­anyag mikulást megtöltve len­csedrazséval. Az idén teljesen új vonal a kézi desszertgyár­tás. Ládákban érkezik a nyers marcipán és hordóban a cso­koládé. Keverik, keretbe for­mázzák, vágni, finom csoko­ládémázba mártani azonban Budapestre küldik. Egy részét visszahozzák a csomagoló sza­lagra. — Miért ez a vargabetű? —- kérdeztük Csiszár Judit Éva üzemvezetőt. — Mert csak Budapesten működik mártógép. Ez egy bo­nyolult, drága masina, minősé­gi munkájához légkondicionált terem kell. — Itt milyen gépük műkö­dik? — Van egy marcipánkeverő. S a szalagok, ha ezeket gépek­nek lehet számítani. Kevesebb szükség van itt a szaktudásra. Már az is válto­zatosságot jelentett, amikor a macskanyelv helyett bonbono­kat kezdtek dobozolni. Mégis megkeresik — úgynevezett lengőnormában — átlagosan a 2200, a kézi desszert-vonalon a 2400—2500 forintot. Most nagy a felzúdulás a december 24-i munka miatt. November 7-e óta rendszere­sen benn voltak szabad szom­batokon, hogy a két ünnep .között otthon maradhatnak A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat Balatoni Igazgatóságán a hetvenes évek elején kezdték szervezni a szezonális munkahelyeken dolgozók téli foglalkoztatását. Kezdetben a budapesti Május 1. Ruhagyárral kötöttek szer­ződést. Akkoriban körülbelül nyolcvanan dolgoztak két mű­szakban, ám éppen a két mű­szak, valamint a bejárási ne­hézségek miatt ez a létszám fokozatosan csökkent, ezért a vállalat más lehetőséget ke-, resett. 1974-ben már egy mű­szakban száraztésztát készí­tettek télen a dolgozók, me­lyet a vállalat a vendéglők konyháin használt fel. Ez a foglalkoztatás azonban túl sokba került, és aránylag ke­vés embernek adott munkale­hetőséget. 1975-ben a hűtőiparral kö-' töttek szerződést, és ez a vál­lalkozás már nem bizonyult veszteségesnek. A dolgozók számára is kedvező munkafel­tételeket kínált a hűtőipar. Egy műszakban állítják elő a félkész ételeket, így a kis­gyermekes anyák is szívesen vállalnak munkát. Jelenleg a gombócüzemben 87-en, a ko­csonyakészítőben 40-en dol­goznak, s mivel az idén már a Budapesti Csokoládégyárral j is szerződést kötött a Pannó- I nia, az édességcsomagoló üzem I hetven munkást foglalkoztat. Minden év telén szakembe­reket küld a vállalat az NDK- ba, hogy a baráti állam ven­déglátó iparában tapasztalato­kat gyűjtsenek. A nyelvtu­dással rendelkező, főként fia­tal dolgozók Erfurt és Lipcse körzetében tevékenykednek. Az idén 2 cukrász, 11 sza­kács, 17 felszo’ tráló, 4 szoba­lány és 2 segédmunkás uta» zott az NDK-ba. S í <• H f & v % 'ír v • $omogyiJ\léplap Szemüvegkeret a gyermeküdülőből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents