Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-21 / 299. szám

Orosz télben, meleg szívvel Kalinyin éléskamrája Az egykori Tver, a mai Kalinyin múltját múzeumi fa­lak őrzik. Sok a látogatója, az emberek csak úgy emlege­tik: »A tveri élet múzeuma«. Hét évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a hagyományokra ki­váncsiak előtt. Érdekes, tekin­télyes épület Háromszáz éve épült A tveri múlt kerseske- dőfamíliái közül az egyik leg­tekintélyesebbé, az Arifilmov családé volt ez az emeletes ház. A földszint volt az adás­vétel színhelye, az emelet a családi életé. A mai ember mintha az orosz népmesék vi­lágába csöppent volna az egy­kori Arifilmov-házban. A legendás I. Péter cár át­utazóban ebben az épületben szállt meg. Rajta is maradt nyugvószobáján a Péter-terem elnevezés. A mennyezeten ott a cári címer. A szemet vonz­zák a XVIII. századi tárgyak: tengeri látcső, puska, hosszú csizma, páncél mellvédő. Há­borúban Tver látta el a had­sereget, s volt szinte élés­kamrája. Péter pénzei csör- rentek a kereskedők tenyerén. Van itt különleges jelvény- érme is. Történet kötődik hoz­zá. Péter cár ki nem állhatta szakállas bojárjait. Emiatt csupa meztelen arcú főúr vet­te körül. Ám a szakáll után sóvárgóknak hamarosan sike­rült rávenniük a cárt, hogy megválthassák a díszes szőrzet jogát Évente száz ezüst rubelt fizettek a férfiasság eme dús bizonyságának viselési jo­gáért. S itt egy hatalmas kehely. Ez újabb igaz legendát idéz­tet föl. Péter szerette a pon­tosságot Ha valamelyik bojár elkésett a tanácskozásról, a vodkával színültig telt óriás kelyhet egy hajtásra kellett fenékig innia. A szokás élet­belépése után — mondják — volt, aki sohasem késett el, de volt olyan bojár is, aki notó­rius »-lustává« vált... Szamovárok: mindegyik egyedi darab, Qsztaskovban készültek. Ebből a régi orosz edényből évente egyszer a há­ziasszony a tornácon minden arra járót megkínált — ez volt a szokás. Díszítésül több kiállított tárgyon hímzett, fes­tett pávamadarat láttunk: a boldogság, az öröm szimbólu­ma volt ez. Gyönyörű női sza- raíán a XIX. századból -r- rajta természetesen páva — és férfiing. Szépek lehettek az egykori tveriek. Főként a nők e díszes pártákban. Az volt a hiedelem, hogy az a nő. aki nem rejti el a haját, szeren­csétlenül jár egész házanépé- vel. E fejrevalók egyébként a nők »-útlevelei« is voltak. Az orosz emberek tökéletes képet kaptak viselőjéről: hány éves, milyen módban él, férjezett-e slb. A hímzőgarnitúrákkal há­rom-négy évig tanult a t/eri nő, s egy-egy nagyobb mun­ka is megkö­vetelt ennyi időt. Ünnepi ruhát viszont csak egyszer varrat az asz- szony ; azután minden ünne­pen azt hordta. A gombok szá­máról olvas­hatunk az ille­tő vagyoni helyzetéről. A férfiövet tizennéw éves koruktól hord­hatták a fiúit. Bajtól, rossz­tól védi viselő­jét, ez volt a hiedelem. E múzeumban egyházi kin­cseket is őriz­nek : díszes kelyheket, iko­nokat, ezüst- és Kuznyecov igazgató aranyhímzésű főpapi ruhákat, súlyos evan- géliumtartákat. A sok arany­tól, drágakőtől káprázik á szem. Számunkra a legkedvesebb Látvány a berendezett paraszt­szoba volt. Itt élte életét a muzsik és családja. A híres kemence sima teteje alvóhe­lyül szolgált. Konyhának el­kerített részén dolgoztak a nők. A pirogos és kenyeres kosarakat magasra rakták, hogy a gyerek ne férjen hoz­zá. A világítóeszköz szurkos vagy olajos fadarab volt, mely ha végigégett; csonkja az alatta levő vizes teknőbe hullt. A »-vörös sarok« az ebédlő. Ikonról néz le nyájasan a ház védőszentje az étkezőkre, akik előtt korsó a tejjel, tányérok fából. További érdekességek: fából készült házi mérleg, je1- zései bevert szögek. Járom dí­szes lószerszámok. Lentiloló és cséphadaró. Kéziőrlő, ma­dár formájú edények nyírfa- kéregből. Nehéz volt megvál­nunk ettől a gazdag gyűjte­ménytől. S a régi paraszti élet hely­színe után rögtön az újjal is­merkedtünk. Kalinyin élés­kamrája a kalinyini szovhoz. A Volga-parton messzire nyújtózó, 3200 hektár szántó­val rendelkező nagygazdaság igazgatója, a szívélyes házi­gazda : Vaszilij Grigorjevics Kuznyecov. ö ismertette ve­lünk tevékenységüket, ered­ményeiket Ő kalauzolt el bennünket a sokhektáros nagy üvegházba, melyben a nap­fényt óriási villanykörték pó­tolják. Tej-, zöldségtermelő szov­hoz a kalinyini. Ötszáz hek­táron terem itt a zöldségféle. Hetven és fél tonna termést jelent ez. A burgonyát 530, a takarmánynövényt 100, a gabonát 800 hektáron kell be­takarítaniuk évente. Három­ezer-ötszáz szarvasmarhájuk van, ebből 1700 a tejtermelő. 5500 tonna tejet szállítanak a boltokba. Az üvegházakban Antonyi- na Ivanovna Zsuravljova bri­gádvezetőnő is segít nekünk eligazodni Paradicsomok mo­solyognak ránk pirosán. Zsu­ravljova középfokú végzett­séggel rendelkezik. A brigád- veætôk is tanult emberek. Kuznyecov igazgató munká­jáért a Szocialista Munka Hő­se címmel, a főtechnikusi az ! érdemes ranggal tüntették ki, akárcsak a főorvost és a már nyugdíjas főagronómust Nyolcvanan kapták meg a Le- nin-rendet, illetve a munka­érdemrendet. Milyen a szovhoztagok élete? Egyetlen szóval jelle­mezhetjük: színes. Sportolhat­nak, olvashatnak — a nyolc részleg mindegyikében van könyvtár —, a gyerekeiknek bölcsőde-óvoda, s már épül a hatalmas kultúrpalota is. Na­gyon sokan jártak már juta- lomutakon a szocialista or­szágokban, van külön szana­tóriumuk, ahol kipihenhetik a munka fáradalmait, ök nem 1977-ben éltek, amikor ott jártunk A munkaverseny szellemében már 1978 felada­tait teljesítették, öt gazdaság­gal vetélkednek az elsőségért. Kívánunk nekik jó ered­ményt! Lajos Géza—Leskó László Molnár Zoltán | I Eljegyzés Egy apának az ilyen lénye­gesebb dolgokról természete­sen értesülnie kell. S ha már régen elváltak is, és ki-ki élte a maga új, boldog családi éle­tét, Anyu, mintha ezzel va­lami távoli, rejtett célja lett volna, mindig igazán lelkiis­meretesen beszámolt. Talán öntudatlanul is erre az eljegyzésre, vagyis Kati valamikori házasságára ké­szült. Bár az utóbbi években mintha nem akadt volna be- számolnivalója. Ilyen furcsa dolgok vannak az életben. Kati kiszámította, hogy Anyu, ha gondolkodik egy kicsit, akkor nem Apával és nem is Apuval beszél legelő­ször, hanem Lajos bácsival. Egy idő óta így ki tudta találni Anyu lépéseit. Vagyis gondolatait Mert a lépéseket nyilván gondolatok előzték meg. Egy leánynak a mai világ­ban jobban kell ismernie az anyja gondolatait, mint az anyának a lányáét. Ezt tehát körülbelül tudta: Lajos bácsi. Lajos bácsihoz Katinak kü­lön »forró drót«-ja volt, de ezt — a karbantartáshoz szük­séges alkalmakon kívül — ed­dig csak egyszer vette igény­be. Minden óvatosságuk elle­nére ugyanis egyszer sürgősen orvosra volt szükség, és akkor Lajos bácsi kapcsolataira szo­rultak. De Kati belekompro­mittálta Tibort is; akkor mu­tatta be Lajos bácsinak. Valahogy megtetszhetett ne­ki Tibor édes, mulya tudós po­fája, hiszen Tibornak ilyesmi eszébe sem jutott, de ha neta­lán mégis, valamikor... Lajos bácsi egész életében evezett, és akkora vállizmai voltak, mint Victor Hugo Nyo- morultak-jában annak a volt gályarabnak, aki csak úgy kiemeli a kocsit a sárból, vagy mibóL Csak a kézfogása...! Nem azért, mintha Lajos bácsi meg akarta volna ijesz­teni Tibort. De Lajos bácsiból akaratlanul áradt az erő meg az ész. Kati mindig csudálko- zott azon, hogy-hogy nem lett legalábbis miniszter. Egyelőre úgy döntött, hogy nem veszi igénybe a forró drótot Lajos bácsi akkor sem lesz okosabb, mint amilyen okos, ha ő beszél vele. Majd Ányu elmondja neki, amit akar. Amit nem mond el, azt meg úgyis kitalálja. Az persze kér­dés, hogy helyesli-e? Mert ha valaminek valami szagát érzi, akkor... akkor annak a do­lognak lőttek. — De mit érezne? Van en­nek valami szaga? Eljegyzés — kész. Anyu aztán igazán körültekintő; ő nyilván nem mond többet, mint amennyi okvetlenül szükséges. Hogy mennyi az, amennyi okvetlenül szükséges — éppen ez volt Anyunak is a legfőbb gondja. Így gondolkozott: ha elkezd taktikázni, Lajos bá­csi az egyetlen a világon, aki ezt rögtön észre is veszi. Azt pedig nyilván nem mondhat­ja, hogy azért akarja a csalá­dot összecsődíteni, vagyis a két családot, vagy inkább hár­mat, hogy megteremtse az al­kalmat a letejelésre; szelíden és pontosabban: a felajánlá­sok összegyűjtésére. Nem mondhatja; nem árul­hatja el. De nem is titkolóz­hat. De Anyu — Gitta — nem az az ember volt, aki kicsinyes pontossággal megtervezi egy beszélgetés stratégiáját és taktikáját. Mert a tudatosság és a pontos számítások híve volt ugyan, de szándékaiba, szándékai végrehajtásába mindig belekalkulálta, hogy ő nem számítógép, hanem asz­Hogyan lesz valaki molnár? még nem érzem. Es ha n»e*-' Kitódulnak a tanácsterem­ből. Az irodaház folyosóján kis szigetet alkotnak az akták­kal, feketéspoharakkal el-el- viharzó hölgyek közötti Érdes kezükkel a zakózsebben koto­rásznak. Rágyújtanák, s csak nagy sokára szólnak. A mű­szaki főosztályvezető szak- technológia-órája alaposan igénybe veszi a fejeket, nem csoda, ha bajusz alatti dör- mögés az első hangjuk. — Inkább a Rákóczi-mecs- csen lennék... — Ne panaszkodj, hiszen csak ülünk a melegben. — És izzadsz, de nem a melegtől. — Mégis jobb, mint a ko­csiplatón zsákolni a hóesés­ben. Nagyatádról, Marcaliból, Mernyéről, öreglakról és két Balaton-parti községből jár­nak Kaposvárra — kétheten­ként két napra — ezek a ne­héz szavú emberek, már má­sodik esztendeje. A Somogy megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat segéd­munkásai közül húszán je­lentkeztek a szakmunkáskép­ző tanfolyamra. Dodit y Miklós személyzeti osztályvezető bízik abban, hogy a megmaradt ti­zennégy ember kitartásából futja a júniusi vizsgákig. Mit mondanak erről ők ma­guk? — Nehéz. Egyikünk-mási- kunk a negyvent kerülgeti, régen tanultunk már. — Mindenhez inkább lenne kedve az embernek a sok ci- pekedés után, mint este a könyvet elővenni. 50—80—110 kilósak a zsákok, s például a Nosztránál tíz órát kell dol­gozni naponta. — Ha pedig előveszed a ta- nulnivalót, oda totyognak a picik, sírnak, hogy »én is megnézem«. Bizony, olykor még szét is tépik a könyvet Majdnem mindegyikünknek két gyereke van. A kis osztályban a legcsön­desebb az a két ember, aki jobban hozzászokott a köny­vekhez, füzetekhez; középis­kolai érettségijük van. Csak egyiküket, az osztály egyet­len nőhal’gatóját lehet szóra bírni. Amikor beszélni kezd. olyan határozottsággal győzi meg a többieket, hogy azok már nem firtatják: miképp került erre a férfimunkára. Férjével együtt, versenyben tanul. Néhány fiatal is akad a fo­lyosón beszélgetők közötti Sereg István a mernyei keverőüzemből jött — Mi ösztönözte, hogy ta­nulásra szánja magát? — A feleségem gimnáziumba járt, s van egy fiunk meg egy lányunk. Arra gondoltam: nem lenne jó elmaradni a fe­leségemtől, s a gyerekek is megnőnek. Szeretném, ha tisz­telnének majd. Példaképem az apósom, aki régi, rutinos molnár. »Húszonévet« töltött a szakmában, öt szeretném kö­vetni. Valaki erősen köhög. Ami­kor a roham csillapodik, meg­jegyzi: — Jön a liszt Mellette Vizes Ferenc haj­dani szobafestő-mázoló. Eltil­tották a szakmájától, hogy védje az egészségét így ke­rült a gabonásokhoz. — Igaz, hogy itt másfajta ártalmak vannak, de azokat nár leszek, könnyebb lesz. Nyáron hűvösben, télen me­legben. Más valaki: — A molnárnak könnyebb a munkája. Ha bizonyítványom lesz, meg vagyok mentve a nehéz fizikai munkától. És tudom, ha tizenöt évig zsá­kolok, tönkremegyek. Már a hat évemet is érzem a kar­jaimban. Amikor lerobban az ember a zsákkal, van mihez kezdenie, ha szakmunkás. Munkavédelem- és higiénia­óra következik. Ezt valameny- nyien szeretik. A vállalat több szakembere tart előadásokat a két hiva­tásos pedagógus mellett. Ve­gyészmérnökök, üzemmérnö­kök, technológusok, laboráns és raktározási osztályvezetők tanítják a gépészetet, a mű- szerismeretet, a műszaki raj­zot, a biológiát. A vállalat ki­fizeti a vidékről bejárók úti­költségét, s valamennyien át­lagbért kapnak a tanulással töltött napokra. — Megéri? — kérdezem a személyzeti osztályvezetőt®. — Kényszerhelyzetben va­gyunk. örülünk, ha évenként két-három gyerek választja a molnárszakmát. Statisztikát készítettünk arról, hogy 2000-ig évenként hányán men­nek el tőlünk nyugdíjba. Tudjuk, hogy minden évben két-három emberünk köszön el, a malomnak pedig menni« kelL Így a felnőttek képzésé­vel gondoskodunk az utánpót­lásról. Tíz év alatt ezen az úton huszonkét szakmunkást szereztünk. Gombos Jolán Csak 35 éves korig! Szociálpolitikai kedvezmények tanácsi bérlakásba költözSknek A tanácsi lakás bérlőjét szo­ciálpolitikai kedvezmény illeti meg az általa eltartott, vele közös háztartásban élő gyerme­kek és családtagok után. Ily módon a lakás-használatbavé­teli díj módosul: a kedvez­mény mértéke egy gyermek után 20 százalék, a továbbiak­ban gyermekenként 25 száza­lék, más családtagok után (örökbefogadás) személyen­ként 25 százalék. A kedvez­mény mértéke a lakás-haszná­latbavételi díj 80 százalékát nem haladhatja meg. Két gyermek után hat év A 2/1971. (II. 8.) Kormány számú rendelet kimondja, hogy: »Fiatal házaspár részé­re— kérelmére a kedvezményt két gyermekig meg kell előle­gezni, ennek időtartama egy szony, szenzibilis és improvi- zatív képességekkel. Kiszámí­totta és tapasztalataival is igazolta, hogy jobban bízhat improvizációiban és lélekje­lenlétében, mint előzetes ter­vei hibátlanságában. — Tanácsot akarok kérni tőled, Lajos! — így kezdte, egyszerre határozottan és té­tován. Határozottsága a ta­nácskérés tényére, tétovasága a tartalmára vonatkozott. Lajos bácsi, miután felesége, világra sem hozott gyermeké­vel együtt, fiatalon — valami érthetetlen komplikáció követ­keztében — belehalt a szü­lésbe, s így egyedül maradt, egy kis garzonlakásba költö­zött, és sona többé nem nősült meg. Igazi fészke a csónakház volt, és lakásán nem fogadott vendéget. Gittával is egy presszóban találkozott. Gittának konyakot, önma­gának portorikót rendelt, és szokásához híven alig szólalt meg; részint, mert egyébként sem volt beszédes természetű, részint mert így akarta lehe­tővé tenni, hogy az 6 Gitta húga bármelyik pillanatban előhozakodhasson a tanácské­résével. Gitta-Anyu megitta a ko­nyakot, a kávét, hátradőlt a székében, de mert így nem volt elég kényelmes, inkább, előrehajolti (Folytatjuk.) | gyermek után három év, két gvermek után hat év. Előlege­zésre a házaspár akkor jogo­sult, ha a kedvezmény megál­lapításakor a házastárs egyike sem töltötte be a harmincötö­dik életévét.« A bérbeadó a házaspár által vállalt határidő lejárta előtt harminc nappal köteles a bér­lőt az előírt igazolási kötele­zettségének teljesítésére fi­gyelmeztetni, felszólítani. A gyermek megszületését azonnal, de legkésőbb a meg­előlegezés időtartamának le­jártát követő 30 napon belül a személyazonossági igazol­vány, továbbá a születési anyakönyvi kivonat bemutatá­sával kell a bérbeadónál iga­zolni. (Hasonlóan kell eljárni, ha a házaspár gyermeket fo­gad örökbe. Az örökbefoga­dást a gyámhatóság jogerős örökbefogadási határozatának bemutatásával kell igazolni). Köteles megfizetni Az említett rendelet ki­mondja, hogy a tanácsi bérla­kást kiutaló, illetőleg a lakás- bérleti jogviszony folytatását elismerő határozat jogerőre emelkedésétől számított há­rom, illetőleg hat éven belül, ha nem született gyermek, a megelőlegezett kedvezmény összegét a házaspár köteles a jogszabály rendelkezése sze­rint megfizetni. A határidő le­jártát követő napon, de álta­lában harminc napon belül egy összegben kell a bérbeadó részére megfizetni. Indokolt esetben a lakásügyi hatóság — a bérlő kérelmére, szociális helyzetére figyelemmel —leg­följebb kétévi időtartamra részletfizetési kedvezményt engedélyezheti E kötelezettség mindkét házastársat terheli. A gyakorlatban előfordult, hogy a vállalt gyermek az előírt határidőben nem szüle­tett ugyan meg, de a feleség a határidő lejártakor már ter­hes állapotban volt, és a gyer­mek egy-két hónapon belül megszületett. Meghosszabbítható A szociálpolitikai kedvezmé- n-ekről szóló 71/1975. (XII. 28.) PM—ÉVM (Pénzügyi Köz- •löny 40. szám) rendelet 15. íj­ának (2) bekezdése kimond­ja, hogy a jogszabályban meg­határozott három, illetőleg hat év lejárta a terhesség idősza­kára meghosszabbodik, ha a fiatal házaspár a terhességet a lejárást követő harminc nap alatt hatósági, gyógy-, rende­lőintézeti vagy körzeti orvosi bizonyítvánnyal igazolja. A ha­táridőt tehát a terhesség idő­szakára meg kell hosszabbíta­ni, majd amikor a fiatal há­zaspár a gyermek megszületé­se a korábbiakban említett okmányok alapján igazolta, a kedvezmény címén megelőle­gezett összeg visszatérítésére előírt kötelezettséget törölni kell. Ha azonban a határidő le­jártának időpontjában a ter­hességi állapot sem állott fenn, akkor a jogszabály értelmében nincs lehetőség a gyermek ké­sőbbi megszületésére való hi­vatkozással az előlegezett ked­vezmény megfizetésének elen­gedésére. Pályázat kisdiákoknak Pályázatot hirdet a Somogy megyei Múzeumok Igazgató­sága, a Hazafias Népfront megyei Bizottsága és a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ általános iskolásoknak. A pályázati felhívásban részletesen leírják a föltéte­leket: föl kell kutatni a rég! játékkészítési fortélyokat. Ter­mészetes anyagokból készült, ötletes, nagyapáink, nagy­anyáink korabeli játékokat fo­gadnak _ el pályamunkaként. B.rmiből — kukoricacsumá- ból, dióból, fűből, fából — készült babákat, szerkezeteket belehet küldeni Előnyben ré­szesítik azokat, akik községük helyi hagyományainak megfe­lelő dolgot fabrikálnak. A munkákhoz rövid leírást kell mellékelni a forrás megjelö­lésével. Egyéni és csoportos mun­kákkal is lehet pályázni 1978. március 31-ig; a múzeumi gazgató6ágnak kell beküldeni a pályaműveket. Jövő április­ban a legjobbakból kiállítást rendeznek a kaposvári ifjú­sági házban. Somogyi Néplap a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents