Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-02 / 283. szám
A kárcsak a lakás bérén-’ dezése, a munkahelyi környezet is jellemző sz ott dolgozó emberre. Különösen, ha vezetőről van szó, akinek módjában áll a berendezést is megválasztani. Hogy milyen az iroda, látszólag mellékes: »a fő, hogy aki benne üi, értse a dolgát...« A megye szövetkezeteinek zömét végigjárva úgy éreztem, az iroda sok mindenről vall. Olykor lakójának vezetői módszeréről is. . — Ugyan kérem — mondták többen, mikor szóba hoztam a témát —, az iroda milyensége egyszerűen igény kérdése... Vannak persze irreális igények is... Az egyik Balaton könyéki tsz fiatal elnökének irodájában a lélegzetem is elállt: süppedő plüssfotelok, hatalmas perzsaszőnyeg, füstszínű, üvegfalú szekrénysor, no , és fél szobányi íróasztal, amelyet emelvényen helyeztek eL Kisebbségi érzésem támadt. Zavaromban fülig pirulva nyögtem ki a kérdést: Be mer ide jönni a gumicsizmás állatgondozó? »Nem kell, hogy bejöjjön, majd kimegyek én hozzá* — hangzott a válasz. Később már »»nekibátorodva« érdeklődtem: nem kelt visszatetszést ez a kacsalábon -forgó berendezés? »Nem értem, miért baj, ha valaki ad a környezetére? Ez az egész berendezés még 40 ezerbe sem került. Higgye el, ennyit bármelyik vezető fordíthatna munkahelye szépítésére«. E bizonygatás nélkül is jól tudtam: a jövedelmeiket tízirodák ! milliókba számoló gazdaságok háza táján 40 ezer forint »nem összeg«. A dolognak ez a része különben sem érdekes. Alinál inkább érdekelt, hogy a legtöbben miért nem »szánják rá« mégsem ezt a pénzt. A siófoki járás egyik idősebb tsz-elnökének például — bár több mint tíz éve a gazdaság irányítója — nincs irodája. »íróasztali munkáimat rendszerint kora reggel vagy este végzem, amikor néptelen az iroda. Ha napközben is 'úgy adódik, mindig akad egy üres asztal...« Amióta elnök, tucatnyi létesítménnyel gazdagodott a tsz. »Irodára még nem kerülhetett sor tréfálkozott vendéglátóm, azután kimondta: »Falubeli vagyok, mielőtt megválasztottak, egy voltam a gazdák között. Nem akarom, hogy azt mondhassák: más lettem.« » A halk szavú tsz-elnök aggodalma és óvatossága alaptalan; épp megnyerő szerénysége garancia, hogy irodája sose lenne »fellegvár«. Mert a mostani állapot — bár ez a ma már ritka egyszerűség akaratlanul is rokonszenves — ugyancsak túlzás. A megye tsz-irodáinak többségében azonnal látszik, hogy lakójának kisebb gondja is nagyobb annál, milyen az iroda A legtöbb helyen az utóbbi években hangulatos fotelekre cserélték az egykori barna székeket, sok helyütt megtalálható azonban még ss olajos hajópadló. Többen is elmondták: az iroda akkor jó, ha csöndes, tiszta, egyszóval munkahely. A többi, hogy például a falat termelési grafikonok vagy művészi reprodukciók díszítik-e, már ízlés dolga. Találkoztam vezetővel, aki két éve ugyanezt a józan álláspontot képviselte, ma pedig klubteremnyi irodájának még a mennyezetét is domborművű faburkolat ékesíti. Az egész talán szembe sem ötlene, ha ugyanakkor nem keresem meg a gazdaság egyik beosztott irodistáját Az ő szobájukig még nem jutottak a felújítással. Elgondolkodtató kérdés: van- e összefüggés a tsz gazdálkodásának színvonala és az elnöki iroda milyensége között Logikus lenne, hogy az eredményesebb, gazdagabb tsz-ben szebb az iroda. Tapasztalataim szerint azonban nincs ilyen összefüggés. Érdemes mégis megemlíteni: a megye leghíresebb, kiváló tsz-eiben szinte kivétel nélkül igen mértéktartó az irodaépület. S talán túl messzemenő következtetésnek látszik: az ott dolgozó vezetőknek nincs szükségük a valódi tekintélyt ideig-óráig pótló külsőségekre. A helységneveket szándékosan kerülöm. Meggyőződésem, hogy a tsz- irodák — nem annyira anyagi, mint inkább emberi szempontokat sértő — túlzásait megszüntetni a gazdaságok közvéleménye tudja. Bíró Ferenc A csurgói szociális foglalkoztatóban Elhanyagolt épületből korszerű üzem Az utóbbi években sokat fejlődött a csurgói nagyközségi tanács szociális foglalkoztatója. Ezt a munkalehetőséget 1969-ben teremtették, s 1970-ben a foglalkoztató termelési értéke nem érte el az egymillió forintot. Kezdetben többféle munkával kísérleteztek. Legfőbb tevékenységük a konfekciótermékek, kötöttáruk készítése' és a fonal- csomagolás volt. <i Marek György igazgató így beszél a változásról és terveikről: — Arra törekedtünk, hogy a foglalkoztatóba bejáróknak kulturált munkafeltételeket teremtsünk, az otthon dolgozóknak pedig olyan gépeket adjunk, amelyekkel megköny- nyítjük munkájukat, s elősegítjük, hogy többet kereshessenek. A korábbi években bevált a fonalcsomagolás. Tavaly például a 7,5 milliós termelési érték többsége ebből adódott, mindössze 2,5 millió forint értékű konfekciót (fehérneműt, kötött holmit) készítettünk. A fonal iránti igény azonban egyre csökken, ezért más munka után kellett néznünk, hogy a foglalkoztatásról a jövőben is gondoskodhassunk. Üzemünket korszerűsíteni kellett, s olyan gépeket beszerezni, amelyek alkalmasak az új feladatokra. Az igazgató szavait igazolják a foglalkoztatóban látottak. Az elhanyagolt, régi középületből korszerű üzemet teremtettek. Az idén és tavaly 2,3 millió forintot költöttek átalakításra, gépek beszerzésére. Korszerűsítették a világítást, a nők és a férfiak számára fürdőt, öltözőt építettek, ilyen ugyanis korábban nem volt. Kialakítottak egy klubszobát is. A termelési érték az idén eléri a 11 millió forintot. Szovjet exportra 150 ezer női hálóinget készítettek. Igeii tetszetősék a nylon alapanyagból, műszőrme díszítéssel gyártott bakfistéiikábátok, valamint az ugyancsak nylonból készített, divatos, sportos dzsekik is. A hulladékból 2000 táskát gyártanak a nagykanizsai RÖVTKÖT-nek, ezenkívül 2000 párnát gyermekkocsikba. Gyorsvarrógépeket, többféle munkát egy időben elvégző speciális varrógépeket, szabászgépet, gőzvasaló berendezést szereztek be, s még több hasonló speciális gépet rendeltek meg. Az üzem korszerűsítése és az új gépek révén több konfekcióterméket készíthetnek. Megállapodtak egy külkereskedelmi vállalattal, hogy szovjet exportra női ruhákat gyártanak. Most karácsonyig 400 női ruhát készítenek, jövőre pedig negyvenezret A korszerűsítés lehetővé tette újabb munkalehetőség biztosítását, s azt, hogy két műszakban dolgozzanak. Külön teremben helyezik el azokat, akik csak egy műszakban dolgozhatnak, s ez a két műszak munkáját folyamatosabbá teszi. Tavaly csak száz embert tudtak foglalkoztatni, a dolgozók cszáma most már százötven. Jónak mondható a kereset. Az üzemben a hat órát ledolgozok, s azok, akiknek az egészsége megengedi, hogy otthon rendszeresen a munkával törődjenek — főként a Maria-Grünben kapta kézhez láda utolsó levelét is. A cserbenhagyott asszony még mindig nem tudott beletörődni a szakításba. Arra kérte Adyt, utazzon a kedvéért Ma- ria-Grünből Bécsbe, ahol megáll vele a Budapestről Párizsba tartó Keleti Expressz. Május 5-én keltezett soraiban a változatlan ragaszkodást vallja meg: »Végtelenül, kimondhatatlanul, halálosan szeretném magát látni egy pár pillanatra«. Ady nem ment el. Nem is látták egymást soha többé. Két eljegyzés Léda figyelmen kívül hagyott levele után még jó másfél hónapot töltött a költő a stájer szanatóriumban, s boldogságpótléknak a verseiben »kis senkim«-nek nevezett nő kötötte le a figyelmét. Nem nagyon. Június végén Maria-Grünnel együtt a futó kalandot is könnyedén hagyta maga mögött Hazatérve Ér- mindszentre, otthon is naponta kapta a nők által írott leveleket. Közülük messze kiemelkedik Kaffka Margit, mindmáig a legjelentősebb magyar írónő nagyon fajsúlyos — nem női, hanem művészi-emberi — feltárulkQgá- sa. És természetesen tartott a levelezés a szívós Boncza Bertával, aki változatlan eltökéltséggel hívta Csúcsára látogatóba az országos hírű költőt Előkelő és indokolt alkalomnak szeptember elsejét képzett szabók, varrónők —, nem ritkán a havi 3000—3700 forintot is megkeresik. A szabászatban, a varrodában dolgozók közül többen is 3000 forint fölött kerestek. A szociális foglalkoztató vezetői most tárgyaltak a nagy- kanizsai üveggyár vezetőivel: megállapodtak, hogy hőpalackokat szerelnek össze. Ezt a munkát azok a férfiak is végezhetik, akik idegenkednek a varrástól. A foglalkoztató így újabb huszonöt személynek adhat munkák ajánlotta, amikor is Csúcsán templomot szándékozott avatni az erdélyi református püspök. De a költő, habár hfzelgett hiúságának a tizennyolc esztendős lány hódolata, nem akarta elkötelezni magák Ezért kitért a csúcsai látogatás elől, és arra kérte Boncza Berták találkozzanak a semleges Nagyváradon. A lány viszont erre nem volt hajlandó, ragaszkodott ahhoz, hogy az úri illemszabályok szerint először viziteljen náluk a költő. Egyelőre tehát elmaradt a találkozó, amelyet kétségtelenül a lány szorgalmazott nagyobb ambícióval. Adyt jobban érdekelték legényes passziói, noha a nősülés szándékával egyre többet foglalkozott. Szeptember közepén érkezett vissza Érmindszent- ről megszokott budapesti környezetébe. Kedvenc hoteljében, a Magyar Királyban szállt meg, ahol az ismerősök sür- gése-forgása közepette töretlen odaadással állt rendelkezésére »Nándor fiam«, azaz Steinfeld Nándor ifjú bank- tisztviselő, az önkéntes titkár. Ment a munka, kikapcsolódásképpen pedig zajlott a társasági élet. Gyorsan fogyott a Hatvány Lajos jóvoltából kitatarozott egészség, ezért az ősz folyamán megint hosszabb pihenőre szorult a költő. Szállását áthelyezte a nagy forgalmú belvárosból a csendes, majdnem kihalt Hűvösvölgybe. Itt nehezen viselte el a kényszerű egyedüllétet, könyörgött Se. U I Kaposvár felszabadulásának az évfordulójára Kiállítás nyalt a Vaszarv-teremben Hagyományozó szándékkal képzőművészeti kiállítás nyílt a kaposvári festők, szobrászok alkotásaiból a Képcsarnok Vállalat Vaszary-termében a város felszabadulása évfordulójának a tiszteletére. Az itt élő képzőművészek nagyobb többsége meggyökerezett a somogyi megyeszékhelyen; pár évtizede kialakult az a csoport, amelynek munkássága innen nyer forrást. Sikereik fénye pedig visszahull Kaposvárra. A 1 területhez, a megyéhez való tartozás, egyeseknek a szülővároshoz kötődő viszonya kifejezésre jut abban is, hogy időnként közös szerepléssel, kiállítással vallanak munkáikon keresztül, a művészet törvényei szerint: rólunk. Üjabb alkalmat kínál Kaposvár. A városi tanács fölkérte az itt élő képzőművészeket, hogy a Képcsarnok Vállalat helyi, Vaszary-termében közös bemutatkozással vegyék ki részüket a művészetpártoló, a művészetet szerető közönség élménygyarapításában. Tízen jelentkeztek műveikkel, — s ez legyen az ef- ső megállapítás a látottakról — valamennyien alkotótevékenységük legérettebb korszakából merítettek. Mindenekelőtt Szabados János festményeit kell kiemelnünk. Jól választott témákat — köztük külön dicséret Balázs János festőművész portréjáért —, és színvonalasan oldotta meg feladatát Lehetne még néhány művet kiragadni a kiállításról, de a bemutató célja most nem igényli ezt. Bors István, Czinkotai Frigyes, Csiszár Elek, Gerö Kázmér, Honty Márta, LetU ner Sándor, Szirmayné Bayer Erzsébet, Ungvári Károly és Weeber Klára művei magukért beszélnek. A kiállítást tegnap délután dr. Kovács Ferenc, a városi tanács elnöke nyitotta meg. n. b. Visszatérő gondok Kézbesítetten, újságok, bosszankodó előfizetők Kötegszámra hevernék az újságok a kadarkúti postán: napi- és hetilapok, folyóiratok. Néha betér egy-egy ember: »Az újságomért jöttem. Mert azért fizetek elő, hogy olvassam a legfrissebb híreket, és nem azért, hogy napokig heverjen a postán a lap.« barátainak, minél gyakrabban látogassák a budai panzióban. Azok igyekeztek is a kedvében járni, s naponta fölkeresték Nyugat-beli kollégái. November végén Balázs Bélával 'tartott egy módfelett csinos, okos, kedves ifjú hölgy. Az alig húszéves szépség — Morzsányi-Boháts Gézáné, máris özvegy. Ady találkozott az írásaival, és becsülte tehetségéért Dénes Zsófiát — mert ő volt a nagy örömmel fogadott hölgylátogató. Gyors és erős vonzalom alakult ki közöttük. Rövidesen, minden habozás nélkül megtartották az eljegyzést a hűvösvölgyi panzióban. Értesülve a dologról, Balázs Béla ijedt levelet menesztett Adyhoz : »Szeretni kellene nagyon (már mint Dénes Zsófiát), és azt te nem tudsz. Bandi, légy úr és ereszd el.« Ady igenis úr volt De nem Balázs Béla közbelépésére hiúsult meg a házasság terve. Dénes Zsófiát súlyos fogadalom kötötte édesanyjával szemben, aki hisztérikusan, szélsőséges tagadással tiltakozott. A barátság azonban mély és tiszta maradt a két művész között. Dénes Zsófiának szólnak mindazok a versek, amelyek Zsukához íródtak. Adyt annyira lekötötte ez a kapcsolat, hogy november végétől a Csúcsáról érkező levelekre sem válaszolt. Télen újra gyengélkedett, orvosi kezelésre szorult. Közben persze a politikáról sem feledkezett meg. Változatlan hévvel támadta az uralmon lévő, rövidlátó, kon- zervatívan merev hatalmasokat, akiknek pregnáns jelképét gróf Tisza István miniszter- elnökben látta. Tomboló haragjában, nagy veszélyeket érző fájdalmában minden átkát Tiszára zúdította. 1914 január elsején íródott az Enyhe, újévi átok című verse, ilyen elkeseredett sorokkal: (Folytatjuk^ Kçt körzetben egy kézbesítő Mihóka Béla hivatalvezető nincs valami jó hangulatban. Érthető, hiszen az előfizetők, vagy azok, akik a kézbesítőtől naponta vásárolták a lapot, most joggal bosszankodnak, bírálják a posta, a községi hivatal munkáját. Azt azonban nem tudják, mi ennek az oka, miért nincs, aki kivigye az újságokat a község lakóinak. — A kézbesítő kevésnek találta a fizetését, felmondott. Munkájával elégedettek voltunk, hiszen két hírlapkézbesítői körzetben látta el feladatát úgy, hogy ebben a családja is segített. A fizetését többszöri kérelme ellenére sem tudtuk megfelelően rendezni, ezért ment el. Voltak jelentkezők, ám amikor megtudták, mennyi lesz a bérük, nem vállalták a munkát. Csák napilapra 770 az előfizető, a képes újságokra és egyéb lapokra pedig majdnem kétezer. Vasárnap már nem tudtuk kiküldeni az újságot, ott maradt a postán. „Nehezíti a munkánkat** Hollósi László, a községi pártbizottság titkárhelyettese Kadarkút lakóinak nevében beszél: — Politikai hibának tartjuk, hogy ilyen kézbesítési gondok vannak községünkben. Mit szólnak azok, akik most fizettek elő a Népszabadságra, s hiába várják az újságot? S azok, akik régen előfizetői, olvasói a lapnak meg a megyei újságnak, amelyre hatszázan fizetnek elő. Ez nehezíti a pártbizottság és a pártalap- szervezetek munkáját. Megkezdődött a politikai oktatás, és fontos lenne, hogy a hallgatók naponta értesüljenek a legfrissebb bel- és külpolitikai eseményekről. Talán az jelentene megoldást, ha a posta valamennyi kézbesítője a lapokat is hordaná. Egy kis községben, aho' nincs sok előfizető, ez járható út. Nehezebb ezt a gyakorlatot folytatni ott, ahol több száz napi- és hetilapot kell az előfizetőkhöz eljuttatni. Félő, ha erre köteleznék a kézbesítőket, akkor ők is megválnának a postától. Legalábbis Kadarkúton ez a helyzet. Nem mostani gond a hírlapkézbesítők bérezése, s nem csupán Kadarkúton tapasztalható. Az elmúlt években tucatnyi postahivatal jelezte: a hírlapkézbesítők munkával eltöltött ideje nincs arányba a keresetükkel. Volt ilyen Kaposmérőben, Balatonszabadiban, Taszáron, Mernyén, hogy csak néhány helyet említsünk. S e panaszokat gyakorta hiába jelezték a Pécsi , Postaigazgatóságnak. A »vizsgálatok« eredménye az lett: a panaszosoknak nincs igazuk. A következmény pedig: a megbízható, gyakorlott postások megváltak munkahelyüktől, elmentek oda, ahol többet kereshetnek. Sajnos, ezek a vizsgálatok nem voltak eléggé körültekintőek, nem mérték föl alaposan a tényleges helyzetet Járták az igazgatóság képviselői Kadarkúton is. Csupán arra tettek ígéretet: megpróbálnak valamennyi béremelést elérni. Ám az ígéret ígéret maradt ! Tűzoltás helyett! Mihóka Béla hivatalvezető arról tájékoztatott: »Telefonon értesítettek az igazgatóság munkaügyi osztályáról, hogy engedélyezték a két hírlapkézbesítői körzetben a havi 300—300 forintos béremelést!« A tűzoltó murika nem helyettesítheti a következetes, tervszerű személyzeti munkát. Az elmúlt évek tapasztalatai azt jelzik: a Pécsi Postaigazgatóság nem tekinti mindenkor szívügyének a somogyi postai gondok megszüntetését, azok megelőzését. S arra is figyelmeztet, hogy a községi pártbizottságoknak, pártalapszervezeteknek, a tanácsoknak szintén jobban kell törődniük a posta tevékenységével. Rendszeresen számoltassák be őket, hogy ez a szolgáltatás feleljen meg a mai igényeknek. S ha látják a gondokat, időben segítsenek, mert a postákon heverő újságok csak bosszantják, de nem tájékoztatják a községek lakóit! Szalal László Somagi/i Néplap
