Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-15 / 294. szám

Elmaradt az „aratás" Nem kelt meleg kabát a hideg boltban Pénz van, gáz nincs Kacsa a jégen A Balatoni Halgazdaság évente 850 ezer pecsenyeka­csát ad el az államnak és 400 ezer napos állatot a háztáji gazdaságoknak. Régebben — még tavaly is — a Kapos­vári Húskombinát vette át vágásra a halastavakon ne­velt kacsákat, az idén azon­ban a Pécsi Baromfifeldolgo­zó Közös Vállalattal kötött szerződést a gazdaság. (Ka­posvár rekonstrukciós okok miatt nem fogadhatta a szár­nyasokat. Csakhogy a pécsi baromfifeldolgozó nem készült el határidőre (az év dereká­ra), s emiatt a győri, a kecs­keméti és a szentesi vállalat­ra hárult a feladat. Ezek az üzemek pedig nem győzték. Így azután a kacsák marad­tak. Teltek-múltak a napok, a víz is befagyott, s a «pe­csenyeérett" állatok, ahelyett, hogy a szakácsok, háziasszo­nyok sütőiben sisteregtek vol­na, még mindig a gazdaság eleségét ették, s a halastavak vizét itták (a munkások kény­telenek voltak feltörni a je­get). — A szerződés értelmében 49—52 napos korban kell át­venni a vágásra érett kacsát — mondta Horváth Károly, a Balatoni Halgazdaság igaz­gatója. — Sajnos az idén 60— 80—100 naposak voltak, ami­kor sikerült rajtuk túladni: a halastavak jegéről vitték el az utolsó szállítmányokat. A kárunk jelentős. A túltartás 5 200 000 forintot emésztett föl. — Elég sűrűn tárgyaltunk. Türelmetlenek voltunk, érthe­tő. A baromfifeldolgozó vál­lalatok trösztjét is felkeres­tük, ahol elismerték ugyan panaszunk jogosságát, de se­gíteni nem tudtak. — Ki téríti meg a kárt? — Mi a pécsi vállalattal szerződtünk, tehát tőle várjuk a kártérítést is. A vállalat ez elől nem zárkózik el, de mi­vel ő sem érzi magát fele­lősnek, a tröszttől várja ezt az összeget. Ügy tudom, most tárgyalnak erről. Nekünk de­cember 20-ig meg kell kap­nunk az 5 200 000 forintot Ha mégsem, kénytelenek leszünk pert indítani. — Vajon teljes egészében kifejezi a gazdaság kárát az említett pénzösszeg? — Sajnos, ennél többről van szó. Mondanom sem kell talán, hogy dolgozóink köré­ben milyen hatást keltett ez a huzavona. Az efféle — sze­rencséié ritka — eset kétség­telen sok embert elkedvetle­nít. Tulajdonképpen ez is kár. De folytatom. Több mint 300 hektár tavat nem tud­tunk lehalászni. Következés­képpen az exportra szánt ha­lat nem küldhetjük el az NSZK-ba és Ausztriába. Ta­vasszal kell majd elvégeznünk ezt a munkát, amikor már az új állomány kihelyezése a feladat. Tehát az idén nem «arathattunk«, s a tavaszi aratás után mindjárt »vet­nünk« kell majd. S*. A. Ha a hideg nem is, a zsúfoltság jól látszik. Nincsen terv sem. Sőt: hely is alig akad a Bizományi Aru­ház Vállalat kaposvári bolt­jában. Viszont keveredés, az van. És meglehetősen nagy forgalom. De menjünk sorjá­ban. Induljunk ki abból az eset­ből. amikor a bolt vezetőjé­nek — már-már emelt hangú vita után — el kellett utasíta­nia egy hölgyet, aki meleg ka­bátot akart eladni. Megmutat­ta a raktárát: mindössze két méter szélességű akasztós rész­ben tudják a télikabátokat raktározni. Pedig van hely. S nem is olcsóért: a BÁV megvásárolta a Gyógyszertári Központ volt raktárhelyiségeit. Kétmillió forintot fizetett érte. A tör­ténet hétköznapi lenne, ha minden simán megy: átépítik ezeket a raktárakat, miután elkészültek a SOMBER-nél megrendelt, tervek, s akad ki­vitelező is. A pénz rendetKe- zésre áll: több mint 3 millió forint. Azonan a BÄV hiába vár az 1975-ben megrendelt tervekre. Valószínűleg egy ideig még el sem készülnek, mert az Ady Endre utcának ebbe a részébe csak 1981-ben jut el a gáz. Így a tervezésnek nincs sok értelme A nagyobb boltra azonban sürgetően szükség van. A BÁV kaposvári üzletének forgalma évi 15 és fél millió forint körül van. Szép telje­sítmény ez az itt dolgozóktól, ha figyelembe vesszük, hogy — fűtési szezonban — mindig »fázva« mennék dolgozni, mert a boltban legfeljebb 14 fok van. Évek óta küszködnek ezzel a gonddal, az SZMT munkavédelmi osztálya is fog­lalkozott már vele. Az egész­ségre káros körülmények kö­zött dolgoznak a BÁV kapos­vári dolgozói. Nem járnak sokkal jobban azok sem, akik különböző »cuccokkal« a hó­nuk alatt jelennék meg. A szűk átvevőhelyiségbe sokszor be sem férnek, hát várnak kint, esőben, hidegben. Mi lenne, ha az új boltba költözhetnének? Mindenek­előtt legalább a kétszeresére nőne a forgalom. Ezt hallot­tuk Müller Tamás boltvezető­től, s megerősítette Schön Sándor, a BÁV szervezési fő­osztályának a vezetője is. Mindehhez még hozzátette: — Nem vagyunk képesek Kaposváron előbbre lépni. 1972 óta szeretnénk bővíteni a helyiséget, vagy más megol­dást találni. A városi tanács vezetői segítettek, amit tud­tak: megkaptuk a Gyógyszer­tári Központ volt raktárait Sajnos azóta sem tudták használatba venni, holott ha­vonta 13 ezer forint bért fizet­nek az ingatlankezelő válla­latnak. — Irtunk már mindenkinek Növényvédelmi tájékoztató Szobanövények ápolása, ; védelme A szobákban, erkélyeken tartott dísznövények károso­dását, megbetegedését, sárgu- lását leggyakrabban nem a kártevők vagy a kórokozók idézik elő, hanem többnyire a szakszerűtlen ápolás, gon­dozás. A leggyakoribb hiba a helytelen öntözés. A bőséges öntözés, illetve az öntözés hiánya egyaránt káros lehet. Káros, ha na­ponta, de kevés vízzel öntö­zünk, mert ilyenkor csak a talaj felső rétege nedvesedik át, a földlabda száraz marad, s a gyökerek nem jutnak ele­gendő nedvességhez. A nö­vény sárgulni kezd, majd el is pusztul. Káros a túlöntözés is, ebben az esetben a gyö­kerek rothadása és a növény sárgulás . nélküli hervadása pusztulása jelzi a helytelen módszer következményét. Legkönnyebben helyrehozha­tó hiba a ritka öntözés, ilyen­kor a növény fonnyad, s a nedvességpótlása után felüdül, feléled. A rendszeresen fűtött, me­leg szobákban tartott növé­nyeink öntözésére a túl hi­deg víz szintén káros hatású, mert gyökérrothadást okozhat. Ezért minden esetben lehető­leg szobahőmérsékletű, lágy vízzel öntözzünk, úgy, hogy az egész földlabda átnedve­sedjék. Ha túlöntöznénk, ne Somogyi Néplap hagyjuk a cserepeket vízben állni, azonnal öntsük ki az alattuk lévő edényből a vizet (kivételt képeznek a vízinö­vények). Az öntözés gyakorisága függ a lakás fekvésétől, a fűtés módjától és a növény fajtá­jától. Északi fekvésű, télen hűvösebb helyiségekben 4—5 naponként, kaktuszokat 10— 14 naponként kell öntözni. A központi fűtéses lakásokban kétnaponta szükséges öntöz­ni (különösen a vízigényes fikuszfajok, a Diffenbachia, Aglaonéma, Monstera, Bego­nia öntözésére kell ügyeim). Páraszegény lakásokban a levegő páratartalmát növel­hetjük a növények leveleire juttatott vízpermettel, illetve a különféle párologtató edé­nyek valamelyikének alkalma­zásával. A levegő páratartal­mának növelése azonban az öntözést nem pótolja. Fontos feladat, s növényeink meghá­lálják, ha a téli időszakban is időnként zuhanyozással, vagy finom szórófejű öntözőkan­nával lemossuk, megtisztítjuk I a leveleiket a rájuk tapadó portól, szennyeződéstől. A téli időszakban a helyte­len szellőztetés is károsíthatja növényeinket (levélsárgulás, lombhullás a következménye). Egyetlen növény sem szereti a közvetlenül rá áramló leve­gőt vagy huzatot. Ez egyéb­ként nemcsak a téli, hanem a nyári időszakra is vonatkozik. (Folytatjuk) Hatórásból — boltvezető — folytatta Schön Sándor —, személyesen is sokat tárgyal­tunk. A kaposvári bolt körüli huzavona már tarthatatlan. Megvan a pénzünk a beruhá­zásra, a fejlesztés nagyon idő­szerű és nagyon szükséges. Az országban levő üzletek közül a kaposvári bolt körülményei a legrosszabbak. Jó néhány telefon és sze­mélyes beszélgetés után kide­rült: a Kaposvári Városi Ta­nácson úgy tudják, készen vannak a tervek. A BÁV köz­pontjában és a boltban erről nem hallottak. Sőt: a Somber a két évvel ezelőtt elfogadott megbízás visszaadásán gon­dolkodik, hiszen nem tud a gázprobléma miatt előbbre lépni. Marad tehát továbbra is a hideg, a zsúfoltság és a 13 ezer forint bér havonta — lé­nyegében — semmiért? Mészáros Attila • • • Faluhelyi Tamás, az SZMT munkavédelmi főfelügyelője tegnap este értesítette szer­kesztőségünket, hogy mától nem engedélyezik a BÁV ka­posvári boltjának a nyitva tartását. Az üzlet csak akkor nyithat ki újra, ha biztosítani tudják a helyiségekben a megfelelő hőmérsékletet. Fiákeren szállították be a Városliget szomszédságában lévő Liget szanatóriumba 1919. január 12-én, vasárnap délután. Csinszka és Pfeiffer doktor felesége kísérte el. A földszinten levő 30-as szoba várt rá; kezelését dr. Shaffer Károly ideggyógyász profesz- szor és dr. Engei Károly bel­gyógyász professzor vállalta. A költség naponta kilencven- két koronába került, a külön ápolónak napi harminc koro­nát fizettek. Barátai és felesége, január 26-án, vasárnap látták élet­ben utoljára. Hatvány Lajos Ady a kortársak között című könyvében így örökítette meg e napi látogatását: »... vasárnap féltizenkettő- kor mentem hozzá a városli­geti szanatóriumba, de Ady mélységesen aludt. Csak a harmincas szoba küszöbén álltunk és néztük, hogy Ady gyorsan, sűrűn, de egyenlete­sen s látszólag nyugodtan lé­legzik. Nem tudjuk, hogy az ilyesfajta légzés már az agó­niát jelenti. Csak álltunk olt, csak néztük a költőt a taka­ros szanatóriumi szobában, ahogy bezárt pillái mögül is kigömbölyödött szemének nagyszerűen domború golyója és ahogy a párnán magaszto­san fölravatalozva nyugodott. Hajának se híja, se hója; ke­ze a mellén nyugodtan össze­kulcsolva. S ezt mondtuk egy­másnak: Milyen szép! — Magdika, szeretném a ta­nácsát kérni... Ilyenkor karácsony előtt, de máskor is, főként »jelesebb« névnapok idején, rengetegen térnek be a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vál­lalat kaposvári Opera illat­szerboltjába. Sokan tartoznak a törzsvevők közé, s ha va­laki ajándékokat akar vásá­rolni, az a vezetőt, Magdit, Boa Gyulánét keresi. — Szívesen segítek, hiszen ez kötelességem is... S bi­zony akadnak férjek, akik nemigen tudják, milyen színű lakk, rúzs illik legjobban fe­leségük hajszínéhez. No meg a nők sem mind jártasak a férfiaknak leginkább megfele­lő illatszerek kiválasztásában. Tanácsaimat legtöbbször örömmel fogadják, s máskor is jönnek, mert az ajándékkal sikerült örömet szerezniük. Heten dolgoznak ebben ar önkiszolgáló és hagyományos rendszerrel is működő bolt­ban. Az évi 6 milliós tervet teljesíteni, a forgalmasabb napokon ezer vevőt is kiszol­gálni nem könnyű feladat. Sajnos előfordul, hogy a ke­resett import illatszer, kozme­tikai cikk éppen nem kap­ható. — Fölkeltsem? — szólt az ápolónő. — Nem, ne! — fe­leltem ijedten. — Mondja ne­ki, hogy itt voltunk, ha föl­ébred. Ezzel aztán behúztam ma­gam mögött az ajtót. S gond­talanul, az élet gondtalansá­gával, névjegyre fölírtam; »Drága B^ndi! Itt voltunk. Jövünk legközelebb, Ölellek.« Azt hittem, hogy majd jövő vasárnap jöhetek megint...« Kora estétől másnap regge­lig mély álomban, teljesen nyugodtan aludt. Az ápolónő­nek semmi munkája nem akadt; éjszaka hol bóbiskolt, hol varrogatott az ablak mel­letti karosszékben, onnan vi­gyázva Ady Endre halálköze­li álmát. Hétfőn reggel nyolc órakor föl kellett ébresztenie a be­teget, hogy orvosságot adjon neki. A szokásos vizit ideje még nem érkezett el. Ady Endre türelmesen, engedel­mesen lenyelte a gyógyszert, egy szót sem szólt, csak az arckifejezésével mondott kö­szönetét ápolójának. Meg­könnyebbülten a párnájára hanyatlott, és máris aludt to­vább. Tiszta, világos betegszobá­ját a legszelídebb béke hangu­lata uralta. Kevéssel kilenc óra előtt alig észrevehetően nyöszörögni kezdett. Az ápo­lónő éberen fölfigyelt erre is, és megkérdezte, miben segít­het. Ady félálomból válaszol­Erről persze nem ők tehet­nek. Készségesen javasolnak viszont a külföldi cikkek he­lyett valamivel olcsóbb, s legalább olyan jó hazai gyárt­mányú illatszereket, kozmeti­kai vagy testápolási szereket. Éppen tizenöt esztendeje, hogy az egykori Izsák-féle háztartási boltban első éves tanulók vizsgáztatásán vet­tem részt. Az üzlet akkori vezetője — Ha József — ta­va legyintett, hogy köszöni. nincs szüksége semmire. Majd sóhajtott és úgy viselkedett, mintha aludna tovább. Az ápolónő mégis hozzálépett: meggyőződni, valóban álom-e az, amibe elmerült a költő. Ady ekkor már halott volt. A zseni, aki költészetében oly sokat viaskodott a rette­netes halállal, aki oly komor víziókkal élte-érezte át az elmúlás tragédiáját, most egy alig észlelhető sóhajjal bízta magát a Stix hajósára... Költői, gondolkodói jelenV- ségéhez méltó búcsút vett tő­le az ország. A forradalom, a nemzet halottjaként he­lyezték katafalkra a Nemzeti Múzeum előcsarnokában. Ez­rek kísérték utolsó útjára a januári fagyos, havas dél­utánon — ki a Kerepesi úti temetőbe, ahol a főalléban, Jókai Mór mellé helyezték örök nyugalomra. Ady híres — mi több: le­gendás — személyiség volt már életében is, de gondolko­dói nagyságával, költészeté­nek igazi értékeivel viszony­lag kevesen voltak tisztában. Ma is nagyobb a híre, mint az életművéről szerzett isme­retük. Hiába telt el a halála óta idestova hat évtized, még mindig az a feladatunk, hogy utolérjük. Ady Endre életműve nem egyszerűen halhatatlan, ha­nem időszerűen monumentá­lis. Az is marad még sokáig — jó néhány nemzedék szá­mára. önmagát Muszáj-Her- kulesnek nevezve az ember­ség titánja volt. Ebben — az emberség harcos vállalásában, az ezért való erkölcsi bátor­ságban, gondolkodói hősies­ségben — mindörökre idősze­rű marad. (Vége.) pasztáit, régi kereskedő Je­gyezte meg az egyik tanuló felelete, gyors és ügyes mun­kája alapján; — Jó kereskedő lesz, 1» a szakmában marad... A megdicsért tanuló Magdi volt — Ez idő alatt eladói, bolt­vezetői és oktatói tanfolya­mot végeztem, most pedig kétéves marxista középiskolá­ba járok. Hatórásként kezdte a mun­káját még 1959-ben, e bolt elődjében, s maradt ugyanab­ban az üzletben. 1971-től máT ő a vezető. Kiváló dolgozó. Közben férjhez ment, van egy kisfiúk. — Ha a szakmában marad! Nem véletlenül mondta ezt tizenöt esztendeje az akkori vizsgabizottság elnöke. Na­gyon sok megyei és országos versenyen kiváló eredmény-x nyel szerepelt kereskedőta­nuló vált meg már a szak­mától, s dolgozik más beosz­tásban. — Erre nekem is lett vol­na alkalmam. Szüleim gép- és gyorsírónak szántak, nekem a kereskedelem tetszett. Na­gyon megkedveltem, szeretek a vevőkkel foglalkozni, s ha újból pályaválasztás előtt áll- nék, akkor sem döntenék másként. Boa Gyuláné több tanulót nevelt. A szakma szeretetére oktatja őket, s azokat a szak­középiskolásokat is, akik évek óta az Operába járnak gya­korlati foglalkozásokra. Első tanítványa Táncsics Zsuzsa — Babócsai Lajosné — már felszabadult kereske­dő, s hogy milyen szakmun­kás, azt jelzi: a vállalat ve­zetői most őt jelölték ki ta­nulófelelősnek. A nyáron az Opera illat­szerbolt két újabb tanulója, Miklós Vera és Takács Má­ria vizsgázott. A vizsgabizott­ságba meghívták Boa Gyulá­nét is. örült, mert tanulói si­kerrel szerepeltek. — Ügyes mindkét kislány. Udvariasan foglalkoznak a vevőkkel, a pénztárban vagy az árurendelésnél egyaránt nagy felelősséggel, szakérte­lemmel dolgoznak — szól Boáné. S mit mondhatna még mást. mint amit tizenöt éve róla is megjegyeztek: — Jó kereskedők lesznek, ha a szakmában maradnak! Szalai László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents