Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-13 / 267. szám
Olajkatasztrófák a tengereken 1967 tavaszán, tíz évvel ezelőtt történt a Torrey Canyon tankhajó borzalmas hatású katasztrófája. Tíz évre rá, 1977 tavaszán volt az Ekofisk tengeri mélyfúrási övezetben egy nagyarányú olajkiömlés, amelyet több napi megfeszített munka után tudtak csak megfékezni. A két dátum között is történt néhány szomorú esemény: 1969 januárjában Santa Barbara partjai mentén egy hibás olajfúrási manőver következtében 4000 tonna nyersolaj ömlött a tengerbe és szennyezte be a kaliforniai partokat. 1975 végén a Me- tulla nevű holland tankhajó elsüllyedt a Magellán-szoros- ban és 50 000 tonna olaj öni- lött a vízbe. A Berge Istra nevű tankhajó Szumátra partjainál 270 000 tonna olajat juttatott a tengerbe egy katasztrófa következtében. 1976- ban Franciaország partjainál két tankhajó-katasztrófa zajlott le. % oóafnab't Költözik a templom 2E B l\l Pompejit is felülmúlja Oplonfi kincsei Pontosan 1888 éve nyoma veszett egy gazdag városkának. Oplonti volt a neve. Az időszámításunk utáni 79. év augusztus 24. napján eltűnt a Vezúv láva- és hamurétegei alatt. A szomszédos helységekben, a világhírű Pompeji- ben és Herculaneumban immár 200 éve végeznek ásatásokat, Oplontiban azonban csupán tíz éve merült először a földbe a régészek ásója. Az elmúlt évtizedben olyan kincsek kerültek napvilágra, amelyek gazdagság és szépség tekintetében a pompeji leletet is túlszárnyalják. Régóta tudják már, hogy Oplonti létezett. Késő római kori katonai térképek középkori másolatain nagyobbnak tüntették fel a várost, mint például Pompejit. Alfonso de A világ legkisebb papírgyára A képen látható 70 éves müncheni férfi hét év alatt, mintegy 16 ezer órányi munkával készítette el egy régi, bezárásra és lebontásra ítélt papírgyár 1:100 léptékű tökéletesen működő modelljét. Az idős mesterember saját kezűleg alakította ki a gépek és berendezések több mint 4000 kis alkatelemét. Most, hogy elkészült, iskoláknak, kiállításoknak és múzeumoknak adja kölcsön a kis remekművet. • Gépesített hipnózis A hipnózist már jó ideje megfosztotta ködös misztikumától a tudomány. A hipnotizőrnek régebben titokzatos képességeket tulajdonítottak, amelyek segítségével a hipnotizált személyre át tudta vinni akaratát. Nem lenne helyénvaló azt állítani, hogy a ' hipnózis összes idegélettani kérdéseit már minden részletében ismerik a tudósok, de a titokzatos varázserő lehetőségét már régen megcáfolták. Vagyis nem kizárólag a hipnotizőr szúrós tekintetétől merül álomba a médium, lehet embereket úgy is hipnotizálni, hogy a hipnotizőr átlátszatlan, sűrű függöny mögött tartózkodik és sohasem találkozik a hipnotizált személlyel. ^ Néhány évvel ezelőtt az a hír kelt szárnyra, hogy amerikai kutatók kidolgozták a lelki betegségek kezelésére szolgáló hipnózis* televízió útján való véghezvitelét. A gyakorlatban ez úgy valósult meg a kísérletek során, hogy a hipnotizőr a tv-kamera előtt adta meg utasításait és a betegek — akik egy másik helyiségben a képernyőn figyelték a hipnotizőrt — transzba estek. Később kiderült, hogy az úgynevezett hipnoszuggesz- tív gyógymódnak televízió útján való alkalmazása csak a gyógyító eljárás bizonyos szakaszaiban és meghatározott feltételek mellett lehetséges. Egyébként — mondják a kutatók — maga a televízió is szuggesztív eszközökkel és célokkal dolgozik: a besötétített szoba, a mozdulatlan ülés, a képernyőre irányított merev tekintet, mind olyan körülmény, amely megnyitja az ember befolyásolásának, bizonyos fokú hipnotikus állapotba kerülésének lehetőségeit A hipnoszuggesztív gyógy- eljárás azonban ennél jóval többet akar elérni: a beteg részlegesen alvó, szendergéses állapotát. Ilyenkor a nagyagykéregben izgalmi góc keletkezik, mely körül kiterjedt gátlás lép fel. A hipnózisnak ez az állapota csak akkor valósul meg televíziós közvetítés segítségével, ha a hipnotizőrrel már megfelelő erősségű kapcsolat alakult ki és nem a hipnotikus eljárás kezdetéről, hanem folytatásáról van szó. A hipnózishoz sokszor csupán hanghatás is elégséges. Ezen az alapon a »magneti- kus hatalmú« hipnotizőröket gépekkel helyettesíti a tudományos gyakorlat. Egyes gyógyintézetek kezelőszobáiban egyszerre 15—20 beteget is hipnotizálhatnak a magnószalagra vagy lemezre fölvett — többnyire monoton tartalmú — szöveggel, amelyet hangszórók sugároznak. Franciscis professzor, az ásatások vezetője megtalálta Oplonti nevét ezen a térképen és keresni is kezdte a mai Torre Annunziata városban, nem messze Nápolytól. Kiderült, hogy Oplonti pontosan á modern város sűrűn beépült központja alatt nyugszik — nem könnyű kiinduló helyzet egy régész számára. Egész Itáliában nem ástak ki még olyan nagy és gyönyörű luxusvillát, mint itt. Eddig több ezer négyzetméterét tárta fel a régészcsoport. Az 56 méter hosszú, 30 méter széles római villa (külső falai eredetileg négy méter magasak voltak) hat méter vastagságú láva- és hamuréteg alatt fekszik. A klasszikus stílusú épület központjában 10x15 méter méretű atrium van, kettős oszlopsorral az egyik végén. Csaknem valamennyi belső falat freskók, festmények borítottak. Mintha éppen most festették volna egyi- küket-másikukat. Oszlopokat, ajtókat, vázákat, virágfűzére- ket, pávákat ábrázolnak térperspektívában. Oplontiban csak gazdag emberek élhettek. Itt nem voltak szatócsok, kézművesek, utcalányok, mint egykor Pompe- jiben, ahol létezésük oly sok bizonyítékát találták meg. Meglepetésre halottakat sem találtak Oplontiban. Ennek az a valószínű oka, hogy Oplonti egészen közel fekszik a tengerhez és az ott élt gazdag családoknak sok hajójuk, csónakjuk volt. Röviddel a Vezúv kitörése után urak és rabszolgák a tengerre szálltak — és megmenekültek. Claudius császárról tudják, hogy valahol Nápolytól délre nyári villája volt. Talán éppen az a pompás épület, amelynek maradványait már feltárták. Sajnos, a további ásatás nagy nehézségbe ütközik, mert Torre Annunziata főutcája éppen ferdén átszeli a villát. Jelenleg nincs kilátás a főutca áthelyezésére. A legfőbb akadálya ennek egy egykori tésztagyár, amelyet éppen a legértékesebb régészeti leletek fölé építettek. Torre Annunziata egykor a világ »makaróni-fővárosa« volt, tésztákészítői azonban régóta munkanélküliek — a gyár leállt. Egy római újság nemrégiben ezt írta: »Csákányt kell fogni a tésztagyárra és tovább kell folytatni az értékes régészeti leletek kiásását. Családok százainak lehet majd munkát és kenyeret adni, ha a szegény Torre Annunziata (65 ezer lakos) turistalátványosság lesz.« Ezt reméli Alfonso de Franciscis professzor is — és az antik művészet valamennyi csodálója. (A Delta cikke alapján.) Az észak-csehországi Most városának a képen látható 16. századbeli temploma , sokáig csak arról volt nevezetes, hogy az európai késő gótika egyik legszebb alkotása. Ma már csak azért is megcsodálják, mivel ez a legnagyobb kőépítmény a világon, amelyet sikerült csaknem 850 méterre eltolni az eredeti helyéről. A becses műemléknek azért kellett »meghálrálnia«, mert alatta nem egészen 30 méteres mélységben hatalmas mennyiségű — mintegy százmillió tonnányi — kiváló barna szenet találtak, melynek a kiaknázásáról nem lehetett lemondani. A 60 méter hosszú, 30 méter széles, mintegy 12 ezer tonna súlyú templom elköl- töztelését a 32 méter magas torony gondos lebontásával kezdték, hogy az új helyen eredeti szépségében építhessék újjá. A templom áttelepítésének bonyolult művelete azzal kezdődött, hogy a boltozatot acélszerkezettel erősítették meg, és kívülről az egész épületet vasbeton koszorúval vették körül, majd az alapjaitól elválasztva kissé felemelték, és 43 speciális, hidraulikus egységekkel ellátott szállítóvázra helyezték rá. Ezek négy hatalmas acélsínen mozdulhattak el. Az elmozdítást és a szállítást központilag irányították. A haladási sebesség nagyon lassú volt, átlagosan 2—3 centiméter percenként. Éjjel- nappal folyamatosan mozgásban volt az építmény, és végeredményben 646 óra — csaknem 27 nap — alatt ért célba. A mozaik művészete A mozaikban a szín az uralkodó, elsősorban a színérzékhez szól. Születése idején a mozaik csak tetszeni akart, díszíteni, a helyiséget megszépíteni. Művészei kezdetben szőnyeghatásra törekedtek. Olyannyira szőnyegnek tekintették, hogy például a hadba szállt római hadvezérek sátrukhoz hordozható mozaikpadlót készíttettek. Rómában a mozaikkal való díszítés valóságos szenvedéllyé vált, divatőrületté, mely alól egy tehetősebb ember sem vonhatta ki magát. A mozaik a bizánci művészetben élte igazi virágkorát, tfj anyagokat kerestek és taEurópal Élőlény a Szovjetunióban Európa iegimpozánsabb vadja a kiveszőfélben levő bölény. Az első világháború után Eurázsiában a szabad természetben az eurázsiai bölény mindkét élő alfaja kipusztult. Kizárólag állatkertekben maradt fenn néhány síkföldi, valamint hegyi bölény. A zoológusok azonban ösz- szefogtak a bölény megmentésére. Erinek köszönhető, hogy napjainkban- Európában az állatkertekben nyilvántartott 50 bölényen kívül Lengyelország és a Szovjetunió hatalmas kiterjedésű erdőségeiben már ismét élnek és szaporodnak a bölénycsordák. 25 éven belül már néhány ezer példányban él majd ez a nemes vad Európában, a neki legmegfelelőbb helyeken. Észak-Amerika füves pusztáin 150 évvel ezelőtt még milliószámra voltak préribö- lények. A múlt század végére azonban a fehér telepesek lőfegyvereikkel gyakorlatilag kipusztították őket. Millió- számra lőtték ki ezeket az állatokat, amelyek csordáit addig csak a kemény hidegek, a préritüzek és a kezdetleges fegyverekkel vadászó indiánok ritkították, enyhe mértékben. száz üzletember: A film zenéjét album- és disco-változat- ban is kiadták — kétmillió példányban; hirtelen fölfedezték a könyvet is, amelynek alapján a szöveg készült, s rövid időn belül hárommillió darab fogyott el. Ez persze még mindig csak a megszokott karrier lenne. Megjelentek a játékboltokban a Star Wars kifestőkönyvek, a türelemjátékok, a két »emberi« robothős, Threeplo és Artoo (amolyan Stan- és Pan-szerű figurák), félhúzható kivitelben láthatók a kirakatokban, megvásárolható a filmben szereplő űrhajó és rakétaautó, az egyik hős »rohamosztagosai« vigyázzba állnak a polcokon. A farsangi álarcosbálok előreláthatóan teljesen ennek a filmnek a jegyében zajlanak majd le, de árulnak Star Wars rágógumit, üdítő italt, termoszpalackot, emlékjelvényt, ékszerpámát. S mi több, már Népszerűbb lett, mint a Fehér cápa, százmilliókat hozott már eddig is, elöntötte Amerikát: a Star Wars izgalom. Tévéfilmsorozatról van szó, amely idegen csillagok közötti háborúkról mesél. Nem kell megijedni, semmi közük a valósághoz: leányrablás és a hős egyik csillagról a másikra menekíti az ifjú, szép hölgyet, marcona csapatok vonulnak a Tejúton át, robotok bohóc- kodnak emberként — szóval kaland, mese, ravasz technikai trükkök, szörnyetegek és rokonszenves daliák, akik mindig csak győznek. Az eredetileg szokványosnak induló tévésorozat készítői csodálkozva látták, milyen frenetikus sikert arat a művük. A 20th Century Fox filmgyár éppen csődöt akart mondani, de ezzel a produkcióval hirtelen kikerült a csávából. A lehetőségeket fel- imerte azonban még néhány a sorozat második része is készülőben van, mert mindenki izgatottan várja, mi lesz a sorsa Leia Organa hercegnőnek, akit az első sorozat utolsó jelenetében sikerült megmenteni a halálcsillagról... Talán nem is olyan rejtélyes, miért menekülnek oly szívesen az amerikai tévénézők a csillagmesébe. A természetes és a világon minden emberben megtalálható mesevágyon kívül ennek az az oka, hogy már unják a tényleges, a földi fegyverekről szóló tévéműsorokat, amelyek azt próbálják bizonygatni nekik, milyen nagy szükség van új és újabb rakétákra és bombákra. S hogy miért menekülnek éppen olyan történet világába, amely■ ugyancsak háborúról szól? Mert tudják, hogy ez a háború sohasem tör kt T. I. láltak: kis kő, gyöngyház, márvány stb. kockákat, amelyeket réz- és krómoxidok- kal színeztek, s így érték el az árnyalatok megdöbbentő sokféleségét, könnyedségét. Fejlődött a mozaikrakó technika is. Az ókorban a mozaikkészítés művészei nedves vakolatrétegbe ágyazták a kockákat, s minta alapján másolták le a mozaikot. Bizáncban nagy gonddal készítették elő a mozaik helyét: a felületet kalapáccsal szemcsézetté tették, majd megnedvesítették, és cementréteget helyeztek rá. Az ábrázolandó jeleneteket előrajzolták. Az előrajzolt részről leszedték a cementet, helyére friss habarcsréteget öntöttek, melybe a művész egymás után nyomkodta be a mozaikkockákat. Többnyire világszerte ma is a római és a bizánci technikát alkalmazzák a mozaikkészítők. Képünkön; Készül a mai mozaik. / SZTÁR LETT A STAR
