Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-10 / 264. szám
1 V Egyre élesebb a harc az új SÁLT-egyezmény körül Négy szenátor vizsgálatot követel Heltai András, az MTI tudósítója jelenti Washingtonból: ■ I Az amerikai kormány és eery es törvényhozási körök között mind élesebb harc bontakozik ki az új SALT-egyez- mény körül. A küzdelem módosíthatja a SALT kérdéseiben eddig elfogadott amerikai álláspontot, megnehezítheti a szerződés megszületését, illetve washingtoni törvénybe iktatását. A Carter-kormány a napok- | ban tájékoztató kampányba kezdett. A Fehér Ház, a kül- ügy- és a hadügyminisztérium vezető munkatársai informálják a sajtó kiválasztott hangadóit: miért módosította az Egyesült Államok kormánya év eleji — egyoldalú előnyök szerzésére irányuló — állás- ponjtát a SALT kérdéseiben; miért szükséges és hasznos az egyezmény, amelynek részleteiről előrehaladott tárgyalásiak folynak a Szovjetunióval. A belső tájékoztatókról nyilvánosságra került részletek tanúsága szerint a leendő egyezmény a két nagyhatalom hadászati erőinek lényegi egyenlőségén alapul. A washingtoni hivatalos álláspont az, hogy az Egyesült Államok előnye (számban, tűzerőben) a hadászati fegyverek egyik fajtájánál kiegyenlíti a szovjet előnyt más területen — és fordítva. Ugyanakkor a leendő egyezmény nem akadályozná meg, hogy szükség szerint korszerűsítsék az amerikai hadászati fegyverzetet, amire egyébként az első költségvetési kereteket is biztosították már. Egyidejűleg — Henry Jackson szenátor vezetésével — kibontakozott az amerikai katonai erőpolitika híveinek támadása is a SALT körvonalazott feltételei ellen, Cyrus Vance külügyminiszter ismételten zárt ülésen tájékoztatta a szenátus Jackson vezette hadügyi albizottságát a tárgyalások állásáról. A szigorúan bizalmas részletek kisvártatva kiszivárogtak a sajtóba, így a kormány bel- és külpolitikailag egyaránt kínos helyzetbe került. »■Mint ismeretes, Jackson szenátor munkatársáit gyanúsítják a bizalmas részletek közzétételével. Vance külügyminiszter elutasítja az ilyesfajta kiszivárogtatásokat — közölték az MTI tudósítójával illetékes kormányforrásból. Az ehhez a forráshoz közel álló körök elismerik, hogy Jackson szenátor a kongresz- szus konzervatív köreinek hangadója, a fegyverkezési kérdések befolyásos szakértője, de kétségbe vonják, hogy állásfoglalásaival meg tudná változtatni a SALT-tárgyalá- sokon eddig elfoglalt amerikai álláspontot.« Lehetséges, hogy a SALT-feltételek bírálói immár túllőttek a célon — vélte az idézett kormányforrás. Az utóbbi véleményt alátámasztja, hogy John Culver demokrata szenátor a héten nyíltan Jackson szenátor munkatársait vádolta a tit„Energiacsata” Washingtonban kos SALT-részletek közzétételével. A történteket a tárgyalások szabotálásának nevezte, majd — négy demokrata szenátor társával egyetemben — követelte: indítsanak vizsgálatot az ügyben és tegyék át a SALT kérdéseit a Jackson-féle bizottság hatásköréből más testülethez. Harold Brown hadügyminiszter újabb zárt ülésen tájékoztatta a SALT-ról Jackso- nékat. Míg a Pentagon (név említése nélkül) ugyancsak bírálta a célzatos indiszkréciót, Jackson azt állította: semmi nem került nyilvánosságra, ami veszélyeztetné a nemzetbiztonságot. A szenátor, akinek 1974-ben oroszlánrésze volt a szovjet—amerikai kereskedelmi egyezmény megtorpedózásában (s ezzel az enyhülési politika lefékezésében), ragaszkodik bizottsága szerepéhez, s ezt a kormány kénytelen tudomásul venni. A hivatalos cáfolat ellenére sem lehet elvetni a lehetőséget, hogy a Jackson vezette, képviselte erők megnehezítik, késleltethetik a SALT megállapodást. Madrid Tüntetésre készül a szélsőjobb Nem lehet megtartani a tervezett gyászmisét november 20-án, Franco halálának második évfordulóján az Elesettek Völgyének bazilikájában, mert az évforduló vasárnapra esik, s az erre a napra előírt liturgia kizárja a gyászmise megtartásának lehetőségét A szélsőjobboldali Fuerza Nueva (Üj Erő) nevű párt emiatt engedélyt kért hogy november 20-án emléktüntetést tartson Madridban a királyi palota előtti téren. A kezdeményezéshez más szélsőjobboldali szervezetek is csatlakoztak. Még nem ismeretes, hogy a madridi kormányzó engedélyezi-e az összejövetelt. (MTI) Kilenc Phantom támadott Izrael újabb provokációja Dél-Libanon ellen Carter megpróbálta James Carter amerikai elnök országos rádió- és tv- beszédben próbált nyomást gyakorolni a törvényhozásra — annak érdekében, hogy fogadja el a kormány energiatakarékossági terveit. Az elnök, aki az "energiacsata« miatt lemondta e hó végére tervezett körútját három földrész kilenc országában, ismét az amerikai gazdaság, a nemzetbiztonság kulcskérdésének minősítette az olajjal és a földgázzal való takarékoskodást. Az Egyesült Államok ma háromszor annyi energiahordozót importál, mint tíz évvel ezelőtt, és a külföldi olajra idén 45 milliárd dollárt költ. — Ennek tudható be, hogy az ország külkereskedelmi mérlege az idén 25 milliárd dolláros hiánnyal zárul. Az amerikaiak pazarló energiafogyasztása jelentős tényező az olaj világpiaci árának állandó emelkedésében — mondotta az elnök. Carter szerint az a tény, hogy az Egyesült Államokban fölhasznált olajnak immár Tájékoztatjuk a t. vásárlókat, hogy az előfordult tűzesetek miatt, az MSZ 9943-77 sz. új szabvány előírásainak megfelelően benzinkútjaink november I-lől műanyag kannába benzint nem szolgáltatnak ki Továbbra is kiadunk műanyag kannába gázolajat és háztartási tüzelőolajat. csaknem a fele külföldről származik, veszélyezteti a nemzet biztonságát. (Mint ismeretes: elsősorban épp arab országok olajkincse áll a közel-keleti rendezésre törekvő, Izraelt tárgyalásra szorító amerikai politika hátterében.) Az elnök ismét élesen bírálta az amerikai olaj- és gázmonopóliumokat — föltehető- leg abban a reményben, hogy ily módon támogatást szerez a közvéleménytől a kormány mindenkinek kedvezni akaró tervéhez. A javasolt program megengedné az újonnan feltárt olaj és földgáz magasabb árát, de tiltaná a további, általános áremelést, amelyet a monopóliumok igényelnek. Carter szerint az utóbbi igények kielégítése 1985-ig 70 milliárd dollár többletkiadást jelentene a fogyasztóknak. Az elnök egyébként jelezte, hogy »népi« törekvései .jegyéten a jövőben is a lakossághoz fordul majd országos kérdésekben. Az izraeli tüzérség a múlt éjszaka 175 milliméteres ágyúkkal lőtte Dél-Libanon határ menti településeit köztük Tyr városát és a Palesztinái menekültek több táborát. A hadműveletekbe hajnalban bekapcsolódtak az izraeli légierő vadászgépei is. Begin izraeli kormányfő megtorló intézkedésnek minősítette az akciót — azt állítva, hogy kedden reggel Dél- Libanon területéről rakétatámadás érte Naharija izraeli várost és hogy a lövedékek egy embert megöltek, ötöt pedig megsebesítettek. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma még kedden este "mérsékletre« szólította föl a feleket, figyelmeztetve arra, hogy a szeptember 26-án érvénybe léptetett tűzszünet igen súlyos veszélybe kerül. Az izraeli légierő szerdai támadása két órán át tartott; kilenc Phantom típusú vadászbombázó Tyr város környékén Palesztinái menekült- táborokra és más célpontokra dobta le bombaterhét. A libanoni kormány rendkívüli ülést tartott, hogy megvitassa az izraeli agresszió nyomán kialakult dél-libanoni helyzetet. Tel Avivban tartott sajtó- értekezletén Gur tábornok, izraeli vezérkari főnők kijelentette: "rendkívül elégedett a bombázás eredményeivel«. Weizman hadügyminiszter pedig közölte, hogy érvénytelennek tekinti a — szeptember 26-án életbe lépett — tűzszünetet. A WAFA palesztinal hír- ügynökség közlése szerint a légitámadás idején izraeli ha- dihaiók hatoltak be Libanon felségvizeire, és ágyúikkal dél-libanoni célpontokat lőttek. A togói puccskísérlet háttere Londoni sajtóértesülések szerint egy kanadai fegyver- kereskedő és egy angolok vezette nemzetközi zsoldoskiilö- nítmény állt a togói elnök ellen szőtt októberi merényletSajtószemle A Die Wahrheit Abraszimov válaszáról Somogyi Néplap "Világos válasznak« minősítette a nyugat-berlini Die Wahrheit Pjotr Abraszimov berlini szovjet nagykövetnek a Der Tage »Spiegelben vasárnap megjelent — nagy feltűnést keltő — nyilatkozatát. "Mindazoknak, akik az utóbbi hetekben semmit, de semmit sem hagytak ki, hogy aláássák, semmibe vegyék, figyelmen kívül hagyják, megsértsék a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú egyezmény betűjét és szellemét.« A Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt lapja hangoztatja: "Elriasztó mértéket öltöttek e város kormányzó polgármesterének nyilatkozatai, amelyek Nyugat-Ber- lint a szövetségi köztársaság tartományának minősítik; azok az intézkedések és nyugat-berlini találkozók, amelyek a város státuszát közvetlenül vagy közvetve megsértik, s a CDU-vezetés provokatív kitörései Lorenz tői Lummerig, akik Nyugat-Ber- lint és polgárait vissza szeretnék terelni a hidegháború lövészárkaiba. De városunk minden reálisan gondolkodó ereje számára világos: ez az erőfitogtatás nem vezethet jóra, hanem csak újabb bonyodalmakhoz vezethet. A Die Wahrheit hangsúlyozza: az 1971-ben megkötött négyoldalú egyezmény »nagy előnyöket hozott« és »nagy lehetőséget teremtett, hogy Nyugat-Berlin a béke konstruktív eleme legyen Európában. S éppen e magasztos és nemes célnak mindent alá kell rendelni«. Az Abraszimov-nyilatko- zatból levonandó végkövetkeztetést a lap abban látja: »épp ideje, hogy a négyoldalú egyezmény és annak fő rendelkezése alapján, amely szerint Nyugat-Berlin nem része az NSZK-nak s nem kormányozható általa, normális kapcsolatokat teremtenének Nyugat-Berlin számára Nyugat és Kelet felé egyaránt, s határozottan szembehelyezkednének a konfrontációra irányuló minden kísérlettel«. t kísérlet hátterében. Az angol külügyminisztérium azonban megneszelte a tervet, és bizalmas értesítésével — angol lapok szerint — föltehetőleg hozzájárult a puccskiséflet meghiúsításához. A Daily Express és a Guardian egy zsoldosjelölttől — Angliában — úgy értesült, hogy egy gazdag kanadai fegyverkereskedő több tízezer dollárt fektetett az államcsíny- kísérletbe. Olasz, amerikai, kanadai és angol zsoldosokból álló 12 tagú kommandót szervezett, és fejenként tízezer dollárt ígért nekik. A zsoldosok Vezére David Davidson és John Pace volt (mindketten az angol légierő Észak-írországban is tevékenykedő, hírhedt rohamosztagainak, az SAS-nak volt tagjai). Gnassingbe Eyadéma togói elnök tervezett meggyilkolása után egy másik zsoldoskommandó repült volna Togóba — a i?gói királyi család egyik tagjával, hogy átvegye a hatalmat A merényletet október 15- én akarták végrehajtani, a togói kormány azonban már 13-án közölte, hogy leleplezte az összeesküvést és köszönetét mondott bizonyos "baráti országoknak« a hasznos in- formáriókért. Az angol külügyminisztérium szóvivője elismerte, hogy október elején tudomást szereztek a merénylettervről, de bővebb felvilágosítással nem szolgált. A második lépcsőben Togóba utazó zsoldoskülönítményt az osztrák rendőrség elfogta, kihallgatta, majd visszatolon- colta Angliába.  nagy hajtóvadászat "•Huszonkétszer igazoltatták, vizsgálták meg a személyi igazolványomat és a gépkocsimat, amíg Bremen- havenból ideértem« — büszkélkedett Wiesbadenben a sajtó képviselői előtt a »nagy razzia« első napján Hans- Georg Fuchs, a szövetségi bűnügyi hivatal szóvivője. Tizenhatan vannak azon a körözési listán, amelyet . azonnal közrebocsátottak, amint Schleyer holttestét megtalálták, és már nem kellett attól tartani, hogy a rendőri intézkedések a gyáriparos életét veszélyeztetik. A rendőrségnek volt ideje fölkészülni a nagy hajtóvadászatra: hat hét telt el azóta, hogy Kölnben meggyilkolták a kísérőket és elrabolták Schleyert. Húszperces tv-filmet készítettek a keresett személyekről, hárommillió példányban nyomtatták ki a fényképüket tartalmazó körözési felhívást, s jóelőre kijelölték azokat az ellenőrző pontokat, amelyet a rendőrség megszáll majd, ha üt az óra. A rendőrségnek — bár sikerként igyekeznek feltüntetni, hogy »pontosan megállapították a kölni merényletben részt vevő személyek ikilétét« — egy cseppet sem volt nehéz dolga. A keresett személyeket évek óta ismerték mint a Baader—Meinhof banda tagjait; évék óta körözik is, csak éppen elfogni nem sikerült még őket. Különös buzgalommal vesz részt az akcióban a nyugatnémet alvilág, amely — éppúgy, mint a túlhajszolt, csaknem éjjel-nappal szolgálatban tartott rendőrök — rendkívül nehéz napokat él át. A szüntelen igazoltatások, razziák nyomán ezrével kerülnek rendőrkézre azok a kisebb-nagyobb csirkefogók, 'akik eddig sikeresen elkerülték a törvény őreit. Csak Bajorországban több mint 700 körözött személyt tartóztattak le: rablókat, betörőket, tolvajokat, leánykereskedőiket, akik már régóta szerepeltek a körözési listán. »Egy lopott televíziót sem lehet már az orgazdához szállítani« •— méltatlankodott az egyik rajtakapott tolvaj, amikor kinyittatták vele gépkocsija csomagtartóját... Mindenesetre alig van ezekben a napokban rablás, betörés, gépkocsilopás, s aki ivott, semmiképpen sem ül volánhoz, mert a. nagy hajtóvadászat miatt csaknem biztosan rajtavesztene. . Kislexikon Mexikó Eszak-Amerika délnyugati részén található az 1 972 546 négyzet- kilométer területű, 56,3 millió lakosú — 31 szövetségi államból és egy területből álló — Mexikói Egyesült Államok. A népesség 55 százaléka mesztic, 29 százaléka indián, 15 százaléka kreol, egy Százaléka egyéb nemzetiségű. Mexikó területén már az ősidőkben fejlett civilizációjú indián törzsek (tolték, azték, maya stb.) éltek. A spanyolok 1517—1521 között gyarmatosították. Hosszú felszabadító háború után 1821-ben nyerte el függetlenségét, s az 1824-ben elfogadott alkotmány nyilvánította Mexikót szövetségi köztársasággá. Az Egyesült Államok mexikói behatolása 1845-ben kezdődött; a hódító háborúkat az amerikai tőkebefektetések követték. A parasztság 1910-ben kibontakozó burzsoáellenes mozgalmának eredményeként 1917-ben új, haladó alkotmány született. Az ország a második világháborúban a Hitler-eilenes koalíció oldalán harcolt. A világ politikai erőviszonyainak megváltozása, a latin-amerikai nemzeti felszabadító mozgalmak lehetőséget teremtettek arra, hogy Mexikó már az Egyesült Államoktól való függetlenebb kül- és belpolitikát folytasson. Tagja az Amerikai Államok Szervezetének és a Latin-Amerikai Szabadkereskedelmi Társulatnak is. Mexikó Latin-Amerika legfejlettebb agráripari állama. A gazdaságban viszonylag jelentős az állami tulajdon ; a hazai pénzügyi oligrchia mellett azonban a külföldi (amerikai, NSZK-beli, japán, olasz és francia) tőke is számottevő. Több mint 1700 vállaAz alvilág alig várja, hogy csendesebb, nyűgöd tabb napok következzenek, vagyis elfogják a terroristákat. Ezenkívül a minden egyes banditára kitűzött 50 ezer — összesen 800 ezer — márka jutalom, is izgatja a fantáziájukat. Sok szerencsevadász egyenesen képzelődik. Így történt például, hogy többen is látni és fölismerni vélték Belgiumban, Antwerpen mellett az egyik terroristát. A belga rendőrség segítségével hamarosan megtalálták a keresett személyt... Csak éppen nem a terrorista lány volt, hanem egy "feltűnően csinos, fiatal hölgy«, akinek a hajviselete hasonlított a keresett személyére ... Az NSZK határain igazoltatnak, a repülőtereken pedig aprólékosan motoznak is. Két-három órát kell állniok az autósoknak a határokon, s előfordul, hogy a munkából alaposan elkésnek, mert éppen bekerültek egy razziába. Tény, hogy az NSZK 60 millió állampolgára egyelőre fegyelmezetten tűri ezeket az akciókat, mert szeretné, ha a bűnösök elnyernék büntetésüket. De az is tény, hogy a hangulat egyre nyugtalanabb. A nagy fölhajtás ugyanis nem tudja felejtetni a mulasztásoknak azt a sorozatú1-, amelyet a rendőrség a terrorizmus elleni harcban és közvetlenül a kölni merénylet után elkövetett Ezenkívül pedig lehetetlen nem észrevenni, hogy a fölzaklatott hangulatban egyre kevesebbet érnek azok a szabadság- jogok, amelyeket az NSZK törvényei biztosítanak. Félő, hogy a nagy rendőri akció például szolgál majd a későbbiekben a társadalmi haladásért küzdő emberek elleni hajtóvadászatokra. Ami pedig a, terroristákat illeti: egyelőre bottal üthetik a nyomaikat. A rendőrség szerint — és ez valószínűnek látszik — valahol külföldön kerestek menedéket, »amíg elül a vihar«... Az sem volna azonban meglepő, ha egyszer kiderülne: egész idő alatt mégiscsak az NSZK-ban tartózkodtak. Hiszen ma már köztudott, hogy az emberrablási dráma hat hete alatt a már akkor is keresett terroristák ki-be jártak a határon. S ezt az sem feledtetheti el, hogy a nagy hajtóvadászat során 60 millió nyugatnémetnek újra és újra elő kell vennie az igazolványait. P. I. lat részben vagy teljesen külföl- di tulajdonban van, 167 amerikai monopóliumnak vannak itt leány- vállalatai. A nemzeti jövedelem 27 százalékát a feldolgozóipar, 15,7 százalékát a mezőgazdaság, 3,6 százalékát a bányászat és a kőolajipar, 3,9 százalékát az építőipar adja. (Az ipar a bruttó nemzeti termék 35 százalékát adja.) Az energiamérleg alapja az olaj, a múlt évi termelés 46 millió tonna volt. Az ásványkészlet fokozott kitermelése mellett Mexikóban figyelmet fordítanak újabb lelőhelyek fölkutatására is. Az ország kő- olajtartalékai a világon a legnagyobbak közé tartoznak. A mezőgazdaság legfontosabb termékei: a kukorica, a bab, a búza, a gyapot, a cukornád és a dohány. A részleges földreform ellenére a földek zöme a nagybirtokosok kezében van. Az ezer hektárnál nagyobb gazdaságokhoz az összes gazdaság egy százaléka és az összes földterület 55 százaléka tartozik. Megtalálható a szántóterületek, legelők és rétek közösségi tulajdona, az »-ejidó-*« is. A külkereskedelem a hatalmas belső piac következtében kisebb jelentőségű. Az ország legfontosabb kiviteli cikkei: a gyapot, a cukor, a kávé, a hús, a gyümölcs, a kén, a kőolaj, a horgany és az ólom. Importjában a beruházási javak játsszák a fő szerepet.
