Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-05 / 261. szám

Elfoglalták a Téli Palotát Könyvek a nagy évfordulóra Ä Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 60. évfordulója alkalmából a magyar könyv­kiadás sok rangos politikai, szépirodalmi, képzőművészeti kiadvánnyal kapcsolódik az ünnephez. A Kossuth Könyvkiadónál látott napvilágot Lenin Az Októberi Forradalomról című kiadvány. A gyűjtemény Le­ninnek azokat a munkáit, be­szédeit, beszámolóit, cikkeit tartalmazza, melyek az októ­beri forradalom első öt év­fordulójával kapcsolatban hangzottak el, Illetve íród­tak. Évfordulós kiadvány Le­nin Összes Műveinek ezekben a napokban napvilágot látó 50. és 51. kötete. Az. előbbi Le­nin 1917 októbere és 1919 jú­niusa közötti levelezését tar­talmazza, míg a másik kötet az 1919 júliusa és 1920 novem­bere — tehát az intervenció és a polgárháború — közötti időszakból származó leveleket és táviratokat. Az 51. kötetben szerepel egy Kun Bélához írt levél és más magyar vonat­kozású írás is. A kötet kü­lön érdekessége, hogy 620 do­kumentuma közül 562 most jelenik meg először gyűjtemé­nyes kiadásban. Az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gon­dozásban jelentette meg a Kossuth a Lenin-életrajzot; a vaskos kötetet 28 oldal kép­melléklet egészíti ki. Világhí­rű könyv a most ismét nap­világot látott Tíz nap, amely megrengette a világot, John Reednek, a nagyszerű ameri­kai újságírónak a tollából. Kiállításában is pompás al­bum A Nagy Október, a for­radalomnak dokumentumok­kal, sajtóanyaggal, visszaem­lékezésekből vett részletek­kel, fényképekkel és filmhír­adó kockáival illusztrált kró­nikája. Szerzője és összeállí­tója A. P. Nyenarokov törté­nész átfogó képet ad az 1917-es oroszországi forrada­lom kiszélesedéséről és győ­zelméről, érzékeltetve a hő­sies napok különleges légkö­rét. Átdolgozott és bővített .kiadásban látott napvilágot az Így látták a kortársak, jnagyar írók, költők, publicis­ták visszemlékezéseivél. (ösz- szeállította és az összekötő­szöveget írta dr. Remete Lász­ló.) Díszkiadásban is napvi­lágot lát a Tanúságtevők nép­szerű sorozatának új kötete, mely a magyar internaciona­listáknak az orosz forrada­lomban és polgárháborúban való részvételéről (1917—1922) szól. Sugaras október címmel versantológiát jelentetett meg a kiadó szavalóknak. Ünnepi kiadvány Kádár Já­nos Internacionalizmus — szolidaritás — szocialista ha- zafiság című gyűjteményes kötete. Az ebben közölt írá­sok, beszédek megvilágítják a szocialista hazafiság mai tar­talmát és az erősítésével kap­csolatos sokrétű feladatokat is. Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának a gaz­dasági kérdésekkel foglalko­zó beszédeit, beszámolóit, elő­adásait tartalmazza A gazda­ságirányítás kérdései a fejlett szocialista társadalomban cí­mű gyűjteményes kötet, amely összefoglalja azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket az SZKP a fejlett szocializmus gazdaságának irányításában szerzett J. Ciepielewski A Szovjetunió gazdaságtörténe­te című könyve a szovjet gazdaság hatvanéves fejlődé­sének történetével ismertet meg. A lengyel szerző átfogó képet ad a gazdaságirányítá­si rendszer 1966-ban kezdő­dött reformjáról, s annak a növekedési ütemre gyakorolt hatásáról is. A magyar ki­adáshoz a szerző kibővítette könyvét, így az foglalkozik az 1971—75 közötti ötéves terv célkitűzéseivel, azok megvaló­sításával, s a szovjet X. öt­éves terv előirányzatainak rö­vid áttekintését is tartalmaz­za. Az ünnepi munkamegosz­tásban sok érdekes kiadvány­nyal jelentkezik többi kiadónk is. Így — egyebek között — a Corvina Kiadó díszkiadásban adja közre Ikonnyikov—Rácz Leningrad című albumát. Az Akadémiai Kiadó Az újnak tenni hitet címmel tanulmá­nyokat publikál a szocialista irodalom történetébőL Az Eu­rópa Kiadó szép kiállítású ké­pes albuma Az első világhá­ború és a forradalmak képei rímmel lát napvilágot. A Gon­dolat Kiadó ünnepi könyvei közül említsük meg Karig Sárának Lunacsarszkijről írt monográfiáját (a Szemtől — szemben sorozatban); a Le­nin nemzedéke című antoló­giát (szerkesztette E. Fehér Pál) ; Antal Zoltán és Székely András közös munkáját,- A Szovjetunió földrajzát. A Magvető Kiadó adta ki Ma­jakovszkij Roszta-ablakok cí­mű kötetét, a 77 vers Lenin­ről című világirodalmi antoló­giát és Lukács György Lenin- tanulmányát. A Móra Ferenc Ifjúsági Ki­adó szovjet versantológiát je­lentetett meg a Világirodalom gyöngyszemei sorozatban, Végtelenség szom ja címmel. Ugyanebben a népszerű soro­zatban látott napvilágot egy jól szerkesztett válogatás a világirodalom Lenin-versei- ből Leninért címmeL A nem­rég indult Fiatalok Könyvtá­ra sorozatban klasszikus mű jelent meg: Szerafimovics: Vasáradat; Gladkov: Cement című regénye. Gondolt a ki­adó a kisebbekre is. A Képes történelem sorozatban ismét megjelent A Nagy Október, a Képes földrajz sorozat a Szov­jetunió, az Életrajz-sorozatban az így élt Lenin; ez utóbbi­ban Koroknay Zsuzsa Lenin életének legfontosabb esemé­nyeivel, s egyidejűleg az ok­tóberi forradalom történetével ismerteti meg az olvasót, em­berközelbe hozva Lenint, ér­zékeltetve életének és mun­kásságának történelmi ' jelen­tőségét. Az évfordulós ünnep­ségek méltó keretű megrende­zését segítheti a Beszélgetés a forradalomról címp antológia, melynek válogatója Borbély Sándor irodalomtörténész. A már említett szépirodal­mi kiadványokon kívül olyan új könyvek is megjelennek, mint Gamzatov Az én Dagesz- tánom és Szartakov Bölcsek köve című regénye, mindket­tő az Európa Kiadónál. Szin­tén az Európa jelentette meg — a szovjet irodalom könyv­tára sorozatban — Alekszej Tolsztoj világhírű művét, a Golgotát és a Nobel-díjas So- lohov Csendes Don című nagy regényét. Igazi ünnepi kiad­vány Babel Lovashadsereg cí­mű elbeszéléskötete. A klasz- szikus szovjet író, Alekszandr Biok Tizenketten című poé­májában halhatatlan költői emlékművet állít a forrada­lomnak, a forradalmi Petrog- rádnak, a vörösgárdisták hősi harcainak. , A mások csodagyereke Megnőtt a gyerek. Már majdnem egyéves. Ideje hát, hogy közreadjam tapasztala­taimat és kioktassam azokat is, akik már ötöt fölneveltek... Ajjaj. Ez a mi munkánk; min­dig van, aki még nálunk is jobban tudja. Hát nem bor­zasztó? Sőt ezt mindenki jobban tudja. Tanácsot ad először is az összes nagy-, déd- és egyéb mama, papa. Valamint a ro­konság túlnyomó többsége, a közeli barátok és ellenségek, a néni a parkban, a tízéves Pistike, a mérnök, az ügyvéd, no meg az ügyeletes tűzoltó. Ezt nevezzük tudományos, ala­pokon nyugvó gyermekneve­lésnek. Mert mit egyen a gyerek? Egyen mindent! Kivéve párolt klinkertéglát. Ne egyen! Az enyém sem eszik. Pépest egyen. Csak darabosat! Leg­jobb ha. És az is fontos, ho­gyan. A könyvben az van, hogy nem szabad erőltetni. De azért kínálgatni kell. Az egyik ismerős azt mondta: meg kell tömni. Mint a libát. Mindkettő kipróbálva. Nem erőltettük, nem is evett. Erőltettük, evett. Azután fordítva. Végül evett is, meg nem is. Fiú vagyok, vagy lány? Mit kell csinálni, ha éjjel fölébred? Hagyni kell. Tessék babusgatni. Ne gyújtsunk vil­lanyt. Azonnal, világosságot! Semmi tea! Csakis tea! Tea- fenegyemeddigüvöltmég? Hagytuk. Sírt. Babusgattuk, vonyított. Vonyítottunk, ba- busgott Herrgott! Kapcsold ki a gyereket! A gyereket? Eh, a lámpát! Almos vagyok. Hogyan öltöztessük? Mindig csak melegen. Nem kell sokat ráadni! Medvebundába! Mez­telenül a hóba! Legyen a szo­bában negyven fok meleg. Ne fűtsünk! Legjobb, ha a kon­vektort hűtőszekrényre cse­réljük. Meleg dunyha. Sem­mi takaró. Kemény fekhely, az sem baj, ha vasszögek állnak ki belőle. Puha pihét a kicsi alól Es a szellemi nevelés? Be­széljünk hozzá sokat. Hallgas­sunk, mint a sült hal. Mutas­sunk meg neki mindent. Ta­nítsuk meg különböző kur.sz- tokra. Ne csináltassunk vele hülye mutatványokat! O mag x jöjjön rá, mit hogyan kell kéz­be fogni. Engedjünk, ne enged­jünk. Hogyan kell beadni a kana­las orvosságot? Mintha mi sem történt volna. Különös kedves­séggel, hogy elfogadja. Ez is kipróbálva. Először kiköpte. Jött a kedvesség. Fejenállás egy élére fordított lexikonon. A gyerek igen jól szórakozott. Az orvosságot viszont újra ki­köpte. Később nem köpte ki, pedig elmaradt a jóga. Csak úgy megette. Cuppogott is. Or­vosság megkóstolva. Borzasztó íze van. Nahát. Ez csak egyértelmű. Un ' Mi gyereket nevelni. (Jttörőriadó az egész országban Két napja rádiófigyelőszol­gálat működött az úttörő- csapatoknál; a riadókészült­séget szerdán mindenütt el­rendelték. Az úttörők hosszú ideje készültek már. Képe­ket, emlékeket gyűjtöttek az októberi forradalomról és a Szovjetunió hatvan évéről. Forradalmi tetteket kellett véghezvinni ük. A riadó időpontja azonban titkos volt. Végül a Kossuth rádióban tegnap fél egykor Szűcs Istvánná, az úttörőszö­vetség főtitkára tette közhír­ré: kezdődik az országos já­ték. — Pajtások, a forradalmi osztagok hírvivői jelentkezze­nek a csapatvezetőségeknéL.. A Riadó ’77 a November 7-e tiszteletére munkaversenyt kezdeményező munkások cse­peli gyárának szirénahangjá­ra kezdődött. A kaposvári Kisfaludy is­kola úttörőcsapatánál Sabla- uer Zoltán csapatvezető adta ki a parancsokat az érkező vörösgárdista és matrózoszta­gok vezetőinek. Ezután a szemlére került sor. Minden rendben volt: igazolványok, jelvények, karszalagok stb., s így a pajtások megkapták a parancsot: el kell foglalni a Téli Palotát! Útközben az el­lenséget le kell győzni. Megkezdődött az akadály- verseny — öt útvonalon. A kisdobosok más megbí­zatást kaptak; a kulturális osztagok a város két üzemé­ben — a tanácsi építőknél és a szikvízi pari vállalat gyárá­ban — adtak műsort. A köz­lekedésrendészet segítségével több osztag a forgalmat számlálta: azt a parancsot kapták, mérjék föl, hogy a »■fehérek-« hány teherautó utánpótlást szállítanak. Az akadályversenyben köz­ben egymást követték az osz­tagok. Vidáman dalolva vo­nultak végig az utcákon, s keresték az »ellenséget«. ötödikesekhez szegődtem ha­ditudósítónak. A csapatvezető megbízta őket, hogy védel­mezzenek, s elindultunk az is­kolából ... akarom mondani : a Szmolnijból. A gyerekek nagy kedvvel hajtották végre a feladatot, örültek a játéknak, beleél­ték magukat a vörösgárdista- szerepbe. Persze az utca ese­ményeit is »hozzákombinál­ták« a harchoz. Amikor egy kutya megugatott bennünket, az egyik kisfiú odaszólt: — Gyere velünk! Majd jól megharapod a fehérterroris­tákat! Az útkereszteződésben ta­nárok álltak, s figyelték, ho­gyan »dolgoznak« a gyerekek. Ez sem maradt szó nélkül: — Nézzétek srácok, min­den sarkon egy fehér kém áll, tanárnak álcázva ! Az állomásokon várakozott a már említett »ellenség«. Többféle feladat — kézigrá­nátdobás, célbalövés, forra­dalmi daléneklés és villám- kérdések sora — várta az út­törőket. Az utolsó állomás új­ra az iskola volt: ezúttal há­tulról kellett belopakodni. Ez jelentette a Téli Palota el­foglalását. Az udvaron ezután már hamisítatlan forradalmi újjongás következett: sike­rült, miénk a palota! Az úttörők kergetőzték, ját­szottak, zászlókat lobogtattak.' A Tanép Bradanovics bri-' gádjának segítségével az is­kola udvarán fölépítették Le­nin razlivi kunyhójának pon­tos mását. Ezt a brigád tagjai az akadályverseny végén ad­ták át az úttörőknek. Az eredményhirdetést is ekkor tartották. Sokféle tárgyat kap­tak jutalmul a forradalmi tet­tekben és a riadó során ki­emelkedő munkát végző őrsök és úttörők. Sok iskolában ma játsszák el a gyerekek a forradalmat. Különböző formák között vá­logathatnak: az országos el­nökség nem határozott meg egyetlen, mindenkire érvé­nyes programot A lényeg az volt, hogy a lehetőségekhez mérten mindenütt sok él­ményt nyújtson a játék. L. P. A •brigádmíívelődésröl A személyiség „termelése” »Te, nem mint újságírótól, inkább mint embertől, baráti- lag kérdem: Sokat írsz a bri­gádok művelődéséről, mondd, de őszintén!, hiszed-e, hogy ez úgy van, ahogy írjátok?...« A kérdés váratlanul ért. Igen, értem: az újságíró eset­leg »szövegelhet«, az embertől azonban őszinteség várható. Nem érzem magamban ezt a kettősséget. Válaszom a nyil­vánosság előtt is ugyanaz e témában, ami baráti négy- szemközt. Vagyis: hiszek ab­ban, hogy a brigádmozgalom­ban s ezen belül a brigádmű­velődésben formálható az em­ber, ám nem hiszem, hogy máris olyan szép az »áb­ra«, amint felrajzolják. Nem hiszem, hogy a brigádművelő­désben olyan napsütötte és Mindenre megvan a csalhatat­lan, százegyetlenegy módszer. Mi ebből a tanulság? Hát mondjuk azt, hogy fekete tele­fonnal ne hámozzunk dug- hagymát. Tisztelt fiatalok! Nem ilyen vicces a dolog. A más gyereke mindig annyira csodagyerek, amennyire a szülei fantáziájá­ból futja. Tehát: ha a park­beli napozószomszédék héthó­napos Vazulkája szívesen el­fogyasztja a marinírozott vas­reszeléket Háry János módra, akkor ezt nem fontos a saját csemeténknek is szervírozni. Ha lehet, hallgassunk inkább az r>rvosra, a védőnőre és eset­leg a józan eszünkre. Mindet­től ,i gyermekünk persze ma­radhat nyűgös, lehet rossz evő, náthás, és éjszaka is csi­nálhat riadót. Egyszóval a gye­rekünk gyerek leszS Aki pedig olthatatlan vágyat érez külön­böző kísérletekhez, az némi utánjárással szerezzen be egy fehéregeret. U t. termékeny az emberi termé­szet, amint a naplók meg a kitüntetett brigádok szószólói tanúsítják. Kezdeményeztem már be­szélgetést arról: vajon a mun­dér becsülete nem kényszeri- ti-e olykor a brigádtagokat ki- sebb-nagyobb füllentésekre a művelődésben? Persze, tilta­koztak ellene. Fent említett barátom — maga is a brigádmozgalom szervezője és számonkérője! — bizalmasan megjegyezte: A kitüntetett brigádoknál a ter­melési dolgok mind rendben vannak, de a művelődés kö­rül ... nagy a »színezés«. Még ha részt is vesz a brigádtag valamin, kérdés : mi van mö- gptte, egyáltalán érdekeltek-e? örvendetes, hogy hasonló je­lenségek nem maradnak bi­zalmas baráti négyszemközt, — megfogalmazódott már egyik-másik párt-végrehajtó­bizottsági ülésen is. Valahogy így: a versenyfelelős a brigá­dok értékelésénél inkább a gazdasági tevékenységre szo­rítkozik. Hiszen ezt pontosan ismeri! Mind a követelménye­ket, mind a teljesítményeket. Az anyagi javak termelését mérnökök dolgozzák ki és szervezik meg, precízen, a technika meg a szakemberkéz aprólékos ismeretében. Nagy kérdőjel a brigádmű­velődésben (és mindenféle ön- és közművelésben), hogy: tud­juk-e mi kell a személyiség »termeléséhez«? A brigádtag emberi képességeinek kimun­kálásához? A kovács, aki tűzbe teszi a vasat, tudja és érzékeli, mikor izzik fel kellőképpen, hogy formálbatóvá váljon. ■ A nép­művelés, a brigádművelés nem számol efféle szaktudással, aminek neve — emberisme­ret? A kérdés teh,át így tevődik fel: a személyiség »termelésé­hez« értő mérnökeink, terve­zőink, mestereink vajon hol vannak? Egyáltalán kire szá­míthat a munkásművelődés? A közművelődés fejlesztésé­ről szóló párthatározatban megfogalmazódott a válasz: a szakszervezetek »vonják be ha­tékonyabban az üzemi értel­miséget" a munkahelyi közmű­velődési tevékenységbe«. Mennyiben nyert életet ez a tennivaló?... Annyit tudpnk, hogy a brigádművelődés ma is azzal az alapvető gonddal küzd, hogy nem ismeri a bri­gádtagok személyiségét. (Már­pedig enélkül nem tehetünk egyetlen lépést sem a szocia­lista brigádok kulturális éle­tének hatékonyabbá tételében. Jó, hogy egyre több pártbi­zottság vb-ülésén feladatul jelölik meg: az egyéni kultu­rális vállalásokhoz a szemé­lyes körülmények, a személyi­ség ismerete szükséges! Ám az ilyen alapvető igazságok csak akkor hatnak a brigád­mozgalomban, ha érvényesülé­sük eszközrendszerét is föltár­va határozattá emelkednek, megfogantatásuk ellenőrzésé­re pedig sor kerül. A párt központi bizottságának köz- művelődési határozata óta el­telt idő tapasztalata azt su-, gallja, hogy a munkahelyi pártszervezeteknek követke­zetesebben kell meghatároz­niuk és számonkérniük a köz­művelődés munkahelyi tenni­valóit. A többi között az üze­mi értelmiség kulturális tevé­kenységét is! Tavaly az ország több üze­mében, illetve vállalatánál be­vezették a »brigádművelődés kísérleti rendszerét«, amely az üzemi értelmiségre építve ép­pen a »személyes körülmé­nyek« vizsgálatában nyújtott jó modellt. (Vajon hányán is­merik ezt a szakszervezeti kul- túrosok közül, és hányán tet­tek valamit is érte?«) Szóval, ismertek az utak, az eszközök, csupán élni kéne ve­lük. Nem sietve, nem látvá­nyos eredményekre töreked­ve, hanem a művelődés embe­reit megismerve, velük együtt lépve. B. ö.

Next

/
Thumbnails
Contents