Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-23 / 275. szám

Iskolai és felnőttkönyvtárt avattak Mernyén A közoktatásnak és a köz­művelődésnek az otthona lett Mernyén a hetvenkét éve épült kastély. Az iskolaként használt, tágas épület föld­szintjén nemrég készült el — a Mezőgép mernyei gyáregy­ségének a támogatásával a helyi igényeket kielégítő mű­velődési terem, Ady Endre születésének századik évfor­dulójára pedig itt rendezték be az iskolai és községi, azaz gyermek- és felnőttkönyvtárt A tanuló, művelődő memyei- ek központja lett a kastély, ahová több mint három évti­zede be sem léphettek a falusi emberek. Hétfőn este Végh Imre, a Mernyei Közös Községi Ta­nács elnöke avatta föl a központi iskolai és községi könyvtárt Létrehozását je­lentős összeggel támogatta a megyei könyvtár, emellett — mivel a könyvtárban tiszte­letdíjas alkalmazott dolgozik — szakmai segítséget is ad, I hogy az olvasóvá nevelés, a1 felnőttolvasás minél eredmé­nyesebb legyen. Kiss Péter, az iskola Igaz­gatója vette át a könyvtárt a tanulók és a község felnőtt lakói nevében. Elmondta: a könyvtárak szerepe egyre na­gyobb oktatás folyamatában, s a tanulók, a pedagógusok meg a könyvtáros gyümölcsö­ző kapcsolatának módszereit is kidolgozzák. Szakköri órá­kat, író—olvasó-találkozókat szeretnének rendezni itt, s a jól fölszerelt szaktantermeket is az ismeretterjesztés rendel­kezésére bocsátják. Szita Ferencnek, a megyei könyvtár igazgatójának és Pellérdi Gyulának, a könyv­tár munkatársának előadásá­ban Ady Endre költészetével ismerkedett az avató ünnep­ség közönsége. A műsor után megkértem Kiss Péter iskolaigazgatót, hogy röviden szóljon arról a kísérletről is, amelyben So­mogy megyéből a mernyeie- ken kívül a vízváriak, a sá­volyiak és a segesdiek ís részt vesznek. — A két minisztérium — az oktatási és a kulturális —, valamint az Országos Pedagó­giai Intézet közösen támogatja az oktatási és művelődési központok egységes irányítá­sának, működésének kísérle­tét. Célja — nagyon leszűkít­ve a kérdést — az, hogy az iskola sajátos eszközeivel se­gítse a közművelődést, a köz' művelődés pedig támogassa az oktató—nevelő-munkát Külön erre a célra nem kap­tunk anyagi támogatást. Egyik kollégánk a Mezőgép mernyei gyáregységének a művelődé­si életében már korábban sza­repet vállalt, s most ezt a fajta munkát szeretnénk ki­terjeszteni a társközségekre és a termelőszövetkezetekre. A társközségekben a közműve­lődési tervek máris így, a tantestület tagjainak a segít­ségével készülnek. H. B. EMBERMUHELY A hétközi diákotthon lakói Közművelődés — érdeklődésből Mem földi paradicsomot, in­kább emberműhelyt találtunk Kadarkúton. A nevelési elvek és az oktatási gyakorlat szelíd satui közé fogva formálódnak itt a majdani felnőttek. Ta­valy augusztus húszadikán avatták a hétközi otthont, amely a környező falvak nyolcvanegy tanulójának ad helyet. Riportunkkal a gyer­meki személyiségfejlődés ál­lomásait igyekeztünk rögzíte­ni. Kék fény, más értelemben Hogy a sze­mélyiségfor­málódás út­ját megraj­zoljuk, szük­ségesnek lát- . szik ismerni a hátteret. Azt a hátte­ret, amely vol­taképpen »holt anyagként-« iá játszik az ember­Klspeti Ildikó szerepet A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tizenöt másod- és harmadéves hallgatója köz- művelődési ismereteket tanul az idén. Először fordul elő az intézmény életében, hogy a szakmai képzés mellett arra is lehetőséget adtak, hogy a hallgatók a közművelődés el­méleti és gyakorlati kérdései­vel foglalkozhassanak. Horváth József, a közműve­lődési beszélgetéseket vezető tanár: — Nem csináltunk nagy csinnadrattát. Semmi értelme sem lett volna, hogy összecső- dítsünk olyan embereket, aki­ket nem érdekel ez a téma. Ahogy minden intézmény­ben, náluk is van egy har­minc-negyven hallgatóból ál­ló aktív csoport. Szerveznek, közülük kerülnek ki a nép­táncosok, az irodalmi színpad tagjai, a közművelődés iránt érdeklődők. Több főiskolán, egyetemen vezették be — kísérletképpen — tantárgyként a közműve­lődést. A néhány hónapos ta­pasztalat másutt is hasonló: a hallgatók arra készülnek, hogy a falvakba kikerülve társai legyenek a pedagógu­soknak és a népművelőknek. Segítenek majd életet vinni a falusi művelődési házakba, hagyományt gyűjteni, és rá­vezetni az embereket — fő­Egy kitüntetés szalagjára A tanulók eredményes hazafias-honvédelmi neve­léséért, a katonai pálya megszerettetéséért A Haza Szolgálatáért Érdemérem . arany fokozatával tüntette ki a honvédelmi miniszter Jónás Józsefet, a Kaposvári Gépészeti Szakközépiskola igazgatóhelyettesét. — Néhány éve — mint más iskolákban — azt tartottuk: a hazafias nevelés elsősorban a honvédelmi felelős tanár fel­adata. Azóta sikerült változ­tatni a szemléleten : a haza­fias nevelés a tantestület kö­zös ügye — így kezdte a be­szélgetést Jónás József. És az­zal folytatja: mit tettek, hogy erősítsék a hazaszeretet, a honvédelem iránti felelősséget tanítványaikban. Az is fel­adatuk, hogy megkedveltessék a fiatalokkal a katonai hiva­tást. Az osztályfőnöki órákon, a szakkörökön és a klubok fog­lalkozásain gyakran szerepel ez a téma. A katonapolitikai tárgyú előadások, filmek, laktanyalátogatások, katonák meghívása az iskolába szin­tén ezt a törekvést szolgálja. Hazaszeretetre nevelnek ak­kor is, amikor azt kérik a tanulóktól, hogy az iskola tananyagát becsületesen sa­játítsák el és az üzemi gya­korlati feladatokat oldják meg jól, s együtt mennek ta­nítványaikkal, ha Kaposvá­rért kell társadalmi munkát végezni — parkosítani, óvodai játékokat javítani, készíteni —, meg amikor őszönként mezőgazdasági munkán vesz­nek részt. Tevékenykednek a rádióamatőrök, a rádióirány­mérők és a gépjárműbarátok szakkörében, s a szép szavak helyett sokszorta többet ér a személyes példamutatás. A rendszeres és következe­tes munka, az élő kapcsolat egy honvédségi egységgel, kö­zös honvédelmi és ifjúsági napok, versenyek, a hadsereg életének megismerése váltotta ki az iskola jó néhány tanu­lójából a tiszti hivatás iránti vonzalmat. — Volt egy gyerekünk Borsos Béla, ő olyan lelkese­déssel beszélt a hadseregről, a tiszti hivatásról, hogy öröm volt hallani. Nemrég Itt járt az iskolában: a néphadsereg tisztje már, s ő beszélt a ta­nulóknak a katonai hivatás­ról. Az ő érdeme, hogy eddig hatan jelentkeztek katonai főiskolára. A Gépészeti Szakközépisko­la végzett hallgatói közül nyolcan-tízen tanulnak to­vább katonai főiskolán. Repü­lők, mérnök tisztek lesznek. Falvai László, Nyers József, Brukner János hamarosan végez. Gyakran visszatérnek ők is az iskolába. Hivatásos tisztként tevékenykedik a ko­rábban tanulók közül Borsos Béla, Novák Lajos, Cserjési János. A hazafias nevelésen kívül a katonai hivatás megszeret­tetését is elősegíti Jónás Jó­zsef. 1962-től tanít az iskolá­ban, s a nevelésért felelős igazgatóhelyettesként négy éve még jobban szívügyének te­kinti ezt. A gépészeti szakkö­zépiskolát úgy tartják szá­mon, hogy itt a legeredmé­nyesebb a katonai pályára irányító munka. Jónás József búcsúzóul ezt mondja: — Nem erre vagyok a leg­büszkébb. Inkább arra, hogy azok a fiatalok, akik a tiszti hivatást választották életcé­lul, nem bánták meg elhatá­rozásukat. ként a fiatalokat —, hogy tudjanak okosan bánni a sza­bad idejükkel. A közművelődésből egyre több mezőgazdász, orvos, ál­latorvos vállal részt. Néhá- nyan felkérés nélkül is —, azért, mert szeretik ezt a munkát, s látják, hogy kör­nyezetük is igényli. Mindig hatásos hasonlat volt Gárdonyi »lámpására« hivatkozni. A tanítóra, akitől elvárták: úgy világítson, hogy mindenkinek jusson a fény­ből. Ma már segítő társra van szükség. Erre vállalkoz­nak most azok a fiatalok, akik közművelődési ismerete­ket tanulnak. Az első félévben elméleti i ismereteket szereznek a hall­gatók Horváth József tanár irányításával. A következő félév a gyakorlaté lesz. Több­ször ellátogatnak falusi mű­velődési házakba, hogy közel­ről lássák: milyen gondokkal, nehézségekkel kerülnek majd szembe. Az egyik foglalkozáson a szakmai és az általános mű­veltség volt a téma. A rész­vevők szinte valamennyien úgy foglaltak állást, hogy nem elég megmaradni a szű- kebb foglalkozásnál, főként akkor nem, ha falura kerül az ember. Várják a fiatal szakembereket a tehenészeti telepek, a sertéshizlalók, a ba­romfitelepek, de várják a vé­leményüket, szakmai és álta­lános műveltségük táplálta tájékoztatásukat is azok az emberek, akik ott dolgoznak. Ezért jó ez a kezdeményezés. S. M. nevelő folyamatban. A diák­otthon épületére, belsejére gondolunk. Szervesen illesz­kedik a nagyközség iskolájá­hoz: része annak. Tizenhat hálóterem. Négy-öt lányka él egyben-egyben. A fiúk hato­sával laknak. Négy tanulószo­bában készülnek föl a másna pi órákra. Külön könyvtárhe­lyisége van a kollégiumnak. A könyvespolcok vonzzák a szemet; a köteteken kívül le­mezek is akadnak itt: Bach, Vivaldi, Mozart művein kívül mesék, Petőfi-versek stb. Tiszta, barátságos mosdók, kü­lön helyiség a cipők tisztítá­sára, betegszobák... A pin­ceklub most formálódik: száz­ezer forintot kapott a beren­dezéséhez a diákotthon. Azt hiszem, itt nagyon nyugodtan hajthatja álomra a fejét min­den kisdiák. Éjszaka kék fény világít... — Televíziós riportokban, újságcikkekben gyakran hal­lottunk, olvastunk már olyan szülőkről, akik . idegenkednek attól, hogy iskolás gyermekei­ket kollégiumba adják. Ka­darkút körzetében is meg kel­lett küzdeniük a pedagógu­soknak ilyen ellenállással? Teremi József igazgató augusztustól áll az iskola élén. Ű válaszol: — Nem ez volt a jellemző. Itt simán zajlott le a visnyei, visnyeszéplaki, kőkúti, gyön­gyöspusztai, hedrehelyi gye­rekek betelepülése. Ennek oka az, hogy a szülők idejekorán megismerték az intézményt, tudták, hová kerülnek gyere­keik. Sőt: nagyon sokan kö­zülük már az építkezésen, majd az épület csinosításán is dolgoztak, társadalmi munká­ban. Szavait csak megerősíti az a levél, amelyről nem tudott s amely a szerkesztőségbe érkezett Nagyszállásról. A J ____________________ A kollégium igazi otthon. bizalom hangja szól a levél­ből: »Barna László, a kadar­kúti áfész dolgozója, hét gyermeke van, közülük négy naponta megy esőben-sárban gyalog a buszmegállóig, amely innen, a pusztáról négy kilo­méter. Vizesen érnek az isko­lába ... A tanács jóhiszemű­ségét bizonyítja, hogy pénz­segélyt utalt ki számukra. Szeretnénk, ha kollégiumba vennék a Barna gyerekeket, s tudjuk, hogy a kadarkúti is­kola és kollégium is helyesli ezt, csak félünk, hogy anya­gilag nem bírja a család­fő...« Egy nagyállási aggódó lakos írta ezt a levelet. — Nagyállás nekünk is gondunk. Három családból ti­zennyolc gyerek jár ide. Nem tudnánk-e kilencvenhatra emelni a létszámot? Meg kell találnunk a módját. A téríté­si díjak egyébként alacso­nyak : ötventől százötven fo­rintig. A hátrányos helyzetű gyerekek diákotthon-lakóvá válásakor a tanács segél/ék­kel tette lehetővé a ruhane­mű megvásárlását. A kadarkúti körzet telepü­lésein 6178 ember él. A hét­közi diákotthon lakóinak egy része szinte tanyaszerű há­zakban lakott, más részük ki- sebb-nagyobb falvakban. A kadarkúti kollégiumban új életforma várta őket. Ildikó története Kispeti Il­dikó nyolca­dikos Vis- nyeszéplak- rói, Csonka Teri — ugyanennek az osztály­nak a tanu­lója — Kő­Tóth Marika kútról, Tóth Marika hetedikes Visnyéről, Körmendi Bori he­tedikes Hedrehelyről, Axman Gyuszi Üj hedrehelyről érke­zett a kadarkúti hétközi diákotthonba. Négy törülkö­zőt, két hálóruhát — a lányok háziköntöst is —, valamint tisztasági fölszerelést, fehér­neműt, tornacipőt, melegítőt és úttörőegyenruhát hoztak magukkal valamennyien. Egyencsomag? Igen; hogy ne adjon alapot az egyenlőtlen­ségre a ruhatár. Közösségi életre nevelés ez, a személyi­ségformálás eszköze. Sokan hátrányos helyzet sújtotta gyerekek, egyikük-másikuk többszörösen elvált, újabb es újabb családot alapító szülők gyereke, s van olyan is, akit csak az egyik szülő nevel. Il­dikó ilyen családból érkezett: — Édesanyám nevelt en­gem és két nagytestvéremet. Én jöttem nehezebben; őami­kor meggyőződött, hogy jó helyem lesz, engedett. Nekem, amíg diákotthon nem volt, na­ponta tíz kilométert gyalog kellett megtennem. Hozzánk otthon csak egy ház volt kö­zel; szétszórt házak települé­se az, ahonnan jöttem ... Sze­retek itt lenni. Már van ba­rátnőm is: Lempak Ilonka Márffyvisnyéről. Most, hogy nyolcadikos lettem s pályát kell választanom, egészség- ügyi szakiskolába adtam be a kérelmemet. 4,7 az átlaga,n, talán sikerül bejutnom Ka­posvárra. Itt, a kollégiumban én sok minden olyannal meg­ismerkedtem, amire régebben nem volt módom. Városi sze­retnék lenni,.. Leskő László (Folytatjuk.) Mellette olyan kiváló szak­emberek, mint Ady gyógyító­ja, dr. Lukács Hugó első ta­nársegéd. Kolozsvár egészen átvará­zsolta Adyt. Rohamosan gyó­gyult, kedve szemlátomást felderült. Két kényelmes, kert­re néző szobában lakott egye­dül, minden jóban részesült, ami emberileg és orvosilag nyújtható. Lédával folyama­tosan levelezett, abban a mo­dorban, amelyet héja-násznak nevezett egyik legszebb versé­ben. Csípték, marták egymást, mégis összetartoztak, megmá- síthatatlanul. Léda hívta a svájci Rheinfeldbe, s Ady engedett a hívásnak, mert egészsége javulásának kezdeti jeleitől elbizakodva teljesen felépültnek képzelte magát. Hiába marasztalták Kolozsvá­ron, sietve távozott Augusztus 12-én hagyta el a Lechner-klinikát. Egyenesen Érmindszentre utazott hogy röpke időt együtt töltsön szü­lei, öccse és sógornője társa­ságában. Ady Lajos időközben ugyanis megnősült Bátyja közbenjárása sikerült, így a boldognak mondható házassá­ga mellé állami tanári kine­vezését is megkapta a buda­pesti Markó utcai gimnázium­ban. Ady Endre eleget tett a családi illendőségnek, de ez­úttal gyorsan elfogyott ottho­ni türelme: sietett Budapestre. Néhány napig ugyanazt a böjttelen életet élte, mint sza­natóriumba utazása előtt, majd Svájcba utazott Lédá­hoz. Három hétig laktak a rheiníeldi Hotel Salinesben, nem a legjobb hangulatban. Diósi Ödön, akit az üzleti igénybevétel viselt meg; sze­rette volna jól érezni magát Léda és Ady társaságában. Mivel ez a reménye meghiú­sult, hazautazása után rövid levélben szomorú szemrehá­nyással illette a költőt. Lédától is többé-kevésbé sértődötten vált el Ady. Ha­zautazott Magyarországra, és életét újra teljes sebességre kapcsolta. Október közepétől vidéki körútra vitte a Nyugat szerkesztősége. Némi túlzással azt panaszolja, hogy a turné csak a folyóiratnak haszon, neki lefogottságot, mértéken felüli fáradtságot, időpazar­lást jelent Ellenszenvét meg­érthetjük a turné iránt, mert a kevésbé szeretett Debrecen­be éppúgy el kellett látogat­nia, mint az egyáltalán nem szeretett Temesvárra. Kötött­ségéből ki is tört, néhány napra Bécsbe szökött, meglá­togatni egyiik legbensősége- 1 sebb barátját, a Zilahról is- s mert Medve Miklós doktort. Szép epizódja volt viszont en­nek a vidéki körutazásnak a kaposvári kirándulás : a Rippl- Rónai József műtermében töl­tött beszélgetéses éjszaka és egy remek vers lett az ered­ménye. Léda közben reklamálta Párizsból. Méltán panaszolta fel, hogy Ady nem törődik vele. Türelme fogytával vá­ratlanul Budapestre utazott, s ezzel nagyjából helyreállt köztük a bensőségesebb kap­csolat. E látogatást örökíti meg az őszben a sziget című vers. Léda visszautazott Pá­rizsba, Ady pedig újra neki­lódult a passziózásnak. Anya­gi fedezete is hirtelen rneg- növekedett ehhez: elnyerte a székesfőváros kétezer koronás díjat. Hatalmas összeg volt ez az ő jövedelméhez képest. Tízszer több pénz, mint amennyit Singer és Wolfne- réktől kapott Az Illés szeke­rén című kötetéért. Bankbe­tétet váltott a takarékosság szándékával, de ez mit sem csökkentette a költekezés gyorsaságát. Az események változatlanul sebesen követ­ték egymást. November 27-_én, szombaton este nagyszabású Ady-hangversenyre került sor az Erzsébet körúti Royal szál­ló dísztermében. Az Ady-ver­sekre írt zene azonban nem Reinitz Bélától származott. Egy gazdag lipótvárosi mecé­nás vállalta a reprezentatív hangverseny költségeit, azzal a feltétellel, hogy az ő álta­la komponált zenével adják elő a verseket Tagadhatatlan, nagy hatású rendezvény volt, az átütő erejű sikerről felső­fokon számoltak be a lapok. (Folytatjuk.) t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents