Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-22 / 274. szám

JÖVŐRE Ezernyolcszáz perc saját műsor idy-emléktáblát avattak Kaposváron I »Megszülettünk! Az új- tzülött első megnyilvánulá­sa, hogy keserves sírással tudatja a világgal: megjöt­tem. Mi különleges újszü­löttnek számítunk, ugyanis életünk első perceiben már beszélünk. Reméljük, nem­csak beszélünk, hanem mondanivalónk is lesz, hi­szen az a feladatunk, hogy Baranya, Somogy és Tolna életének legyünk króniká­sai. Az újrafelfedezés örö­mével szeretnénk bemutatni szükebb hazánkat, az ezer­színű Dél-Dunániúlt, a Ba­latontól a Dráváig, a Siótól a Dunáig.« Egy évvel ezelőtt ezekkel a szavakkal vezette be Gombár János a Pécsi Körzeti Stúdió első adását, s azóta a remé­nyekből sok vonatkozásban valóság lett. Havonta, majd kéthetente találkoztunk a stú­dió munkatársaival a képer­nyőn, s talán nem túlzás: nemcsak találkoztunk velük, hanem várjuk is az újabb ta­lálkozást * Egy év túlságosan rövid idő ahhoz, hogy értékeljük mun­kájukat. Helyette inkább ele­venítsük föl azokat a pillana­tokat, azokat a »legeket«, amelyek egy év alatt emléke­zetesek maradtak műsoraink­ban. 1977. május 1. Pécs dolgo­zói új útvonalon vonulnak föl, ezúttal már a tévé kamerái előtt, amelyek — a Magyar Televízió történetében először — három helyszínről közvetí­tik a felvonulást. A három egyidejűleg »élő« helyszín: Budapest, Szeged, Pécs. A pécsi stúdiói életében ez nem­csak az első helyszíni, hanem az első színes közvetítés is. Ha úgy tetszik: ez volt az el­ső találkozás a közönséggel, bár a szó hagyományos értel­mében vett találkozó nem itt, hanem egy Tolna megyei hí­res faluban, Decsen volt elő­ször. A mindenséggel mérd magad (Három portré) című filmjüket szerkesztő: Sóvári Gizella, rendező: Wieder­mann Károly, riporterek : Gombár János, Hárságyi Mar­git, Füzes János, műsoridő: 30 perc) itt mutatták be azok­nak, akikről részben készült, s akik a decsi művelődési házban közvetlenül az alko­tóknak mondhatták el véle­ményűit. Decsen biztosan ez a mű­sor tetszett a legjobban, má­sutt azonban — a közvéle­ménykutatás szerint — a Nyújts baráti jobbot! című (a Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetségének kulturális gálaestje — Szek- szárdról) érte el a legmaga­sabb tetszési indexet, 86 pon­tot (szerkesztő: Békés Sándor, rendező: Wiedermann Ká­roly). Azért is örvendetes ez, mert a nemzetiségi műsorok­ra a stúdió a jövőben is sze­retne nagyon odafigyelni. S ha a tetszési indexét még nem is ismerjük — mivel csak ezután fogják vetíteni —, az biztos, hogy az eddigi leg­hosszabb (70 perc) és legka­landosabb forgatás a pécsi pincék sorsát megörökítő tilm készítése volt. (»Pincelabirin­tus«. Szerkesztő: Sóvári Gi­zella, rendező: Vitézy László, operatőr: Bárány György, ri­porter: Pánics György.) Egy­szerre öltözve bányásznak és búvárnak, nem egyszer kö­tésig vízben forgatták anya­gukat a stúdió munkatársai. 1977-ben egyébként 39 mű­sor készült Pécsett — 1080 perc műsoridővel. E műsorok­nak szinte mihdegyike »az el­ső« volt valamilyen tekintet­ben. Az első művészeti mű­sort »Ha szeretnél« címmel sugározták, az első sportmű­sor címe: »Bácsi kérem, hol lehet itt focizni«. Az első gyermekvetélkedő — Pécs, Dombóvár, Kaposvár részvé­telével — »Nemcsak a láb van kéznél« címmel került adásba. Mindez persze már a múlt, az olvasót pedig még születés­napon is a jövő érdekli job­ban. Mikor és mi látható a stúdió második »életévében«? Röviden: mintegy 1800 perc saját műsor, olyan újdonsá­gokkal, mint a havonta je­lentkező Pannon krónika vagy Szakonyi Károly és Örsi Fe­renc tévéjátékai. Gyakorlati­lag hetente jelentkezik a stú­dió, sajnos változatlanul a nem legideálisabb — 18 és 19 óra közötti — időben. Jó hír viszont: havonta egy alka­lommal — 20 órakor — a kettes programban szórakoz­tató jellegű műsort sugároz. 1978 egyik fő célkitűzése egyébként is a könnyedebb hangvétel, a színesebb mű­sorstruktúra. Ambrus György A Melódia sikere Forradalmi dalok második kiadásban A vidék ne legyen mostoha sokan utaznak a közeli nagy­városokba, aztán Budapestre e művekért A Hanglemez- gyártó Vállalattól is függ, megtalálják-e a könyvtárak, iskolák, művelődési otthonok és a zenebarátok a szovjet hanglemezeket a saját megyé­jükben. , Lajos Géza Eçy régi Kaposváron is méltó meg­emlékezéssel köszöntötték Ady Endre születésének századik évfordulóját. Az ünnep előtt két nappal, vasárnap este hat órakor sok ezer luxos fény­erővel világították meg azt az utcát, amelyet róla neveztek el. A század elején Kaposvár e»vik kedvelt szórakozóhelye állt itt, a Korona. 1909. no­vember 7-én ez volt az Ady- est színhelye. A nagy sikerű bemutatkozás emlékét őrzi az a tábla — Weeber Klára mun­kája —, melyet a költő szüle­tésének 100. évfordulójára, most itt elhelyeztek. Ady Endre emléktábláját dr. Radnai Jenöné, a Kapos­vári Városi Tanács művelő­désügyi osztályának vezetője avatta föl. — Mindaz, amit korának Ady mondott, a mának is őriz megszívlelnivalót. Ma már egyre többen érzik, igazoltnak látják Ady igazságát. A mai nemzedék komolyan veszi Ady örökségét — mondotta, a ka­posvári Ady-bemutatkozás em­lékét idézve. A költő kaposvári látogatá­sának emlékét őrzi a Kisváro­sok őszi vasárnapjai című vers. (E kaposvári ihletésű művet Molnár Piroska, a Csi- kv Gergely Színház művésze szavalta el az ünnepség ele­jén.) Az akkori helyi sajtó is je­lentős eseménynek minősítette az Ady-matinét. Göndör Fe­renc a Somogyvármegye ha­sábjain hosszan, lelkesülten számolt be Ady bemutatkozá­sáról. »Tudtuk mi azt, hogy ün­nepnap lesz az a mai, amikor Ady Endre, Mikes Lajos dr. és Reinitz Béla dr. megjelen­nek a kaposvári közönség előtt, hogy a mi közönségünk leikéhez ilyerf közel tudjon férkőzni az a nemes, mély poé- zis, amelynek nagy erejű elő- harcosai itt tegnap megjelen­tek: azt magunk sem gondol­tuk. Nem gondolhattuk, mert Ady Endre forradalmi költé­szetét igen-igen nagy tatózko- dással fogadták a konzervatí­vok és ebben az országban meleg, szomorú otthonra ta­lált a konzervatizmus. A vidék elsősorban szeret ragaszkodni a régi állapotokhoz, nem lesz irodalmi est — mai tehát nehéz megérteni a mi leiKes örömünket, amikor han­gos szóval, büszkén hirdetjük: Kaposvár város közönsége be­hódolt Ady Endrének. És a fanatikus emberek naív bol­dogsága remeg át rajtunk, amikor leszögezzük: Ady End­re megértőinek ma már lel­kes tábora megsokasodott teg­nap a kaposvári közönséggel.« A kaposvári Ady-bemutat­kozás irodalomtörténeti jelen­tőségét fogalmazta meg Gön­dör Ferenc, amikor azt írta, hör» Ady Endre megértőinek a tábora sokasodott meg itt A köntösben kaposvári Ady-bemutatkozá* ejején Mikes Lajos olvasta föl méltató írását, melynek a címe is sokat mondó: Költé­szet és politika. Ezt követően Reinitz Béta — számos Ady- vers megzenésítője — követ­kezett. Végül Ady Endre ol­vasott fel. A most ' ünnepélyesen fel­avatott emléktáblára friss ko­szorú került: Balajcza János, a városi tanács elnökhelyette­se, Novák Ferenc, a Hazafias Népfront kaposvári bizottságá­nak titkára és Takáts Gyula, Kaposvár művészeti életének képviselője tisztelgett Ady emléktáblája előtt. A Heisz Károly vezényelte pedagógus­kórus működött közre az Ady- emléktáblát avató rendezvé­nyen. Városunk színészeinek ju­tott az a nagyszerű feladat, hogy Zsámbéki Gábor igazga­tóval az élen ennek ^z irodal­mi estnek az emlékére meg­idézzék Ady Endrét. A csak­nem egyórás műsorban Ady Endre huszonhárom verse hangzott el Balogh Tamás, Csernák Árpád. Flórián An­tal. Jeney István, Kiss Jenő, Molnár Piroska, Mucsi Sán­dor, Pogány Judit és Rajhona Ádám előadásában. H. B. Többször elmentem a Zselic Áruházba a szovjet hangle­mezhetek megnyitása után, s örömmel tapasztaltam: nagy sikerük van a Melódia-felvé­teleknek. Fiatalok és időseb­bek ötösével vitték a pénztár­hoz a gondosan kiválasztott műveket Volt aki a Csaj­kovszkij-szimfóniákat egészí­tette ki gyűjteményében, más a kitűnő szovjet művészek tolmácsolta Beethoven-szo- nátákat kereste. Eddig is a szovjet lemezek hónapja volt a november, most azonban — a 60. évfor­duló tiszteletére — minden eddiginél gazdagabb ajánla­tokkal jelent meg a Melódia cég ünnepi katalógusa. Hiva­talosan ugyan befejeződtek a hanglemezhetek, a valóságban azonban még nem: folyama­tosan érkeznek ugyanis az ígért művek, és az utánpótlás — a már elfogyott lemezek­ből. Egy siófoki gyűjtő mondta el két héttel ezelőtt, hogy a szovjet lemezek világszerte ott vannak a rangelsők között. Ö harminc éve hódol e szép szenvedélynek, s jól emlék­szik a régi, technikai szem­pontból sem kifogástalan le­mezekre is, tehát van össze­hasonlítási alapja. S azonnal példaként hozta föl a világ- színvonalra : David Ojsztrah előadásában Mozart összes he­gedűversenyét és a Mozart- szonátákat — Paul Badura- Skoda zongoraművésszel. S le­hetne még folytatni a sort a Japánban dijat nyert Hovans- csinával, a nyugatnémet szak­lapokban legjobb osztályzato­kat kapott lemezzel, amelyen L. Berman szólaltatja meg Liszt Transzcendens etűdjeit S a Szovjet hanglemezipar nem marad le a technikai ver­senyben sem. Már megkezd­ték a kvadrofon (a teljes tér­hatású, négy hangszóróval .7. visszaadott zene) fölvételeket is. Hacsaturján Spartacus cí­mű balettjét, Prokofjev Há­ború és béke című operájának részleteit vették föl ezzel a technikával. A színvonalt bi­zonyítja, hogy a japán Nippon cég a Melódia stúdióban ké­szíttetett kvadrofonfölvétele- ket Sok szó esett az októberi forradalom kapcsán a szovjet és a magyar zeneművészet kapcsolatáról, a hanglemez­gyártás együttműködéséről. Köztudott, hogy a szovjet elő­adóművészek (Szvjatoszlav Richter, a már említett Lazar Berman, aztán Gidon Kremer) értően és magas fokon tolmá­csolják Liszt és Bartók alko­tásait. A magyar Bartók-össz- kiadás egyik lemezén Kremer és Jurij Szmimov játssza a két hegedű—zongoraszonátát A 60. évfordulóra a Melódia és a Hungaroton közöGen ki­adta a forradalom, a polgár- háború híres dalait Az Indulj velünk, dalolj velünk! című lemeznek olyan sikere volt, hogy már megrendelték a má­sodik kiadást is a Szovjet­unióban. Az évente kétszázmillió hanglemezt gyártó Melódia világcég, s a terveire világ­szerte odafigyelnek. Nálunk szintén nagy érdeklődést vál­tott ki, hogy kiadták százhét lemezen Csajkovszkij vala­mennyi alkotását s kiadják Prokofjev és Sosztakovics tel­jes életművét Magyarorszá­gon a Hanglemezgyártó Vál­lalat egyre többet tesz az igé­nyek megismeréséért Ilyen szempontból volt hasznos a vidéki országos megnyitó al­kalmával tartott kaposvári sajtótájékoztató. Remélhető, hogy a hanglemezt kínáló bol­tok polcain az év minden idő­szakában megtalálhatók lesz­nek a Melódia cég régebbi és újabb kiadványai. Ma még Életrajzírói ritkán említik, de fontos emberi tulajdonsá­ga volt, hogy családtagjait az alázatosságig szerette. Apjá­nak még negyvenéves korá­ban Is kezet csókolt. Részben ezzel magyarázható, hogy öccse budapesti tanári kine­vezéséért minden követ meg­mozgatott Dacára saját gond­jainak, panaszainak, a kine­vezést állandóan szorgalmaz­ta, pedig nyilván erőt kellett vennie büszkeségén, önérze­tén, hiszen segítséget olyan emberektől remélhetett, akik az általa támadott konzerva­tív adminisztrációhoz tartoz­tak. A Riviéráról Párizsba érve személyes ügyei intézése mel­lett Ady Lajos érdekében kapcsolatot keresett gróf Ap- ponyi Albert kultuszminisz­terhez, és levélben kérte tá­mogatását. Hamarosan vá­laszt kapott »Budapest 1909. május 1. Tisztelt Uram! Legyen meggyőződve, hogy egy nagy tehetségű írónak az az irá­nya, melyet én eliévélyedett- ségnek tartok, és amely ben­nem inkább sajnálkozást mint ellenszenvet ébreszt ma­gának az írónak a személye iránt is, semmiképp se áll­hatja útját azok boldogulásá­nak, akik ehhez az íróhoz közel állnak, ha ők maguk megfelelnek annak a mérték­nek, melyet ifjúságunk neve­lőire nézve felállítani és ér­vényesíteni kötelességem. Uta­sítást adtam, hogy Ady Lajos, amennyiben ezeknek a krité­riumoknak megfelel, a leg­közelebbi tanév kezdetén a lehetőség szerint valamelyik állami középiskolánál alkal­mazást nyerjen. Arra a nem éppen valószínűtlen esetre, ha én akkor már nem volnék miniszter, Molnár Viktor ál­lamtitkár figyelmébe ajánlom ezt az ügyet. Kiváló tisztelettel Apponyi Albert« örült Ady, hogy öccséhez küldött levelében megerősít­hette annak bizakodását ő viszont továbbra sem lelt bé­két viszonylagos nyugalmat nagyrészt a lényéből fakadó örök zaklatottság miatt. Lé­dával állandósultak a civako- dások, mivel a költő egyre kevésbé tartotta magát a kap­csolatukból következő, elvár­ható kötelezettségekhez. ö cselekedte, amit jónak látott Léda pedig nem fogyott ki a szemrehányásokból. E nyo­masztó, idegeket rongáló helyzetben az jelentett kár­pótlást hogy Ady és a Nyu­gat között teljesen helyreállt a harmónia. 1909 június ele­jén jelent meg a Nyugat hí­res Ady-száma, amelynek minden írása vagy a költő tollából származott vagy a költőt méltatta. Nagy dicsőség volt ez, a veçsenytârsak fölött magasan álló, legnagyobbak­nak kijáró gesztus. Gyakorla­tilag pedig kiváló ürügy, hogy megszabadulhasson a párizsi civakodó légkörből, hiszen ünnepeltségét, kivételes elis­mertségét itthon élvezhette igazán. Volt is benne része bőven, amikor június közepén meg­érkezett Budapestre. Szemé­lyét tündöklő hírnév övezte. Nevezetes epizódja 1909 jú­niusának, hogy ekkor ismer­kedett meg Móricz Zsigmond- dal, a Duna-korzón lévő Ho­tel Bristol teraszán. Az első perctől szeplőtlen rokonszenv jellemezte kapcsolatukat. A kölcsönös vonzalom, a kölcsö­nös nagyrabecsülés alapján kötöttek szövetséget ugyan­azon művészi, szellemi ismér­vek jegyében. Magyarország korabeli viszonyairól teljesen azonosan vélekedtek. Életük becses élményei közt tartot­ták számon találkozásaikat, így mindketten szívesen em­legették az estét, amikor Ady meglátogatta Móricz Zsig- mondékat az Üllői út 95-ben levő lakásukon. A Nyugattal való teljes ki­békülés és a Móricz Zsig- monddal kötött barátság mel­lett az is használt Ady han­gulatának, hogy rendezte a duk-duk affér idején meg­romlott kapcsolatát a Holnap irodalmi körrel. A kibékülés következményeként még jú­niusban Nagyváradra utazott, s négy új versét olvasta fel a Holnap matinéján. Egészsége mégsem javult. Nem is javul­hatott. Ha Párizs és a Riviera nem hozta rendbe, hogyan segíthetett volna rajta az ál­landó pesti éjszakázás, az ün­nepléssel, a társasági élettel együtt járó, szakadatlan igénybevétel? Miként Párizs­ban a Rue de Constatinople, úgy Budapesten az Erzsébet körúti Meteor szálló ez időben a megszokott tanyája. Alig aludt. Nappal a szállodához tartozó Meteor kávéházban időzött, éjszaka a Három Hol­lóban koptatta amúgy is vé­kony egészségét. Rendetlen táplálkozása mellett nikotin­nal, alkohollal élénkítette magát, nyugtatónak pedig Veronáit használt. Két törzs­helye mellett sok más szóra­kozóhelyen is megfordult, fő­képp a Centrál és a Palermo kávéházban. Váratlanul fel­felbukkanó, majd ugyanolyan váratlanul tovatűnő alakja csak növelte a személye köré szőtt regényességet. Megzené­sített verseit ekkor zongoráz- ták-énekelték a pesti kávéhá­zak különtermeiben, minde­nekelőtt Reinitz Béla jóvoltá­ból, aki megszállott hittérítő­ként szegődött Ady költésze­tének zenei prédikátorává. Tovább nem lehetett halo­gatni a komolyabb gyógykeze­lést. Adyt annyira tönkretette a mértéktelen igénybevétel, hogy sürgősen orvosi segítség­re szorult. Nagyváradi szerep­lése után a kolozsvári Lech- ner-klinika vendége lett. Tudni kell erről a klinikáról, hogy akkor épült a példátla­nul fejlődő, igazi nagyváros­sá növekvő Kolozsvár egyik modern büszkeségeként Nemcsak azért nevezték Lechner-klinikának, mert a kor egyik legnagyobb tehet­ségű építésze, Lechner Ödön tervezte, hanem azért is, mert a tervező művész testvére, Lechner Károly ideggyógyász professzor vezette a klinikát (Folytatjuk) Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents