Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-20 / 273. szám

Ellentámadás Sztálingrádban Memento a 35. évfordulón If bibb ka is I sín egy kist kiruccanás À szovjet csapatok már 1941 őszére meghiúsítot­ták a németek villámhábo­rús tervét A fasiszta né­met hadsereg a moszkvai csatában szen­vedte el az el­ső súlyos vesz­teséget s érzé­kenyen érin­tette a legyőz­hetetlenség­ről »-zengett« legendáknak szétfoszlása is. A fasiszta hadvezetés megtépázott tekintélye helyreállítá­sára, a hadá­szati kezde­ményezés visz- szaszerzésére, a kaukázusi olaj­mezők elfogla­lására 1942 tavaszán nagy erejű offenzívát indított, s fő feladatként Sztálingrád elfog­lalását jelölte meg. Az offenzíva méretére jel­lemző, hogy 1941 júniusában — a hitszegő háború megin­dításakor — a szovjet—német arcvonalon 190 német, míg az 1942 júniusában megindí­tott offenzívában 237 német és csatlós hadosztály vett részt (Ezekből 184 volt a né­met, 18,5 a finn, 13 a magyar, 13,5 a román, s 2 csehszlovák, 5 olasz, egy spanyol egészítet­te ki.) A német fasiszta hadsereg, hogy a hadműveleti irányok tervezett terepszakaszait mi­előbb elérje, a hadászati kez­deményezést megragadja, már 1942. május 8-án meglepetés- szerű támadásba ment át Keres körzetében. Ezt köve­tően 1942. június 28-án kö­vette a második Kurszk—Vo- ronyezs irányában. A nagy erejű támadások a téli-tava­szi hadjáratban elfáradt szov­jet csapatokat ismét hadmű­veleti védelembe és jelentős területek föladására késztet­ték. A német fasiszta — és szövetségeseik — propaganda­gépezet elemi erővel vetette magát a győzelmek felnagyí­tásába és ezek világgá kür­tölésébe. A magyar rádió és sajtó szintén. Íme néhány szalagcím az Új Somogy na­pilapból. 1942. július 2. : »Megindult a nagy német of­fenzíva a keleti arcvonalon«; július 16.: »Kétségbeesett a Szovjet-Unió lakosságának hangulata; július 30.: »Sztá­lingrádtól már csak 70 km-re vannak a németek«. A veszély igen nagy volt — ha nem is akkora, amekkorá­nak a fasiszta propaganda próbálta beállítani. A néme­tek Sztálingrád irányában 30, közvetlenül a város ellen 18 teljesen feltöltött hadosztály- lyal (290 000 fő, 3500 löveg és aknavető, 6000 harckocsi és mintegy 1200 repülőgép) tá­madtak. Az erőket később to­vább növelték. A védelmi hadművelet kez­detére a Vörös Hadseregnek a város előterében mindössze 16 — nem teljesen feltöltött — hadosztály (mintegy 80 000 fő, 2000 löveg és aknavető, 400 harckocsi és 337 repülő­gép) állt rendelkezésére. A nérhet támadó ékék jú­lius 17-én találkoztak a sztá­lingrádi védelem előterében a főerők elé kiküldött szovjet osztagokkal. A németeknek a támadási szakaszokon 8—10- szeres erő- és eszközfölényük volt A szovjet csapatok hő­si helytállása, a sorozatos el­lenlökések és ellencsapások el­lenére is a németek — bár nagy veszteségek árán — lé­pésről lépésre közeledtek Sztálingrádhoz, s szeptember 12-én elérték a város peremét. (Sztálingrád a Volga mellett 75 km hosszan és 0,5—3 km szélességben fekszik.) Meg­kezdődött tehát a gigászi küz­delem a város elfoglalásáért, Uletve megtartásáért. A harcok idején a reguláris csapatok mellett mintegy 75 ezer sztálingrádi. lakos vett részt a város védelmében. Kö­zülük mintegy 30 ezer önkén­tes lépett be a népfelkelő egységekbe. Az ideiglenesen elfoglalt körzetekben 9 parti- zásosztag és 30 diverziós cso­port ténykedett. Mindezek el­lenére az ellenség szeptember 26-ig a Carica folyótól délre jelentős szakaszon kijutott a Volgához. Ezzel párhuzamo­san elkeseredett harcok foly­tak az utolsó pillanatokig ter­melő gyárak, ipari központok elfoglalásáért. A felek helyzete 1942. no­vember 19-én, 00.00 órakor: a szovjet hadászati védelem a német támadásokat 1942. no­vember 19-re minden irány­ban megállította, az ellenség kezdeti élőerő- és technikai fölényét felmorzsolta. A Vö­rös Hadsereg a világszerte be­harangozott nagy német of­fenzívát kudarcba fullasztotta. A németek nyári támadá­saik során a Volga és a Don között több mint 600 000 ka­tonát. tisztet (halottak és se­besültek), 1500 harckocsit, 2000 löveget, aknavetőt és 1300 repülőgépet veszítettek. Az offenzíva kudarcának elismerése a német szárazföl­di erők főparancsnokának 1942. október 14-én kelt 1-es számú parancsa, amelyben többek között ez áll: »Előt­tünk a téli hadjárat! A keleti front feladata, bármi történik is, megtartani az elfoglalt te­rületet, megakadályozni az el­lenség áttörési kísérletei és ezzel kedvező feltételeket te­remteni a támadás 1943-ban történő folytatásához.« A szovjet hadvezetés már e gigászi csaták közepette, 1942. szeptember végétől megkezd­te a sztálingrádi ellentámadás előkészületeit. 1942. november 19-én 07.30 órakor megkezdett, 80 perces tüzérségi előkészítés után 08.50 órakor indult meg a Délnyugati és a Doni Front ellentámadása, amely újra a Vörös Hadsereg kezébe adta a hadászati kezdeményezést és egyben megteremtette a Nagy Honvédő Háború mene­tében a fordulat kezdetét. Dr. Szendy József, a hadtudományok kandidátusa Mint látható, a megsértett liberális irodalmi tekintélyek egy pillanatig sem gondoltak arra, hogy lemondjanak Ady- ról. A konzervatív Herczeg Ferenc pedig egy pillanatra sem gondolta komolyan, hogy megnyerje az Új Időknek Ady Endrét, Taktikai okokból, az összeveszejtés céljából adott helyet a duk-duk cikknek és a szerző néhány versének, de mindjárt a következő szám­ban, fő helyen közölte^ Sza- bolcska Mihály gúnyyersét »a zagyva költészetről«, nem is oly burkoltan épp Ady ellen. A költő a duk-duk affér idején az Erzsébet körúti Me­teor szállóban lakott, de az általa kavart vihar hatása elől kénytelen volt Érmind- szentre menekülni egy kis nyugalomért. Otthon sem kí­mélték az izgalmak. így írt öccsének: »Az Úi Idők cikke maitt az egész világ becsap­ta az ajtót... előttem. Rémes levelek jönnek, se aludni, se dolgozni nem tudok.« Nyomuk veszett a »rémes« leveleknek, mert a fennma­radtak szerint legdorgálóbban a már idézett Fenyő Miksa tett neki szemrehányást. Me­cénása. Hatvány Lajos Ber­linben értesült a kellemetlen fejleményekről, s a német fő­városból emelt panaszt Ady viselkedése ellen egy erősen személyes hangú, mély szeré­téiről áthatott levélben. Ig­notus pedig egyenesen angya­li elnézéssel szólt hozzá Ér- mindszentre küldött .levelé­ben: »Báthory utca 3. 1908. november 26. Drága Bandim, hagyd már a fenébe ezt a duk-duk affért... Ha szabad a nagy szimpátia jogán, mely- lyel irántad kezdettől fogva vagyok, valamit tanácsolnom, azt szeretném, ha érzéseidet, idegzetedet, kivétel nélkül mindenki iránt való viselke­désedet arra állítanád be, hogy nem történt semmi... ne törődj egyébbel, minthogy írj. Ez a legfontosabb és egye­dül fontos.« Kétségtelen: a butábbak is azok voltak, akik lelketlenek iránta; viszont azok viselked­nek okosabban, akik valóban szerették. Bebizonyosodott ez a decemberben megjelent Az Illés szekerén című versköte­tével is. Ezúttal az Új Időket gondozó Singer és Wolfner cég volt a kiadó. Ady mind­össze kétszáz korona honorá­riumot kapott. Semmi tekin­tettel nem voltak hírére, te­hetségére, jelentőségére, rá­adásul gyarló kivitelben je­lentették meg kötetét. Annyi­ra felbőszült ezen, hogy a Szocializmusba, a Szociálde­mokrata Párt folyóiratába tá­madó cikket írt Herczeg Fe­renc ellen, aki továbbra U Pósa Lajost és Szabolcska Mihályt tekintette az Új Idők vezérköltőjének. Ady nagyon kíméletlenül tudott támadni. Ezúttal sem fékezte tollát. Kacérkodását Herczeg Feren- cékkel maga szüntette meg. elvágva a további közeledés minden lehetőségét. Ezzel egyidőben mind szo­rosabbra fűződött barátsága Hatvány Lajossal. Személye­sen alig-alig találkoztak, de levelet, táviratot állandó jel­leggel váltottak. A duk-duk affért követő hetekben szin­te naponta érintkeztek postai úton. Nagy volt a forgalom Berlin és Érmindszent között, aminek az lett az eredménye, hogy Ady apró adagolásban teljes bűnbánatot tartott, Hat­vány pedig teljesen kiengesz- telődött. A Nyugattal eleve megszakítatlan maradt fő- munkatársi viszonya. Ilykép- pen 1908 utolsó napjaira nagy­jából elcsitultak az izgalmak, jó hangulatban szilveszterez­hetett a Szilágyságban. Külö­nösen vidámmá tette kedvét, hogy Bölöni is otthon tartóz­kodott, így felváltva vigadoz- hattak hol Szilágysomlyón. hol Érmindszenten. De a mulatságból még ez sem volt elég. 1909 első nap­jaiban Budapesten termett, elfoglalta negyedik emeleti szobáját a Meteor szállóban, és itt próbált aludni — nap­KarjÚt tetoválások borít­ják. A tüzes tű el nem tün­tethető nyomokat hagyott a bőrén. A 26 éves Zámbó Fe­rencnél azonban ez »sikk«. Vagy legalábbis az volt ko­rábban: ma már egyáltalán nem törődik ilyesmivel. A ci­garetta lassan a körmére ég, de sajnálja elnyomni a csik­ket — ki tudja mikor jut leg­közelebb füstölnivalóhoz. Ha a bírósági kihirdeti az ítéle­tet, ‘bizony le kell mondania olyan szenvedélyekről, mint például a dohányzás. Zámbó Ferenc mostani bűnlajstro­mán 23 rendbeli bűncselek­mény szerepel. Lopások — villákból, autókból. Persze nem egyedül követte el, két társa is volt. Az egyik az öccse, aki még szinte gyer­mek, a másik a 33 éves Amb- rusics László, aki korábban már kétszer volt büntetve lopásért. Zámbó Ferenc múlt­ja sem tiszta: — Lopás és tiltott határ- átlépés kísérlete miatt ültem. — Most milyen büntetésre számít? — Nem tudom — vonja meg a vállát, és mosolyog. Tulajdonképpen nehezen fog­ja föl, hogy mit csinált. »Könnyen veszi a dolgokat«; úgy látszik, bármi történjék is, őt hidegen hagyja. — Nős? — Igen. Három gyermekem van. — Hol dolgozott? — Balatonlellén a pékség­ben. Segédmunkás voltam. Onnan ismerem Ambrusicsot. Elég szépen kerestem, 4500— 5000 forintot — Eladták, amit loptak? — Igen. Volt egy férfi, aki mindent megvett tőlünk. — És ez a többletpénz mi­re kellett? — Nem italra vagy szóra­kozásra. Mindent hazaadtam. Otthon azt mondtam a fele­ségemnek, hogy egy kis mel­lékes munkám volt, onnan a pénz. Ö elhitte. Legalábbis az elején biztosan elhitte. Azt hiszem, az volt a legnagyobb baj, hogy túl sokáig csinál­tuk. Amikor abbahagytuk, éreztem, hogy késő. Egyre több rendőségi kocsi »szalad­gált« Szemesen. Sejtettem, hogy baj lesz. Aztán házkuta­tást tartottak nálunk, és már vittek is. — Tulajdonképpen hogy kezdődött? — Az Ambrusics azt mond­ta: kéne valakinek egy nagy gázpalack, jól megfizetné. Hát szereztünk. Egy üdülőből lop­tuk el. Ez az első dolog si­került, aztán a többi már jött magától. Mindig a környéken, vagyis Balatonszemesen »dol­goztunk«. — Leginkább gázpalacko­kat, műszaki cikkeket vittek el. — Erre volt biztos vevő. Meg általában ezt találtunk a villákban. A holmi zömét Kardos János vette meg tő­lünk. Öt Ambrusics révén is­merem, és csak annyit tud­tam róla, hogy boltos Szőlős­kislakon. — Legtöbbször ketten dol­goztak, de néha magukkal vitték az öccsét is. Ö hogy került a »csapatba«? — Odajött dolgozni a bala- tonlellei pékségbe, próbaidős­nek. Aztán egyik éjszaka kö- nyörgött, hogy vigyük ma­gunkkal. Mindegy hova, csak jöhessen. Hát elvittük őt is. — Hogy számolt el otthon az éjszakai kiruccanásokkal? — Én mindig éjszaka dol­goztam. Aztán hazafelé itt. Szemesen törtünk be villák­ba; így alig késtem otthonról. Nem kellett mentegetőznöm. — A felesége most nem dolgozik, a három gyerekkel van otthon. Mi lesz velük kenyérkereső nélkül? Nem tud válaszolni. Le­hajtja a fejét, megvonja a vállát; most látszik rajta elő­ször valami megbánásféle. Most érzi először, hogy nem kellett volna. A három fiatalember, né­hány hét alatt több villát, gépkocsit kifosztott. Mindent elvittek, amit találtak. Per­sze leginkább a gázpalacko­kat — aztán rögtön el is ad­ták, darabját 700 forintért De az egyik feltört kocsiból magnót loptak ; kerékpárokat is elvitt Zámbó Ferenc. Hő­sugárzó, sőt még villany vasaló is szerepel az elemeit holmik listáján. — Maga szerint mekkora értékű árut loptak el össze­sen? — Nem tudom. Pénzt nem sokat kaptunk értük, mert az »ilyen holmit« nem lehet drágán eladni. Egy-két szá­zasért esetleg, és azt utána háromfelé kellett osztanunk, összesen pár ezrest »keres­tünk« fejenként. A három balatoszemesi tolvaj ügyében a Siófoki Já­rási-Városi Rendőrkapitány­ság befejezte a nyomozást. Hamarosan az ügyészségen emelnek majd vádat ellenük. Dán Tibor King és Texán Ezüstérem a galamb ketrecért Csaknem öt év telt el, míg dr. Ballai Attila találmányát, a fémből épített galambketre- cet szabadalmazták. De úgy látszik: megérte a várakozás: a ketrec — és annak gyakor­lati haszna: a galambneve­lésben mutatkozó eredmény — két év alatt ismertté tette fel­találója nevét az országban, sőt a határokon túl is. A ta­lálmány a legutóbbi Agromas- expón ezüsTvinet kapott. De mit is tud a ketrec? paL Éjszakáit ugyanis a már többször említett törzshelyén, az Andrássy úti Három Hol­lóban töltötte. Nem sokáig. Mielőtt teljesen kimerült vol­na anyagilag és fizikailag, Lé­dához utazott Január végén már ismét Párizsban volt. Mozgalmas esztendő Ady Endre életritmusa so­hasem volt kényelmes, noha a költő egyébként sokat adott fizikai kényelmére. Belülről annál lemondóbb tudott len­ni. A lelki, szellemi kényel­met egy pillanatra sem visel­hette el. Innen van, hogy az évtizedek távolából visszate­kintve oly zavarbaejtően ese­ménydúsnak látjuk minden­napjait. A ritmus szinte már az űzöttségig fokozódott, és az 1909. évet a szokásosnál is önpusztítóbb tempóban szá­guldottá végig. Próbáljuk nyomon követni. Januárban érkezett Párizsba, február elején már Nizzában, majd Monacóban időzött Lé­dával és Diósi Ödönnel. Az utóbbi kettő üdülni érkezett a Riviérára, ám Ady némára az üdülés csak szándékában maradt az, mert ő ott is dol­gozott. Leveleiből nem fogy­nak ki a panaszok. Főként Hatvány Lajosnak küldött so­raiból árad a siránkozás. A nyugalom örökös hiányát, eb­ből következő rossz idegálla­potát, zaklatott kedélyét, mun­kára való hanyatló alkalmas­ságát, pénztelenségét adja hírül a minden helyzetben jóindulatú mecénásnak. |F olytatjuk.) Nyúl helyett galamb Ahogy sok mindenben, egy kicsit itt is közrejátszott a véletlen. — Nyulakat tenyésztettem — mondta dr. Ballai Attila, a Mezőgazdasági Főiskola kis­állattenyésztési tanszékének docense. — Galambjaim is voltak és kipróbáltam: ha párba rakom és nem a hagyo­mányos módon, tömegével he­lyezem el őket, vajon hogyan viselkednek. Így történt; be­leraktam az állatokat a nyúl- ketrecbe és azt tapasztaltam, hogy így, párban sokkal nyu- godtabban viselkedtek. Gyak- raban költöttek. A ketrecet könnyebb volt tisztán tartani, s így csökkent a fertőzés ve­szélye is. A kísérletezést tették követ­ték: a ketrecet galambra adaptálta, tovább figyelte az állatokat, s végül egy maga szerkesztette ketreccel jelent­kezett. így indult a főiskolai galambtenyészet, amelynek most már 500 pár a lakója. Autosex Először 160 pár érkezett az enyingi és a soroksári galamb­telepről. Francia közvetítésű amerikai fajták voltak. Le­származottaik és azonos fajta­társaik most is a galambtele­pen élnek. Az állandó hőmérsékletű, egymás fölött álló fémketre­cekben egy-egy szürke és fe­hér galamb pár él. A szürke tojó, a fehér pedig hím En­nek is fontos jelentősége van. — A hagyományos fajtánál nem ütköznek ki így a má­sodlagos nemi jegyek, s ez a tenyésztésben akadályt jelent. Két fajtával dolgozunk: az autosex kinggel és autosex texánnal. Az előbbi kisebb, könnyebb a súlya, az utóbbi zömök testű. Mindkettőnél annyira különböznek a hímek és a tojók, hogy már amikor a tojásból kibújnak, meg tud­juk őket különböztetni. A to­jó pelyhes, a hím csupasz mutatja dr. Horn Péter, a kisállattenyésztési tanszék ve­zetője. 28 napig a szülőkkel élnek a fiatalok, utána külön. Egé­szen addig, amíg maguk is alkalmasak lesznek arra, hogy önálló »lakás« birtokosai le­gyenek. Amikor a közös neveidéből kikerülnek, a szakemberek párosítják őket. — Mennyit? — Ez a fajta átlag hatszor- h étszer költ egy évben, de a rekorderek a tízig is elmen­nek. Van olyan párunk, ame­lyik május óta a tizedik fió­kánál tart. Törzslap és valuta A ketreceken a galambok adatai. A súly, a költés ideje, a fiókák száma. Ezeket az adtokat minden félévben fel­dolgozzák, összesítik. Eredmé­nyeik messze túlszárnyalják a hagyományosan tartott ga­lambokét A búzaszemet csi­pegető galamb idillje egyéb­ként kimegy a divatból — itt már nagyüzemi tenyésztés fo­lyik. Granulátumot eszik az autosex fajta — a takarmány főként borsóból, búzából és kukoricából áll, de van benne vitamin is. Hogy szereti-e az állat? Ehhez szokott Ezzel a takarmányozással 28 nap alatt eléri az eladási súlyt és az áfész-ek közvetítésével kül­földre kerüt ahol — és itt van az egész kísérletezés, te­nyésztés lényeke — kapva kapnak utána. A galamb ugyanis kétszer-háromszor olyan drága a külföldi pia­cokon, mint például a csirke, — Elképzelhető, hogy vala­ha nálunk is kapható lesz? — kérdeztük Ballai doktortól. — Elképzelhető, de egyelő­re a hazai piacon nem is igénylik. Van bizonyos fenn­tartás a galambhússal szem­ben, mint ahogy a nyúllal is. — És mit hoz a jövő? — Az igények egyelőre vég­telenek. A mi tangazdaságunk már elkezdte az ezer páros galambtenyészet kialakítását. A másik nagy terv a Debre­ceni Állami Gazdaságé és a baromfifeldolgozó vállalaté, ök nyolc és félezer párral létesítenek telepet. Három lép­csőben. Az első 1978-ban lép be... s továbbfejlesztik a rendszert. A háztájiba adják ki a ketreceket, a takarmányt, s a gazdaságok közvetítésével értékesítik a galambot. — Ezzel tehát diadalmas­kodik a találmány. — Szó sincs róla. A galamb még a kisállattenyésztők szá­mára is ismeretlen. Rengeteg kísérletezés, megfigyelés vár még ránk. Amit mi itt elér­tünk, csupán a kezdet. Simon Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents