Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-18 / 271. szám
A PÁRT ÖSSZETÉTELE Beszélgetés Nagy Tiborral, az MSZMP KB osztályvezetö~helyettesével A tagfelvételi munka, a párt összetételének céltudatos alakítása a pártszervezetek fontos feladata. Mi a jelentősége, melyek a meghatározó elvei és fő céljai ennek a tevékenységnek? — erről beszélgettünk Nagy Tiborral, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettesével. — A Központi Bizottságnak a tagkönyvecsere tanulságait összegező határozata ismételten leszögezi, hogy »a tagfelvételi munkára nagy gondot kell fordítani«. Miért tulajdonítunk ilyen nagy fontosságot ennek a munkának, mi a jelentősége további előrehaladásunk szempontjából? — E kérdés megítélésekor is a párt programnyilatkozatában megfogalmazott távlati célnak, a fejlett szocialista társadalom felépítésének követelményeiből kell kiindulnunk. A fejlett szocialista társadalom csak úgy teremthető meg, ha tovább erősítjük, fejlesztjük a párt vezető szerepét. Márpedig a vezető szerep gyakorlati érvényesülése — más tényezők mellett — nagymértékben függ a párt összetételétől, attól, hogy a párttagság a maga egészében mennyire képes eleget tenni a társadalmi folyamatok irányításában reá háruló követelményeknek. A tennivalók megoldásában természetesen fontos szerepük van a párt vezető testületednek, irányító munkájuk színvonalának, de tévedés lenne a párt vezető szerepének érvényesülését pusztán erre korlátozni. Végsőfokon a párttagság a maga egészében gyakorolja ezt a szerepet. Ezért tekintjük alapvető politikai kérdésnek, hogy a pártsoraiba újonnan bekerülők is minden szempontból megfeleljenek a vezető szerep érvényesítésével járó elvárásoknak, alkalmasak legyenek az ebből adódó teendők ellátására. Ugyanakkor a helyes tagfelvételek egészükben véve kedvezően hatnak a párt ösz- szetételére, belső szociális struktúrájára. — A fejlődés jelenlegi szakaszában milyen elvek szerint kívánjuk alakítani a párt összetételét, milyen arányokat tekintünk optimálisnak? — Elmondhatjuk, hogy a társadalom életében végbement változások, az utóbbi három évtized társadalmi fejlődése, a párt összetételében az utánpótlás alakulásában is tükröződnek. A párttagok között megtalálhatók a társadalom minden osztályának, rétegének a legjobbjai. Ez természetes és pozitív jelenség; énnek megőrzésére törekszünk a továbbiakban is. Ehhez a lehetőség is kedvező, hiszen a termelési és osztályviszonyok megváltozásával lényegében elhárultak azok a korlátok, amelyek a fejlődés korábbi időszakában egyes rétegek tagjai számára eleve lehetetlenné tették, mások száunára erősen megnehezítették a párthoz való eljutást. A szocialista fejlődés jelentősen szélesítette azt a társadalmi bázist, ahonnan a párt a maga utánpótlását merítheti. Ezekből kiindulva szögezi le a Központi Bizottság 1977. júniusi határozata, hogy mindenféle mechanikus kategorizálást mellőzve a munkások, mezőgazdasági dolgozók, termelőszövetkezeti parasztok, értelmiségiek és alkalmazottak legjobbjait kell párttaggá nevelni. Változatlanul irányadó azonban a XI. kongresz- szus határozata, amely szerint a tagfelvétel fő bázisai a nagyüzemek, s az utánpótlás nevelése során különleges figyelmet kell fordítani a munkásokra, általában a fizikai dolgozókra. Politikánk következetes megvalósítása és a társadalmi problémák pontos érzékelése szempontjából egyaránt szükséges, hogy országosan a fizikai dolgozók, a munkások és a termelőszövetkezeti parasztok, vagyis társadalmunk két alapvető osztályának tagjai többségben legyenek a pártba fölvettek között. — Az említettekkel együtt továbbra is érvényes, hogy a felvételi kérelem elbírálásában mindig az egyén alkalmasságának körültekintő, szigorú mérlegelése a legfontosabb. Ilyen tekintetben mely követelmények érdemelnek különleges figyelmet? — Itt is az elmúlt években végbement fejlődésből kell kiindulnunk. Javultak a tagfelvételi munka feltételei. De politikai-ideológiai értelemben még nem tűnt el minden különbség az élcsapat és a dolgozó tömegek között; saját tagjaitól a párt változatlanul az: átlagosnál többet vár el, többet igényel. Ezért a szocializmust meggyőződéssel építő, a párttal rokonszenvező dolgozók közül csak azokat vehetjük föl a pártba, akik egyrészt készek, másrészt pedig képesek ezeknek a többletfeladatoknak a vállalására és teljesítésére. A gondos egyéni elbírálás során különleges figyelmet érdemel a politikai meggyőződés és aktivitás, a készség és képesség a párt politikájának képviseletére, terjesztésére, megvédésére, gyakorlati megvalósítására. Igen fontosak az ideológiai-világnézeti követelmények, vagyis a szervezeti szabályzat azon előírásainak érvényesítése, hogy a pártnak az lehet tagja, aki magáévá teszi a marxista—leninista eszméket. Szükségesnek tartjuk, hogy a párt új tagja felvételkor már rendelkezzen bizonyos közéleti tapasztalattal, jártassággal, vagyis előzőén végezzen mozgalmi tevékenységet valamely tömegszervezetben, a társadalmi életben. Nagyon fontos, hogy a pártba bekerülő munkája és magatartása — a közösségben és a magánéletben egyaránt — feleljen meg a párt felfogásának, ilyen értelemben legyen példamutató. — A párt utánpótlásáról való gondoskodás nem korlátozódik pusztán a tagfelvétel eseményére, hanem több annál. Melyek e folyamat legfontosabb jellemzői? — E folyamat, amelyet a kommunistává nevelés, kommunistává válás folyamatának nevezhetünk, valóban szélesebb, sokrétűbb, mint maga a felvétel. Javarészt a tömegszervezetekben, társadalmi mozgalmakban, szocialista brigádokban kezdődik: itt szerzik meg az első közéleti tapasztalatokat, itt figyel föl rájuk a pártszervezet, az itt folytatott politikai tevékenység érleli meg többnyire az elhatározást a pártba való belépésre. Ezér tekintjük az e területen dolgozó párttagok fontos politikai kötelezettségének, pártfeladatának, hogy tudatosan vizsgálják környezetüket, foglalkozzanak a pár- tonkívüli aktivistákkal. A tagfelvételt meg kell, hogy előzze a felkészítés a párttagsággal járó kötelezettségek teljesítésére, meg kell ismertetni a jelentkezővel, hogy milyen politikai közösségbe kerül és mi vár itt rá. Tehát az utánpótlás nevelése megelőzi a felvételről való szavazást, de nem is ér ezzel véget. A kommunistává válás, illetve nevelés folyamata tovább folytatódik és kell is. hogy folytatódjék a pártéletben való részvétel, a politikai ismeretek elsajátítása, a oártmegbízatások teljesítése során. — összefoglalóan azt mondhatom: a párttaggá nevelő munkában a hangsúly most nem a mennyiségen van, hanem a minőségen. Az a párt- szervezet végez eredményes, jó munkát, amelyik olyan embereket vesz föl soraiba, akik minden szempontból alkalmasak a párttagsággal járó kötelezettségek teljesítésére, s amelyik képes ilyen embereket kinevelni a párttal ro- konszenvezők, a velünk együtthaladók soraiból — fejezte be nyilatkozatát Nagy Tibor. Gyenes László Segítség a házépítőknek Szép és jó otthon Nagy gondban van, aki családi házat akar építeni. Legtöbbször összeül a »-családi tanács«, és sokáig beszélgetnek, vitatkoznak, milyen is legyen. Nem mindig sikerül megegyezni ... Sokféle építési szabály határolja be az elképzeléseket, pehéz a döntés, s a boldog tervezgetés közben egy kicsit megkeseredig az az ember. Ezen a gondon akart köny- nyíteni a Kaposvári Városi Tanács ÉKV-osztálya, s a második emeleten kiállítást rendeztek az új túpustervekből. A közízlés lassan megváltozik: ma már egyre többen elvetik a négyszögalaprajzú, sátortetős »-vár« gondolatát. Ez azonban még mindig nem jelenti azt, hogy csak szépek és jók készülnek. Meg kell akadályozni, hogy kialakuljon egy újabb rossz házdivat, újra tömegesen épüljenek a már nem sátortetős, de valamilyen módon »elfuserált« családi házak. A megelőzés legfontosabb követelményei a közízlés formálása, a jó tájékoztatás, a szép és jól használható házak propagandája, a helyi tanácsok következetessége és jóakaratú szigora az építési engedélyek kiadásakor. A kaposvári tanácson látható tablók az esztétikai nevelésben is segítenek. Az érdeklődők elolvashatják a tájékoztatót, amely fölsorolja az ajánlott tervek előnyeit. A házépítésnél az első kérdés, hogy mennyi pénze van az építeni szándékozóknak. A tájékoztatóból megtudhatjuk: a , típusterv lényegesen olcsóbb a magántervezésnél, a terveken szereplő házak a mindig kapható szerkezeti elemekkel épülhetnek és a tervezők a leggazdaságosabb anyagfelhasználásra törekedtek. Az OTP-kölcsön feltételeit is részletesen ismerteti a kiállítás egyik része. »Egyéb« előnyök: a ház szép lesz, jól használható, és — mert nem lezárt, megbonthatatlan formájú — a család növekedésével könnyen, esztétikusán és az eredetihez jól kapcsolódva bővíthető. Egy-egy »tervcsalád« egy ház négy rajzot tartalmaz: az alaptervet, a tükörképét (az utca másik oldalára) és tetőbeépíté°es vagy anélküli változatát. A ház távlati képe mellett alaprajzokat is láthatunk, és föltüntetik azt is, hogy az épület hány embernek ad otthont. A többféle típus között a négytagú kisebb és a tíztagú nagy családok szintén megtalálhatják a nekik megfelelőt. A sík és lejtős terepre, az utcára merőleges és ferde határú telkekre építhető földszintes és emeletes házak tervei kielégítik a sokféle egyéni igényt, s a városok, falvak helyi körülményeikhez alkalmazkodó építési előírásait is. Csak meg kell nézni a kiállítást. így, képekben is szépek ezek a családi fészkek. Hát még a valóságban! L. P. A göllei út Egy ezer gonddal küzdő gazdaság sok izgalmas témát ad: csak oknyomozásba kell kezdeni, s máris az »élet sűrűjében« vagyunk. Ezzel szemben egy eredményes, sőt híres gazdaság látszólag kevésbé érdekes hely. A grafikonok emelkednek, az emberek elmondják, »mindent megtettünk, hogy...« A jó eredmények nem »csak úgy« születnek; viták, gondok és verejték nélkül... Ha a göllei tsz-ben azt kérdeztem volna, hogyan dolgoznak, hogyan fejlődik a gazdaság, milyenek az eredmények, alighanem ezt válaszolták volna: »Minden eddiginél jobb, 75 mázsás kukoricatermést takarítottunk be, a búzánk 43 mázsát adott, tejtermelésünk eléri a 3000 litert; új gépeket vettünk, rekonstrukciót és vetőmagfelújítást hajtottunk végre, megteremtettük a rendszertermelés alapjait... Most azonban nem a »többszörösen kiváló göllei tsz-re« voltam kíváncsi. Egyszerűen csak a göllei tsz-i'e, a maga ellentmondásaival együtt. Hogy mindezt megismerhessem, vitát provokáltam, akadékoskodtam és kíváncsiskodtam. S’ Uri" munka — novemberben rí Esik, esik, esik. Cuppan, és sárban csúszik a gumicsizma. A házak előtti kiskertekben csapzottan, kókadtan pusztulnak az utolsó virágok. Az udvarok szürke mélyéről, a gó- rék rácsa között a kukorica sárgája enyhet adó folt. A szomszédos szénakazal fóliasapkájáról csorog, csorog a víz. — A természet rendje — mndják Komlósdon. Az elnök még hozzáteszi: — Ahol nem tettek rendet mostanra a határban, ott nem sok keresnivalója van a vezetőségnek. Itt talán kétszáz hektárnyi mélyszántás van még hátra. Egy-két traktorosnak ad már csak munkát. S a többiek? — Bajban lennénk, ha pihenni küldenénk az asszonyokat. A szentesiek, a komlósdiak még szenvedik az időjárás viszontagságait; erdősítenek, csemetét telepítenek. A péter- hidaiaknak már könnyebb. Az almaillatú, meleg teremben fürgén jár a kezük: almát tisztítanak, szeletelnek a konzervgyár részére. Úgy tartják, »úri« munka ez, s dicsérik a kapcsolatot, ami a konzervgyár és a szövetkezet között kialakult. Tavaly csak próbaképpen, januártól a kitavaszodásig végeztek bérmunkát. S lám, az idén már novembertől — ahogy elfogyott a kinti feladat — lehetőség nyílt a keresetre. Nemcsak nekik, a szövetkezet többi közössége asz- szonyainak is. Csak most az erdősítés befejezése az első. Aki dolgozni akar, annak van munkája. És tudják, nem j egy-két hétről van csak szó: a Nagyatádi Konzervgyár mindaddig, amíg újra nem éled a határ, ad munkalehetőséget az asszonyoknak. — Mi megtermeljük azt a temérdek borsót meg zöldbabot. Ök meg így segítenek rajtunk. — Ügy is van rendjén, hogy ne hagyja cserben egyik a másikat. Felidéződnek a nyári kölcsönös látogatások, a találkozók a gyárban dolgozó nőkkel. Az üzem és a szövetkezet közötti kapcsolat már rég túlnőtt a hivatalos kereteken. Benn az irodában, számokba. mázsákba rendeződnek a jövő évi tervek. Marad minden a régiben, ami a vetés- szerkezetet illeti, egyedül a konzervipari növények területe nő némiképp. A szövetke- ■ zet továbbra is jó partner akar maradni. Kint esik. Az almaillatú teremben végeláthatatlanul pereg a békés beszélgetés fona- : la. ( V. M. Mikor a gazdálkodás korszerűsítéséről beszéltek, megkérdeztem: »Nem túl késői ez az aolaknyitás?« Mikor a háztáji termelés eredményeit sorolták, közbevetettem: »Vajon a háztájiban jeleskedő emberek helytállnak-e a tsz-ben is? A »két műszak« nem megy-e a munkafegyelem és szervezés rovására?« Az elnök, Szíjártó János, megértette a szándékomat, és nyíltan beszélt. — Igaz, olykor a munkafegyelem rovására megy a nagy arányú háztáji termelés. Hiába tagadnám azt Is, hogy a szövetkezeti közösség nem olyan ütőképes, mint mondjuk, egy alföldi tsz-ben. Az itt élő emberek helyzete, gondolkodásmódja, termelési hagyományai meghatározzák a tsz munkáját és az irányítás lehetséges módszereit is. Segítettük a háztájit anyagiakkal, nem is tehettünk volna másként; a »szigort« nemcsak a háztáji termelés sínylette volna meg, hanem a közösé is. Egyensúlyoznunk kellett... — Gondolom, ez nem köny- nyű... — Vannak munkaterületek, amelyeket már alig lehet össz- szehangolni a háztájival. Például a nagygépeken dolgozó kombájnosokét és traktorosokét. Hová jutnánk, ha a K 700-as traktoros »hazaugra- na« leszedni a kukoricát? Ezeket az embereket tehát jól meg kell fizetni. A göllei tsz »taktikája« ismert. Költséges nagyberuházások nélkül is biztonságosan és eredményesen gazdálkodnak. Látszólag ezt az elképzelést igazolja, hogy több nagy- beruházásba kezdő gazdaság gondokkal küzd. De mi lesz tíz év múlva? Addigra rég túljutnak a holtponton a ma még helyenként vajúdó szaktelepek is. Egyszer a gölleiek- nek is rá kell döbbenniük hogy létesítmények dolgában lemaradtak. — Nincs látványos nagyberuházásunk, de ez nem jelenti azt, hogy nem fejlesztjük a gazdaságot. Például a sertéstelepen, ahol két éve még 2000 hízót sem állítottunk elő, 1980- ban — az ISV-rekonstrukció eredményeként — 5000-nél u> többet adunk. Űj juhhodályo- kat is építünk, s két év múlva elérjük az 1500-as anyalétszámot. A gazdaság párttitkára, Deák Lajos, érzékenyen reagált. — Igaz, nincs korszerű szarvasmarhatelepünk, Gölle mégis letesz ugyanennyi tejet és húst a megye asztalára, mint bármelyik korszerűsítésben élenjáró gazdaság. A háztáji évi termelése meghaladja a 15 milliót. Az emberek hozzáértése és szorgalma a mi gazdaságunk legfőbb tartaléka. — Most értek meg a feltételek a minőségi változáshoz — így a főagronómus, Horváth István. — A kukoricát az idén már a KITE-rend- szerben termeltük, nemrég pedig a búzaterületünkkel is beléptünk. Ez utóbbinál a legközelebbi cél 50 mázsa. Fejlődésünk és gyarapodásunk talán nem ugrásszerű, de biztos és egyenletes. Most épül négy 100—100 vagonos gabonatároló, jövőre pedig egy nagy teliesítményű szárítót kezdünk el. Zsiga Lajos főállattenyésztő ismert szakember. — Sertés- és juhtenyésztésünk jól fejlődik, a szarvas- marhánál már nem ilyen meggyőző az előrelépés. — De hiszen 3000 literes a termelésük. — Még ilyen eredmény mellett sem nyereséges a termelés. A Ka-Tej egyik, jelen levő szakembere közbeszólt: — Van gazdaság, ahol már 2800 liternél is hasznot hoz a tejtermelés. Sok múlik a számolás módján, meg aztán itt, Göllében magasak a munkabérek. .. Ha hip-hop itt teremne egy korszerű, új szarvasmarhatelep, egyáltalán képesek volnának-e üzemeltetni? — Jó volna, ha valóban ide lehetne varázsolni egy új telepet. A korszerű berendezések ugyanis jó néhány gondozó munkáját fölöslegessé tennék. A göllei tsz-ben ilyen »nagyítóra« volt szükség. Ez önmagában is bizonyítja, hogy a göllei tsz a megye egyik legjobban gazdálkodó és legegyenletesebben fejlődő szövetkezete. Bíró Fereac
