Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-17 / 270. szám

Magyar-ecuadori közös nyilatkozat Lceonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csánák elnöke, a legfelső kor­mányzótanács meghívására, 1977. november 14-e és 17-e között látogatást tett Ecuador­ban. A látogatás alkalmával a következő közös nyilatkozatot írták alá: Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, valamint Alf­redo Poveda Burbano alten- gemagy, Guillermo Duran Ar­centales vezérezredes és Luis Leoro Franco vezérőrnagy, az ecuadori legfelsőbb kormány­zótanács elnöke és tagjai, szí­vélyes légkörben és a kölcsö­nös megértés szellemében be­ható eszmecserét folytattak országaik kétoldalú kapcsola­tainak legfontosabb kérdései­ről és a jelenlegi nemzetközi helyzetről. A félek ismételten kinyil­vánítják, hogy tiszteletben tartják az Egyesült Nemzetek alapokmányában rögzített és általánosan elfogadott elveket, mindenekelőtt az államok jog- egyenlőségére, szuverenitásá­ra, a népek önrendelkezési jogára, a belügyekbe való be nem avatkozásra, az államok területi sérthetetlenségének tiszteletben tartására, a nem­zetközi együttműködésre, az erőszak alkalmazásának és az erőszakkal való fenyegetésnek az eltiltására, valamint a vi­tás kérdések békés úton tör­ténő rendezésére vonatkozó elveket. Elítélik a faji megkülönböz­tetés és az elnyomás bármely formáját, amely a népek füg­getlensége, nemzeti léte és fejlődése ellen irányul. Hangsúlyozzák az államok elidegeníthetetlen jogát, hogy természeti kincseik felett tel­jes szuverenitást gyakorolja­nak azokkal nemzeti érde­keiknek megfelelően szabadon rendelkezhessenek és azokért igazságos árat kapjanak. Meggyőződésük, hogy szük­séges a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és mél­tányos rendezése, valamennyi állam érdekeinek figyelembe vételével, a szuverén egyenlő­ség, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök alapján. Fontosnak tartják, hogy ennek során nagy figyelmet szenteljenek a fejlődő országok problémái­nak, különös tekintettel gaz­dasági függetlenségük meg­szilárdítására. Síkraszállnak az UNCTAD negyedik érte­kezletén elfogadott határoza­tok végrehajtása mellett. Erő­síteni kívánják a regionális és szubregionális gazdasági in­tegrációs szervezeteknek az igazságos nemzetközi gazda­sági kapcsolatok megteremté­sére irányuló tevékenységét. A felek méltatják a nem­zetközi enyhülés terén eddig elért eredményeket. Úgy vé­lik, hogy a fejlődő országok haladása és jogos törekvései szempontjából is elengedhetet­len az enyhülés tartóssá téte­le és kiterjesztése a világ minden térségére. Követke­zésképpen megelégedéssel nyugtázzák az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet eredményeit, aláhúzzák a folyamatban levő belgrádi találkozó fontosságát és kife­jezik reményüket, hogy az nagy mértékben hozzájárul a nemzetközi légkör javításához, a béke és a biztonság erősí­téséhez. A felek a konkrét leszere­lési intézkedések meggyorsí­tását várják az ENSZ közgyű­lése 1978. évi, leszerelési kér­désekkel foglalkozó rendkívüli ülésszakától, amelyet a lesze­relési világértekezlet összehí­vásához, az általános és teljes leszereléshez vezető út fontos állomásának tekintenek. Remélik, hogy a hadászati fegyverzet korlátozásáról szóló tárgyalások, valamint a fegy­veres erők és fegyverzet csök­kentéséről folyó egyéb tárgya­lások pozitív eredményre ve­zetnek, továbbá, hogy a fegy­verkezési verseny megszünte­tésével lehetővé válik a fejlő­dő országok törekvéseinek fo­kozottabb támogatása. A felek örömmel állapítják meg, hogy Magyarország és Ecuador kapcsolatai a barát­ság és a kölcsönös megértés szellemében fejlődnek. A spanyol király Brüsszelbe érkezett János Károly spanyol király — felesége kíséretében — tzerdán háromnapos látogatás­ra Brüsszelbe érkezett. A re­pülőtéren Baudouin belga király és felesége fogadta. Já­nos Károly megérkezése után megkoszorúzta az ismeretlen katona síremlékét, majd ven­déglátója kíséretében látoga­tást tett a katonai főiskolán. A mai napot a spanyol ural­kodó pár Gentben tölti hol­nap pedig Liegé-be utazik. Jó] értesült körökben úgy tudják, hogy János Károly tárgyalni akar a többi között Spanyol- országnak a Közös Piacba tör­ténő mielőbbi felvételéről is. CMTI) (Folytatás az 1. oldalról.) A beszámoló részletesen foglalkozott a bonni kormány jelenlegi helyzetével és jövő­jével. Schmidt leszögezte: a kormánykoalíciónak a jövő­ben is a béke biztosításán, belpolitikai téren pedig a munkanélküliség felszámolá­sán, a fiatalok helyzetének ja­vításán, a társadalmi rendszer megreformálásán és a terro­rizmus elleni harc sikerén kell munkálkodnia. A terrorizmus jelentette ki­hívás okait elemezve a kan­cellár elismerte: a nyugatné­met társadalom belső ellent­Kifejezik szándékukat, hogy a szuverenitás, a nemzeti füg­getlenség, a kölcsönös előnyök és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján fejlesztik a két ország együttműködését. Egyetértőén veszik tudomá­sul a magyar—ecuadori ve­gyes bizottság harmadik ülé­sén elért eredményt. Meggyő­ződésük, hogy az ez alkalom­mal aláírt gazdasági megálla­podások hozzájárulnak a ke­reskedelmi forgalom növelé­séhez, és a két ország gaz­dasági együttműködésének fo­kozásához. Ezzel kapcsolatban biztatónak ítélik meg mind az export-, mind az import- termékek forgalmának diver­zifikálását célzó erőfeszítése­ket. Elhatározzák, hogy előse­gítik az információcserét, s növelik az egymás országába küldendő delegációk számát, hogy felmérjék és kihasznál­ják a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok bővítésének lehe­tőségeit. Kifejezik szándékukat és készségüket, hogy tanulmá­nyozni fogják a kulturális, oktatási, tudományos és mű­szaki együttműködés fejlesz­tésének lehetőségeit, elhatá­rozták konzuli egyezmény kötését és meggyorsítják az erre irányuló tárgyalásokat. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, köszönetét fe­jezte ki a szívélyes, baráti fo­gadtatásért, amely a látogatás alatt mindvégig megnyilvá­nult. Az ESSZ határozati javaslatai 87 igenlő szavazat Az ENSZ XXXIX. közgyűlé­sének 1. számú (a politikai és biztonsági kérdésekkel foglal-1 kozó) bizottsága kedden 87 igenlő szavazattal elfogadta azt a Szovjetunió, Magyaror­szág és az NDK által előter­jesztett határozati javaslatot, amely megtiltaná a tömeg- pusztító fegyverek újabb típu­sainak és rendszereinek gyár­tását, illetve kifejlesztését. A hamarosan a világszervezet közgyűlése elé kerülő tervezet ugyanakkor felszólítja a genfi leszerelési bizottságot, hogy folytassa a most elfogadott javaslat alapján az annak megfelelő szerződés megszöve­gezését. Ehhez a munkáhok kívánatos lenne a kormány­zati szakértők közreműködé­se. Az X. számú bizottság másik határozata felszólítja a tagál­lamokat, hogy adjanak több ösztöndíjat és képzési lehető­séget a palesztin menekültek­nek. A testület folytatta a vitát Izraelnek a megszállt arab területeken folytatott politiká­járól. A PFSZ megfigyelői mi­nőségben részt vevő képvise­lője elmondta, hogy a meg­szállt területeken 1967 óta húszezer embert tartóztattak le, s közülük háromezer még mindig izraeli börtönök fog­lya. (MTI) Schmidt állást foglalt az enyhülés mellett mondásai, az oktatási rend­szer válsága, a fiatalok nem­zedékeinek korábbinál kilátás­talanabb helyzete mind-mind hozzájárult a radikális cso­portok tevékenysége erősödé­séhez. Visszautasította azon­ban azt a »kereszteshadjára­tot-«, amelyet a jobboldal a haladó értelmiség kiemelkedő személyiségei ellen folytat e témában. A kormány és a kormány­párt viszonyára kitérve a kancellár az SPD és a szo- ciálliberális koalíció »kölcsö­nös szolidaritása-« mellett foglalt állást. 13 Trident — atomfegyverekkel Az árváltozások, a megvál­tozott költségek és a késedel­mek miatt az eredetinél 671 millió dollárral többe kerül majd az Egyesült Államok­nak a Trident tengeralattjáró­program — közölte a wa­shingtoni hadügyminiszté­rium a kongresszusnak meg­küldött negyedévi jelentésé­ben. Mint ismeretes: e prog­ram alapján az Egyesült Ál­lamok 13 Trident tengeralatt­járóval szereli föl haderejét. Az iráni sah Washingtonban Könnyes szemmel lépett Carter elé Tüntetők serege fogadta ítélet emberrablási üeyben Több mint 160 évi börtön összesen több mint 160 év­re ítélte egy Reggio Calabria-i bíróság azt a nyolc férfit, aki augusztus 30-án elrabolta és öt hétig fogva tartotta Giusep­pe Luppino egyetemi diákot. Az emberrablók 500 millió li- rát (570 ezer dollárt) követel­tek Luppino családjától, s Hl Somogyi Néplap amikor az 70 millió Ura '(80 ezer doUár) kifizetése után nem volt hajlandó többet fi­zetni, az emberrablók egyike — egyébként Luppino volt is­kolatársa — levágta a fogoly fülcimpáját, » azt fenyegető levél kíséretében elküldte a fiatalember szüleinek. A rend­őrség október 4-én szabadítot­ta ki Luppinót és fogta el a rablókat, Ostromállapothoz hasonló körülmények között zajlott le a Fehér Házban Reza Pahlavi iráni 6ah és Carter amerikai elnök első — kilencvenperces — tanácskozása. Bár a tünte­tők a Fehér Ház közvetlen közelébe a rendőrkordon miatt nem juthattak, a környező utcákon szabad tere volt a saheUenes megmozdulásnak. A rendőrség mindaddig csu­pán szemlélője maradt az eseményeknek, amíg nem tört ki verekedés az iráni rendszer ellen tiltakozó diákok, vala­mint a különgépen Washing­tonba érkezett sahpárti tünte­tők között. A rendőrség gumibotokkal és könnyfakasztó gázbombák­kal próbált véget vetni a tö­megverekedésnek. A hírek szerint 82-en megsebesültek; több mint ötvenet kórházban ápolnak. A sérültek között legalább húsz rendőr van. A könnyfakasztó gázbom­bák a Fehér Ház környékét sűrű ködfelhőbe borították: az iráni uralkodó — a jelen­tés szerint — könnyes szem mel lépett be az első találko­zó színhelyére. Carter elnök mentegetőzött: vendége elné­zését kérte »az átmeneti le­vegőszennyeződés« miatt, és kijelentette, hogy elítéU az erőszakot. Magukról a megbeszélések­ről a Fehér Ház szűk szavú közleményt adott ki. Carter elnök biztosította vendégét, hogy »teljes mértékben tá­mogatja« a két ország között az elmúlt harminc évben ki­alakult különleges kapcsolatot. Biztosította az iráni uralko­dót, hogy mindent elkövet a szálak további erősítéséért. Hangsúlyozta, hogy folytatni kívánja az Iránba irányuló fegyvereladásokat és különle­ges jelentőséget tulajdonít »a sah irányítása alatt álló erős, stabil Iránnak«. A Fehér Ház nyilatkozata nem utal a fegyvereladás részleteire. Olajárügyben Jo­dy Powell csupán annyit mon­dott, hogy Carter elégedett a sah ezzel kapcsolatos állás­pontjával. Reza Pahlavi washingtoni látogatásának nem várt fejle­ménye, hogy a sah lemondta az ABC televízió »Jó reggelt, Amerika« című programjában tervezett nyilatkozatát. Irán washingtoni nagykövetségének szóvivője az első kifogásuk után utalt arra, hogy azért döntöttek így, mert az emlí­tett program »nem megfele­lően kezelte az iráni uralko­dó látogatását«. Valószínűleg arról van szó, hogy a műsor vezetője kijelentette: az igaz­ságügyminisztérium kutatja, milyen forrás biztosítja a Wa­shingtonba érkezett sahpárti tüntetők anyagi támogatását. Teheránban, a műszaki főis­kola környékén ugyancsak nagyszabású tüntetések voltak a sah washingtoni látogatása ellen. Az Iráni rendőrség húsz diákot letartóztatott. (MTI) i terrorizmus történetéből Bajonettek, bombák Schleyer meggyilkolása, a Lutfhansa-repülőgép moga- dishui visszafoglalása, And* reas Baader és Gudrun Enss­lin öngyilkossága, az olasz »vörös brigádok« néhány tagjának elítélése után so­kan azt hitték, hamarosan alábbhagy a terrorhullám. Csakhogy — az ellenkezője történt. A terrorizmus a nyu­gati világ életének alapvető tényezőjévé, a félelem a közérzet meghatározó elemé­vé, a spektrum egyik ural­kodó színévé vált. Ezért ta­lán nem érdektelen vissza­pillantani keletkezésének kibontakozásának körülmé­nyeire, történeti szerepére, társadalmi gyökereire. Ami a terrorizmus fogal­mának meghatározását illeti, sokféle vélemény került nyil­vánosságra a közelmúltban. Egyes szociológusok minden politikai tartalmú erőszakos cselekményt ebbe a foga­lomkörbe sorolnak, függet­lenül a történelmi helyzet­től, s attól, van-e szerepe az erőszakos tettnek az osztály­harcban, előidézhet-e az ese­mény haladó irányú társa­dalmi változásokat Ha ezt a véleményt elfogadnánk, XVI. Lajos francia király­nak a köztársaság kikiáltása előestéjén történt lefejezését vagy Mussolini főbe lövését is politikai terrorcselekmény­nek kellene tartanunk. Ez azonban nem volt más, mint az uralkodó osztályok terror­jára válaszoló forradalmi erőszak, amelynek szüksé­gességét Marx bizonyította, Osztályharcok Franciaor­szágban című müvében. Jóval hitelesebb ,az a né­zet amely szerint a terro­rizmus osztályérdekekhez nem fűződő, de az osztály­harc nevében, annak álarca alatt elkövetett bűntettek so­rozata, a társadalomban he­lyüket nem találó, »kisik­lott«, úgynevezett »diviáns« személyiségek érvényesülési szándékának vagy bosszúvá­gyának megnyilvánulása. Az uruguayi tupamarók vagy az argentínai montonerók tevé­kenységét viszont másképpen kell szemlélnünk, hiszen az ipari munkásság száma az európaihoz viszonyítva cse­kély, és dominál az ösztönös- ség. A modem terrorizmust a tőkés renddel kell egyidős­nek tartanunk. Az első ter­rorizmusellenes törvényt ép­pen akkor hozták (1798-ban) Franciaországban, mikor a fiatal köztársaság — kilenc esztendei belharcok és nem­zetközi háborúk után — már viszonylag megszilárdult. A jelenség azzal magyarázható, hogy az irányító direktórium Bourbon- és jakobinusellenes volta mindkét szélsőséges irányzat haragját magára vonta. A terrorizmus ma is elsősorban a »középutas« HÍREK A V MEGNYÍLT a Quinea és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjának kongresszusa a nyugat-afri­kai Bissau-Guinea fővárosá­ban. A kongresszus munkájá­ban több mint 300 küldött vesz részt. DAVID OWEN brit kül­ügyminiszter hivatalos romá­niai látogatásra szóló meghí­vást kapott Londonban tár­gyaló román kollégájától, Macovescutól. A HALÁSZAT területén való kölcsönösen előnyös együttműködés szélesítésének kérdései állnak annak a tár­gyalásnak a középpontjában, amelyet Alekszandr Iskov szovjet halgazdasági minisz­ter folytat Ottavában, a ka­nadai kormány illetékes funk­cionáriusaival. A miniszter találkozott Trudeau miniszter- elnökkel is. SÚLYOS ÖSSZECSAPÁ­SOKRA került sor kedden baloldali és jobboldali cso­portok között Szalonikiben egy választási tömeggyűlésen. Legalább tíz személyt kellett gyors orvosi segélyben része­síteni. MARIO SOARES portugál miniszterelnök arra szólította föl hazája népét: akadályoz­za meg, hogy politikai szaka­dás következzék be az ország északi és déli része között, mert ez belső válsághoz ve­zetne. A felhívásra az északi országrészben az utóbbi na­pokban lezajlott több meg­mozdulás adott okot. EZER FIATAL tüntetett Párizsban d Latin-negyedben — követelve, hogy a kormány utasítsa vissza Klaus Crossant nyugatnémet ügyvédnek, a Baader—Meinhof csoport vé­dőjének az NSZK által kért kiadatását. GONZALEZ MARQUES, a Spanyol Szocialista Munkás­párt főtitkára egyesült álla­mokbeli körútja első állomá­sára, Detroitba érkezett, ahol a gépkocsigyártóipar irányi­tóival és a szakszervezeti ve­zetőkkel tárgyal. ARGENTÍNÁBAN — mint Carlos Castro Madero, az Ar­gentin Országos Atomenergia­bizottság elnöke bejelentette — adottak az atombomba gyártásához szükséges szemé­lyi és technikai feltételek. polgári demokratikus álla­mokra — NSZK, Olaszor­szág, Franciaország, Japán — a legjellemzőbb. És a cso­portok tagjai ma éppen azok a középosztálybeli fiatalok, akiknek érdekeit az 1798-as terrorellenes törvény megfo­galmazta. A terroristák gyakran az »oldódás« időszakában akti­vizálódnak. Ezt bizonyítja, hogy az orosz anarchisták legvéresebb tettei az 1861. évi jobbágyfelszabadítás után, a cári rendszer vi­szonylagos lazulása idején következtek be. A feudális osztályszerkezet lassú bom­lása, az állami bürokrácia »ellenterrorjának« gyengülé­se nyújtott lehetőséget Ba­kunyin, Nyecsajev, Zseljabov csoportocskáinak merényle­teihez, cárgyilkosságaihoz. Lenin »az osztályharc ször­nyű vargabetűjének« nevez­te küzdelmüket A »baloldali« terrorizmus nagy »hullámvölgye« Euró­pában — a szervezett osz­tályharc fellendülése. Ugyan­akkor azonban — Jaurès, majd Rathenau meggyilkolá­sa igazolja — élénkebbé vált a jobboldali terror. A »har­madik világban« — a felsza­badító mozgalmak »vadhaj­tásaiként« — ekkoriban szer­veződtek az első terrorcso­portok. Tevékenységük »eredménye« volt például a történelem első repülőgép­robbantása 1931-ben Peru­ban, II. Sándor jugoszláv ki­rály és Barthou francia mi­niszterelnök meggyilkolása Marseille-ben 1934-ben, vagy — arab beduinok me­rényleteinek következtében — több tucatnyi francia és angol repülőgép pusztulása. Az arab világban ma is él­nek ezek a hagyományok. Erre utalnak a Habbas-féle palesztin katonai csoportosu­lás gyilkosságai, vagy a Fekete Szeptember emléke­zetes támadása az izraeli sportolók ellen az 1974. évi müncheni olimpián. A világon ma 140 nyilván­tartott terrorszervezet műkö­di k. Többségük »szélsőbalos« ideológiai alapon — vág/ csak a »balosság« leple mö­gött — hajtja végre rémtei- teii, mint a nyugatném. t Baader—Meinhof- csoport, a Rote Armee Fraktion és a/, itáliai Vörös Brigádok. Le nem ritkák a titkos szélső- jobboldali szervezetek sem; például az olasz Ordine Nuo- vo fasiszta bandái vagy a stockholmi központ irányítá­sával működő horvát uszta- súk. Sőt, terrorista »zsoldo­sok« is akadnak: a Japán Vörös Hadsereg megbízásra, jó pénzért bármely politi­kust hajlandó eltenni láb alóL Talán kizárólag Latin- Amerikában játszanak jelen­tős politikai szerepet is a titkos terrorszervezetek, hi­szen ott egyelőre — Európá­hoz és Észak-Amerikához vi­szonyítva — nincs jelentős arányú ipari munkásság, ezért az osztályharc módsze­rei is fejletlenebbek. (E sa­játos állapotról, s az uru­guayi »tupamarók« harcáról láthatták nemrégiben a ma­gyar tévénézők Costa Gav- ras Ostromállapot című film­jét.) Ám — a Geisel-, Vide- la-, Banzer-rezsimek fasisz­ta jellegű »ellenterrorja« kö­vetkeztében — az osztály­harc módszerei itt is változ­nak, a paraszt- és vallási mozgalmak felé tolódnak el. A terrorizmus gyors meg­fékezése — ezt is példák oi- zonyítják — csak az állami erőszak növelésével lenne megvalósítható, ezt a kocká­zatot azonban demokratikus rendszerű államok nem vál­lalhatják, hiszen a »kemény kéz« politikája együtt járna a baloldal elleni általános támadással, úgy, ahogyan száz éve Oroszországban tör­tént. Ezért törekszik az NSZK-ban, Olaszországban, Japánban egyaránt minden demokratikus erő összefogá­sára — az erőszak komman­dóival szemben. Mert a tör­ténelemben már sokszor be­bizonyosodott, hogy a terror a szervezett baloldalnak árt a legtöbbet.

Next

/
Thumbnails
Contents