Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-14 / 242. szám

Kérdések megyénk életéről Fórum a propagandistáknak Évről évre nagyobb fe­lelősséget, sokoldalúbb felké­szültséget kíván a politikai propagandamunka. A külön­böző tanfolyamok vezetőinek ugyanis nemcsak szilárd el­méleti ismeretekkel kell ren­delkezniük, hanem széles kö­rű, megbízható és friss tájé­kozottsággal is kül- és belpo­litikai kérdésekben. És még ez sem elégséges ahhoz, hogy meggyőzően, változatos ér­vekkel és pontos tényekkel közvetítsék a lársadalmi-gaz- * dasági fogalmakat, összefüg­géseket, és ezek révén hassa­nak a hallgatók gondolkodá­sára, magatartására. A párt általános politikája ugyanis a helyi szervek intézkedése­in, határozatain, munkáján keresztül valókul meg. A la­kosság a megye, a város, a község fejlődésén, egy-egy vállalat gazdálkodásán, a munkahely légkörén, a szű- kebb környezet mindennap­jain keresztül Ítéli meg: jó úton járunk-e, és milyen, mér­tékben élünk a lehetőségeink­kel. A különböző politikai okta­tások foglalkozásain nem vé­letlenül kerül gyakran szóba a megye gazdaságának hely­zete, a tervfeladatok megva­lósulása, a lakóhely fejleszté­sének . egy-egy kérdése, a pártélet, a mozgalmi munka valamely időszerű feladata, vagy a közoktatás, a műve­lődés gondja. Ezért van oly nagy szükség arra, hogy a propagandisták pontosan is­merjék a legfontosabb megyei törekvéseket, gondokat, lássák az összefüggéseket az egész­szel, tudják folyamatában és kölcsönhatásában vizsgálni a szűkebb környezetükben zajló folyamatokat. Ezt a célt is szolgálta a megye propagandistáinak öt turnusban megrendezett bala- tonszemesi tanfolyama, me­lyen több időszerű tájékoztató előadás mellett egy-egy dél­utánt megyénknek szenteltek. A fórumokon Somogy párt-, tanácsi és szakszervezeti ve­zetői válaszoltak a temati­kailag igen változatos kérdé­sekre. Szerdán délután Böhm Jó­zsef, a megyei párt-vb tagja, a megyei tanács elnöke, Sze­rényt János, az SZMT vezető titkára, dr. Horváth Sándor és Tolnai Sándor a megyei pártbizottság osztályvezetői feleltek az érdeklődőknek. Ér­demes tallózni az írásban és szóban föltett kérdések kö­zött: belőlük ugyanis követ­keztetni lehet arra, mi fog­lalkoztatja ma a megye párt­tagságát, illetve a tanfolya­mok részvevőit, de nem túl­zás, ha azt mondjuk: a me­gye közvéleményét. Nem meglepő, hogy a legnagyobb számban gazda~ ságpolitikai kérdések szere­peltek. ötödik ötéves tervünk végrehajtásának állásáról, a további elképzelésekről, első­sorban a beruházásokról esett Hédiiig fesz még hiánylista ? Hogy egyetlen hiányzó al­katrész a csúcsmunkaidőben mekkora gondot okozhat, azt a kívülálló csak elképzelni tudja, a baj súlyát az érzi igazán, aki érintve vári. Ami­kor már nincs más megoldás, a jószomszédi viszony alapján segítenek egymáson a gazda­ságok. Mint ahogy történt a közelmúltban, Homokszent- györgy, a Dél-somogyi Állami Gazdaság és Berzence eseté­ben. Szerencséjük volt. tudtak egymásnak segíteni, s ahogy Homokszentgyörgyön hallot­tuk, sikerült eddig úgy »át­vészelni« a burgonyabetakarí­tást, hogy az alkatrészhiány nem okozott számottevő ki­esést. De történhetett volna másképp is! Félreértés ne es­sék: az üzemek közötti jó kapcsolat nélkülözhetetlen, hasznos, jelentős gazdasági előnyökkel is jár, de végső so­ron mégiscsak esetleges. Erre alapozva nem lehet a munkát biztonsággal irányítani, szer­vezni és végezni. Az NDK burgonyakombáj­nok alkatrészellátása rend­kívül rossz. A megállapítást számos panasz és egy meghök­kentő összegezés támasztja alá. Meg kell jegyezni, hogy a burgonyabetakarító gépek al­katrészeinek többségét a so­mogyi és a szabolcsi Agroker forgalmazza. Érthető. mert ebben a két megyében van az ország fő burgonyatermelési körzete. Elvileg tehát Somogy­bán az ellátásnak jobbnak kellene lennie az országos át­lagnál. A nem teljesíthető igények nagy aránya, az előt­tem fekvő összegezés másról beszél. A megyei Agrokernél elké­szített kimutatáson a külön­böző típusú NDK-kombájnok (E—661, E—660, E—668) tizen­ötféle alkatrésze szerepelj Az első és második negyedévre rendelt húsz tengelyből egy sem érkezett, az első negyed­évre várt öt kardáncsukló most az év utolsó negyedében '.ott meg, a harminc hajtó­kerékből, az első negyedévre igényelt 400 hajtócsapból még semmit sem kapott a vállalat, de ugyanez mondható el száz­harmincöt meghajtó görgőről, húsz rögtörő hengerről, negy­ven szállítószalagról, nyolc­száz támkerékről. A felsorolt 15 cikkből az első háromne­gyed évre 1796 darabot igé­nyelt a vállalat, ezzel szem­ben szeptember végéig mind­össze 96 (!) darabot kaptak, a negyedik negyedévben pedig 138-at. Nem jobb a helyzet a kuko­ricabetakarításban fontos sze­repet játszó E—512-es kom­bájnok alkatrészellátásánál sem. Például a száz szalmará­zóládából húsz érkezett, a húsz futómű variá torból három, a tizenhat hidraulika szivattyú­ból egy sem. Hetvenöt komp­lett motort igényelt az Agro­ker, kapott tizenkettőt, hu­szonöt adagolóból hetet, a ki­lencven feszültségszabályozó­ból tízet, a száz önindítóból húszat — és hosszan lehetne sorolni. A sok panasz, a »sajnos nincs« . mögött ezek a tények húzódnak. Ilyen körülmények között a gazdaságok egymás közötti segítségadása nélkü­lözhetetlen, ennek értékét ne­héz lenne forintban kifejezni. De végső soron mégiscsak szükségmegoldás, amelyre biz­tonsággal alapozni nem le­het. Jogos tehát a kérdés: meddig lesz még hiánylista? V. M. sok szó. (Hogyan alakul a megyei kórház és a rendelő- intézet rekonstrukciója? Mi­korra várhaíó a hírközlés technikai javulása? Mi az oka a kevés könnyűipari beruhá­zásnak? Van-e munkaerőhi­ány a megyében? Érzik-e a megye vezetői a feszültséget a lakásépítés és a járulékos be­ruházás üteme között? Mi lesz a somogyi termálfürdők sorsa? Mikorra várható Ka­posvár vízellátásának további javulása? Nem lehetne-e gyorsabban fejleszteni a gyer­mekintézményeket, elsősor­ban a bölcsődéket, óvodákat? Mit tudnak tenni a megyei vezető szervek az állampol­gári fegyelem megszilárdítá­sáért? sto.) Természetesen nemcsak gazdasági jellegű kérdések érkeztek, hanem a pártéletröl is többen érdeklődtek. (Mi­lyen a káderképzés színvo­nala? A pártiskolát végzettek hogyan hasznosítják ismere­teiket a gyakorlatban? Mi a jelentőségük a testvérmegyei, -városi kapcsolatoknak? Ho­gyan alakult a pártépítés a megyében? Milyen a párt fe­gyelmi helyzete?) Jutott a kérdésekből a szakszervezet vezető titkárának is. (Hogyan felelnek meg szerepüknek a bizalmiak? Mi a véleménye a hivatali, intézményi szakszer­vezeti bizottságok munkájá­ról? Hogyan alakult a Nagy Októberi- Szocialista Forrada­lom tiszteletére indított mun­kaverseny a mezőgazdasági üzemekben? Miért alacso­nyabb a somogyi ipari mun­kásság keresete az országos átlagnál? Milyen a munkavé­delem helyzete Somogybán? 6tb.) Nincs lehetőség a válaszok ismertetésére. Annyit azonban érdemes megjegyezni : vala­mennyi érdeklődő őszinte, tényszerű, a jelenlegi — mondhatnám pillanatnyi — helyzetnek megfelelő feleletet kapott. Igaz, azt nem mond­hatnánk, hogy a tájékoztatás tartalmával minden kérdező elégedett volt. Hiszen az ér­deklődők és a válaszadó veze­tők is azt szeretnék : rendre és pontosan valósuljanak meg az eredeti tervek, sőt még azon felül is gyarapodjunk. Legfőbb kötelességünk azon­ban a lehetőségek őszinte fel­tárása, a nyílt tájékoztatás ne­hézségeinkről, a célszerűnek és szükségesnek elfogadott törekvések akadályairól is. A propagandisták jói egészítették ki vagy pontosí­tották ismereteiket a megye életéről. De a jelenlevő veze­tőknek is tanulságul szolgált a találkozás: ismételten, képet kaphattak arról, milyen fon­tosabb kérdések foglalkoztat­ják a megye közvéleményét. P. L. Almaszedés közben — és után Eső és nap­fény, eső és napfény. így váltakozott az októberi időjá­rás, s bizony alaposan meg­nehezítette a mezőgazdaság­ban dolgozók munkáját. Ra­gadt a földutak sara, síkosodott a fasorok közt futó füves gya­logjáró, csúszott a gumicsizma. Szerencsére vé­gére jár az al­maszedés a me­gye két szom­szédos állami gazdaságában. Bárdibükk- ben és Kutason is diákok segí­tettek a 200, il­letve az 525 va­gon alma szedé­sében. A Bárdi­bükki Állami Egy fürt jonatán. Gazdaság telep­helyén Borsos István kertészeti ágazatvezető kalauzolt. — Jó közepesnek számítható az idei almák minősége. Vi­szont termett bőven, úgyhogy meglehetősen nehéz eladni, akadozik az értékesítés. Diákok most éppen nem dolgoznak ná­lunk, de a napokban érkeznek a kadarkúti iskolából, s ígére­tet kaptunk a ladi és a lipótfai erdészettől is. A fedett tárolószínben almát válogatnak az asszonyok. Kéz­a kiabáló, nevetgélő, énekelge­tő fiúk és lányok. — Az almás gépi művelése egész évben megoldott. A sze­dés azonban nem gépesíthető. A csonthéjas gyümölcsökhöz, a cseresznyéhez, meggyhez, szil­vához már kajÿiatô rázógép. Persze az exportra menőt ott is kézzel kell szedni ! Szeret­nénk továbbra is együttműköd­ni az iskolákkal, ám a jelenlegi utaztatásos megoldás nem ép­pen szerencsés. Jövőre 150—200 személyes, úgynevezett fektetőtábort kez­dünk építeni, mellette étkező- helyiséget, konyhát, valamint ezzel párhuzamosan újabb fe­dett feldolgozó színt, hogy eső idején is tudjunk munkát adni. Egy év alatt befejeződik az építkezés, s akkor majd sem leszünk kiszolgáltatva az idő­járás, sőt olykor a forgalmi vi­szonyok szeszélyeinek. A kiskorpádi hűtőtárolóbán ( 100 vagonnyi helye van a gaz­daságnak. Várhatóan 65—70 va­gonnal szállítanak oda. A többi a nagykereskedelemnek, illetve a konzervgyárnak megy, ha az tudja fogadni. Mert a paradi­csom- és a paprikaszezon a bő termés miatt egy kissé elhúzó­dott. Mintha óriási szőlőfürt len­ne, mutat Horváth Imre, a Kutasi Állami Gazdaság koz­mapusztai üzemegységének ve­zel rakosgatják a sötétbordóra érett starking almákat külön­böző rekeszekbe. — Hát igen — válaszol a ki nem mondott kér­désre az ágazatvezető —, vá­logató gépsorral könnyebben és gyosabban menne. Ráadásul most szovjet exportra dolgo­zunk. Van ilyen gépsor, talán hamarosan mi is hozzájutunk. Csendes, majdcsaknem Ki­halt az almáskert. Hiányoznak Exportra válogatnak az asszonyok. Ötletnapok és újítási hónapok Valamennyien nyerünk AZ ÚJÍTÁSOK új jogi sza­bályozása óta (1974) Somogy­bán is fellendült az újítási kedv. 1973-ban például 1433 dolgozó 1478 újítást adott be, és ez 1976-ra majdnem meg­kétszereződött: 2614-en 1854 viszonylag új műszaki vagy munkaszervezési megoldást dolgoztak ki, amelyek közül előbb 798-at, tavaly pedig már 1178-at fogadtak el. Az idén előreláthatólag még több lesz, hiszen a 60. évforduló tiszte­letére tett felajánlások között tekintélyes helyük van az újí­tásoknak. A Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa harminc vál­lalatnál vizsgálta az újítási te­vékenységet, és általában jó tapasztalatokat szerzett. A SÁÉV, a DÉLVIÉP, a Nagy­atádi Konzervgyár és a Ka­posvári Cukorgyár jár az élen. Ezzel szemben a keres­kedelemben ezer dolgozóra mindössze öt újítás jut (a megyei átlag húsz', az építők­nél harminchat, az élelmiszer- iparban dolgozóknál pedig negyvennyolc. Dr. Egerszegi Lászlótól, az SZMT közgazdasági osztásá­nak vezetőjétől megkérdeztük: — Mi az oka annak, hogy néhol kelletlenül foglalkoznak az újításokkal? — Sok vezető a meglevő módszerek, eljárások bírálatá­nak tekinti az újítást. Ez bizo­nyos értelemben igaz is. Még­is, elsősorban éppen a veze­tőnek lenne kötelessége a jobb megoldások kutatása. A szak- szervezeti újítási felelősök és előadók képzettsége nem meg­felelő. Pártbizottsági határo­zat kötelez bennünket, hogy megszervezzük részükre a kép­zést. Az Országos Találmányi Hivatal segítségével két tan- folyamot indítunk jövőre; az első ötvenórás az év elején kezdődik, és a gyakorlati tud­nivalók megismertetése a cél­ja. Később százórás iparjog- védelmi tanfolyamra kerül sor. Az újítási előadók hiányos képzettségéről esett szó akkor is. amikor megkerestük Sán- tha Bélát, a DÉLVIÉP újítási teendőkkel megbízott techno­lógusát. — Nemcsak ezzel van baj — mondja a technológus. — Gond, hogy az újításokkal kapcsolatos pénzügyi és jogi szabályozások nem közérthe­tők. Országosan is problémát okoznak a beruházási újítá­sok. Más az eljárás az állami és a tanácsi beruházások ese­tében. Az újítások megvalósí­tásában közreműködők anyagi elismerése sincs tisztázva, és van még javítanivaló a pro­pagandán, pedig a gazdasági haszon mellett politikai té­nyező is az újítás; segítségé­vel a dolgozók a maguk mun­káját ésszerűsíthetik. Sokszor teszik-szóvá, hogy az újítási díjat a bér és a nyereség terhére fizetik ki. Nem gondolnak arra, hogy az újítással többletnyereséget, többletbért teremtenek. A DÉLVIÉP-nél megbecsü­léssel és segítő szándékkal ve­szik körül az újítókat. Egyre több a javaslattevő, és ezáltal fokozatosan nő a gazdasági megtakarítás, öt évvel ezelőtt 21 újítási javaslatot nyújtot­tak be, az eredmény 245 ezer forint megtakarítás volt, a ta­valyi 67-tel már 6 950 000 fo­rintot nyertek. • Évenként újítási feladatter­vet készítenek, mégpedig úgy, hogy előzőleg kérdőíven tuda­kolják: ki milyen megoldani­valót lát a saját munkaterü­letén. A válaszokra alapozzák a tervet; s azt minden közös­séghez eljuttatják. Azoknak a fizikai dolgozóknak, akik já­ratlanok a rajzolásban, a szá­mításokban, tehát nehezen birkóznak a papírral, segíte­nek. ötletnapokat rendeznek; a legközelebbit éppen a jövő hónapban. Tavaly először rendeztek újítási hónapot, amely nem várt sikerrel járt; 32 javas­latot tettek és öt brigádújitást adtak be. 74 226 forint díjat fizettek ki abban a hónapban. A DÉLVIÉP-nél a műszaki dolgozók egyharmada állandó újítónak számít, és a brigádok egyötöde is rendszeresen be­nyújtja közös javaslatát. A Burányi kubikosbrigád a leg­kiemelkedőbb közülük: az idén már négy javaslattal rukkolt ki. Lomniczi Péter építésvezető ötletgazdagságá­nak is sokat köszönhet a vál­lalat, éppúgy, mint Sípos Ta­más esztergályosnak. AZ IDÉN szeptember volt az újítási hónap. Az értéke­lés még nem teljes, de annyi bizonyos, hogy az év első ki­lenc hónapjában összesen 49 javaslatot dolgoztak ki. amely- iből 21-et jónak ítéltek és el­fogadtak. Énnél a vállalatnál a nyereség 15—20 százaléka az újításokból keletkezik. . Gombos Jolán zetője egy pirosló gyümölccsel megrakott ágat. Az üzemegy­ség vezetője büszkén mutat egy táblára: ezen a termésátlag el­érte hektáronként az 500 má­zsát! — Gondjaink vannak a kon­zervgyárral! — mondja. — Tart még a paradicsomszezon, keveset fogad a gyár. Azt ígér; ték, a jövő hét végén teljes ka­pacitással ráállnák az almára. Az állami gazdaság 525 va­gonjából a kozmapusztai kerü­let 360 vagon termést adott. Tu­lajdonképpen végére értek már a szedésnek, hiszen tíz va­gon sincs, ami még a fán ma­radt. A közös kiskorpádi hűtő­házba 176 vagon almát szál­lítottak eddig, exportáltak is mintegy 60 vagonnal, a többi a belföldi piacra került. Itt is diákok szedtek. Az üzemegység központjában álló régi kastélyépületben 160-an lakhatnak. Emellett buszok is hoztak diákokat, s dolgoztak a ga :daság asszonyai is. Naponta mintegy háromszázan voltak a fá között. B. A. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents