Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-11 / 239. szám
Áz előítélet A z emberek tetteik nagy részét valószínűségekre alapozva tervezik meg és hajtják végre. A mindennapok követelményei csakis ezt teszik lehetővé, hiszen igen kevés az olyan eset, amikor a teljes bizonyosság jegyében cselekedhetünk. Ez a valószínűség tapasztalatok sokaságán alapszik, és olyan esetekre vonatkozik, mint például ha arra számítok, hogy X most is pontosan fog érkezni a találkozóra, mivel eddig mindig pontos volt. A gyakorlaton alapuló valószínűség nélkül nem tudnánk élni, mivel minden egyes vélemény- alkotásnál (ítéletalkotásnál) részletesen, majdcsaknem tudományos alapossággal kellene elemezni minden következő lépést. A valószínűség és az erre épülő előzetes ítélet tehermentesíti gondolkodásunkat, s lehetővé teszi, hogy a mindennapok apróbb-nagyobb ügyeiben több-kevesebb biztonsággal mozogjunk. S ha egy ilyen előzetes ítélet a gyakorlatban nem válik be, véleményünket nyomban módosítjuk, amivel ismét csak tapasztalatainkat gyarapítjuk, a következő előzetes ítéleteink helyességét is igyekszünk biztosítani. Hamis és makacs általánosítás Az emberi vélemény — és magatartás — azonban nemcsak efféle, a tapasztalatok sokasága által valószínűsített talajon alakul ki. Léteznek olyan előzetes ítéletek, mégpedig igen nagy számban, amelyeket már előítéletnek nevezünk. Felvetődik a kérdés: mi változtat egy előzetes ítéletet előítéletté? Ha az előítéletek (és előítélet-rendszerek) bonyolult, szövevényes struktúrájából a két leg- fontpsabb alapsajátosságot akarjuk röviden kifejezni, azt kell mondanunk, hogy ez az előzetes ítélet hamis általánosítása és makacssága. Ellenállása az igazságnak. Ha valaki néhány kedvezőtlen tapasztalatból — vagy még inkább hallomásból szerzett »tapasztalatból-“ — levon egy bizonyos következtetést (előzetes ítéletet alkot), ám azt bizonyítékok hatására hajlandó megváltoztatni, nincs, szó előítéletről. Az ellenkező esetben azonban igen. Ha valaki néhány szerelmi csalódás után azt állítja, hogy a nők mind ledérek (vagy fordítva: a férfiak mind csapodárok), s e véleménye mellett számos ellenpélda felsorolása után is kitart, magatartása előítéletes, mivel általánosítása túlzó nem felel meg a valóságnak. A tapasztalat által nem igazolt (esetleg mások által ránk hagyományozott vagy elégtelen ismeretekből kialakított) előzetes ítélet, amely ráadásul makacsul ellenáll az igazságnak — előítélet. Az előítélettel foglalkozó irodalomban általánosnak mondható az a nézet, hogy az előítélet egyben mindig erkölcsi állásfoglalás is, s ebből a szempontból mindig negatív. Pszichológiai gyökere a hit (éppen mert nem támaszkodik bizonyítékokra, hanem lényegtelen vagy egyedi — esetleg nem is létező, hanem ráfogott — jegyekből formálja meg az egészre vonatkozó túlzó és elitélő általánosságot). Amint már Lukács György megelőlegezte: az előítélet-rendszerek és a vallási szükséglet gyökerei azonosak. Az előítéletes személyiség gondolkodása sztereotipiákra épül, tehát bizonyos nézetek társadalmilag tipikus megnyilvánulásain alapul. Ezek kri- tikátlan átvételét, azoknak az ítéletekben való felhasználását, s végső soron a tett, a magatartás alapját jelenti. A mindennapi életben — az egyéniség fejlődésében — állandóan folyik az élettapasztalatok gyűjtése, amelyek önmagukban is általánosítások, s vagy igaznak bizonyulnak, vagy sem. Előítéleti funkciót akkor -nyernek, ha minden ellenbízonyítékkal szemben változatlanok maradnak a tudatban. . Egyéni és társadalmi előítélet Az egyik legrombolóbb előítélet-rendszer a faji előítéleteké. Sok ember előítéletesen viszonyul a fekete bőrűekhez, jóllehet életében nem találkozott vagy beszélt négerrel, s legföljebb csak távolról látott egyet-kettőt. A hallomásokból táplálkozó előítélet is — és a társadalmi előítéletek többsége ilyen, hiszen legtöbbjét készen kapjuk — rendkívül ellenálló az igazságnak, s megvan az a tulajdonsága, hogy maga a készen kapott előítélet fejleszti ki az egyénben azt az ellenszenvet, esetleg gyűlöletet, amely a »saját magam gyártotta-« előítélet kezdő (érzelmi) fázisa szokott lenni. Az egyéni előítéletek egyéni érzelmeket fejeznek ki, a társadalmi előítéletek viszont — éppen mert áthagyományozottak — egyéni érzelmeket fejlesztenek ki. A társadalmi előítéletek számtalan valóban meglevő, bár legtöbbször lényegtelen vagy másodlagos különbségekre épülnek, s az egyének, csoportok érdekei döntő szerepet játszanak kiépülésükben és áthagyomá- nyozódásukban. Ilyenek a faji, a nemi, a korbeli, az etnikai (valamely népre jellemző), a nyelvi, a vallási különbségek, az iskolázottsági, a szakmai és a kasztkülönbségek és még mások. A meglevő eltérések valós talaján — az osztálytársadalmakban — számtalan előítélet terem, s ezeket gyakorta használják politikai célokra is. Gondoljunk csak a fajvédelem torz mítoszára, s mindarra, ami ennek jegyében Európában — és hazánkban is — a második világháború előtt és alatt történt. Az előítéletes emberek igyekeznek megmagyarázni — racionalizálni — előítéleteiket, azok jogosságát. Érdekei ellenében ritkán előítéletes az ember! Heller Ágnes is megemlíti azt a közismert pszichológiai reakciót, hogy ha valaki valakivel rosszat tesz — elkezd haragudni is rá, kialakítja az illetőről negatív előítéleteit, mert be akarja magának bizonyítani, hogy a sértett fél megérdemelte azt, amit kapott, s így ő helyesen járt el. Az osztálytársadalmak jellemzője Az előítéletekkel kapcsolatban számos elmélet született. Találkozhatunk vele már az ókorban és a felvilágosodás gondolkodóinál is, akik feltérA szíjgyártód Gyermekfejjel került a szövetkezetbe; az öreg Horváth János bácsitól tanulta a szíjgyártó mesterséget. Amikor a negyvenhat ember rossz körülmények között, még rosszabb alapanyaggal dolgozott, amikor sokan elmentek innen Könnyebb munkára, ő akkor sem zúgolódott: csinálta, amivel megbízták. Saját munkája mellett sok jó labdavarrót nevelt a Delta Sportáru és Bőrkonfekció Szövetkezetnek, és hangyaszorgalmával sokak megbecsülését vívta ki. Többször szóba került, hogy köny- nyebb munkát kap, például a szabászatban, de mindig azt mondta: »hagyjatok itt, nem áll az én kezem másra, csak a labdavarrásra.-“ Klauz László huszonegy éve dolgozik a Deltánál. Előbb lószerszámokat varrt, majd amikor a szövetkezet — továbbfejlődve és megerősödve — s oortlabdákat készített, a befejezőműhelybe került. Az NSZK-ba, Ausztriába, Dániába és Olaszországba küldik termékeiket. Tízen ülik körül a hosszú, alacsony asztalt a hófehér falak között. Ülnek a csikónak nevezett varrószéken, és csak a cérna pengése hallatszik, amikor a két tűt megrántják. Úíiaikon bőrgyűrűk.' Egyikük az asztalra dobja az árt, a cipészkést. Ingerült. — Kegyetlen munka ez — mondják ketten az asztal végén. — Mi a vasasszakmából jöttünk, fémcsiszolók voltunk. Korábbi munkahelyünkön fele - ínyire sem fáradtunk el. Ki hitte volna?... Bennünket Klauz László tanított a szakmára, mi maradtunk. Talán azért, mert nemcsak a szakmát, a szívósságot is átadta. Pedig sokan egy hónap múltán elmenekültek innen. Forgatják a kék-narancssárga, fekete-fehér, kék-fehér gömböket. Kifordítják, befordítják, gumibelsőt ragasztanak beléjük. Hosszú szünet után folytatják: — Fizikai igénybevételünket a vaskohászokéhoz, a bányászokéhoz hasonlítják hozzáértő emberek. Pedig csak varrunk ... Az ujjunk, a csuklónk, a vállunk, a gerincünk érzi, ha egyik-másik nap »ráve- rünk". — Klauzról akar írni? — kérdez egy régi szakmunkás. — Tudja, ő rendes, becsületes munkásember, csak egy baja van. Néha hallgatag. Egy szót sem lehet kihúzni belőle. — Sok beszédnek sok az alja — védekezik Klauz László. Társa nevetve mutat egy kubai térképet a falon. Rajta bekeretezve Havanna. — Néha, amikor már hosszú-hosszú órákig szótlanul dolgozik, egyszer csak rázendít: »Mikor Havannában hajóra szálltam én...« Hát azzal vicceltük meg, hogy a háta mögé szögeztük ezt a tárképet. Mi érdekli ? — Otthon délutánonként, az igali kertünkben teszek-veszek, no meg a foci. Abban is a Honvéd. A feleségem szintén labdát varr, bedolgozója a szövetkezetnek. Otthon együtt ülünk a televízió előtt, és néha megjegyezzük: odanézz, az a mi labdánk... És amióta NB egyes a Rákóczi, azóta különösen ügyelünk labdáira ... Naponta négykor kel, fél óra múlva indul az autóbusz. Tizennyolc-húsz labdát fejeznek be külön-külön műszakonként. Megszámolták: egy labdába 680—720 öltést szúrnak. Teljesítménybérben dolgoznak: »itt mindenki annyit keres, amennyi ereje van« — mondják. Számbélyegzőt nyomdák fehér ragasztószalagra. Amelyik labdát befejezték, készítőjének a számát kapja. — Később, amikor felpumpálják, ellenőrzik a minőséget, ka valamelyik öltéshibás, visszakerül a szám tulajdonosához, a készítőhöz. Klauz Lászlóhoz ritkán érkezik vissza javításra az, amit a kezéből kiadott. Lehet, hogy ez a hallgatagság, az elmélyült figyelem eredménye? Gombos Jolán MAI KOMMENTÁRUNK Hz eltarisznyázott ids képezték kóros, pusztító jellegzetességeit. Különösen Bokát tettek az előítéletek megismerése érdekében századunk kutatói. Ismeretesek pszichológiai, szociológiai megközelítési módon. Ezeket a megközelítési módokon belül számtalan iskola született, mint például az agressziós elméletek (Freud nyomán), a frusztráció vagy az aggódás előítéletteremtő hatásában hívők nézetei. Az utóbbiak az emberi természetben meglevő »örök« tulajdonságokból vezetik le — egyebek mellett — az előítéletek keletkezését és szükségszerűségét, mondván: az agressziós ösztön az embertől elválaszthatatlan. Nincs helyünk ezeknek a nézeteknek a bírálatára; az ezzel foglalkozó marxista irodalom a problémakör sok alapvonását illetően megnyugtatóan rendezte a kérdést. Az előítéletek csakis az osztálytársadalmak megjelenésével és az érdek-antagonizmu- sok kialakításával születhettek meg, s a partikularitás, a szűk körű érdek táplálja őket. Igen fontos az a megállapítás is e szerzők műveiben, högy az osztályítéletek nem tekinthetők előítéleteknek, egyrészt, mert osztályérdekeket fejeznek ki, másrészt pedig azért nem, mert nem hamis általánosítások. Ez persze nem változtat azon. hogy az osztályítéletekre előítéletek, sőt előítélet-rendszerek épülhetnek, s korunkban épülnek is. Az előítélet gondolkodáspusztító és gondolkodásszűkítő. Éppen mert sztereotipiákra támaszkodik, s mert konokul szembeszegül a tényekkel. Az előítéletes ember saját valóságismeretét torzítja, és így egyébként káros hatású az előítélet tárgyával és saját magával szemben is. Gy. A. Egyre gyakrabban használnak egy szellemes szóösszetételt. Hiába ütnénk fö.l az értelmező szótárt, ez bizony nem található meg benne, majd talán a következő kiadásban olvashatjuk a pontos meghatározását. Legtöbbször ilyesféle mondatokban használják: »Aztán ne csak az agymagnót hozzák magukkal!-« A humor forrása, hogy az egyik fele az emlékezést, a másik pedig az elhangzottak pontos rögzítését juttatja eszünkbe. Ez azonban az egyenes értelme, mert átvitten inkább azt jelenti, hogy valaki túlzott önbizalommal támaszkodik a jó emlékezőtehetségére. Az idő pénz, s egyre több az egy- vagy kétnapos továbbképzés, fölkészítés, értekezlet a társadalmi élet minden területén. A munkaidő után megtartott tanácskozásokon is takarékoskodnak minden perccel, s igyekeznek minél többet elmondani a résztvevőknek. A hatékonyság nagyon fontos ezeken a fórumokon. A helyes törekvés azonban nem jár eredménnyel, ha a meghívottak nem élnek a lehetőséggel. Mindenki látott már virágokat, kis házat rajzoló — és közben természetesen egyáltalán nem figyelő — embereket különféle értekezleteken. S itt most zárjuk ki azt az esetet, amikor unalmas az előadás, avagy visszaköszön a téma. Aki csak testben van ott a teremben, lélekben pedig nem, egészen biztos, hogy hiányosan, sőt olykor még az is megesik: tévesen adja vissza az elhangzottakat. Egy szakszervezeti tisztségviselőtől hallottam a másik idevágó kifejezést: a titkár csak »emlékbeszédet« tartott. Egy szót sem írt fel, az agymagnóra támaszkodott. Jó képességű tisztségviselő, úgy vág az esze, mint a borotva. A fontos határozatot mégis nagy kihagyásokkal ismertette a szakszervezeti bizottság előtt. Csak azt mondta el, ami megragadt az emlékezetében. S ez bizony nem volt elegendő. Közhelynek számít szinte, hogy bonyolult korban élünk. Egy-egy határozat, tájékoztató meghallgatója nem boldogulhat a továbbadásakor jó jegyzetek nélkül. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy egyre több helyen ostorozzák azokat a kényelmes tisztséa- viselőket, akik nem teljesítik a kötelességüket, hellyel- közzel figyelnek, így lebecsülik az őket megbízó, megválasztó közösséget. Nagyon rossz érzés, amikor az ember ott van egy ilyen »hallgatóI« beszámolóján. Az izgő- mozgó társak hangulatán is lemérhető, hogy érzik, sőt tudják: nagyon rossz a feladatok ismertetése, hiányos a megindokolása. S akkor milyen legyen a végrehajtás?! Az idő tehát pénz, de nemcsak az egyik félnek, hanem a másiknak is. A helyzet csak akkor javulhat, ha azok, akik most még csak agymagnóval mennek a tanácskozásokra, nem restellik a noteszt is magukkal vinni, s minden lényegeset rögzíteni. Különben — ahogy a szólás is mondja — föltekerhetik oz eszüket, azaz sokat törhetik a fejüket, mit mondjanak. A választók egyre igényesebbek minden tisztségviselő munkája iránt, s nem örülnek, ha eltarisznyázzák az időt, ahelyett, hogy okosan hasznosítanák. L>. G. A somogyi termálfürdők jövője Forró hévíztengeren úszik az ország — olvastam egy, a termálvizekről szóló tanulmány bevezetőjében.. És Somogybán forró víz tör a felszínre az olajkutató fúrók nyomán. Hogyan lesz a fel- lövelő, jótékony hatású vízből ezrek felüdülését, gyógyulását szolgáló komplett létesítmény? A természet e bőkezű ajándékának hasznosítása csöppet sem könnyű feladat. A Drávától a Balatonig húzódik a termálvizek sora. Barcs, Csokonyavisonta, Nagybajom, Kaposvár, Igái, Táska, Csisztapuszta. Közülük csak három érdemli ki a fürdő nevet: Csokonyavisonta, Kaposvár és Igái. De nyaranta ezrek keresik föl Csisztát is. Hol tartanak ezek a termálfürdők a közönség sokrétű igényeinek kiszolgálásában és a kulturáltságban. Tavaly elkészült a hazai termálvízkincs hasznosításának távlati fejlesztési terve. Ebben meghatározták azoknak a gyógyhelyeknek, meleg vizes fürdőknek a rangsorát, amelyek fejlesztése, korszerűsítése a következő években, évtizedekben célszerű. A listára fölvett száznál több fürdő között mindössze az igali szerepel, de csak ama fürdők sorában, amelyek fejlesztésére sok év múlva, s mindenképpen szerényebb eszközökkel kerülhet sor. Pedig a három fürdő területi elhelyezkedése kedvező. Igái közel van a Balatonhoz, borús időben már most is autókaravánok vágnak neki a külső-somogyi domboknak, Igái felé. A meleg vizes medencék vonzása részben levezetheti rossz időben az átmeneti balatoni pangást. Kaposváron a kész létesítményeket viszonylag egyszerűen, kevesebb költséggel lehetne továbbfejleszteni, termálfürdői rangra emelni. Csokonyavi- sontát szeretik a környékijeliek, nyaranta sok a határon túlról érkező vendége. Milyen lehetőségek vannak a fürdők fejlesztésére? A Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat vezetőitől, Vétek József igazgatótól és Horváth Tivadar főmérnöktől kértünk választ. — 1975 óta tartozik hozzánk Igái és Csokonyavisonta. E két létesítményt a helyi tanácsok fejlesztgették. Azért kerültek hozzánk, hogy a szakszerű üzemelés műszaki és egyéb föltételeit biztosítsuk. Igáiban például - átépítettük, biztonságossá tettük az elek- romos hálózatot. — Mennyire gazdaságos e fürdők üzemeltetése? — A kaposvári éves szinten veszteséges. A tavaszi áremelések csak csökkentették a veszteséget, de nem szüntették meg. A másik két fürdő hozama fedezi az üzemeltetéskarbantartás költségeit. — Mennyit tudnak a tervidőszakban a fürdők fejlesztésére fordítani? — Mintegy 17 milliót. Terveket, gazdaságossági számításokat lapozgatunk. A tizenhétmillió felét máris elvitte az új termálkút, amelynek fúrását az idén fejezték be Kaposváron. Hozama percenként 460 liter, a fürdő vízutánpótlását végleg megoldja. A kaposvári termál fejlesztését is erre alapozzák. A tervek egyébként már 1974- ban elkészültek. Szerény, de hasznos elképzelések ezek. Abból indultak ki, hogy a rendelőintézetnek jelenleg itt működő, kicsi fizikoterápiás része állandóan zsúfolt, 120— 150 beteg is fölkeresi naponta. A víz tehát vitán fölül gyógyító hatású. Ezért mintát küldtek az Országos Közegészségügyi Intézetbe, döntsék el, gyógyvízzé nyilvánítható-e a kaposvári? Ha a döntés kedvező, célszerű volna a jelenlegi fürdő mellett egy kizárólagos gyógyító célú fizioterápiás egységet építeni. Itt különböző módszerekkel (súlyfürdő, elektroterápia, mozgásszervi bajok kezelése) gyógyíthatnák a betegeket. Ehhez még csak annyit: Somogybán több mint 6000 nyilvántartott, mozgásszervi bán- talmakban szenvedő beteg van. Igáiban évről évre nő a forgalom. Tavaly 170 ezren jártak a fürdőben, az idén — előreláthatóan — ennél is többen lesznek. Itt a vállalat a fürdőt bővíti, a fedett részt korszerűsíti. Üj pihenő, büfé, egészségügyi blokk létesül, a fűtés, és szellőzőberendezés távolítja el a fölösleges párát és gőzt. Ez a munka jelenleg is folyik, az év végére fejeződik be. 2—2,5 millióba kerül. Hogyan tovább? A vállalat megbízta a VÁTI-t, hogy a környék részletes távlati terve alapján dolgozza ki a fejlesztés koncepcióját A fejlesztésre, karbantartásra rendelkezésre álló — szerény összeg maradék része jut Csokonyavisontára. Ide kellene a legtöbb, a körülmények itt a legelmaradottabak. Már épül az új kabinsor és a korszerű öltöző. Később — a harkányi példájára — faszerkezetes tetejű fürdőt kap Csokonyavisonta. A tervek készülnek, kivitelező is van, az építés befejezését 1979-re ígérik. A vállalatnak tehát konkrét elképzelései, kidolgozott tervei vannak a somogyi termálfürdők jövőjéről. Vajon van-e mindehhez elég pénze? Előzetes számítások szerint 1980-ig a vállalatnál mintegy 130— 140 millió forintos fejlesztési alap képződik. Ez a viszonylag nagy összeg mégsem elég. Kaposvár vízellátásának biztosítására (kútfúrás, hálózat- építés) legalább 80 milliókell, épül a központi műhelytelep is 30 millióért. A kaposvölgyi vízmű létesítéséhez például hitel fölvételével is számol a vállalat. Így — mint Nánási Imre főkönyvelő megfogalmazta — a fürdők fejlesztésére szánt vállalati pénz jelenleg a lehetőségeik maximuma. És akkor még nem szóltunk a Balatonhoz szintén.közel fekvő, sokak által látogatott, de teljesen magára hagyott Csisztapusz tárol... El kellene végre dönteni: fontos vagy nem a somogyi termálfürdők fejlesztése, a meglévő adottságok kihasználása. Mint azt más megyékben már korábban tették. A fürdők állapotának lassú javulására garancia az, hogy vállalati kézben vannak. De ennyi aligha elég. A gyorsabb fejlesztés már nem vállalati, hanem, megyei feladat. Csupor Tibor
