Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
Kerék Imre ÉJSZAKA A HEGYEN Szurokéjszaka csillagfény zizeg fenyőgallak bolyhain utszűrődve gyümölcsben a mag súlyosul a csend villog egy láthatatlan madár szeme zöldje Gyökérbe kőbe botolva szél indul tétovázva lassúdon sehonnan valahova a völgyből idevilágít a város girbegurba utcáira fűzött neonok gyöngysora Hömpölygő Léthe-hullámaiban vadakat fákat sodor a sötétség Indulni kellene haza s csak állok személytelenné mosódva hallgatom az éjszakai rengeteg súlyos szívverését Cyurkovics Tibor ÉVEK A kukoricafák között eltűntél, őszi szél zöröa lábad nyomán és tél dere rakodik a kezedre le. Alakod vették nyári fák, tavaszra váltott a világ szemedben. Es az asszonyok halovány szája mosolyog. Nem vagy sehol. Az ég a fejedre borult. M ár esztendők óta özvegyi sorban és egyedül élt az öreg Nagy Mihály. Ügy is teltek a napjai, örök egyformaságban, akár a megapadt folyócska ahogy folydogál. Végre azonban mégis történt valami. Pedig az a nap is, amelyen megtörtént a nagy esemény, egészen úgy indult, mint a többi. Vagyis hajnalban a kakasok, versengve és nagy buzgalommal, szólam kezdtek; s majd imitt-amott ■aktában ugatni kezdett egy-egy kutya is. A kakasokat és a kutyákat egyaránt hallotta Mihály bácsi; sőt azt is meg tudta volna mondani, csupán a hang után, hogy melyik milyen, s hol van otthon. De hát ez nem is csoda, mert amióta özvegyen és egyedül él az öreg, azóta az első kakasszóra mindig felébredt. S ettől az időtől kezdve aztán, akár egy öreg éra, nagy egyformasággal úgy ketyegte tovább ébren a perceket. Hát a kakasok szóltak, s itt-ott vakkantott egy-egy kutya. Aztán derengeni kezdett. S a derengés csendjében pedig a Mihály bácsi két lába is elindult az ágyból, s követte ő maga is a lábát. Vagyis fölkelt, hogy a házban és a gazdaságban elvégezze mindazt, amit így hajnalban máskor is végezni szokott. Amikor minden szükséges dolgot megtett, egy kövér cigarettát sodort macának, s arra rágyújtott. Az- ‘án odaállott az ablak elé, hogy kinézzen a világba. Eregette lassan a füstöt, s úgy szemlélte a füstön keresztül, hogy mily csend van mindenütt. ; S hogy nem történik semmi. Csak a keleti égen erősödött egyre jobban a fény, s '■sak a pirosba hajló falevelek villadoztak, mint a madarak tükrei. Mert bizony, már ősz volt. így nézte Mihály bácsi, hogy vajon mit lehet látni, s miközben nem látott úgyszólván semmit, lassacskán valami enyhe és derűs nyugtalanság kezdett rezegni benne, mint ahogy a lég is meg- únja néha, hogy ne legyen semmi szél. Hát igen, legalább egy kis fuvalomra vágyott az öreg. Kiment tehát az útra, s ott mendegélni kezdett, hátha lesz valami. Ment az öreg, egyre tovább a falu között, az országúton. De hát nem ott senki, s nem történt pVÍ-iv-h * -, ; , Somogyi Néplap semmi, oly korán volt még az idő. Végre azonban mégis feltűnt egy teherautó, amint nagy hatalmasan törtetni látszott szembe vele. Haragos ember lehetett, aki vezette, mert senkit és semmit nem tekintett, hanem csak robogtatta a kocsit, ami ládákkal és hordókkal volt telerakva. Több időt gondolván az öreg, mint amennyit a robogó alkotmány hagyott néki, csak az utolsó pillanatban tudott az út szélire ugrani; s bizony onnét az út- szélről is szinte a híd alá fújta a kocsi szele, mert a dolog éppen egy híd mellett történt. — No hát — puffant meg az öreg —, ez a teherautó mondhatni keresztülment rajtam! A nagy porfelhőben utána nézett a kocsinak, majd megindult ismét, és szép csendesen mendegélni kezdett visz- szafélé. S amint így mende- gélt, hát egyszer egy ember tűnik elő, aki friss mozgással éppen feléje tart az úton. Nézte, de az első' pillantásokkal nem ismerte meg. Ahogy azonban közelített az ifjú ember, egyre bizonyosabb lett, hogy János, aki jön. Vagyis ama rokon, akire nézett az örökség. — Jó reggelt, Mihály bátyám! — köszönt is János, elég kedvesen. — Jó reggelt, egy öcsém! — fogadta az öreg. — Hát hogymint van? — Biza rosszul! — felelte Mihály bácsi. Erre jobban odanézett a rokon, hátha igaz lenne csakugyan, amit monda, az öreg. — S mért van maga rosz- szul? — kérdezte. — Én azért, kedves öcsém, mert egy nagy teherautó keresztülment rajtam. J ános jobban az öregre kapta a szemét, s hát csakugyan, az öreg igen meghuppanva és gyámoltalanul álldogál. Ejnye, tűnődött magában János: tréfa lenne a szó vagy a valóságot takarja mégis?! Tréfa nem lehet, mert csakugyan igen roncsaiban áll az öreg; de a valóhoz mérten igen épségben mégis. Mit szóljon hát, ez most a kérdés. Mert ha megesve sajnálkozik, esetleg nevetség tárgya lesz majd; ha pedig pogányul veszi a dolgot, az örökséget veszítheti el. — Más ember ágyba dől ilyenkor — mondta hát János. — Engemet is igen húz — felelte erre Mihály bácsi. Aztán elváltak. A szél is meglibbent, s meg az Öregben is a kedv, hogy hát mégis történik valami. S mosolyogva hazament. De egy óra sem telt belé, már nagy búsulásban egy vénasszony érkezett, hogy vajon még életben van-e, mert éppen most hallotta azt az el borzasztó nagy szerencsétlenséget. — Ki mondta? — János beszéli — felelte a vénasszony. Hát ha így van, gondolta magában az öreg, akkor csakugyan folytatni kell, amit unalomból és tréfából elkezdett. Folytatnia kell, mert különben János marad a győztes. — Bizony, csak pislákolok — nyöszörgött az öreg. — Hát akkor mért nem fekszik le? — Nem tudok levetkőzni. Ha nem tudott, hát az öregasszony megkönyörült rajta, s gyöngéd kezekkel levetkőztette. Aztán szépen ágyba is fektette, de imádkozni már nem tudott érte, mert új látogatók jöttek, akik mind törötten ülték körül az ágyat. Majd a sor végén János is megérkezett, hogy a halált nehogy lekésse. Idejében is jött, úgy találta, mert a helyzet nemcsak egészen siralmas volt, hanem maga Mihály bácsi is a végső szóhoz folyamodott. — Hagyatkozni akarok — mondta nehezen. S mindjárt ki is nyilvánította, hogy a jelen levő tanúk előtt s lelkiismeretes szokás szerint minden vagyonát Jánosra hagyja, aki viszont — ennek ellenében — két dolgot megtenni tartozik. Nevezetesen tartozik azzal, hogy illendő temetésről gondoskodjék; másodszor pedig tartozik azzal, hogy húsz pengőforintot rögtön lefizessen. Ennyit és nagy nehezen elmondhatván az öreg, végső megerőltetéssel félig felült az ágyban, és János felé fordult. — így jó lesz-e? — kérdezte. A megtört szívűek mind Jánosra néztek, a szerencsés rokonra, s a hála kibuggya- nását megilletődve várták. S ■Doit vártak, abban nem is Tamási Áron ÖREQ PILLANQÓ csalódtak, mert János fájdalmas szavakkal jelentette ki, hogy az illendő temetésről gondoskodni fog; majd a szavak után sújtotton felállt, és a húsz pengőforintot által- nyújtotta Mihály bácsinak. Az öreg megnézte a pénzt, majd a markába szorította, mintha a fájdalom göcsé- ben tette Volna. Aztán visszaereszkedett lassan a párnára, és úgy nézte fektéből a gerendát, mintha ott a tetőn egy nyílást keresne, amelyen a lelke elszállhasson az egekbe. Egy öregasszony sírni kezdett. De akkor hirtelen, mintha valami csoda történt volna, az öreg könnyűszerrel felült az ágyban, és biztos mozdulattal lelépett a földre. S elkezdett öltözködni. O lyan erőben és egészséggel mozgott, hogy egy darabig szólni sem tudott senki. De aztán János felugrott a helyéről, s nagy szemrehányással szólott az öregre, mondván: — Mért hazudta, hogy egy teherautó keresztülment magán? — De bizony, keresztülment! — mondta az öreg. — Magán? — Rajtam! — Hát nincs magának semmi baja! — Nincs, mert a híd alatt voltom — nevetett az öreg. S nevettek mások is, az egész gyülekezet. Mihály bácsi pedig bort vett elő, hogy a húsz forint háta mögül az ő illedelmes vendégeit megVl'T)áliq. ____________________________ M eczyslaw Dobrynin Helyszíni A meleg júniusi reggel ébresztette fel, no meg egy hang valahonnan a fal mögül: — Posmiek, fáradjon a házi telefonhoz! — Egy pillanat — feletem — máris megyek .. Álmosan odacsoszogtam a megfelelő helyre, a falhoz, és finoman megkopogtattam a vízvezetékcsövet. — Halló, itt Posmiek! — Jó reggelt! Hogy szolgált az éjszakai nyugalma? — hallottam valahonnan a konyhából vagy a fürdőszobából átszűrődő hangot. — Köszönöm, jól — válaszoltam. — De kihez van szerencsém? ... — Szymon Chranacz va- I gyak, a negyedikről. A kö- ■ vetkező ügy miatt háborgaI tom. Tudja, ma este igen kedve* hölgyvendéget váMIÉRI GYijfJÜK? A néptánckutatás egy évtizedéről A Népművelési Intézetben az 50-es évek óta folyó néptánckutatást — Kodály Zoltán és Ortutay Gyula közbenjárására, a Művelődési Minisztérium és a MTA támogatásával — 1965-ben helyezték át a MTA Népzenekutató Csoportjához. 1965- től néhány évig még csak a korábbi, szűk keretek között folytatódott a munka, majd 1972-ben munkacsoport alakult, amely 1974 óta a MTA Zenetudományi Intézete Néptánc Osztályaként működik. Táncgyüllemény A magyar néptánckutotás legjelentősebb eredménye a világviszonylatban is kiemelkedő nemzeti tán cgyűj tern épy létrehozása. Az elmúlt évtized legfőbb eredményének is e nagyarányú — az egész magyar népterületre kiterjedő. — gyűjtés folytatását tartjuk. A korszerű néptánckutatás már régen időszerű igényét, a szinkron hangos- fl filmek készítését még Ko- n dály Zoltán személyes erőfe■ szítésének eredményeként sd- I került megvalósítani. 1967 óta ■ tervszerűen igyekeztünk elvé- I gezni, vagy részben megis- B mételni jellemző toncfajtáinkat és táncdialektusainkat. Az 1965 és 1975 között készült filmjeink több mint egyharmacja már hangos, vagy hangosítható felvétel 120 település táncairól. Jelentős eredmény az is, hogy a Magyar Televízió a Művelődési Minisztérium és a Népművelési Intézet felkérésére és támogatásával 1974- ben elkészítette a »Magyar- országi Néptáncok-« című 16 részes, 180 perc időtartamú, reprezentatív színes-hangos filmsorozatot.' Ez több mint 400 paraszttáncos részvételé-. vei a korábbi évek néptáncfelvételeinek hivatásos technikai szinten való megismétlését és kiegészítését jelentette, s összesen 35 település táncait gyűjtötte össze. 160 községben A néptáncgyűjtés 1965 és 1975 között hazánk területén 160 községet érintett. Sza- bolcs-Szatmár megye 27, Bács-Kiskun 19, Tolna 14, Borsod-Abaúj-Zemplén 13, Fejér 12, Békés és Győr- Sopron 11, Hajdú Bihar 9, Baranya és Pest 7, Heves 6, Somogy, Csongrád és Vas 5, Nógrád 4, Veszprém 3, Szolnok 1 községgel szerepel a filmes néptáncgyűjtések térképén. Komárom és Zala megyékben ez idő alatt nem folyt ilyen jellegű munka. Megélénkült nemzetiségeink tánckincsének gyűjtése is. összesen 60 (14 német, 7 délszláv, 6 román, 5 szlovák, 1 görög és cigány) településen történt táncgyűjtés. A határon túli magyarság népi tánckultúrájának megismerésében is ez az évtized hozta a legjelentősebb eredményeket : a szomszédos országok 120 magyar-lakta községében végeztek ilyen g vűi tőm1 m kát. A szomszédos népek tár.c- kultúrájára vonatkozó ismereteink is jelentősen bővültek azáltal, hogy az eddiginél hitelesebb (román, szlovák, morva, gorál, jugoszláv és bolgár) anyag gyűjtésére kerülhetett sor az utóbbi tíz év során. TásicoSi — fiimszaíagon Az elmúlt évtized néptáncgyűjtő munkájának számszerű eredményei a következők. Filmgyűjteményünk összesen 61 500 méter 16 ram-es mozgófilmmel gyarapodott, ebből 23 000 méter már hangosfilm. Ezáltal filmarchívumunk 10 év alatt több mint kétszeresére nőtt, vagyis a filmek mennyisége meghaladja a negyvenes évek elejétől 1965-ig forgatott néptánc filmekét. (A teljes állomány ma 115 000 méter filmen 9 500 néptáncváltozat 800 községből. (Ez a gyarapodás 15 országból, 400 helységből újabb 5 000 táncváltozat rögzítését jelenti a kapcsolódó tánczenei anyaggal együtt. Zene és tánc — együtt A magyar néptánckutatás az utóbbi negyedszázad so- rán a legsürgősebb feladatra, a gyűjtésre összpontosította erejét. Ennek eredménye az a jelentős táncgyűj- mény, amely a 20. századi magyar népi tánckultúra jellemző műfajairól, típusairól és táji tagolódásáról már csaknem teljes keresztmetszetet nyújt. A tudományos feldolgozó munka olyan módszertani, -tipológiai, történeti és összehasonlító tanulmányok, monográfiák és összefoglalások sorát eredményezte, amely átfogó szintézis előkészítését szolgálta ugyan, de nem tudta megvalósítani az ehhez mégfelelő alapot biztosító, rendszeres anyagközlő forráskiadást rnín A néptánc esetében á gyűjtött anyag feldolgozat- lansága súlyosabb következményekkel jár mint a népzene vagy népköltészet területén. A tánc gépi rögzítésének módszere a későbbi kutatás számára ugyanis nem biztosítja oly mértékben a hiteles lejegyezhetőséget, mint a zene vagy a szöveg esetében. A némafilmre fölvett improvizatív néptáncok- ritmikai és szerkezeti értelmezését, s a zenével szinkron írásbeli rögzítését nem lehet azok nélkül hitelesen elvégezni, akik a tánc és zene komplex jelenségét a ‘ gyűjtések során még a helyszínen is tanulmányozhatták. Ezért rendkívül fontos a magyar tánctípusok forráskiadásának és a magyar tánc- dialektusokat bemutató néhány regionális monográfia megvalósítása, valamint népi tánckultűránk egészét jellemző tudományos szintézis elkészítése. ______________Martin György közvetítés rok és szeretnék... hogy úgy mondjam ... megfelelő környezetet varázsolni a lakásomba, önnek pedig, mint hallottam, sztereo lemezjátszója van, meg sok remek lemeze... —4 Igen, ami igáé, az igaz. — Hát én arra kérem, legyen szíves ma este bekapcsolni égy hangszórót a konyhába, a mosogatónál, egy másikat pedig a fürdőszobában. Rendben van? — Hát persze, szívesen megteszem, de zavarok támadhatnak a vonalban. Hiszen ön elég messze lakik tőlem: három emelettel följebb. Chranacz azonban mindenről előre gondoskodott. — Már beszéltem az útvonalba eső szomszédokkal. Megígérték, hogy 18 és 20 óra között nem használják a vízvezetéket. Csak a hatodik emeleten van egy kis baj __ Ha llja, hogy csöpög a csap Kaboyséknál? A konyhából valóban ütemes csepegés hallatszott. — De megígérték, hogy rongyot kötnek a csapra — nyugtatott meg Chranacz. — Nos hát — mondtam —, akkor megegyeztünk. Várhatja az esti műsort! — Köszönet és hála — felelte Chranacz —, várom! Messziről vízcsobogás hallatszott. Akkor én is meghúztam a fogót és eleresztettem a vizet, annak jeléül, hogy a beszélgetés véget ért, s a vonal szabad. A lakók reggeli toalettje a villanyborotvák surrogása közepette folytatódott. Mindenütt teáskannák zúgtak, és a lakók hasztalanul kérlelték egymást: — Halkítsa már azt a rádiót! E szokásos hangzavar jegyében kezdődött a társasházban az új nap ... Gellért György fordítása
