Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-07 / 236. szám

Tájékoztatás diaképekkel M egszokott kép, hogy az értekezlet végén min­denki kapkodja a holmiját, gyömöszöli a táskába, a sza­tyorba, s csak a végszót vár­ja, hogy miné', előbb felpat­tanhasson a helyéről. Az em­ber mindig örömmel vesz részt olyan fórumon, ahol a téma közérdekűsége miatt nyoma sincs ennek a »sza- ladás«-nak. így voltam ked­den délután a Hazafias Nép­front városi bizottságának az ülésén. A végszó után a ta­gok egy része nem tágított, körülállta a szemléltetés cél­jából kitett térképeket, a vá­rosi tanács osztályvezetőjét, s egyre-másra tette föl az újabb és újabb kérdéseket. Sokszor szóba kerül, hogy érdemes új módszereket al­kalmazni egy-egy testület ülésén. Megéri a gondolko­dást, a hosszabb előkészüle­tet, a gondosabb szervezést, ha ennek révén nő az érdek­lődés, könnyebben és szem­léletesebben lehet terveket, elképzeléseket megismertetni az emberekkel. Különösen áll ez a megyeszékhelyre, ahol régi panasz a tájékoztatás hiánya. Ez elsősorban a szó­beli információra vonatkozik. A népfrontaktívák régi meg­figyelése, hogy a távlati ter­veket közlő újságcikkek nyo­mán több részletkérdést tesz­nek föl a lakosok, s bizony nincs mindig annyi ismere­tük, hogy kielégítően vála­szoljanak. Vettem már részt olyan tanácstagi beszámolón, ahol a döntések előtti tájé­koztatás az egyik fő« téma volt. A Hazafias Népfront városi vezetői a körzetekből állandóan kapnak ilyen jelzé­seket. Az egyik gyakori té­ma: hol lehet építkezni és hol nem. Ez késztette a vá­rosi bizottságot arra, hogy na­pirendire tűzze a területfel- használás városi terveit, a fejlesztés lehetőségeit. Te­gyük hozzá, hogy kevés szö­veggel, sok képpel, okos szem­léltetéssel. /\ városi tanács építési, ** közlekedési és vízügyi osztályának vezetője rövid történelmi áttekintés után ju­tott el az 1971-es általános rendezési terv, később pedig a kisgáti városrész díjnyertes terveinek bemutatásáig. Köz­ben szó esett a kereskedelmi, az igazgatási központról, a, most már végleg eldőlt vi­tákról. Az egyik bizottsági tag nagyot sóhajtott, amikor art hallotta, hogy csak két kis há’­zat bontanak le a Május 1. utcában az Engels utca után. Az egyik szószólója volt en­nek az elgondolásnak hosszú évek óta, a bizottság ülésein is mindig kiállt amellett, hogy őrizzék meg a főutca kialakult képét. A diaképek a városfejlesz­tés eredményeit és árnyolda­lait is érzékeltették. A Ka­posvár északnyugati részén emeletes házakból kialakult térfal valóban nyomasztó, akárcsak a sivár, játszótér, fák nélküli területek, ahol a gyerekek a robogó gépkocsik között ugrálva játszanak. Ép­pen ezért kísérte nagy figye­lem a jövő városrészével, a kisgátival kapcsolatos elkép­zeléseket, ott ugyanis soklcal levegősebben, több zöldterüle­tet hagyva fejlődik majd a város. Az osztályvezető külön kiemelte: a korszerű építő­ipari technológia alkalmazása nem zárja ki, hogy a mostani hibákat kiküszöböljék. A népfrontbizottság tagjai­nak képzeletét megmozgatták a képek és a térképek, s szinte záporoztak a kérdések. Az is előfordult ezen az ülé­sen, hogy az egyik férfi előbb kiment a térképhez, ellen­őrizte a kérdését, s csak az­után tette föl. Ülésezett az MKBT elnöksége Erősíteni kell a közlekedési fegyelmet Az ifjúsági klubokinak nem­csak a szabad idő eltöltésé­ben van nagy szerepük. A fiatalság mozgósítására, avagy a szervezett továbbképzésekre is lehetőség van. Eredménye­sebb lehet a balesetmegelőzé­si munka, ha a klubok prog­ramjában KRESZ-előadások szerepelnek, és a helyes köz­lekedési magatartás kialakítá­sa ezekben a klubokban kez­dődik. Ez a vélemény hang­zott el a Megyei Közlekedés- biztonsági Tanács keddi el­nökségi ülésén, melyen a jö­vő évi munkaprogramot vi­tatták meg. Szó esett a versenymozga- lom kiszélesítéséről, arról, hogy a gépjárművezetők kö­rében megrendezendő járási KRESZ-vetélkedők után tart­sanak megyei döntőt, s azon vegyenek részt a nagyobb gépkocsiparkú vállalatok KRESZ-vetélkedőin győző csapatok. Évről évre színvo­nalas KRESZ-vetélkedők zajlanak le az általános és középiskolákban. Miért ne le­hetne ezt a mozgalmat me­gyei méretűvé szélesíteni, miért ne vetélkedhetnének egymással a gyakorló gépjár­művezetők? Kitűnő alkalom lenne ez a KRESZ-ismeretek fölfrissítésére is. Bírálták az ülésen a gyak­ran balesetveszélyt előidéző sárfelhordást. Sok helyütt »lé­tesítenek-« a mezőgazdasági üzemek csatlakozó utakat en­gedély nélkül, s ott nem épí­tenek ki sárrázót. A közutak­ra felhordott latyak veszé­lyezteti a közlekedésben részt vevők biztonságát. A KPM ilyen esetben nagyon kemé­nyen jár el. A kis földutak végére helyezett útgyűrűket fölszedik, és összetörik. Per­sze az lenne a helyes, ha a gazdasági vezetők megérte­nék: ilyen utak létesítésével milyen veszélyeket idéznek elő. Sugár Imre, az MKBT társ­elnöke a közutak, a járdák kivilágításáról beszélt. A jár­dakivilágítás elengedhetetlen — különösen a forgalmasabb részeken —, de költséges do­log, s ezt a helyi tanácsok egyedül nem tudják vállalni. Éppen ezért valamilyen meg­oldást kell találniuk. Az elnökségi ülésen — me­lyet dr. Varga István rendőr alezredes, az MKBT elnökhe­lyettese vezetett és amelyen részt vett az Országos Közle­kedésbiztonsági Tanács részé­ről Várhegyi Sándor rendőr őrnagy — Kiss Pál alezredes, a Somogy megyei Rendőr-fő- kapitányság közlekedésren­dészeti osztályának a vezető­je ismertette megyénk első félévi baleseti statisztikáját. Sajnos, az idén nőtt a bal­esetek száma, azonban nem éri el az országos átlagot: 8,1 százalékos. Ez annyit jelent, hogy az első félévben össze- sen 278 személyi sérüléssel járó baleset történt megyénk útjain. Ebből 27 halálos és 106 súlyos baleset volt. Ez a növekedés különösen a ka­posvári és a marcali járásban nagy. A balesetek 80 százalé­kát a helytelen emberi maga­tartás idézte elő, az agresszív vezetés, a közlekedési morál durva megsértése. Ebből kö­vetkezik, hogy az MKBT egyik legfontosabb feladata a közlekedési morál erősítése, mégpedig fokozott propagan­damunkával, neveléssel. Ez az egyik legfontosabb módja ' a balesetmegelőzésnek. D. T. A módszer és a tényszerű tájékoztatás sikert ara­tott, ezt többen elmondták S nagyon helyesen tovább is léptek ennél, azonnal elhang­zott olyan javaslat, hogy pél­dául a kisgáti tervekről a körzeti népfrontbizottság szer­vezésében tájékoztassák a környékbelieket. Az ÉDOSZ Művelődési Otthonban már tartottak ilyen fórumot, s az is nagy sikert aratott A vá­rosi népfronttitkár mégígérte, hogy a télen folytatódó vá­rosrészi fórumokat felhasz­nálják erre, mert à lakosság csak akikor kaphat választ az őt foglalkoztató részletkérdé­sekre. Azrt hiszem, hogy érdemes még eggyel továbblépni. Akár a népfront, akár a tanács szervezésében az üzemekben is tarthatnának ilyen »mozis« tájékoztatóikat. Az igény már évek óta megvan rá! Lajos Géza Ma már senki sem vitatja, hogy 1917-ben valami gyöke­resen új született Oroszország — és az emberiség történeté­ben. Februárban a minden oroszok cárjának félelmetes elnyomó gépezetét elsöpörte az egyetlen erő, amely elsö­pörhette — a minden oroszok népe. A földkerekség egyha- todán hihetetlenül rövid idő alatt összeomlott a világ leg- reakciósabb birodalma. Mi épüljön e birodalom romjain? Milyen hatalom lépjen a régi helyébe? A legjobb elmék vi­lágszerte már akkor felismer­ték, hogy az erre a kérdésre adandó válasz nemcsak a köz­vetlenül érintett népek, hanem hosszabb távon az egész em­beriség számára sorsdöntő. »Néhány hónap leforgása alatt — írja Konsztantyin Pausztovszkij — Oroszország mindent kimondott, amiről évszázadok óta hallgatott. 1917 februárjától őszig az egész országban éjjel-nappal gyűléseztek, szüntelenül és a legnagyobb összevisszaságban. A városok terein, emlékmű­vek tövében, klórszagű pálya­udvarokon, gyárban, falun, piactéren, minden valameny- nyire lakott ház udvarán, lép­csőházában embertömegek zúgtak. Esküvések, felhívások, lelep­lezések, szónoki hév — mind­ez tomboló »Le vele!« kiáltá­sokba, vagy lelkes, rekedt él­jenzésbe fúlt. Mintha kocsi dübörögne végig macskaköves úton, úgy hangzott fel ez a kiabálás minden útkeresztező­désnél.« Oroszország akkor a törté­nelem útkereszteződése volt. Nemcsak az emberek hangula­tát jellemezte valami különös lebegés, hanem a hatalom jel­legét is. Március másodikén megalakult egy kabinet, amely igen stílszerűen nevezte ma­gát Ideiglenes Kormánynak: az »ideiglenes« volt az egyet­len jelző, amelynek jogossá­gában e kormánnyal kapcso­latban senki sem kételkedett... A burzsoá kadetpárt képvi­selője, Miljukov a kabinet megalakulásakor kijelentette: »A nép által létrehozott első társadalmi hatalmat már nem lesz olyan könnyű megdönte- ni«. Csakhogy ezt a hatalmat nem a nép hozta létre, a nép »csak« elsöpörte a gyűlölt ré­git. A népuralom csíráját nem ez a testület képviselte, hanem az a másik, amely, már egy héttel korábban megala­kult a cári Duma székhelyéül A repüléstől az Ikaruszig A nagyatádi szobrász alkotóteJep harmadik évadjáról Vologya Bojnacsov szobra: G-.mpia A nagyatádi szobrász­alkotótelepen befejeződött a harmadik év­ad. Gyakorla­tilag van még munka, ame­lyet el kell vé­geznie szob­rásznak, asz­talos-techni­kusnak, a szob­rot helyére emelő daru­nak. Közben foly­hat a mérleg- készítés, an­nál is inkább, mert már nemcsak egy évad munká­ja, a kezdet kezdete érté­kelhető, ha­nem három évad tapasz­talata is össze­gezhető. És ez a feladat épp­úgy nem tűr halasztást, mint a gyűjte­ményt gyara­pító művek elhelyezése a kijelölt ta­lapzatokra. Az idei év­ad, úgy tetszik, jóval több kí­sérletezéssel járt, mint az ed­digi kettő. Olyan kísérletek tanúi lehettünk, melyek új kérdéseket vetettek föl. Ezeket két csokorba köthet- jüK. Az egyik a kivitelezés technikájával függ össze, a te­lep adottságával és a fa tulaj­donságával. Maradjunk is en­nél. Nem véletlen, hogy a fa tűrési határait feszegető — ta­lán túlontúl is —, Franciaor­szágban élő mexikói szobrász nem készülhetett el tervezett munkájával. Nem a késés, hanem annak oka világítandó meg. A fa — a meglevő tech­nikának, illetve az elképzelés­nek ellentmondani kénysze­rült, más helyzetben nyílván másképp viselkedett volna a hajlításnak alávetett anyag. Kísérletét az első évadban itt járt kollégájának a merész el­képzeléséhez, illetve A repü­lés története című ismert al­kotás problematikájához tu­dom hasonlítani. A repülés története kezd tönkremenni ! ■ Paradox helyzet — ezt csu­pán kitérőnek szánom —, hogy A repülés története megelőzte az Ikaruszt. Az utóbbi, a tömbszerűen megmunkált szo­bor sem készült könnyen, de az első évadbeli társa gyakor­latilag kiérleletlenül került szolgáló Tauriai-palotában: a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetje, amelynek eredetileg kétszázötven, nem sokkal ké­sőbb már kétezer tagja volt. A szovjet új típusú népha­talmi szerv volt, tévedései is tükrözték a benne képviselt tömegek tévedéseit. Március 2-án az Ideiglenes Kormány megalakulásának napján még egy esemény hi­re járta be a világot: II. Mik­lós cár Pszkovban délután 15 órakor lemondott. Egyik fő­tisztje, Danyilov tábornok, aki jelen volt a történelmi pilla­natban, így emlékezik: ».. .Síri csend támadt. A cár felállt, és látszólag nem is tudva, mit tesz, .az elfüggöny- zött ablakra meredt. Szája le- biggyedt, amit még sohasem láttam, és az egyébként oly nyugodt arca eltorzult. Lát­szott, hogy hihetetlen ' harc dúl a lelkében. Miklós cár hirtelen felénk fordult, és szi­lárd hangon így szólt: — Döntöttem. Döntöttem, hogv lemondok a trónról Alekszej fiam javára ...« A lemondás és a kormány megalakulásának időbeli egy­beesése véletlen. De a törté­ne1 emben néha a véletlenek­nek is megvan a maguk jelké­pes jelentőségük. Az Ideigle­nes Kormány ugyanis nem a cárizmust akarta megdönteni. hanem — éppen a monarchia megmentése érdekében — ezt a cárt lemondatni. Azok az em­berek, akiket a vihar első szélvésze a bársonyszékekbe renitent. tehe+°tienül. semmit sem értve álltak. Az esemé­nyek sodorták őket, nem ők irányították az eseményeket. kivitelezésre, látni Is, hogy darabokra hullik a lemezekre szabdalt fa. Nem mondhatjuk azt, hogy nincs helye a kísér­letezésnek, fontos feladata ez is a nagyatádi alkotótelepnek, de 1977-ben már felállítandó egv olyan »technikai ábécé«, amelyet akár előzetesen is megismertethetnek a pályázó szobrásszal, de legkésőbb Nagyatádon. S ez nemcsak szerszám kérdése, hanem en­nél is alapvetőbb: a fa tulaj­donságairól és a szoborrá fű­részelt, vésett, faragott anyag továbbélésének a tapasztala­tairól is elkészíthető egy ilyen »ismerd meg« tájékoztató. A másik csokor tematikai jellegű. Éveken át ígéret volt a Dózsa, úgy látszik, most el­készül. Ez indult az első figu­rális alkotásnak, most a nyá­ron »lekörözte« elkészültében a szovjet művészé, az Olimpia. A mai szovjet szobrászat nép­művészet-ihletésű irányzatát képviseli a figurális alkotás. Ez a nagyatádi szabadtéri gyűjteményt némileg »átren­dezi«, illetve jól kiegészíti: bi­zonyságul szolgál arra, hogy a különböző felfogások között is csupán minőségi különbségek lehetnek. Egymással békében megférnek, nem szorítják ki Nem volt egy tettük, sőt sza­vuk, amely el ne késett volna. És mit értettek meg az ese­ményekből a régi világ kép­viselői? »Szárnysegédem — emlékezik Alekszandr nagy­herceg — hajnali szürkületkor, elkékült szájjal ébresztett fel. A lemondó okirat volt... Fel­ültem az ágyban, még egyszer elolvastam. Nikinek (ez volt Miklós, azaz Nyikolaj cár be­ceneve a cári családban) nyil­vánvalóan elment az esze. Mi­kor mondott le egy uralkodó azért, mert a fővárosban 'ke­nyérhiány miatt zavargások voltak? A tartalékcsapatok árulása Petrográdon? De hi­szen tizenötmilliós hadsereg felett rendelkezett!...« A cár végül is — féltve a fiát — testvére, Mihail nagy­herceg javára mondott le, Mi­hail viszont magát féltette. »Eltökéltem — jelentette ki március 3-án —, hogy csak abban az esetben fogadom el a legfelső hatalmat, ha ez lesz nagy népünk akarata ...« Ez volt a Romanovok történeté­ben az első eset, amikor a cári família tagjait hirtelen szen­vedélyesen érdekelni kezdte az orosz nép akarata ... Az Ideiglenes Kormányt azonban most sem érdekelte. Március 4-én Miljukov kül­ügyminiszter táviratot intézett a szövetséges hatalmaknál ak- reditált orosz nagvkövetekhez. amelyben ki jelentette: »A kormány, amelynek tagi a va- gvok, minden erejével igyek­szik majd kivívni a győzel­met ...« Az orosz néo azon­ban nem katonai sikereket akart, hanem azonnali békét. (Folytatjuk.) egymást. Ilyen lesz ifjú Szabó István Dózsája is, mely annj. - ban még többlet értéket iS hordoz, hogy emlékmüszobrá- szatunk vérkeringését pezsdít- hetl eredetiségével. Aki úgy venné soraim után, hogy ezután nincs más megol­dás, mint csupa figurális, tömbszerű szobor megalkotá­sára késztetni a jövő évadtól ide pályázó szobrászokat, az téved. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy a további kísérletezést úgy kell segíteni (megállítani, ha kell), hogy érvényre jussanak az eddigi tapasztalatok. S itt kiemelke­dő szerepe lenne a közösségi tevékenységnek, amit úgy mondanak itt: szimpozion. Az idén mintha kevesebbet való­sított volna meg ebből a te­lep. Persze, hogy minden al­kotó a maga módján vala­micskét önző. Gyermeke a szobor, az alkotás. Sőt, féltett újszülötte. De az a fajta ma­gatartás, amelynek látható je­le az Ikarusz nem megfelelő helyre kerülése, aligha enged­hető meg. A közösségnek dön­tő szavának kell lennie az el­helyezésben, ez a demokrati­kus. Máris olyan ez a szabad­téri gyűjtemény, mintha egy hatalmas szobában járnánk, ahol középütt " van a bejárat. (Most ezt a rendezést próbál­ják átformálni az új szobrok kihelyezésével.) A jövő évtől, mint ahogy a nyitány ígérte, állandó telep­vezetőre lesz szükség, olyan szobrász aktív közreműködé­sére, aki képes a szimpozlon- jelleg kibontakoztatására is. Végül: néhány mű végső helyére kerülése előtt is már megállapítható, hogy nem volt eredménytelen, sőt néhány al­kotás elkészültével — Dózsa (ez részben még ígéret), az Ikarusz, az Olimpia — egészen sikeres évadot zárhatnak Nagyatádon. A mérleghez azonban a másik serpenyő is hozzá tartozik. Horányi Barna Főiskolai felvételik Bár az egyetemek, főiskolák új elsőévesei már javában ta­nulnak, a felvételi vizsgák »ütóhullámai« még nem ültek el. Az Oktatási Minisztérium­ba még napjainkban is érkez­nek beadványok, panaszos le­velek. Az elutasítottak — nem utolsósorban szüleik — nehe­zen veszik tudomásul, hogy a keretszámok végesek. Az egye­temek, főiskolák nappali tago­zataira az idén 16100 első évest vehettek föl, a jelent­kezők száma viszont megha­ladta a 36 600-at. Nagyjából ugyanannyian pályáztak, mint tavaly, és a felvételi keret­szám nem változott lényege­sen. Az óvónő-, valamint a ta­nító és tanárképző főiskolákra a tavalyinál mintegy 700-zal több első évest vették föl. Meglehetősen vegyesek a ta­pasztalatok a bölcsészkari je­lentkezéseknél és felvételiknél. A korábbi évek híradásai a sokszoros túljelentkezésekről — úgy látszik — kevéssé gon- dolkoztatták el az érettségiző­ket. A pszichológiai szakra a felvehetők 14-szerese jelent­kezett. Fellebbezésre a különböző felsőoktatási intézményekben a megadott keretszámok 6 szá­zalékát tartották fenn. Min­dent összevetve a fellebbezők 80—85 százalékának megnyug­tató választ tudtak adni az Oktatási Minisztériumban. A műszaki felsőoktatásban ez az arány meghaladta a 90 száza­lékot. Az idei tapasztalatok össze­sítésével egy időben megkez­dődött az Oktatási Miniszté­riumban a jövő évi felvételik előkészítése. Hozzákezdtek a továbbtanulási lehetőségeket ismertető tájékoztató könyv összeállításához, ezt mielőbb szeretnék az érdeklődők kezé­be adni. A jövő szeptember­ben induló tanári szakokról például a Művelődésügyi Köz­lönyben rövidesen előzetes tá­jékoztatót adnak. Januárban megkezdődik a felvételi írás­beli tételek kidolgozása is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents