Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-07 / 236. szám

Iparszerben, gazdaságosan • Terméshozam és műszaki állapot A hetesi termelőszövetke­zetben évek óta 'készülnek ar­ra a változtatásra, amelyet végül is most szeptemberben vezettek be, de részletéiben már két éve csinálnak. Miről van szó? Magasabb fokra emelték a szervezettséget. Az eddiginél sokkal .lobban meg­szervezték a gépesítést, a mű­szaki ellátást. Korszerűsítették a gépparkot, a gépeli mellé részben saját szakmunkásokat képeztek ki, és szakembereket vittek a közös gazdaságba. Felszámolták azt a . tévhitet, miszerint a tsz gépműhelye csak javításra hivatott. Ennél sokkal többet igényel tőle a gazdaság. Két műhelyben, egy szerelőcsarnokban és egy ja­vító szervizben dolgoznak a szakmunkások a gépészmér­nök, a műszaki vezető, a tmk- vezető és az üzemeltető tech­nikusok irányításával. Még­pedig úgy, fiogy az agronómia rendeléseit szervezetten és gyorsan végzik el. Éppen a javítások gyorsaságán lehet mérni a szervezettséget. Mert amíg a gép áll — áll a szán­tás, a vetés, vagy a földön pusztul a leszedett termés. A gépeket is csoportosították, külön üzemeltető technikushoz tartoznak a könnyű, a nehéz munkagépek, valamint a gép­jármüvek. A nehéz gépek okozták mindig a legnagyobb gondot. Most személyhez kö­tötték őket. — Ezeket a fontos, terme­lést meghatározó eszközeinket a szerélők vezetik — mondta a tsz-elnök. — így nincs vita, ki üljön a gépre, kinél rom­lott el, ki javítsa? Amióta eb­ben a formában üzemelnek, sokkal jobban ki tudjuk őket használni, és biztonságosabb a gépek műszaki állapota is. Egyébként a tehergépkocsi­vezetőink — akiknek személy- gépkocsira is van jogosítvá­nyuk — ugyancsak szerelnek. Hol álljon a traktor? Bár évek óta készülnek a termelőszövetkezetben az ész­szerűbb, gazdaságosabb, ipar- szerűbb termelésre, a műsza­ki fejlesztésre, azért nem ment minden zökkenő nélkül. Ha­gyományokat kellett felszá­molni, eddigi szokásokon vál­toztatni. Azelőtt minden trak­tor a vezető háza előtt vagy az udvarában parkolt. Reggel nehéz volt a munkakezdés, mert a tsz-hez tartozó falvak­ból lassan gyűltek össze a gé­pek. Most minden traktor a gépszínben, a központban van. A dolgozókat busszal szállít­ják. Ez kezdetben nem váltott ki tűi nagy örömet — most már megszokták, elfogadják, tudomásul veszik a traktoro­sok is, hogy így ésszerűbb. Mint ahogy az is természetes számukra, hogy van tovább­jutási, tanulási lehetőségük, amellyel nagyon sokan élnek is. A traktorosok is megtanul­jak a szerelést. Évente tízen, tizenöten járnak tanfolyamra közülük. Azt is meg lehetett oldani, hogy brigádokban és két műszakban dolgozzanak. Hogy így mennyivel gyorsab­ban, hatékonyabban lehet dol­gozni, mondani sem kell. — Gyakran tapasztaltuk, mekkora hátrány az, hogy a tmk-soknál nincs szakosítás — mondta az elnök. — Ezért három csoportot alkottunk az Ott dolgozókból. Van építé­szeti, lakatos- és villanyszere­lő brigádunk. Az a célunk, hogy ezt a szakosítást, és a brigádrendszert minden terü­leten megvalósítsuk. Közgazdász, üzemszervező Sok termelőszövetkezetben, ha van is közgazdász, nem tudják mire használni. Beoszt­ják a főkönyvelő mellé, aki nemegyszer csupán adminiszt­rációs munkát bíz rá. Tudását nem kamatoztatja, a gazda­ságot nem ismeri eléggé. Hetesen volt már közgaz­dász, a közeljövőben várnak a gazdaságba felső fokú pénz­ügyi végzettséggel rendelkező szakembert. Akkor végleges lesz a közgazdasági csoport, melyhez a statisztikus és a iogász tartozik még. Most két ember — az üzemvezető és egy technikus — látja el azt a feladatot, amelyet egy ki­csit gazdasági előrejelzésnek, másrészt utólagos ellenőrzés­nek is lehet nevezni. Az elnök asztalán minden területre kiterjedő kimutatá­sok, elemzések vannak. — Amióta fiatal és lelkes üzemszervezőnk ezt csinálja, megszűnt a kapkodás, a ha­táridőcsúszás. Mindenki ponto­san tudja, hogyan áll a ter­vezett munkájával. Ugyanak­kor a vezetők információt is kapnak a következő hónapra. Pontos felmérés, állandó el­lenőrzés — ez nagyon fontos. Tervezés nélkül nincs gazdál­kodás. Mint ahogy azt sem lehet ma már elvárni egy tsz- vezetőtől, hogy mindenhez értsen. A szakosodás a jövő útja. S. M. Anyai öröm A fegyveres erők napja alkalmából a Haza Szolgála­táért Érdemérem arany fokozatával tüntették ki Magyar Jánosnét. A taszári vasútállomás egyik kis szolgálati lakásában talál­koztam a boldogsággal. Itt él az idős Magyar házaspár, s itt adta át Magyar Jánosné nak a honvédelmi miniszter által adományozott kitüntetést Koós József őrnagy a Somogy megyei Hadkiegészítési és Te­rületvédelmi Parancsnokság képviseletében. Könnyes szemmel hallgatta az erről szóló parancsot Ma­gyar néni, és olvasta a minisz­ter levelét: »Kiemelkedő, ál­dozatos családanyai helytállá­sáért, gyermekei példamutató neveléséért, társadalmunk és a honvédelem erősítését szol­gáló közösségi tevékenységéért megkülönböztetett elismeré­semet fejezem ki. Kívánom, hogy eddigi fáradságos és sze­rető anyai gondoskodásának gyümölcsét élvezze sokáig csa­ládjával együtt erőben, egész­ségben. Czinege Lajos vezér- ezredes, honvédelmi minisz­ter..« — Köszönöm, köszönöm, na­gyon boldog vagyok. Ez a boldogság, az anya örö­me azonban nem csupán a ki­tüntetésnek szól. Elsősorban annak, hogy az a fáradságos munka, amellyel gyermekeit nevelte, nem volt hiábavaló. — Jancsi, a legidősebb, 1938-ban született, öt követte Kati, Rozi, azután Laci, Józsi, Feri, s végül Sanyi, a legki­sebb, 1953-ban... Hét gyer­ta a sort. Ott voltam azon az ünnepi csapatgyűlésen, ame­lyen Magyar Sándort és tár­sait búcsúztatták a hadsereg­ből. Sanyi is követte legidő­sebb bátyja és többi testvére példáját: kiváló katonaként tért vissza a civil életbe. Szép családi vonásokat örö­költek a Magyar gyerekek: édesapjuk negyven esztendeig szolgálta a vasutat, s nyugdíj­ba vonulásakor kiváló jel­vénnyel ismerték el munkás­ságát. Édesanyjuk szeretete, a gyermekek iránti odaadása, a család érdekében végzett rengeteg munkája ösztönözte őket a hadseregben a közös­ségért végzendő önzetlen mun­kára, helytállásra. — Sajnos, a család szétszó­ródott. Mindegyik gyerek nős, férjezett... Megnősült Sanyi is, ők most velünk élnek. A többiek gyakran írnak, fölke­resnek bennünket — mondja Magyar néni, miközben ma­gához Öleli legkisebb fiának gyermekét, a kilenchónapos Zsófiát. — Tizenkét unokám van, közülük öt fiú. Remélem, ha katonák lesznek, ők is követik a családi hagyományokat. Zsolti, Feri, Zoli, Tamás, At­tila, így következnek születé­si sorrendben Magyar néni fiúunokái. S amilyen szere­tettel beszélt gyermekeiről, ép­pen olyan szeretettel szólt uno­káiról is. HZ NDK SZÜLETÉSNAPJA Huszonnyolc évvel ezelőtt alakult meg a Német De­mokratikus Köztársaság, az első szocialista állam német földön. Az elmúlt, történel­mileg rövid időszak alatt te­rületén a német történelem­ben egyedülálló változások mentek végbe. A nép kezé­be vette sorsának irányítá­sát, és ma a Német Demok­ratikus Köztársaság a világ legfejlettebb tíz ipari álla­mának egyike. A fejlett szo­cialista társadalom építésén munkálkodik, nemzetközi elismerésnek és tekintélynek örvend. A Német Szocialista Egy­ségpárt VIII. kongresszusa 1971 júniusában föfeladaiként szabta meg a nép anyagi és kulturális életszínvonalának növelését. Ennek érdekében a termelés nagyarányú fej­lesztését, a hatékonyság nö­velését, a tudományos-tech­nikai haladás és a munka termelékenységének foko­zását tűzte ki célul. A párt IX. kongresszusa 1976 máju­sában megerősítette e hatá­rozatokat, és további átfogó szociálpolitikai intézkedések megvalósításáról döntött. Az 1976—1980-as ötéves tervvel a Német Demokratikus Köz­társaság folytatja azt a fo­lyamatos és sikeres gazdasá­gi fejlesztést, mely a szocia­lista német államot jellemzi, Az ipar bruttó termelése 1949 óta 22 milliárd márká­ról 251 milliárd márkára emelkedett. A nemzeti jöve­delem csupán 1970 és 1975 között 30 százalékkal nőtt. A kiskereskedelmi forgalom az 1949-es 13,8 milliárd már­káról 1976-ra 85,4 milliárd márkára növekedett. Az NDK aktív nemzetközi tevékenységet folytat, és a különböző társadalmi rend­szerű országokkal való bé­kés egymás mellett élés gya­korlatában a többi szocialij- ta országgal egyeztetett po­litikát követ. Élvezte és él­vezi a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a Var­sói Szerződés védelmi erejé­nek támogatását, aktív sze­repet vállai további erősíté­sükben, hatékonyságuk növe­lésében, a helsinki határoza­tok megvalósításában, az európai béke és biztonság megteremtésében, az enyhü­lési politika valóra vágásá­ban. Országainkat, népeinket és pártjainkat a szocializmus építése, a közös harcban szü­letett testvéri kapcsolatok fűzik össze. Ez jutott kifeje­zésre a magyar párt- és kor­mányküldöttség 1977 márciu­si berlini látogatása alkal­mával is. A látogatás kima­gasló eseménye volt a két ország új, barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződiÇ ne k aláírása. Küldöttségünk ve­zetője, Kádár János elvtárs a berlini nagygyűlésen jog­gal jelenthette ki az egész magyar nép nevében: »A Német Demokratikus Köz­társaság testvéri népe bizton számíthat arra, hogy a ma­gyar kommunisták, a ma­gyar dolgozók a jövőben is mindent megtesznek kapcso­lataink elmélyítésére és bő­vítésére.« Nemzeti ünnepén szívből köszöntjük az l7I)K baráti népét, és kívánunk újabb sikereket a szocializ­mus építésében. Rendhagyó bemutató mek. Tudja, milyen nehéz volt őket fölnevelni egyetlen fize­tésből? Taníttatni őket, szak­mát adni a kezükbe, hogy va­lamennyien boldoguljanak... Magyar néni mégsem a gon­dokra, a lemondásra emléke­zik, hanem arról az örömről szól, melyet a hét gyermek jelentett számukra; azok be­csületes helytállása, munkája. Az öt fiú mindegyike túl van a katonaidőn. Jancsi kezd­te, kiváló katonaként szerelt le, s a legfiatalabb, Sanyi zár­»Áldozatos családanyai helyt­állásáért« ... »-Fáradságos és szerető anyai gondoskodásának gyümölcsét élvezze sokáig csa­ládjával együtt«... Ezt kívánta Magyar néni­nek a honvédelmi miniszter és a kitüntetést átadó tiszt is. S ezt kívánta férje, aki vele együtt örült a kitüntetésnek, valamint hét gyermeke, akik mind büszkék arra, hogy ilyen nagyszerű édesanyjuk van. Szalai László Az Xparszerű Kukoricater­melési Rendszer 1970 óta min­den évben megrendezi leg­korszerűbb eszközeinek a be­mutatóját Bábolnán. Mindig sok érdeklődőt vonz, ha vala­hol új eljárást, módszert le­het megismerni, azonkívül ezeknek a tapasztalatcserék- ríek van egy hagyományosan kialakult »menetrendjük«. Va­laki tájékoztat, előadást tart ismertet — azután következik a bemutató. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátban hétfőn kezdődő és három napig tartó rendez­vény rendhagyó. Elsősorban azért, mert nem lesznek elő­adások. A rendezők így nem osztják be, nem szabják meg a látogatók idejét, program­ját. Reggel kilenctől délután négyig mindenki azzal tölt­heti az idejét, ami a legjob­A portás — miközben a Kaposvári Cukorgyár tanműhelyéhez kisér —, így beszél: — Amikor negyvenötben idejöttem, az az épület a He­lios Konzervgyár dobozkészí­tő üzeme volt. Fémdobozokat vágtak ott. Most nézze meg, hogy kipofozták az öreg épü­letet ... Valóban: a legalább ötven­éves épület világoskék ablak­kereteket kapott, s fehér táb­lán piros betű virít: tanmű­hely. Előtte piros korlát óvja a kilépőt a vonattól. Tíz óra van, az elsőéves géplakatos-tanulók műhe­lyük szomszédságában, az ud­varon hajladoznak: egyikük a tornát vezényli. Világos, tágas műhelyben a szemüveges mester szipkájá­ba gyömöszöl egy cigarettát: Kardos István 1963 óta ok­tatja a tanulókat. Három éve van vissza a nyugdíjig. Gyu­ris József lakatossal a tava­lyi kampány idején kezdtek fél hatra, hatra járni. A fél nyolcas munkakezdésig a tanműhely rendbetételén, »fiatalításán« dolgoztak. Vége a tornának, benépe­sül, megélénkül a terem. Fú­rógépet kapcsolnak be a gyerekek, nyelvüket kidugva Megfiatalodva igyekeznek pontosan mérni. Gyuris József szintén velük jön. — Segített a tmk Petőfi szocialista brigádja is, az egész gépészet, a lakatosüzem. A betonozáshoz kaptunk egy kőművest, a villanyszerelő- tanulók korszerűsítették a világítást. A tavaly másodikos lakatostanulók is sokat dol­goztak itt. A múlt évben elkészült a gyár korszerű Unk-csarnoka, ahova több új gépet vásárol­tak. — Örömmel szórtuk ki a feketére festett ócskaságokat, s hoztuk helyükre ezeket a világoskék, jó masinákat. Geliez József jól emlékszik még a régi műhelyre. — 1956 augusztusában ke­rültem a gyárba segédmun­kásként, azután társaimmal együtt ebben a műhelyben tanultam szakmát. Később, a technikum elvégzése után a takarmánykeverő üzem veze­tője lettem. Ha erre járok, bekukkantok és elcsodálko­zom: hej, de megváltozott itt minden ! Ott hátul voltak az öltözőszekrények, s egy hosz- szú lemezvályú csapokkal. Négykor kezdtek mosakodni a segédek, negyed ötkor a tanulókra is sor került. Ha valaki meleg vízben akart mosakodni, fogott egy vödör vizet, azzal átment a ková­csokhoz, megíorr ásított egy vasat, s belerakta a vödör­be.. . Ma fehér-fekete öltö­ző, zuhanyozó várja ín unka végeztével a. tanulókat. Hudi László a tmk gépé­szetének a vezetője: — 1945-ben én is itt voltam tanonc. Később a szíjhajtásos gépeket átépítettük, de ez még nem sokat javított a helyzeten. Egyedül az okta­tónknak volt kéziszerszám­fölszerelése. A műhely másik felében a bádogosok dolgoz­tak, de még tavaly iá itt szorgoskodott a forgácsolómű­hely egy része. A Magyar Országos Tervező Iroda meg­határozza, hogy bizonyos munkák végzéséhez egy mun­kásnak mennyi területre, le­vegőre van szüksége, hát ezt bizony csal* mostanában tud­juk betartani. örülbelül kétszáztíz munkaóra — regge­lenként, esténként. Így ifjo- dott meg a régi műhely. Mol­nár István, az 503. számú Ipa­ri' Szakmunkásképző Iniézet oktatója is szívesebben jön ide mostanában. — Ez a Pis­ta bácsi... meg a Gyuris ügyesen kifundálta. Kardos István meg csak cserélgeti a cigarettát a szip­kájában, s csóválja a fejét. — Még ide is kell gumisző­nyeg, meg kell javítani a te­tőt. Akad tennivaló, nincs ez még egészen készen. Csak né pihengessünk azokon a babé­rokon .. Gombos Jolán ban érdekli. Az ott levő tudo­mányos intézetek, hazai és külföldi gépgyárak, vegyi mű­vek képviselőivel, vagy a társgazdaságok szakemberei­vel ki-ki arról és annyit be­szélgethet, amiről és amennyit akar. Miért érdemel figyelmet ez a módszer? Sok indokot lehetne felso­rolni, de ragadjunk ki közü­lük kettőt. Ez a bemutató felöleli a ku- koricatefmelés folyamatának szinte valamennyi jelentős mozzanatát. Lesz gép- és vegyszerkiállítás. Megismer­kedhetnek a részvevők a kom­binát szárító központjának tevékenységével, az itteni munkaszervezéssel. A gazda­ság ürgemajori területén a ter­melési folyamatot ismertetik a rendezők. Itt tájékozódhatnak a talajművelés legcélraveze­tőbb módjairól, a kukoricabe­takarítás megszervezéséről, valamint az utóbbi időben mindinkább előtérbe kerülő inel’éktermék-hasznosítási, betakarítási eljárásokról. Két helyen, itt és az MTA Mar- tonvásári Kutató Intéztében tanulmányozhatják a látoga­tók a különböző nagyüzemi és kisnarcellás fajtakísérleteket. Ezek a főbb látnivalók. Ki-ki azzal a témakörrel foglalkoz­hat. ameivnek megismerését a legszükségesebbnek tartja. A módszer másik jelentősé­ge a gondolatok cseréjében rejlik. Nem egyoldalú a tájé­koztatás. mód van a szemé­lyes. üzemi tanasztal átok, az esetleges ellenvélemények megvitatására. Sőt, a rende­zők a javaslatokat, a krítikai megieevzéseket pál vadítókkal honorálták’ Ez is útszerű, és egyetlen célt szolgál: nyerjen igazibb tartalmat a fogalom — tanasztalatcsere. Hogy a rendhagyó bemuta­tó eléri-e célját, arra részben ez a három nap, részben a következő hónapok adnak majd választ. A szándék tisz­teletreméltó, és hasznosnak ígérkező. V. M.

Next

/
Thumbnails
Contents