Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

Kétszáz mázsa húsz hektárról A hirtelen jött oszd hideg csípte az orrunkat, ahogy a halastó felé vezető keskeny úton ballagtunk. A fák már kezdték hullatni levelüket. A kanyarban feltűnt a tó. A köd szinte bepólyálta. A gő­zökön, párákon mint sima függönyön törtek át a napsu­garak, simogatva az arcunkat. De csak mi, a parton állók élveztük a természet adomá­nyát. Akik övig álltak a víz­ben, csupán azzal törődtek, hogy minél gyorsabban, minél kevesebb veszteséggel húzzák ki a háló súlyos terhét Második napja tartott a le­halászás a homokszentgyörgyi halastavon. Olyan munka ez ősszel, mint nyáron az aratás. Ilyenkor derül ki, hogyan gaz­dálkodtak a kis hallal, hogyan etettek, mennyire tartották tisztán a tavat, eleget gyara­podott-e az állomány. Egy halászmester irányításá­val húzták a hálót. Szakkép­zett emberek, többségük már két évtizede dolgozik a szak­mában. Mert ez szakma. Ha nem csinálják szakszerűen, a hal egy része a vízben ma­rad. A hatalmas hálóba több mint egy mázsa hal fér. Pon­tyok, compók, busák, amurok és apró kárászok ficánkoltak benne. Nem sokáig. Emelőhá­lóval tették a vesszőkosarak­ba, onnan a szállító kocsikra. Lemérték őket, és máris jár­művet változtattak. A Halért emberei várták a friss szállít­mányt. Pécsre, Kaposvárra in­dultak vele. Kétszáz mázsát vettek ki a húszhektáros tó­ból két nap alatt. Az első nap egy húzással százharminc mázsa hal került a hálóba. A második napon hetven iriázsa köriül gyűlt össze, — Sok ez vagy kevés? — kérdeztük a termelőszövetke­zet elnökhelyettesétől. Huber Józseftől. — Több mint tavaly, szebb is az állomány, de mi még va­lamivel többet vártunk. A tsz két éve csatlakozott a Bikali Állami Gazdaság hal­tenyésztési rendszeréhez. Az első év a kísérleté volt. Most a másodikban mutatkozott meg igazán a szakképzett irá­nyítás haszna. — A gazdaság meghatároz­ta, mennyi ivadékot tegyünk a tóba, hogyan takarmányoz- zúk a halakat. Ez nagyon fon­tos. Azelőtt mindeh hulladék takarmányt megetettünk velük, — ám kiderült, hogy ezeknek az állatoknak is csak megfe­lelő keveréssel lehet takar­mányt adni. Az se mindegy, hogy mielőtt a tóba kerül, mekkorára nő meg. Az áttele­pítési súly meghatározza a minőséget. Az idén mindezt már szakszerűen csináljuk — magyarázta Huber József. — Két nap alatt befejeződik a lehalászás. Halászünnep kö­veti? — Mindenki ezt hiszi, de nem így lesz. Egyrészt nem érünk rá ünnepelgetni, más­részt bármennyire látványos dolog a lehalászás, ugyanolyan része a termelésnek, mint a többi ágazat. — Mi történik ezután a tó­val? — Tisztítjuk, fertőtlenítjük. Cseréljük a vizet, majd jön­nék az új ivadékok a patosfai nevelőtóból. Simon Márta A járóbeteg-ellátás javítása Sajtótájékoztató az orvosi ügyeleti szolgálatról Miniszteri rendelet és uta­sítás jelent meg a járóbeteg- ellátás ügyeleti, készenléti szolgálatainak korszerűsítésé­ről, és erről tájékoztatták az újságírókat tegnap délelőtt az Egészségügyi Minisztérium­ban. A járóbeteg-ellátás orvosi ügyeletéinek működését utol­jára 1972-ben szabályozta a minisztérium. A mostani új rendelkezéseknek az a céljuk, hogy a lakosság minél széle­sebb körét tudják a központi körzeti orvosi, központi gyer­mekorvosi és fogorvosi ügye- ietek útján ellátni. Az ügye­leti készenléti eljárás új rend­jét a megyei tanácsok, illetve a fővárosi tanács 1978. január 1-ig dolgozzák ki. A szolgá­itok megszervezése, működte­tése és ellenőrzése a területi­leg illetékes rendelőintézetek feladata lesz. Január 1-től minden város­ban a rendelési időn kívül, va­lamint a hétvégeken központi körzeti orvosi ügyeleteket szerveznek. Ez az ország leg­több városában már ma is működik, január 1-től azonban a megszervezését kötelezővé teszik. Hasonló elvek szerint szervezik meg az ügyeletet azokban a nagyközségekben, ahol rendelőintézet, illetve kórház van. A községekben hétköznapokon általában a körzeti orvosok tartanak ké­szenléti szolgálatot, ami azt je­lenti, hogy a rendelési időn túl a helyi adottságoknak megfelelően egy vagy több körzeti orvos minden időben elérhető kell, hogy legyen. Hétvégeken ugyancsak a he­lyi adottságokhoz igazodva úgynevezett összevont körzeti orvosi ügyeleti szolgálatot szerveznek. Az ügyeletek korszerűsítését segíti, hogy 1977. október 1- től új ügyeleti, készenléti dí­jazás lép életbe, és ez általá­ban kétszerese az eddigi díja­zásnak. — Maga mondta: a fél igazság — fél hazugság. Vo- nyó Gáspár az iskolában csak 19-ről beszél. 45 utánról nem! A padlássöprésről nem! — Ideügyelj, Jobbik! Ez törvény: aki a hatalmat, azaz az életet akarja, annak tud­nia kell ütni is. Világos? — De előbb meg kell néz­nie, hová üt! — Erről is beszélünk még, ha "már elkezdtük. Tegyük ki a szívünket egymás elé, mint Valami zsebórát, hadd ke­tyegje világba, amit tud. 19- ben kergettem a fehér ban­dát Kulákgyerekeket ! Szeg ed- Algyőnél, Paksnál, Tokajban. Adhattam pardont az ellen­forradalmároknak? Nem. A létünkről volt szó! Odasóztam és lőttem is, ha kellett. Ami­kor a túlerő győzött, nem so­pánkodtam. Ismertem a tör­vényt: akié a hatalom, annak le kell sújtania azokra, akik akárcsak szavakkal is veszé­lyeztetik a hatalmat. Megbúj­tam az Agácasűrűben tizen­egy ed magammal. Kettőt el­fogtak, mártírt csináltak be­lőlük. Akkor én megúsztam, de hívatlan vendég lett ná­lunk a csendőr. 1930-ban be­vittek röpcédulázás miatt, pe­dig meg sem találták nálam! Földreütöttek, puskatussal és bikacsokkel vertek. Félholtan kapott vissza az asszony. A második háborúban bevágtak a megbízhatatlanok közé: ke­vesen tértünk vissza. De meg­maradtam, mert nagyon akar­tam, a kutyaúristenit! Ezt akartad hallani? — Talán a fityegőit is meg­mutatja ? Nem a 45 utániakért kapta ...! — Papagáj vagy te, hogy És ti hogyan éltek? Asszonyok férama Nem túl gyakori eset, hogy egy tanácskozásra nyolcvan meghívott helyett kilencven megy el. Mesztegnyőn, ahol a közelmúltban asszonyok ré­szére szerveztek fórumot, ez történt. A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának kezdemé­nyezésére az elsők között So­mogybán tartottak ilyen jel­legű tanácskozást. Mi ennek a lényege? A termelőszövet­kezetben dolgozó asszonyok találkoznak a gazdaság ve­zetőivel, és elmondják, milyen körülmények között dolgoz­nak, mit szeretnének. Igaz, a témák többsége ismerős a vezetők előtt. Itt azonban sok olyan, jelentéktelennek látszó ötlet, javaslat hangzik el, melynek figyelembevételével könnyíteni lehet a gyakran nagyon nehéz fizikai munkát végző nők helyzetén. Két év óta sok hasonló fó­rumot rendeztek. A téma leg­többször a munkakörülmé­nyek javítása volt. És hogy mennyire indokolt kérések hangzottak el, s hogy a veze­tők nem tekintették a fórumot afféle asszonyi panaszkodás­nak, bizonyítja: a találkozók nyomán sok változtatásra ke­rült sor. Például szinte mindenütt elhangzott, hogy nagyon el­kelne egy, eső ellen védelmet nyújtó alkalmi fóliasátor, me­lyet a termelőszövetkezet ki­szállítana a mezőre. Nem nagy dolog. Csak azok' tud­ják értékelni, akik néhány­szor már bőrig áztak a ha­tárban. Azóta sok helyen megcsinálták. Vagy: az asszo­nyok nagy gondja, hogy a legtöbb helyen délután öt órakor bezárnak az óvodák. A munka viszont nem feje­ződik be a földeken. Kéré­sük nyomán több faluban hat­kor zár az óvoda. Nemegyszer előfordult, hogy olyan munkát kellett végezniük, amellyel nem tud­tak jól keresni. Például vala­melyik növény elhanyagolt volt, nem haladhattak gyor­san a betakarításával, arról nem is beszélve, hogy a nö­vény sem hozott annyi ter­mést, amennyit vártak tőle. Az ebből eredő gondok is szóba kerültek és a fórumok után általában rendeződtek. — Az elmondottakból úgy tetszik, hogy a nők fórurpa csupán lehetőség a panaszko­dásra. Vallóban így lenne? — kérdeztük Desztics Gyuláné- tól, a Somogy megyei Terme­lőszövetkezetek Területi Szö­vetsége nőbizottságánák elnö­kétől, aki egyébként a babó- csai termelőszövetkezet cérna­üzemének a vezetője, ésmun­1 kája során nap nap után kapcsolatban van az asszo­nyokkal. — Szó sincs róla. Igaz, a gondok adják a fórumok ge­rincét. Emellett azonban na­gyon sok javaslat is elhang­zik a termelőszövetkezet gaz­dálkodásával kapcsolatban. Szerintem a vezetőknek part­nerei az asszonyok — való­színűleg azért veszik komo­lyan a tsz-vezetők e tanács-' kozásokat. Az sem ritka, hogy valami a termelőszövetkezeti nőbizottság javaslatára való­sul meg. — Tudna erre példát mon­dani? ' — Hogyne. A tsz-ekben ép­pen a női munkával kapcso­latos egyik legnagyobb gond az, hogy csak kevés asszony­nak van szakmunkás-bizo­nyítványa. Márpedig ez feltét tel a növénytermesztés bizo­nyos ágaiban. Vízváron a nő­bizottság segített abban, hogy elvégezzék a szakiskolát. — Érdeklődőbbek lettek az asszonyok, kíváncsiak arra, hogyan élnek a hozzájuk ha­sonló munkakörülmények kö­zött dolgozó társaik — ezt már a tsz-szövetség fómun- katársától, Baranyó Károly- nétól hallottam. Ezt bizonyít­ja az is, hányán jelentkeznek a cserekirándulásokra, ame­lyeknek lényege: egy-egy tsz asszonyai fölkerekednek, el­mennek a megye gyakran túlsó részében levő gazdaság­ba. Megismerkednek a mun­kájukkal, azzal, hogy élnek ott a nők, mit csinálnak job­ban, mit lehet egymástól ta­nulni? A javaslataikkal, a másutt szerzett jó tapasztala­tokkal azután megkeresik az elnököt, mondván, ha ott meg lehetett csinálni, miért né le­hetne nálunk is?! S. M. Hidegkonyha, cukrászüzem, szálloda a tervek között ABO-t épít a c Zákánytelepen a közelmúlt­ban a mai igényeknek megfe­lelő boltot nyitott a Csurgó és Vidéke Áfész. Az eladótér mindössze 120 négyzetméter. Fölszereltsége azonban minta­szerű: a teljes hűtőrendszer lehetővé teszi, hogy olyan árut is kínáljanak itt, amelyik ko­rábban hiányzott a falusi bol­tokból. A régi üzlet átalakítá­sával készült új kis ABC ha­marosan kedvelt lett Ángyán Imre, az áfész elnöke adatok­kal igazolja ezt. Sokéves át­lagban a régi bolt havonta 250 ezer forint forgalmat bonyolí­tott le. A nyitást követő első hónapban ennek éppen dup­lájára, félmillió forintra nőtt a forgalom. Zákánytelepen ma sincs több vevő, mint néhány hónappal ezelőtt, de alapve­tően megnőtt az áruválaszték. Az itt élő emberek sok olyan cikket is megvehetnek a bolt­ban, amelyért korábban el kel­lett utazni. Az új kis ABC egy hálózat- fejlesztési program eredménye. A szövetkezet ebben az ötéves tervben 40 millió forintot költ boltjainak, vendéglátóhelyei­nek a korszerűsítésére. No­vember 7-re átadják a másik ABC-t is. Berzencén — ahol olyan zsúfolt és kicsi volt a bolt, hogy sok szükséges cik­ket nem tudtak tartani — ez az üzlet oldja majd meg a köz­ség ellátását. Itt is teljes hű­tőláncot szerelnek föl és kibő­vítik az áruválasztékot, hogy a falusi ember helyben vehesse meg azokat a cikkeket is, me­lyek a háztáji gazdaságban szükségesek. A szövetkezet működési te­rületén 17 községben 24 ezer ember él. Az öreg boltok és a régi kocsmák nem tudtak a ma igényeinek megfelelni. Iha- rosberényben a kocsma helyett meleg ételt is árusító üzletet nyitottak, Zákánytelepen pe­dig olyan konyhát állítottak fel, amelyben naponta 50—70 ember részére főznek. Iharos­ban jövőre szűnik meg a tal­ponálló, s adja át helyét egy melegkonyhás üzletnek. A legnagyobb beruházás a székhely községben kezdődött: Csurgón egy ezer négyzetmé­ter alapterületű kisáruház ké­szül. 680 négvzetmétert tesz ki ebből az ABC, a többi terü­leten ruházati cikkeket árusí­tanak, és nyitnak itt egy gaz­daboltot is. Egy sor átalakítást hajtanak végre, s a nagyatádi tövállal született együttműkö­dési megállapodás alapján a határidő előtt, már jövőre át­adják a forgalomnak az új üzleteket. Építenek itt egy pi három tonna kapacitású sü­tödét is, hogy mindig friss ke­nyeret vásárolhassanak a nagy«J község lakói. A tervek között szerepel Csurgó vendéglátóhálózatának korszerűsítése: a cukrászüzem — amelyet 1979-ben nyitnak meg — régi gondot szüntet meg, most ugyanis Marcaliból szállítják Csurgóra a sütemé­nyeket. Az üzemmel együtt adják át azt a hidegkonyhát, amely nemcsak Csurgót, ha­nem az áfész területén műkö­dő többi boltot is ellátja. Kész a terv a szálloda bővítésére is. A jelenlegi épületet alakítják át úgy, hogy 15 szobában 50 embert tudjanak megfelelő kö­rülmények között elhelyezni. Jelenleg mindössze 15 ember­nek tudnak — korszerűnek ép­pen nem mondható körülmé­nyek között — helyet biztosí­tani éjszakára. folyton ezt hajtogatod? A vi­tézek meg az úrfélé tüleked­tek be, hogy átmentsék ma­gukat az új rendben. Kijöttek hozzám a járástól. Megmond­tam nekik, ha kiutálják ma­guk közül a csibészeket, már hozhatják is a piros könyvet, így lett. — Hivatalt kapott. — Kaptam. Az fáj neked, hogy váltogattuk egymást a tisztségekben? — Nem az fáj, tudja maga jól. Az fáj, hogy az apám megsiratta azt, amit a padlá­sunkról lesöpörtetett az alan­tasaival! — Tanácselnök voltam. Ke­mény idő kemény embert kí­vánt! Möndtam neked: ha akarod a hatalmat, nem le­hetsz viaszkatona. — Kulákot csinált volna belőlünk is! Tizenhat holdért. — Az nem csak holdmeny- nyiségre ment, hanem föld­minőségre, aranykorona-ér­tékre is ! 'Tudod te azt nágyon jól. Bőrkabátban feszítettél: az osztályellenség uniformi­sában! — Amikor billent a forint, ebbe fektettem a pénzem; Ez szúrta a szemét? Emiatt vál­tunk majdnem fekete bárá­nyokká? Mi és Mannék egy lapon...!? A te apád egyévi szolgála­tom után átgombostűzte a cselédkönyvemet, Jobbik. Tu­dod, mit jelentettek az a pici lyuk? Egyezményes jelet a gazdák között: »Ezt az em­bert te se vedd föl, mert nagy a pofája, vagy rossz mun­kás!« — Sohasem volt cselédünk, könyörületből fogadtuk oda. Nem volt jó kétkezi munkás soha! — Nincstelen voltam. Nem volt min kitanulnom a föld­munkát. Nem volt mivel megtanulnom ... Én 45 után elvégeztem a nehezét. A cse­peli munkásnak, a tatabányai bányásznak kenyér kellett, tehát könyörtelenül véghez- vittem a törvényt! — Leváltották... — Le! 56-ban pedig bezör­gettek hozzám, akkor újra az Agácasűrű adott oltalmat. De téged még sohasem váltottak le, Jobbik Lajos? — Benne volt abban a ma­ga keze is. — Magadat okold ! A gaz­datársaid közül jelölted ki a brigádvezetőket... — Egy akarattal választot­tak téeszelnökké. Kevésnek éreztem magam hivatalhoz, de nem hagyhattam cserbe a falut. Igen: a brigádvezetőket magam jelöltem ki. Hozzáér­tőket akartam! Elhatároztam — ha már vállaltam —: min­dent jól, a legjobban. — Jól? Hát jól csináltad!? — Maga semmit sem tud az indulásról, csak később ke­rült a krédóba. A vetőmagot a sajátunkból adtuk össze, az embereknek a saját bukszánk­ból kölcsönöztünk a brigadé- sorokkal, hozómra. Vért iz­zadtunk az első években. Ma­ga a készbe ült bele! — Addig is álltam a he­lyem, ahova állítottak! — A bizsei szociális otthont vezetgette. Azután a nya­kamba ültették párttitkárnak. — .Választottak! Párttitkár­ként is álltam a helyemet. De te!? — Vizsgálatot kezdeménye­zett ellenem, a sárba akart tapodni ! »Hűtlen kezelés, köz­tulajdon-károsítás, bizonylati fegyelem hiánya.« Mert papír nélkül, gyorssegélyként osz­tattam krumplit? Mert csirkét vágattam a talajjavító embe­rének? Mert konyakot itattam az állatfelvásárlóval? Felel­jen ! Magamért tettem, vagy azért, hogy a köz lássa hasz­nát!? — Tisztázzuk, Jobbik La­jos: azt a vizsgálatot' nemén kezdeményeztem ellened! (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents