Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-04 / 233. szám

KERÉKPÁR Szekszárdra került a Zselic Kupa Halász Z. az abszolút győztes I Állandó kiállítás nyílt a zamárdi tájházban így találtok voloa 130 éve is »•Ereszkedés« lefelé az Április 4. utcában. Somogy és a megyeszékhely rangos kerékpáros eseménye volt a kétnapos Zselic Kupa. A megyei szakszövetség kez­deményezésére életre hívott új versenysorozat — mint utólag kiderült — jó propagandája volt a sportágnak. Már az első napon élénk érdeklődés kísér­te az országúti verseny kapos­vári, Kossuth téri lassú indí- tásos rajtját. A 100 kilométe­res útszakaszon is sokan fi­gyelték az orkánszerű széllel küzdő kerekesek viadalát. A nagyatádi forduló után aztán már a szél hátán lényegesen gyorsabban kerekeztek vissza­felé a versenyzők. A 18 tagú élbolyban többen próbálkoz­tak szökéssel, de eredményte­lenül. Visszafelé, az utolsó szakaszon, már hatra zsugoro­dott az élmezőny. A célba vé­gül is a három korosztály egy- egy képviselője azonos idővel érkezett be. Halász Zoltán, a szekszárdi versenyző haladtát elsőként a célon. A junior ke­rekessel azonos idővel érke­zett be a BKV Előre felnőtt kerekese, Szuromi és az ifjú­sági Sárkány (KSI). Vasárnap délelőtt Kaposvá­ron háztömb körüli verseny­nyel folytatódott a kupaküzde­lem. Hűvös, hideg idő várta a 15 körös futam résztvevőit. A versenyrendezőség végül meg­változtatta eredeti tervét és itt is együtt indította a külön­böző korosztályok résztvevőit. 31-en rajtoltak. Az éjszakai eső miatt néhol csúszós útsza­kaszon több volt a bukás. A mezőny azonban szinte végig együtt maradt, öt körönként három részhajrát iktattak be a rendezők, így tehát a krité­riumverseny Szabályai alakí­tották ki a végső sorrendet. Bizony a célbírókat nagyon nehéz feladat elé állították a versenyzők. A mezőny java ugyanis szinte egyszerre érke­zett be, így a pontos sorrend megállapítása a technika se­gítségül hívása mellett is szin­te lehetetlen volt. Az első ízben kiírt Zselic Kupát összesítésben — a vára­kozásnak megfelelően — a Szekszárdi Spartacus csapata nyerte. Egyéniben is szekszár­di siker született: egy eszten­deig Halász Zoltán őrizheti a vándorserleget. A Kaposvári Rákóczi kere­kesei közül az első napon a felnőttek mezőnyében Sturm 2:35.30 idővel hatodikként ér­kezett be. Az ifjúságiak között klubtársa, Farkas ötödik lett. A vasárnapi futamban Sturm holtversenyben a hatodik he­lyen végzett. Ezzel ő nyerte a iegjobb kaposvári versenyző­nek felajánlott tiszteletdíjat Eredmények: Első nap: 100 km-es országúti verseny. Felnőttek: 1. Szúró mi (BKV Előre), 2:30.10, 2. Sipos (Ganz­MAVAG), 3. Davidovics (Nagyka­nizsa), ... 6. Sturm (Rákóczi), 2:35.30. Juniorok: 1. Halász z. »Szek­szárdi, 2:30.10. 2. Antal (Tipográ­fia), 3. laska (Szekszárdi. Ifjúságiak: 1. Sárkány (KSI) 2:30.10, 2. Mojzes (KSI), 3. Pajzs (KSI). Második nap: Háztömb körüli verseny. Felnőttek: 1. Patik (Ganz-MA- VAG), 53:20, 2. Sipos (Ganz-MA- VAG), 3. Sturm (Rákóczi), (négy versenyző társaságában azonos idővel). Juniorok: t. I.iska (Szekszárd), 53:20, 2. Zaka (KSI), 3. Fülöp (Ti­pográfia). Ifjúságiak: 1. Illés (Pécsi Sí), 53:20, 2. Lóki (13 SÍ), 3. Farkas (Rákóczi). 53:20. Csapatversenyben felnőtteknél a Ganz-MAVAG, junioroknál a Szekszárdi Spartacus, ifjúságiak­nál a KSI IL győzött. Ez utóbbi mezőnyben a Rákóczi (Endrédi, Farkas) 3. helyen végzett. Két nap összesítése alapján » Zselic Kupa végeredménye: Felnőttek: 1.' Szuromi (BKV Előre), 2. Sípos (Ganz- MÁVAG), 3. Davidovics (Nagykanizsa). Csapatban: 1. Ganz-MÁVAG. Juniorok: 1. Halász Z. (Szekszárd), 2. Antal (Tipográ­fia), 3. Liska (Szekszárd). Csa­patban: 1. Szekszárdi Sparta­cus. Ifjúságiak: 1. Sárkány (KSI), 2. Molyzes (KSI), 3. Biber (KSI). Csapatban: 1. KSI II.. A csíkos, mezes ülés (PMSC) vezeti a bolyt, ö két részhaj­rát is nyert. v.VOiÜWÍWOWMOOőŐNvwk Körbeülték a gallyhegyet a kántált szövegnek megíelően, négy sarokra. Inkább érezte, mint látta, hogy Savanyó Bö- zse éppen az ő gesztikulálását figurázza ki az idegesen ka- carászó asszonyoknak. Ez a Savanyó Böszi vágta magát hanyatt a téeszszervezéskor: »Tegyen velem, Jobbik elv­társ, amit akar, csak a lova­kat ne kelljen közö,s fedél alá adni!« Emiatt csúfoskodik ez a Bözsi mindig? Van ember, akiben a mások előtti meg­alázkodás szégyene Idővel gyűlöletté puffad? Az asszo­nyok zavartan nevetgéltek még most is. Jobbik Lajos hasztalan nyugtatgatta magát. A szőlőhegyi zsongás most szöveggé, dallammá tisztult. A falu tanítónője vezénylő moz­dulatokkal szervezett kórust a nőkből: erre az ünnepre ala­kult meg a pávakör. A legé- ' "k Kisgömböcnek csúfolták «ufók tanítónőt, akinek a ne mindig úgy ragyogott, r intha könnyes lett volna. Ringatta őket a szélesen, bá­í* natosan hömpölygő dal: »-Ma­gos a rutafa, ága elágazik...« Nem idevalósi ének volt ez sem, de Kisgömböc meggyőz­te Jobbik Lajost, hogy jelessé akkor avathatják az ünnepet, ha az itteni szokásokhoz más vidékieket is varrnak. Gyufa sercent: sárga lepke szállt a száraz akáccsomóra. Lobbant szent Iván tüze! Jobbik kirendeltségvezető arcán vonaglottak a fénykí­gyók. A lángok ropogtatva falták az ágakat: izzóvörösen, nyársárgán és aranybarnán ujjongott föl a gallyboglya. Isten lükéi, a Magyal gyere­kek igéződve bámultak a tűz­be. Mizera Gyuszi nem jött el. Mann Tend és sógornője ott volt, valahol meghúzódtak az árnyékban. Csillagvizsgáló Or­sóst sem látta Jobbik, ő már elvégezte a feladatát, melyet a kirendeltségvezető rászabott. Kihordta a gépelt meghívó­kat. A tanítónő által összeállí­tott forgatókönyv szerint most Fias Mihály következett me­sével, melyet a kövér lány — Jobbik Lajos nem kérdezte, miért — hiedelemmondának emlegetett. Ez már itteni szo­kás volt: amíg a kölyöknyi lángok megemberesednek, az öregek tartják szóval a fiata­lokat. — Dédapámtól hallottam, hogy itt régen nagy erdőség volt körös-körül. A marhák kint legeltek az erdőben, két bojtár őrzötte őket. Egyszer valami füttyszót hall az egyik. Látja ám, hogy egy csodála­tos nagy kígyó van a fán... Fias Mihály szájából vala­hogy gúnyolódásnak hatott a mese. Mint az elhatározó gyű­lésen, amikor Jobbik Lajos eléjük tárta a tervét, a dédel­getett gyümölcsöt : vackor vagy nemes alma? — Rakjuk meg újra szent Iván tüzet, hadd vezesse hozzánk a kí­váncsiakat. Verjünk hírt a fa­lunak! Akkor is Fias Mihály volt a kerékkötő: — Hogy gondo­lod föl ezt. Jobbik elvtárs? Kimondom kereken, erre a reakciós fölgondolásra a fel- sőbbség nem mond neked áment! Jobbik kifogta a szelet el­lenfele vitorlájából: — Arra felelj meg a gyűlésnek, te Miska, hogy Mohácsról mi jut eszedbe? A csata meg a búsójárás, igaz-e? A maszká­zás talán nem múltbeli szo­kás? De még nem nyert. Fias mindenben legutolsónak adta meg magát A szövetkezet Az októberi múzeumi és műemléki hónap somogyi rendezvénysorozata vasárnap délután a zamárdi tájház át­adásával, illetve Kaposváron a Somogyi Képtárban a somo­gyi képzőművészek őszi tárla­tával nyílt meg. Az idei gazdag program élé­re kívánkozott a zamárdi táj­ház ünnepélyes felavatása, il­letve az állandó néprajzi ki­állítás kapunyitása. A múzeumi és műemléki hónap megyei megnyitóján dr. Balassa Tibor, a megyei ta­nács elnökhelyettese többek között arról is beszélt, hogy milyen új létesítményekkel gyarapszik a somogyi múzeu­mi hálózat. — fi műemlékek helyreállí­tásának az igénye, a múzeu­mok folyamatos gazdagodása, a kiállítások számának és lá­togatottságának a növekedése sok szállal szövi át a megye kulturális életét, közművelő­désünk fejlesztési terveit. Ütemesen épül a szennai népi műemléki együttes, megkezdő­dött Kaposváron a Rippl-Ró- nai-villa helyreállitása. Re­mélhető, hogy hamarosan megkezdik a zalai Zichy-mú- zeum rekonstrukcióját, kiépí­tés előtt áll a buzsáki folklór­központ és a szomszédos Szántód mûçmlékrendszere. A megnyitó színes prog­ramjában a környékbeli nép­művészek és a siófoki Bala­ton Táncegyüttes működött közre, jelezve azt a lehetősé­get, hogy Tihanyhoz és más helyekhez hasonlóan Zamár- diban szintén alkalom nyílt az élő folklór bemutatására. A ház, melyet százharminc éve építettek, a mai Zamárdi szép színfoltja. Emléket őriz, a történelem gazdag tárházá­nak is nevezhetjük. A beren­dezés nem lenne teljes, ha a zamárdi tanító, Pillér Dezső és tanítványai nem kutatják fel a régi értékeket, és nem őrzik meg a jelennek, a jö­vőnek. A zamárdi tájházat az Or­szágos Műemléki Felügyelőség ; vette 'kezelésbe, amíg nem varázsolták olyanná, amilyen több mint egy évszázada volt. Dr. Boross Marietta, a szent­endrei szabadtéri múzeum néprajzosa — tegyük hozzá; Zamárdi községben született — vállalkozott a szakszerű ki- .lakításra. berendezésre, ami­ben sok feladatot vállaltak a kaposvári Rippl-Rónai Mú­zeum munkatársai is. köztük elsősorban dr. Knézy Judit néprajzos. Hat helyiségből áll a zamárdi táj ház. Megkértük A siófoki Balaton Táncegyüttes szabadtéri bemutatója a ház udvarán. táj­Mariettát, hogy a házat és a ki­dr. Boross mutassa be állítást. — Az épület a múlt század első felében kialakult stílus jegyeit viseli, jellegzetes bala­toni oszloptornácos ház. A te­lekre hosszában épült, falai 80—100 centiméteresek. és úgynevezett fecskerakással készültek. Kötőanyaga: föld. Archaikus vonása, hogy min­den helyiség az oszlopos tor­nácról nyílik. A később jel­legzetessé vált nádtetőt meg­előzte ez, zsúppal fedték le. Berendezése élethű, hiteles. Azt érezheti a látogató, hogy »in situ« talált itt mindent. A kiállításberendezés utol­só pillanatban a múzeo- lógia meglepetéseként és érté­kes darabjaként került elő egy dagasztőtál, amelyet a disznó­öléskor is használtak. 1867- ben a Bakonyban készítették az itt lakó Matyikó család számára. A kései utódok bo­csátották a tájház rendelke­zésére a ritkaságot. Az állandó kiállítás idősza­ki bemutatója: Dani Sándor andocsi • mézeskalácsos és gyertyaöntő műhelyének a fölszerelése és termékeinek legjava. Vasárnap délelőtt Hausz Gyula, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályvezetője nyitotta meg a somogyi kép­zőművészek hagyományos őszi tárlatát, amelynek a Somogyi Képtár adott otthont. Horányi Barna alapításakor csak a lista aljára volt hajlandó i odakör- mölni a nevét. Amikor az el­ső arató-cséplőt megvették, ő volt az, aki a megfeszítettet idéző kéztartással állt a gép elé: — Gázoljon le előbb en­gem, azután belezabálhat a táblába. Ennek a dögnek nem kell a munkaegység, mégis eleszi előlünk a munkát! Ez a kép is ott volt Jobbik Lajos előtt, amikor kimondta a nyertes mondatot: — Iván tüzéhez meghívom a televíziót is, az újságokat is... Mintha csak akkor jutott volna eszébe, hangsúlyt sem adott neki. Rövid vita után magasba emelkedtek a kezek. Fiasé is. Vonyó Gáspár nem tartotta meg a szavát; nem állt Job­bik mellé. Alig egy héttel kettejük elszámolása után hirtelen ledőlt a lábáról. Or­vost, papot egyszerre hívtak hozzá. Előbb a pap érkezett. Amikor veterán Vonyó meg­látta, ordítva káromolta. Úgy mondják, az indulat végzett vele. »Körülvettek engem a halál sóhajtásai és a pokol nyögései...« — Jobbikban sókáig visszhangoztak a teme­tésen hallottak, öntudatlanul odasimította a mondatot a bársonyszavak közé. A falu nevében ő búcsúzott Vonyótól. Ahol állt, onnan rálátott egy másik sírra is. Istenes Fran­ciska nyugvóhelyén még el sem fonnyadtak a virágok ... (Folytatjuk) Színvonalas ellátást a körzetekben SOMOGYI 0RY0SNAP0K SIÓFOKON Háromnapos tudományos ta­nácskozás kezdődött tegnap délelőtt Siófokon, a Bányász­üdülőben. A megyei kórház— rendelőintézet orvosi kara, valamint a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesü­letének Somogy megyei Szer­vezete által rendezett konfe­renciát dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg. A vendéglátó város tanácsát Vörös Lajos vb-titkár képviselte az elnök­ségben. Dr. Balassa Tibor mél­tatta a XX. somogyi orvosna­pok tudományos és társadal­mi jelentőségét, s meghatároz ta a hagyományos rendezvény aktuális célját. — A tudományos tanácsko zásnak azért van nagy jelen­tősége — mondta —, mert a résztvevők megismerkedhet­nek egymás eredményeivel, s e tapasztalatcsere közvetve sok-sok ember gyógyulását se­gítheti. Magas színvonalú to­vábbképzése e tanácskozás or­vosainknak, akik azért fára­doznak, hogy nemes hivatá­suknak megfelelve az egyes ember, de az egész lakosság egészségét is megóvják, hogy szakszerű intézkedésekkel a betegségeket megelőzzék, gyó­gyítsanak, életet mentsenek. A tudományos tevékenység erőteljesen specializált. Egyet­len tudományágban sincsenek ma már polihisztorok, s az or­vostudományban, amely fej­lettsége ellenére is kimeríthe­tetlen forrása a kutatási lehe­tőségeknek, különösen nincse­nek. Ugyanakkor sokszor egy egész élet áldozatos munkája is kevésnek bizonyul egy-egy bonyolult egészségügyi problé- j ma megoldásához. Ha azonban sokan és jő munkamegosztás­sal dolgoznak, kutatnak, az I együttműködés, a jó szakmai kapcsolat révén nagyszerű eredményeket érhetnek el. Fontos tehát a szervezett, rendszeres továbbképzés, a ta­pasztalatcsere, a fórum, ahol a kutatók az előadói pódium­ról szólhatnak kollégáikhoz, akárcsak a lelkiismeretes ön­képzés, az önellenőrzés, a ha­zai és a külföldi szakirodalom újdonságainak ismerete. Magyarországon minden ál­lampolgárt ingyenes orvosi el­látás illet meg. E történelmi jelentőségű jog alapja a szo­cialista rendünk természetéből adódó humanizmus. Am nem mindegy, hogy e joggal élők milyen színvonalú ellátásban részesülnek. Nem mindegy, hogy ez az ingyenes ellátás megfelelő, illetve magas szín­vonalú-e? Az Egészségügyi Minisztérium fontos célkitűzé­se, hogy az V. ötéves tervben jelentősen emelkedjék az úgy­nevezett alapellátás színvona­la. Tehát nagy gonddal kell segíteni a körzeti orvosok munkáját, tartalmas tovább­képzésekben kell részesíteni őket, s rendelőik felszerelését is gazdagítani szükséges. A siófoki tanácskozás rendezői­nek egyik fő célja, hogy se­gítsék az alapellátással kapcso­latos korszerű munkát. A tanácskozás első napján tizennyolc, vetített képekkel illusztrált előadás hangzott el. Megnyitó beszédében dr. Ba­lassa Tibor felhívta a figyel­met a somogyi orvosnapok új »vonására«, az előadások közé beiktatott kerekasztal-konfe- renciára, amelyet ma tartanak meg A gyógyszeres terápia a körzeti orvosi gyakorlatban címmel. Holnap kilenc előadást hallgatnak, illetve vitatnak meg a tanácskozó orvosok. Sz. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents