Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-27 / 253. szám

Forintok, bélyegek, betétek

Barátom kislánya, aki az el ró oaztalyban ismerkedik a betűk és számok titkaival, a minap iskolai takaréksbélye- gedvel büszkélkedett: »Egy gyűjtőlap már betelt, a másodikban is alig van hely egykét bélyegnek«. Hogy mire gyűjtögeti a papájától és a mamájától kapott forintokat? A szüleivel minden nyáron kirándulni mennek, s hogy jövőre ismét útra kelhessen, neki is kell takarékoskodnia. Emlékszem, diákkorunkban üres üvegéket vittünk vissza a boltba, hogy az ellenértékért másnap bélyegeket vegyünk. Milyen büszkék voltunk, amikor év végére összegyűlt a sakkra, futballra való pénz. Azóta ebben semmi sem változott. A mai kisdiákok ugyanúgy gyűjtögetik forintjaikat valami terv megvalósítására, mint mi tettük annak idején.

Az 1975/76-os tanévben megyénkben 5 644 000 forintért vásároltak iskolai takarékbélyeget. Az 1976/7-7-es tanévben is hasonló összeget takarítottak meg a tanulók. Az egyik községi tanács végrehajtó bizottságának ülésén, amikor a takarékosságról esett

szó, az általános iskola igazgatója elmondta: náluk a diákok évente átlagosan ötszáz forint értékű takarékbélyeget gyűjtenek össze.

Az Országos Takarékpénztár Somogy megyei Igazgatóságának kimutatásai szerint 1976-ban 2 milliárd 831 millió forint volt a lakosság megtakarítása. Az év eddigi kilenc hónapjában ez az ösz- szeg 241 millió forinttal emelkedett. Míg tavaly 7800 forint volt az egy főre jutó betét összege, addig az idén 8700 forint. A betétkönyvek száma is nőtt: tavaly 155 ezer volt, az idén 160. ezret tartanak nyilván. A betétkönyvek tulajdonosai között sok a fiatal. Olyanok, akik az iskolában tanulták meg: érdemes takarékoskodni. Ifjúsági takarékbetétből több mint tízezer van a megyében. Évente körülbelül ezerrel nő az ifjúsági takarékbetétesek száma. A i

szakmunkásképző intézetek tanulói között is népszerű lett ez a betétíonma. Ösztöndíjukból fizetik — havonta — a vállalt összeget.

Mire gyűjtenek a fiatalok? Egy 1975-ben készített fölmérés szerint a legtöbben lakásra. Igaz, csak a nagyobb településeken, városokban. Mások bútorra, háztartási gépekre, esetleg autóra.

A tervszerű gazdálkodás, a takarékosság hozzá tartozik mindennapjainkhoz. Az egyén, a család, a közösség érdeke ez. Az iskolai takarékbélyegektől a munkahelyi anyag takarékosságig hosszú az út. Barátom kislánya hatéves, de már most tudja: ha valamit el akár érni, akkor rakosgatni kell a forintokat, be kell osztani a zsebpénzét. Tudom, nem ő az egyetlen gyerek, akivel már kiskorában megértetik a takarékosság hasznát, s nem ő lesz az egyetlen, aki majd munkásként is ugyanolyan takarékosan él, mint azt gyerekkorában megtanulta.

N. J.

Versmondók klubja

Ellenfelekből barátok

A népköztársasági ösztöndíjas

A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola történetében először fordult elő, hogy egy hallgatója népköztársasági ösztöndíjat kapott. A harmadéves Nagy Imre kiváló tanulmányi eredményével érdemelte ki az elismerést.

Szerény fiú. Nincs benne semmi a sikeresek önteltségéből, de a jó tanulók tudálékosságából sem. Csupán any- nyiban különbözik a társaitól, hogy valamivel csendesebb, mint ők.

Miként vélekednek róla azok, akikkel nap nap után együtt van? A jó tanuló nem mindig a vele egykorúak kedvence.

Mosolyog az aggályoskodáson.

— Én soha nem tapasztaltam, hogy csoport- vagy évfolyamtársaim ne néznének rám jó szemmel ezért. A mi csoportunkban mindenki hajt.! Megszoktuk. Összejárunk, együtt szoktunk tanulni — gyakran itt az iskolában, máskor meg nálunk, vagy valamelyik másik srácnál. Mindegyikünknek van egy kedvenc tárgya, amelyet legjobban tud, azt átveszi a többivel. Jó így tanulni. Izgulunk is azért, hogy jól sikerüljenek a vizsgák, meg hogy mindenki kapjon ösztöndíjat. Ebből szoktunk félrerakni, azután a szünetekben kirándulni megyünk. Már bejártuk a fél országot. Így nehéz lenne feltételezni, hogy ezek közül a fiúk közül bárki is irigylené tőlem ezt az ösztöndíjat. De említhetném az évfolyamtársaimat — ők Is örültek neki.

— Célja volt-e elérni egy kitüntetést, jutalmat?

— Soha. Én lepődtem meg legjobban, amikor az évnyitón felolvasták a nevem, meg azt, hogy népköztársasági ösztöndíjat kaptam.

— Ezek szerint nem készült rá?

— Ugyan... Ehhez két féléven keresztül kellett jeles rendűnek lenni — de én nem a jó jegyek miatt tanulok. Megszoktam. Soha nem voltam eminens. Még az általános iskolában sem mentem jóval a négyes átlag fölé, a középiskolában meg kiváltképp nem. Azt hiszem, itt a főiskolán futom a legjobb formámat. Talán most érik be az, amit eddig tanultam. » T

— Lehet, hogy a szakma ßzeretete teszi ezt?

— Lehet. Ide jártam a mezőgazdasági szakközépiskolába. A biológiát mindig is szerettem, a szaktárgyakkal pedig már megismerkedtem a középiskolában. Most sok minden kinyílik, megvilágosodik az ember előtt.

— Van-e kedvenc tárgya?

— Nincs. És ez egy kicsit baj is. Nem tudom, a szakmának melyik területére megyek majd. Valahogy úgy vagyok, hogy mindig azt szeretem, amit éppen tanulok, amivel foglalkozom. Természetesen nagyon befolyásolja az ember érdeklődését a tárgyat tanító tanár személyisége, kutatásai. Ezekkel itt megismerkedhetünk. Ha valamelyik tanárunk elér valamit abban a tárgyban, amelyet tanulunk, az lelkesíti a diákot..,

— Most mi foglalkoztatja?

— Szakdolgozatra készülök A tejtermelés és a tejcukor kapcsolatáról írok. Egyelőre még csak olvasok hozzá. Valószínű, hogy ennek a nagy témának csak egy részét sikerül feldolgozni. Majd valaki folytatja jövőre...

— És hogyan tovább? Hamarosan véget ér a diákélet.

— Igen. Én már előre sajnálom — valahogy megszűnik az a védettség, melyet a főiskola nyújt. Nem tudom, hova megyek dolgozni. Szerződésem nincs egy gazdasággal sem. Mivel kaposvári vagyok, megpróbálok valahol a környékre pályázni. Az igazi ta- nulnivaló ott vár majd ...

S. M.

Jogos igény hozta létre ezt

a klubot Hallgassuk csak Nagy Miklóst, a Fonómunkás Kisszínpad volt amatőrjét, a Szegedi Nemzeti Színház hazalátogató tagját!

— Egy-egy versmondóversenyen olykor összegyűlnek Somogy versszerető, s a verseket több, kevesebb sikerrel elmondani próbáló fiataljai. De ezeken a vetélkedőkön végső soron ellenfelek. A verseny végeztével mindenki megy a maga útján. E klub segítségével most megismerhetik egymást, barátokká válhatnak a versek kedvelői.

A kaposvári Killián György Ifjúsági és Üttörő Művelődési Központban vagyunk, meleg szobában, egy klub születésénél. Mert itt az a néhány versmondó, aki a közösség magját képezheti. Nem is indulhatna szebben az est, mint Ady Endr,e verseivel: lemezről hallgatjuk ezeket, Latino- vits Zoltán előadásában. V. Horgos Klára klubvezető ezután a tervekről beszél:

— Vágyunk egy olyan közösség létrehozása, amelynek tagjai vállalkoznak arra, hogy egymás előtt verset mondjanak, azt együttesen kielemezzük a mondanivaló és a kivitelezés szempontjai alapján. A tematikát közösen alakítjuk ki. Avatott versmondókat — hivatásosokat — is hívunk, ha erre igény lesz. Lemezeket hallgatunk rendszeresen; prózát is. Műhely és fórum egyszerre szeretnénk lenni.

Ki miért jött a klubba?

Böszörményi Irén, a Vasas Színpad tagja így válaszol:

— Elsősorban tanulni jöttem. Verset ritkán mondok, de igényem van rá.

Békés Piroska ugyancsak a Vasas Színpad amatőrje.

— Bár hallgatni jobban szeretem a verseket, mégis eljöttem, mert egyszer majd közvetíteni szeretném ezeket.

Druskóczi Tünde a fonyódi Karikás Frigyes Gimnáziumból érkezett az első klubestre.

— A gimnázium irodaim' színpadának vezetője küldötl »•Előőrsként".

Bogdán Veronika kereskedelmi szakmunkásképzős ezt feleli kérdésünkre:

— A magyar irodalom- és nyelv tanárom hívta fel a figyelmemet a klub megalakulására, így kerültem ide.

Beznicza Éva közgazdasági szakközépiskolás, Nagy István szakmunkásképző intézeti tanulót is a vers szeretete hozta a közösségbe, ahol tagként népművelő versmondó is megjelent: Fogarasi Ágota So- mogysárdról. Sok művészeti szemle volt gazdagabb szereplésétől.

Kedves vendégek érkeztek. Tolnay Mária és Vértes Elemér à Fonómunkás Kisszín- padtól. Tolnay Máriát a közelmúltban a televízióban láttuk, az Ady Endre versmondóverseny résztvevőjeként

— Jó dolog ez a klub. Nagyon szeretném, ha sikerülne következetesen véghezvinni azt, amiért megalakult ^

Vértes Elemér — a »Fonó« vezetője — nem titkolja: a leendő közösség tagjait mint esetleges kisszínpadi tagokat fi/’veli a minden második hétfőn délután megrendezendő összejöveteleken.

Meleg szobában, a barátság melege. Lemezek várnak sorukra. Arany János Toldija Básti Lajos tolmácsolásában. Szilágyi György Hányás vagy? című monológja Kálmán György előadásában. Virágénekek. S közben, a szünetekben szövődnek a tervek. Ismerkednek, barátkoznak a klubtagok. Néhány összejövetel után olyan közösség forrhat ki, amelynek tagjai sokat tanulhatnak egymástól. Népművelőtől a szakmunkástanuló és fordítva. Egy jó kezdeményezés első — és szögezzük le: biztató — lépésén vettünk részt. L. L.

ÜJ KÖNYVEK

Ark. ARKANOV

A csezSádiagjelö

Apánk rendkívül pontos ember. Megköveteli, hogy mindig minden rendben legyen. Ezenkívül elvei vannak. Valamikor áruelosztó volt. Előfordult, hogy így szólt a munkatársaihoz: »Ezt a vagont északra kell irányítani! Vagy délre. De még ma! Vagy holnap!« Munkatársai oda irányították a vagont, ahova kellett. Apám megmaradt álláspontja mellett, és mindenki elégedett volt.

Ezúttal is határozottan szólt:

— A helyzet úgy áll, hogy Ljuda, egyetlen lányunk, be akarja mutatni családunknak a vőlegényét. Ha azt vesz- szük, hogy a mi családunk összetartó, egészséges közösség, akkor a szabályok értelmében be kell fogadnunk a leendő új családtagot..,

Azon a pénteken — a »mustranapon« — a Nagy

Tanács a következő összeállításban ült össze: a nagyapa — lepke- és rovarfajták professzora, nagyanyám — általános iskolai énektanár, apám, anyám — a 7. sz. üzemi konyha szakácsnője, nagybátyánk — sebész, nagyné- nénk — területi súlydobó rekorder és még mások.

Hat óra előtt öt perccel berontott a nővérem, és kifulladva jelentette:

— Itt vagyunk!

— Nagyszerű — szólt apa. — Várjatok a lépcsőházban. Még öt perc van a házitanács üléséig.

Pontosan hatkor kinyílt az ajtó, és ünnepélyes mosoly- lyal, kézen fogva belépett Ljuda és egy fiatalember világos öltönyben. Mély csönd követte jöttüket, végül megszólalt apa:

— Ma megtárgyaljuk a soron következő beadványt...

— Mi az, hogy »soron következő?« — érdeklődött a vőlegény.

— Pardon, rendkívülit akartam mondani — helyesbített apa. — A rendkívüli beadvány lányom óhaja, miszerint fogadjuk családtaggá legújabb barátját...

— Mi az, hogy »legújabb?«

— érdeklődött újra a vőlegény.

— A régi — javította ki apa —, o régi ismerősét, aki a házitanács rendelkezése értelmében köteles feleségül venni őt, — Hogy-hogy »köteles?« — kérdezte megrökönyödve a leendő új családtag.

— Nem köteles feleségül venni — helyesbített apa.

— Miért »nem köteles?«

— érdkelődött izgatottan a vőlegényjelölt.

Itt apa teljesen belezavarodott, és valami hosszú, végtelennek tűnő magyarázatba kezdett:

— A legnagyobb készséggel lehet ajánlatot tenni...

Itt levegőt vett, és keményen folytatta:

— Az új családtag jellemzésére felkérem a legilletékesebbet!

Ljuda egy lépést előre tett, mély lélegzetet vett és elkezdte:

— En Szergej Nyikolájevi- eset már hat hónapja ismerem ...

— És titkoltad?! — csodálkozott nagynénénk, a területi súlydobó.

— A közbeszólást mellőzzük — utasította rendre apa.

— Ez idő alatt — folytatta Ljuda — borzasztó rendesen viselkedett. Megértő barátként a családtisztelő ember benyomását keltette bennem ...

— Mi az, csak nem nős? —

érdeklődött gyanakodva

anyánk.

— Leendő családapa — szólt zavartan Ljuda. — Ez idő alatt Szergej Nyikolájevics hat alkalommal vett nekem virágot, négyszer hívott moziba, hetvennyolcszor kínált fagylalttal, hazakísért egyszer, nem tegezett egyszer sem, erkölcsi stabilitást tanúsított 1832 alkalommal Ezenkívül: 1921 költekezési alkalmat összegezve 39 rubel 64 kopejkát költött rám,.. Szeretném kifejezni hálámat iránta, és felelősséggel mondhatom, hogy Szergej Nyiko- lájevics hasznos, megbecsült tagja lesz családunknak.

Ljuda egy lépést tett hátra, és kézen fogta vőlegény jelöltjét.

— Nos — szól apa —, kinek van kérdése Szergej Nyikolájevicshez ?

— Mondja — állt fel elsőként nagyapa, a lepke- és rovarfajták címzetes profesz- szora —, szeret maga lepkére vadászni?

— Egyáltalán nem — jelentette ki a vőlegényjelölt.

— Kár — sajnálkozott nagyapa, és leült.

Felállt nagymama, az általános iskolai énektanár:

— Énekelje el kedvesem, az »Elbújtak a margaréták-- at gisz-mollban...

— A marga-réták el-bú- újtak — nyújtotta Szergej Nyikolájevics.

— Hazudik! — szakította félbe ingerülten a nagymama.

— Becsületszavamra én soha ... — próbálkozott Szergej Nyikolájevics.

— De hát már egyszer elpróbáltuk — lökte meg Ljuda.

— Na mondja csak — emelkedett szólásra anya —, hogyan csinálják a búzada- rás pudingot?

— Búzadarát veszünk ..

— kezdte a vőlegényjelölt.

— Na, igen! Es ha nincs búzadara? — vágott közbe anya.

Szergej Nyikolájevics elhallgatott, belevörösödött.

— De hát már gyakoroltuk

— szólt ismét Ljuda.

— Ha nincs búzadara, akkor a dolog rosszul áll• — vágta ki magát a vőlegény- jelölt.

— Hát persze — kommentálta sokat sejtetően anya, a 7. számú üzemi konyha szakácsnője.

— Lássuk csak — szólalt meg sebész nagybátyám. — Egyszerű kérdést kap: ha fennáll a diszkinetikus jelenség a párakötés és az epi- gasztikus terület között, akkor mi a teendő?

A vőlegényjelölt ijedten dadogott.

— De hát már ezt is gyakoroltuk! — suttogta kétség- beesetten Ljuda.

— Sürgős beavatkozás szükséges! — kiáltott idegesen a nagybácsi.

— Nekem nincs késem — tiltakozott a vőlegényjelölt, és sírva fakadt. — Mentsenek föl a családtagi tisztség alól! Nem érzem rá érettnek magam. Ezekkel a nehézségekkel nem tudok megbirkózni ... Én szeretem a lányukat, de ... — Es Szergej Nyikolájevics kiszaladt a szobából.

A nővérem utánarohant.

— A szerelem nem krumpli! — szögezte le határozottan anyám, a 7. sz. üzemi konyha szakácsnője.

Ezen az éjszakán mindenki aludt. Csak apa nem. A házitanács jegyzőkönyvét írta.

(Baráté Rozália fordítása)

sát is. A Nagy magyar írók sorozatban látott napvilágot Rónay László Kosztolányi Dezső monográfiája. A kis kötet sok érdekes fotódokumentum kíséretében vázolja Kosztolányi életpályáját, s tájékoztat írásművészetéről, műveiről. Sinkó Ervin válogatott tanulmányait tartalmazza a Szemben a bíróval című kötet, amelynek gazdag anyagát Sü- kósd Mihály válogatta és szerkesztette.

A Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg — a népszerű Zsebkönyvtár sorozatában — Moldova György Gázlámpák alatt című kötetét. A félelem iskolája Boldizsár Iván új kötete. A szerző ebben elmélkedő visszaemlékezéseit gyűjtötte össze, egy-egy szeretett arcot idézve föl a családi körből, vagy egy-egy emlékezetes pillanatot a felszabadulást követő első órákból. Komorabb tárgynál időznek el — a történelem sötétebb színeit felidézve — a személyi kultusz éveit ábrázoló írásai. Megjelentette a kiadó Móricz Zsigmond regényeinek ötödik kötetét az Erdély-trilógiával, a 30 év sorozatban pedig Nagy Lajos A lázadó ember című önéletrajzát, amely korrajz és történelem is a Ferenc József-i »boldog békeidőktől" a harmincas évek közepéig.

A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál látott napvilágot Péterfia Karola Egyéves háború című ifjúsági regénye, amelyet Zsoldos Vera illusztrált A könyv egy tízgyermekes család új lakásba költözéséről szól; azt meséli el, hogy a kedves, vásott, de csupaszív gyerekek hogyan szereznek barátokat és ellenségeket új környezetükben. Jules Verne A Franklin kifut a tengerre című regényének hőse egy amerikai tengerészkapitány fiatal felesége, Dolly. Amikor a férje vezette hajó, a Franklin titokzatos módon eltűnik a Csendes-óceán keleti vizein, és már mindenki letett minden reményről, Dolly egy váratlanul kapott örökség segítségével expedíciót szervez férje ■ a hajó felkutatására.

A Gondolat Könyvkiadó újdonsága Miloslav Stingl A maya városok című, sok képpel illusztrált könyve: bemutatja a fejlett kultúrájú maya nép városait, s e városok sor-