Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-26 / 252. szám

Ill ház, 380 ember Közel a főúthoz Ä* egytk beszélgetőpartne­rem mondta így: Nyim tulaj­donképpen alvó község. A szó szociológiai értelmében hasz­nálta a kifejezést, tudniillik a községből sokan járnak el dolgozni, s — némi túlzással — csak aludni térnek haza falujukba. Amikor összegezni *■ próbáltam magamban a Nyimben látottakat és hallot­takat, amikor azt kerestem, hogy egy-két szóban megfo­galmazva hogyan is lehetne megjelölni hangulatát, maka­csul visszatért a kifejezés: al­vó község. K5kecske és remete Apróságok, ám mindunta­lan ezekbe botlottam. Kere­sem Szabó Károlyt, az idős amatőr festőt, akire mint a falu egyik érdekes emberére hívták föl a figyelmemet. — A milliomos? — kérdez­tek vissza Nyim egyetlen kis vegyesboltjában (hol is érdek­lődhetnénk »-nyilvánosabb« he­lyen?). — Az iskola után a negyedik ház. Zöldessárga vas­kerítése van. Nem találtam otthon. Csend volt a rendezett házban, a rendezett udvarban. Minti ahogy csendes válaszokat kap­tam a tanítónőtől is, amikor a falu régmúltja után érdeklőd­tem. Csend volt az utcákon is, majdnem ijesztő csend: nem láttunk egyetlen embert sem. Nem hallani már a hangját a falu másik érdekes emberé­nek sem, a néhai Iregi Imre bácsinak, aki — hozzátartozók hiányában — földkunyhóban tengette életét a falut ölelő dombok egyikén. »Remete volt«, mondják, míg el nem vitték egy szociális otthonba. Hiába keresték a községi kö­zös tanácson — Ságváron — azt a kimutatást, mely a társ­község gondjaival-bajaival foglalkozik, csak nem került elő. Mintha bizony Nyimnek nyoma veszett volna, leg­alábbis »papírforma« szerint. Pedig erről szó sincsen, s törődnek is a társközséggel. Gazdag hagyományokkal élő népek dolgoznak itt, s épp­úgy megteremtették a külső hatások nélkül is kialakuló belső rendjét a falunak, mint ahogy megvannak történeteik a török időkből, elhagyott kin­csekről, betyárokról. Mesélnek a »Főső-rét«-ről, ahol a ha­gyomány szerint a törökök egy kőkecskét hagytak, amely­ben kincs volt elrejtve. Mesél­nek egy másik remetéről is, akinek Bokor István volt a neve. S míg a közeli Torvaj lakói szerint Kási várában betyárok húzódtak meg, a nyimiek a törökök által épí­tett, föld alatti, tizenkét szo­bás várról tudnak. S ezeken kívül megannyi érdekes törté­net, régi múltra valló ha­gyomány. Hiszen — hallottam Ságváron — Nyim már az Árpád-korban is megvolt Szívós emberek Annyi bizonyos, hogy nem azon a helyen, ahol most. A tanítónő — átmutat a Fő ut­cával szemközti, ma már ha­talmas kukoricatáblával takart domboldalra— azt mondja: — Tavasszal, ha szántanak, ma is más színe van ott a földnek. Állítólag ott volt a régi falu temploma. Van azonban egy adat, amely talán érdekesebb a ma emberének az eddig hallottak­nál: az utóbbi évtizedekben Nyim lakóinak száma válto­zatlan. Általában a kisebb fal­vak esetében hallunk fogyó népességről. Itt nem. Sőt: meglehetősen élénk az ingat­lanok forgalma. Ebben az év­ben a Ságvári Községi Közös Tanács — Nyim az egyetlen társközsége — három új csa­ládi ház építésére adott ki engedélyt. Ám — mint ezt Inotai György elnöktől hallot­tam — jóval többen adnak- vesznek házat, mint ameny- nyien építenek. Háromszáz­nyolcvan ember él a székhely­községtől alig három .kilomé­terre levő kis faluban, 111 házban. Szép, dombos somogyi vidék ez, a falu négy utcája közül háromban a meredek esés okoz gondot, ha a járda megépítéséről, az út szilárd burkolattal való ellátásáról esik szó. — A község lakói egy-egy évben 29 ezer forint község­fejlesztési hozzájárulást fizet­nek — mondja Inotai György. — Ennél azonban jóval többet kapnak vissza, évente négy­ötszörösét. 1968 óta — azóta tartozik Nyim Ságvárhoz — két utcában járda épült, el­készült a tsz-hez vezető be­kötő út, felépült a művelő­dési ház, karbantartottuk az utat, s biztosítottuk a rend­szeres buszjáratot. — Nagyon jó a Nyimben élő emberek hozzáállása a munkához — hallom Ságvá­ron. — Szívós emberek élnek itt, mindig állták a sarat. Már 1949-ben megalakították a termelőszövetkezetet, Ság­váron csak 1958-ban. Iván Lajos vb-titkár hozzá­teszi: — Tejgyűitő állomás van a faluban, fiókposta, orarpsi rendelő, ahol hetenként két­szer van rendelés, vegyes- és italbolt. A múlt év decem­berében volt itt a legutóbbi falugyűlés. Hetven ember je­lent meg, s a kilenc felszólaló közül négyen közérdekű ja­vaslatot terjesztettek elő. Az iskolában csak az alsó tagozatosokat tanítják. A fel­sősök Ságvárra járnak már évek óta. Többek között ezért is volt fontos a megbízható buszjárat. És az ellátás? A boltban kérdeztük: — Mindennap jön tej? — Most igen. Korábban fel­írták, hogy kinek kell, s any- nyit rendeltek. Ma már hoz­hatnak jóval többet is, nem marad. Hetenként háromszor jön a túrajárat, s ugyaneny- nyiszer hoznak kenyeret is. Árulkodó korpiramis Amiért azt írtuk: némi túl­zással lehet csak Nyimet alvó községnek nevezni, annak oka az, hogy naponta »csak« ötve- nen járnak el dolgozni. De ar­ról sem szabad megfeledkezni, hogy bár a lakók száma nem csökken, a korpiramis az el­öregedés jeleit mutatja. Tehát az aktív korúak jelentős ré­sze más településen keresi meg kenyerét. Vagy a magas- és mélyépítőiparban, vagy — különösen szezonban — a Ba­laton partján, elsősorban Sió­fokon, a vendéglátóiparban. S természetesen többen dolgoz­nak a termelőszövetkezetben is. — Mozi — mondja Gerge- lics lstvánné tanítónő — már több éve nincsen. — A művelődési házat ki­használják? — Szüreti bál, kultúrest, né­ha TIT-előadás... Legutóbb — éppen Nyim­ben jártunk előtt két nappal — társadalmi esküvő volt, két helybeli fiatal mondta ki az igent. Annyit megtudtunk, hogy a fiatalasszony Tabra jár dolgozni, Nyimben nem találta meg a számítását. Pedig a község közel van a világhoz. A három kilométer, amely a főúttól való távolsá­gát jelzi, ma már tulajdon­képpen nem is távolság. S ha valaki telefonálni akar a fa­luba, öt számot kell tárcsáz­nia. Büszkék erre Nyimben, s a válaszukhoz mindig hozzá­teszik: — Hát persze, benne va­gyunk a crossbarban. Buda­pestet is közvetlenül lehet hívni. Közeledik a világ .. Mészáros Attila És a falu: Ady születésekor 900 lelket számlált, sárba ra- gadtan, vagy porlepetten la­pult bele a síkságba. Nagybir­tok itt nem volt, gazdagság még kevésbé. A viszonylagos jómód is keveseknek adatott meg. Közéjük tartozóit az Ady-család. Érmindszenten se vasút, se posta. Kövesút nem vezetett a faluba, Zilah, a megyeszékhely messze innen, ezért a község lakosai a kö­zelebbi, bár Szatmár megyé­hez tartozó Nagykárolyba jár­tak piacra, orvoshoz, ügyvéd­hez. Innen jutottak el a távo­labbi világba is a Budapest felé közlekedő gyorsvonatom Történelmi hagyományai szerint azért érdekes az Ér­mellék, mert a Partiamhoz tartozott, tehát a régi ország ama részéhez, mely a refor­máció és a kurucmozgalmak egyik bázisa volt. Innen Ady mindig hangsúlyozott kálvi- nistasága, s büszke vonzalma a kuruc hagyományokhoz. E kálviinistaság és kuruc öntu­dat nélkül nehezebben talált volna összhangot magyarsága át forradalmársága között. Életművének tengelye épp az a törekvés lett, hogy a becsü­letes nemzeti ügyet az egye­temes emberi haladás ügyé­hez kapcsolja, hogy a ma­gyarság feszítő sorskérdéseit a forradalom szintjére segítse lendíteni. De ne vágjunk a dolgok elébe. Származásáról ezt je­gyezte föl: »Valamikor, régi írások szerint jeles és gazdag família voltunk, de már a XV. században hétszilvafások. Egy sok lóerejű gőg a lel­kűnkben jelzi ma már csupán azt, hogy több ügyességgel ma mi is dinasztiák lehetnénk.« Fiatalon írta ezt, amikor még erősebben élt benne . a romantikus származási büsz­keség. Tény, hogy apja, Diós­áéi Ady Lőrinc valóban el­szegényedetten érkezett Belső- Szilágyból, a hegyes Lampért- ról a síkföldi Érmindszentre, hogy feleségül vegye Tisza- eszlári Pásztor Máriát, a pro­testáns papi família árváját, akinek örökölt házában és 40 holdján alapítottak családot Dísztelen, szűk, nádfedeles ház szolgált hajlékul, udva­rán gémeskúttal, kis mellék- épületekkel, a falu legvégén, a református temető szom­szédságában. A kisgyermek Ady tehát Ugyanúgy cseperedett, mint a többi parasztpuja. Keresztne­vét szülei kívánságára And­rásról Endrére javították az anyakönyvben. Sokat gyengél­kedett, fejlődésben elmaradt hasonló korú társaitól, ezért inkább a lányokkal játszoga­tott szívesebben. Testi gyen­gesége ellenére egyáltalán nem volt szelíd. Néha a ké­külésig megmakacsolta magát, dacos, szeszélyes természete miatt nagyon nehezen tudták kezelni. Szívesen zsarnokos­kodott játszótársai felett, né­ha meg órákon át magába vonult, csendesen fürkészte a körülötte levő világot. Ez a furcsa, komoly, gyen­ge fizikumú kisgyermek öt­esztendős volt, amikor meg­halt Arany János, de javában alkotott még Jókai Mór, Vaj­da János, fénykora előtt ál­lott Mikszáth Kálmán, Gár­donyi Géza. Ugyan ki gon­dolta volna, hogy épp az Ady- portán nyűgösködő, kedvét nehezen találó fiúcskában la­kik az eljövendő Géniusz? A kosztosdiák Szokás, hogy az emlékezek a későbbi híresség gyerekko­rát is dicsfénybe vonják. Mi nem akarunk szentképet pin- gálni Ady Endréről, mert az komikus fáradozás lenne. Afelől azonban semmi kétség, hogy értelme már egészen kis karától másként működött, mint a többi gyermeké. Sze­retett kiválni közülük. Mivel gyengécske testi adottságaival nem nagyon dicsekedhetett, az eszével irányította őket. Játékban, vitatkozásban a maga elsőbbségét követelte a nagyobbakkal szemben. Ha nem cselekedtek a kedve sze­rint, elfogta a düh, indulaté­Emberek között élűnk Szovjet irodalmi est a megyei könyvtárban Képek — fot<5k —- és ver­sek, elbeszélések rímeltek össze azon a hétfő esti ren­dezvényen, melyet a megyei könyvtár a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulójának tiszteletére tűzött programjába. A litván fővá­ros, Vilniusz fotósainak áz anyagából kamarakiállítási rendezett az intézmény a So­mogyi Fotó- és Filmklub se­gítségével. Emberek. között élünk címmel Kürti Papp László előadóestjét hallottuk, melyen Vitai Ildikó működött közre. Időben széles zóna válasz­totta el a látott képek világát a hallott versek, irodalmi alko­tások egy részének történeté­től, eseményétől. Az volt Jcö- zös bennük, hogy a szovjet emberekről szóltak — a mű­vészetek nyelvén. Kürti Papp László élénk, hangulatos ösz- szeállítása javarészt olyan szerzők műveit mutatta be, akik Szovjetunió-szerte élnek, tehát mai szemmel nézik a vi­lágot. De ahogy Robert Rozs- gyesztvenszkij költő írta: »Fiad fiának mondja... öld meg a háborút. Az élmény fe­ledhetetlen. S mert fiú fiá­nak mondja — a mai szovjet lira, irodalom is megidézi a hősök emlékét, és részt vesz a népek közös nagy kórusában, mely azt üzeni: öld meg a háborút. A vilniuszi fotósok alkotásai a békés élet meg­annyi színét mutatják be. Bé­kés tájakat, megmászni érde­mes havas csúcsokat, hétköz­napi emberek képpé fogalma­zott hétköznapi örömeit Az Emberek között élünk című összeállítás sem nélkülö­zi a mai ember gondolatvilá­gát, sőt: a megélt történelem és a jelen között feszülnek a verssorok, elbeszélések törté­netei. Így találkozik Suksin novellájában — Profilból és szemben a címe — egy négy szakbizonyítvánnyal rendel­kező, pillanatnyilag magával számot vetni nem tudó fiatal­ember az öreggel. Ezt kérdi a fiú: — Neked például jó volt élned? A kérdés sok mindent el­árul. A fiú tudja, hogy az öreg sokáig nem kérdezget­hette önmagától sem: — Jó-e élnem? Hiszen más volt a dol­ga. A fronton talán így be­szélte ki álmát: — Harcolok, hogy jó legyen az életem, a fiamé... Az est megrázó élménye volt Katajev Miatyánk című elbeszélése. Kürti Papp László fiatal előadó még, a belső vi­harokat nehezen bírja hitele­sen, tisztán megjeleníteni. Túl­érzékenysége csökkenti művé­szi teljesítményét. De a Kata- jev-elbeszélés ilyen előadói fogyatékossága mellett is szin­te megelevenedett előttünk. A szerelmi líra — főleg Jevtusenko költészetén ke­resztül — sem hiányzott az est műsorából. Van egy észt vers, melynek a címe: Hold és csil­lag. Vitai Ildikó —. több más, mai szovjet szerző megjelení­tett versének kitűnő tolmácsé- lója — ebben a dalban is hi­tet tett amellett, amiről a nép­költés eredendően szólni kí­vánt: az ének, a művészet örök, az emberi dal folyton szól... H. B. Propagandistaklubok alakulnak Politikai képzés ban képes volt a földhöz ver­ni magát. Tüzetesen fölmon­datta társaival a felnőttektől tanult meséket, ő azonban a maga által költött története­ket adta elő. Efféle mulatsá­gaiban Pápi Róza leánykával érezte legjobban magát Bol­dogtalan volt, ha nem játsz­hatott eleget szoknyás kis­pajtásával. Hiába vézna, mégis határo­zott, önérzetes fiú, amikor 1883 őszén Katona Károly ta­nító keze alá került a helyi református felekezeti iskolá­ban. Kedvvel és könnyedén tanult. A szülők minden re­ménye meglehetett arra, hogy becsvágyuk ígéretét lássák a nagyobbik fiúban — ekkor ugyanis már élt a kisebbik fiú, Lajos, akinek később sok­féle szerep jutott a költő fivér mellett. Ady Lőrinc és Pász­tor Mária példás, tekintélyes gazdálkodókká váltak, lassacs­kán gyarapodott is a kis csa­ládi vagyon, és abban bíz­tak, hogy fiaikat diplomás em­berekké nevelhetik. Művészi pálya vagy egyéb szabad fog­lalkozás meg sem fordult a fejükben. Vágyaik netovább­ját az jelentette, hogy vala­melyik fiúkból járási főszol­gabíró válik.. Endre biztató kisiskolás előmenetele bátorí­totta őket arra, hogy a gyer­meket városba küldjék maga­sabb iskolába. Nagykároly, Szatmár vármegye központja ígérkezett a legalkalmasabb­nak, lévén tizennyolc kilo­méterre Érmindszenttől, aho­va amúgy is gyakran —szin­te minden hétfőn — beláto­gattak a szülők, eladni fölös portékájukat a hetivásáron. (Folytatjuk.) a KiSZ-hen Megyénk fiataljai közül több mint tizennyolcezren vesznek részt a KISZ politi­kai képzésében. Többek kö­zött ez is indokolja, hogy mind színvonalasabb progra­mokat állítsanak össze szá­mukra, s mind nagyobb fi­gyelemmel kísérjék munkáju­kat. Az elmúlt évekhez ha­sonlóan az idén nyáron is fel­készítették a politikai vitakö­rök vezetőit, a KlSZ-szerve- zetek propagandistáit; a részt­vevők tájékoztatást kaphattak az időszerű kül- és belpoliti­kai kérdésekről, s megismer­kedhettek a propagandamun­ka főbb feladataival. A tábor­vezetőség bemutatta o kor­szerű technikai fölszerelése­ket és új módszereket, ame­lyeket minden bizonnyal jól hasznosíthatnak majd a fia­talok a politikai képzés so­rán, a vitakörök foglalkozá­sain. A megyei KISZ-bizottság politikai képzési bizottsága nemrégiben elfogadott mun­katervében olyan feladatokat határozott meg, amelyekkel tovább segíthetik a KISZ- szervezetekben folyó politikai képzést. Propagandistakonfe­renciák szervezésével, mód­szertani anyagok készítésével, tapasztalatcserék szervezésé­vel igyekeznek változatosabbá termi a munkát. Ösztönzésnek szánják a Kiváló ifjúsági vi­takör, a Kiváló KlSZ-aktiois~ tűk köre és a Kiváló titkár­képző tanfolyam elnevezésű versenyek meghirdetését. lói felhasználhatók lesznek a tar pasztalatcserékre azok a pro" pagandistaklubok, amelyek­nek megalakítását most kez­deményezik. A korábbi évek­ben gondot okozott, hogy az ifjúságmozgalmi pályázatok­ra csak egy-két pályamű ér­kezett be megyénkből. Most azon munkálkodnak, hogy minél több fiatal vegyen részt ezeken. A politikai képzést segítő kiadványok, diafilmek sorával találkozhattunk már eddig is. Most újabbakat vásárolnak, illetve készíttetnék. Diaporá- masorozat készül Somogy if­júsági mozgalmának története címmel. Az 1977/78-as KISZ-es poli­tikai képzési év zárásaként a tavasszal — az elmúlt évek­hez hasonlóan — vetélkedő­sorozatot hirdetnek az ifjúsá­gi vitaköröknek, ahol a fia­talok számot adhatnak felké­szültségükről, a foglalkozáso­kon elsajátítottakról. A vetél­kedősorozatban felhasználják majd a Kaposvári Tanítókép­ző Főiskola kínálta technikai fölszereléseket is. Somogyi Néplap-y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents