Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-25 / 251. szám

Négy és fél bronzérem az ökölvívó OB-ról óriást érdeklődés mellett 5000 résztvevővel — férfiak, nők, felnőttek, idősek, gyere­kek — félmillió néző előtt rendezték meg a hagyományos nemzetközi maratoni futóver­senyt. Az elsőséget a férfiak kategóriájában az amerikai Rodgers szerezte meg 2:11.28.2 órával. A finn Viren a 17. he­lyen végzett 2:19:33.1 órával. Vladár Ferenc A haliéi nemzetközi női sakkverseny 10. fordulójában Karakas és Keller (NDK) játszmák függőben maradt. Sinka ezúttal Feustel (NDK) ellen mérkőzött és — vilá­gossal — vereséget szenvedett. A versenyben Hofmann (NDK) és Mulenko (szovjet) vezet' egyaránt 7 ponttal, Karakas a 6., 4,5 (1) ponttal, míg Sin­ka holtversenyben a 11. 3 ponttal. másodperccel felrepedt a szemhéja, s az orvos nem en­gedte tovább versenyezni. Pe­helysúlyban Rajczi indult, aki az első fordulóban mindjárt összekerült a későbbi bajnok Pálfalvival (Vasas). Amíg tar­tott Rajczi ereje, addig na­gyon jó mérkőzést vívott, ám a harmadik menet előtt elké­szült erejével, így fel kellett adnom a mérkőzést. Harma­dik bronzérmünket Rákosa Feri szerezte. Az első fordu­lóban nagy közönségsikert aratva verte az újpesti Virá­got, majd a válogatott Danyi- val (Bp. Honvéd) került szem­be az elődöntőben. Két mene­ten keresztül jól harcolt, ám a harmadikban lelassult, so­kat szabálytalankodott, így nem fért kétség Danyi győ­zelméhez. A nagyváltósúlyban is két kaposvári szerepelt. Budai, a volt Európa-bajnok az újpesti Csjef Sándorral ke­rült szembe az első fordu­lóban. Csjef sokoldalúbb, gyorsabb volt, az első menet­ben feladtam a küzdelmet. Lévai a válogatott Rapcsák Mihállyal (Bp. Honvéd) ök­lözött, a budapesti fiú jobb volt, a második menetben fel­adtam a mérkőzést. Negyedik érmünket a középsúlyban Ri­gó szerezte. Çlôbb egyhangú pontozással verte Bollát, (Bp. Honvéd), majd a válogatott Götz (Û. Dózsa) jobbnak bi­zonyult nála az elődöntőben. Szereplése, éremszerzése az egyik legkellemesebb megle­petés^ Az 1977. évi magyar baj­nokság végeredménye a kö­vetkező: Papírsúly: 1. Breznyik, 2. Holota, 3. Vladár F. és Ta­kács (Vasas). Légsúly: 1. Or~ bán (Bp. Honvéd), 2. Csordás, 3. Nagy Z. és Szkala (Vasas). Harmatsúly: 1. Jakab J. (Ü. Dózsa), 2. Dudus, 3. Németh R. (Bp. Honvéd) és Ács (Zal­ka SE). Pehelysúly: 1. Pálfal- vi, 2. Dezamits (Tatabánya), 3. Jeszenszky (Borsodi B.) és Klein (Csepel). Könnyűsúly: 1. Botos A. (SBTC), 2. Hor­váth M. (Bp. Honvéd), 3. Ta­kács (Borsodi B.) és Feri (Zal­ka SE). Kisváltósúly: 1. Ju­hász L. (Petőfibánya), 2. Borbély (Kun B. SE), 3. lu­kéi (Kun B. SE) és Bara (Borsodi B.). Váltósúly: 1. Danyi, 2. Komjáti (Szekszárdi, 3. Rákosa és Pintér (Kun B. SE). Nagyváltósúly: 1. Bakos (Bp. Honvéd), 2. Rapcsák, 3. Csjef és Nagy J. (Bp. Hon­véd). Középsúly: 1. Götz, 2. Pém (Vasas), 3. Rigó és Du­dás (Paks). Félnehézsúly: 1. Jakab V. (Ű. Dózsa), 2. Sol­tész (SZIM Vasas), 3. Totka (Bp. Honvéd) és Szálkái (Bé­kés). Nehézsúly: 1. Lévai (Ü. Dózsa), 2. Somodi (Tatabá­nya), 3. Edőcs (Ű. Dózsa) és Tóth (Vasas). Cs. K. G. nel útjára bocsátandó írást. Célunk csupán annyi, hogy felmutassuk 3. hús-vér Ady Endrét három-négy emberöltő múltán. Kövessük nyomon lépteit az Értől az óceánig, s látni fog­juk, hogy az óriások, mennyi­re emberek. Érmindszent Aggodalommal fürösztötte a bába, amikor megszületett. Ez a szorongva várt családi ese­mény rossz hangulatú, erős, homályos őszi napon volt, 1877. november 22-én. Még az édesanya sem állíthatta, hogy szép a csecsemő. Sárgásfekete bőrével, furcsa-nagy békasze­mével, különös szájával csep­pet sem hasonlított az előre megálmodott kisdedhez. De nem ez okozta a család le­vertségét Attól tartottak, a második fiúcska is bölcső he­lyett koporsóba kívánkozik, miként az Ady-házaspár első gyermeke. Rosszat ígérő véz­nasága, bágyadtsága miatt siettek megkeresztelni a szü­letése utáni napon, nem várva be a hagyományos alkalmat: az anya felépülését a gyer­mekágyból. Ady András né­ven jegyezték be az érmind- szentí református egyház anyakönyvébe. Érmindszent: keressük meg ezt • péd pontot, bogy a* Csoda lenne ez a poéta­lángelme, ha hinnénk a cso­dákban. Működése után oly sok évtizeddel is tanácstala­nul kérdezzük, reá gondolván: honnan szerezte valamennyi kortársánál illetékesebb rop­pant tudását a honi társada­lom emberi, érzelmi, etikai, politikai viszonylatairól? A kérdés maga is hatalmas, hát még a válasz. így meg sem kíséreljük bemérni, elemezni, minősíteni Ady Endre zseni- térfogatát. Ez a tudomány művelőire, az esztétika, a po­litika, a tö)j|énelem hivatott szakértőire tartozik. S nem is egy nemzedék tudósaira, hi­szen az Ady-életmű páratlan gondolati bonyolultsága még sok-sok termékeny vitát fog kisarjáztatni. És ez az életmű nemcsak bonyolult, hanem pompázatosán gyönyörű, ere­detien gazdag, megunhatatla- nul izgalmas. Minden életre­valósága megvan tshát ahhoz, bogy milliók és milliók ki-: fogyhatatlan szellemi kenyere legyen. Életének rövid negyvenegy esztendeje alatt ezemyolcvan- hat verset írt, és a költői mesterségben is forradalmár éllovasként sok új versformát teremtett. Külön szellemi tar­tomány, amit újságíróként al­kotott és publikált a korabeli lapok hasábjain. Ady válto­zatlanul a magyar szellemi élet egyik legnagyobb impul­zusforrása és az is marad, amíg csak létezni fog magyar szellemi élet. Ez a rendelte­tése nemcsak zsenijéből fa­kad, hanem a történelmi kor­ból is, amely minden időkhöz képest a legdrámaibb vajú­dást: a proletárforradalmak kezdetét érlelte. Ekkora horizont, ekkora faj­súly ismeretében szeretnénk tartózkodni a fontoskodástól éppúgy, mint az álbölcselke­déstől. Nem ígérhetünk az ol­vasónak teljes Ady-képet. Leghelyesebb, ha kronológiai életrajznak nevezzük az eaen­À Mt végén rendezték meg Budapesten az ökölvívók 1977. évi országos bajnokságát. Az öklözök legrangosabb hazai versenyén minden súlycso­portban nyolc-nyolc verseny­ző léphetett a kötelek közé. A K. Dózsa szakosztályát ezúttal kilencen képviselték, s a somogyiak négy bronzér­met szereztek. Címünkben azért írtunk négy és fél bronz­ról, mert a kaposvári Inkei Tibor is 3-ik lett, de ő most a Honvéd Kun Béla SE szí­neiben indult. A kaposvári ökölvívók 1972 óta nem sze­repeltek ilyen jól, akkor- két ezüstöt és négy bronzérmet szereztek. Tavaly két harma­dik helyet sikerült elcsípni, Rajczi és Budai révén. A ka­posváriak a bajnokság során 16 olimpiai pontot gyűjtöttek, a junior bajnokságon 27-et, így összességében 43 pont az Idei mérlegük. A bajnokság a két »nagy«, az Üjpesti Dózsa és a Bp. Honvéd csatáját hozta, s a versenyfutásból csaknem egy évtizedes szünet után az új­pestiek kerültek ki győztesen. A bajnokság egyébként nem hozott különösebb fejlődést, csupán- az összecsapások vál­tak küzdelmesebbé. A kapos­váriak vezetőedzője, Hergert Jenő szerint a bajnokság idő­pontját nem a legmegfelelőb­ben választották meg, mert a legtöbb egyesületnek a közel­jövőben több mérkőzést is kell játszania a csapatbajnok­ságon. Főként azoknak az egyesületeknek a versenyzői mutattak többet, amelyeknek mostanában nem lesznek CSB találkozói. A bajnoksá­gon éppen emiatt nagyon sok volt a feladás. A vezetők nem kockáztathatták azt, hogy ver­senyzőjüket esetleg kiüssék, hiszen így egy hónapig nem léphetne sziorítóba a kiszámolt öklöző. A kaposváriak szerep­léséről Hergert Tenő számolt be: — Papírsúlyban két ver­senyzőnk is indult. Dévényi kicsit szerencsés körülmények között jutott el az OB-re, ahol az első fordulóban a későbbi ezüstérmes Holotával (Bp. Honvéd) került szembe. A bu­dapesti fiú jobbnak bizonyult, így a második menetben fel kellett adnom a mérkőzést. ( Ebben a súlycsoportban a má- ' sik versenyzőnk Vladár Fe­renc volt, akit a bajnoki cím megszerzésére is esélyesnek tartottunk. A tatabányai Ró­zsát egyhangú pontozással, magabiztos öklözéssel verte, majd összekerült a későbbi bajnok újpesti Breznyikkel. 3:2 arányban pontozásos ve­reséget szenvedett, ami a mutatott öklözés alapján meglepetés, hiszen Vladár vé­gig jobb volt ellenfelénél. Breznyik két meneten ke­resztül szinte meg sem tudta ütni, a harmadik menet pe­dig kiegyenlített volt. Sajnos a bírók másként látták, így Vladár 3-ik lett. Légsúlylban Nagy Z. képviselte színeinket. Az első mérkőzésén Papp (Csepel Autó) a második me­netben feladta az ellene való küzdelmet, az elődöntőben vi­szont én adtam fel a Csordás (Tatabánya) elleni találkozót, s Nagy Z. is bronzérmet nyert. A harmatsúlyban indult a másik nagy esélyesünk, Fers- tek János, aki sajnos nem ju­tott túl az első fordulón. Du­dus (ÉVIG) ellen öklözött, mégpedig nagyszerűen. Sajnos a befejezés előtt nyolc-kilenc Sporthírek Filmjegyzet Ruttkai-est Kaposváron re, hogy minden változás egy-egy újabb színházi, elő­adást sejtetett. És a smink nélküli színészarcon a szerep­ráncok — Goethe: Faust — kisimultak az önvallomás ié- lekfeltáró szavai alatt Rutt- kainak, a színésznőnek nin­csenek titkai, csak szerepei vannak... Mondhatni — ez a mottója az előadásnak. A Parancsolj velem Tün­dérkirálynő pergő műsora va­lamit még elárult: a nagy drámai alakítások mellett Ruttkai szerepkörében széles szelet jut a vidámabb — így is írhatnám: »nagy vidám« — hősöknek. A vígjátékszere­peknek. önmagáról beszélt de — azt hiszem — »a színész« portréját rajzolta, a felelős művészét, az érző emberét Az előadói est betekintést nyújtott a színpadi kulisszák mögé, a színész mesterségébe, s mindenekfölött: Ruttkai Éva nagyszerű művészetébe. H. B. Ruttkai Éva koronabeli Pa­rancsolj velem Tündérkirály~ nő című önálló, estjét a tele­vízió rögzítette és bemutatta. A képernyőn milliók láthat­ták. A színésznő országjáró körútja azokat is becsalta a művelődési há­zakba, akik a televízióból megismerhet­ték műsorát. A közvetlen élmény vará­zsát nem pó­tolhatja sem­mi sem. Ruttkai ftva Kossuth-díjas érdemes mű­vész két elő­adást tartott vasárnap Ka­posváron, a La- tinca Sándor Művelődési Központban. Szemüvegre preparált vörös bohócon-, bíbor palást, korona, finom anyagból fonott derék­öv, japán legyező — a néhány kellék — úgy vándorolt le a fogasról a színpadi játéktér­Egy erkölcsös éjszaka Ö, a hölgyek! Psota Irén annyival lágyabb, anyásabb más hasonló célú műintézmé­nyek Madame-jánál, ameny- nyivel a Mutter német szó je­lentése ettől különbözik. A kedves Darinka, Tarján Györ­gyi megfogalmazásában. Ra­jongó, méla ösztönlény, aki apácássá tud lenni egy pilla­nat alatt Carla Romanelli szerelemmel átitatott bánatos örömlánya. Edith Leyrer ki­finomult, volt arisztokrata hölgye. Mányai Zsuzsa duci, eszem-iszom orgiákon edzett szépsége, Kiss Mari plebejus meztelensége. Soós Edit kiöre­gedő hatérája. Kishonti Ildikó kihívó csúnyasága. De még a szakácsnő, Ladomerszky Mar­git hajviselete, járása-kelése is azt sugallja: hajdanában- danában biz’ ő sem a kony­hán kereste a betevőt... Szóval, a hölgyek Makk Ká­roly Egy erkölcsös éjszaka című filmjében. Figurákká si­került gyúrni őket, Hunyady Sándor A vöröslámpás ház című elbeszélésének jelzései­ből. Egy könnyed, kellemes és szellemes irodalmi mű mozi­filmmé alakult az átdolgozó Bacsó Péter és Örkény István, és a rendező Makk Károly bá­báskodásával. Emlékszünk még a »mesé­re«? Egy szépreményű, lányok kedvence egyetemista — Cserhalmi György — él az alkalommal, és beköltözik kosztra, kvártélyra az öröm­tanyára A hölgyek, élükön a Mutterral, ajnározzák, anyás- kodnak felette és szerelmesek csak időben, de térben Is tisz­tába jöjjünk Ady világrajöt- tével. Miként Ei^házashetye Berzsenyi előtt, Szatmárcseke Kölcsey előtt, vagy Puszta- nyék Vörösmarty előtt, úgy Érmindszent sem tűnt ki sem­mivel az apró falvacskák ten­geréből. Nagyítóval is alig fedezhető fel a térképen. Ma Romániához tartozik. Akkor Szilágy vármegyének nevez­ték a tájat, mely Bihartól északra, Hajdútól keletre, Szatmáriéi délre, a Nagy-Al­föld szele felé található. Ady szülőfaluja sík vidékre tele­pült, szíksós rónára, szakasz­tott olyanra, amilyen Szabó Pál regényeinek színtere. A különbség csak annyi, hogy Biharugrárói jó időben halo- ványan látszanak a nagyvára­di dombok, míg Érmindszent asztalsima földjére határozot­tabb, impozánsabb látvány­ként tekintenek a következő bércek: a Magúra, a Meszes, a Szilágysági Bükk, a Mára- marosi hegyláncok. Ehhez a panorámához ké­pest eléggé prózai vizecske az immár szintén hírneves B.r, amely patáknál több, folyónál kevesebb — olyan, mint a Marcal a Kis-Alföldön, csak posványosább, lomhább annál. bele. De egyszer a »doktor úrhoz« megérkezik látogatóba vidékről az édesmama, s ak­kor a bordély nagy hirtelen át­alakult tisztes, úri házzá, szű­zies »lányotthonná«. Edesma- ma megnyugodva távozhat ha­za. A Bakaruhában, a Téli sport, a Kártyaaffér hölgykö­rökben, az Aranyifjú után most tehát a két világhábo­rú közötti időszak kedvelt író­jának újabb műve került film­szalagra Igen ám, csakhogy — mint említettük — A vö­röslámpás ház rövid elbeszé­lés. Hogyan lesz ebből »egész estés mozifilm? Úgy, hogy hasonló légkörű epizódokkal dúsítják az adaptálok. Ez a dúsítás Makk új filmjében azonban olykor a terjengösség érzetét kelti a nézőben. Da­rinka hosszú csónakázása szí­nes szürkeség. Gyönyörű, ha­lódó vízben ring a csónak; a táj tobzódik a színekben, még­is szürkének érezzük, mert a film addigi dinamikája hirte­len megszűnik, öncélú szépel- géssé válik a jelenet. Jobban illeszkedik viszont a helyi no­tabilités kártyás éjszakája a cselekménybe. Benkő Gyulá­nak, Györffy Lászlónak és a I többieknek lehetőséget ad egy-egy figura emlékezetünk­be vésésére. Noha a filmet gyakran kül­ső helyszíneken forgatták, mégis a levegőtlenség, a szűk díszlet világ érzetét kelti. Nem »él« a pályaudvar. A konflis — látszik az úton — csak gya­loglásra használt parki ösvé­nyen halad: ha ezen az ösvé­nyen sokat közlekednénk, a környező bokrok ágai a súr­lódástól régen csupaszok vol­nának. Idézzük most már a ben­nünk emlékeket hagyó része­ket ! Édesmama gyanútlansá- gát Makay Margit fogalmazza elénk, mégpedig úgy, hogy kis kérdőjelet is hozzátesz a lá­tottakhoz: valóban ennyire naív a kedves öreg hölgy? Tde idézünk egy sikerült »csali •• jelenetet: a lányok elszór az — tátják a mamát, s — mint az anyjuknak —"majdnem mind­egyik elsírja a bánatát, egyi- kük-másikuk egy népdal se­gítségével. Orgiás képsorok is megmaradnak a nézőben. A nyomorék zongorista remek­lése. Egy szolgálólány ijedt szaladgálása. Máriássy József bordélykapusának alamuszi- sága. A filmet Tóth János fényképezte. L. L. Javult a nyári útlöromunka Tavasszal még arról írtunk egy megyei úttörőelnökségi ülés után: újra aggódunk a nyári úttörőmunka sorsáért. Ma már annak örülhetünk, hogy a borúlátás indokolatlan volt. Ilyen tévedést pedig öröm beismerni. Röviden vegyük sorra az el­múlt esztendőket. Tavalyelőtt és régebben az őszi értékelés­nél többnyire önkritikus hoz­zászólások, beszámolók hang­zottak el a nyári úttörőmun­káról egy-egy testületi ülésen. Azután a fogadkozás: jövőre megmutatjuk. És a következő évben újra az önbírálat és az újabb ígérgetés. A tehetetlen­séget a gyerekek sínylették meg. Az idén bizonyára még ma is — pedig már hosszú idő telt el az iskolakezdés óta — szívesen idézi vissza sok kis­diák a nyári élményeket. Va­lószínű, hogy több iskolában írtak szép dolgozatokat is er­ről. Természetesen ez nem­csak sejtés; sok úttörővel be­szélgettem 1977 nyaráról, a megyei úttörőelnökség jelen­tésében is beszélnek a tények, és ezúttal nincs szükség men­tegetőzésre, bűnbakkeresésre. Elmaradt a már megszokott »hamut hintünk a fejünkre« stílus. Nem akarok a kákán cso­mót keresni, de mégis meg­jegyzem: ennél is nagyobb ha­ladásról számolhatnának be a somogyi úttörővezetők, ha ta­vasszal hamarabb eljut a csa­patokhoz a nyári munka meg­szervezésére kidolgozott aján­lás, és az eddigi tétlenek ha­marabb kapják meg az »utol­só figyelmeztetést«. A nagy ugrás elmaradt, de a koráb­biakhoz viszonyítva így is örülnünk kell. És most már hinni lehet abban, hogy jö­vőre még jobban megszerve­zik a gyerekek nyári program­ját, még több lehetőséget kap­nak az úttörők, és egy év múl­va arról számolhatunk be: tartalmas, élménydús vakáció után mennek iskolába a kis­diákok. Itt most nem fejthetem ki, miért is oly fontos egy-egy gyereknek, hogy ne a négy fal között töltse el a szünidőt, hi­szen a tartalmas időtöltés, a jó játék, az izgalmas kirán­dulások, kalandok hatásáról több oldalas tanulmányt le­hetne írni. Ugyancsak nem tu­dom fölsorolni at idei nyár somogyi úttörőeseményeit, ap­róbbakat és nagyobbakat. Ez is bizonyság: sok volt. Csu­pán egy példát említek, a leg­jellemzőbbet. Erről is írtunk már. A ván­dortáborozás »csődjéről«. Ak­kor több iskolát, úttörőcsapa­tot elmarasztaltunk, csupán egyről írhattunk maradékta­lan dicséretet. Es a vándor­táborozás több felnőtt felelőse sem állt hivatása magaslatán. Erre ma fátylat boríthatunk. Az akkor rossz példaként em­lített iskolákból most nyáron több csoport indult a somogyi vándortáborba. Háromszor annyi úttörő járta végig a zse­lici útvonalat, mint tavaly. Van még javítanivaló a nyá­ri úttörőmunkán. De érté­kelésemben már »rontottam ünnepet«, így azzal fejezem be: bízhatunk abban, hogy jö­vőre sokkal kevesebb lesz a hiba. ». P­miutatirnkJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents