Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-23 / 250. szám

Gomioiategységlieit, szervezetten Beszélgetés a jogászszövetség megyei munkájáról A közelmúltban tartotta ünnepi taggyűlését a Magyar Jogász Szövetség Somogy me­gyei Szervezete. Az ülést kö­vetően. dr. Halász János me­gyei főügyésszel, a szervezet elnökével beszélgettünk, aki 1963 óta tölti be ezt a tiszt­séget. — Mikor és milyen céllal alakult a jogász szövetség, illetve annak megyei szerve­zete? — Röviddel a felszabadulás után jött létre a szövetség, melynek célja az volt, hogy a haladó társadalmi igénye­ket képviselje. Azok a de­mokratikus gondolkodású jo­gászok hozták létre, akik el­határolták magukat a volt uralkodó osztályt szolgálóktól. Röviddel ezután, az ötvenes évek elején megalakult a So­mogy megyei szervezet. Kez­detben kizárólag ügyvédek voltak a tagjai, és kimondot­tan az ő érdekképviseletüket látta el. Az ötvenes évek vé­gén egyre több ügyész, bíró és vállalati jogász lépett be a szervezetbe. — A fejlődésnek ez a sza­kasza hozott-e minőségi vál­tozást? — Megszűnt az egyoldalú érdekképviselet, és egyre in­kább a társadalmi igények hordozójává vált a szervezet. A hatvanas évek közepétől a megye különböző területein dolgozó jogászok fóruma lett. A tsz-ekben, a vállalatoknál, az államigazgatásban dolgo­zók is tagjai lettek. Olyan jo­gászok szintén jelentkeztek, akik a gazdasági élet nem jogi területein tevékenyked­nek. Egyébként egyik mosta­ni feladatunk, hogy ők is minél nagyőbb számban ve­gyenek részt a szervezet munkájában. A megyei szer­vezet 221 tagú, azaz a somo­gyi jogászoknak mintegy SO— 60 százalékát tömöríti. — Jelenleg melyek a szer­vezet előtt álló legfontosabb feladatok? — Céljaink egyeznék a tár­sadalmi feladatokkal, azaz ay állami élet erősítését, a szo­cialista demokrácia fejleszté­sét és a jogpolitikai célok jobb végrehajtását tekintjük fő feladatunknak. Természe­tesen szeretnénk, ha minél több jogász kapcsolódna be munkánkba. Ennek egyik akadálya azonban, hogy az iparosítás, a gyors gazdasági fejlődés következtében nőtt a vállalati jogászok száma. A szétszórtság, az üzemekhez való kötődés miatt az ő ré­szükről kisebb az érdeklődés a szervezet munkája iránt. Sokan másutt — például a TIT-ben — tevékenykednek, és úgy érzik, hogy még egy szervezeti tagság már csupán formális lenne. — A legutóbbi taggyűlésen az elnökség beszámolt az el­múlt két évben végzett mun­káról. Melyek voltak ennek az időszaknak a legfontosabb állomásai? — Egyik feladatunk az egyöntetű jogtudat kifejlesz­tése volt, az, hogy azonos fel­fogású és gondolkodású mű­velői legyenek a szakmának. Azoknak ,'a továbbképzését is a szövetség szervezi meg, akik éppen a területi szétfor- gácsoltság miatt az intézmé­nyes továbbképzésen nem ve­hetnek részt, azaz a tsz- és vállalati jogászok szakmai to­vábbképzéséről is mi gondos­kodunk. Ez idő alatt két te­rületi csoportot alakítottunk: Nagyatádon és Siófokon. Egy ilyen csoportot szeretnénk létrehozni Marcaliban is. Tu­lajdonképpen ezekben tevé­kenykednek a környéken élő jogászok, itt szervezik meg továbbképzésüket is. A közelmúltban felvettük a kapcsolatot a Bjelovári Te­rületi Jogászszervezettel. En­nek elsősorban szakmai elő­nyei vannak, ám a politikai, jogi véleménycseréken túl lé­nyegesnek tartjuk déli szom­szédainkkal a baráti kapcso­latok létrehozását is. — Milyen szerepe van a szervezetnek egy-egy jogsza­bály megalkotásában, hogyan segítették az új Polgári Tör­vénykönyv megszületését? — A szervezet taggyűlései, a helyi csoportok ülései, il­letve a szakosztályi ülések — hiszen a mozgalmasabb élet az öt szakosztályban folyik — kitűnő vitafórumok, ahol a jogalkalmazás különböző területein dolgozók mondanak véleményt egy-egy kérdésről, így a Polgári Törvénykönyv tervezete is eljutott hozzánk, és több mint narminc javas­latot, észrevételt tettek ezzel kapcsolatban a somogyi jogá­szok. Ezek közül nyolcat ter­jesztettünk fel, és néhány itt elhangzott javaslat megjelent az új törvénykönyben. De ugyanígy eljutnak hozzánk más jogszabálytervezetek is. — A szervezet munkája csak szakmai, politikai tevé­kenység? — Ez a legfotosabb, ám amennyire lehetőségeink en­gedik, igyekszünk szociális, kulturális téren is tenni. Pél­dául segítünk a munkahelyi körülmények javításában, né­ha egy-egy kulturális rendez­vényt szervezünk, ám ez az egyik legnehezebb feladat. A megye egész területén dolgo­zó jogászokat szinte lehetet­len ilyen munkába bevonni, ezért van nagy jelentőségük a helyi csoportoknak, hiszen kisebb területen könnyebb a szervezés. — A jogi pályán egyre több a fiatal. Hogyan sikerül be­vonni őket a szervezet mun­kájába? — Az a törekvésünk, hogy minél több fiatal csatlakoz­zon hozzánk. Szeretnénk fel­számolni az itt-ott még meg­levő közömbösséget. A fiata­lok többsége aktív, nincs baj a gondolkodásmódjukkal sem, sok közöttük a párttag. Azt akarjuk, hogy megért­sék: minden jogásznak, ahogy mondani szokás, egy »-ková­sza« van, a közös jogi gon­dolkodás. Csak így tehetünk eleget maradéktalanul a ránk háruló feladatoknak, csak így alkalmazhatjuk eredményesen a jogpolitikai elveket. D. T. Pens a virágkehelyben Olyan emberekkel beszélget­tem, akiknek a kertjében, a ház végi számóföldjén annyi virág bontja szirmát, ha el­jön az ideje, hogy parkokat lehetne teleültetni vele: a széltől hullámzó, sokszínű sző­nyeg szinte kápráztatja a né- zelcdőt. Ök azonban nem a szépségéért, s nem is az illa­táért, hanem a kelyhek mé­lyén megbúvó, aprócska mag­vakért ápolják, gondozzák a virágot... Zicsen, ebben a Tab környé­ki dombok között található kisközségben hagyománya van a virágmagtermelésnek. Szer­ződéses megállapodás alapján foglalkoznak ezzel. Megkap­ják a magot, s ha kifogásta­lan a csíraképesség és tiszta az áru, a dombóvári termelte­tő vállalat garantálja a termés átvételét. Huszár Mihályné kapásból felsorolt több gazdát, akinél éppen úgy hozzá tarto­zik ez a munka a háztáji fog­lalatossághoz, mint mondjuk a Kapos völgyében az állatte­nyésztés. — Almacht Péterek, Ház­iinger Jánosék, aztán Gerbo- vics Jenő, Szigeti Ernő, Su- chbach Józsefné, Egyed Lajos tanító... Soroljam még? So­kan foglalkoznak itt virág- magtermeléssel és még többen lennének, ha kaptak volna magot a vállalattól. Almacht Péter hetvenkét éves téesznyugdíjas. Az utób- hi években »főszerephez« ju­tott a háztájiban a virág. Per­sze, ennek is cserélni kell a helyét, mint a szántóföldi nö­vényeknek, hogy jobban te­remjen. — így fordult elő az idén. hogy a vejeméknél van a vi­rágterület — mondta a gazda. — Sokszínű szalmavirág meg őszirózsa terem rajta magot Különösen a szalmavirág kö­veteli, hogy gyakran foglal­kozzunk vele. Naponta vagy kétnaponta szedni kell, más­különben elfújja a szél A mag többször is átkerül a rostán. Tavaly egy, az idén két rostalapot kellett csinál­tatnunk a tabi szitásnál a ré­gi kalmárrostánkhoz. De Jó ez a mákhoz is. Mert mákunk is van, hatszáz négyszögölön. Nekünk százharminc, a lányo- méknak száz kiló fölött ter­mett. Eladtuk a téesz felvá­sárlójának. Sok itt a munka mindig. Az asszony most ül­tette el a salátapalántákat, már szaladt is virágot szedni. Én csak azért nem mehettem vele, mert nemrég szüretel­tünk és a musttal bailódom. Az idén meg eladtam nyolc disznót is, de ez volt az utolsó hizlalás, többet nem foglalko­zunk sertéssel. Hogyan fizet a virág magja? Ha sok terem belőle és a mi­nősége is jó, igencsak megta­lállak számításukat a sok-sok munkában. Mert nézzük csak — számítást végeztünk ha­marjában az idős gazdával —, mit adhat mennyiségben a szalmavirág meg az ősziró­zsa a hatszáz hektáron. Az előbbi várhatóan hatvan kiló­val, az utóbbi ennél keveseb­bel fizet, vagyis ennél is, annál is 24 ezer forint körüli bevétel­re tesznek szert. — Az őszirózsa a nyári szá­razság miatt később fejlődhe­tett, most kezdett virágzani. Nemrég aztán megcsípte a fagy a gvengébbjét, pedig a második vágásban nagyon bíz­tunk. Almacht néni szedte a virá­got. a pajtában már jó kocsi- ceréknyi száradt. Ugyanott láttuk a kalmárrostán egyszer már áteresztett magvakat is. Július első hetében kezdték a szalmavirág összegyűjtését, az őszirózsát két hete szedik. Zicsi különcök? Nem. Már csak azért sem, mert a falu­ban általában szívesen foglal­koznak mások is nemcsak vi­rágmag termelésével, hanem egyéb, az átlagosnál nagyobb munkaigényű növényekkel. A burgonya, a kukorica és a szőlő mellett megtalálható itt például az értékesítésre szánt uborka, zöldbab, fehér bab, sőt még a cseresznyepaprika Is. Termesztik — mert megéri. És azért, mert nem sajnálják a sok munkát, s a kockázattól sem riaunak vissza. Hemesz Ferenc A Lengyeltóti tsz ku­koricaszedőit a határban ke­restem, de a gépműhely ud­varán találtam. Egyik kom­bájnjuk előző nap, a másik aznap hajnali négykor jött be sürgős javításra. A Dominátor 19 éves veze­tője nyakig olajos. Kosár Já­nos borongós hangulatban van. — Egy perce sincs, hogy újra lehorzsoltam a kezem. Ez az ócska tengely az oka! — A gép is megviseltnek látszik. — Nem csoda, hiszen már ötéves és legalább kétszer annyit dolgozik, mint a leg­több helyen. Ráadásul soha nem a motorral van a baj, hanem egy-két csip-csup kül­ső alkatrésszel. A milliós gép filléres alkatrészek — most épp egy kapcsolószerkezet — miatt »pihen«. — Mikor állhat újra mun­kába? — Még egy jó óra és kész. Délután négyre már a határ­ban leszek. — Mennyit jelent ez a ki­esés? — A gazdaságnak 10 va­gont, nekünk meg jó néhány forintot. A lengyeltóti tsz-ben össze­sen négy ember takarítja be a 800 hektárnyi kukoricát. Éjjel-nappal folyik a munka. — A jövő héten végig éjsza­kás leszek. A Dominátor fű­tött fülkéjében nem ér a fagy, de az E—512-esen dolgozó társamat nem lehet irigyelni. Igaz, ő úgy mondja, nem ér rá a hideget figyelni. — Mikor van az éjszakai »ebédidő«? — Éjfél után a szállító IFA fülkéjében eszünk. Addig a teherkocsik vezetői ülnek fel a kombájnra, így egy percre sincs megállás. A másik gépnek komolyabb baja volt. Alatta két ifjú sze­relő, Fehér László és Nagy László serénykedett. Az utób­bi fiatalember csak alig múlt húszéves, mégis már idős »szakinak« számít. Hetedik éve dolgozik itt a műhelyben, ö volt a tsz első ipari tanuló­ja. Szívesen válaszoltak kérdé­seimre, de a munkát nem hagyták abba. — Ügy mondják, az órabér hajlamossá tesz a lazításra, maguk mégis láthatóan siet­nek. — Gépet javítani nem le­het darabbérben. Olykor csak néhány perc a javítás, de le­het, hogy több napba telik. Most azért igyekszünk, mert tudjuk, hogy áll az egész ku­koricabetakarítás. Mindenki ideges, kérdezgetik, hogy ál­lunk ... Mi is föllélegzünk majd, ha egyszer végre kigör­dül ez a gép is. — Mikor lesz ez? — Ha újabb hiba nem jön elő, az esti műszakváltásra átadjuk. — Hol van a gép kombáj­nosa? — Elment egy alkatrészért, amelyik nem kapható, de ta­lán a szomszéd gazdaság ki tud segíteni... Gyakran — kilincselés helyett — mi ma­gunk látunk neki az alkatrész- gyártásnak. Ügy még mindig gyorsabb. A gazdaság főagronómusnő- je, Szatmári Margit is szíve­sebben kalauzolt volna a ha­tárban, mint itt a gépudva­ron. — Á kukoricabetakarítás félidejében vagyunk. Az ed­digi termésátlag 57 mázsa, de még hátra van több gazdag tábla, így várhatóan elérjük a tervezett 60 és fél mázsát. Szeptember 28-án kezdtük 27- «• nedvességtartalommal. Megsérült emberek, elvesztett jogosítványok Atlumpolí éjszaka után baleset — Az utóbbi szám sejteti: a lehető legtovább várták a kezdéssel, hogy »lábon-« szá­radjon a kukorica. Miért? — Ügy tapasztaltuk, hogy magasabb víztartalom mellett nagyobb a veszteség. Ennél is nyomosabb ok, hegy gazdasá­gunkban a kis Siárítókspaci- tás fékezi a betakarítás tem­póját. Ez még inkáDb így lett volna, ha már nagy nedves ségtartalomnál megkezdjük a vágást. — Gondolom, terveik közt szerepel egy nagy teljesítmé­nyű szárító... — Nincs ilyen tervünk. A szarvasmarha-tenyésztés szín­vonalát szeretnénk mielőbb javítani. Az ezzel kapcsolatos beruházások pedig lekötik a gazdaság anyagi erejét. — Szokatlan, hogy ezt egy növénytermesztő mondja. — Az ágazati önzés, amire céloz, értelmetlen volna. A kukoricánk negyven százalé­kát saját állatainkkal etetjük meg, így voltaképpen az ál­lattenyésztés eredményessé­gétől függ a növénytermesztés haszna is. Néhány órával később & I két gép újra habzsolta a cső- 1 veket. A teherautók gyorsan teltek. A szárítónál is minden­ki megnyugodott. Végre ismét alig győzték szárítani a beér­kező szemet... Bíró Ferenc Három hasonló ügyben hir­detett ítéletet a Kaposvári Járásbíróságon dr. Mateevics Lászlóné tanácsa. Olyan autó­sokat büntettek meg, akik semmibe véve a KRESZ-t, it­tak, azután a volán mögé ül­tek. De nemcsak ebben ha­sonlított egymásra a három ügy, hanem abban is, hogy minden esetben balesetet okoztak, melynek súlyos sé­rültjei is voltak. A 30 éves budapesti Horkai; Péter július 13-án Siófokon okozott balesetet. A fiatalem­ber hajnali öt órakor — arra gondolva, hogy ilyenkor úgy­sincs nagy forgalom — ittasan ült be Volkswagenjébe és sa­ját bevallása szerint 90 kilo­méteres sebességgel szágul­dott a városban. A víztorony környékére érve egy másik járművet előzött — a záró­vonalon át —, azután túl gyorsan »rántotta-« vissza á jobb oldali sávba a gépkocsi­ját. A Volkswagen kerekei megcsúsztak, Horkay pedig ettől a pillanattól kezdve már nem volt ura a kocsinak. Jár­műve nekivágódott egy — a parkolóból éppen kifelé igyek­vő — Trabantnak, azt a gya­logjárdára lökte, a Volkswagen l pedig az IBUSZ-épület falának csapódott A Trabantban egy személy megsérült, az anyagi kár a két kocsiban összesen mint­egy 60 ezer forintnyi. Hor- kayt 1 évi próbaidőre fe-füg- gesztett 3 hónapi szabadság- vesztésre ítélte a bíróság J0 hónapra bevonták a joíorí;. ványát és 3000 forint pénz- büntetést is kiszabtak. A másik eset július 6-án történt Bolhón. Egy MTZ—2 típusú erőgépet vezetett a 37 éves, helybeli Vidák Ferenc. Mielőtt a gép volánjához ült, alaposan felöntött a garatra : a szakértői vélemény szerint súlyos fokú alkoholos befolyá­soltság alatt állt. Könnyelmű­sége kis híján tragédiához ve­zetett Vidák ugyanis az egyik kanyarodás alkalmával nem győződött meg arról, hogy nincs-e mellett őt előző jármű. Balra fordította a koi- mányt. Az MTZ-t előzni aka­ró, 19 éves Váraljai János motorkerékpárjával csak úgy tudta elkerülni az összeütkö­zést, hogy félrerántva a kor­mányt az út menti híd korlát­jának hajtott. A balesetnek egy súlyos sérültje is volt, a vízvári motoros utasa. Kis mértékig Váraljait is felelős­ség terheli, mivel nem figyelt eléggé, így későn vette észre a kanyarodást megkezdő MTZ-t. A bíróság Vidákot 7 hónapi — három évi próbaidőre fel­függesztett — szabadságvesz­tésre, 3000 forint pénzbünte­tésre ítélte és 10 hónapra el­tiltotta a gépjárművezetéstől. A figyelmetlen motorost 3500 forint pénzbüntetésre ítélték. Június 11-én este egy négy­tagú férfitársaság iszogatjti az iregszemcsei italboltban Miután az »alapozás« megtör­tént és tombolt a jókedv, el­határozták: továbbállnak, irány a felsőnyéki bál! A négy fiatalember beült a 27 éves, iregszemcsei Sára János Tra­bantjába, s rövidesen már Fel­sőnyéken folytatták a mulato­zást. Hajnali két óra körül szedték a sátorfáiukat, be a Trabantba, azután hazafelé! Ekkor Sára vezette a gépko­csit. Ám alighogy hazaértek, máris úgy találták, kár len­ne még befejezni ezt a jól kezdődött görbe estét, éjsza­kát. El kéne menni Siófokra, hiszen ott ilyenkor zajlik az élet. Ekkor a 23 éves, ugyan­csak iregszemcsei Szántó 1st-, ván ült a volánhoz. A siófoki éjszakából azonban már sem­mit sem láttak, útközben ugyanis baj történt. A város felé tartva az ittas Szántó nem a látási és útviszonyok­nak megfelelően választotta meg a sebességet, elvesztette uralmát a kocsi felett, mely az úttesten felborult. Az egyik utas súlyosan megsérült, a másik három könnyebb sérü­léseket szenvedett. A balesetet okozó Szántó Istvánt a bíróság 4 hónapi — 2 év próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre, vala­mint 3500 forint pénzbüntetés­re ítélte és 8 hónapra eltiltot­ta a járművezetéstől. Sára Já­nost 3500 forint pénzbüntetés­re ítélték és 10 hónapig nem vezethet autót. Dán Tibor A fáklyák „tüzével" Jermakov szovjet város egyik nagyüzeme, a Ferróöt- vözet Gyár felett kilenc éven át éjjel-nappal lobogtak a fáklyák, melyek a fémolvasz­táskor keletkező gázokat sem­misítették meg. Egy ideje azonban nem lobog már egyetlen láng sem az üzem fölött. A gázt egy különleges tárolóba vezetik, s innen mint fűtőanyag kerül vissza a ter­melésbe. Négy kemencét, amelyet eddig kuznyecki szénnel és pakurával fűtöttek, most a kioltott fáklyák »tü­ze« hevít. A gáz másodlagos felhasználása jelentős megta­karítást eredményezett és csökkentette a légkör szeny- nyezettségét is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents