Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-18 / 245. szám

I

Kötött fogású birkőző-vb

Ahogy közeledett a Götebor- gi kötött fogású birkózó-világbajnokság fináléja, úgy lett egyre hevesebb a küzdelem, s úgy fokozódott az izgalom is. Ez alól mi, magyarok sem voltunk kivételek. Talán az egész vb egyik legnagyobb szenzációjaként tárgyalták Hegedűs Miklós és a svéd Leif An- dersson birkózását. Hegedűs győzelme nagy vihart kavart, s ennek következményeként a vb zsűrijének kellett intézkednie. A mérkőzést vezető bírókat »-lefokozták«, de a magyar fiú győzelmét meghagyták. Réczi is felhívta magára a figyelmet: szenzációs birkózással a bursai Európa-bajnok román Paunt győzte le. Rácz is kitett magáért a junior világbajnok és EB-ezüstérmes bolgár Mladenov elleni sikerével. Azt már mindenki természetesnek találta, hogy Hegedűs Csaba a következő akadályt is simán vette. Aztán Gál következett, aki taktikai éretlenségről tett tanúbizonyságot A bolgár Dimovnak valósággal odaajándékozta a már megszerzett győzelmet Rovnyai veresége után vasárnap szépített. Finn ellenfelét leléptették. Ismét Kocsis következett, aki jugoszláv ellenfelét két vállal késztette megadásra. Ismét győzött Réczi, majd Rovnyai hatalmas csatában kénytelen volt elbúcsúzni a további küzdelmektől. VerA 62 kg-osok döntőjében Réczi László »most vagy soha« hangulatban ugyanolyan keményen kezdett a lengyel K. Lipien ellen, mint a szovjet Dávidján ellenében. Az első menet elején máris kiharcolt egy intést Lipien ellen, de ahogy a nagy versenyek döntőjében lenni szokott, a vissza- intés sem késett, így alakult a találkozó l:l-re. A küzdelem második szakaszában Lipien

senyzőink összességében kitűnően szerepelnek, öt olyan birkózónk van, aki esélyes a éremszerzésre.

Délelőtt négy világbajnoki arany tulajdonjoga dőlt eL Az 57 kg-os finn Ukkola, a 68 kg-os az NDK-beli Wehling, 74 kg-os a csehszlovák Macha, míg a nehézsúlyban a bolgár Dinev már az esti műsor előtt világbajnokká lépett elő.

levitte Réczit, most nála volt az előny, de Réczi egy újabb intéssel egyenlített. A magyar birkózó továbbra is óriási iramot diktált, most ő vitte Li- pient, újra vezetett. Nem sokkal később Réczi hátraesést indított, Lipien kontrázott és pontot ért el. A harmadik menetben is megintették, leléptették — megszületett a göte- borgi VB első magyar érme, méghozzá arany!

Réczi László világbajnok!

Az NB l-ben a Vasas férfi asztalitenisz-csapata

Az NB n-es bajnokságot kiharcoló együttes. Balról jobbra: Katona, Szálinger, Ivusza, Hahn, Balázs A. és Androsics Imre edző.

Vasárnap Dunaújvárosban szerepelt a VBKM Vasas férfi asztalitenisz-együttese. A találkozónak külön jelentőséget adott, hogy a kaposváriaknak már csak ez a győzelem hiányzott, hogy ismét visszakerüljenek az élvonalba. A

Vasas simán vette ezt az akadályt is, így előnye egy fordulóval a befejezés előtt már négy pont. Ez azt jelenti, hogy függetlenül az Aknamélyítő Bányász elleni eredménytől, ismét NB I-esnek vallhatja magát.

VBKM Vasas—Dunaújvárosi Kohász 20:5 A kaposvári győzelmek közül Ivusza (5), Katona, Balázs Á., Hahn (4—4), és Szálinger

(3) szerzett A hazaiak győzelmein Szalontai Ambrus (2—2) és Nagy S. (1) osztozott

Jerméljanov fegyvergyári munkás így emlékezik Lenin illegalitásba vonulásának első napjaira: Felkeresett Szof

elvtárs, és közölte, hogy a központi bizottság engem bízott meg, hogy rejtsem el Vlagyimir Iljics Lenint és Grigorij Jevgenyij Zinovje- vet. Megbeszéltük, hogy a Sztogonov-híd közelében találkozunk. Ott akartam megvárni Sztálin elvtársat, akit Zinovjev és Lenin bérkocsin követ majd. Egy idő múlva megjelent Sztálin, majd csukott kocsiban Lenin és Zinovjev. Razliv állomásig utaztunk Ott már éreztük, hogy a legnagyobb veszélyen túljutottunk. Néhány perc múlva elértünk az első búvóhelyre, egy csűr szénapadlásara.«

»Biztonságosabb rejtekhelyről kellett gondoskodnunk. Mi lenae, ha Vlagyimir Iljics és

Grigorij Jevgenyevics mint

aratók átköltöznének a rétre? A rét egy kis tó, a Razliv mögött volt. Vízen körülbelül négy versztányit kellett megtenni, aztán körülbelül még másfél versztányit az erdőn keresztül. Itt más légkör uralkodott. Az állandó lakosok munkások, aratók voltak, akik nem szaglásztak a munkásmozgalom elrejtőzött vezetői után. A szénapadlást más búvóhely váltotta fel. Még kisebb, mint az előző, egy ágakból épített kunyhó, melynek széna fedte a tetejét. Ezt a kunyhót voltaképpen a forradalom főhadiszállásának lehetett nevezni...«

»Egyre hidegebb lett, gondolni kellett arra, hogy hamarosan elviselhetetlen lesz az ott-tartózkodás. Sotman elvtárs javasolta, hogy Vlagyimir Iljics költözzék át Finnországba.«

Gustav Rovio finn forradalmár emlékirataiból:

»1917 április elején a munkásszervezetek engem választottak meg a helsingforsi (Helsinki régi neve. A szerv.) milícia parancsnokává. Később kineveztek a helsingforsi rendőrfőnök helyettesévé, majd én lettem a rendőrség parancsnoka. A Hagness tér 1. számú házban laktam, egy- szoba-konyhás lakásban. Mivel senki se járt hozzám, a feleségem pedig éppen falun volt, a legkézenfekvőbbnek és legveszélytelenebbnek találtuk, ha először hozzám szállásoljuk el Lenint. Sotman még tréfálkozott is: — Ha visszamegyek Pityerbe, elmondom a mieinknek, hogy a helsingforsi rendőrfőnöknél helyeztem el Lenint. Biztosan nagyot néznek majd.«

»Annak ellenére, hogy már

kcső volt, és éppen hogy meg- teiepedett az új lakásban, nagy lelki nyugalommal leült az asztalhoz, átnézte az orosz lapokat és írni kezdett. Nem tudom, mennyi ideig írt, mert elaludtam. Reggel kilenc óra felé keltem föl, s odapillantottam az asztalra. Egy füzet feküdt ott, a következő címmel: Állam és forradalom.«

»Lenin megkért, hogy vegyek neki tojást, vajat és más egyebet. Felajánlottam, hogy hozok neki ebédet a szövetkezeti étkezdéből... ő azonban kategorikusan visszautasította, mondván, hogy a gázrezsón forralhat vizet és megfőzheti a tojást, ez neki teljesen elegendő. — Nekem a lapok a legfontosabbak. Ne feledkezzék meg a lapokról! — mondta. Esténként megvártam a pályaudvaron a postavonatot, megvettem az összes lapot és elvittem Leninnek. 0 tüstént elolvasta azokat, és cikkeket írt késő éjszakáig, másnap pedig átadta nekem a cikkeit, hogy juttassam el Pityerbe.«

Október elején Leninnek már alig volt maradása. Megírta híres levelét a központi bizottságnak, immár a hatalom átvételének azonnal szükségességéről. »Kedves elvtársak, az események olyan világosan írják elő feladatunkat, hogy a halogatás határozottan bűn.« »A nálam töltött utolsó héten — írja egyik bújtatója, Juho K. Latukka finn forradalmár — Vlagyimir Iljics kora reggeltől késő éjszakáig dolgozott: az érlelődő eseményekre készült. Október 7-én, szombaton aztán végre Megérkezett * központi biNépmű vészed hét Zalaegerszegen

Gyermekjátékok

Dél-Duná tálró l

Sikeresen szerepellek a somogyi együttesek

— Anyu nem vett nekem

semmit! — pityereg egy fiúcska a zalaegerszegi művelődési központ kiállítási termének bejáratánál. A vigasztalásra még keservesebben sír, nem érti, hogy az ízléses kis gyermekjátékok nem eladók. Ha elvesznek, senki sem lesz hajlandó az utánpótlásra — a játékszereket gyártó üzemek sem. Az édesanyának azonban hirtelen mentőötlete támad. »Otthon csinálunk neked ilyen babákat« Az apró emberke megnyugodva tipeg el. Lendkere- kes autói, villanyvasút ja, műanyag állatkái mellé hamarosan a polcra kerülnek a lemorzsolt kukoricacsutkából készített babák színpompás népviseletben, a fából faragott pici szánkók, sílécek, korcsolyák, ekék, talicskák.

S mennyi mindent hozták még a VIII. dél-dunántúli népművészeti hét résztvevői Baranyából, Tolnából, So- mogyból és a vendéglátó Zalából! Aprócska dagasztotok- nőt, kenyérsütő lapátot, palacsintasütő serpenyőt a leendő pékeknek és háziasszonyoknak, liliputi méretű szőlőprést, kalapácsot, Sarlót, szalmapör- getőt a jövő mezőgazdászainak, krumpliból, fűből, fa- kéregből fabrikált mesevilágot, a paraszti képzelőerő, a népi lelemény ezernyi megnyilvánulását. De látható itt egyiptomi vessző- és gyékény- csörgő-, római korból származó faragott, festett fababa. A fantáziának lehet határa az időben — gyakran bizonyítják ezt játékboltjaink kirakatai —, térben azonban semmi esetre sem. S a képzelet sorvadhat ugyan, ám a feltámasztásra irányuló szándék nem.

A zalai találkozó vendégei is ezt igazolták, igencsak sokféleképpen. Tudományos tanácskozással a népi gyermek- játékok és a közoktatás-közművelődés kölcsönhatásairól — a vitaindító előadást Ols~ vay Imre, az MTA főmunkatársa tartotta —, fiatal népművészek stúdiójával, gyermekjáték-készítési bemutatóval, kirándulásokkal. Bár nem minden megye illetékes vezetői vették komolyan az

zottság küldötte, a régóta várt Eino Rahja, hogy Petrográd- ba vigye Lenint. Elővették a parókát, amely felismerhetet- len finn lelkipásztorrá változtatta. (Amikor Lenin megvette a parókát egy színházi fodrásztól, és közölte, hogy hatvanévesnek szeretne látszani, a derék mester elképed ten meredt rá: — Ugyan, miért öregítené magát kegyed, mikor nincs egy ősz hajszála sem?) — Délután 2 óra 35 perckor fütyült a vonat. Az októberi forradalom úton volt Oroszország felé.«

Ugyanezen a napon Ke- renszkij a következő rejtjeles táviratot küldte finnországi főmegbízottjához: »Minthogy a kialakult politikai és katonai helyzetre való tekintettel a legerélyesebben föl kell lépni a bolsevizmus bomlasztó elvei ellen, kategorikusan kérem, tegye meg a leghatározottabb intézkedéseket.«

Igen, az októberi forradalom már úton volt Oroszország felé, de a régi Oroszország még létezett. John Reed írja: »Az Alekszandra színház Meyerhold rendezésében felújította Tolsztoj »Rettegett Iván halála« című darabját. Emlékszem, ezen az előadáson láttam a cári hadapródiskola egy növendékét egyenruhában, aki a felvonásközökben felállt, és tisztelgett az üres cári páholy előtt, amelyről levették a sasokat... Egyik barátom lánya hisztériás sírógörccsel érkezett haza, mert a kalauznő elvtársnak szólította.«

Ezekben a napokban a bolsevikok már a felkelés konkrét tervén dolgoztak.

(Folytatjuk.)

előzetesen megjelölt feltételeket és a »gyermekközpontúsá- got«, a somogyiak — a mesz- tegnyői gyermekegyüttes és a nagy múltú , buzsáki népi együttes — nem vallottak szégyent.

A mesztegnyői gyerekek szinte mindannyian kedves Gizi nénijükre — Kövesdi Tiborné tanítónőre, a csoport vezetőjére — hivatkoznak, amiken: eddigi eredményeik nyitjáról érdeklődöm. — Izgulunk, ráadásul nem is kicsit — mondják —, de majd Gizi néni a gálaesten is átsegít bennünket. — S valóban így is történt. Vastaps lett a Lánc, lánc, eszterlánc, a Kecske van a kertben és a többi népi játék vége a művelődési központ szép színháztermében, s nemcsak azért, mert a kicsinyek fellépése — biztos siker. Amit csinálnak, elsősorban attól népies, hogy végtelenül természetes. És attól biztató, hogy — az együttes munka hatására — a kis Éva reg ölesek, babonák gyűjtésébe fogott falujában, az ötödikes Tani pedig elő is rukkol egy maga felkutatta szokással; a mesztegnyői parasztházakban régente, karácsony éjszaikáján, az udvarról a házba söpörték a szemetet, hogy a szerencse is belopa- kodhassék. Nos, Janiék kiszámoló és körjátékai, altatói, mondókéi — tiszta színpadon is szerencsét hoztak.

Egészen másféle tanulságokkal szolgált a buzsáki együttes egyik vezetőjének, Németh Géza tanárnak önbírálattal vegyes vallomása.

— A múlt évi népművészeti héten döbbentünk rá — nemcsak önmagunktól —, hogy a népies műdalok rendszeres előadása nem volt szerencsés »vargabetű«. Most archaikus anyaggal jöttünk, s reméljük, hogy a közönségsiker ettől sem lesz kisebb.

Sőt. A sokrétű összeállítás szépségéért a közönség még azt is hajlandó volt megbocsátani, hogy — a budapesti szereplés következtében — az énekihangok el-elfulladtak, a dallamok néha icipicit hamisra sikeredtek. Mégis, a gazd- asszony kétségbeesett hívogatására hazatérő népviselete« »libuskák« olyannyira ízlésesen mozogtak, hogy a csoport izgalomtól éhségsztrájkot folytató művészeti vezetőjének az étvágya is visszatérhetett, s örömében rögvest zeneszerszámot ragadott, hogy egy másik megye együttesét kisegítse.

A »csak tiszta forrásból« merített somogyi összeállításokon kívül más felfogás megnyilvánulásait is láthattuk. A baranyai Hosszúhetényből érkezett felnőttcsoport műsorában például dél-dunántúli magyar és német, erdélyi, tiszántúli népdalok »egyvelegének« kíséretében fürösztötte meg a menyasszony jövendő férjét, így biztosítva jó előre a házastársi hűséget Az eklektikus csürdöngölés közepette bizonyára sokaknak szerzett kellemes meglepetést az az újítás, hogy a magyar népdalok is fúvós hangszereken csendültek föl, amelyeknek hangereje alkalmas volt a pajzán szertartás hangulati alásfestésére. A Tolnát képviselő, országszerte ismert ma- docsai táncegyüttes és a göcseji keresztmetszetet bemutató zalai csoportok jóval hagyományosabb úton járnak, ez utóbbiak még arra is kínosan vigyáztak, nehogy szólóénekeseik hangja szép és csiszolt legyen — ez esetleg sértené a »rusztikusság« alapkövetelményét. (Nyilván a tájegységek különbözősége okozza, hogy a rekedt hang a buzsáki folklórnak nem alapfeltétele.) Ez a sokféleség, ez a kísérletezési kedv adta a népművészeti hét savát-bor- sát.

A gyermekjátékokat feldolgozó és ismertető rendezvények tapasztalatait különösen jól hasznosíthatják majd az illetékes somogyi vezetők, hiszen, a IX. déí-dunánttíli népművészeti hét rendezését megyénk vállalta. A jövő évi tanácskozások és bemutatók központi témája: a dramati- kus népi játékok. A tervek közt szerepel a népművészeti hét általában művészeti hétté bővítése, a négy megye színházi, zenei és irodalmi értekeinek megismertetése.

L. A.

Harmincéves a totó

NEM SZŰKÖLKÖDIK évfordulókban az idén az Országos Takarékpénztár. Tízéves a borítékos sorsjegy, amelyből most ősszel negyedmillió kelt el Somogybán. Húszéves a lottó: 1957. március 7-én tartották az első sorsolást. Azóta annyi szelvényt vásároltunk, hogyha valamennyit egymásra raknánk, a Mount Everestnél hetvenszer magasabb »építmény« lenne. Harmincéves lesz holnap a totó, ugyanis 1947. október 19-én »született meg«.

Már korábban is voltak magánkezdeményezések a totó bevezetésére, de a végső szót az akkori Gazdasági Főtanács mondta ki. A totó bevezetésének eredeti célja nem a játék- szenvedély kielégítése, nem is a tömegsportiránti érdeklődés fölkeltése, illetve fokozása, hanem a sport anyagi támogatása, ezen belül is az olimpiai felkészülés, a kiutazás költségeinek biztosítása volt. Elérte célját: élsportolóink' ott lehettek az 1948-as londoni olimpián.

Kezdetben csupán tizenkét labdarúgó-mérkőzés eredményét kellett eltalálniuk a to- tózóknak, 1963-ban mégis mélypontra jutott a játék. Új szabályokat kellett bevezetni, hogy az érdeklődést ismét fölkeltsék. 1964. március 15-én a I labdarúgó Nemzeti Bajnokság tavaszi fordulójának első mérkőzésén már 13 főmérkőzésre és a plusz egy találatért a pótmérkőzésekre tippelhettek a totózók. Rövidesen újból népszerű lett a játék.

Tavaly 132 millió szelvényt vásároltak meg a totózók, ebből Somogybán hárommillió szelvény kelt el. Az előzetes számítások szerint az idén több mint 3,5 millió szelvény eladásáról számolhatnak be az OTP Somogy megyei Igazgatóságán. Szinte hétről hétre változnak az eladott szelvényeket jelző »rekordok«. A tizenötödik játékhéten például 6 314 833 fogadó szelvényét kellett értékelni. Ha már a számadatoknál tartunk, még egy érdekesség: az értékelő osztályokra beérkező totótípusok között a kollektív szelvény vezet, megelőzve a hathasábos, a kéthasábos és a négyhasábos szelvényeket. A hetenként kitöltött totók fele kollektív szelvény.

NEHÉZ LENNE összeszámolni, hogy vasárnap késő délutánonként hányán várják a rádió előtt, hogy »holtbiztos« tippjeik közöl melyik »jött be«, azután hányán fogadják meg: soha többet nem vesznek totót, majd másnap a jól ismert árushoz mennek a következő játékhétre szóló szelvényekért. Csábít a nyerés lehetősége. Hátha olyan nagy nyeremény üti a markukat, mint amilyen 1975-ben az 52. játékhéten volt: 1 721 335 forint. Totóban nem nagyon pártfogol bennünket Fortuna. A legnagyobb somogyi nyeremény »mindössze« 753 896 forint volt — az is 1974-ben ...