Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

Egy sajátos tantárgy tíz éve Tizedik éve oktatják a megye általános, közép- és felsőfokú oktatási intézmé­nyeiben a honvédelmi isme­reteket. Tíz év nem hosszú idő, de ahhoz elegendő, hogy a tanintézeti honvédelmi is­meretek oktatását tervező, szervező, vezető, illetve segí­tő illetékesek számvetést vé­gezzenek a tapasztalatokról és meghatározzák a feladatokat. (A megyei tanács végrehajtó bizottsága ezt ez év júniusá­ban tűzte napirendre.) A tízéves évforduló tehát az értékelésre és a további tennivalók meghatározására egyaránt jó alkalom. Hogyan vélekednek e sajátos munká­ról azok, akik hosszú időn át irányítói és részesei voltak a honvédelmi ismeretek oktatá­sának? Pacskó János, a Tóth Lajos Általános Iskola igazgatója szerint a tantestületben ma már' fontos helyet foglal el e tárgy oktatása. Pedig az első évek nehézségeinek vissz­hangjaként sokszor elhang­zott: — Mi szükség van ma már nálunk erre a katonásdi- ra? Békét akarunk és katoná­kat nevelünk? Ilyen és ha­sonló megjegyzések mellett igen nehezen alakult ki a honvédelmi ismeretek oktatói közössége, sok gonddal lehe­tett csak létrehozni az első honvédelmi szakosztályokat, szakköröket. A tantestületi kollektíva erejét bizonyítja, hogy ma már osztályfőnö­keink nagy hozzáértéssel és sok-sok ötlettel oktatják a honvédelmi ismereteket és rendezik meg a honvédelmi napokat. A tanulók zöme is szereti ezt a tantárgyat, an­nak főleg gyakorlati, katoná- sabb részét. A vitrinekben látható tisz­teletdíjak sora a bizonyítéka annak, hogy ebben az iskolá­ban országos hírű honvédelmi modellező és lövészszakkör működött. Hosszú múltra te­kinthet vissza a sportiskolá­juk, jó eredménnyel vesznek részt osztályaik az úszás ta­nulásában. Az eredményekért persze meg kellett dolgozni. Az igaz­gató csak a nehézségek oka­ként említi meg, hogy a tan­testületben vele együtt mind­össze három férfi dolgozik, így a honvédelmi ismeretek oktatásában elsősorban a női tanerőkre lehet számítani. A honvédelmi szakosztályok, szakkörök mind eredménye­sebb működését, újabbak in­dítását elsősorban a hozzáér­tő vezetők hiánya . gátolja. Igaz, az utóbbi években vég­zett pedagógusok — akik már maguk is részt vettek a honvédelmi ismeretek tanulá­sában — e problémák megol­dásához előbb-utóbb hozzájá­rulhatnak. — Tíz év eredményei és hiányosságai a honvédelmi ismeretek oktatásában... — ízlelgeti a föl tett kérdéseket Németh Tibor, a gépészeti szakközépiskola igazgatója. Majd mosolyogva visszakér­dez: — És mi lenne, ha csak az eredményekről beszélnénk? A kezdet nehézségeire már nem nagyon emlékszem. — Azután mégis megeinlíti, hogy évek kemény munkája nyo­mán került méltó helyére a honvédelmi ismeretek oktatá­sa. A legnagyobb eredmény­nek azt tartja, hogy a tantes­tületben megértették a hon­védelmi ismeretek oktatása és a honvédelmi nevelés közti kapcsolatot, illetve a honvé­delmi nevelés más tantár­gyakban rejlő lehetőségét és szükségességét. Az iskolában ma már hagyománya van » honvédelmi szakosztályok, szakkörök működtetésének. Egy MHSZ lövészklub, egy tanintézeti klub működik itt. Az utóbbiban országos ered­ményeket elérő rádiótávirász, rádió-iránymérő, illetve ter­mészetjáró, valamint gépjár­műbarát szakkör dolgozik. — Nálunk a továbblépés­nek nincsenek sem személyi, sem tárgyi akadályai — mon­dotta. — A tanárok fele fér­fi, sok közöttük a tartalékos tiszt, zömük technikai szak­ember. Jó kancsolatuk van a katonai helyőrség parancsno­kaival, az MHSZ megyei, vá­rosi vezetőivel. Gondot okoz. hogy helyhiány miatt nem tu­dunk berendezni egy honvé­delmi kabinetet. Szeretnénk az MHSZ, esetleg a honvédség keretein lseiül több és színvo­nalasabb lehetőséget kapni a legjobban működő szakosztá­lyok, szakkörök részére. Cél­szerű lenne — legalább me­gyei szinten — évente meg­szervezni a honvédelmi fele­lős tanárok, a különböző hon­védelmi szakosztályok, szak­körök vezetőinek tapasztalat- cseréiét, illetve továbbképzé­sét. Sokat segítene, ha a tan­intézeti honvédelmi oktatás, nevelés helyzetét rendszere­sebben áttekintenék és érté­kelnék az illetékesek. Walter Károly, a Kaposvá­ri Tanítóképző Főiskola hon­védelmi felelőse elmondta, hogy az osztályok részére előírt 20—20 óra honvédelmi ismeretek oktatása, a honvé­delmi napok megszervezése eredményesen folyik. A kezdet nehézségeire csak elődje, Ozs- váth Ferenc emlékezik. Töb­bek között arra, hogy kezdet­ben még a legképzettebb ta­nárok is katonai, illetve MHSZ szakelőadókkal akar­ták megoldani a honvédelmi ismeretek oktatását. Ez ma már a múlté. Az élet rávezette őket arra, hogy a többi tantárgyhoz hasonlóan a honvédelmi ismereteket is saját tanáraik adják elő. Igaz, hogy a lőelőkészítő fog­lalkozásokhoz, a lövészetek, a honvédelmi napok rendezvé­nyeinek levezetéséhez ma is szívesen hívnak szakembere­ket. A honvédelmi ismeretek oktatásának tízéves tapaszta­latai azt mutatják, hogy mind eredményesebben, egyre több ötlettel oldják meg feladatai­kat a tanintézetek. Ehhez nagy segítséget nyújtanak az MHSZ, a honvédelmi klubok, illetve a keretükben működő szakosztályok, szakkörök. Az egészséges fejlődési folyama­tot ma már általában nem gá­tolja, de egyes helyeken még megnehezíti a pedagóguspá­lya elnőiesedése. Nincs megoldva a honvédel­mi felelősök, klubok, szakosz­tályok, szakkörök vezetőinek kiválasztása, illetve rendsze­res továbbképzése. Ritkán és esetlegesen értékelik meg­nyugtatóan a honvédelmi is­meretek oktatásának helyze­tét. Ebinek alapvető oka az, hogy nincs szakfelügyelője. Megoldásnak kínálkozna a megyei tanács művelődésügyi osztálya, esetleg a megyei pe­dagógus továbbképző intézet részéről egy nyugdíjas kato­natiszt alkalmazása, aki emel­lett elláthatná a tanácsok, a katonai alakulatok parancs­nokságai, az MHSZ vezetősé­ge, a tanintézetek, illetve azok honvédelmi felelősei között az összekötő szerepét is. Az eddigi eredmények megtartása és továbbfejleszté- I se nem könnyű. Több elmé­leti, anyagi, technikai segít­ségre van szükség és a tanin­tézetek lehetőségeit is jobban ki kell használni. A legfonto­sabb azonban a tanulók ér­deklődésének fölkeltése és változatos formájú kielégíté­se. Dr. Szendi József Augusztus egész története bebizonyította, mennyire iga­za volt Leninnek, amikor jú­lius elején nem volt hajlandó átvenni a hatalmat. Akkor még nem volt biztosítéka ar­ról, hogy a nép különböző Kornyilovok fellépésére olyan harcosan reagál, mint ahogy azt már augusztus végén, szeptember elején tette. Eh­hez még időre volt szükség. Nem sok időre, de időre. A valóságnak kellett széífoszla- nia Ketenszkij tetszetős frá­zisainak1 ködfüggönyét. Szep­tember elején Glebov kadét képviselő kétségbeesetten kiáltotta pártjának vezetőségi ülésén: — A forradalom a jogi szfé­rából a szociális szférába megy át! Ez a polgári politikus a maga szavaival ugyanazt az Somogyi Néplap alapvető, sorsdöntő folyama­tot fogalmazta meg, amelyre Lenin a bizonyosság erejével várt. Mivel a Karnyilov-puccs megrázkódtatása nyomán 1. nemcsak a tömegek, de a mensevik és eszer csoportok egy része is balra tolódott, 2. kiengedték a börtönből a Jú­liusban elfogott bolsevikokat, köztük Trockijt és Kemenye- vet, 3. a megszeppent Ke­renszkij hozott néhány helyes intézkedést, 4. Oroszországot végre hivatalosan is köztár­sasággá nyilvánították. Lenin úgy látta : most szep­tember legelején talán valóban van bizonyos lehetőség a bal­oldal összefogására. Szeptember elsején megír­ta -A kompromisszumokról-« című cikkét. Kevés dolog bi­zonyítja jobban, mennyire szilárdan állt a valóság tala­ján »a fantaszta« Lenin, mint az a megjegyzés, amellyel el­küldte cikkét a Pravda szer­kesztőségének: »Ezeket a so­rokat szeptember elsején, pénteken irtaim. Egy véletlen folytán (Kerenszkij idején, mondja majd á történelem, nem minden bolsevik választ­hatta meg szabadon lakhelyét) nem kerültek aznap a szer­kesztőséghez. A szombati és a mai, vasárnapi lapok elol­vasása után pedig azt mon­dom magamban: a kompro­misszumra vonatkozó javas­lat már elkésett... Nem ma­rad más hátra, mint az, hogy ezeket a megjegyzéseket az­zal a kéréssel küldjem el a szerkesztőségnek, hogy Elké­sett gondolatok címmel közöl­jék őket... olykor talán még az elkésett gondolatok meg­ismerése sem érdektelen ...« Szeptember 12-én pártja központi bizottságához írt levelében Lenin már kijelen­ti: »A bolsevikok, miután a Munkás- és Katonaküldöttek mindkét fővárosi Szovjetjében többségbe kerültek, kézbe ve­hetik, és kell is, hogy kézbe vegyék az államhatalmat... A többség a fővárosi Szovje­tekben annak a fejlődésnek az eredménye, amelyet a nép a mi irányunkban tett... Nem a felkelés »napjáról« van szó ..., hanem arról, hogy a feladatot világossá tegyük a párt előtt: napirendre kell tűzni a fegyveres felkelést. .« Kerenszkij közben a már- már lángoló színpadon, amelynek »nézőterét« betöl­tötte a front új és új áldoza­tainak halálhörgése, az éhe­zők segélykiáltása, zsonglőr­ként dobálta a maga fából vaskarikáit. A Kornyilov- puccs után a kadét miniszte­rek otthagyták kabinetjét (Kerenszkij már július 8-a óta hadügyminiszterből mi­niszterelnökké avanzsált), és sokáig nem is tudott kor­mányt alakítani, öttagú di­rektórium élén kormányzott. Szeptember 14-re a minisz­terelnök nem utolsósorban azért hívta össze az úgyne­vezett Demokratikus Tanács­kozást — még mindig az »egység« lázálma jegyében —, mert azt remélte: ily módon kibékítheti a kadeteket a bal­oldallal és fordítva. Ez nem sikerült, de a kormányfő mé­gis bevette a kadét miniszte­reket ezután alakított kormá­nyába, újabb logikai salto mór táléval: nem pártjuk kép­viselőjeként, hanem »magán­emberekként ...« Szeptember 25-én az újjá­alakított Ideiglenes Kormány ismét hitet tett a háború foly­tatása mellett, ezzel tovább ásta a saját sírját. »Az ideig­lenes Kormány — hangzik a Az egész Szovjetunióba szállítanak Évről évre fejlesztik a kötöttáru egyesülés kalinyini üzemét. Képünk a korszerű kötőüzem­részben készült. Valuta „feketén” Több mint két hónapja je­lent meg lapunk hasábján a Valuta minden mennyiségben című riportunk. Akkor arról faggattam Angyal Józsefet, az OTP siófoki fiókjának igazga­tóját, miért csökkent oly nagy mértékben a nyugati országok pénzeinek beváltása. Aki végig sétált a parton, láthatta a nyu­gati kocsik sorát, azt, hogy jönnek a turisták. A valutabe­váltás pedig — ezt az Orszá­gos Takarékpénztár megyei igazgatóságától kapott adatok­ból is tudom — csökkent. Még­hozzá nem is keveset! Az idén csaknem hatmillió forinttal kevesebb pénzt ♦ váltottak be Somogybán a nyugati turisták, mint három éve. Ha turisták vannak, költekeznek, de a be­váltás mégis rossz, akkor ho­va tűnik a valuta? Erről kér­deztem dr. Szente Gyula őrna­gyot, a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnokságának ve­zetőjét: — Sajnos, a magyarázatot nem abban kell keresnünk, hogy a külföldiek keveset köl­tekeznek a Balaton déli part­ján. Adataink bizonyítják, nyilatkozat — békére törek­szik, mégis (?) minden erejé­vel azon lesz, hogy védel­mezze a szövetségesek közös ügyét...« Mit jelentett ez ak­kor? Részlet A. R. Williams amerikai újságíró frantriport- jábál: »A szürke égből ömlött az eső, folyókká változtatta az utcákat, s ólommá a katonáik szívét, ösztovér csontvázak egyenesedtek föl és meredtek ránk a lövészárokból. Kiéhe­zett emberek rontottak a föl­deken a répára, és nyersen befalták. A tarlókon mezítlá­basok botladoztak, a tél kez­detén nyári egyenruhák ér­keztek, a hasuk fölé érő sár­ban holtan rogytak össze a lovak... « Lenin ekkor már régen il­legalitásban volt, február és október között pontosan négy hónapon át búvóhelyről kel­lett irányítania az eseménye­ket, amelyektől tágas hazája és — ma már tudjuk: — jó­részt az emberiség jövője füg­gött. A központi bizottság még július elején kénytelen volt úgy dönteni, hogy a párt életét közvetlen veszély fe- vezére »merüljön le«, mert nyegeti. Valóban elkerülhetetlen volt ez? Részlet Polooev vezérőr­nagy petrográdi körzetpa­rancsnok jelentéséből: »A tiszt, aki Teriokiba utazott, remélve, hogy elcsípi Lenint, megkérdezte, egészben vagy darabokban kívánom-e ezt az urat. Mosolyogva azt feleltem, hogy a letartóztatottak olykor megszöknek...« (Folytatjuk) hogy máshol kell keresnünk a pénzt. Illegális csatornákon cserél gazdát a valuta és a fo­rint egy része. A külföldiek közül sokan vámáruk eladásá­val fedezik kiadásaikat. Isme­retes az is, hogy a hosszú évek alatt kialakult jó kapcsolatok miatt a külföldiek közül néhá- nyan vagy kurrens cikkek el­adásával, vagy a vendéglátás viszonzásával honorálják a ba­latoni üdülést. Nem titok: a balatoni vendéglátóhelyeken dolgozó pincérek némelyiké­nek túlzott nyereségvágya szintén sok »fekete« valutabe­váltásra. ad alkalmat. — Milyen példák bizonyít­ják, hogy az idén tovább fo­kozódott a vám- és devizajog- szabályok megsértése a Bala­ton partján? — Csak néhányat ragadnék ki a földerítettek közül. Egy siófoki lakos például szoba­bérlet címén 890 nyugatnémel márkát és 50 amerikai dollárt fogadott el. Egy siófoki éttermi felszolgáló 100 nyugatnémet márkát és egy zsebszámológé­pet vásárolt feketén. Kollégája 500 svájci frankot vett jogelle­nesen ötezer forintért. (A dol­gok érdekessége, hogy később kiderült: a svájci frankok ha­misítványok.) Az egyik siófoki mozgóárus nyolc alkalommal összesen 5850 forint értékben vásárolt különböző vámárut. Egy parkolóőr már régi isme­rősünk, korábban is indult el­járás ellene. Ügy látszik, még­sem tanult: az idén bélyeg­gyűjteményét és különböző ré­giségeit árulta valutáért a kül­földieknek. Nem volt váloga­tós, hisz mindenféle fizetőesz­közt elfogadott. Megdöbbentő, hogy Idegenforgalmi dolgozó is akadt a feketézők között, a Siotour egyik alkalmazottja 1100 márkát vásárolt. — Nagyobb üzleteket is si­került földeríteniük? — Igen. Egy kutyatenyésztő például ötvenezer forint érték­ben kanadai és amerikai dol­lárt, svájci frankot vett a kül­földiektől, hogy ebből fizesse ki az állatainak vérfrisítésére vásárolt, az NSZK-ból érkező kutyákat. A külföldre utazók közül né- hányan illegális úton próbál­ják beszerezni a valutát. Nem ritka az sem, hogy a feketé­zők közöt fiatalkorúak is van­nak. Példák bőven akadnak. Szólhatnánk olyanokról, akik külföldieket szólítottak le, hogy valutát vegyenek, azután »vám­árut« vettek át további érté­kesítésre. w — Mi történt az elkövetők­kel? — Súlyosabb esetekben bün­tető, az enyhébbekben sza­bálysértési eljárás indult a vám- és devizajogszabályok megsértői ellen, a külföldi fi­zetőeszközöket, az el nem hasz­nált vámárukat pedig elkoboz­tuk. A jogszabályokat súlyosan megsértők önmagukat zárták ki abból a kedvezményből, hogy külföldre utazhassanak. — Mit tesznek önök azért, hogy kevesebb ilyen eset for­duljon elő? — Nagyon jó kapcsolat ala­kult ki az idegenforgalmi hiva­talokkal és szervekkel. Minden olyan esetben, amikor az ott dolgozók súlyosabb cselek­ményt követnek el, vagy fenn­áll továbbiak elkövetésének a lehetősége, értesítjük felette­seiket, hogy ezzel is megelőz­zük a további eseteket. A vám- és pénzügyőr- szakaszaink bármikor felvilá­gosítást adnak a vám- és de- vizarendeletekről. A megsze­gőik ellen pedig a lehető leg­szigorúbban lépünk föl. Nagy Jenő A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat E—302-es és E—1514-es típusú kotrógépre, valamint SWING betonpumpa kezelésére jogosítvánnyal rendel­kező nehézgépkezelőt keres Jelentkezés: a vállalat gépészeti osztályán, Kaposvár, Kanizsai u. 56. sz. alatt. (132627)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents