Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

A Lada kilencvennéggyel száguldott Egy délután a traffipaxszal X traffipaxos gépkocsi Za- irtárdiban állít meg. Pillanatok alatt felkerült az első lökhá­rító fölé a radarernyő, néhány vezetéket kellett még a helyé­re tenni, s a műszer számlap­ján máris megjelentek a szá­mok, mutatva: hány kilométe­res sebességgel suhannak el a kocsik. Ez a szerkezet az autó­sok körében nem örvend va­lami nagy népszerűségnek. Akik megfelelő sebességgel közlekednek, nem félnek tőle, de azok, akik néha mélyebbre nyomják a gázpedált, rövide­sen fényképet kapnak, vagy a helyszínen kell a pénztárcájuk­ba nyúlniuk. A traffipax után ugyanis ott áK a másik rendőrségi gépkocsi, és kisebb sebeisségtúllépésért a helyszí­nien kell fizetni. Ha a traffi­pax kísérő nélkül dolgozik, fénykép készül mindazokról, akik nem tartják be az előírt sebességet. Akik csak pár ki­lométerrel lépik túl a megen­gedettet, nem kapnak bünte­tést, hiszen minden autós ki­lométerórája tévedhet egy ki­csit. Ám 10 kilométeres sebes- ségtúllépésént büntetés jár. Délután van. Budapest felől egyre több jármű érkezik Sió­fokra, az elektromos óra gyors egymásutánban írja ki a szá­mokat .Lassan, "-nyugodtan« jönnék a járműveik. Néhány vezető észreveszi az út men­tén álló traffipaxot, fékez, s amikor a kocsi közelébe ér, 30—40 kilométeres sebességgel halad el mellette. A többség azonban hatvannal megy. — A traffipax nemcsak ar­ra jó, hogy fényképezzen — mondja Báli János főtörzsőr­mester. — Ha észreveszik a járművezetők, hogy kint áll a kocsi, jeleznek egymásnak, így mindenki szabályosan ha­lad ezen az útvonalon. Sok­szor mondogatjuk: ha minden úton ott állna -egy traffipax, nem is kellene működnie, mindenki betartaná az előírt sebességet. A száguldóknak azonban nincs idejük észrevenni a ra­dart. Eöscnek egy svéd kocsi húz el hetvankiíencoel. Rövi­desen megy a rádióüsanet a rendőrautónak : — Wartburg a belső sáv­ban. 75 kilométer. — Majd néhány pillanat múlva: — 850-es Fiat 75, Skoda 73. A gépkocsivezetők többsége til takozik : — Nem létezik, hogy ennyi- » vei jöttem. — Ám a rádióból megszólaló hang meggyőzi. Ilyenkor mit lehet tenni? Elő kell venni a bukszát. Egy régi Wartburg nyolc­vannal- száguld. Máris kattan a fényképezőgép. Az ilyen képért sokat kell fizetni. Ahogy csökken a délutáni forgalom, úgy nő a gyorshaj- tók száma. Amikor sok a jár­mű, nem lehet száguldozni, de ha szabad az út... 127-es Fiat jön hetvenkettő­vel, azután egy Lada nyolc­vannéggyel »tép«. Nem sokkal utána fehér Trabant okádja a füstöt. 87 kilométeres sebes­séggel húzott el a traffipaxos kocsi mellett. Zamárdiban szerda délután ez volt a re­kord. Délután négytől fél hétig állt itt a traffipax. A műszer számlálója azt mutatta: 844 jármű haladt el Szántód felé. Közben tíz kép készült, és ti­zenhét esetben kellett helyszí­ni bírságot kiszabni, azaz két és fél óra alatt huszonheten lépték túl lakott területen leg­alább tíz kilométerrel a meg­engedett sebességet. Ezután helyet változtatott a taffipax. Lellén állt meg, és a Siófok irányába haladó jár­művek sebességét mérte. A forgalom meggyérült, ehhez képest nőtt a gyorshaj tők szá­ma. Néha fékcsikorgással lassí­tott egy-egy gépkocsi, a több­ség azonban egyenletes sebes­séggel továbbhaladt. Egy fehér DKW hetvenkettővel, azután egy Skoda hetvenkilenccel jött. Nyolcvanhattal zúgott el egy Lada, és rövidesen jött az az­napi »rekorder«, ugyancsak egy Lada. 94 kilométeres se­bességgel száguldott Balaton- lellén, ahol időnként egy-egy gyalogos »osont át« az úttes­ten. Balatonlellén a 114 gépko­csiból hetet fényképezett le a traffipax. Délutáp tehát össze­sen 17 kép készült. És ez a helyzet szinte mindennap. Egyre gyorsabb kocsik hagy­ják el a gyárakat, és az autó­sok úgy gondolják: ilyen ko­csival menni kell. Szágulda­nak a teherautók is. Kamion szinte egy sem akadt, amelyik ne robogott volna legalább nyolcvannal, lakott területen. Megannyi autóversenyző. Csak nem a versenypályán, hanem kint az országúton, a mindennapi forgalomban ahol másokat is veszélyeztet. A gyorshajtók egy vagyonra való büntetést fizetnek ki minden hónapban megyénkben is. Ám a jövőben egyre gyakrabban előfordul, hogy nemcsak a pénztárca bánja a száguldást, hanem a gyorshajtók jogosít­ványát is bevonják. Talán ez hatásosabb módszernek bizo­nyul, mint a büntetés. S ha a felelőtlen száguldozok nem ül­hetnek a volán mögé, kevesebb baleset történik majd útjain­kon. J Dán Tibor Két úton, egy cél felé Több gyufa A Gyufaipari Vállalat szegedi gyárában nyolcvanmillió fo­rint értékű rekonstrukciót hajtottak végre, így az előző évhez képest tizenegymillió dobozzal nőtt a termelés. Képünkön a gyártó- és doboztöltő sor. »Tejet iszik öreg s fiatal, hogyha sokáig élni akar!...« Az utóbbi időben nőtt a tej és a tejtermék fogyasztása, s széles skálát mutat a kínálat is. A tehenek tartása különbö­ző a háztájiban, a termelőszö­vetkezetben és az állami gaz­daságban. (A háztáji alig ha­sonlítható a két utóbbihoz.) Ha nagyságrendekkel pró­bálnék érzékeltetni: az álla­mi gazdaságok és a tsz-ek között legalább akkora a kü­lönbség, mint mondjuk egy pehelysúlyú és egy nehézsú­lyú birkózó közt. Természete­sen az állami gazdaság javá­ra. Nyilvánvaló: a termelési mód alapvetően befolyásolja az eredményeket. A tsz-ek lé­nyegesen nehezebben, lassab­ban fordulhatnak (kellő anya­gi bázis híján) a gyors válto­zások irányába. Ez különösen áll a gyengébb adottságúak- ra. Ám a fejlődésnek mégis vannak jól érzékelhető, kita­pintható csomópontjai. Ilyen például egy korszerűen meg­épített szaktelep. Igaz, ez is sók vitát kavart, s kavar még ma is a szakemberek között: megéri-e, s vajon melyik vál­tozata éri meg az országban levő számtalan közül. Somogysámsonban még a tél folyamán némi viharok közt épült meg az új szak­telep. Korszerű, kötetlen tar­tasd — ami például a Dél­somogyi Állami Gazdaság fő­állattenyésztője szerint is az igazán üdvözítő út —, modern több állásos fejőház, tej ház stb. Majdcsaknam kozmetikai hiba volt csupán az a. pár hiányosság, melyet a kivitele­zők maguk után hagytak. Né­hány gödör a betonban, töre­dező járdaszegélyek, felszag­gatott keramit padló... Eze­ket még a garanciális időn be­lül (az átadás után pár hónap­pal) észrevették, s — némi huzavona után — kijavítot­ták. A szaktelep üzemel. S va­jon milyen eredménnyel? — Semmilyennel! — felel­hetné a szövetkezet elnöke. — Legalábbis a korábbi tejter­meléshez viszonyítva. — A korszerű szaktelep valóban nagyszerű lehetőségeket kí­nál, azonban az építés és a körülötte zajló huzavona meg­viselte a »tehenek idegeit«. Akármilyen különösen hang­zik, az annak idején kapott sokk negatív hatása még ma is érzékelhető. Pedig kis hí­ján befutottak már a célba. Az idén harminc holstein-fríz F—1 üsző ellik, s áll be a ter­melésbe. Ez a tejátlag jelen­tős növekedését hozza majd. 1980-ra pedig várhatóan az egész magyar tarka állományt lecserélik a jobban tejelő ka­nadai fajtákra. Addig? Ez év első felének tejátla- ga 1080 liter volt. Az elnök véleménye szerint a sokkos hatás már javarészt elmúló- ban van, ezt látszik igazolni az emelkedő termelés. Ha minden jól halad, az év végé­re 2150 liter körül lesznek, a tervezett 2400 volt. A tsz-nek nem mindegy, mikorra térül meg a szakté- lepbe fektetett pénz. S még rosszindulattal sem tételezhe­tő fel róla, hogy a nagy adós­ság mellett esetleg elhanya­golná a munkát. Azonban a •kis gazdaság kicsi állományát egy közepes — mondjuk úgy, átlagos — baleset csúnyán visszavetheti. S az eredménye­ket számon kérő megfigyelő csak a meghökkentő szerény számokat látja ... À számok valóban nem ha­zudnak, csak olykor nem a legfontosabb információt köz- lik, beárnyékolják az igazsá­got Játsszunk a nagy számok­kal! 1978-ban négymillió liter tejet ad állami értékesítésre a Dél-somogyi Állami Gazda­ság tehenészete. A tiszta vérű holstein-fríz állomány várha­tóan 6000 literes átlaggal zár­ja ezt a évet, míg a gazda­ság 1200-as összállatállománya 4800 (!) literes tejátlaggal vé­gez. Még egy adat: a holstein- fríz állomány az országos tej- termelési versenyben a máso­dik helyezést érte el, csak egy tsz előzte meg. Az állami gaz­daságok között tehát a leg­jobbak voltak! A féléves eredmények alapján kiszámí­tott értékek szerint egy tehén laktációs termelése 6547 liter tej volt — A fajta genetikai lehető­ségei 7000 literig tartanak. Persze van ennél nagyobb ké­pességű állat is. A mi állomá­nyunk sztárja és kedvence egy olyan tehén, amelyik 58 liter tejet ad naponta. (Nem téve­dés! Vajon hány tehén bújik meg még ma is a termelőszö­vetkezetekben — a statiszti­kát javítandó —, napi 8—9 literes »tejcsöpög tetőssel«.) Majdnem hihetetlenül rózsá­sak a főállattenyésztő adatai. Ám a gazdaságossági számí­tások őt igazolják. A tervezett tejmennyiség mintegy 14 mii- . lió forint többletet hoz, illet­ve ahogy ő fogalmazta: ez már eredmény lesz. A gazdaságnak minden li­ter tej 50 fillér hasznot hajt. Az állami támogatás, mely a növekedés százalékos aránya szerint jár minden gazdaság­nak, további 3 forintot hoz literenként. Reális tehát a terv. Sokba került az új telep építése (mert ők is építettek), s nem kevésbé drágák voltak az importállatok. Mégis: ilyen tempó mellett, a főál­lattenyésztő szerint, az évi mintegy 15 százalékos megté­rülés kilenc év alatt vissza­hozza a költségeket. Vannak tehán a nagyok és vannak a kicsik. Jól hangzik a mondat, csak éppen nem igaz. Mert a mezőgazdaság immár hosszú évek óta mind sebesebb iramú változáson megy át. És ez a változás gyors, még a kívülről alig mozdulni látszó gazdaságok­nál is. A somogysámsoni ter­melőszövetkezetben például rendszeresen továbbképezik, kiképezik a szakmunkásokat. Három évvel ezelőtt 22-en tettek eredményes vizsgát, kö­zülük 18-an ma a szaktelepen dolgoznak. A tél folyamán is­mét indítanak tanfolyamat. A szaktelep vezetője főiskolát végzett, helyettese szakmun­kás, de még két — főiskolát végzett — szakember dolgozik az állattenyésztésben. Ma még »idekmtröl« nem sok látszik. Messze vannak a méltán elismerést érdemlő ál­lami gazdaság eredményeitől. Lassabban, más úton halad­nak. De elérik a célt. És ez a fontos! Bencsik András JSEB-vizsgálat a személyszállításnál Vonatkésés, j á raí kimar adás népét: az idegenforgalom fó­kuszába állítom Szállást, ap- rokszimatíve. Ügy, ahogy az ottaniak Mohácsot a busójá­rással, érti? Elvvel provokálok ki fejlesztést, ez pedig meg­szünteti majd az elvándorlást. — ... Nem néztem volna ki belőled ennyit, Jobbik. — Nem érdekel, mennyire taksál engem! — Tölts ki magadnak egy pohár bort Engem eltiltott tőle az orvos. — Ott áll majd mellettem a gyűlésen? — Odaállok. Vili. Tüzünnep hegyről. Puha, asszonymeleg volt a levegő, valósággal meg­testesült. A govány folyó híd- ján túl, az egyre fogyó lakosú falu napháttértől börzsöny­színbe öltözött. Templomának tornya olyan jelentéktelenül magaslott ki a házak közül, mint a tudományában bizony­talan iskolásgyerek keze je­lentkezéskor. A kirendeltség- vézető kerülni' igyekezett a vallató pillantásokat, de ez csak annyid használt, mint a vonatablakon kinéző fej elf or­dítása a kéményből csillagzó szikrák elől. Még jól takar­gatta nyugtalanságát, szürke hangján utasításokat adott, de maga is tudta, hogy fölösle­gesen, hiszen a dolgok termé­szeténél fogva úgyis mindenki azt teszi, amit kell. (Folytatjuk) A vasúti és közúti személy­szállítás helyzete állandóan napirenden lévő téma. A So­mogy megyei Népi Ellenőrzé­si Bizottság csütörtöki ülésén is ez a kérdés került napi­rendre, mivel a közelmúltban fejeződött be az a vizsgálat, melynek célja annak megálla­pítása volt, hogy a személy­szállítást végző vállalatok, a MÁV, a Volán tevékenysége összhangban van-e a települé­sek fejlesztésével, s milyen az utazás színvonala. Az ülésen számtalan hozzászólás hang­zott el, javaslatok születtek, a vizsgálat pedig sok lényeges kérdésre adott választ. A népi ellenőrök megvizs­gálták többek között, hogy a megszüntetett vasútvonalak személyforgalmának a közútra való áthelyezésével milyen gondok merültek fél, melyek az eddigi tapasztalatok. A számok azt bizonyítják, hogy az érintett területen lakók utazási lehetősége javult. Barcs és Nagyatád között pél­dául tavaly december 31-ig 6 vomatjáratpár és 8 autóbusz- járaitpáx közlekedett, az idén január 1-e óta viszont 22 autóbusz-járatpár közlekedik. Ezenkívül Nagyatád—Görge­teg között 31 járatpár. Vala­melyest rövidült a menetidő is, ám ez nem számottevő, hi­szen az autóbuszok zöme érin­ti azokat a községeket, ame­lyekben korábban vasútállo­más volt. Egy másik lényeges kérdés: miért és mennyit, késnek a vonatok, buszok? 1976-ban Kaposvárról összesen több mint 9 és fél ezer vonat in­dult, ebből 352 szerelvényt in­dítottak késve, ez kevesebb, mint 4 százalék. Az aránv nem rossz, ám azt. avd a ké­sés misitt hossz» okod ott. p- nem érdekli. A késésnek számtalan oka lehet. Mint Mé­száros András, a vasútigazga- tóság üzemeltetési igazgató­helyettese elmondta, az egyik ok, hogy a nemzetközi vona­tok menetrendfegyelme az utóbbi években egyre rosz- szabb. Jó, ha 50 százalékuk pontosan érkezik. így azokon a részeken, amelyeken ilyen szerelvény halad át, minde­nütt késnek a vonatok. Per­sze a késésnek néha olyan oka is van, amelyet jobb munka- szervezéssel meg lehetne szüntetni. Ha az autóbuszforgalmat vizsgálva azt nézzük, tavaly hány járat maradt ki, akkor elmondhatjuk: az összesnek csupán 76 ezreléke. Ez azon­ban 624 járatot jelent, ami elég nagy szám, és sok bosz- szúságot okoz az utasoknak. A járatkimainadásoknak, késé­seknek a gyakorisága össze­függ a megye autóbuszpark- iának műszaki színvonalával. Az »öreg« járművek gyakrab­ban meghibásodnak, a tarta­lékállomány viszont nem nagy, s ami van, az sem min­dig ott állomásozik, ahol ké­ne. Sok és jó buszra lenne te­hát szükség. A 13. számú Vo­lán az idén mindössze 26 autóbuszt kap. Ezek egy ré­sze nem jelent növekedést, hiszen a kiöregedett járművek pótlás ára szolgál. Jövőre már Jelentősebb javulás várható, mert seílejtpóPásra, fejlesztés­re 40—4? autóbusz érkezük. A NKB-vizsgálat kiterjedt az utalás kulturáltságára is, p'e’vnék színvonala bi zonv ppm valami magas. Ahhoz, hogv minőién ..-er4 men­jen«. els'srrban pénzre van szükség. ígv azután ugrássze­rű változásokra nem lehet számítani. Az illetékesek — ügyelőmbe véve a NEB Ja­vaslatait — arra törekszenek, öoay a7 anyagi pn-VSzökhÖZ képest minél előbb megte­remtsék a kulturált közleke­dést. D. T. előtt együtt mutatkozunk: mindenkinek világossá válik, milyen nagy súlyú ügy az, amely egy gyékényeh nem árulókat is összehoz. — Egy gyékény volt az, Jobbik, hiába acsarkodsz! Csak te később térdepeltél rá. — Mert volt, aki nem ha­gyott korábban! Aki a Man­nák gyékényére szorított vol­na. y — Nyughass!... A falu jö­vőjéről beszéltünk. Mi az el­gondolásod? — Ide akarom csódíteni a sajtót meg a televíziót! Fel­újítom az Iván-napi tűzün­A kirendeltségvezető kopott hangján rákezdett: Tüzet megrakáljuk, négy szögre rakáljuk. Egyik szögén ülnek szép öregemberek. Másik szögén ülnek szép öregasszonyok. Harmadikon ülnek szép if­jú legények. Negyediken ülnek szép el­adó lányok. A férfiak komótosan hord­ták máglyává a karmos akác­gallyakat, és Jobbik Lajossal brummogták: -Tüzét megra­káljuk, négy szögre rakáljuk. Üjra és újra, amíg az ágcso­mót tuskókkal meg nem te­tőzték. A mező fölé habzó vadzöld erdőre pókhálót szőtt a késő délután. Árnyék si­mult abba a meddő asszóba is, amely a sűrűséget való­sággal lemetszeite a szőlő­— Az ország a szövetke­tek megalakulásakor nem volt felkészülve megfelelő számú szakemberrel. Csoda, hogy bukdácsoltunk? Csoda, hogy kezdőemberként nem volt ta­pasztalatom? A vizsgálatot maga vezette... — Valóban. — Leváltottak és meghur­coltak. Kaptam két havi fel­függesztettet első fokon és háromezer forint pénzbünte­tést. Másodfokon fölmentették. Dolgoztam takarmányosként, de maga nem tűrhette! Meg­várta, amíg levillázom a ré­paszeletet a pótkocsiról, akkor odasunnyogott : »-Ne gyere többet, Jobbik!« — Határozat volt róla, an­nak tettem eleget. Nem za­var, ha azt hiszed: szívvel. — Nagyon fájt magának, amikor jóvátételként tanács­elnök lettem? — Nem fájt, Jobbik. Tud­tam. hogy megfizetted a tan­díjat, és másodszorra nem buksz el. — ... Nem sietett a tudo­másomra hozni. — Nem kérdezted.,. El­számoltál már? Befejezted? — Befejeztem. — A történelem sorsokban személyesül meg, Jobbik La­jos. Falun közeli ismerősök, rokonok kerülnek szembe egy­mással. Nem bújhatunk el más kerületbe, mint városon Ezt példázza az életünk. — Én levedlettem a tegna­pi, tegnapelőtti bőrömet A kígyó sír kínjában, amikoi vedlik. Hogyne szenvedne az ember, ha az éveit veti le! Maga vedlésképtelen... ­— Akkor miért tértél be hozzám? — Nem hívtalak! — Szállást akarom megtar­tani a térképen. Mindenkivel szót szeretnék érteni. Magá­val is! — Még velem is...! Tudok a buzgólkodásodról. Milyen szerepet szánsz nekem? — Kettőnknek egyet. Egy- I más mellett kell megjelenr I nünk a falugyűlésen, bár- I mennyire nincs is hajlandó- I sága ehhez! Ha a szállásiak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents