Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-13 / 215. szám

Németh Kornél újabb sikere A motorsport kedvelőinek figyelme vasárnap Farkas­hegy felé fordult, ahol a Zal­ka Máté Motoros Klub ren­dezte meg idényzáró nemzet­közi motocrossversenyét. A televízió jóvoltából valameny- nyien szemtanúi lehettünk ennek a rangos eseménynek. 250-es géposztályban a nagy esélyes, Németh Kornél lát- ; ványos versenyzéssel utasítot- íta maga mögé nemcsak a ma- jgyár, hanem a külföldi részt­vevőket is. Nagy előnnyel nyerte mindkét futamot s egyben a magyar és a külföl­di különdíjat is. Ezúttal is Czuni lett a második. Az ötszázasok kategóriájá­ban. a szovjet Szergej Bojkó végzett az élen. A magyar bajnok Kökényessy hatodik lett: a kaposvári színék kép­viseletében in­duló Závodni motorjának a kondenzá­tora az első futamban le­szakadt és hátrányát már nem tudta le­dolgozni. A ha­todik helyről esett vissza. Rofrics, aki először ver­senyzett ezen a nehéz pá­lyán, végig motorozott, de — mint várha­tó volt — az utolsó boly­ban érkezett be a célba. Németh Kornél, géposztályának legjobbja. Egy vendéggyőzelem a megyei bajnokságban (Folytatás a 4. oldalról) VBKM Vasas—Lengyeltóti 2:2 (1:2) Kaposvár, 300 néző. Vezet­te: Csapó. Vasas : Rab — Weisz, Pataki, Kurdi, Farkas, Kelemen, Mali, Szabó, Bíró, Szalai, Huszár. Edző: Fülöp János. Lengyeltóti: Sánta — Bodó, Riba, Balogh, Czimmer- mann, Nagy, Vacsi, Pasztusics (Mátyás), Smida, Túli, Práger (Vinkler). Edző: Haszon Lajos. A megyei vasas-rangadón izgalmas, jó játék alakult ki az első félidőben. A kaposvá­riak szerezték meg a veze­tést, de a tótiak két gyors góllal előnyhöz jutottak. A második félidőben beszorultak a vendégek, de a Vasas csak egyenlíteni tudott. Az ered­mény igazságos. Góllövők: Huszár (2, mind­kettőt 11-esből), illetve Pasz­tusics, Bodó. Jók: Pataki, Má- li, Huszár, illetve Riba, CZimmermann, Pasztusics és Smida. VBKM Vasas ifi—Lengyel­tóti ifi 3:0 Csupor Gyula Tab—Nagyatád 2:2 (1:1) Tab, 200 néző. Vezette: Sza­bó T. Tab: Kiss — Reichert, Mireider, Szabó G., Vendl, Puha (Ka­vetzky), Szabó Gy. (Berki), Ko­vács, Fias, Györíi, Ulreich. Edző: Czabula Miklós. Nagyatád: Zsob- rák — Szabó I., Czár, Gresák, Szabó n. (Varga H.), Hoffmann, Harcz (Vidák), Varga I., Kovács, Mohácsi, Brezovszky. Edző: Fuisz János. A küzdelmes, durvaságok­kal tarkított mérkőzésen a tá­blák biztos győzelmet enged­tek ki kezükből. A 88. perc­ben súlyos védelmi hibából egyenlítettek az atádiak, majd a 90. percben Győrfi 11-esét Zsobrák gyors vetődéssel ,a kapu mellé tenyerelte. Góllö­vők: Berki, Györki, illetve Ko­vács, Vidák. Jók: Reichert, Mireider, Berki, illetve Szabó T.. Czár, Varga I. Tab ifi—Nagyatád ifi 1:0 Farkas István Somogyszob—Zimány 1:1 (p:0) Somogyszob, 250 néző. Ve­zette: Bognár. Somogyszob: Koviil — Birkás, Bálint, Varga, Bakonyi, Kuti, Fe­hér, Birkás (Hóka), Deák, Brandt- müller (Pintér J.), pintér B. Ed­ző: Simon István. Zimány: Bara­nyai — Tóth (Dobod), Visnyei, Barna, Nagy, Hideg, Kalányos, Harangozó (Szépics), Kovács, Kesztyűs, Kéki. Edző: Takács Fe­renc. A végig alacsony színvonalú mérkőzés első félidejében a hazaiak több helyzetet is ki­hagytak. A jobban játszó zi- mányiak ellen a szobiak csak a hajrában tudtak egyenlíte­ni. Góllövők: Bálint (11-es­ből), illetve Kesztyűs. Jók: Kovili, Fehér, illetve Kesz­tyűs, Visnyei, Baranyai. Somogyszob ifi—Zimány ifi 2:1 Birkás József A forduló válogatottja: Major (Csurgó) — Reichert (Tab), György (Balatoníöld- vár), Kövesi (Lakócsa), Czim- mermann (Lengyeltóti), Ker­tész (Balatonföldvár), Pasztu­sics (Lengyeltóti), Kovács (Marcali), Borsfái (Marcali), Kesztyűs (Zimány), Huszár (Vasas). A bajnokság állása az 5. forduló után: 1. Marcali 5 4 1 __ 1 2— í 9 2. Táncsics SE 5 3 2 — 14— 4 8 3. Barcs 5 3 1 1 8— 9 7 4. Vasas 5 2 2 1 7— 4 6 5. Latinca SE 5 3 — 2 8—10 6 6. Tab 5 2 1 2 9— 9 5 7. Lengyeltóti 5 2 1 2 9—11 5 8. Zimány 5 2 1 2 4— 8 5 9. Fonyód 5 2 1 2 7—13 5 10. B.-ldle 5 2 — 3 11— 6 4 11. B.-földvár s 1 2 2 10— 7 4 12. Nagyatád 5 — 4 1 4— 5 4 13. B.-boglár 5 1 2 2 5— 7 4 14. Szőnyi SE 5 2 — 3 6—10 4 15. Somogyszob 5 — 4 1 8—13 4 16. Csurgó 5 2 — 3 4—12 4 17. Kadarkút 5 1 1 3 8— 9 3 18. Lakócsa 5 1 1 3 10—15 3 Jobbik Lajos indulata hir­telen elgyengítő hiányérzetté gyámoltalanodott: a gyereket majd’ éve, hogy nem látta már! Saját arcodat fiatalító tükör a gyereked arca. A szálas haj abban a »tükör­ben« még kemény, nem ilyen, minden fuvallatnak felajánl­kozó puha. Szőkésbarna és nem szürke. A halántéknál éket még nem csupaszít bele az idő. A határozatlan vonalú szemöldök egy pillanat alatt rándul két, szinte merev hul­lámmá, az orrnyereg fölött ta­lálkozva, ha Jobbikot indulat­ba korbácsolja valami. így van ez a gyereknél is! A szemgolyó nem duzzad ki az arcból; a legkisebb fény vál­tozásra is mintha takarót húz­na ‘magára, vonalnyi résen kékül csak ki- Az orr mere­dek egyenese mellett a járom­csontokon kicsit megpüffedt a vöröses bőr. Jobbik tudta, hogy az iszákosságig nem sza­porított — de elég sűrű —fél­deciktől. Barna any a jegy a jobb arcon. Jobbik Lajos csak felnőttfejjel döbbent rá, hogy gyerekkorában csúfolhatták volna emiatt, hiszen a társak arcát nem jelölte ilyen folt. Vastag és kiálló felsőajka fölött a kirendeltségvezető nem tűrt bajuszt, mert ennek színe nem egyezett a hajáé­val: sárgásszőkén csillogott a világba. A csutkás, rövid nyak keményen tartotta a testhez mérten kissé nagy, búbjánál csúcsos fejet. A gyerek — Mégjobbiknak csúfolták a többiek — ugyanilyen tojást visel a nyakán. A tavaszi szünidőre feltétlenül idepa­rancsolja a kölyköt. De van-e tavaszi szünet a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán? Mégjobbik most utolsóéves ... A kirendeltségvezető talpa alatt — mintha raccsolt vol­na — fojtottan ropogott a hó. Jobbik a bolt felé törte előre magát. Bezörget, konzervet vesz és kenyeret, ez volt a terve. De nem ért el odáig. Emberejc szaladtak feléje a kocsiúton, esetlenül szélmal- mozva a kezükkel, hogy egyensúlyukat ne veszítsék. Baj van! Jobbik szíve gyor­sulva verte az ütemet: ba- da-lom-ba-da! ba-da-lom- ba-da! — Hol kujtorogtál. Jobbik Lajos? Egy órája hajlcurá- szunk. — ölik egymást. 11 — Azonnal gyere! Te vagy a hivatalos közeg! — Rohanj, mert emberha­lál lesz. Fözelékszagot, borpárát felhőztek Jobbikra az egy­szerre beszélő szájak. Emel­te a kezét, de mintha álom­ban ... Fagyott szájszélei egé­szen keskeny rést adtak a kérdésének: — Hol!? Sokszólamú kárörömös riadtság : — Mizera Gyuszi rajtaérte az asszonyt! Gondolnivaló volt, hogy egyszer rányílik a szeme, hi­szen mindenki tudta Po- gányszáiláson, miért nyúlik a másfél órába mindennap a megyei újság kikézbesítése az új boltosnak. Mizera Gyula feleségének bőszájú postástás­kája nehezen nyílott, amikor — mindig a délelőtti záráskor — az asszony bekopogott a raktárajtón...! Fias Mihá- lyéknál, akiknek ablaka a boltra nézett, a tizenegy és a tizenkettő közötti órát kezd­ték így emlegetni: »a posta- münka ideje«. Az asszonyok pedig, ha férfit nem tudtak maguk körül irigy borzongás­sal adták fültől-fülig, mit fe­lelt Fias Mihály a feleségé­nek, amikor az először kér­dezte az ebédjét költő ember­től: — Mit csinálhatnak ezek odabe kettesben? — Mit csi­nálnának? Mizerálnak! Attól kezdve abban a gyalogbri­gádban, amelyben Fiasné is dolgozott, az asszonyok azt kuncogva mizerálásnak ne­vezték. Az ilyen viccek csak akkor zápulnak meg, amikor a megcsalt férj — mindig utoljára — ráébred, hogy a más kakasa kukorékolja a reggelt... Pogányszálláson ez a felismerés csak egyetlen­egyszer nem fakasztott vért. Mitől „stréber”? Szerettem volna szép, arányos, tömör portrét írni egy 34 éves kőművesről. Nem szokványosat, a többihez ha­sonlatost — az újságíró rend­szerint óvakodik a szabvá­nyoktól, ha gyakran sikertele­nül is —, hanem izgalmasat, jellemzőt, töprengésre készte­tőt. Hogy legjobb szándékom hamvába holt, kivételesen nem az én hibám. Az érde­mes brigádvezető, aki szak­emberként már minden el­képzelhető elismerést kivívott, s aki a Nagy Október című politikai-művelődéstörténeti pályázaton is el nem évülhe­tő érdemeket szerzett, eszmé­nyi riportalany lehetett volna, — ha ő és a felesége egyaránt hozzájárult volna a cikk köz­léséhez. De — sajnos — nem így történt. S a tiltakozás oka nem más, mint egy régebben megjelent írás, mely a lakó­társak, ismerősök, munkatár­sak egyikéből-másikából el­lenérzést váltott ki. Nem, nem a cikk színvonalával volt baj, nem is értékítéleteivel. Csak éppen a méltatott férfiú ke­rült »stréber«, »buzgó mó- csing« hírébe. Mindenki jót akart, az utánozhatatlan arc- élü, okos szakmunkás is, munkatársam is, — mégis gyanakvás, alig burkolt ellen­szenv, sőt hébe-hóba »kiutá- lás« lett a dolog vége, akár­csak egy abszurd drámában, amelyben mindenki ártatlan, ám a végzet így is elkerülhe­tetlen. Magyarázható, sőt talán in­dokolt is lenne a környezet bizalmatlansága, ha ennek a kiváló kőművesnek sikerült volna — azaz egyáltalán szándéka lett volna — bevere­kednie, »bestréberkednie«, vagy — uram bocsá! — »be­dolgoznia« magát egy kávéil­latú iroda íróasztala mögé. Csakhogy ez meg sem fordult a fejében, összes »bűne« any- nyi, hogy különbözik a többi­től: az emberi teljesség felé törekszik, ezért »stréber«. Az általánosítás vétek len­ne, de hazugságszámba men­ne annak tagadása is, hogy a szürkeségből kiemelkedett »stréberséggel« vádolása túl­ságosan elterjedt ahhoz, hogy ártalmatlan okvetetlenkedés- nek foghassuk fel. A diák, ha a »házibuli« helyett otthon kuksol könyvei fölött, előbb- utóbb »megszállottá« válik társai szemében. És — hogy egészen friss példát említsünk — a pedagógus háta mögött is összesúgnak-búgnak a kartár­sak: vajon azért kapott ő több fizetésemelést, mert rendsze­resen eljárt családot látogat­ni? A stréber! Megvallom, »beépített gát­lásaim« mindig működni kez­denek, ahányszor azt a felada­tot kapom, hogy egy-egy ki­váló munkásról, pedagógusról, könyvtárosról vagy népműve­lőről írjak portrét. Előre lá­tom egyesek kézlegyintését, hallom a nagyképű kijelen­tést: megint egy stréber! Stré­ber, mert kitüntették, stréber, mert előléptették, stréber, mert jutalomutazáson volt, stréber, mert emelték a bé­rét.. . És nagyon stréber, mert újságcikket írtak a mun­kájáról, s írtak volna ismét, ezúttal utazásairól, olvasmá- I nyairól, életszemléletéről — ha 'környezetéből jó néhányan nem elégelték volna meg »túl­buzgóságát« és babérjait, köz­vetve pedig azt. hogy asztalát könyvek borítják, nem boros­fiaskók és kártyalapok. Természetesen kevesebb szót érdemelne a szürkeség­nek ez a megnyilvánulása, ha nem dagadt volna néhol tár­sadalmi méretűvé. Okai 'közt ott van a személyes kicsinyes­ség, a restség, a középszerű­ség. Bűn a középszerűség — ál­lapítja meg Jevtusenko csodá­latos tömörséggel. S örök em­beri hivatást fogalmaz meg így: mind naggyá legyetek! Ám a naggyá válás általános kötelezettsége kellene ahhoz, hogy a kivételeket — akik szerencsére egyre többen van­nak — ne tekintsük lépten- nyomon strébernek, túlbuz­gónak, karrieristának. Streben azt jelenti: tö­rekedni, igyekezni. A Streber pedig azt: gátlástalanul érvé­nyesülni akaró, tűzön-vizén át feltörekvő. Vajon ebbe a fo­galomkörbe tartozik az ön­magát sokoldalúan kibonta­koztatni akaró munkásember is, akiről újságcikk készült már? Megfejthetetlen, miért lett a követendő példából egyesek szemében elvetendő ellenpélda. Lengyel András Barcsi tervek Előadóestek, szakkörök A nyári időszak végeztével újult erővel indult meg a munka a barcsi Móricz Zsig- mond Művelődési és Ifjúsági Központban. Vértes György igazgatóval az őszi-téli ter­vekről beszélgettünk. Elmondta, hogy az Állami Déryné Színház két előadás­sal szerepel náluk, Jókai Teli­holdját már be is mutatták, a Szidike kisasszony című da­rabot pedig későbbi időpont­ban tűzik műsorra. Ami a színházat illeti, egy előadásra az évad folyamán várják majd a kaposvári társulatot is, mely a tavalyi szezonban a Piros bugyellárissal vendég­szerepeit Barcson. Jobbik Lajos fogsorai bele­csikordultak, ahogy ez végig- villámlott agyán. Ügy fu­tott, mintha minden lépésnél nadrágjába akaszkodó kutyá­kat rúgna el magától. Ez a Mizera gyerek az a fajta, akire azt szokás rányomni: »Lassú víz partot most.« Ezek vadulnak meg legjob­ban, ap-rok-szi-ma-tí-ve! Pedig brigádvezető a Mizera kölyök a nagy téesz gépmű­helyében, amely éppen fél­úton áll Bizse és Szállás kö­zött. (Pogányszállás nevét ta­karékosan csak így mondták maguk között.) Ezeknek a vadhajas, mindig csapzott fia­taloknak állandóan olyan a szaguk, mintha bagzanának. Sikergyerekek! Mind azt hi­szi : az ő megszületésével kezdett forogni a világ. Má­sok, mint Jobbikék voltak ennyi idősen: az a kor vala­hogy ünnepélyesebb volt. Sö­tétkék ruha, kihajtott fehér ing — akár az egyenruha. Most pedig, gondolta a kiren­deltségvezető, mintha koldu­sok lennének, úgy öltöznek. De sokuk — a Mizera gyerek is — gépkocsit szerzett, az volt az első. Saját házbán la­kik a nősülése óta. Palackos gázzal főz a felesége, progra­mozható mosógép lögyböli a gönceiket, a felvágottat hek- tós hűtőgép tartja frissen. Fel­hányják a fejüket, ha az em­ber találkozik velük, vagy köszönnek vagy nem. Igaz: Mizera szeme úgy bujkált mindig Jobbik Lajos pillan­tása elől, ahogy a fúrj szö­kik a gabonában a kasza elől. Pedig élő tuskó a kölyök, szé- le-hossza egy. Az arcát is mintha fejsze formálta volna: nem göb nélküli férfiarc. (Folytatjuk.) Mivel a faluszínházat a sajtóban már ismertetett mó­don átszervezik, bérletes elő­adásokat nem tart a Déryné Színház társulata. Ezért a művelődési központ előadó­esteknek ad otthont Pódium­színpad címmel. E sorozat­ban látják vendégül Ruttkay Évát, Márkus Lászlót, Besse­nyei Ferencet, Váradi Hédit, Psota Irént, Keres Emilt, Ko­zák Andrást és a Kaláka­együttest, melynek a közel­múltban jelent meg a magyar lírát népszerűsítő nagyle­meze. Gondoltak a művelődési központ vezetői a fiatalokra is. Nekik Művészet a pódiu­mon címmel indítanak soroza­tot. Először a Tolcsvay trió lép majd fel, azután — októ­berben — Sellei Zoltán elő­adóművész estjére kerül sor, melynek vendége lesz Czine Mihály irodalomtörténész is. Novemberben Kürthy Pap p László és Vitay Ildikó szere­pel a művelődési ház kama­ratermében. Maszk nélkül címmel Dölle Zsolt panto­mimművész és Muzsay And­rás polbeat-énekes műsorára kerül majd sor. Indiai klasz- szikus zenét játszik december 16-án egy szitártrió. Fellép Barcson a budapesti Flamin­go amatőr művészegyüttes is, Az idén október 21-e és no­vember 20-a között rendezik meg az őszi megyei könyvhe­teket. Az országos megnyitó október 21-én Szabolcs me­gyében, Mátészalkán lesz. A múlt év hasonló rendez­vénysorozatán az ország fal­vaiban, kisebb településein összesen 21,7 millió forint ér­tékű könyv talált gazdára, 23 százalékkal több, mint 1975- ben. A könyvhetek szervezői az idén szeretnék ezt az eredményt is túlszárnyalni. Ismét bevonják az akcióba a KISZ-szervezeteket, a szö­vetkezeti ifjúsági bizottságo­kat és az úttörőcsapatokat, amelyek tavaly házról házra járva 526 ezer forint értékű könyvet értékesítettek. Szá­mítanak a szocialista brigá­dok közreműködésére is, tag­jaik az előző évben a könyv­hetek alatt csaknem egymil­lió forint értékű könyvet ad­tak el. Az őszi megyei könyvhetek idején irodalmi estekkel, író— Bicskey Gábor vezetésével Egy-egy programot a körzeté­hez tartozó falvakban megis­mételnek majd a művészek, s eljutnak Barcs nagyobb ipa­ri létesítményeibe is. Az ifjúsági klub tevékeny­sége az idén februárban kez­dett megújulni. A munkát most tervezik. Sor kerül majd a művelődés központjában kiállításokra is. Elsőként Pé­ter János fotóit láthatják a barcsiak, majd a virovitical képzőművészeti kör tagjainak munkáit tekinthetik meg. Ki­állítást rendeznek a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom hatvanadik évfordulójá­nak tiszteletére, és szeretné­nek tárlatot rendezni a nagy­község szülöttének, Varga Hajdú Istvánnak grafikáiból. Kisfilmen örökítik meg Barcs főbb részeit, s tovább­ra is együtt dolgoznak majd a fotószakkörösök. Bélyeg- gyűjtők és képzőművészeti szakkörösök, honismereti cso­port kezdik meg újra a mun­kát rövidesen. Az Ifjúmunkás Klubszínpad Szilágyi János vezetésével új produkcióit próbálja, a tánccsoport és a fúvószenekar is dolgozik: szövetkezeti együttesek, mi­nősített csoportok. Olyan tervek ezek, melyek remélhetően sok barcsit von­zanak majd. olvasó találkozókkal, könyv- bemutatókkal ajánlják több száz faluban a könyvújdonsá­gokat, érdekességeket. A ko­rábbinál szélesebb választék­ban mutatják majd be és kí­nálják a szakmai, ismeretter­jesztő köteteket, s több he­lyütt ismeretterjesztő előadá­sokat is szerveznek. A szö­vetkezeti könyvterjesztő há­lózat fokozott figyelmet for­dít a háztáji és kisegítő gaz­daságok termelését elősegítő, valamint a termékforgalma­zás technikai, műszaki fej­tételeivel foglalkozó szak­könyvek kínálatára. Ugyan­csak gondoskodnak az ifjúsá­gi kötetek széles választéká­ról. Az őszi megyei könyvhe­tek rendezvényei kapcsolód­nak a műszaki könyvnapok, a politikai könyvnapok, a szovjet könyv ünnepi hete eseménysorozatához. Őszi megyei könyvhetek

Next

/
Thumbnails
Contents