Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-13 / 215. szám
,Titokkeresőben" Dániában Kényszerhelyzetben — életrevalóan ;.. Estéken keresztül sétáltunk magyar tsz-elnök barátommal a koppenhágai. Fre- deriksborggadén — nem figyel vë a reklámok kattogására és az árusok zajára — egymást faggatva, egymással vitatkozva : Hogyan termeli ez az ötmilliós nép a szükségletének háromszorosát élelmiszerből? Hogyan lehet, hogy a keresőképes lakosságnak csupán nyolc százaléka dolgozik a mezőgazdaságban? Milyenek a hitellehetőségek és a mun- kiantenzitás? Egy hét alatt próbáltuk faggatni a farmert és a Mezőgazdasági Tanács tagját arról a »titokról«, melyet a harmincas években Németh László is ajánlott a magyar parasztnak. Néztük a kikötő vizét, a si- rályokat, a prüszkölő szökő- kút-szobrokat Közben emlegettük a tisztaságot, a rendszerességét, a dán építészek tervezte tehenészeti telepek olcsóságát Barackpálinkával kínáltuk kísérőnket, és ugrattuk, hogy árulja el a kiváló mezőgazdaság titkát Pedig jól tudtuk akkor is, hogy titokról tulajdonképpen szó sincs. Egy kevés történelem Majdnem 200 éve, a francia forradalom idején ment végbe Dániában a földreform. Volt akkoriban egy befolyásolható király — VII. Krisztián — és egy okos minisztere, aki azt tanácsolta: 30 évi adózással válthassa meg a dán paraszt a földet, melyet addig is művelt. Azaz, az előre megállapított adót — ha egy helyben gazdálkodott — még a fia átvállalhatta a föld fejében. Szövetkezetek és a mezőgazdaság Harald Buhr Vestergaard, a Dán Szövetkezetek Központi Szövetségének titkára szervezetük munkájáról beszél: — Szövetkezeteink a mai napig szövetkezeti törvény nélkül működnek, ezt sokszor a Közös Piac többi tagországa sem érti. Mégis szavatoljuk a jó és exportképes árut, és ebben van a szövetkezeti mozgalmunk ereje. (Amit ók mező- gazdasági szövetkezetnek neveznek, az nem is hasonlít a mi mezőgazdasági tsz-ünk- höz. A dán szövetkezetek alapja a magántulajdon. A tagok egyénileg gazdálkodnak, csak a termelést elősegítő berendezésekre, a termékek értékesítésére, biztosítására, s a bankok révén hitelszükségleteik kielégítésére szövetkeztek.) Dánia csatlakozása a Közös Piachoz 1973-ban kényszer- helyzet volt. Anglia belépésével veszélybe került Dánia közös piaca. A dánok korábbi monopolhelyzete az angliai sertésexport tekintetében azonban így is csökkent, elsősorban a holland és a nyugatnémet konkurreucia miatt. 1974 rekordév volt — 11 millió sertést vágtak, ez a szám az idén már csak 9 millió körül alakult. A lakosságra vetítve azonban még így is a világ első sertésexportőre a Dán Királyság. Dániának tehát nem volt egyértelműen előnyös a csatlakozás, de elmondhatjuk, hogy a kis ország is »kemény dió« a Közös Piacnak. Tejről húsra Kezdőkör — nagy átmérővel A magyar szarvasmarha olasz exportjának megszűnésével a dán gazdáknak szinte »ölükbe hullott« a marhahús- export, így csak módjával ugyan, de törekednek a tejelő állomány részleges átalakítására. Valaki úgy fogalmazott, hogy az olaszoknak »nyögve. nyelés« a magyar tarka húsa után a dán jersey húsa. Ez talán túlzás, de tény, hogy az évtizedek óta tejtermelésre szakosodott szarvasmarha-állomány nem produkál 3—4 év alatt olyan minőségű húst, mint a tipikus hízófajták. (Mint már említettem, DárSa sertéshúsexportja első a világon, vajexportőrként a második, sajtexportőrként a harmadik helyen áll.) Gabnai Gábor (Folytatjuk) Vagzsanov-ceníenárium Ka liny inban Jubileumi felajánlások Ar októberi forradalom jubileumának tiszteletére kiváló eredményeket érnek el testvérmegyénkben. A 60. évforduló tiszteletére tett felajánlások eredményeképpen a kalinyini terület ipari üzemei már augusztus 26-ra teljesítették nyolc hónap tervét. Az üzemek több. tízmillió ' rubel értékű vasúti személykocsit, toronydarut, textilipari be- _ rendezést, vasbetonelemet, ve-i gyi szálat, bútort, szövetet, kötöttárut adtak terven felül. S mindezt a munka termelékenységének növelésével érték el. Egy kitűnő forradalmár születésének századik évfordulójára emlékezve a terület munkásmozgalmi hagyományait is fölelevenítették. Alekszandr Petrovics Vagzsa- nov volt a munkás-, parasztos katonaküidöttek kormányzósági szovjetjének első elnöke a forradalom után. Vag- asanov 1877. augusztus 23-án ■ született a tveri (ma Kali- myin terület) kormányzóság Jamszkaja nevű településén. A politika iránt érdeklődő ■fiatalember 1896-ban Péter- váron belépett a Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására nevű szervezetbe, s 1902-ben már szociáldemokrata kört alakított a tveri Berg-féle textilgyárban. Pártmunka, letartóztatás, katonai szolgálat következett. Amikor 1906-ban visszatért Tverbe, megalakította az első munkás fogyasztási szövetkezetei, s őt választották meg az elnökének. 1907-ben ismerkedett meg Leninnel, nem sokkal később Szibériába száműzték, s csak 1917 júniusában térhetett vissza Tverbe. A szovjetek I. össz- szövetségi kongresszusának küldötteként találkozott Leninnel, Szverdlovval. A bolsevik csoport beválasztotta az Oroszországi Központi Végrehajtó Bizottság tagjának. Egyre-másra bízták meg felelősségteljes feladatokkal. 1917. december 17-én lett a tveri kormányzóság szovjetjének elnöke, s nagyon sokat tett a szovjet hatalom megszilárdításáért. 1918-tól Csitá- ban, Omszkban végzett pártmunkát. Egy ellenforradalmi banda 1919. június 6-án Csita városában agyonlőtte. Vagzsanov emlékére gyűlést, kiállítást, hangversenyt rendeztek Kalinyinban, s erre még Moszkvából is érkeztek vendégek. A hajdani Berg- féle fonó-szövógyár ötvenöt évvel ezelőtt vette föl Vag- fcsanov nevét, annak tiszteletére, hogy munkássága mindig összekapcsolódott a nagy múltú gyár életével. A Vag- zsanovka (így becézik a munkások a gyárat) sokat fejlődött az utóbbi másfél évtizedben, s mindig élen jár a szocialista munkaversenyben, most a forradalom és Vagzsanov születése évfordulójának tiszteletére növelik a teljesítményüket. Testvérmegyénk mérnökei, technikusai, munkásai szép sikert értek el a közelmúltban. A Szovjetunió Minisztertanácsa minden évben díjakat ítél oda a legjobb építészeti tervek és kivitelezések alapján. Lapunkban is írtunk már arról, hogy M. I. Kali- nyin szülőföldjén, Verhnyaja Troicán kísérleti lakótelep épült a testvérmegye névadója 100. születésnapjának tiszteletére. Az idei díjak egyiket ez a lakótelep kapta meg. A hidak a forgalom és a városkép szempontjából is nagyon fontosak Kalinyinban. Mindig ünnep egy új híd építése. A testvérváros lakói nagyon büszkék rá, hogy a forradalom jubileumának évében megkezdték az úgynevezett keleti híd építését. Ez a hosz- szát, a szélességét és a teherbíró képességét tekintve minden elődjénél korszerűbb. A pillérek már készek, a hidat a tervek szerint 1980-ban adják át a forgalomnak. Lajos Géza Miután letöltötte gyakornoki idejét a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben, központi vetőmagos agronó- musként alkalmazták. Ennek két hete. Cseh Éva agrármérnök indulása a legszerencsá- seobek közé tartozik. De szerencse ez? — Vetőmagszakon végeztem a keszthelyi egyetem kihelyezett nagykanizsai tagozatán. Egyénként a Balaton északi partján éltem, onnan kerültem Barcsra. Mit mondjak: téltem. Féltem attól, hogy isten háta mögötti helyre kerülőn, hogy el leszek zárva mindentől. - Egy kicsit kísértett az is, amit az előttem végzők mondtak a ter- melőszövetKezeti beilleszkedésről. — Milyen veszély leselkedik egy kezdőre? — Az ember — amikor végez — tele van ambícióval, a feje meg ismeret- anyaggal. Ügy tetszik, a tudás, amelyet megszerzett, tíz évié elég. De a gyakorlat más. Ott meg kell találni azt a csatornát, amelyen átengedi az ember a tudást, ugyanakkor a gyakorlatból nagyon sok segítséget kell kapnia. Ennek a két dolognak az összehangolása csak úgy megy, ha találunk egy kollégát, aki átsegít a nehézségeken. Aki — fia kell — lehűt egy kicsit, ugyanakkor odafigyel arra, amit a kezdő meglát, vagy szeretne másként csinálni. — Talált ilyen segítőt? — Igen. Ifjú Keserű Józsefet, az egyik kerületvezetőt. Ö volt az, aki megismertetett a gazdasággal, s ha javasoltam valamit, komolyan vette, foglalkozott vele. De említhetném a gazdaság többi vezetőjét, a kollégákat, akik mind segítettek abban, hogy minél hamarabb közel hozzam egymáshoz a tanultakat és a gyakorlatot. — Ez az új beosztás minden kezdő álma, vágya. — Valóban így van. Mindenki valami olyat szeretne csinálni, aminek látja "a hasznát. Nekem már most új ismereteket kell szereznem, kísérleteznem kell. Ez nagyon jó dolog. — Mi a feladata? A Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézettel állok kapcsolatban — és természetesen a termelőszövetkezet növény- termelőivel. Az intézettől kapott fajtákból kell kiválasztani azt, amelyik a legmegfelelőbb. Természetesen a gazdaságban el kell végezni bizonyos kísérleteket, a vetés előtt kapcsolatban kell állni szinte mindenkivel. — így könnyű volt megismerni a termelőszövetkezetet, az embereket is. — Igen. Szerencsés pályakezdésemhez biztosan hozzájárult, hogy sok embert ismertem meg. Közben én is rájöttem, hogy nem vagyok elzárva a világtól. Szeretem az itt élőket, otthon érzem magam. — Mi kellett ahhoz, hogy így érezzen? — A munkán túl az egyéb körülmények. Az ember végezhet akármilyen testhezálló munkát, ha' nem szeret hazamenni ; ha nincs egy olyan heiy, amelyet valóban otthonának érez, előbb-útóbb kedvét veszti. Ismerve évfolyam- társaim elhelyezkedési körülményeit, mondhatom, hogy kevés olyan termelőszövetkezet van, ahol berendezett szolgálati lakást kap a pályakezdő néhány hónap után. Mert én azt kaptam. Cseh Éva mozgékony, érdeklődő, de nem nyüzsgő típusú fiatal. Rövid idő alatt KISZ-titkámak választották meg a fiatalok, a pinceklub vezetője lett. — Én is fiatal vagyok, itt sok hozzám hasonló korú van. Huszonheten vagyunk i összesen, huszonhétfelé voltunk. Most, hogy klubunk van, már össze tudunk jönni. Jól érzem magam velük. — És az idősebbek? — Ügy érzem, befogadtak. — Ezt a pályát viszonylag kevés nő választja hivatásul. — Megvan rá az oka. Nagyon nehezen egyeztethető össze a napi munka —; ami gyakran nem nyolc óra — a családdal. Ha kampány van a mezőgazdaságban, hajnalban megy az ember és késő este tér haza. Ezt a család mellett nehéz csinálni. — Számolt ezzel a körülménnyel? — Igen, de egyelőre még nincsenek ilyen gondjaim. . —- Hogyan lett mezőgazda- sági mérnök? — Falun éltem ... Az édesanyám is a mezőgazdaságban dolgozott, a nővérem is ezt a pályát választotta. Soha nem akartam mást választani. — Fiatalon vezető lett. Nem fél egy kicsit? — Sokat gondolkodtam ezen. Azután — ezt elmondtam azoknak is, akik még az iskolában vannak — rájöttem, hogy szabad vállalni. Ha bíznak az emberben, támogatást kap, akkor meg tud felelni a követelményeknek. De bizonyítani kell. Mindennap. És nemcsak a közvetlen környezetnek. S. M. Szénabálázás Bálázzák a szénát az ecsenyi termelőszövetkezetben. A bálákat Budapestre, a Lóverseny Vállalatnak szállítják. A kaposfői tsz idős traktorosa, Markó István, a múlt héten újra indult szántóverse- nyen. Utoljára 15 éve volt lehetősége, hogy bizonyítsa tudását. Mint mondta, azután »valahogy« abbamaradtak ezek a versenyek __A neme gyszer lélektelenül szervezett, formasággá silányult hagyományt most a termelési rendszerek új alapokon elevenítik föl. Az IKR és a KITE termelési rendszereket nem csupán egy ötlet, hanem a szükségszerűség bírta rá, hogy az idén megrendezzék első szántóversenyüket. A szántóversenyek haszna Nevezzék nevén a traktorost ! A nádudvari termelési rendszer dél-dunántúli alközpontja a napokban Kiskorpád határában rendezte meg szántóversenyét. Itt is az esélyek latolgatásával, a gépek beállításával kezdődött a nap, itt is zöld rakétajelre indultak a versenyzők ... Ezúttal azonban nem őket figyeltem. Ehelyett — kihasználva a lehetőséget, hogy egy helyen találhatom az ország több neves szakemberét — a szántóversenyek »mérhető« hasznát kutattam. Suba István, a KITE igazgatóhelyettese a verseny legfontosabb célját abban látta, hogy a talajmunkák minőségére irányítja a figyelmet. Aligha véletlen, hogy mostanában egyre több vita tárgya az agrotechnika. Több szakember is szóvá teszi, hogy a szántások minősége nincs arányban a gépek korszerűségével. Hol vannak hát azok a pici rések, amelyeken elfolyik a teljesítmény plusza? A kérdésre nem lehet pontos vá1 laszt kapni a hétköznapok hajrája közben, amikor a feladatok gyors elvégzése a döntő szempont. A szántóversenyen csak a minőségre figyelnek, ott nem sürget az idő. Voltaképpen miért fontos a jó szántás? A nádudvari termelési rendszer dél-dunántúli alközpontjának vezetője, Per- ge István szerint a szántás minősége gazdaságonként milliókat jelenthet a termelési költségekben. A talajmunka kihat a termelés mennyiségére is — hiszen egyenletesebb eloszlású talajban jobbak a növény életfeltételei —, mégsem ez a legfontosabb. Egy hullámos, rossz szántáson dolgozó gépnél sokkal nagyobb a gépkopás, gyakoribbak az alkatrészhibák. Ki gondolná, hogy az idei szántás minősége még a jövő nyári betakarítás ütemét is megszabhatja! Egyenetlen talajon- nemcsak a kombájnok teljesítménye alacsonyabb, hanem a szállítójárművek kihasználtsága is romlik. Szóródik a szem, a vontatók csak lépésben haladhatnak. A helyes ekebeállitás 10—15 százalékkal is csökkentheti az energiaköltséget. (Sajnos, az utóbbi tartalék kihasználása nem mindig lehetséges. Rendkívül fossz ugyanis a magyar gyártmányú (!) ekék alkatrészellátása. Emiatt néhány versenyző indulása csak az utolsó pillanatban vált lehetővé.) A felsorolt tartalékokat I eddig senki nem számolta át forintra, bizonyos azonban, hogy a szántás minősége mil- liárdokat jelent népgazdasági szinten. Vajon tudják-e mindezt maguk a traktorosok? Inkább csak sejtik. A KITE szervezői mindent megtettek, hogy tudatosítsák a munkának ezeket a pluszait. A start előtt részletes tájékoztatót tartottak a verseny céljáról, a szántások befejezése után pedig mindannyian végigsétáltak a táblák mellett, és a versenyzőkkel közösen elemezték a hibákat. Jó lehetőség volt ez a traktorosoknak, hogy megítélhessék: hol állnak. A versenyekre meghívott párt- és tanácsi vezetők az IKR egy hónap előtti és a KITE múlt heti versenyén is csak megemlítették: a szántások minősége még jócskán elmarad a világszínvonaltól. De hát hol is van a világ- színvonal? Gáspár Jenő, a Pest—Heves —Nógrád megyei KITE-alköz- pont vezetője készítette föl azt a magyar versenyzőt, aki a hét végén a KGST-országok varsói szántóversenyén a KITE-t képviselte. Mint elmondta: a káli tsz (Heves megye) fiatal traktorosa ma még ritka »-jelenség«. Nemcsak szaktudása és érzéke tökéletes, de nyugalma is imnonáló. »Valódi szántómester.« Ha Varsóban sikerül helyezést elérnie, továbbjuthat arra a világversenyre, amelyet két év múlva Izland szigetén, vagy az Egyesült Államokban rendeznek majd. A nyugati országokban — különösen Angliában — egyébként futballmérkőzéssel felérő népünnepély egy-egy szántóverseny. Minden évben eldől, ki az ország legjobb traktorosa. És a magyar traktorosok közül ki a legjobb? A termelési rendszerek igyekezete önmagában kevés a kérdés megválaszolásához. A szakminisztériumnak is részt kellene vállalnia egy világszínvonalon is ' helytálló magyar traktoroscsapat kiválogatásában. A szántóversenyek szervezése ugyanis nem olcsó. Hatalmas gépeket és sok embert kell mozgatni, nem is említve a kárt, melyet a »versenypályát« jelentő földeken tesznek. S itt vannak még a díiak is, amelyek ma még túlságosan szerények. Suba István ezzel kapcsolatban nem minden él nélkül jegyezte meg: »Egy-egy szépségversenyen tízezres díjak is vannak, és bár a női szépség igazán figyelemre méltó, aligha lehet kevésbé fontos a mező- gazdasági munkák minősége. Jó néhány traktoros panaszolja mostanában, hogy csak beszélnek a minőségről: jelenleg az üzemekben az a traktoros dolgozik a »legjobban«. aki a lennanvobb területtel végez. Hiányzik a minőségre ösztönző bérforma! Gáspár Jenő ezzel kapcsolatban figyelemre méltó ötletet közölt. Mint mondta, a minőség pontos, »barázdánként!« mérése nemcsak nehéz, hanem az eredmény objektivitása is kétes. Jobban ösztönözne a minőségre, ha valamennyi tábla végében felirat jelezné a traktoros nevét. A fő baj ugyanis, hogy az ember ma nem mindig érez felelősséget a munkájáért. A rossz szántásnak soha nincs gazdája... Nevezzék hát nevén a traktorost! Éppen a büszkesége nem engedi majd. hogy rosz- szul szántott táblát hagyjon a gépe mögött. A szántóversenyek hasznáról szólva nem feledkezhetünk meg a dolog forintban ugyan nem mérhető, mégis nagyon fontos részéről sem. A kaoosmérői tsz elnöke. Szabó Gábor nagy érdeklődéssel nézte versenyzőit. »Sokszor láttam ezeket az embereket este, mikor váltáskor csapzottan leugrottak a génről. Láttam őket kora hajnalban, amikor magányosan vágtak neki a tengernyi szántásnak ... Én tudom, mennyire megérdemlik valamennyien a figyelmet, amely ma csak nekik szól.« A KITE dél-dunántúli alközpontjának első szántóverse- nvét Papp Antal berzencei és Papp Lajos bonyhádi traktorosok nyerték. Vaion kizárha- tó-e, hogy valamelyikük tagja lesz az Izlandba induló »szántóválogatottnak« ? Bíró Ferenc
