Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-06 / 209. szám

A menü nem ismétlődik Városfejlesztés és beruházások A város ma a civilizáció legváltozatosabb, az ember egyéniségét leg­sokoldalúbban kibontakoztatni képes kerete. Városaink éle­tében soha nem volt és nem is lesz olyan időszak, amikor e változó, fejlődő, élő-elhaló közeg megújítása ne volna időszerű feladat. Ez a munka azonban más és más. attól függően, hogy a társadalom fejlődésének milyen fontosabb területei kapnak időlegesen nagyobb hangsúlyt. (Például iparosítás, tömeges lakásépí­tés stb.) E fontos életkeret fejleszté­se, megújítása igen átfogó te­vékenység. Jellemzője az idő­igényesség, az egyes, szinte átláthatatlanul bonyolult ré­szek tervszerű összehangolása, maga a beruházási folyamat. Tanács- és vb-üléseken, város- építészeti konferenciákon, a szaksajtó hasábjain rengeteg szó esik arról, hogyan lehetne szakszerűbbé, pontosabbá, olajozottabbá tenni ezt a munkát, mert ma még nem mindig ilyen. Gyakran magam is tanúja voltam, amikor fontos dönté­sekre hivatott fórumokon ar­ról tárgyaltak, hogy miként lehetne az ideiglenes megöl-1 dást — amelynek megvalósí­tása szintén késik — egy újabb átmenetivel helyettesíte­ni. Ideiglenessel az ideigle­nest, ami maga is... De ne folytassuk. Hány keserű órát okozott már, hogy a szaksze­rűtlenül előkészített és vég­zett beruházási munkák miatt idegességgel, kapkodással, ha­táridő-módosításokkal készült csak el egy-egy lakótömb vagy városrész felújítása, kor­szerűsítése. S aligha becsül­hetjük le ezek kedvezőtlen hatását a lakásra várókban, akiknek az öröme romlik meg. Mit éreznek a felújítás idejé­re átmenetileg kiköltöztetett, s már évszámra idegen he­gyen, bútorhegyek között élők? A városok korszerűsítése, megújítása szakszerűbb, átfo­góbb munkát követel. A várost érintő beruházások egyik fő folyamata a döntések alapos előkészítése. Szükség van itt az általános rendezési terv alapján tervezési prog­ramra és részletes vizsgálatok­ra. A programok jóváhagyása után a részletek finomítására, esetleges módosításokra. En­nek alapján születik meg a döntés a rekonstrukció- vagy a lakásépítés sorrendjéről, majd a tervezésről, a szaná­lásról, az elhelyezésről stb. Csak ezután kezdődhet a be­ruházás tényleges előkészítése, alternatív (többféle megoldást tartalmazó) tanulmánytervek alapján. Az alternatív terv nagy előnye, hogy a testületek­ben széles és demokratikus vi­tát »provokál-«. A sokféle vé­leményből könnyebb kiválasz­tani a föltehetően legjobbat. Alapközműprogramok, kiviteli tervek, s csak ezután kerül­het sor a beruházási prog­ram végleges jóváhagyására, majd kezdődhet a kivitelezés — előkészítése. Ebből a' vázlatos fölsorolás­ból is látszik, hogy a beruhá­zások menetrendje ettóí ólta- láoan eltér, ■ sot a folyamat egyes fontos állomásait a reszt vevő partnerek egyálta­lán nem teljesítik.. Nem ren­delik meg időben a program­terveket — a tervezők nem tartják a vállalt határidőt. Amikor az átépítést kezdeni kellene, éppen nincs szabad kapacitása a kivitelezőnek, a kazánokat szállító vállalatok­nak, hiányoznak egyes fontos anyagok és így tovább. Ebből is világos, hogy a jó beruhá­záshoz az eddigieknél alapo­sabb előkészítésre van szük­ség, ehhez pedig rengeteg idő­re. (Városközpont- vagy tömb­rekonstrukciós feladatok ese­tén 3—4 év is kell.) Ezért az ilyen alapos és időigényes munkát célszerű a népgazda­sági tervek nyitó és záró cik­lusaihoz igazítani, mert egyéb­ként a beruházás a pénzügyek rendezetlensége miatt is késik. A beruházás az egyik leg- , nehezebb, ugyanakkor a legszebb feladat a városépítésben. Mindazoktól, akik ilyen munkát végeznek, széles körű szakmai és szak­mán kívüli ismeretet, nagy­fokú érzékenységet, és kitar­tó, szívós munkát vár el a .város lakossága. Ezért szinte fényűzésnek számít, ha a vá­rosok gazdái, a tanácsok ve­zetői nem ülnek közös asztal­hoz a városfejlesztés szakem­bereivel, az urbanistákkal, épí­tészekkel. Másik oldalról megbocsáthatatlan a szakmái gőg, a realitások iránti érzé­ketlenség. A gyárakban, vál­lalatoknál egy-egy üzembőví­tés, nagy termelékenységű géppark megvásárlása előtt kikérik a műszakiak, közgaz­dászok véleményét, akik rész­letes számításokkal, a legújabb termelési-műszaki ismeretek alapján tudnak értékes és hasznos tanácsokat adni. Több­szörösen így van ez e rend­kívül bonyolult kérdésben, a árosfejlesztésben. Rendszeres tanácskozásokkal, a szakvéle­ményekre támaszkodva ala­kulhat csak ki a tartós és kölcsönös bizalom légköre. Amikor mindegyik fél érzi, tudja, hogy a másik partner. Ahol ez megvan ott a vá­rosfejlesztésnek — hazánkban is — óriási Európa-szerte elis­mert eredményei vannak. Csupor Tibor Kétezren tanulják a politikát Tanévnyitó az Oktatási Igazgatóságon Tegnap megkezdődött a I szervezett pártoktatási év a megyében. Az Oktatási Igaz­gatóságon rendezett ünnepsé­gen részt vett dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizott­ság propaganda- és művelő­dési osztályának vezetője. Dr. Nagy Lajos, az Oktatá­si Igazgatóság igazgatója kö­szöntötte az egyéves, az öthó­napos pártiskola hallgatóit, a vezető propagandistákat, akik két hétig tanulnak Kaposvá­rom. Beszédében kiemelte, hogy a párt nagy gondot fro- dít a politikai ismeretek bő­vítésére. A XL kongresszus nagyon fontosnak tartotta az ideológiai, az elméleti tevé­kenységet. A kongresszus, a Központi Bizottság októberi határozata több évtizedre meghatározza, hogy milyen feladatok állnak a propagan­disták előtt. Most az a fő cél, hogy a pártszervek és -szer­vezetek és a pártoktatás a XI. kongresszuson meghatáro­zott követelmények színvona­lára emelje a párt eszmei, elméleti színvonalát. Az igaz­gató rámutatott, hogy a nagy gazdasági, társadalmi, ideoló­giai feladatokat csak így lehet megoldani. Dr. Nagy Lajos azt kérte az egyéves, az öthónapos pá.tis- kola hallgatóitól, hogy hasz­nálják ki a lehetőségeket, pártszervezetük ugyanis azzal bízta meg őket, hogy tanulja­nak, s végezzék el sikeresen az iskolát. A vezető propa­gandistáknak azt kívánta, hogy sikeresen alkalmazzák a most tanultakat a tanfolya­mokon. A tanévnyitó után a százöt pártiskolás, a negyven vezető propagandista megkezdte a tanulást. Az 1977/78-as oktatá­si évben kétezren gyarapítják ismereteiket az Oktatási Igaz­gatóság kaposvári központjá­ban, illetve vidéken. Tegnap délután az esti egyetem is megnyitotta ka­puit. Az általános tagozat első évfolyama után a többi évfo­lyam, a szakosító tagozatok, kiegészítő szakok, speciális kollégiumok is megkezdik a munkát a napokban. Az idén tizenhat első osztály indul a 3 éves általános tagozaton. A négyszáz hallgató közül 275 Barcson, Nagyatádon, Marca­liban, Siófokon, a kaposvári járásban tanul a kihelyezett tagozaton. A kétéves szakosí­tó tagozaton száz, a speciális kollégiumokon szintén száz dolgozó kezdi meg tanulmá­nyait. Azok, akik a.nyáron állam­vizsgáztak, szeptember 16-án veszik át a diplomájukat A szakosító tagozatokon nyolc- vanan végeztek az 1976/77-es tanévben. Hiányzik a hetedik meg a nyolcadik... Felnőttek az iskolapadban Még visszacsengenek Rózsa Istvánnak, a régi kálmáncsai »minitéesz«, később az egye­sült homökszentgyörgyi Arany­homok elnökének a szavai : jól jár a téesz is, ha segít a tagjainak elvégezni az általá­nos iskola hiányzó osztályait, mert a tanulás révén tudato­sabban végzik munkájukat, jobban értik, amit csinálnak, bármilyen területen dolgoznak is. Az elnök régen mondta ezt, de igazságát nem koptatta meg az idő. Hol és hány öreg­diák vállalja a tanulást, az ezzel járó — többnyire egye­dül viselt — terheket, ennek próbáltam utánajárni néhány somogyi községben. Túl az ötvenen A lábodi iskola igazgatójá­val, Kovács Sándorral a la­kásán beszélgettünk. — A tavalyelőtti tanévben külön hetedig és külön nyol­cadik osztályunk volt. Tizen­négy felnőtt a hetedikből, ti­zenöt pedig a nyolcadikból tett vizsgát. Legtöbben a har­minc-negyven év közöttiek voltak, ők egy tanév alatt két osztályt végeztek, s akadt öt­ven, éven felüli öregdiákunk is: a szabási Csordás János, aki a Dél-somogyi Állami Gaz­daság nagykorpádi kerületében dolgozik. Nehéz összehozni most már egy-egy osztályra való hallgatót. Akik a Nagy­atádi Konzervgyárba járnak dolgozni, azoknak helyben van lehetőségük, ugyanis a gyár saját maga megoldotta a felnőttoktatást. A fűrész­üzemben jobbára szakmunká­sok dolgoznak, nekik már megvan a hetedik meg a nyolcadik osztályuk. A helyi termelőszövetkezet gazdálkodá­si körzetében élő tagságból meg az állami gazdaság nagy­korpádi kerületéből jöhetnének még felnőttfejjel tanulni, pó­tolni a hiányzó két osztályt. Egyébként Korpádról került ki az előző tanfolyam hallga­tóinak mintegy 40 százaléka. Döcögött a tanítás azért is, mert az oktatási idő az autó­buszok érkezéséhez és indulá­sához igazodott. Éppen tegnap beszélgettünk a tanácselnök­asszonnyal arról, hogy fölke­ressük a körzet gazdálkodó egységeit^ és számba vesszük, hol vannak még olyanok, akiknek hiányzik a nyolc osz­tályuk, és szeretnének tanul­ni... Alap a szakmunkásképzéshez Tóth Zoltán, a mi kei Rákó­czi Termelőszövetkezet főagro- nómusa szintén csak a múlt­ról tájékoztathatott — jelen­leg nem kezdik a dolgozók az általánost. — Az előző tanévben két fiatal fejezte be a hetediket és a nyolcadikat. Annak ide­jén valamilyen oknál fogva kimaradtak, most pótolták. Egyikük azóta elment a téesz- ből, a másik a sertéstenyész­Konyha a boltívek alatt Ha egy kirándulás célpont­jául jelölnék meg a mikei ter­melőszövetkezet irodáját, elé­gedettek lennének a résztve­vők. Megyénk egyik szép és nemrég felújított kastélyát si­került a tsz beköltözésével megmenteni, s a látvány kí­vülről is, belülről is »megér egy sétát«. Az már ráadásnak számít, hogy a közelmúltban üzembe helyezett konyha jó ebéddel várja a hangulatos, boltíves ebédlőterembe érke­ző dolgozókat. Akár egy pa­tinás, régi fogadóban ... — Negyven emberre főz­tünk induláskor — meséli Takács József főszakács. — Azután szaporodott a lét­szám, s ma már biztosan tart­juk a százas vendégszámot. Az emberek fele itt benn ét­kezik, fele pedig magával vi­szi az ebédet. Lennének töb­ben is, a konyha engedélye azonban ennyire szól. Három hete mikrobuszt vá­sárolt a szövetkezet. A ve­gyes használatú járművet sze­mélyszállításra alakítják át a csokonyavisontai gépjavító társulásnál. Ha elkészül, re­mélhetően még több dolgozó­nak lesz módja itt ebédelni. A korszerű, minden igényt kielégítő konyha és mellék­helyiségei négy ember mun­kahelyét jelentik. Az indulás óta szinte még nem ismétlő­dött meg ugyanaz a menü. A szakács tudományán kívül eb­ben része van a konyha ház­táji kertjének is. —..Paprikát, paradicsomot, zöldségféléket termelünk benne — mondja a főszakács. .— Így mindik tu­dunk friss zöldséget biztosíta­ni az ebédhez. A mai menü például karfiolleves és iecsös szelet lesz. Nem olcsó dolog egy kor­szerű, ugyanakkor hangulatos, ízléses étkezőhelyiséget létre­hozni. Elsősorban pénz szük­séges hozzá, ám a tapasztalat úgy mutatja, ha ez olykor meg van is, valami még hiányzik. Mikén ügyesen hasz­nálták ki a lehetőségeket, új életre kelt a hajdani kastély. Vita a búzáról Parázs vita tanúja voltam nemrég. Búzanemesítő kuta­tók, a termelési rendszerek vezető szakemberei és taná­csi szakirányítók vitatkoztak a búzáról. Látszólag elkésett ez a tapasztalatcsere,' mível az aratás már csak emlék, valójában azonban mo6t, az új kenyér elvetése előtt van legnagyobb szükség a véle­mények ütköztetésére. . A martonvásári kutatóinté­zet tudományos lóm&mkatár­sa, dr. Bállá László burkol­tan bár, de szemére vetette a gyakorlati szakembereknek, hogy a fajták kiválasztásánál csak a remélhető termés- mennyiséggel számolnak, közben pedig figyelmen kívül hagyják a fajta termésbizton­ságát és a minőséget. Az ár­tatlannak látszó megjegyzés valóságos szópárbajt provo­kált. — A mai érdekeltségi rend­szer mellett nagyon is érthe­tő, hogy a gazdaságok a múlt évi eredményességi listák alapján választanak fajtát. A gyengébb minőségű »takar­mánybúzák« ára csak alig marad alatta a »kenyérbú­záénak«, termésátlaga pedig 10—15 mázsával jobb. — A gazdaságoknak saját anyagi érdekeik mellett az össztársadalmi érdeket is fi­gyelembe kell venniük, ez pedig a jobb minőségű ke­nyér! Tarthatatlan állapot, tésben dolgozik. A szövetkezet örül, ha vannak vállalkozók, mert így többen megszerzik az alapot a szakmunkásképzéshez. Idővel szükség lesz rá, hogy a mostaninál jóval többen ren­delkezzenek megfelelő szakmá­val, akár állattenyésztésről, akár növénytermesztésről le­gyen is szó. Mikében egyéb­ként hagyománya van a fel­nőttoktatásnak: szakmunkás­képző tanfolyam is volt a falu­ban, s a hallgatók nem riad­tak vissza attól, hogy meglett fejjel az iskolapadba üljenek. Valóban, a gazdaság vezető­sége határozatából tudjuk: a közösség a tanulást vállalók mellé áll. Nemcsak ösztöndíjr jal, /segéllyel támogatják a közép- vagy főiskolát, egyete­met, levelező vagy esti tago­zaton végző fiatalokat, hanem társadalmi szerződésük, ösz­töndíj-megállapodásuk még az ipari tanulókkal is van. Följe­gyeztem, mert a végzettség méltó megbecsülését láttam benne: az esti vagy levelező tagozaton végzett középiskolás Háromezer, a főiskolás vagy egyetemista ötezer forintot kap a téesztől a bizonyítvány, illetve a diploma bemutatása ellenében. H K hogy az idén több megyéiben olyan magas volt a takar­mánybúzák aránya, hogy köz­ponti készletből minőségjaví­tó búzát kellett odaszállítani. — Nem lehet elvárni az üzemektől, hogy saját érde­keik ellen dolgozzanak. Hiá­ba dicsérnek meg aratás után, hogy jó minőségű volt a búza, ha azután év végén elmarasztalnak, amiért nem feleltem meg a nyereséges gazdálkodás követelményei« nek. : Ügy 'érzem itt két elvá­rás ütJ^és»tóLmtLSSó*i, — Ha így_ is van, feltétle­nül a nagyobb fontosságú ér- deknes kell érvényt szerezni. Jó kenyeret csak jó búzából lehet sütni! — Ügy gondolom, hiábava­ló azt várni egy gazdálkodó egységtől, hogy saját érdekei ellenére termeljen. Ehelyett az ösztönzőrendszert kellene módosítani. Ha ez megtör­ténne, nem volna szükség to­vábbi »rábeszélésre«. A Somogy megyei Tanács képviselőjének véleménye szerint nem csupán a fajta dönti el, hogy milyen minősé­gű kenyér kerül az asztalunk­ra. — Jó néhány példa van arra, hogy az egyik sütödében ugyanabból a lisztből jobb kenyeret készítettek, mint a másikban. Ez mutatja, hogy nagyon sok függ az ipar tech­nológiájától is. És bár ez ön­magában nem jelenti a fen­tebbi vita megoldását, sokat elvehet annak éléből. — Nagy feladat vár a ne­mesi tőkre is. Ha ugyanis a jó minőségű fajták átlaghozama megközelítené a gyöngébbe­két, az ellentmondás magától feloldódna. Bár a véleményeket senki Sem összegezte, a végkövet­keztetés mindenki számára egyértelmű volt. A jó kenyér országos érdek. Mindenben — így a termelés feltételeinek kialakításában is — ezt kell leginkább szem előtt tartani. A babarci búzatermelési rendszer osztályvezetője egy mostanában gyakran szóba kerülő témát említett. — Túlságosan hosszú az idő (12—13 év), amíg egy új fajta a kísérleti parcelláktól a köz- termesztésbe eljut. Márpedig minden év, amellyel egy új, nagyobb hozamú búza előbb jutna el a gazdaságokba, ezer tonnákat jelentene a népgaz­daságnak. A kutatóintézetek­ben már 80—100 mázsa poten­ciális termőképességű búzákat arattak. Ezekből azonban, a jelenlegi rendszerben majd csak a 80-as években vásá­rolhatnak a gazdaságok. — Érthető a türelmetlenség, mégis szükség van erre az óvatosságra. Csak olyan fajta kerülhet köztermesztésbe, amelyik már bizonyított. Az ország ellátását nem tehetjük kockára azzal, hogy kellően lei nem próbált fajtát terme­lünk. — A lehető legnagyobb kockázatot kellene vállalni a jobb termés érdekében. Ha ugyanis öt fajtából csak egy is beváltja a hozzá fűzött re­ményeket, a nyert termés­többlet bőven kárpótol a »csalódásokért«. Az NDK-ban már gyakorlat, hogy az élsó évi eredmények alapján a kutatóintézetek saját kockáza­tukra megkezdik a termesz­tést. Ha 1—3 év után a fajta mégsem válik be, malomba küldik az egészet, és többet nem foglalkoznak vele. — Tény, hogy elkelne e té­ren a nagyobb rugalmasság, ne feledjük azonban, hogy az ötvenmázsás szintig a búza- termesztés eredményessége nem fajtakérdés. Az ország búzatermő terü­letének egyötödén dőltek meg az idén a kalászok. Ezeknek a veszteségeknek egy része — mint több kritikus és önkriti­kus véleményből is kiderült — elkerülhető lett volna. — Sok helyen túlzott vető­magnormákkal próbálták el­lensúlyozni a talajmunka fo­gyatékosságait. A túl sűrű tő­szám hozzájárult a szárak gyengüléséhez és a kártevők elszaporodásához. — A környező országokban mindenütt használnak a gaz­daságok szárszilárdító szere­ket. Nálunk ezek használatát nem engedélyezik. Ez az óva­tosság a gazdaságoknak is és a népgazdaságnak is sokba kerül. — 94 kísérletben kutattuk a szármegdőlések okát — mondta a babarci búzater­mesztő. — Tapasztalataink szerint egyetlen táblán sem dőltek meg a kalászok, ahol a vetéssel egy időben komp­lex starterműtrágyát juttat­tunk a földekre. A feltűnést keltő módszer pontot tett a vita végére. Mostanában több helyen is ázó esett a búzatermelés meg­torpanásáról. Igaz, hogy ha a jó és rossz termésű évek gra­fikonjait összekötjük, csak mérsékelten emelkedő görbét kapunk. Ez azonban nem je­lenti a fejlődés lassulását. Az egyik szakember a repülőgép felszállásához hasonlította a búzatermesztés fejlődését. »A gép elér egy magasságot, az­után ott marad, és sebességet gyűjt a következő emelkedő szakaszhoz. A búzatermelés is elért egy szintet, és most gyűjti tartalékait.« A szakem­berek vitája ezeknek a lehe­tőségeknek a megtalálását gyorsítja. Bíró Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents