Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
A megyehatáron túl Bronzfokos a bronzkorszakból Könyvespolc Szalkszentmártonban kaposváriakkal Petőfi emléke Néhány ezer lakosú Bács- Kiskun megyei község, Dunaújvárossal átellenben — ide látszik a kéményerdő —, a Dunától nem túl nagy távolságra. Családi házak települése ez, legföljebb néhány tetőn akad meg az idegen szeme: három sor pirosas cserép alatt nádfedél. Kicsi emelkedőre épült, 1707-ben emelt református templom csúcsában szél'kakas forog. De nem ez a község épületlelke, s nem is a vele szemközt fekvő copf stílus jegyeit viselő ház. Az idegen egy fehérre meszelt, nemes egyszerűségű, hosszú parasztházba tér be Szalkszentmártonban. Most Petőfi-múzeumnak hívják az egykori bérelt Petrovics-por- tát. Kocsmáros és hentes egyszerre volt itt Petőfi apja A költőre, a szél tépett vándorra szobor is emlékeztet. S a már-már kúriaméretű mú- zeumocska falán az emléktábla. mely szerint 1845 tavaszától 1846 nyaráig éltek itt Pet- rovicsék. Fellapozom a Petőfi- összest: «Ki fogja vajon megfejteni / E rejtélyt: / Az emberiségnek könnyei / Lemoshatnák-e az emberiségnek szennyét?« — itt kérdezte meg versben magától, másoktól a költő. Száztizenegy verset írt Szalkszentmártonban, két drámát, regényt. Kiállították arcképeinek másolatait, szobát rendeztek be korabeli bútorzattal, tárgyakkal, jó öreg kemence fűt télen két helyiséget is. Barátaira, Orlay Petrichre, Vö- rösmartyra, Jókaira képek emlékeztetnek. A helység kalapácsának és a János vitéznek első 'kiadásában is gyönyörködhetünk. A szülők portréja szintén kiállítási tárgy. Járva az elég bonyolult településszerkezetű község utcáit, az idegenen erőt vesz valami csendes meghatottság: járt erre Ó is — Nyugalmas, csöndes község ez egyébként... Megbolygatott nyugalom Ami az «egyébként« mögött van: filmet forgatnak ezekben a napokban Szalkszentmártonban. Méhkasként zsong a község. A Mafilm egyik stábja dolgozik itt néhány hét óta, a Vendégjáték című filmet készítik. Kábelrengeteg, ideiglenes konyha — mintha a régi hadiidők markotányosait látnánk —, bérelt autók és műszaki kocsik tömege árulkodik arról, hogy jócskán benne járnak a munkában. Technikushad, kisegítő személyzet I sürög-forog a készülő film ér-, dekében. Közülük a legeredetibb egyéniség egy fehér tri- kós, fehér rövid nadrágos férfi, akit néhány évvel ezelőtt a futballkapuban láttunk, az FTC, illetve a Dunaújváros színeiben: Aczél, a «higany- ember«. Ismerősökkel találkozunk. A nagy szereplőgárdájú filmben ugyanis majdnem az egész kaposvári színészcsapat szerepel majd. Kiss István, Koltai Róbert, Somogyi Géza, Dánffy Sándor, Csákányi Eszter, Rajhona Ádám, Lukács Andor, Galkó Bence, Imre Emma. Bálák Margit, Cselényi Nóra, Czakó Klára, Gőz István, Molnár Piroska, ifj. Mucsi Sándor stb. S látni fogjuk a vásznon a nem színészi státusban levők közül Zsámbéki Gábort, Ascher Tamást, Hevesi Andrást, Székely Györgyöt, Vincze Bélánét. Somogyi Gézát kérdezzük a szelepéről. — Díszlettervezőt játszom Egy forgatócsoport érkezik a faluba, hogy A longjumeu-i posta'kocsis produkciónak helyszínt keressen. Itt találja meg a múzeumban. Most éppen azt a jelenetet veszik majd fel, amikor belépünk a kapun. A történet arra utal, hogy ironikus hangvételű film készül arról, miként bukhatnak meg reményteljes tervek azon, ha egy település vezetői között nincs összhang, s a kicsinyesség lesz az úr, a presztizsfél- tés. A filmbeli tanácselnököt Horváth Jenő, a Csiky Gergely Színház egykori főrendezője, a múzeumigazgatót Rudolf Hrusinszky, az ismert csehszlovák színész alakítja, akit a Svejk címszerepében, A hullaégetőben és a Szeszélyes nyár című filmben láttunk. A prágai Nemzeti Színház tagja. Kiss István kaposvári színművész sokadszor lép be a múzeum kapuján. Ragályi Ele- j mér operatőr újra és újra ki- J próbálja, hány snittnyire mé- I retezheti ezeket a jeleneteket. I — A filmbeli filmrendezőt játszom. A munka nehezén már túl vagyunk, mœt a film kezdő képsorait forgatjuk. Kulcsszerep az övé. Autóbusz kanyarodik a térre, csehszlovák turistákat «kért kölcsön« az Ibusztól a stáb. Érkezésüket filmszalagra örökítik. Mire a nappali forgatás befejeződik, megérkezik Dánffy Sándor is, aki erőművészt alakít az esti felvételeken. Gazdag Gyula, a Sípoló macskakő rendezője most a Vendégjáték prodikciót dirigálja. Szalkszentmárton bevonul a filmtörténetbe. Leskó László Este a téren Enyhén csípős az augusztusi este. Szombat van, nem, sok hiányzik a tíz órából. A kisváros főterén két mozgó reflektor — mintha egy lomha, fekete óriás rovar világító szemei lennének — fénypász- tája vetődik a fekete masszával terített úttestre. Az aszfaltozógép dohogva araszol előre. Két lapátos ember nyomul utána, fürgén igazítják ki az apróbb hibákat, töltik fel a laposabb részeket. A hideg bitumennel kevert kőzúzalék simán, egyenletesen takarja be a tér megkopott, gödrökkel tarkított burkolatát. Billenős teherautó fáról a gép elé. Szekrényének eleje fölemelkedik, terhe lassan ömlik a terítő masina gyomrába. Alacsony, sovány, gyűrt arcú ember lép egy fiatalabb, bör- zakós elé. A géphez tartozik, látszik a ruháján, a sapkáján, otthonos mozgásán. Elfogadja a cigarettát. Valamit szólnak is, de inkább csak nézik a fénycsóvában forgó lapátokat. Kik lehetnek? Talán a gépkezelő váltótársa meg a munlca- vezető. Megáll a gép. Furcsa zajváltás: a szemközti vendéglőben cigányzene hullámzik a térre. Lakodalom van. Az ajtón idegeneket elhessentő tábla: Rendezvény miatt zárva. Alacsony, testes férfi lép mellém. Közel járhat a hetvenhez. Ingben, kalapban van. Lopva rám pillant, mondana valamit. Biztatnom kellene. De ö szólal meg: — Valamikor én is dolgoztam útépítésen. Lassan harminc esztendeje lesz. Akkor még a csákány meg a hatalmas vella volt a fő szerszámunk. Meg persze a na,g y henger. Makadámutat csináltunk. így már könnyebb, meg éjszaka jó a levegő. — De azért szombat este van. Vikendnap. A vendéglőből szól a zene. A Balaton- parton meg nyüzsögnek az emberek. A tévében vidám műsor megy. — Valakinek ezt is meg kell csinálni. És ilyenkor alig akad autósforgalom itt. Meg a gépeket is ki kell használni. Mert nézze csak, alig tízen dolgoznak itt, a sofőrökkel meg azzal a bőrkabátos művezetővel együtt. Szótlanul nézzük a vas és az ember egymást kiegészítő, egymásra ügyelő mozdulatait. Sárga, kis testű úthenger nyomul a friss burkolatra. Centiméterenként gyűri maga alá a fényt nyelő, vastag, fekete szőnyeget. Idős házaspár érkezik, bizonyára kényelmes esti sétájuk során vetődtek erre. A látvány jó néhány percig marasztalja őket. N«m szolnak, Csatornát ástak, kincset találtak Egy szál ingben Középső bronzkori, úgynevezett mészbetétes kultúra népének hagyatéka került elő a hét végén Zamárdiban. A Dunántúli Közmű- és Csatornaépítő Vállalat Speri József brigádja csatornázás közben az értékes leletre, s idősebb Bozor József a szerencsés meglelője annak a bronzból készült fokosnak, mely az eddigi legértékesebb darabnak számit az előkerült anyagból. Ifjú Horváth István zamárdi lakos segített a'bban, hogy károk nélkül sikerüljön megmenteni a leleteket. A kaposvári múzeumba máris beszállították a sírokból előkerült tárgyakat. Itt elmondták: az időszámításunk előtti 1600-as évekből valók a mészbetétes edények, melyeket a sírokban találtak, öt sírból kettőben megtalálták az urnát is, ami arra utal, hogy hamvasztásos temetkezés jellemezte az itt élt nép temetkezési szokását. Az urnák mellé elhelyezték a halott edényeit, amelyekbe élelmet is tettek. A bronzfokos az egyik ur- nás sírból került napfényre, s előkelő tulajdonosra vall. Ám nemcsak ez az értéke, hanem: a Dunántúlon négy-öt hasonló tárgyat találtak csupán ur- nás sírban. Mit tudunk az' itt élt népről? Sajnos, nem sokat. Amit tudunk, azt kultúrájuk őrizte meg. Ennek alapján — a most talált edények és a [bronzfokos láttán erről meg I is győződhetünk — olyan ; népre, emberekre keil gondol- I nunk, akik nagyon szerették a I szépet. H. B. Igény van az olyan művekre, melyek a szomszédos országokban élő magyar nemzetiség történetét, életének változásait dokumentálják az irodalom eszközeivel, módszereivel. Olyan művekről van szó, melyek nem az elválasztó, hanem a hasonló jegyek, célok kutatásával válnak szellemi híddá népek között. Sütő András erdélyi író Anyám könnyű álmot ígér című ön- vailomásos regénye ilyen volt. Beke György író-riporter munkái ebben segítenek. Gion Nándor jugoszláviai magyar író művei szintén „hidak”. Fábry Zoltán elhunyt szlovákiai magyar írónk egész életműve ugyancsak példa. Dubo Gyula Vajúdó parasztvilág című, nagyszerű könyve hasonló igénnyel született. Dobos László szlovákiai magyar író űj könyve, az Egy szál ingben e vezérlő gondolat és szándék jegyében fogant. A pozsonyi Madách és a budapesti Szépirodalmi Kiadó tette közzé. Cselekménye 1918- ig nyúlik vissza. Amikor ezt mondjuk, rögtön azt is hozzátesszük: az időfelbontás eszközével él az író, műve nem kronológiai sorrendben követi az eseményeket. Pusztító árvíz meggyőzően ábrázolt képeivel indul a regény, mely eleven tabló Szlovákia lakóiról: szlovákokról, magyarokról, cse- hekről. Valóságos és mégis szimbolikus értelmű árvíz ez. Emberek húzódnak meg padlásokon, s nem akarnak, nem tudnak menekülni az itt élned de a férfi — könyvelő volt? tanár? mérnök? — mintha aprókat biccentett volna, amikor karon fogva továbbindultak. Teherkocsi robog üresen, zörgése fölfalja a csárdás foszlányait is. Talán presszóból vagy moziból jön a fiatal pár. Házasok lehetnek? Vagy csak időlegesen tartoznak egymáshoz? Megállnak. Kezük a fiú derekán találkozik. — Érdekes, ugye? — kérdezi a lány. — Az. — Mit gondolsz, nem zavarja őket, hogy szombat este van, szép nyári idő, és mindenki szórakozik vagy pihen? — Megszokták. Vállalták, csinálják. — Azért én nem szeretném, ha ilyen munkaköröd lenne. A feleségük is megszokta már? — Nem tudom. Talán. . Jó pénzt visznek haza. — Az nem minden. — Persze. De keil. Sokba kerülnek a gyerekek, a lakásépítés, új bútor, talán kocsi is. Egy kicsit hallgatnak. Azután a lány a magas szegélykövekre mulat. — Nehéz lesz majd itt áttolni a babakocsit. A fiú elmosolyodik, kedveskedve megpaskolja párja nyakát. — Majd a járdát is hozzáigazítják, amire nekünk szükségünk lesz rá. összefonódva nyeli el őket a park melletti járda sötétje. László Az idegen szavak és a köznyelv Rugalmas, hajlékony nyelv a magyar. Két évezreden keresztül fogadta be és építette szervesen saját rendszerébe az idegen jövevényeket. így lett a lonqtieí-ből lakat,! az eleémoszüné-bői alamizsna, a deci ma-bői dézsma, a kralból király és a clinche-bői kilincs. Szépen, megférnek Ő6i szavaink mellett, jól illeszkednek a magyar nyelv jellegzetes hangtani és szót an i szövetébe. Gazdagabb, kifejezésre alkalmasabb, árnyaltabb lett nyelvünk általuk. Napjainkban viszont úgy látszik, a nyelv a maga lassú, természetes tisztulási, át- igazítási folyamatával képtelen megbirkózni a jövevényekkel. Gyorsan születnek új és újabb tudományos fölfedezések, gyártási eljárások, műszaki vívmányok, kereskedelmi-forgalmazási módszerek, politikai-gazdasági műszavak, & viharos gyorsasággal terjednek ország- és nyelvhatáron keresztül. Folyóiratok, napi sajtó, rádiótelevízió — ez a hatalmas gyorsító és sokszorosító gépezet — ontja, terjeszti, zúdítja nyelvünkre ezeket. Konii- nuus, design, interdiszciplináris, koherens, kontraindikált, transzfer, trend a műszaiti kultúra ismert, csak kapásból felsorolt példái. Mások ismertebb divatos szók, egyfajta életstílus jelzői: song, show, night club, snack bar, team. Terjedésüket segíti, hogy alkalmasak a «műveltség« fi- togtatására, s később akarva- akaratlanui tartósan belopják magukat a nyelvbe. Mi az oka ez áradatnak? Miért nem képes megbirkózni nyelvünk e rengeteg, hanganyagában. szerkezetében idegen szóval úgy, mint évszázadokon keresztül? Az idegen — főleg az angolamerikai nyelvterületről érkező — szavak beépülése azzal fenyeget, hogy a köznyelv lassacskán egymással csak felszínesen érintkező, s kölcsönösen nehezen érthető nyelvi rétegekre esik szét. Az volna a kívánatos, ha a szakfogalmaknak, kifejezéseknek megtalálnánk a helyes és főleg pontos nyelvi megfelelőjét. Ma még — mert idejében nem figyeltünk rá — kínosan magyarítottnak hat a metró helyett mély- vasutat, a koncepció helyett elméletet, a koordinál helyett összehangolt mondani. De ez a pillanatnyi nyelvi állapot. Helyesen jegyezte meg egyik nyelvészünk: minden attól függ, hogy a nem erőszakoltan. magyarított, új kifejezé sek magyar változatai menynyire válnak közmegegyezéssé, megszokottá. Mert akkor már nem cseng idegenül a fülnek ... Az idegein szavak túlburjánzásának föltehetőleg sok, s meglehetősen összetett oka van. Meg szokták említeni a tömegű irközlés gyorsaságai és a közvetített mind több hírt, értesülést, amely szinte bombázza agyunkat, tudatunkat. Eszerint ma a magyar fordítóknak nem pusztán az idegen nyelvű közlemények tartalmát kell hűen visszaadniuk, hanem a szó jó értelmében egy kicsit nyelvművelővé is kellene válniuk. Fokozottabb a felelősségük azoknak is, akik a tudományos szakfolyóiratok számára az idegen szövegeket átültetik magyarra. Hiányzik nálunk a szépen, választékos j magyarsággal beszélők rang ■ ja is. A helyzet éppen fordi- j tott. Társadalmi elismerés: j ma inkább azok kapnak, akik bőven használják, szórjál: az idegen és műszavakat. Ma már a köznyelvben is kitörölhetetlen az Ütinform, s a budapesti nemzetközi vasár már-már Hungexpóvá változik. A. beszélt és az írott nyelv különleges terület. Ösztönösen használjuk. A hangok képzésének, a szavak összerakásának és a mondatok alkotásának «tudományát« gyermekkorunk óta hétköznapi készség szintjén hozzuk magunkkal. Hol romlik el a szépen, bátran beszélő kisgyerek nyelvezete, s hogyan válik lélektelen, bürokrata nyelvet használó, nagyképü, anglicizmusokkal telezsúfolt beszédmodorú felnőtté? Valahol útközben. Például az iskolában, ahol a töméntelen fölmérés, feladatlap, a megállíthatatlanul terjedő írásbeliség az élő nyelv használatának kárára válik. Megáll, nem fejlődik tovább a nyelvi igényesség, amely nem fogad el képtelen szövésű mondatot, rossz szórendet, helytelen ragozást és csúnya hangképzést. Fiz a magyar nyelv jövője szempontjából oly fontos belső igény ma csak nyomokban található — néhány erőteljes pedagógus egyéniség munkája nyomán. A nyelvhasználat pedig — sajnos — zömében nemtörődöm, pongyola, akadozó, szürke lesz. S ez az idegen szavak gyors terjedésének igazi hattere. Csupor Tibor s halnod kell belső parancsa miatt. Ez azonban csak az egyik sík Dobos László regényében. A másik: a ma. Egy új, több szintes ház lakóinak egymásra utaltsága, egymáshoz találása, I út lélektől lélekig. Különböző í nemzetiségű emberek paritáson I alapuló közös élete bontakozik { ki az olvasók előtt. S, ahogy az I első síkban az árvíz, ugyanígy itt is jelkép értékű a ház. Szinte laboratóriumi lombik: ve- ] gyűlni látjuk benne az affinitásra hajlamos „anyagokat”. Dobos ugyanakkor arra i(s fi- í gyelmeztet — az internacionalizmus marxi felfogásához I hűen —, hogy a nemzeti sájá- I tosságok és a nyelv megtartá- j sával válhat belsőleg is egyen- j értékű „társbérlővé” minden lakó. Ennek a gondolatnak a jegyében alkotta meg regényének harmadik síkját. A kútásó j munkája közben rétegek kerülnek a felszínre, s terülnek szét a talajon. így terül szét Dobos regényében minden történelmi réteg, társadalmi vonatkozásaival együtt e harmadik egységben, talán a leggazdagabbikban mindenik* között. Itt ugyanis szinte az előzményt kapjuk, olyan bontásban, mely nagyon sok típust mutat be. Viselkedésformákat, reakciókat egy-egy emberi jellem „keretében”. Emlékezetes portrék [ezek; emberek több dimenziós ábrázolásban. Házépítő Kőműves Kelemen, börtönőrből civillé váló Kendi, s a felesége, a három suszter stb. De ide kell sorolnunk a második sík alakjait is; az egyre ríyugod- tabbá simuló jelen alakítóit. Mindegyikbe szinte élő sejtként épült be a múlt — csak így lehetnek teljesek —, ugyanakkor a törvénnyé ösz- szegeződött tapasztalatsor is munkál: a fraternitás, a test- vériségvállalás, s ennek egyenlőségen alapuló megnyilvánulása, gyakorlata vihet előre. Hiteles, bizonyos vonatkozásokban dokumentumértékekkel js rendelkező kötet Dobos László Egy szál ingben című könyve, mely jól reprezentálja a mai szlovákiai magyar irodalmat. Talán egyetlen részletében veszít mindaddig megtartott egyensúlyából, a második világháború egyik mozzanatának ábrázolására gondolok: a magyar hadsereg felvidéki bevonulása. Emberséget hirdető mű ez. L. L. Major János KÖVETEI JÖNNEK Mint földet az eke, szántja szikár arcom anyám üzenete — követei jönnek innen is, onnan is I a tündér jövőnek! Iszlai Zoltán A TÉLI REGGEL A «téli reggel« akár «nyári estén« szemetes fényudvart pödör a fák köré. A hamvas utca vasbádogfödém. Kolompol furcsa szó, merít magába e régi hordó, meztelen tél. Kerék Imre Apám Fűszálak periszkópjain apám a földből kifigyel, kémli az eget: küld-e új esőt, személi a határt: nő-e a búza, szólongatja Tej úton csatangoló lovait, a szétgurult kerekeket visszailleszti a szekérbe, hív engem, kölyköt. feltesz a bakra, indulunk fütyörészve. várnak esillagviragos kék mezők.
