Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-27 / 227. szám
Őkolvivó-CSB Dózsa győzelem Fehérváron Az ökölvívó CSB őszi idényében először léptek kötelek közé a K. Dózsa öklözői. Székesfehérváron a csoport sereghajtója, a SZIM Vasas volt az ellenfél. A hazaiak nem tudták fölborítani a papírformát: a mérkőzés lényegében már a mérlegelésnél eldőlt, amikor mindössze 8 hazai öklöző jelent meg. Másnap a szorítóban azonban már csak heten küzdöttek, a harmatsúlyú Tóth ugyanis időközben megbetegedett. Végül csak három pár küzdött három menetet. A nehézsúlyban ugyanis — a már biztos győzelem tudatában — a kaposváriak nem állítottak versenyzőt. A legszínvonalasabb találkozó a Rajczi—Dankó összecsapás volt. A pehelysúlyú fehérvári versenyző győzelmével végződött 0:6-ra vezetett már a kaposvári lilafehér gárda, s ezután váratlanul egyenlítettek a hazaiak. A további mérkőzéseken aztán már nem volt vitás a Dózsa győzelme. A bajnoki táblázaton jelenleg a Kun B. SE áll az élen, miután szombaton fölényesen 21:l-re nyert a Steinmetz SE ellen. A kaposváriak a második helyen tanyáznak, de ők két találkozóval kevesebbet vívtak. A Dózsa tehát továbbra is versenyben van a csoportelsőségért. K. DÓZSA—SZIM VASAS 14:8 Székesfehérvár, 100 néző. Vezette: Cseh J., Végh. Pontoztak: Barabás, Óváry, Varga F., Zádori. Eredmények, (elöl a kaposvári versenyzők) : Papírsúly: Vladár ellenfél nélkül győzött. 2:0 Légsúly: Nagy Z. pontozással nyert Bujdosó ellen. Nagy — akárcsak a vidékbajnokságon — most is kitűnő formában volt. Egyhangú pontozással nyert 4:0. Harmatsúly: Ferstek mérFélsiker a röplabda-EB nyitányán kőzés nélkül győzött mivel Tóthot az orvos nem engedte indulni. 6:0. Pehelysúly: Rajczi Dankótól pontozással vereséget szenvedett. Két régi rivális kitűnő és szoros csatáját hozta ez a találkozó. A kaposvári fiú végig egyenrangú ellenfél volt; csak minimális különbséggel vesztett. 6:0. Könnyűsúly: Varga Z. portozással kikapott Mózertól. A Dózsa-öklöző irányított végig, ellenfele viszont sok tenyerest ütött. A bírók másképpen látták. 6:4. Kisváltósúly; Bogyót Csön- gedi ellen sorozatos szabálytalanság miatt leléptették. A két ellenfél hasonló stílusban öklözött. Bogyót a 3. menet végén léptették le. 6:6. Váltósúly : Rákosa ellen Pálinkás az első menetben föladta. A találkozó 10 másodpercig tartott. Rákosa első sorozása után repült a törölköző. 8:6. Nagyváltősúly: Lévai ellenfél nélkül győzött. 10:6. Köz^psúly: Rigó ellen Plank az első menetben föladta. A fehérvári fiú nagyon igyekezett az elején, de a menet végén edzője föladta a kilátástalannak tűnő küzdelmet 12:6. Fqlnehézsúly: Túri ellenfél nélkül győzött. 14:6. Nehézsúly: Réder (SZIM) ugyancsak ellenfél nélkül győzött. 14:8. A bajnokság állása: L Kun B. SE 8 7 2. K. Dózsa 6 5 3. Vasas 6 4 1. Bp. Építők 5 2 5. Steinmetz 6 1 6. SZIM Vasas 7 — 1 119— 55 14 1 81— 45 M 2 73— 53 8 3 51— 57 4 5 39— 9 1 2 7 45—107 — Régen fordult elő, hogy olyan sikerrel szerepeltek NB 11-es röplabdacsapataink egy fordulóban, mint legutóbb. Valamennyi somogyi együttes biztosan győzött. Képünk a KV Izzó—Bakony Vegyész mérkőzésen készült. Molnár föladja a labdát ; mellette Kiss készenlétben. A találkozókról szóló beszámolónkat holnapi lapunkban közöljük. Finnországba megkezdődtek a férfi és női röplabda-Euró- pa-bajnoki küzdelmek. A magyar férficsapat a jó szereplés reményében érkezett Helsinkibe, s így ónnál fájóbb volt első veresége. A nemzetközi porondon kevés említésre méltó eredménnyel dicsekvő házigazdáktól kikaptak 3:l-re. A magyar csapat összeállítása: Takács,, Buzek, Huszár, Borosok, Bogár, Nagy. Csere: Kovács K., Mondi, Járosi, Kovács L. Turkuban léptek pályára női röplabdázóink. Hollandia, bár kemény ellenfélnek bizonyult, nem tudta első sikerétől megfosztani a magyarokat: együttesünk 3:0-ra nyert A magyar csapat az alábbi összeállításban szerepelt: Juhász, Torma, Schlégl, Feketéné, dr. Bánhegyiné, Bárdi: Csere: Halászné, Anker, Kutas. Hétfőn a második versenynapon magyar—jugoszláv nap volt, ugyanis a nők Turkuban, a férfiak Helsinkiben egyaránt a »kékekkel« találkoztak. A kupitaa sportcsarnokban a magyar női válogatott majdnem mindvégig remek játékot produkált és 50 perc alatt könnyedén verte meg azt az ellenfelét, amelyik az előző napon ugyancsak megizzasztotta a román válogatottat Magyarország—Jugoszlávia 3:0 (9, 4, 6) Vezette: Palaszeszskl (lengyel) és Kuusela (finn). Férfiak: M agyarország—Jugoszl&via 3:0 (7, 14, 6) Magyar győzelem titán újra nyílt a küzdelem a csoportokban. Az EB eddigi talán legizgalmasabb mérkőzését Turkuban játszották, a csehszlovák együttes 3:2-re verte a román női csapatot A liba szó zsibává zsengülta »muter« (reszelés férfiszeméremmel Jobbik így szólította az anyját amíg az élt) szájában mindig, ha sárga pelyhes kislibákról beszélt Morzsa helyett zsurmát dorombolt s ezt következetesen átzenélte a morzsolásra is: zsurmolás. A matat ige watattá változott a faggat fütetté, a befellegzett befölhedzetté. Simogató, drága szavak! ... A második hullámba azok a kifejezések tartoztak, amelyeket Jobbik Lajos továbbképzések szöveganyagából, rádióműsorokból, hetilapok cikkeiből őrzött meg magának. Ezek lágyították tovább puha alaphangulatát Sic transit... — jegyezte meg. — Így múlik el... Fájó, szép mondás, a kirendel tségvezetó* ben képzetet idézett elő:hoez- szú folyosón kedves női alak kisebbed ik bele a távolságba. És rajtad lesznek jelül, ebben elrendelés van. Hazám — hozzád! Mint az anya tej, olyan édes ez a tápláló mondás. Sűrítménye annak a felismerésnek, hogy a haza és az egyes ember kapcsolatában melyiké az elsőbbség. A föld, a szűkebb pátria életet terem nap nap után, termékeny ölként Ragaszkodni hozzá fiúi érzésekkel kelL Jobbik Lajos szinte megmosdatta lelkét ezekben az érzésekben, zson- gító bódulat gyengítette, és felfakadtak vágyai a jóságra. De ezen a napon befagytak rejtegetett, kedves szavai, igéi. Az éjszaka is hideg volt, füstölni kellett a pogányszállási gyümölcsösökben. Reggel mégis meleg szél érkezett, mintha parázsról fújt volna. Szinte odagyűrte Jobbik elé a tájat A gazda érzésével tekintett körül; a tavasz sar- jadztatta ki benne ezt mindig, s bár hosszú évek óta nem hívták már a földek, ilyenkor mégis simogató üzenetet kézbesített neki a szél a Bürkés-tagtól, melynek útja mellett jegenyegárdisták adták az őrséget (Sokszor volt bőrkés borsósleves ebédre, innen kapta a nevét Jobbik egykori földje.) Mannák hullafoltos parasztpalotájához rövid kopta- tójú, sekély szurdokút vezette fái a kirendeltségvezetőt Az Hűség a jelmondathoz Az érkezés forgatagában, a ritkuló, szürke vagy éppen hófehér hajak, sűrűsödő ráncok, tekintélyes pocakok mögött fürkészve kereshetjük hajdani kamasztársainkat. Az elegáns öltönyökben az egykori ^vásott nadrágos, stoppolt pulóveres önmagunkat. ».. .Holnapra megforgatjuk az egész világot« —■ Felállva fújtuk a dalt, hajdan volt indulónkat. Megforgattuk? A népi kollégisták, önmaguk természetesen nem. De sokat megért és sokat, nemegyszer lehetetlent is vállaló és teljesítő nemzedékünk legjobbjai valamit mozdítottak a világon. Böhm József, a megyei tanács elnöke ezt így fejezte ki: — »Azok a célok, melyeknek eléréséért küzdöttek, teljesültek.« Ülünk a városi tanács nagytermében, a fényes asztalok mellet, a barnára pácolt, faragott falborítások árnyékában. Névsorolvasás. Fölállva jelentkezünk. Kopaszodó, ötven felé járó férfi emelkedik fel az elnökségből: a kollégium első diáktitkára. A hőskorra emlékezik. Az indulás keserves-izgalmas napjaira. Tisztelettel figyelünk Tömpe Istvánnak, a Magyar Rádió és Televízió Állami Bizottsága elnökének, Somogy egykori alispánjának szavaira. A koalíciós időszakban ő képviselte a kommunista pártot a helyi állami vezetésben. A negyvenötös-negyvenhatos agyagos, horhos egy emberkéz vájta üregében lepattogzott zománcú edényeket, állati csontokat, rozsdás sárhányó- kat hordott szeméthalommá a nemtörődömség. Jobbik ha- rákolt; köpetének magja is volt. Tartozik ezzel az úttal az ördögnek. A cipónyi dombról még egyszer visszapillantott, szinte belekapaszkodva a látványba: innen védtelen a faluja, gyanútlanul tárulkozik ki a kíváncsi szemnek. Szemérmetlenül színes kertek, fegyelmezett udvarok, lapuló házak. A csapott vállú templom szinte a földbe süppedt. Egyébként is: a bejárat szemöldökfája annyira alacsony, hogy Jobbik arra a következtetésre jutott: szándékosan ilyen — a belépő legyen kénytelen fejet hajtani. Egyedül a karácsonyi, orgonabúgásos éjféli misék hiányoztak a kirendeltségvezetőnek, s a Csordapásztorok midőn Betlehemben harsány éneklése. Ezek a gyerekkort jelentették neki. A Mann-porta farral feküdt az útnak. Így a vendégoldallal megpótolt kocsiknak nem kellett végighaladniuk az első és a hátsó udvaron: könnyebb volt tisztán tartani a házkömyéket, a fogatosok is gyorsabban fordulhattak. Néhai Mann Péterre és családjának minden tagjára a gyakorlatiasság volt a jellemző. Mostanra azonban a kerítést már nesztelen léptekkel földre tiporta a természet, szívós dudvahadakkal elfoglalva a kert és & szérű nagyobb részét. A gyümölcsfák tompossá terebélyesedtek. Így tűnt, hogy a korai teréveket idézi, amikor Somogy népe — a baloldal felvilágosító munkája nyomán — az ádáz pártküzdelmek közepette is világosan fölismerte: a szűkös anyagi lehetőségek ellenére is áldozni kell a demokratikus értelmiség megteremtéséért,' a népi kollégium létesítéséért. A gondolatokat dr. Bolla József, első igazgatónk fűzi tovább. »Izgatott bennünket, haladó pedagógusokat, az új nevelési intézmény, hiszen ennek nem voltak közvetlen előzményei. Legfőbb célunk világos volt: olyan fiatalokat nevelni, akik demokratikusan gondolkodnak, hűen szolgálják a népet, vállalják a szocializmus építését, és sokoldalúan művelt szakemberekké képezik magukat.« A terem falán a sokatmondó, művészi formába sűrített illyési jelszó: »Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sej, ma nem azzal kellene, honnan jössz, azzal ecsém: hová mész.« Piros betűkkel sugárzott az intelem tanulószobánk fő falán. — Hova mentünk? Meddig jutottunk? Egyetemi tanárok, honvéd és belügyi tisztek, pártmunkások, tudományos kutatók, orvosok, mérnökök, állami vezetők ülnek a teremben. De bárhol dolgozzanak is: közéleti emberek, akik nem feledték, honnan jöttek. Az ilyen magatartást állítja követendőnek dr. Prandler mést hozó, silány szilvafák — fosóka színának hívják a gyümölcsét Szálláson — uralják a vegetációt. Trágyadomb szagos aranybamája. Foltozott pajta, szalmahajába kasza kapaszkodik acélzászlójával. Az istálló falának trágyahúzó kapcsot támasztott valaki. Egy törött küllőjű kocsikerék is hevert az udvar közepén, vörös tyúkok tollászkodtak rajta. Jobbik gyors léptekkel megindult a fonott góré mellett. Följelentésre érkezett, a vizsgálódáshoz toldja majd a közlendőjét. Éppen csak megemlíti, de nem kéri fel őket közreműködésre a tervéhez. — Van itthon valaki? — ott állt a túlméretezett, pagodatetejű épület bejáratánál. A háta mögött nyiszorduít meg valamelyik gazdasági építmény ajtaja. Hátrakapta a fejét, mintha látott is volna valakit visszahúzódni, de akkor már elölről is ráköszöntek. A Mann lány volt. Alig fiatalabb Jobbiknál. — Mi járatban ? — Panasz van magukra. — Az anyám, ugye? Jobbiknak nem is kellett válaszolnia. Az asszony hajszáleres, vörös arca párnáit vésztette a fintortól. Rálob- bantotta sárgás szemét a kirendeltségvezetőre. — Megpanaszkodott magának. Éppen magának... — Itthon van? — Ez a háza — nyomta meg gúnyosan a tulajdonviszonyt is jelző szót az asz- szony. — Menjen, udvaroljon neki! Árpád, a kollégium egykori diákja, amikor átadja a találkozóra összegyűlt egykori diákkollektíva ajándékát négy munkáscsalád jó tanuló és a közösségi életben is példásan helytálló középiskolás gyermekének. »Legyetek elkötelezettjei a fejlett szocializmus építésének, műveljétek hivatásotokat magas szakmai igénnyel, és alakítsátok ki magatokban a közösségi ember jó tulajdonságait.« Kedves ajándék: alkalomhoz illő műsor. József Attila-ver- sek Vajda László színművész tolmácsoiásáoan és a pedagógus-énekkar dalai. Legszívesebben együtt fújtuk volna a kórussal. De illik-e? Madrid határán ... Kovács vagyok, ifjú a lelkem ... Emlékeket ébresztő sorok, ritmusok. Nem messze tőlem egykori diákkarmesterünk. Figyelem, nem mozdul-e önkéntelenül is a keze. De csak néz maga elé. . Próza. Kun Vilmos színművész felolvas. »Hányás vagy? Huszonnyolcas? Akkor mi félszavakból is értjük egymást.« önvizsgálatra késztető sorok egy nemzedék útjáról. A szavak szinte dobolnak bennünk. És oldásként a BM együttes táncának hangulatával kelünk fel az asztalok mellől. Kifelé menet megszólít egykori pajtásom: — Emlékszel? Itt hallgattuk Déryt és Illyést. — Hogyne. Fönt a karzaton szo- roskodtunk. Másnap Déry el is jött hozzánk. A Fehér Jancsi vitatkozni is próbált vele. Fehér asztalsor. Népdalokat, ma már alig hallható mozgalmi indulókat énekelünk. És persze, beszélgetünk. — Hol élsz? Mi lett veled? Család? Tanai Imre, a megyei pártbizottság titkára baráti közvetlenséggel kéri a jelenlevőket: az eddiginél is jobban segítsék a maguk munkaterületén egykori lakóhelyük, Somogy fejlődését. — Azután egy közülünk való szót kérő: gyakrabban kellene találkoznunk. Fényes a vasárnap reggel. A városi tanács vezetői szíves házigazdaként városnézésre hívnak, bemutatni értékeinket, a három évtized változásait. A Somogyi Képtár, a múzeum sétánk útja, majd buszra szállunk. A keleti iparvidék üzemeiről, a mezőgazda- sági főiskoláról, az új lakótelepekről kapunk illusztrált ismertetést. Hajdani otthonunk előtt kiszállunk néhány percre. Igen, itt volt a röplabda- pálya. Ott pedig egy kisajtó a sarokban, át a lánykollégiumba. Az öreg fák a régiek ... És végül a tanítóképző főiskola kollégiuma minden kényelemmel fölszerelt. Igen, így élnek ^ma a kollégisták. A kötődés itt-ott megvéko- nyult szálai most megerősödtek. »Máskor is jöjjenek el, az otthon melegével, az egykori szűkebb haza szeretetével várjuk vissza vendégeinket.« Paál László Somogyi Néplap (Folytatjuk.)
