Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-03 / 207. szám
Nagyobb a politizáló kézség Népszerűek a politikai vitakörök A televízió, a rádió és az újságok nem pótolhatják a személyes és közvetlen politikai felvilágosítást és meggyőzést. Ahogy gyakran mondják, o televízió kommentátorától nem lehet kérdezni, s egyéb lehetőség hiányában akár he- tekig-hónapokig is hordhatják magukban a nézők a kétségeiket. Az agitáció szerepe éppen ezért olyan nagy napjainkban is. Az emberekkel való párbeszéd igénye hívta életre a politikai vitakörök rendszerét. Kísérleti jelleggel hat évvel ezelőtt alakultak meg az első vitakörök. Megyénkben a barcsi járás járt az élen, ott már 1972-ben is működtek ilyenek. Országosan és a megyében is négy évvel ezelőtt egymás után szervezték meg ezeket a fórumokat, amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy közvetítsék a párt politikáját, mozgósítsanak a megvalósítására. Ez az időszak azt is bebizonyította, hogy a politikai vitakör az agitációs munka fő csatornája, fontos helyet foglal el a tömegpoli- ti'kai munkában. A somogyi tapasztalatok azt mutatják, hogy mindenhol nagyon népszerűek a vitakörök, számuk egyre gyarapodott. A megyei pártértekezlet idején még száz ilyen kör működött, az év elején kétszázhárom, most pedig már háromszáztizennyolc. S a lehetőségek még mindig nincsenek kihasználva. Kaposváron jelenleg az a gyakorlat, hogy elsősorban az üzemek, intézmények vezető beosztású dolgozói járnak a vitakörökre. A munkásság zöme a megyeszékhelyen található, éppen ezért fontos feladat, hogy politikai meggyőzése érdekében több vitakört szervezzenek az üzemekben. Most már több mint fél évtizedes múltra tekint vissza e fórumrendszer, ennek ellenére tapasztalható félreértés a pártszervezetek és pártszervek körében, s ez olykor annak is gátja, hogy újabb körök alakuljanak. Nem egy helyen “oktatáspótlónak“ szánják, pedig semmiképpen sem lehet összekeverni a tömegpropagandával. E körök érv- és tényanyagot adnak a politika megmagyarázásához. Nem elvi jelentőségű témákat tisztádnak, hiszen arra ott van az oktatás, hanem egyes kérdéseket magyaráznak részletesebben és bővebben. így közvetlenül cselekvésre mozgósítanak. Amikor összejönnek a hallgatók, nem szemináriumon vesznek részt, hanem be25 ezer forint értékű társadalmi munka (Tudósítónktól.) Az év elején a balatonbog- lári áfész dolgozói, szocialista brigádjai is csatlakoztak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére indított mun- kavensenyhez. Üj brigádok alakultaik a Hullám étteremben és a balatonboglári vas- boltban, a látrányi és a sző- lősgyöröki élelmiszerboltban. Velük együtt 16 brigád igyekszik elnyerni a szocialista címet. A szövetkezet 19 üzlete a kiváló egység cím elnyeréséért tette meg vállalásait. Valamennyi községgel szocialista szerződést kötöttek, amelyben rögzítették mindazt, amit kölcsönösen elvárnak egymástól. A napokban igazgatósági ülésen tárgyalta a balatonboglári áfész a munkaverseny helyzetét. Ennek során már figyelembe vették azokat a javaslatokat, .melyeit a termelési tanácskozásokon és a a szakszervezeti bizottság ülésén elhangzottak. A szocialista brigádok 10 millió forint többletforgalmat vállaltak, ezt 9 százalékkal túlszárnyalták a félévi adatok alapján. A brigádok és az egységek 35 ezer forint értékű társadalmi munkavállalásukból június 30-ig 25 ezer forintot teljesítettek. szélgetnek, vitatkoznak, tájékozódnak időszerű kül- és belpolitikai, gazdasági, ideológiai kérdésekről. A véleménycsere és a vitatkozás lehetősége miatt a szocialista demokrácia egyik alapcsírájának is mondják. Valóban, hisz sokkal közvetlenebb a hangulat, igazi rangja van az élőszónak. Itt nem lehet papírosról felolvasni, mert érdektelenné válna a hallgatóság. S mivel e köröknek “nincs szervezeti szabályzatuk«, sokkal tágabb lehetőség nyílik a módszerek megválasztására is. A Vonzerő abban rejlik, hogy e fórumokon olyan kérdésekről esik szó, amelyek éppen akkor érdeklik az embereket. Volt, aki amiatt aggódott, hogy túl sok gazdasági témát választottak a hallgatók. A választás szabad a központilag megadott témákból, s a rugalmasság feladása éppen az érdeklődést csökkentené. Nem is lehet mereven ragaszkodni az előre eltervelt témához: ha valamilyen esemény miatt más foglalkoztatja az embereket, az a legjobb, ha a vitakör vezetője arról beszél. A politikai vitakörök számának növekedése most a színvonal, a hatékonyság növelésére, a hatósugár kiterjesztésére, a jó módszerek közkinccsé tétele irányítja a figyelmet Ez állt a középpontjában annak a tanácskozásnak is, melyen a városi, járási pártbizottságok munkatársai osztották meg egymással tapasztalataikat a megyebizottság propaganda- és művelődési osztályának szervezésében. Sok függ a vitakörvezetők érdeklődésétől, felkészültségétől. Jól látják ezt mindenhol, s több szakosítót, esti egyetemet, magasabb politikai és állami iskolát végzettet kértek föl erre a pártmunkára. A vitakörök központi anyagai kedveltek, s nagyon jól használhatók egyéb területéken is. A helyi érv- és tényanyagot most már több helyen — siófoki, barcsi járás — szervezetten megkapják a vitakörvezetők. Különféle módszerekkel a tájékoztatásukról is gondoskodtak. A további feladatok között szerepel, hogy a városi, járási pártbizottságok legalább egyszer évenként tájékoztassák őket a gazdasági feladatokról. A megyei érv- és tényanyaggal a rendszeresen szervezett tanfolyamokon látják el őket. Az ősszel száznyolcvan vita- körvezető tanul majd Kaposváron és Balatonszemesen. Mindenképpen hasznos a Barcsi Járási Pártbizottság terve: a jó munkát végző vitakörvezetőket — akárcsak a propagandistákat — megjutalmazzák. E fórumok hallgatói akár órákat is elvitatkoznak, ha érdekli őket a téma, a körvezető pedig jól irányítja a vitát. A cél természetesen az, hogy adják tovább munkatársaiknak a hallottakat, győzzék meg őket a frissen szerzett ismeretek birtokában. A terjedési sebesség most még nem mindenhol megfelelő, s ennek érdekében a pártszervezetek, a körvezetők is sokat tehetnek. A kaposvári járásban például azt tapasztalták, hogy növekedett a politizáló készség az alapszervezetekben a vitakörök révén, sőt a politikai irodalmat is jobban keresik. A siófoki járásban az alapszervezetek önállóan kezdeményezték pártnápok megtartását, hogy még szélesebb körben beszéljenek a témáról. A politikai vitakörök rendszere olyan területe a pártmunkának, ahol még nem kitaposott az út, bőven van lehetőség a kísérletezésre, a lehetőségek kiaknázására. Ezt mindenképpen elősegíti, ha a pártszervek és -szervezetek rendszeresen mérlegre teszik a tapasztalatokat, meghatározzák a feladatokat. Ennek haszna a politizáló és cselekvő emberek számának növekedésén mérhető le. L. G. Muakaversenysiker a 60. évforduló tiszteletére ■§ \\ A Telefongyár adatátviteli gyáregységének hat munkabrigádja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére indított munkaverseny keretében vállalta, hogy a szovjet exportra szánt 4,6 millió rubel értékű számítástechnikai — adatátviteli berendezéseket az év vége helyett november 7-ig elkészíti. A gyáregység kollektívája jó munkaszervezéssel jelentősen túlteljesítette felajánlását. Somogyi élmények a barátság fesztiválról A forradalom városában Nemrég érkeztek haza Le- ningrádból és Kalinyinból a II. szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztivál somogyi küldöttei. A , két delegáció vezetője: Németh János, a megyei KISZ-bizottság tagja, a megyei úttörővezetői tanács elnöíke és Kusz József, a megyei KISZ-bizottság titkára számolt be élményeikről. A Leningrádban járt 12 tagú somogyi csoport a harmadik különvonaton utazott. — Már útunk állomásain, a határnál, Lvovban és Moszkvában meghatott a kedves fogadtatás — kezdte beszámolóját Németh János. — Sóval és kenyérrel vártak a szovMásodrendű milliók Jó termés, mérsékelt öröm A törökkoppányi tsz-t korábban mint gyönge adottságú, ezer gonddal küszködő gazdaságot ismertem meg. Ezért töltött el jóleső érzéssel amikor hírét vettem, hogy ezen a nyáron minden eddiginél jobb, 40 mázsás hektáronkénti búzatermést takarítottak be a Koppány-völgyé- ben. A tsz-irodán mégsem leltem nyomát a jó aratás utáni örömnek, vagy a visszanyert vezetői önbizalomnak. Az elnökhelyettes szavai mindvégig azt sugallták: egy jó termés kevés ahhoz, hpgy alapvetően megváltoztassa egy tsz helyzetét. Az aratás többletmilliói talán képesek helyreállítani a törékeny anyagi egyensúlyt, de ettől még nem lesz jobb a munkaszervezés, a gépkihasználás vagy a munkafegyelem. Hogy az utóbbiakban van még tennivaló Törökkoppányban, az már a beszélgetés elején is kitűnt az egyik szakirányító »elszólásából«. A tsz néhány nappal elcsúszott a nyár végi. munkákkal, így félő, hogy két hét múlva, a kukoricabetakarítás megkezdése után torlódnak majd a feladatok. A 860 hektár kukorica önmagában is nagy gond. A munkára kijelölt JD és 4 SZK kombájn teljesítménye 20 vagonnyi is lehetne naponta, öreg szárítójuk viszont legföljebb 8—10 vagonnyi fogadására képes. Milyen lehet így a gépek és szállítóeszközök kihasználtsága? Erre a kérdésre válaszolta Doffkay László növényvédő szakmérnök, hogy mindez nem gond. »Az öt gép közül egy-kettő úgyis elromlik, ráadásul a pára miatt délelőtt 9—10 előtt és délután 4—5 után már nem lehet vágni (!)« Nyilván nagy luxus ily módon »szinkront teremteni'« á gépek és a szárítókapacitás között. Ezzel : a tempóval ugyanis valószínű, hogy a december is talál lábon álló kukoricát a gazdaságban. A munkát még sürgetőbbé teszi, hogy 400 hektárnyi őszi vetést a kukorica után akarnak elvégezni. Már az is gondnak látszik, hogy a kukorica 50 mázsa körüli termést ígér. Ügy mondták: a növénytermesztés mindig is jó volt a tsz-ben, gondokat csak az állattenyésztés okozott. A tavalyi 1620 literes tejátlag valóban gyenge eredmény, ez azonban nem írható kizárólag a gondozók és a szakirányítók rovására. Már nem az állat- tenyésztésben dolgozik (!) az a szakember, akitől a következő mondatot idézték: “Ez az ágazat csak úgy juthat tovább, ha az első embertől az utolsóig mindenki mellé áll. Nálunk ez így van...« Frank László elnökhelyettes szavaiban maró önkritika búj- kált. »Tény, hogy a gondozók munkafegyelmével és a tenyésztés szakszerűségével nincs minden rendben, de vajon ugyanolyan következetesen és szigorúan számon kérjük-e mi, vezetők ott is a feladatok végrehajtását, mint például az aratásnál tettük? Vajon hányadsorban elégítjük ki az állattenyésztés gépvagy szállítóeszköz-igényét?« Azért az istállók környékén is akadnak kedvező változások. Az idén először kifógás- talan az állatok takarmányozása, szervestrágyahalmok pedig már csak a törökkoppányi istállónál éktelenkednek. A másik három helyről már az idén vásárolt nagy teljesítményű szervestrágyaszóróval a földekre juttatták az értékes tápanyagot. Amikor először megláttam a háztáji termelés első félévi számait, az volt a benyomásom, túlságosan is jók ezek az eredmények... Nyolcmillió forint értékű árut értékesítettek a gazdák az első félévben: 557 sertést, 166 szarvas- marhát és félmillió liter tejet (utóbbi a tsz termelésének a kétszerese). A számokból úgy tűnhet, hogy a Koppány-völgyi emberek nem látnak túl saját kerítésükön. A dolog nem egészen így áll. Sokuk kényszerűségből tölti idejének zömét a háztájiban. A tsz ugyanis nem képes folyamatosan munkát adni. A háztáji tehát nem a közös rovására él; ez az egyetlen lehetőség mintegy félezer tsz-tag szorgalmának és tapasztalatának hasznosítására. (Korábban virágzó kertészet működött a tsz-ben, mely az asszonyok jó részének egész évben elfoglaltságot adott. Az ágazatot 1972-ben fölszámolták). Ezek után visz- szásan hangzik, hogy a tsz létszámgondokkal küzd. Szívesen fogadnának — például az állattenyésztésben — több szakmunkást. A törökkoppányi állattenyésztő telepek körülményei azonban nem éppen vonzóak ... így a logikai lánc végén látszólag a pénz áll. "Ha a tsz tőkeerősebb volna, még többet költhetne szociális létesítményekre, szolgálati lakásokra...« Ez igaz, ám a milliókat csak ésszerűbb és fegyelmezettebb munka teremtheti elő. 1980-ig befejeződik az egész gazdaságra kiterjedő melioráció. Most készült el az új gépműhelyük, melynek építésénél már az emberre is gondoltak. Nagy Bábolna szárító és újabb , szolgálati lakások építését is tervezik. Mindez — no meg az idei jó termés — azonban csak alapja lesz a Koppány-völgy hagyományaihoz méltóbb gazdálkodásnak. Bíró Ferenc jet fiatalok, hamar otthon éreztük magunkat. Mindenütt nagy tömeg kísért minket, így a felejthető Lien nyitoren- dezvényen is, amikor a Mars- mezőről a Nyevszkij sugárúton az ünnepség színhelyére vonultunk. Ki-Kiléptünk a sorból, jelvényeket tűztünk áz út szélén nézelődő gyerekek ruhájára. A megnyitó lenyűgöző volt. A leningrádi jubileumi sportpalotában tartották, példásan szerkesztett műsort láttunk, és feltűnt, hogy a technika — a hangosítás és a vetített képek — mennyire jói kiegészítette az előadást. A második napon tanácsko- j zással töltöttük időnket. A szovjet és a magyar küldöttek sokféle témáról vitáztak, elsősorban a Nagy Október méltó megünnepléséről beszélgettünk. Az ón szekciómban a munkára nevelésről folyt a tanácskozás. A legfontosabb következtetés az volt, hogy csak példamutató munkával lehet a fiatalokat eredményesen »-hangolni«. A hatodik szekció témája a kulturális tevékenység volt. Itt társunk, Szellő János, a Kaposvári Vasipari Ktsz dolgozója is szólt a vitában, ű a városi KISZ-bizottság politikai képzési munkabizottságának vezetője. Beszélt a megyeszjékheiy ifjúsági klubjairól, a politikai körök munkájáról és a KISZ nevelési tevékenységéről. Társadalmi munkát is végeztünk a fesztiválon. Egy szakosított sertéstelep építkezésénél voltunk. Ott ifjúsági építőtábor működik. Együtt dolgoztunk a szovjet diákokkal, és a kemény lapátolás után énekeltünk, beszélgettünk, címeket cseréltünk. Munkánk ellenértékét a szovjet VIT-alapra ajánlottuk föl. A második nagy látványosság Petrodvorecben várt bennünket. Szárnyashajóval mentünk oda, fiatalok fogadtak, és az első fesztiválhoz hasonlóan itt is megnyitották a bazársort, ahol sokféle ajándéktárgyat, jelvényt vásároltunk. Megnéztük a szökőkutakat, sokat szórakoztunk a I csalfa vízi játékon. Este nagy ifjúsági találkozó volt, majd csodálatos díszkivilágítás és tűzijáték következett. Másnap délelőtt a szabolcsiakkal — velük végig egy buszban utazott a somogyi csoport — a ragoveci kolhozba mentünk, ahol két szovjet és két magyar fiatal szántó- bemutatót tartott. Délután a magyar klub házigazdái tisztét láttuk él. A legnagyobb élményünk, hogy találkoztunk Leningrád- nál harcolt veteránokkal, és elmentünk a piszkarovói hősi temetőbe. Megrázó két órát töltöttünk itt. A buszokból kiszállva lángtengert láttunk. Mindén sírt komszomolisták álltak körül fáklyával. Szinte pisszenés sem hallatszott. A záróünnepséget szomorúan vártuk. Bár a szabadidős programokat jól eltöitöttük, és a közös gálaest után is jókedvűen vettünk részt a búcsúvacsorán, nehéz volt elszakadni Leningrádtól, az új barátoktól, a felejthetetlen élményektől. Itthlon a KlSZ-alapszerve- zeteknél élménybeszámolókat tartunk majd. Lesz mit elmondani. Kusz József és 15 társa a testvérmegyében járt, Feladatuk ugyanaz volt: erősíteni a két nép barátságát, tanácskozni a KISZ és a Komszo- mol munkamódszereiről, és készülni a hatvanadik évfordulóra A megyei KISZ-bi- zottság titkára a következőket mondta: — A Kalinyin városi Kom- szomol-bizottság első titkára fogadott bennünket^ Nagy tömeg gyűlt össze az állomáson. Programunk hasonló volt a másik csoportéhoz. Mi is végeztünk társadalmi munkát, részt vettünk több üzem- látogatáson, eljutottunk egy építőtáborba is, és egy napot szovjet pionírok között töltöttünk. Tetszett a módszer, ahogyan az úttörőszervezet és a Komszomol közötti kapcsolatot és átmenetet segítik. Két hétig munkás ifjúvezetők foglalkoznak a pionírokkal, és ez közelíti egymáshoz a két szövetségeit. Sok találkozón vettünk részt, veteránokkal beszélgettünk. Fogadta delegációnkat az ottani megyei pártbizottság titkára és a megyei Kom- szomol-bizottság első titkára is. Tapasztalatcserét tartottunk az egyik kerületi Kom- szomol-bizottság munkatársaival. A somogyi csoport négy tagját emlékplakettel tüntették ki. Ajándékokat vittünk a Liza Csajkina Múzeumnak, többek között átadtuk az első barátságfesztivál zászlaját is. Sok barátunkkal találkoztunk, aki két éve Somogybán járt. — Az ilyen találkozásokban Leningrádban sem volt hiány — mondta befejezésül Németh János. — Viszontláttuk Valeri j Karaszjovot, a Kalinyin megyei Komszomol- bizottság titkárát, aki legutóbb Kaposváron vezette a testvérmegye delegációját. Ö a szervező bizottságban tevékenykedett, és megkapta a KISZ KB Barátság Érdemérmét is. Legközelebb újra Magyar- országon találkoznak a szovjet és a magyar fiatalok. Bizonyára sok régi barátot köszönthetnek a következő fesztiválon. L. P. /
