Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-27 / 227. szám

A francia baloldali „csúcs" kudarca Mélyreható elvi ellentétek Mitterrand pártjának provokációi Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti Párizsból: Mélyreható elvi ellentétek mutatkoznak a francia balol­dal 1972-es közös programját aláíró három párt, az FKP, a szocialista párt és a baloldali radikálisok mozgalma kö­zött — mind a közös program értelmezését, mind az azzal kapcsolatos magatartást, mind pedig az egymásnak tulajdo­nított politikai stratégia tekintetében. Ez tűnik ki a múlt héten kudarcot vallott »csúcsértekez­let« utolsó ülésének tárgyalási jegyzőkönyvéből is, amelyet hétfőn közölt a L’Humanité. Az FKP arra a szocialista vádra válaszolva hozta nyilvá­nosságra a jegyzőkönyvet, mi­szerint a párt »egyáltalán nem volt hajlandó tárgyalni a szocialisták utolsó államosítási javaslatáról«. A L’Humanité lapja 9 teljes újságoldalt szentel a kommu­nista álláspont megvilágításá­nak, aláhúzva: a kommunisták a szocialista párt tárgyalási pozíciójában azt látják, hogy Mitterrand pártja visszalépett 1972-ben a közös programban elfogadott és vállalt kötele­zettségeitől. Ezt hangsúlyozták a csúcsér­tekezlet megszakadása előtt a kommunista küldöttség tagjai, élükön Georges Marchais-val, ezt ismételte meg a párt fő­titkára az Europe—1 rádióál­lomás »sajtóklubjában« is, ahol egy órán át válaszolt az újságírók kérdéseire. Ezt tár masztják alá a lap kétoldalas, milliós példányszámban ter­jesztendő mellékletében talál­ható összeállítások. Ugyanak­kor a szocialista párt vezetői — élükön Mitterrand-nal — azt fejtegetik, hogy az ered­ménytelenség a »Marchais-vo- nalnak« tulajdonítható, és azt a benyomást kívánják kelteni, hogy az FKP változtatta meg álláspontját, s most többet követel, mint 1972-ben. , Azóta sem történt változás, és a tárgyalások részvevői most a nyilvánosság előtt fej­tik ki érveiket. Az FKP szer­vezeteivel egy időben a szo­cialista párt is mozgósítja hí­veit saját álláspontjának nép­szerűsítésére. A kudarc nyo­mán kialakult politikai légkör ily módon tovább súlyosbo­dik és erősen megcsappantak a megegyezés esélyei. A jobb­oldal közben igyekszik maxi­mális mértékben kihasználni a baloldali pártok nézeteltéré­seit annak bizonyítására, hogy a közös program aláírói nem tudnának együtt kormányozni, és hogy már kormányra jutá­suk előtt »kormányválság« robbant ki köztük. A légkör további romlásá­nak elkerülésére az FKP tit­kársága felszólította a kommu­nistákat: ne csatlakozzanak azokhoz a küldöttségekhez, amelyek a szocialista párt székházához vonulva adnak hangot a dolgozók nyugtalan­ságának, és ne adjanak módot olyan provokációkra, mint aminőre Gaston Defterre, a szocialista párt egyik vezetője ragadtatta magát. Defterre egy rádiónyilatkozatban azt mon­dotta, hogy a szocialista párt­székháznál megjelent dolgo­zók az FKP kezdeményezésére vonultak föl és nyomást akar­nak gyakorolni a szocialisták­ra. Ezzel szemben az FKP titkársága arra szólította föl a kommunistákat, hogy a párt- szervezetek helyiségeiben vá­laszoljanak azok kérdéseire, akik felvilágosítást kérnek a kommunisták álláspontjáról. Elutazott Gerhard Schürer Huszár István, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, szeptember 23—25 között meg­beszéléseket folytatott Gerhard Schürerrel, a Német Demok­ratikus Köztársaság miniszter­elnök-helyettesével, az állami tervbizottság elnökével a két ország közötti gazdasági kap­csolatok fejlesztésének lehető­ségeiről és meghatározták a két ország 1931—1985. évi tervkoordinációjának fő irá­nyait, feladatait. Gerhard Schürer vasárnap elutazott hazánkból. A Feri­hegyi repülőtéren Huszár Ist­ván búcsúztatta. Francia szenátusi választások A várakozásnak megfelelően a baloldal képviseletének erő­södést hozta a francia szená­tus egy harmadának vasárnapi megújítása: a közvetett vá­lasztásokon a 115 mandátum közül 10—12-vel több jutott a baloldalnak, mint korábban. Ugyanakkor azonban a kor­mánypártok és centristák is elégedettek az eredménnyel: a baloldal új szenátorai nem csökkentették az ő képvisele­tüket. A távozó szenátorok száma ugyanis 103 volt, he­lyettük 115-öt választottak, fi­gyelembe véve a népesség gyarapodását. Bonnet belügyminiszter sze­rint az októberben összeülő szenátusban az ellenzék — az­az a baloldal — az eddigi 96 helyett 106 szenátort mondhat majd a magáénak, míg a kor­mánypártok képviselete 187 főről 189-ré nő. Közlemény a szovjet-amerikai tárgyalásokról Központi téma: a hadászati fegyverrendszerek korlátozása Személyi változások Kínában Szeptember 22—23-án Was­hingtonban tárgyalásokra ke­rült sor Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, illetve Ja­mes Carter, az Egyesült Ál­lamok elnöke és Cyrus Van­ce külügyminiszter között. Hasznos eszmecserét folytat­tak a szovjet—amerikai kap­csolatok kulcsfontosságú kér­déseiről és néhány, a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok szempontjából egyaránt érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémáról. Mindkét fél kifejezésre jut­tatta eltökéltségét, hogy a ha­tályban levő szerződések és megállapodások alapján tö­rekszik a Szovjetunió és az Egyesült. Államok között fenn­álló kapcsolatok konstruktív és szilárd fejlesztésére. Ezzel kapcsolatban aláhúzták: ak­tív erőfeszítésekre van szük­ség, hogy megtalálják a még rendezetlen problémák köl­csönösen elfogadható megol­dását. A felek kifejezésre jut­tatták egyetértésüket abban, hogy a szovjet—amerikai kap­csolatok különböző területein a fokozatos előrehaladásra irányuló törekvések megfelel­nek mind a két ország népe érdekeinek, mind pedig a nemzetközi feszültség csök­kentése, a világ békéje meg­szilárdítása érdekeinek. A felek különösen nagy je­lentőséget tulajdonítanak an­nak, hogy további intézkedé­seket dolgozzanak ki és való­sítsanak meg a nukleáris há­ború hatékony megakadályo­zására, a fegyverzetek korlá­tozására, a gyakorlati lesze­relésre való áttérésre. A tárgyalásokon központi helyre kerültek a hadászati fegyverrendszerek korlátozá­sával kapcsolatos problémák, mindenekelőtt a hadászati tá­madó fegyverek korlátozásá­val foglalkozó új szerződés előkészítésének kérdése. A felek álláspontjának közelebb kerülésével bizonyos előreha­ladást értek el, változatlanul maradtak azonban olyan kér­dések, amelyekben még ez­után kell megegyezni. A hadászati fegyverrendsze­rek korlátozásának kérdésé­ről külön nyilatkozatot tettek közzé. A felek aláhúzták: nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy a fegyveres erők és a fegyverzet közép-európai kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalásokon reális haladás következzék be az elfogadott elvek alapján, úgy, hogy egyik fél biztonságát se érje káro­sodás. Kifejezésre juttatták, hogy folytatni kívánják a megállapodás megkötésére irányuló erőfeszítéseket Ugyancsak kifejezésre juttat­ták azt a szándékukat, hogy elő akarják segíteni az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezleten részt vett országok képviselői belgrádi tanácskozásának sikeres és konstruktív megtartását. kiÿa'.i rirp 17 A AZ1A Â Am Riir M.M\ Aj. tV /A r I Mj/ M ti tmMMlW-.MJ : A kínai sajtó vasárnap föl­fedte, hogy Vej Kuo-csinget, a KKP KB Politikai Bizottságá­nak táját, a kantoni tartomá­nyi pb első titkárát nevezték ki a kínai népi felszabadító hadsereg politikai főcsoportfő­nökségének élére. Ezt a tisz­tet 1975 januárja és 1976 ok­tóbere között a »négyek ban­dájának« tagjaként elbukott Csang Csun-csiao viselte. Nincs hír arról, hogy Vej Kuo-csing megtartja-e fontos katonai megbízatását. Mindenesetre a »négyekkel« A PAMUTFONÖ- IPARI VÁLLALAT KAPOSVÁRI GYÁRA fölvesz 2 esztergályos, 2 vízvezeték-szerelő szakmunkást, valamint — három 18. életévét betöltött — férfit rakodómunkára. Jelentkezés: naponta, a gyár telephelyén. (16591) összefüggő tisztogatás során most már fölkerült Pekingbe mind a két kantoni pb-tag: Hszu Si-ju, a kantoni katonai körzet parancsnoka, honvédel­mi miniszterhelyettes, illetve Vej Kuo-csing, a tartományi első titkár. Érdekes, hogy mind Vej, mind Hszu, Teng Hsziao-ping leghívebb támo­gatójának számított — még akkor is, amikor Teng bukott ember voll A népi felszabadító hadsereg operatív vezetése most Teng­nek, mint vezérkari főnöknek, illetve Vejnek, mint politikai főcsoportfőnöknek a kezében van. 40 db — legelőn tartott — vemhes üszőt értékesítünk — kisgazdaságok részére is. ÚJ ÉLET MG. TSZ, SEGESD Elutazott Budapestről a Francia Általános Munkás­szövetség (CGT) vezető tiszt­ségviselőinek 24 tagú kül­döttsége. A delegáció szep­tember 16—25. között tartóz­kodott hazánkban. Ho Si Minh-múzeum létesí­tésére hozott határozatot a Vietnami Dolgozók Pártja KB Politikai Bizottsága. E hatá­rozat hangsúlyozza Ho Si Minh szerepét a munkás—pa­raszt állam megteremtésében. Tömeggyűlésen emlékez­tek meg Sao Paulóban, Bra­zília legnagyobb városában Pablo Neruda chilei és Gar­cia Lorca spanyol költőről. A gyűlés felszólalói megbélye­gezték a brazil hatóságokat, amiért akadályozzák a haladó irodalom és művészet kibon­takozását. Egyazon repülőgépen va­sárnap este New Yorkba ér­kezett Guiringaud francia és Huan Hua kínai külügymi­niszter. Mindketten az ENSZ- közgyűlés ülésszakának mun­kájában vesznek részt. Karachiban ünnepélyesen megnyitották a szovjet-köz­társaságok napjait, az októbe­ri forradalom 60. évfordulója alkalmából. Letartóztatták Kari Heinz Glave nyugat-berlini lakost, aki szombaton — előre meg­fontolt szándékkal — meg­sértette az NDK államhatá­rát. Moszkvába utazott az ösz- szekötő bizottság vezetőségé­nek ülésére, Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kama­ra elnöke, a Nemzetközi Ke­reskedelmi Kamara kelet— nyugati összekötő bizottságá­nak társelnöke. Dmitri j Usztyinov szovjet honvédelmi miniszter napipa­rancsa értelmében tartalékos állományba helyezték a tény­leges katonai szolgálatukat letöltött hadkötelezetteket, és katonai szolgálatra hívták be a soros hadköteles korosz­tályt. Az osztrák fővárosban teg­nap megnyílt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 21. közgyűlése. A kezdetben 54 tagországot tömörítő atom­energia-ügynökség első köz­gyűlésére 1957-ben került sor; a tagországok száma azóta 110-re emelkedett. Apró Antal, az országgyű­lés elnöke fogadta Franz Jo­sef Strauss nyugatnémet par­lamenti képviselőt, a CDU/ CSU frakció elnökségének tagját, aki magánemberként érkezett Magyarországra. Prágában megkezdte mun­káját a Nemzetközi Űrhajó­zási Szövetség (IAF) 28. kong­resszusa. A tanácskozáson 37 ország mintegy 1000 vezető tudósa és szakértője tart esz­mecserét a világűr hasznosí­tásáról. Á becsületes megközelítés jegyében A nukleáris leszerelés területén tett lépések története azt bi­zonyítja, hogy a Szovjetunió a leszerelés híve volt és marad, és hogy e területen a legfontosabb kezdeményezések mindig Moszkva részéről történtek. A szovjet APN sajtóügynökség szakértője, L. Szemejkó, a hadtudományok kandidátusa, törté­neti szempontból vizsgálja a leszerelés kérdését. A háború után a Szovjet­unió több mint 70 javaslatot tett a nukleáris fegyverek el­lenőrzésére. Lényegében a leszerelésnek nincs és nem volt olyan aktuális területe, ahol a Szovjetunió ne lépett volna fel kezdeményezően. Már 1946-ban, a nukleáris kor küszöbén javasolta a Szovjetunió az atomfegyver alkalmazásának, előállításá­nak és tárolásának betiltását, majd 1947-ben javaslatát az atomfegyver ellenőrzésére tett kezdeményezéssel bőví­tette. 1955-ben a Szovjetunió 'kezdeményezte a nukleáris fegyverkísérletek betiltását, majd 3 év múlva megismétel­te e javaslatát. A Szovjet­unió az 50-es és 60-as évek­ben tett kezdeményezései nagymértékben elősegítették az 1968-as atomsorompó- egyezmény megkötését. Szov­jet kezdeményezésre 1972- ben lépett életbe az a szer­ződés, amely megtiltotta a tömegpusztító fegyverek el­helyezését a tengerek és óceánok medrében. Folytathatnánk a felsoro­lást, ám csak a két legutóbbi szovjet kezdeményezésre em­lékeztetünk: az egyik a nuk­leáris fegyverkísérletek álta­lános és teljes beszüntetését, a másik az új tömegpusztító fegyverfajták és fegyverrend­szerek kidolgozásának meg­tiltását célozza. Magától ér­tetődő: a nukleáris leszere­lés nem egyszerű dolog. E területen rengeteg bonyolult, gyakran egymásnak ellent­mondó politikai, katonai és technikai szempont érvénye­sül. A szovjet kezdeményezések megvalósításának • komoly akadálya az egyre újabb nukleáris fegyverfajták és rendszerek létrehozása. A Nyugat részéről a probléma megoldása során fölösleges technicizmus nyilvánul meg annak ellenére, hogy a va­lóban szükséges és reálisan megoldható technikai kérdé­sek figyelembe vételén kívül csupán a kérdés politikai megközelítése hozhat megol­dást. Hogyan értékelhető a Fe­hér Háznak az az elhatáro­zása, hogy költségvetési fe­dezetet biztosít a neutron- bomba gyártására? A válasz egyértelmű: ez a döntés nem­csak a probléma hosszú tá­vú megoldását akadályozza, de gátolja a SALT-tárgyalá- sok sikerét és a bécsi meg­beszéléseket, amelyeknek a közép-európai nukleáris har­cászati fegyverkészlet csök­kentése is feladata. Vajon e döntés egyszerű hiba vagy a tárgyalások meghosszabbítá­sát célzó tudatos lépés? Van egy másik fontos probléma is. Carter elnök egyelőre fenntartotta a dön­tés jogát a neutronfegyver használatának kiterjesztésé­vel kapcsolatban. A végső szót október 1-én mondja ki. A fegyver már elkészült, csu­pán az van hátra, hogy fel­szereljék vele a csapatokat, de vajon kizárható-e annak lehetősége, hogy a fegyvert 1980-ban vagy 85-ben »a megváltozott helyzet« jelsza­vával a hadsereg megfelelő egységei részére biztosítsák? Békepipa amerikai módra — neutrontöltettel. A neutronbomba példája legjobb esetben is értetlensé­get válthat 'ki. Leleplezi az amerikai politika nyilvánvaló ellentmondását. Elegendő azokra a nukleáris fegyverek csökkentését célzó »radikális« javaslatokra gondolnunk, me­lyeket Cyrus Vance tett Moszkvában az idén már­ciusban és e fegyverkészle­tek növelésére vagy legalább­is az »atom« »neutronra« változtatására májusban. A? ilyen példa nem tartozik à ritkaságok közé. A nukleáris fegyverkezés további fokozásának jele ez, nem pedig a leszerelésé! Megdöbbentő, hogy mindez akkor megy végbe, amikor az Egyesült Államok vezetői ál­talánosságban elismerik a fegyverkezési verseny korlá­tozására tett, kölcsönösen el­fogadható intézkedések szük­ségességét. E politikával ellentétben a Szovjetunió következetesen síkra száll a nukleáris lesze­relésért, amelynek fokozatos mgevalósítása nem vonná maga után az érintett álla­mok biztonságának csökken­tését. A Szovjetunió nem akart és most sem akar egy­oldalú előnyökhöz jutni a le­szerelés területén, ám hatá­rozottan ellenzi, hogy a má­sik fél, más államok, tömbök ilyen előnyökhöz jussanak. A leszerelés 'kérdésében csu­pán a becsületes megközelí­tési mód hozhat valódi si­kert. Figyelem! A Kaposvári KËV — felsőfokú végzettséggel és megfelelő gyakorlattal rendelkező munkaügyi / osztá ly vezetőt keres Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni a vállalat személyzeti vezetőjénél lehet. Kaposvár, Szántó Imre u. 19. sz. alatt. (132219)

Next

/
Thumbnails
Contents