Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-25 / 226. szám

A hét három kérdése Szeptember harmadik kedd­jén — a hagyományok szerint — kezdetét vette az ENSZ közgyűlésének újabb, immár harminckettedik ülésszaka. Igaz, a harmincegyediket csak üggyel-bajjal, érdemi határo­zat nélkül fejezték be, de liât a megoldatlan gondok és prob­lémák áthúzódnak egyik év­adról a másikra. A közgyűlés tisztségviselőit általában köz­felkiáltással választották meg, amiben nemcsak az egyetértés játszott közre, hanem némi hajlékonyság is: néhány tag­állam — jelentős tagdíjfizeté­si hátraléka miatt — formai­lag elvesztette szavazati jo­gát. Végül a világszervezet téemkásai is elvégezték a szükséges átalakítási munká­kat, hogy helyet csináljanak a 148. és a 149, ENSZ tagnak, s megkezdődhet az érdemi vi­ta... O Mit várhatunk az ENSZ-közgyűlés üléssza­kától? A nyitó hét legfontosabb eseménye a Vietnami Szocia­lista Köztársaság és Dzsibuti felvétele volt a New York-i üveg-beton palotában. Minde­nekelőtt Vietnámé, amelynek jogos világszervezeti tagságát négyszer akadályozta meg amerikai vétó. A harcmezőkön aratott győzelmet most bete­tőzte a diplomáciai siker is, s az ENSZ valóban egyete­messé vált. (Svájc hiányzik még tagjai közül, de már Bernben is gondolkodnak a semlegességgel indokolt távol- maradás feladásán; s a fél­szigeten kialakult ismert kö­rülmények miatt Korea egye­lőre nem képviseltetheti ma­gát) A világszervezetnek ma csaknem háromszor annyi tag­ja van, mint alapítása idején, s jóllehet az általános vitá­ban idén is Brazília küldötte lesz az első felszólaló (1945- ben ugyanis ez á B-betűs or­szág állt a névsor élén) csak a tradíció miatt van így, az ábécében jócskán elébe ke­rültek más államok. Eddig 126 napirendi pont vár vitára, s lehet, hogy a szám menetközben bővülni fog. Elsőrendű világpolitikai kérdések, a leszerelés, a nem­zetközi biztonság éppúgy megtárgyalásra kerülnek, mint a válságövezetek tenni­valói; de a közép-amerikai fűszersziget, Grenada például UFO-ügyben is előterjesztést tett, hogy együttesen próbál­ják meghatározni a titokza­tos égi objektumokat. Az ENSZ természetesen olyan, mint maga a világ, csodák semmiképpen sem várhatók. A világszervezeti munka azonban jó kereteket nyújt az álláspontok kifejtésére, s. le­hetőségeket biztosít diplomá­cia érintkezésre, az üléster­meken kívül is. Máris arra számítanak, hogy egyidőben legalább százhúsz külügymi­niszter lesz jelen az ENSZ- palotában. & Hogyan haladnak a különböző kelet—nyuga­ti tárgyalások? »Belegázoltunk a folyóba és még nem értünk partot, sok zátpny van' még előttünk. Hogy mikçr érünk ki, egyelő­re nem tudom megmondani. Türelemre van szükség, si­kerre törekszünk a tárgyalá­sokon ...« — a szemléletes hasonlatot Gromiko szovjet külügyminiszter mondta az újságíróknak, amikor Was­hingtonban a szovjet—ameri- .ai eszmecsere fejleményeiről faggatták. A Carter elnökkel és Vance külügyminiszterrel folytatott eszmecsere központjában a SALT-problematika állt. Jövő hétfőn lejár az 1972-ben kö­tött első egyezmény érvénye; s felvetődött a kölcsönös kö­telezettségvállalás lehetősége, miszerint továbbra is betart­ják az egyezményeket. A SALT—1 azonban már eddig sem volt kielégítő, feltétlenül szükséges lenne a továbblé­AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Pakisztánban Ismét őrizetbe veszik Ali Bhuttot. A PFSZ központi tanácsa Damaszkuszban ülésezik. Dél-Libanonban súlyosbod­nak a harcok. KEDD: New York-ban megkezdődik az ENSZ-közgyűlés 32. ülés­szaka, a Vietnami Szocialis­ta Köztársaságot és Dzsibu- tit íelveszik a tagok sorába. Az izlandi kormányfő Moszkvába érkezik. Callaghan Rómában. SZERDA: Párizsban folytatódik a bal­oldali pártok csúcsértekez­lete, de továbbra sincs megegyezés. A KGST és a Közös Piac képviselőinek megbeszélése kezdődött Brüsszelben. Az interparlamentáris Unió szófiai konferenciája. CSÜTÖRTÖK: Kádár János és Joszip Broz Tito jugoszláviai tárgyalásai. A Fehér Házban bejelentik Lance költségvetési igazgató lemondását. PÉNTEK: Gromiko washingtoni tár­gyalásai Carter elnökkel és Vance külügyminiszterrel. A nyugatnémet CSU kong­resszusa Münchenben. SZOMBAT : Változatlan hevességgel folynak a fegyveres össze­csapások Etiópia területén. Az afrikai frontállamok ér­tekezlete a mozambiki Maputoban. pés. Részben a SALT—2 vo­natkozásban, részben az ame­rikaiak által szorgalmazott új fegyverkezési törekvések (ne­utronbomba, szárnyasraké­ták, MX rakéták stb.) meg­akadályozása érdekében. El­sősorban ezen múlik, hogy mikor lehet majd kilábolni a folyóból... A kelet—nyugati tárgyalá­sok legfontosabb szála a szovjet—amerikai párbeszéd, de szembetűnő élénkülés ta­pasztalható minden területen. Új bejegyzés a moszkvai dip­lomáciai vendégkönyvben, el­sőízben járt a héten izlandi kormányfő a . Szovjetunióban. (A két ország jó példát te­remtett azzal, hogy a kölcsö­nös előnyök alapján rendez­ték a bonyolult tengerjogi és halÉBStl lafttOfaehet) Beje­lentették Gromiko olaszorszá­gi útját, rövidesen Moszkvába látogat Barre francia kor­mányfő és Owen brit külügy­miniszter, s folynak az elő­készületek a kilenc nap múl­va kezdődő belgrádi találko­zóra is. Újra felvette a kap­csolatot egymással a KGST és a Közös Piac, hogy erőfeszí­tések történjenek a két jelen­tős európai gazdasági tömö­rülés viszonyának rendezésé­re. A tárgyalásokról szóló hí­rek azonban főként az euró­pai kontinensről és Eszak­Amerikából érkeznek. A vál­ságövezetekben nincs jele megegyezésre irányuló pár­beszédnek, sőt a héten egyre hangosabb fegyverzaj hallat­szott Dél-Libanonból és az etiópiai frontokról. Miért kellett távoznia Bért Lance-nek? Négyszeres áron adta el georgiai házát Bert Lance bankár, amikor Carter elnök­ké választása után Washing­tonba költözött. Biztos lehe­tett dolgában, hiszen ő volt az, akit az új elnök elsőként jelölt kormányhivatali tiszt­ségre, méghozzá nem is akár­milyen posztra. Az igazgatási és költségvetési hivatal, amelynek vezetője lett, kulcs­pozíciót tölt be a gazdasági élet befolyásolásában, az álla­mi kiadások ellenőrzésében. Azután egyre-másra keltek szárnyra a hírek Lance múlt­jának foltjairól: kölcsönök felvétele és adása megenged­hetetlen feltételekkel, némi korrupció, s gyanú, túlságo­san nagyvonalú elszámolások. Az igazsághoz tartozik, hogy Vance — washingtoni mérté­kek szerint — egyáltalán nem követett el főbenjáró bűnö­ket, nem volt sem jobb, sem rosszabb hivatali elődjeinél, a számlájára írt vétségeket csaknem minden amerikai bankár elkövette vagy elkö­veti. Ám Carter a tiszta kéz varázs-szavával költözött a Fehér Házba, s a Watergate- botrány után komolyan növel­te esélyeit, amikor az »Ez ná­lam lehetetlen« jelszavát is­mételte. A kínos ügyeket eleinte szerette volna eltussolni, , de végül előnyösebbnek látta a tiszt-áldozatot, s Lance le- mondatását. A Washington Post úgy kommentálta a fej­leményeket, hogy a Lance- ügyből Carter-ügy lett, az el­ső szavahihetőségi válság. A január óta washingtoni veze­tő álásokba került 169 geor­giai, az elnök földijei és ba­rátai mindenesetre összerez­zennek, ha túlságosan firtat­ják a múltjukat. Réti Ervin Közös közlemény Kádár János, « Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára — Joszip Broz Titánok, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság és a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­sége elnökének meghívására — 1977. szeptember 22-től 24-ig baráti látogatáson a jugoszláviai Bellyén tartózko­dott. A látogatás során Kádár János és- Joszip Broz Tito baráti, őszinte légkörben, a teljes és kölarimös megértés szellemében megbeszéléseket folytatott. A két fél megelégedéssel állapította meg, hogy a Ma­gyar Népköz-ars aság és a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság jószomszédi kapcsolata és együttműködése minden területen eredménye­sen fejlődik. Pozitívan érté­kelték a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége kapcsolatainak fejlődését. Megállapították: az együttmű­ködés eddigi jelentős eredmé­nyei szilárd alapul szolgálnak ahhoz, hogy kapcsolataikat minden területen továbbfej­lesszék. A két fél értékelése szerint az országaik közötti gazdasá­gi együttműködés eredményes. Ehhez hozzájárult az is, hogy előrehaladt az együttműködés az ipari kooperáció terén, va­lamint a magyarországi és a jugoszláviai gazdasági létesít­mények építésében. Hangsú­lyozták annak lehetőségét és szükségességét, hogy az együttműködést korszerűbb formákkal és tartalommal to­vább gazdagítsák. Rámutattak a Magyarorszá­gon élő horvát, szerb és szlo­vén, valamint a Jugoszláviá­ban élő magyar nemzetiség jelentőségére és szerepére a magyar—jugoszláv kapcsola­tok fejlődésében, a két ország népeinek közelítésében és együttműködésük erősítésé­ben. Továbbra is megkülön­böztetett figyelmet fordítanak e helyes elvi nemzetiségi po­litika folytatására, hogy még jobban érvényesüljön a nem­zetiségek pozitív szerepe és hozzájárulása a két szomszé­dos szocialista ország népei­nek kölcsönös megismerésé­hez és barátságának erősíté­séhez. Hangoztatták készségüket, hogy a két ország népeinek érdekében, a haladás és a vi­lágbéke szolgálatában tovább­ra is ösztönözni fogják a Ma­CSU-kongresszus Münchenben Strauss semmit sem tanult A CSU müncheni kong­resszusának második napján a középpontban Franz-Josef Strauss elnöki beszámolója állt. A jobboldali bajor párt elnöke rendkívül riasztó ké­pet festett a »szabad nyugati világ« helyzetéről és élesen támadta a bonni szociálli'oe- rális koalíciót, amely »a mar­xizmusnak nyit utat a szövet­ségi köztársaságban«. Strauss szerint Nyugat-Európában aggasztó folyamatok zajlanak le: mind Olaszországban,mind Franciaországban a »kommu­nista hatalomátvételt csak az utolsó pillanatban sikerült megakadályozni«. A közel-keleti helyzetet Strauss robbanásveszélyesnek minősítette, hozzáfűzve, hogy »bármelyik pillanatban újabb háború veheti kezdetét«. A harmadik világban, különösen Afrikában és a Délkelet- Ázsiában a »kommunista ve­szély« elhatalmasodását ne­vezte a legsúlyosabb problé­mának. Ennek fényében — mondotta — »különös felelős­ség« hárul az NSZK-ra. A bonni kormány azonban — Strauss állítása szerint — képtelen úrrá lenni a politi­kai és gazdasági problémá­kon. A CSU-elnök elítélte a szociáldemokratákat és a sza­baddemokratákat, mert képte­lenek megbirkózni saját bal­oldali tagságukkal és »megbo­csáthatatlanul elnézőek a marxizmust prédikáló fiatal­jaikkal szemben«, A kormánypártok bírálatá­ban Strauss szembefordult pártja szövetségesének, a CDU-nak álláspontjával is. Nem kímélte a kisebbik koa­líciós partner FDP-t sem. »Az FDP az egyik fő bűnös ab­ban, hogy ma az NSZK-ban baloldali politikát lehet foly­tatni« — mondotta. CDU is belátta már szükségességét. ennek A CSU-kongresszus küldöt­tei nagy többséggel ismét pártelnökké választották Franz-Josef Strausst. gyár Népköztársaság és a szo­cialista, el nem kötelezett Jugoszlávia, valamint az MSZMP és a JKSZ sokoldalú együttműködésének bővíté­sét Kapcsolataikat és együtt­működésüket a jövőben is az egyenjogúság, a függetlenség, a szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás elvei­nek, valamint a szocialista építés különböző útjainak és a két ország nemzetközi hely­zetének kölcsönös tiszteletben tartása alapján fejlesztik. Kádár János és Joszip Broz Tito áttekintette a nemzetközi helyzetet. Ügy értékelték, hogy további erőfeszítések szükségesek az enyhülési fo­lyamat hatékonyabb kibonta­kozását gátló problémák és akadályok elhárítására. A fegyverkezési hajsza megszüntetése, a fejlődő or­szágok problémáinak megol­dása, a belügyekbe való be­avatkozás megakadályozása a világot ma foglalkoztató leg­fontosabb kérdések közé tar­toznak. Ezek megoldatlansága, s a világ különböző részein levő válsággócok és konflik­tusok nehezítik a nemzetközi enyhülés folyamatának előre­haladását. Rendkívül font06, hogy e problémák megoldá­sában valamennyi haladó és demokratikus erő érdemben részt vegyen. Kádár János és Joszip Broz Tito kiemelte: a tartós béke, a biztonság, a sokoldalú nem­zetközi együttműködés szem­pontjából nagy jelentőségűek azok az erőfeszítések, amelyek arra irányulnak, hogy a nem­zetközi enyhülés folyamata ki­terjedjen az összes térségre, a nemzetközi kapcsolatok vala­mennyi területére, s hogy a kulcsfontosságú nemzetközi problémákat megoldják. Kádár János és Joszip Broz Tito hangsúlyozta az európai biztonsági és együttműködési konferencia belgrádi találko­zójának jelentőségét és kife­jezte reményét, hogy a talál­kozón résztvevő valamennyi ország képviselői konstruktív erőfeszítéseikkel, konkrétan járulnak hozzá a helsinki zá­róokmányban foglaltak követ­kezetes és maradéktalan vég­rehajtásához, s az átfogó, egyenjogú nemzetközi együtt­működés fejlődéséhez, a biz­tonság erősítéséhez Európá­ban, a Földközi-tenger térsé­gében és a világ más részein. E törekvések előmozdításában fontos szerepet játszanak a haladó társadalmi erők és mozgalmak. A két ország síkra száll a fegyverkezési hajsza meg­szüntetésére irányuló haté­kony intézkedések mellett, va­lamint a nemzetközi ellenőr­zéssel történő általános és tel­jes leszerelésért Emel kap­csolatban rámutattak az ENSZ közgyűlésnek a lesze­relés kérdésével foglalkozó rendkívüli ülésszaka jelentő­ségére. Kádár János és Joszip Broz Tito aggodalmát fejezte ki a közel-keleti válság, valamint a ciprusi kérdés megoldásá­nak elhúzódása miatt Hang­Különösen hevesen kelt ki a kormány gazdaságpolitiká­ja ellen. Azt állította, hogy az NSZK-t sújtó valamennyi gazdasági probléma belső ere­detű és szinte kizárólag az SPD—FDP-kormány tevé­kenységének következménye. A keresztény párti ellenzék helyzetét értékelve Strauss el­ismerte, hogy a tavaly októ­beri választás vereséget ho­zott az_ unió számára, de a felelősséget — ha burkolt for­mában is — igyekezett a part­nerre, a CDU-ra hárítani. Ki­jelentette: a következő vá­lasztásokig »vagy fel kell rob­bantani a jelenlegi bonni koa­líciót, amely nagyon megérett a leváltásra, vagy újjá kell szervezni az ellenzéket«. Ez­zel Strauss arra a régi tervé­re utalt, hogy országossá ter­jessze ki a jelenleg csak Ba­jorországban működő CSU ha­táskörét, vagy közvetlenül, vagy pedig egy negyedik párt segítségével. Azt állította, hogy az ellenzéki szövetséges Megkezdődött a CDR kongresszusa súlyozták, hogy e pF^MSmák- ra — az ENSZ közgyűlése és Biztonsági Tanácsa megfelelu határozatai alapján mielőbb békés és igazságos megoldást kell találni. Kádár János és Joszip Broz Tito aláhúzta, hogy a gyarma­tosítást teljesen és véglege­sen fel kell számolni. Síkra szálltak azért, hogy Dél-Afri- káhan haladéktalanul és vég­legesen szüntessék meg a gyarmati uralmat, a íajüldó- zest és a faji megkülönbözte­tést. Nagy jelentőséget tulaj­donítanak az afrikai államok függetlensége, szuverenitása, területi integritása szigorú tiszteletben tartásának, vala­mint annak, hogy Afrika né­pei maradéktalanul érvénye­síthessék jogaikat a belső lej­tődé» útjainak, külpolitikai irányzatának szabad és önál­ló, külső beavatkozás nélküli megválasztásában. Határozott támogatásukról biztosították az afrikai népeknek e célok eléréséért vívott igazságos harcát Kádár János és Joszip Broz Tito kiemelte az európai kom­munista és munkáspártok ber­lini konferenciájának nagy je­lentőségét a kommunista és munkáspártok, az összes hala­dó erő kapcsolatainak, egyen­jogú együttműködésének fej­lődése szempontjából. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége ismételten aláhúz­za, hogy minden kommunista és munkáspárt és minden más haladó mozgalom — országa társadalmi, gazdasági és poli­tikai feltételeiből, nemzeti sa­játosságaiból, valamint a sa­ját munkásosztálya és népe iránti felelősségből kiindulva — önállóan és szuverén mó­don alakítja ki saját politi­káját, történelmi céljai eléré­sének útját és módját. Az MSZMP és a JKSZ a Berlin­ben közösen elfogadott doku­mentum alapján síkra száll a kommunista és munkáspártok, az összes haladó erő önkéntes együttműködésének és inter­nacionalista szolidaritásának fejlesztése mellett, a békéért, a demokráciáért, a társadalmi haladásért és a szocializ­musért vívott harcban. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége a szocialis­ta eszmék fejlődése és a mun­kásmozgalomban az együtt­működés előmozdítása érde­kében kiemelt jelentőséget tu­lajdonít a kommunista és munkáspártok közötti egyen­jogú, konstruktív és nyílt vé­leménycserének. A két fél . kifejezésre jut­tatta meggyőződését, hogy Kádár Jánosnak a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saságban tett látogatása és az ez alkalommal folytatott át­fogó véleménycsere újabb je­lentős hozzájárulás a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége, a Magyar Népköz- társaság és a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság, valamint a két szomszé­dos szocialista ország népei barátságának és együttműkö­désének további fejlődéséhez. Kádár János magyarországi látogatásra hívta meg Joszip Broz Titót, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A havannai Kari Marx kongresszusi palotában 1441 küldött jelenlétében, európai és ázsiai szocialista országok -épfrontszer vezetek valamint afrikai és latin-amerikai tö­megszervezetek vendégdelegá­cióinak részvételével szomba­ton megnyílt a kubai forrada­lom védelmére alakult bizott­ságok első kongresszusa. A kongresszus elnökségében helyet foglalt Ftdeî Castro, az államtanács és a miniszterta­nács elnöke, a Kubai Kommu­nista Párt KB első titkára, Bias Reca, a politikai bizott­ság tagja, az államtanács el­nökhelyettese, a nemzetgyűlés elnöke. Az elnökségben más küldöttségvezetők mellett ott volt Sarlós István, a magyar delegáció vezetője, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A 17. évfordulóját ünneplő CDR első kongresszusa első napján hangzott el a tömeg- szervezet eddigi munkájáról készült központi beszámoló, ' gZOvjet — izlaudi melyet Jorge Lezcano Perez főtitkár terjesztett elő. Jorge Lezcano áttekintést adott a több mint négymillió-nyolc­százezer tagot számláló tö­megszervezet megalakulónak történelmi körülményeiről. El­mondta: a szervezet elsőrendű feladata ma is a forradalom és a szocialista állam védelme. Ugyanakkor a CDR kezdettől fogva a társadalmi, gazdasá­gi és politikai élet minden te­rületén segíti az ország előre­haladását. Mint Jorge Lezcano elmon­dotta, a CDR igen jó kapcso­latokat alakított ki a szocialis­ta országok tömegszervezetei­vel, népfrontmozgalmaival. A központi beszámolóval végétért a kongresszus első munkanapja. Vasárnap a kongresszus a felszólalások meghallgatásával folytatja munkáját. (MTI) kereskedelem Red vező teltételek a fejlesztésre Tavaly a Szovjetunióból im­portálták Izlandba a legtöbb árut. Bár a két ország keres­kedelmében a Szovjetunióból érkező import összege maga­sabb, mint az izlandi exporté, ez nem okoz problémát a ke­reskedelmi forgalom fejleszté­sében — jelentette ki Geir Hallgrimsson izlandi minisz­terelnök a Szocialisztyicsesz- kaja Indusztrija című lapnak adott nyilatkozatában. Hall­grimsson jelenleg hivatalos lá­togatáson tartózkodik a Szov­jetunióban. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnökkel folytatott tárgyalásairól szólva a kor­mányfő kijelentette: a két fél véleménye szerint kedvezőek a feltételek a kereskedelem továbbfej lesztésére.

Next

/
Thumbnails
Contents