Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-21 / 222. szám

Mély barátság és együttműködés Ny. I. Szoboljev Kaposvárral ismerkedett A. barátság követeiként ér­keztek hazánkba a szovjet testvérmegyék és testvérváro­sok küldöttei. Eddigi magyar- országi programjukról a tele­vízió, a rádió, az újságok is rendszeresen hírt adtak. A delegáció tagjai most a ma­gyar testvérmegyékben ven­dégeskednek. Nyikolaj Ivano- vics Szoboljev, az SZKP Ka- linyin területi Bizottságának titkára vezeti a 18 tagú szov­jet testvérmegyei küldöttséget, s az e tisztével járó kötele­zettségek miatt mindössze két napot tölthet Somogybán. Kalinyini vendégünk teg­nap délelőtt meglátogatta a mezőgazdasági főiskolát, dél- ntán pedig a megyei pártbi­zottságon fogadták. A baráti tájékoztatón és beszélgetésen ott volt Tanai Imre, Kovács Béla és Klenovics Imre, a me­gyei pártbizottság titkárai, va­lamint Böhm József, a megyei tanács elnöke. Nyikolaj Ivanovics Szobol­jev részt vett hazánk felsza­badításában, s megyénkben Nagybajom körzetében is har­colt. Mint a testvérmegye egyik vezetője nem először jár Somogybán; ezért köszöntötte úgy Tanai Imre, hogy most már szinte hazajár megyénk­be. Ezután arról tájékoztatta, hogy ezt az évet a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára való felké­szülés jellemzi. A csepeliek felhívásának nagy volt a nem­zetközi visszhangja, s a, somo­gyi üzemek, szövetkezetek többsége csatlakozott a mun­kaverseny-mozgalomhoz. A megyei párt-vb okleveleket, elismeréseket ad a verseny­ben kiemelkedő eredményeket elérőknek május elsején, a munkásosztály nemzetközi ünnepén. A megyei pártbizottság tit­kára szólt a jubileumra való Híd épül a patak fölött Keramit csövek és lánctalpasok ősz van, ez a Dunántúli Ta­lajjavító Vaua-at nagyataui leiepen is ereziietó. Csúcs van a nituiaaoan, megszaporodtam a megrázásom: ouaminn a tor- uemen javaoan uoigoznam a vauaiat gépéi. A »taiajjavitás« szó tag latraimat rejt maga- uan, mszen a szorosan vett javító, Vizrenciczo nuiuKd^tui kezdve, a tereprendezésemen at például a tragyamiszorásig sokreie tevémenyseget végez­nem. Vajon az őszi szerves trágyázást miért csinálja a vállalat'.' Megeri ez a megbí­zó termelószovetkezeteknem? — Feltétlenül megéri 1 — tájékoztat Szabó Antal admi­nisztrációs vezető. — Elsősor­ban azért, mert így időben és keiló minőségűén lehet kijut­tatni a trágyát a földekre. Ez a munka ugyan nem ördön­gösség, viszont elvégzéséhez gépek kellenek — minél na­gyobb területről van szó, an­nal több. Ezek vásárlására pe­dig vagy nincs mindig pénze a szövetkezetnek, vagy nem éri meg tartani az időleges kihasználásuk miatt. Vállala­tunknak több szorókocsíja es szakértő kezelője van. A megrendelések alapján a vállalat szórókocsijai több ezer vagon szerves trágyát te­rítenek szét ebben az évben az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek földjein. Jelenleg a nagykorpádi te­henészeti telepről járnak ki a gépek. A trágyaszórás mellék- tevékenységnek számít. bár az évi mintegy 2500 vagon trágya nem csekély mennyi­séget jelent. A jelentősebb munkák köz­vetlenebbül kapcsolatosak a földdel. Az évi 54 millió fo­rintos tervből szép aránnyal részesül a csokonyavisontai termelőszövetkezet számára végzett talajvédelem. A kije­lölt területen erdőfoltokat kellett megszüntetni, mezőgaz­dasági utakat létesíteni a nagyüzemi gazdálkodás meg­könnyítésére. A nagyatád— háromfai tsz számára végzett munka azonban ennél lénye­gesen nagyobb feladatot jelen­tett, hiszen a vízrendezéssel kapcsolatban egy Rinya-hídat is építeni kellett. — A hídra a város teher­mentesítése miatt volt szük­ség. Ha majd közlekedni le­het rajta, a szövetkezet a szállítások nagy részét s^ját útján, a város elkerülésével tudja lebonyolítani. A híd terveit a Vasút- és Hídépítő . Vállalat tervezte, s patakiad­hoz képest elég hosszú: 12 méteres fesztávolságú. A nagyarányú tervek telje­sítésének záloga a gépesítés. Ez alapvető követelmény a Dunántúli Talajjavító Válla­lat minden részlegénél, így a somogy—tolnainál is. Nemrég érkezett az az új lánctalpas szovjet erőgép, amelyből csu­pán három van az országban, s amellyel gyakorlatilag nincs elvégezhetetlen feladat. — Kísérletképpen bocsátotta a magyar vállalat rendelkezésé­re a szovjet fél — tájékoztat a gép ismerője, Merencsics Vendel műszaki vezető. — A tapasztalatok alapján úgy vél­jük, hogy bevált, mi legalább­is jól jártunk vele. A terep- rendezési munkák legnehe­zebbjét is könnyedén elvégzi, állítható hidraulikus tolólapja révén bonyolult feladatok el­végzésére képes. A korábbi tí­pusnál 30 lóerővel nagyobb a teljesítménye, s a feltüntetett­nél többet, mintegy 130—160 lóerő teljesítményt képes le­adni. Most Sárszentmihályon dolgozik, s ha végez, valószí­nűleg visszahozzuk Somogyba. Kaposvár környékén kap majd újabb feladatot. Egy vállalat jó vagy rossz munkájának mérlege az évi terv teljesítése, illetve az at­tól való elmaradás. Időarányo­san vizsgálva is jól áll a nagy­atádi vállalat, azonban meg­győződésünk, hogy munkájuk értékét hiba volna csak a bevételi rubrikában sorakozó számok tükrében vizsgálni. Mostani beszélgetésünk iga­zolta: ennek a vállalatnak a munkája és érdeke is szoro­san összefonódik más gazda­ságokkal, termelőszövetkeze­tekkel; közvetve az egész me­zőgazdasági termeléssel. Mun­kájukat csak ebben a széle­sebb összefüggésben szabad értékelni. b. A. felkészülésről. Megyénk lakos­sága igyekszik minél jobban megismerni a szocializmus építésének szovjetunióbéli eredményéit, s magát a Szov­jetuniót. E rendezvényeit to­vább erősítik majd a 'két nép barátságát. S ebben természe­tesen az is benne van, hogy szovjet testvérmegyénkről is minél többet tudjunk. Az MSZBT-tagcsoportok rtagy részt vállalnak ebből a tevé­kenységből, s most személye­sen is sokan eljutnak a Szov­jetunióba és Kalinyinba. A ba­rátságvonatnak háromszáz­negyven utasa lesz. Ezenkí­vül kulturális küldöttség is utazik Kalinyinba, megyei pártküldöttség vesz részt a testvérmegye jubileumi ün­nepségein. Ny. I. Szoboljev arról tájé­koztatta a somogyi vezetőket, hogyan készülnek á forrada­lom jubileumára Moszkvában, Kalinyinban. Nagyon várják a somogyi pártmunkásküldött­séget. Mint a testvérmegyék küldöttségének vezetője köszö­netét fejezte ki az októberi forradalom jubileumára való tartalmas felkészülésért. Meg­erősítette, hogy a csepeliek felhívása valóban nagy vissz­hangot váltott ki a Szovjet­unióban. Itt-tartózíkodásuk so­rán vasárnap a battonyai ün­nepségen is tapasztalták, mi­lyen mély a barátság, az együttműködés a két párt, a két nép között. A Magyar Te­levízió munkatársai nyilatko­zatot kértek tőle. s abban is kifejezésre juttatta mindezt, hiszen ez a küldöttség tagjai­nak együttes véleménye. Sok sikert kívánt a feladatok megoldásához és a jubileumi vállalások teljesítéséhez So­mogy kommunistáinak, min­den dolgozójának. Tanai Imre a somogyiak üdvözletét tolmácsolta Kali- nyin terület kommunistáinak, dolgozóinak. A megye vendé­ge ezután megkoszorúzta a Szabadság parki szovjet em­lékművet, majd meglátogatta a Somogy megyei Állami Épí­tőipari Vállalatot. Ny. I. Szoboljev ma a bala- tonszabadi tsz-t és a siófoki művelődési központot nézi meg, majd elutazik Somogy- ból. Vasutasdinasztia Az idei vasútasnap alkalmából kapta meg a Kiváló határőr kitüntetést a gyékényes! ál­lomás. Ekkor vette át a Közbiztonsági Érdem­érem arany fokozatát Major István, az állo­másfőnök forgalmi helyettese. Csendes most a gyékénye- si állomás. Néhány diák, csomagokkal megrakott ke­vés utas, szabadságra utazó vagy éppen szolgálatba in­duló határőr látható. Vonat­ra várnak valamennyien. Nem. így van máskor, ami­kor utasok százai várják a »szomszédba« menő vagy az ország belsejébe induló sze­relvényeket. Ez a szolgálati helye Major Istvánnak. Vasutasdinasztiából szár­mazik. Édesapja, nagyapja is ezt választotta élethivatásá­nak, s ő is hű maradt a csa­ládi hagyományokhoz. Keve­sen irigylik ezt a pályát, s még kevesebben vannak, akik ezt választják maguknak. — Éppen húsz esztendeje. Érettségi után, 1957-ben azon­nal itt jelentkeztem, és vé­gigjártam minden posztot, a vonatkísérői beosztástól a forgalmi szolgálattevőig, amíg idáig eljutottam. Közben ka­tona is voltam. Szolnokra ke­rültem. Ám valami húzott vissza ide, a gyékényesi ál­lomásra, a határszélre ... Pedig itt, a "határszélen még a vasúti szolgálat is nehezebb, nagyobb a felelősség, mint másutt. Főként • az utóbbi másfél évtizedben nőtt a ko­rábbi évek többszörösére a nemzetközi utasforgalom. A jugoszlávokkal közös állomás, a hazai és a nemzetközi vo­natok, az áruszállítmányok pontos továbbítása növeli a vasutasok felelősségét. — Ezért nagyon fontos, hogy együttműködjünk, össze­hangoljuk munkánkat mind­azokkal, akik­nek tevékeny­sége valamilyen formában kap­csolódik a ha­tárátkelőhely­hez — mondja az állomásfő- nök-helyettes. S noha nem tagja a főként vasutasokból álló önkéntes határőrcsoport­nak, fontos fel­adatnak tekinti munkájuk segí­tését. A szolgá­latba minden­kor úgy vezényel, hogy az ön­kéntes határőrök zavartalanul tehessenek eleget feladatuk­nak. Az ő kezdeményezésére szervezték meg a többségében vasutasokból álló önkéntes rendőri csoportot. — Szeretem a vasutat, a beosztásommal járó felelőssé­get... így fogalmazta meg azt, hogy mi is köti erős szálakkal a vasúthoz. Itt lett 1959-ben kommunista, tagja az állomás pártvezetöségének, ezen kívül ellátja a szakszervezeti bizott­ság titkárának a feladatait. Amikor a vasutasnapon Né­meth László alezredes, kerü­letparancsnok átnyújtotta az állomás dolgozóinak a Kiváló határőr kitüntetést, Major Istvánt is büszkeség, jó ér­zés töltötte el. Ezt közös munkával, a kommunisták és a pártonkí- v üllek összefogásával érték el. Köztük olyan emberekkel, mint Túri István jegyvizsgá­ló, Győr fi József vezénylőtiszt és mások. Ezeket az embere­ket az jellemzi : szeretik a munkájukat, ragaszkodnak a vasúthoz, s valamennyiüknek szívügye államhatáraink vé­delme. Nézzük a csendes állomást. Most nyomát sem látni a nyári forgalomnak. Búcsúzóul Major István ezt mondja: — Meglepett, és nagyon örültem ennek a kitüntetés­nek. Több dolgozónak van itt az állomáson különböző elis­merése. Vannak kiváló határ­őrök, s olyanok, akik a Haza Szolgálatáért Érdemérem vagy a Közbiztonsági Érdemérem valamelyik fokozatának birto­kosai. Velük együtt kötelessé­gemnek érzem, hogy a jövő­ben még többet tegyek. Állo­másunk a kiváló címet csak így őrizheti meg. Sz. L. Lejárt lemez K ezdettől fogva sercegett, pattogott a tű ezen a lemezen. Rossz anyagból, elavult módszerrel, felelőtlenül pré­selték. Ne csodálják hát, hogy mielőtt megszólalhatott volna, véglegesen lejárt a lemez. Mondhatná bárki: hiszen .akkor kár szót vesztegetni rá. Csakhogy a képletesen lemez­nek nevezett gazdasági intézkedés sok emberi, gazdasági és politikai tanulsággal szolgál. Nemcsak Marcaliban, Lengyel­tótiban vagy Buzsákon, hanem az egész megyében, ahol még netán előfordul, hogy nem egészen értik — vagy nem akar­ják érteni — a párt gazdaságpolitikáját. Végtére is nem egy­szerűen „feledékenységről” van szó, hanem olyan megfonto­latlan intézkedésről, amelynek következményeit épp elég lesz kiheverni. Tíz évvel ezelőtt még lelkendeztünk volna a hír hallatán: „Űj kisüzem kezdte meg működését Buzsákon. Foglalkozta­tási gondokat számoltak föl a marcali járásban. Biztos kere­sethez jutott tizenöt asszony és lány.” Valahogy így szólt vol­na az akkori híradás. Ma azonban elszomorítja az embert, és a szokásosnál is keményebb állásfoglalásra késztet. Miért? Az intenzív fejlődés korát éljük. Hatékonyságról, gazdasá­gos termelésről, fegyelemről és ésszerű munkaerő-gazdálko­dásról beszélünk; határozatok és rendeletek szabályozzák a fejlődés egyedül célravezető útját. Mégis vannak kitérők? Ráadásul politikai, járási vezetői segédlettel? Ügy látszik: ilyen is álcád. Először csak annyit tudtam, hogy a megyei tanács elnöke augusztus elsején — a politikához híven — kénytelen volt felszámolásra ítélni egy már két hónapja működő üzemecs- két. (Jó ideig ügyesen titkolták a születése pillanatában el­vetélt gondolatot.) Mintha a tanácselnököt is kész helyzet elé akarták volna állítani. Nem sikerült. Rég lejárt az effajta módszerek ideje. Nyomon követtem az eseményeket, meg­vallom: nem teljes sikerrel. Azt ugyanis nem tudtam kibá­nyászni — legföljebb sejthetem —, hogy kinek a fejéből pat­tant ki az „isteni szikra”. Ügy kezdődött, hogy a Mechanikai Művek marcali gyára munkaerőhiánnyal küzd, s emberei toborzáshoz kezditek. „Bu­zsákon és Táskán van még szabad munkaerő.” A gyárból a buzsáki születésű Babina László és két társa jelent meg Lengyeltótiban a nagyközségi közös tanács elnökénél. Beje­lentették: a két társközségben munkaerőt toboroznak. (Nem új üzemhez !) Az elnök, Benczes István tiltakozott. Papírt vet­tek élő: a megyei tanács munkaügyi osztálya engedélyezte. (Az első baklövés.) Benczes István tartotta magát: politikára és pártértekezleti döntésre, a már meglévő üzemek munka­erőhelyzetére hivatkozott, Babina viszont a járás első számú vezetőire. (A második baklövés. A hivatkozásnak volt alap­ja !) Doboltak és hirdettek a két faluban — az alapszervezeti párttitkár tudtával és egyetértésével. A nagyközségi pártbi­zottság titkára azonban mit sem tudott az ügyről. (A harma­dik baklövés. A felsőbb szervek átnyúltak a nagyközségi ve­zetők feje fölött!) A lengyeltóti tanácselnök megtiltotta a buzsáki kirendeltségvezetőnek, hogy közreműködjön a tobor­zásban. Amikor egy buzsáki tanácstag interpellált, már tata­rozták az új „tizemet” Buzsákon. Járási vezetők jöttek a nagyközségi tanácsra, megfontolatlanul „érveltek”. Takács József pártbizottsági titkárt most is kihagyták. A tanácselnök és a Mezőgép helyi vezetője tiltakozni ment a járáshoz. Ott „úgy tudták”, nem kell engedély a kisüzemhez. Azután a lengyeltóti tanács vb-nek — utasításra — állást kellett fog­lalnia. Vita. zsörtölődés. Végül állásfoglalás született: legyen kisüzem. Miit telletett a vb, hiszen akkor már működött a „gyár”. E mlékeztető és zavaros körkép. Kezemben van egy két­oldalas papír, emlékeztető a címe. Állítólag június 10- -én született „az ideiglenes buzsáki üzem. létrehozása tárgyában", ámbár 4-én már dolgoztak az asszonyok. Olva­som, hogy kik voltak jelen a megbeszélésen, de vajon ott vol­tak-e? Egy bizonyos: Takács József pártbizottsági titkár nem •volt „ott”, és a lengyeltóti tanácselnök sem. Az emlékeztető tehát hamis. Igaz, később mindketten aláírták a marcali gyár anyagbeszerzőjének (!) felszólítására. (Negyedik baklövés. Az a hír járja, hogy a járásban nem lehet szél ellen meg­tagadni az aláírást.) Egyszóval június 4-én tizenöt asszony és lány munkához kezdett Buzsákon egy magánházban, melyet a hírek szerint 250—300 000 forintért alakítottak át, s a tu­lajdonos monda: havi 2000 forint bérletet fizetnek érte. Az „emlékeztetőben” szó van arról, hogy csak eddig sehol sem dolgozó emberek kaphatnak munkát a kis kondenzátor- telepen. (Ötödik baklövés. Heten fonyódi, lengyeltóti munka­helyről távoztak.) S hogy miért a hivatalos felháborodás? Csak Lengyeltóti egyik üzeméből 150 munkaerő hiányzik. Buzsák öt kilométerre van innen, a közlekedés jó. Nem meg gondolatlanság? Nem múltba rekedt gondolkodás szülte ezt a felelőtlen intézkedést? ,A megyei tanácselnök 10—1/1974. sz. utasítása engedélyhez köti az üzemtelepítést. Három év kevés volt a megismerésé­hez? Amikor engedélyt kértek, már két hónapja működött az „üzem”. Augusztus elsején leállították; szeptember 8-án jártam ott, még dolgoztak az asszonyok. Mondták, 15-én abba­hagyják a munkát. Mire számítanak? — kérdeztem. Az égre néztek. Majd csak segítenek rajtunk... Nem ők tehetnek a bonyodalmakról, nem Lengyeltóti, még csak nem is Buzsák. Szabályosan „megetették őket” egy a politikával ellentétes lehetőség felkínálásával. (Hatodik baklövés.) Nem ez az első eset a marcali járásban. Felelősség? Előrelátás? Ügy tetszik: ma már közhely arról beszélni, hogy egy falu, egy nagyköz­ség, egy járás, egy megye helyzetét képtelenség elválasztani a népgazdaság érdekétől. És lám, mégis vannak, akiknek még újat mondok vele. Megfontolatlanul fölpaprikázták a kedé­lyeket, bizalmatlanságot keltettek, indokolatlanul százezrek mentek veszendőbe, mert csupán az emberek kényelemszere­tetét (nem kellett utazniuk) és nem életszínvonal-igényüket próbálták kielégíteni. De hát ilyen politikai szüklátókörű- séggel minden településen kócerájokat teremthetnénk, s rá­menne minden gazdaságosan termelő nagyüzem nyeresége, a nemzeti jövedelem nagy része. Ez lenne a szocializmus? Nem. Munkaalkalmat mindenki számára teremtünk, biztos megél­hetést is; de ott, ahol a termelés haszonnal, s nem ráfizetés­sel jár. T udom, hogy a Mechanikai Művek marcali gyára 40 mil­liós lemaradással zárta az év első felét. Azt is tudom, hogy nem a kondenzátorgyártás a fő gond. Mégis ezt „fejlesztették”? Mégis extenzív megoldásokat keresnek baja­ikra? Miért? Nem az előkészítés idején, hanem az „üzem” beindulása után egy hónappal (!) szereztek tudomást róla a megyei szervek. Vajon milyen az ellenőrzés, az információ- szerzés módszere. És kik a felelősek a titkolózásért? Ügy gon­dolom, előrevivő tanulság: ha vannak még, akik vezető posz­tokon sem értik a politikát, akkor legalább követeljük meg tőlük a határozatok, rendeletek végrehajtását. A lemez tehát lejárt, mielőtt megszólalhatott volna. Mert rossz anyagból, elavult módszerrel, felelőtlenül préselték. A népgazdaságnak, az országnak, a megyének és minden lakó­jának az az érdeke, hogy ilyen lemezek soha többé ne kerül­jenek „forgalomba”. Jávori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents