Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-20 / 221. szám

Csatié (MVSC) nyerte a kerékpáros Balaton Kupát (Folytatás a 4. oldalról) kési (Bp. Építők) 57:39, 3. Bogár (MÁV DAC) 57:47. Fel­nőttek egyenkénti indításos versenye, 40 km 8): 1. Debre- czeni (Csepel) 55:32, 2. Busi (Ü. Dózsa) 55:46, 3. Davidovics (Nagykanizsai Olajbányász). Szombat délutáni eredmények: Hosszú távú verseny (150 km, felnőttek: 1. Csathó (MVSC) 3:58.40, 2. Teplán (FTC), 3. László (Debrecen). Juniorok: 1. Szabó (Csepel) 3:58.00, 2. Liska (Szekszárd), 3. Fekete (MÁV DAC). Ifjúságiak: 1. Pálinkás (Szekszárd) 2:28.20, 2. Hosszú­mezei (MVSC), 3. Karácsonyi (PSI). Serdülők (30 km): 1. Csákovits (Szekszárd),_ 2. Nagy- ernyei (Szekszárd), 3.’Sárkány (KSI). Űttörők (20 km): 1. Korhán (Debrecen), 2. Szél (Sabaria), 3. Süveges (Video­ton). Gyermekek (15 km): 1. Kalocsai (KSI), 2. Koncz (Vi­deoton), 3. Petrók (Sabaria). Vasárnapi eredmények: Kritériumverseny: * Gyermekek, két kör (19 in­duló): L Kalocsai (KSI) 27:20, 2. Tóth (MVSC), 3. Gáspár (MVSC). Üttörök, két kör (20): 1. Süveges (Videoton) 26:51, 2. Korban (DVSO, 3. Szél (Sa­baria). Serdülők, két kör (27): 1. Csákovits (Szekszárd) 28.35, 2. Sárkány (KSI), 3. Tóth (Sa­baria). Ifjúságiak, három kör (17): L Szunyogh (Szekszárd) 36:03, 2. Jenei (DVSO, 3. Pá­linkás (Szekszárd). Vegyes, két kör (8): 1. Mányi (DVSC) 24:12, 2. Fillér (Szekszárd), 3'. Széles (Szekszárd). Junirok, öt kör (14): 1. Halász Z. (Szekszárd 45:32, 2. Liska (Szekszárd), 3. Fekete (MÁV DAC). Felnőt­tek, öt kör (15): 1. Halász L. (Szekszárd) 45:32, 2. Csathó (MVSC), 3. Teplán (FTC). A Balaton Kupa végeredmé­nye a két versenynap alapján: Gyermekek: 1. Kalocsai (KSI) 14 pont, 2. Koncz (Vi­deoton) 8, 3. Tóth (MVSC) 7, Üttörök: 1. Korhán (DVSC) 12, 2. Süveges (Videoton) 11, 3. Szél (Sabaria) 10. Serdülők: 1. Csákovits (Szekszárd) 14, 2. Sárkány (KSI) 9, 3. Nagyer­nyei (Szekszárd) 5. Ifjúságiak: 1. Pálinkás (Szekszárd) 11, 2. Jenei (DVSC) 8, 3. Szunyogh (Szekszárd) 7. Vegyes: 1. Fil­lér (Szekszárd) 12, 2. Széles (Szekszárd) 9, 3. Mányi (DVSC) 8. Juniorok: 1. Liska (Szekszárd) 10, 2. Szabó (Cse­pel) 10, 3. Halász Z. (Szek­szárd) 8. Felnőttek: 1. Csathó (MVSC) 12, 2. Halász L. (Szek­szárd) 9, 3. Teplán (FTC) 9. Csapatversenyben : 1. Szek­szárdi Szövetkezeti Spartacus 93, 2. Debreceni VSC 40, 3. Miskolci VSC 32, 4. KSI 32, 5. Sabaria 27, 6. Videoton 21. Összesen 12 egyesület szerzett pontot. "■ ■' ' ' .... .............................m----------------------------------------------------------­V I A Táncsics még veretlen a megyei labdarúgó-bajnokságban (Folytatás a 4. oldalról) le: Jónás — Oláh I., Brunner, Bolla, Makai, Berdán, Dán, Ko­vács, Basics, Takács, Sipőcz (Oláh II.). Edző: Cser László. A két szomszédvár rang­adóján remek játékkal bú­csúztatták a csapattársak Ben- kő Árpádot, aki búszévi já­ték után ezen a mérkőzésen védte utoljára a lengyeltótiak kapuját. A minden csapatré­szükben jobb hazaiak megér­demelten nyertek. Góllövők: Túli (2, egyet 11-esből), Smi- da, Riba. Jók: a hazaiaknál nem volt gyenge pont. illetve Bolla. Lengyeltóti ifi—Balatonlelle ifi 3:0. Horváth László Zimány—Balatonboglár 3:2 (3:1) Zimány, 250 néző. V.: Sze- recz. zimány: Baranyai — Kovács (Tóth), visnyei, Barna, Nagy, Bi­lleg L., Kalányos, Kéki, Kesz­tyűs, Harangozó, Hideg S. Edző : TaKács Ferenc. Balatonboglár : Gelencsér — Pintér L., Muszti Z., Paszér, Györkös. Osváth (Ger- gye), Pintér I., Bánhegyi, Ko­szics (Muszti L.), Oláh. Pét«. Ed­ző : Bolla László. A végig küzdelmes, jó ira­mú, változatos mérkőzésen a helyzetek jobb kihasználásával megérdemelten nyert a lelke­sen játszó zimányi együttes. Góllövők: Kéki (2), Kovács, illetve Muszti Z., Bánhegyi. Jók: Baranyai, Visnyei, Nagy, Kéki, illetve Pintér L.. Pa­szér, Bánhegyi. Zimányi ifi—Balatonboglár ifi 2:0. Farkas Imre Latinca SE—Balatonföldvár 2:1 (0:1) Marcali, 100 néző. V.: Bu- zsákí. Latinea : Király — Vecscra, Tóth, Beck, Hernádi (Horváth), Kolozs, Mónus (Bán), Rusznák, Belicza, Skáfár, Dákai. Edző: Kisborsó Imre. Balatonföldvár: Gál — Acs, Kovács I., Csupor, Kertész, György, Szakács, Mol­nár, Rózsa, Kovács A., Kurdi. Edző : Kovács István. Csúszós talajon, esős időben, az első játékrészben még a Földvár jutott vezetéshez, a második félidőben azonban a harcosabb Latinca — megér­demelten — megszerezte a két pontot. Góllövők: Dákai, Ská­fár, illetve Rózsa. Jók: Ki­rály, Vecsera, Kblozs, illetve Kovács I., Kertész, Takács. Rákóczi II. ifi—Balatonföld­vár ifi 9:1 ' Giher Károly A forduló válogatottja: Fenyvesi (Fonyód) — Ve­csera (Latinca), Visnyei (Zi­mány), C. Kovács (Csurgó), Grezsák (Nagyatád), Veriga (Lakácsa), Burcsa (Táncsics), Pasztusics (Lengyeltóti), Er- nyes (Kadarkút), Hegyesi (Táncsics), Bánhegyi (Balaton­boglár). A bajnokság állása a S. forduló után: 1. Táncsics SE 6 4 2 — 23- 5 Ï0 2. Marcali 6 4 1 1 22- 4 9 3. Barcs 6 4 1 1 11- 9 9 4. Latinca SE 6 4 — 2 10-11 8 5. L.-tóti 6 3 1 2 13-11 7 6. Tab 6 3 1 2 11- 9 7 7. Zimány 6 3 1 2 7-10 7 8. Vasas 0 2 2 2 7- 5 6 9. Nagyatád 6 1 4 1 5- 5 6 10. Kadarkút 6 2 1 3 11-10 5 11. Lakócsa 6 2 1 3 11-15 5 12. Fonyód 6 2 1 3 7-15 5 13. B.-földvár 6 1 2 3 11- 9 4 14. B.-lelle 6 2 — 4 11-10 4 15. B.-boglár 6 1 2 3 7-10 4 16. Szőnyi SE 6 2 — 4 6-11 4 17. Csurgó 6 2 — 4 4-15 4 1«. S.-szob f — 4 2 9-22 4 Sargyu. titkár is itt van. Jobbik eddig észre sem vette, úgy meglapult a süppedős fo­telben, amely egy laskás le­velű óriás növény árnyéká­ban állt. Jobbik megfigyelte, hogy Paska elnök az elvi vi­tákat sohasem egyedül vívja, szüksége van a hallgatásával helyeslő harmadikra is. Sar­gyu egykorú volt a pogány­aszállási kirendeltségvezetővel, gyakran hallgatólagos és cin­kos egyetértés alakult ki kö­zöttük különféle ügyekben;az elvi vitákban azonban a tit­kár keményen hallgatott az elnök mellett. Jobbik megálmodta a kí­gyót: a hüllő ezüst ostorként rajzolt fürge S-eket a porba. Ö nem tudta meglépni ezt az élő hullámvonalat. Mintha a csúszómászó láthatatlan, de erős hurkot siklott volna a lábára. Jobbik megálmodta a bajt; a kígyó rosszat jelent. Amikor a telefon megcsör­rent, már tudta: ez lesz az! Szokása volt kicsöngeni hagy­ni egy ideig az öreg készülé­ket, és mindig megpróbálta kitudni a hangjából, milyen beszélgetésre számíthat. Az erőszakos csörgések mintha a tárcsázó haragját perrentenék szét a szobában. Ez fojtottan, majdnem udvarló hangon do­rombolt; útközben elvesztette fémességét. Sargyu Gábor! Zizegő a beszéde, a kukorica­levelek felelnek így a szélnek, ha még nem furulyásodtak meg, önmagukba pördülve a szárazságtól. — Azt üzeni az elnök: holnap utazz hozzánk! — Mit mondjak? — kér­dezte Jobbik. Lépj te! Nem én kértem a randit! — Jobbik elvtárs, te odaáll- tál a sínre az expresszvonat elé. így van? A kirendeltségvezetőnek már a nyelvén volt, hogy Po- gányszállást mindig is kike­rülte a vasút, de még idejé­ben rázsiíipelte a fogsorait a viccre. Paska oda-vissza mér­te lépteivel a szobát. Ö is zavarban van, ismerte fel Jobbik. — Nem értem, Paska elv­társ... Noha értette. De ismerte annyira a főnököt: ha szele­peket nyit Paska dühének avval, hogy tudatlanabbnak mutatja magát, mint amijyen, a düh félúton a gyengébb ké­pességűnek dukáló kioktatás­sá gyengülhet. Máskor Job­bik maga előtt is resteilte, hogy ilyen hitvány a pajzsa, de most valóban volt rejte- getnivalója. — Mire bujtogatod, mondd meg: mire bujtogatod a po- gányszállásiakat, elvtárs? Arra; álljanak veled együtt a sínre, hogy egyszerre gázoljon le benneteket az expresszvo- nat? Így van? Vallj színt végre! Cekkeres, mondta magában Jobbik, cekkeres duma! Sar­gyu hallgatása is cekkeres hallgatás. Régen — a kiren­deltségvezető gyerekkorában — kövekkel kergették egy­mást az ilyen beszédek miatt. Átkozott cekkeres filozófia! — » Cekkeresek! Cekkeresek! Gépek között frissebben Tízperces mozgás az egészségünkért Felfrissült szervezet, jó köz­érzet — ez olvasható azokon a plakátokon, amelyek a mun­kahelyi testnevelést népszerű­sítik. Somogybán négy év alatt több mint háromezer­száz dolgozó — közülük 2738 nő! — kapcsolódott be e fon­tos mozgalomba. Jelenleg ti­zenkilenc kaposvári, marcali, tabi, karádi, nagyatádi, siófo­ki munkahelyen kezdik meg délelőtt vagy délután a frissítő tornát. Az eredmények önmagukban a fejlődést mutatják, azonban még nagyon sok üzemben le­hetne megszervezni a közös testmozgást. Ezt a célt szol­gálta a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának szombati an- kétja. A mozgalom most még olyan szakaszában van orszá­gosan is, hogy nyitva áll az uc a nagyobb tömegek előtt. Az igazsághoz tartozik, hogy mind a vezetők, mind a dolgozók ré­széről tapasztalható idegenke­dés. Még ott is állandóan fi­gyelemmel kell kísérni a moz­galmat, ahol már mindennap megmozgatják az izmaikat, ne­hogy lankadjon az érdeklődés. Közismert, hogy a munka­helyi testnevelés elsősorban munkavédelmi és egészségügyi jellegű, hozzájárul a jó közér­zet kialakulásához. S ami kü­lönösen fontos: itt korántsem sportmozgalomról van szó, még kevésbé hobbyról, hanem olyan egészségügyi-munkavé­delmi tevékenységről, amelyik áttételesen megmutatkozik a termelésben, a jó munkahelyi közérzetben, és végső fokon az üzemi demokrácia kiteljesedé­sében is. E mozgalom alapjai á tudo­mányos fölmérések eredmé­nyein nyugszanak. Sok szó esett erről az ankéton. A tech­nikai fejlődés során növekszik a gépek sebessége, teljesítőké­pessége, a monotonitás, a zaj, a vibráció, a szennyeződés. A munka több műszakos, sőt éj­szakai is, s ez megbontja a dolgozók úgynevezett biorit­musát, szervezetük nem képes a gyors átállásokra, váltásokra károsodás nélkül. A technika gyors fejlődése fizikai szem­pontból ugyan könnyebbé te­szi a munkát, azonban növeli az idegek igénybevételét. A főorvos például szemléle­tes példákkal támasztotta alá — s ezt tette a bemutatott kis- film is —, hogy a közvélemény szerint könnyű mukahelyeken is, mint például az elektron­csőszerelés, nagy és egyoldalú az idegi igénybevétel. Az ülő- és az állómunkát végzők az izomcsoportok egy részét ve­szik igénybe a munkához, s na­gyon fontos az egészség meg­védése szempontjából, hogy nyolc-tizperces mozgással be­kapcsolják a többi idegcsopor­tot is. A fokozott idegrendsze­ri összpontosítás esetében so­kat segít, hogy a torna más irányba tereli a figyelmet. A betegségek megelőzésében nagy a szerepe, így közvetve hozzájárul az üzem termelé­kenységének a növekedéséhez is. Az üzemorvosok mindenhol felkarolják a mozgalmat. Kér­jék ki az ő tanácsukat is, ami­kor összeállítják a gyakorlato­kat. A munkahelyi testnevelés a munka közben alkalmazott néhány perces aktív pihenő, amely alatt a dolgozók önkén­tesen, a munka jellegének leg­inkább megfelelő testgyakor­lást végeznek szervezetük fel- frissítése, a munka további végzéséhez minél kedvezőbb föltételek megteremtése céljá­ból. A munkahelyi testnevelés­nek — éppen az automatizá­lás, a gépek növekvő száma miatt — egyre nagyobb a sze­repe a munkavédelemben, az egészségvédelemben is. A SZOT állásfoglalása szerint a munkahelyek szociális föltéte­leiben kihagyhatatlan tényező. A gazdasági vezetők szempont­jából olyan üzem- és munka- szervezési feladat, amely kö­telező »lehetőség" a dolgozók érdekének védelmében. A dol­gozók számára viszont önkén­tes, ezért őket csak a meggyő­zés útján vonhatják be. Az ankéton sokan fölvetették : mit jelent az önkéntesség. A helyes álláspont abban kristá­lyosodott ki, hogy a meggyő­zéshez minden elfogadható módszert föl lehet használni. Az ankét az országos és a megyei adatok alapján is bi­zonyította: jelenleg lényege­sen több az olyan munkahely, ahol még egyáltalán nem, vagy nem megfelelő módon foglal­koznak a munkahelyi testne­veléssel, pedig a személyi, tár­gyi föltételek csekély javításá­val is jóval többen vehetnének részt a mozgalomban. A munkahelyi testnevelés hét éve a szakszervezetek egy­séges és központi irányítása alá tartozik. A mozgalomban részt vevők számának orszá­gos és somogyi növekedése is bizonyítja, hogy eredménnyel jártak a SZOT intézkedései és erőfeszítései. Most az a leg­fontosabb, hogy azok a szak- szervezeti bizottságok is élje­nek jogaikkal, kötelességeik­kel, járuljanak hozzá a mun­kahelyi testnevelés elterjeszté­séhez, amelyeknél eddig sem­mi sem történt. Az SZMT eddig is könyve­ket küldött, átadta a gyakor­latok anyagát, négy év alatt hetven ,előtornászt képezett ki, a helyszínen segített. Most pedig kisfilmet készít a Vi­deoton tabi gyárának és a Ka­posvári Húskombinátnak a példája alapján. Az ankét részvevői is kérték a pedagó­giai módszerek közkinccsé té­telét. A más megyei tapaszta­latcsere szintén sokat lendít­het a mozgalmon. A munkahelyi testnevelés hatására mind többen vesz­nek részt a munka utáni test­nevelésben és sportban is. Ér­demes hát a jelenleginél még többet tenni az általánosabbá tételéért. Lajos Géza Díszelőadás Riasztólövés A Munkásfilmnapok során tegnap délután 15 órakor a kaposvári Vörös Csillag film­színházban ünnepi külsőségek közepette mutatták be Bacsó Péter új alkotását, a Riasztó­lövést. Megnyitó beszédében Balajcza János, a városi ta­nács elnökhelyettese hangsú­lyozta: e napokban Somogy 53 mozijában vetítik az el­múlt évtizedek legjobb ma­gyar filmjeit és — a Nagy Októberi Szocialista Forrada- I lom 60. évfordulója tisztele­— kiáltozták a bizseieknek a csúfolót. Azoknak mindig volt mit a piacra vinni a fo­nott szatyrokban. A bizseiek meg visszaóbégatták: — Jaj­falusiak! Jajfalusiak!... Mert mindig is bennük volt a te­hetősebbek gőgje. Jobbik addig akarta az ál­çâzôsdit játszani, amíg ön­maga is lehiggad kissé. Az utóbbi években már nem volt jó partner a vitákban: vesztésre állt, gyakran nem tudta méltósággal elviselni azt. Hangja pókhálóssá tisz- tátlanodott, rezgett is. Kíván­ta, hogy az övé maradjon az utolsó szó, de érezte, ha foly­tatja, megalázzák és nevetsé­gessé válik. Ügy vitatkozott, mint aki fát vág: egyetlen csapással akarta ellenfele ér­veit széthasítani. De egyre pontatlanabbul célzott, a kar­csú hasábok a fejsze sújtása- kor felpattantak, és homlokon Koppantottak. Egy-egy össze- vitatkozás után órákig nem volt képes másra gondolni. Már tudta, mit kellett volna válaszolnia, hogy ő kereked­jen felül. Rosszak a reflexeim, gondolta, és amikor legköze­lebb találkozott avval, aki a vitában megfricskázta őt, or­vul a régi taméval tört ellen­felére. Furcsán néztek rá: — Hol van már a tavalyi hó? téré — a legkiemelkedőbb szovjet alkotásokat. A film­vetítés után a tanítóképző fő­iskola lánykollégiumában an­kétet tartottak Marx József­nek, a film dramaturgjának részvételével. (Erre holnapi lapunkban visszatérünk.) Bacsó Péter új filmje igen fonios kérdést boncolgat. A Riasztólövés munkásságának abba a vonulatába tartozik, amelyet a Jelenidő, a Harma­dik nekifutás és a Nyár ahe­gyen jellemez. A mostani al­kotás címe ezt sugallja: a rendező riasztani akar — is­merjük-e eléggé az utánunk következő generációkat. Eldördül egy lövés. Finta Éva adja le apja fegyveréből — arra a fiúra, akit szeret. S aki — úgy érzi — elárulta azt a közösséget, amely együtt tervezett jövőt. Ez az építész- hallgatókból álló »kommuna« nem beilleszkedni akar a tár­sadalomba, hanem: mint Fin­ta Éva megfogalmazza: »Mi is meg akarjuk találni a ma­gunk nagy kalandját, de a magunk erejéből.« A minden generációra érvényes újrakez­dési igényt, világot-teremteni- akarást mondja ki. Csoport­ban települnének le Váraljá­ra, ugyanabban a házban lak­nának: a lakótér fele közössé­gi helyiségekből állna. Csipet, Éva szerelme azonban úgy ér­zi, hogy többet tehet építési osztályvezetőként a társada­lomért, mint a csoport összes tagja együtt. Izgalmas, konfliktus, noha így vagy úgy minden kísér­leti kommunában átélték ezt a szakaszt. Bacsó, sajnos, filmjének csak kisebb hánya­dát szánja erre a problémára, és az utópista közösségre. Fő­hőst téveszt. Kedvelt figurá­ját, a »strapakádert« veszi elő újra, s az igazgató apa szemével láttatja a fiatalo­kat. így a kívülállás objektí­vén szemléljük a történteket, s nem tudjuk a bomladozni kezdő utópista kis kommuna tagjainak helyzetébe élni ma­gunkat. Simon Ágoston této­va igazgatójáról pedig nem hisszük el, hogy asztalt csap­kodó szenvedélyes vezető. Pe­dig, ha végig Finta Évára — a nagyszerű, törékeny Kútvöl­gyi Erzsébet játssza — figyel­hetnénk, s általa a társaira, talán az utóbbi évek egyik legfontosabb filmje születhe­tett volna a Dialóg Filmstú­dióban. Kovács Ágnes építészhall­gató ezt mondja: »Aki valami újat akar, mindig szembe­kerül a többséggel, a csendes többséggel, a reakciós több­séggel.« Mire Finta igazgató ezt válaszolja: »... azt azért az elmúlt évtizedekben meg­tanultuk, hogy ezt a csöndes „ötbséget mégsem hajthatjuk bele ostorral a boldogságba,« Ha nemzedéki filmet szán­dékozott csinálni Bacsó, ak­kor viszont ezt a nyomvona­lat kellett volna követnie. A filmben fontos'' szerepet játszott Andorai Péter, Földi Teri, Szakács Eszter. Az. ope­ratőr, Zsombolyai János az aíaphangulatot sok hideg zöld­del adta meg. Képünkön a fiim női főszereplője, Kút­völgyi Erzsébet. L. L. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents