Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-20 / 221. szám
Játékok és Skodák Vándorló kiállítások Soha ilyen hangulatot a BNV-n! Gyerekkacagás, örömtől csillogó tekinteteit, lelkesen hadonászó kis kezek, s a kérdések kifogyhatatlan özöne. Játékbirodalom a nemzetközi kiállításon. Itt voltak a magyar vállalatok, szövetkezetek, a szovjet Razno- és Novoex- port kiállítói, csehszlovák és lengyel külkereskedők, és a játékország olyan világhírességei, mint a Play-big, a nyugatnémet Rupprecht-cég, az olasz Chicco és Lego, a görög Lyra, meg a sokféle kombinációs és logikai játékairól ismert Master. A D pavilonban mini játszóteret rendeztek be a vásár apró látogatóinak. Fél óráig tied a játék! — hirdette a felirat a kisiskolásoknak, óvodásoknak. S a kicsik belépve ide, egy csapásra megfeledkeztek az idegen környezetről, a hatalmas forgatagban biztonságot jelentő szülői kíséretről. Játszottak. Gurult a labda, csattogtak a kockák, s méltóságteljesen bókolt a hintaló. Közben értő tekintetű felnőttek ültek a játéktér közepén, s jegyezték a látottakat. Mit vesznek le a gyerekek legszívesebben a polcokról, hogyan játszanak a teddymackókkal, melyik játék köti le tartósan a figyelmüket? Vajha a jövőben a magyar játékgyártók jobban figyelembe vennék e hasznos teszt eredményeit termékeik kialakításánál! Mi jellemzi a mai játékokat? Ennek fölmérésére nagyszerű alkalom ez a kiállítás. Láttunk itt apró gyerekkocsi mögött lépegető babát, kitérő holdautót, félméteres, lassan forgó toronydarut, szögletes mozdulatokkal nyomot követő kiskutyát, amelynek az orrán piros lámpa villogott Műanyag emberkék: katonák, királyok, építőmunkások, tűzoltók, rendőrök, kohászok hada, irányítható autók, tankok és repülők. No és természetesen babák népviseletben, a kiállító cég nemzeti viseletében. Ezek a játékok nagyjából két csoportra oszthatók. Az egyikbe tartoznak az idomta- lanul nagy mackók és más figurák, a gombnyomásra ideA Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság a barcsiak panelparkettáját, valamint a csurgóiak faszerkezetű tárolóját mutatja be az őszi BNV-n. oda szaladgáló vonatok stb. Ezek szépek, mutatósak, jól illenek a gyerekszobába. Csak éppen a gyerektől nem kívánnak aktív közreműködést, 'kevésbé lehet tartósan önfeledten, belefeledkezve játszani velük. A kiállításon jól megfigyelhető a másik irányzat térhódítása. Egyre több a köny- nyen elemeire bontható és gyorsan összerakható játék. Lovak, tehenek, fogatok, autók szedhetők szét, ügyesítve a kezet, s odaadó figyelmet követelve a kis tulajdonosoktól. Legmesszebbre jutottak a Lego játékok készítői. Kiállítási területükön megjelent a környező világ, apró elemekre, tipizált egységekre bontva. A Legóhól minden egyszerűen és pontosan összerakható; fák, házak, pádon üldögélő öregek, taxi- és mentőállomás, fúrósziget olajtartállyal, hernyótalpas kocsik, vonatok, repülők, szárnyashajók. Az ilyen játékok haszna óriási. Nemcsak közreműködést kíván a gyerektől, hanem fejleszti a gondolkodását, fantáziáját, kombinációs készségét, s közben segít megismerni a világot. A kiállítás kedves szíhfoltja volt a kelet-európai népi játékok rekonstrukcióinak bemutatása. Nem is annyira a gyerekek, inkább a felnőttek kedvéért. A rongybabák, háncsból font, faragott emberek, állatok láttán nem egy negyven-ötven éves édesanya és apa állt merengve, felidézve rég elmúlt gyermekkorát Nagy érdeklődéssel vártam az Otthon idei bútorkiállítását. Mivel jelentkeztek a gyárak, vannak-e új ötleteik, elképzeléseik? Nos, a BNV-n kevesebb bútort láttunk, kevesebb külföldi kiállítóval, és még kevesebb hazai ötlettel. A szobai és konyhai bútorok jobban tükrözték a mai valóVeteránok emlékestek Régi és új barátok Ha fkán olvassa az agyon- öregedett napló megsárgult lapjait melyet a háború alatt vezetett s most magával hozott: — 1944. november 22-én este léptük át a magyar határt. Nehéz küzdelmek maradtak mögöttünk. Néhány órás pihenés után újabb tüzérségi előkészítés, támadás következett hogy elfoglaljuk a németek által megszállva tartott a térképen 243-as pontnak feltüntetett magaslatot... Leonyid Sztyepanovics Par- buz, a szovjet hadsereg tábornoka — a második világháborúban tüzérüteg-parancs- pokként érkezett hazánk földjére — kezdi így a visszaemlékezést. A dunaföldvári átkelésrőt katonabajtársairól beszél, akik közül nagyon sok magyar földben alussza örök álmát... Tőle Ny. Dimitrovics Koz- lenko, egykori mérnök ezredes — most moszkvai építészmérnök — veszi át a szót. Szavai nyomán megelevenednek a felrobbantott dunaföldvári híd helyreállításának küzdelmes napjai. Azután egy katonanő emlékezik: — Kaposvár, Nagykanizsa, e városok nevei 'kitörölhetetlenül vésődtek emlékezetembe. Kaposváron köszöntöttük 1945 szilveszterét, s itt ment férjhez 1945 januárjában egy na'on kedves katonatársnöm. rigykanizsán a győzelem nap- ít ünnepeltük — mondja M. Ivjezda Trofimova, aki je- 'enleg egy moszkvai egészség- ügyi középiskolában tanít. Akkor híradós katona volt. — Gyönyörű városokat láttunk. Barátként, testvérként fogadtak mindenütt bennűoságot. Olyan garnitúrákat láttunk, amelyek többé-kevésbé a boltokban is kaphatók, s nem egy, a tavalyihoz 1 hasonló reprezentatív összeállítást arról, hogy mire lenne képes a magyar bútoripar, ha... A fotelok, asztalok és heverek között járva alig láttam olyat, amelynek látványa igazán megállásra késztetett volna. Kevés az eredeti mintázatú és szép bútorszövet, hiányoznak az új törekvések a bútorok formáinak, praktikusságának fejlesztésében. Terjed viszont az álbarokk és az álnépies stílus, ebből a tavalyinál többet láttunk. Legjobban a Szék- és Kárpitosipari Vállalat egyszerű és változatos Tacskó-sora tetszett, A szabadidő-kiállításon vasárnap forgalmi rendőr kellene! Olyan nagy a tömeg. Mindenki ott tülekedik, nézelődik, csodálkozik, magyaráz. öten hasalnának az új Skodák alá, öt percbe telt, míg a kiállított autókhoz férkőzhettem. S még délután is ott rajzott a tömeg a kocsik előtt, ügyet sem vetve a háta mögött méltóságteljesen hallgató, ezüstszínű Mercedesre. A fogyasztási javak őszi szakvásárán mindig maradt egy kevés a régi városligeti bemutatók igazi, hamisítatlan népünnepély-hangulatából. Így volt az az idén is, amikor a látogató szeme elé tárult az anyagi javaknak e gazdag választéka. Csupor Tibor Egyre többen vagyunk, akik turistaként vagy hivatalos kiküldetésben fölkerestük a Szovjetuniót az utóbbi évtizedekben. S vajon tényleg megismertük ezt a hatalmas országot? Ugye, hogy nem. Csak részeket — városokat, tájakat, képtárakat és más idegenforgalmi érdekességeket — láttunk belőle, s bármennyire igyekeztünk is, nem futotta többre, csak annyira, amennyire a tartózkodási időnk lehetőséget adott. Talán éppen ez a hiányérzet a forrása annak a fokozott érdeklődésnek, amellyel eqy-egy szovjet játék-, híradó- vágu dokumentumfilmet nézünk. Ilyenkor azután megállapítjuk: ismét egy érdekes vidékét láthatjuk a Szovjetuniónak, ahol ottjártunkkor az idő rövidsége miatt nem fordulhattunk meg. És figyelemmel kísérjük az asztalra fektetett albumokat, a falra helyezett tablókat — azokat a képeket, amelyek segítenek pótolni hiányzó ismereteinket. Nyilvánvalóan még fokozottabb kíváncsiság fűti azokat, akik még egyszer sem jártak a Szovjetunióban. Nos, az előbbieknek és az utóbbiaknak egyaránt sokat nyújtanak azok a vándorkiállítások, amelyeket a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központ indított útnak Somogybán az idén. A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza dokumentációs anyagai eljutnak a megye számos üzemébe. Az »ismerkedés- iránti igény figyelemre méltó; a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának közeledtével közösen tekintik meg a vándorkiállításokat az éppen soros »állomásokon-. Az év első felében például a magyar —szovjet gazdasági együttműködést mutatták be képekben a Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál; Kamcsatkával ismerkedhettek a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat nagyatádi főépítésvezetőségén, az ÉDOSZ művelődési Otthonban, a villamossági gyárban; szovjet politikai plakátkiállítást rendeztek a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. Kiegészítések ezek a vándorkiállítások azokhoz az üzemi, válialati rendezvényekhez, melyeket maguk a dolgozók szerveznek a munkahelyeken. Vehetjük kiragadott példaként a Mezőgép, kaposvári központjának Eötvös Loránd brigádját, amely »Küzdelmes évek« címmel fotókiállítást, a Kaposvári Cukorgyár erőtelepi ifjúsági brigádját, amely »Lenin élete és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom- címmel könyv- és plakátkiállítást rendezett. A Kaposvári Ruhagyár Lenin szocialista brigádja méltó megemlékezéssel adózott névadójának. Holnap a Nagyatádi Konzervgyárban lesz diavetítéses élménybeszámoló a Szovjetunióról. Többen tájékozódunk és többet megtudunk a. Szovjetunióról, politikai és gazdasági múltjáról, jelenéről, sőt a jövőben megvalósítandó terveiről is, ha megnézzük ezeket a vándorkiállításokat. Könnyebbed, megérthetjük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi jelentőségét, ma is ható kisugárzó erejét a földkerekség egészére, és még inkább értékel- hejtük a szocialista építő- munka és emberformálás azóta elért sikereit ebben a hatalmas országban. H. F. Polgári védelmi tanácskozás A Polgári Védelem Somogy megyei Parancsnoksága tegnap tanácskozást rendezett Kaposváron, a Villamossági Gyárban. Böhm József, a megyei tanács elnöke — megyei polgári védelmi parancsnok — nyitotta meg a tanácskozást, köszöntötte a résztvevőket; a polgári védelem területén dolgozókat, a társ fegyveres testületek, a megyei és járási1 tanácsok munkatársait, az üzemek, vállalatok vezetőit, polgári védelmi parancsnokait. Ezt követően Hazai György ezredes, a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága párt- bizottságának a titkára a nemzetközi, katonapolitikai kérdésekről tartott előadást, majd dr. Reiner József alezrede-. megyei törzsparancsnok az eddig végzett munkáról és a pol-, gári védelem megyei feladatairól tartott tájékoztatást. A tanácskozáson részt vevők megtekintették a villamos- sági gyár üzemrészeit, máj'" különböző, az előadásokká’ kapcsolatos korreferátumok és hozzászólások hangzottak el. Mi világunk 77 Fiatalok találkozója Nagyatádon két. örülünk annak, hogy a magyar nép a több mint harminc év alatt ilyen nagyszerű eredményeket ért el. Ezt mondta Szergej Szavo- vics Belcsenko ezredes. a szovjet háborús veteránok küldöttségének vezetője. ö már többször járt hazánkban, s a harcokat testvérmegyénkben mint a kalinyini front haditanácsának tagja kezdte. Erről beszél Alekszej Ny. Pszjola is, aki magyar partizánokkal együtt 'küzdött Kozlov tábornok csapatában, Belorussziában. Nézem a ruhájukon háborús kitüntetéseket viselő ősz embereket, s hallgatom visszaemlékezésüket az egykori harcokra, a régi és új barátokra. Azokra a magyarokra, akik a harcokban elfáradt szovjet katonákat mindenütt barátként, felszabadítóként fogadták. Nagybajom, szovjet hősi emlékmű. Megindultan sorakoznak fel a háborús veteránok küldöttei, s elhelyezik koszorúikat, virágcsokraikat az itt pihenő egykori katonatársaik emlékművénél. Gondolataikban küzdelmek, harcok, nehéz háborús évek elevenednek föl. Olyan társak jutnak eszükbe, akik nem élhették meg a győzelem napját, akik itt ontották vérüket, áldozták életüket magyar földön. — Harcunk, áldozatunk nem volt hiábavaló! Ezt mondták el a baráti beszélgetések során, s ez csendült ki szavaikból mindenütt, amikor látták szocializmust építő hazánk eredményeit. Igaz barátként jöttek több mint harminc esztendeje, s így jöttek most Is. St L Űjabb siker! — ez a megállapítás illik a somogyi ifjúsági klubok idei Mi világunk című pályázatának vasárnapi, nagyatádi fordulójára. Mert valóban siker volt ez a találkozó, még a zuhogó eső sem tudta kedvét szegni a fiataloknak. Köszönhető ez a nagyatádi rendezőknek is, akik a rendezvény forgatókönyvét egyszerre két változatban készítették el: gondolva a napsütésre és a zord időre is. Tizenegy ifjúsági klub — a bodvicai, a kaposvári Che Guevara, a csurgói Szivárvány, a fonyódi Karikás Frigyes, a kutasi Űj Tükör, a kercseligeti, a nagyberki, a batéi, a siófoki, a lábodi és a lengyeltóti — fiataljait reggel kilenc órakor köszöntötték a nagyatádi Gábor Andor Művelődési Ház színház- termében, ahol még »városnézés- is volt Gáspár István, a művelődési ház munkatársa beszélt Nagyatád történetéről, diaképekkel mutatta be a nevezetes épületeket üzemeket. Ezután sétára hívták a klubo- sokat a művésztelepre. Űtközben a régi kastélyban Frank Eszter, a népművészet ifjú mestere mutatta be műtermét, s a fazekas mesterség fogásait. A nagyatádi nemzetközi faszobrász alkotótelepen a hideg szél és a szemerkélő eső elől mindenki a fészer alá menekült melegedni. Az ottani vendéglátók: Mészáros Mihály, ifjú Szabó István, Ladislav Janouch és Vologya Bujnacsov szobrászművészek forgácsból, hulladékfából raktak tüzet, hogy kellemes körülmények között beszélgethessenek a fiatalokkal az alkotásaikról, a művészetekről. Záporoztak a kérdések arról, kik és miért dolgoznak a telepen, hogyan kerülhet egy-egy művész Nagyatádra, milyen témák foglalkoztatják őket. Mészáros Mihály például azt a készülő kompozícióját ismertette, amellyel Simon Istvánnak, a közelmúltban elhunyt nagy költőnek szeretne emléket állítani. Ifjú Szabó István a Dózsa szoborról beszélt, s a fiatalok kérdései nyomán szólt a kritika és a művész kapcsolatáról. A délutáni programot a városi tanács épületében levő Viktor Jara ifjúsági klubban tartották. Ezt a legnagyobb jóindulattal sem lehetne vetélkedőnek nevezni. Jóllehet pontok jártak a feladatok megoldásáért, mégis rendhagyó volt. A fiatalok vallottak — ha idézve is művészeti életünk kiválóságaitól — Adyról. a művészetekről, a művészetek jelentőségéről. Mintha csupán egy »egyszerű- beszélgetése' lettünk volna: minden csap; fölidézett egy-egy Ady-tört:’ netet az ismeretlenebbek közül, amelyek nem találhatók meg az iskolai szöveggyűjtr ményekben és tankönyvekbe’- Azután politikusok, művészek gondolatait idézték föl a filmről, festészetről, irodalomró’ Valahol itt volt a vasárnapi találkozó igazi sikere is. hí?- ehhez a fiataloknak tanulniuk könyvekben búvárkodniuk kellett, igy kerültek mind közelebb a művészetekhez. A találkozó befejezéseként a klubosok Labanc Borbálának, a Pécsi Nemzeti Színház tagjának önálló estjén vettek részt. N. J. Somogyi Néplap Az anyagi javak gazdag választéka MAI KOMMENTÁRUNK
