Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-18 / 220. szám

Többet tudnak a Szovjetunióról A Nagy Október vetélkedő hajrájában 1 Annak idején beszámoltunk róla, hogy a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége Nagy Október címmel megyei vetélkedőt hirdetett a szocia­lista brigádok és más munka­helyi közösségek fizikai dolgo­zóinak a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulója alkalmából. A felhívás februárban látott napvilágot, s / azzal a céllal mozgósított a csatlakozásra, hogy a dolgozók kisebb-na- gyobb csoportjai a tervszerű, folyamatos művelődés kereté­ben még több ismerettel gaz­dagodjanak a Szovjetunió po­litikai, gazdasági és kulturális életéről, a testvéri szovjet nép történelméről. Nagy érdeklődés kísérte a felhívást. Ezt jól érzékelteti a jelentkezők magas száma: 191 brigád nevezett a megye álla­mi ipari és mezőgazdasági üzemeiből! Egész évre szóló kollektív »játék« — így jelle­mezte a nagyszabású vetélkedő formáját Szabó Mária, a La- íinca Sándor Megyei Művelő­dési Központ főelőadója. Áp­rilistól kezdődően ugyanis va­lamennyi részt vevő munkahe­lyi közösség megkapja — min­den hónapban — a feladatla­pokat, tizenhárom alap- plusz egy pótkérdéssel, s ezekre írásban kell megadni a vála­szokat. A 13 -f-l-es telitalálat­tal ötven pontot szerezhetnek a versenyzők, s hogy válasza­ikban mi volt a jó és mi a tossz, azt megtudhatják a kö­vetkező hónapban kü Idött, a feladatlaphoz mellékelt helyes megfejtésekből. Eddig a vetélkedő »játékos« része, s ez adja egyben az ér­tékelhetőség alapját is. Ami ezen belül van, az az igazán »■izgalmas«, korántsem csupán a lexikális tudásra,' a »kiollóz­ható« ismeretekre éoülő játék! Vegyünk néhány példát a leg­frissebbekből, a szentemberi feladatokból. Hány százalékkal nôvekçde+t a Szovjetunió la­kosságának reáljövedelme a kilencedik ötéves terv idősza­kában? Vagy: Melyik szovjet köztársaságot nevezik a »bo­rostyán országának«? A mű­vészetekben való jártasságot tételez föl ez a kérdés: Ki volt az a magyar képzőművész, aki Rusztavelli és Lermontov egy- egy művére illusztrációt készí­tett. És végül a »plusz egyes« kérdés: A magyar megyék me­lyik szovjetunióbeli területtel tartanak fenn testvérmegyei kapcsolatot? ... Zajlik a verseny, s ahogy közeledik az utolsó, hatodik forduló, úgy gyűlnek egyre- másra az eddig szerzett pontok a »találatoknak« megfelelően — és a jutalompontok, ame­lyeket önálló munkával, a bri­gádon belüli aktív művelődési tevékenységgel szerezhetnek a csoportok. Ez a vetélkedő szer­vezőinek külön érdeme: ezek­kel a jutalompontokkal arra serkentik a részvevőket, hogy a témakörökben, saját kezde­ményezésre ankétokat, fóru­mokat, élménybeszámolókat rendezzenek a Szovjetunióról, vagy albumokat, tablókat ké­szítsenek. Számos munkahelyi csoport kiállításokat, »házi ve­télkedőket« rendezett meghí­vott brigádok részvételével, azután diavetítéses beszámolót a Szovjetunióról. Szovjet zene­szerzők műveit hallgatták meg közösen, zenei és irodalmi vi­tákat, baráti találkozót szer­veztek szovjet fiatalokkal. Holnap például a Kaposvári Elektroncsőgyárban rendeznek brigádvetélkedőt. Gyűlnek a pontok — és a »menet közben« kiérdemelt jutalmak. A havi értékelések alapján ugyanis a legtöbb pon­tot gyűjtő brigádok könyvju­talmat, illetve mozibérletet kapnak (a megyei tanács mű­velődésügyi osztálya könyve­ket, a moziüzemi vállalat pedig mozibérleteket ajánlott fel). Érthető tehát, hogy nemcsak a döntőbe jutás, hanem a havi jó szereplés is arra sarkallja a részvevőket, hogy — a feladat­lapokhoz mellékelt, az ajánlott irodalmát tartalmazó jegyzék­re, az ugyancsak jelzett tévé- és rádióműsorokra, a témához kapcsolódó filmekre támasz­kodva — rendszeresen »benne éljenek« a vetélkedő folyama­tában. Az utolsó előtti, ötödik for­duló után a villamossági gyár Mező Imre brigádja vezeti a Nagy Október vetélkedőben részt vevő kollektívák hosszú sorát: az írásbeli feladatokat eddig minden esetben telitalá­lattal oldották meg, ezenfelül harminc jutalomponthoz ju­tottak önálló, saját kezdemé­nyezésű tevékenységük révén. Tizenkét brigád kerül az októ­ber végi megyei döntőbe — természetesen azok, melyek a legtöbb pontot szerezték az utolsó forduló befejeztével —, ugyanakkor kiállítást is ren­deznek a brigádok saját »pro­dukcióiból«. A döntő vala­mennyi részvevője elismerő oklevelet kap. A győztes, to­vábbá a második és a harma­dik helyen végzett csapat tíz­ezer, nyolcezer, illetve hatezer forint hozzájárulást kap ahhoz a kollektív utazáshoz, melyet a Volán szervez ■ szocialista országok és hazánk jobb meg­ismerésére. A további' kilenc helyezettet könyvutalvánnyal, színház-, mozi- és hangver­senybérlettel jutalmazzák, ösz- szesen hatezer forint értékben. H. F. Szervezetünk programja vonzó (Folytatás az 1. oldalról.) szintén változás történt szer­vezeti és tartalmi szempont­ból. Teljesen új alapokra he­lyeztük tevékenységünket. A több lépcsős kiképzési rend­szer bevezetése az iskoláskor­tól a felnőttekig a m<yye la­kosságának a -jelentős részét érinti. — Munkánk összegezésénél, értékelésénél szólni kell arról is; hogy a két kongresszus kö­zött feladatainkat csak úgy tudtuk megoldani, hogy a tömegszervezetekkel és a tö­megmozgalmakkal jó együtt­működést, kapcsolatot terem­tettünk. Az. összegezett ered- nények széles körű aktivista hálózatunk napi munkájának eredményeként jött létre, — hálás szívvel és tisztelettel mondok köszönetét minden vöröskeresztes aktivistának, fiatalnak, idősnek, férfinak és nőnék, amiért nem sajnálták idejüket, erejüket a közösség­től. A beszámolót húsz hozzá­szólás követte. Orvosok, mun­kások, pedagógusok, intéz­ményvezetők, diákok mondtak véleményt a Vöröskereszt munkájáról, javasoltak új és új, feladatokat. A felszólalók közt mondta el véleményét Klenovics Im­re, a megyei pártbizottság ne­vében. A vöröskeresztesek né­pes családjának köszönetét mondott a végzett munkáért. — A megyei vezetőség be­számolójából jó érzéssel ál­lapíthatjuk meg, hogy telje­sültek a szervezet tervei, vég­rehajtották a IV. kongresszus határozatait — mondotta. Út- ravalóul pedig kiemelte a taglétszám további növelésé­nek fontosságát, a fiatalok szélesebb bevonásának a szük­ségességét, hogy az egészség- politika megvalósításából még nagyobb részt vállalhasson a szervezet. Dr. Gyűszű Miklós főtitkár- helyettes mielőtt a beszámoló és a határozati javaslatok el­fogadását javasolta, arról szólt, hogy a két kongresszus között tovább fejlődött a Vöröske­reszt munkája Somogy megyé­ben. Az országos vezetőség vizsgálatai alátámasztották a megyei vezetőség beszámoló­ját, az abban megfogalmazott szép eredményeket. Varga Istvánné nagyatádi műtősnő, a kórházi Vöröske­reszt alapszervezet titkára hozzászólásának végén indít­ványozta, hogy a megyei kül­döttértekezlet juttassa el sza­vát a neutronbomba gyártásá­nak megakadályozásáért. A hozzászólások, a vita után kitüntetéseket adtak át a leg­Vízügyi szakemberek a lehetőségekről Hajóval a Dráván Drávái hajóúttal kezdődött csütörtökön a somogyi és a baranyai küldöttség látogatása Jugoszláviában. Kovács Béla, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának titkára, Sugár Imre, a Somogy megyei Ta­nács általános elnök helyettese. Hernádi Alajos, a Dél-dunán­túli Vizügyi Igazgatóság veze­tője, valamint a baranyai résztvevők Barcson találkoz­tak a Mato Grbac, Bjelovár megye JKP konferenciájának elnöke által vezetett jugoszláv küldöttséggel, melynek tagjai között több párt-, állami ve­zető és vízügyi szakember volt. A vízügyi szolgálat Eszpe­rantó nevű tanyahajóján Barcsról elindulva fölfelé a Dráván először a tervezett barcsi vízierőműről és az eh­hez kapcsolódó létesítmények­ről esett a legtöbb szó: Ma­gyarország és Jugoszlávia a Mura, a Dráva és a Duna kö­zös érdekű szakaszain a víz­gazdálkodási feladatok megol­dásában két évtized óta ered­ményesen működik együtt. Az országhatárt metsző kisebb fo­lyókon a gondokat gyakorlati­A héten két napig a megye vendége volt dr. Szabó Imre könnyűipari miniszterhelyet­tes. Szerdán a Nagyatádi Cér­nagyárat, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárát, a Kaposvári Ruhagyárat tekin­tette meg, és tájékozódott az üzemek munkájáról, a fejlesz­tési célkitűzések megvalósítá­sának módjáról. A kollektí­vák a napi gondokról is beszá­moltak a miniszterhelyettes­nek. Csütörtökön a megye könnyűipari ágazatának mun­káját értékelték Tóth Lajos megyei tanácselnök-helyet­tessel és dr. Exner Zoltánnal, a megyei pártbizottság gazda­ságpolitikai osztályvezetőjé­vel. Azt vizsgálták, hogy mi­ként lehetne gyorsítani a me­gyei könnyűipar fejlesztését, és milyen lehetőségei vannak az üzemek közötti szakosodás­nak. Magas rangú jugoszláv ven­dég érkezett a héten Somogy­ba, és megyei vezetők utaz­tak Jugoszláviába. Dr. Vito- mir Gasparovics, Jugoszlávia rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a megyei pártbi­zottságon a megye politikai, társadalmi, gazdasági és kul­turális életéről hallgatott meg tájékoztatót. A megyében a héten min­denütt szorgalmas munka folyt a határban, ötszázezer tonna termés vár betakarítás­ra a következő két és fél hó­napban. A termés jó, a gazda­ságok zömének gépesítése is megfelelő. A gépállomány jobb kihasználása, a biztonságos be­takarítás érdekében azonban a gépek mintegy huszonöt szá­zalékát kettős műszakban, éj­jel-nappal kell üzemeltetni. Ezen a héten a burgonyasze­dés mellett a magágyat készí­tették elő a gazdaságok. Jó minőségű vetőmagvak kerül­nek a vetőgépekbe az idén: a vetőmag egyedülállóan nagy hányadát, 54 százalékát újí­tották föl. A megye tudományos életé­nek fontos eseménye volt a héten a Siófokon megrende­zett kétnapos regionális ta­nácskozás. A négy dél-dunán­túli megye kutatói, illetve a régió gazdasági fejlődésének, művelődésének alakulását jól ismerő más tudósok számol­tak be itt kutatásaik eredmé­nyeiről. Az előadótermekben, a folyosói beszélgetéseken vagy éppen a fehér asztal mel­letti eszmecseréken jobban megismerték a szerteágazó kutatások — néha egymással is polemizáló — eredményeit. A kétnapos tanácskozáson a társadalomtudományi kuta­tások új keretei rajzolódtak ki. A megyei központokban folyó munka eddig — zömmel — a megyének mint közigaz­gatási egységnek a történetére összpontosított. Pedig létezett egy, a megyehatárokon átnyú­ló magasabb, az agrárviszo­nyokban, a települési sajátos­ságokban és a művelődés ha­sonlóságában élő közös tájtör­ténelmi keret mint kutatási terület. Ennek vizsgálata, a ré­gión belüli azonosságok és kü­lönbségek föltárása a konfe­rencia és az egyre jobban fej­lődő tájtörténet-kutatás fel­adata. Hideg szél pörgeti a levele­ket a sátrak helyén a balato­ni kempingekben. A héten be­zárta kapuit a földvári, a ba- latonboglári és a zamárdi au­tóskemping is. Fonyód—Béla- telepcn már csak a motelnak vannak vendégei. A balaton- szemesi Lidóban és a sóstói Ifjúmunkás kempingben még dacolnak a sátrak a széllel. Tulajdonosaik fázósan kém­lelik az eget: napsütést, könnyű szelet lesnek. Hiába. A hangulat egyedül a balaton- szemesi Vadvirágban idézi a nyarat: a kényelmes faházak­ban fiatalok kaptak szállást. Az Állami Ifjúsági Bizottság által nyújtott kedvezménnyel 150 fiatal házaspár pihen itt. Október 2-ig — a zárás nap­jáig — hetenként váltják egy­mást a Balaton e kései — s valószínűleg utolsó — üdülői. I Csupor Tibor lag megoldották. Jelenleg a regionális és komplex haszno­sítás előkészítése folyik. Ilyen pl. a gyurgyevác-»barcsi víz­lépcsőrendszer, mint a Mura torkolata és a Duna torkola­ta közötti szakasz energetikai hasznosításának első lépése, összesen négy ilyen vízlépcsőt terveznek a Dráva előbb meg­határozott szakaszán. A vízlépcső kiépítésével ol­csóbb villamosenergia nyerhe­tő, megoldódik az árvízvéde­lem, hajózhatóvá válik a Drá­va. A gazdasági számítások még nem is vették figyelembe a mezőgazdasági öntözés meg­növekedését, a lakossági és ipari víznyerés biztonságát. A víztározók mellett kitűnő üdü­lési lehetőségek nyílnak. A mintegy kétórás, 16 kilo­méteres hajóút alatt áttekin­tették az egyes országok fel­adatait, megvitatták, hogy az építésben érdekelt megyék mi­ként támogathatnák a vízlép­csők megvalósítását. Az Eszperantó a 170. fo­lyamkilométernél, Pitomacá- nál kötött ki. A résztvevők gépkocsival folytatták útjukat, s Répásnál érték el ismét a Drávát, ahol 372 m hosszú, 8 m széles közúti híd épül. Ere­detileg az Adria kőolajvezeték számára tervezték a hidat, ké­sőbb úgy döntöttek, hogy a közúti közlekedést szolgálja. Az út következő állomása a Pod- ravka élelmiszeripari kombi­nát volt. A 15 000-es lélekszá­mú Kaprivnicában működő és 5000 dolgozót foglalkoztató — kávét, sört, konzervet, bort. úskészítményeket forgalomba hozó — kombinát a mezőgaz­daság szinte valamennyi ter­mékét termeli és feldolgozza. A 300 millió dolláros költség­gel épülő húsfeldolgozójában tettünk látogatást, ahol lábon vezetik be az állatokat, és konzerv, készétel, pástétom, le­vespor formájában kerülnek ki az üzemből. Az utolsó állomás Varazdin volt. A 86 megawatt teljesít­ményű erőmű tározójában 2.8 millió köbméter vizet tárol­nak. Kovács Béla, a megyei párt- bizottság titkára köszönte meg a baráti fogadtatást. Hangsú­lyozta, hogy a Dráva ugyan szétválasztja a két országot, ám össze is köti. A tervezett létesítmények megépítésének szükségességéről aligha lehet vitatkozni ; az érdekelteknek mindent el 'kell követniük, hogy az anyagi lehetőségeket is figyelembe véve minél előbb megkezdődhessen a munka, amely még szorosabb együttműködést követel és jelent a két ország, de a me­gyék között is. Lembosi Jenő jobban dolgozó Vöröskereszt aktíváknak. Dr. Gyűszű Mik­lós főtitkárhelyettes tizenhét aktívának nyújtotta át a Vö­röskereszt munkáért kitünte­tést, öten Béke-emléklapot kaptak, s dr. Varga Levente két üzemi kollektívának — a barcsi ÊPGÊP Zalka szocia­lista brigádjának, a Nagyatá­di Konzervgyár Váci Mihály szocialista brigádjának is Bé­ke-emléklapot adott. A megyei küldöttértekezlet megválasztotta új huszonöt ta­gú vezetőségét, a kongresszu­si küldötteket — megyénket, húszán képviselik az V. kong­resszuson —, majd a vezető­ség tisztségviselőket választott alakuló ülésén. A Magyar Vö­röskereszt Somogy megyei ve­zetőségének elnöke dr. Varga Levente lett, alelnöknek dr. Orbán Istvánt, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgató­ját, titkárnak Honfi Istvánnét választották meg. Horányi Barna Közönségnap ”1-n Szombaton délelőtt a nagy- közönség számára nyitotta meg kapuit a kőbányai vá­sárváros. Az őszi BNV most első ízben a gyermekek vá­sára is, hiszen a fogyasztási cikkek seregszemléje kiegé­szül az lnterplayexpo 77 nem­zetközi játékkiállítással. A játékpavilonban egész nap öt játszósarok fogadja az apró­ságokat, és a kisiskolásokat. Építő- és ügyességi, közleke­dési játékok, babaház, társas­játékok állnak a gyerekek rendelkezésére, s az egyik ját­szósarokban mindenki maga berendezhet kis játszószobát. Délután a fiatalok népművé­szeti stúdiójának szakemberei foglalkoznék a gyermekekkel. A várható nagy forgalomra felkészült a vásár 29 vendég­látóipari egysége, ezekben sok élelmiszeripari újdonságot, például joghurthabot és új fűszerezésű felvágottakat áru­sítanak. (MTI) A határőrsön, ünnep előtt... Az őrs min­dennapi, meg­szokott életét éli. Fáradt jár­őrök vonulnak be, jelentik szolgálati útjuk eseményeit. Az ügyeletes újabb határőröket igazít el, majd kiengedi őket a kapun. Az ud­varon népes csoport szor­goskodik. Itt dolgozik a töb­biekkel együtt Karajos László főhadnagy, párttitkár, po­litikai helyettes is. — Egyebek között vállal­tuk a Nagy Októberi Szo­cialista Forra­dalom 60. év­fordulójának a tiszteletére: társadalmi munkában kondicionáló termet építünk, hogy határőre­ink rendszeresen edzhessenek, sportolhassanak. No meg azt, hogy két garázst is felépítünk az őrs kocsijainak. A legfonto­sabb azonban a szolgálat pon­tos, fegyelmezett ellátása, hogy területünkön ne történhessen határsértés — mondja a poli­tikai helyettes. Az udvar, a gondozott virá­gok, az apró fehér kaviccsal felszórt utak jelzik : az itt szol­gálatot teljesítők valóban má­sodik otthonuknak tekintik az őrsöt. Újjávarázsolva, megszé­pülve emelkedik a magasba hősi halottuk, Szivák István határőr emlékműve. Frissen meszelve, festve az épület minden szobája, kezdve az em­lékmúzeumtól az ifjúsági klu­big. — Éppen húsz esztendeje, hogy Szivák határőr szolgálat- teljesités közben hősi halált halt. A fegyveres erők napján tartjuk a megemlékezést, s e napra meghívjuk szüleit, hoz­zátartozóit, meg az eltelt idő­szakban itt szolgált, kiváló ha­tárőröket is — mondja Karajos főhadnagy. Most az hatja át a határőrö­ket, hogy méltón készüljenek az októberi forradalom évfor­dulójára. emlékezzenek az őrs hősi halottjára, s tisztelettel fogadják hozzátartozóit. Ez mindenkit még fegyelmezet­tebb szolgálatra lelkesít. Vida Imre éleniáró határőr egyike azoknak, aki még a legjobbak közül is kiemelkedik, megfon­tolt, korához képest talán egy kissé túlságosan is komoly, végtelenül udvarias, ö beszél társai nevében is, hogy mit je­lent számukra az októberi for­radalomra. a hősi halottukra történő emlékezés. — KISZ-taggyűlésen — alapszervezetünk szintén Szi­vák határőr nevét viseli — Vida Imre határőr társai nercben is beszél. határoztunk a felkészülésről,»s megfogadtuk: a szolgálat pél­dás ellátásán túl a szabad időnket őrsünk szépítésére, csinosítására fordítjuk. »Örsünk« ... Milyen szépen és hitelesen hangzik ez a fiatal határőr szájából. Tettei is jelzik: ő — miként a többi társa — való­ban második otthonának te­kinti az őrsét. Somogyzsitfán élt, Marcali­ban, az Óbudai Gépipari Szö­vetkezet telepén dolgozott. Szakmája szobafestő-mázoló, s ezt a tudását jól tudta haszno­sítani az őrsön is. Az emlék­mű megszépülése, a kifestett szobák, folyosók is az ő ügyes­ségét dicsérik. Határőri fel­adatait ugyancsak példásan látta el. Vonatellenőrként jár­ja a Somogyszob—Gyékényes közötti szakaszt. A szolgálat és a munka mellett még szabad ideje is maradt. Ezt arra hasz­nálta föl, hogy segített Vörös László — rokkantnyugdíjas — zákányi házának meg keríté­sének a festésében. — Javult a fegyelem, ered­ményesen teljesítik vállalásu­kat határőreink — így foglal­ja össze a tapasztalatokat a politikai helyettes? A határ­őrök ébersége, a fegyelmezett szolgálatellátás eredményeként az idén több határsértést meg­akadályoztak. A vállalásokat ezután is tel­jesítik. gondoskodnak határa­ink sérthetetlenségéről. Arról számolhatnak majd be a fegy­veres erők napi ünnepségen Szivák István hozzátartozói­nak: méltó módon ápolják hő­si halált hált társuk, az őrs mindenkori példaképének em­lékét ... ! Szál ai László

Next

/
Thumbnails
Contents